Haonwell városa

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Tekk'rje lassan visszasétáll az istálló épületébe. Éppen ekkor pattan fel Szitakötő az egyik barna lóra... Avarath midnez alatt egy feketét választ magának. Az istállófiú mindkét utashoz külön odasiet, hogy tanácsaival segítse az emebreket. Szitakötő megtudhatja, hogy lovának a neve Kocka. Hogy miért, már a fiú se tudja, de a ló enyhén rakoncátlan viselkedésére felhívja a lány figyelmét. Megsimogatva a jószág fejét Avarathoz lép, aki azonban addigra már nyeregbe került. Elmagyarázza, hogy a fekete jószág miféle bánásmódban kell hogy részesedjen: szereti, ha foglalkoznak vele. Felhívja a férfi figyelmét arra, hogy figyelem hiánya nélkül esetleg megfordulhat az állat fejében, hogy elszökjön... ami azonban Avarath pénztárcáját terhelné le. A paripa neve: Keselyű. A fiú mosolyogva veregeti meg az állat oldalát, majd büszkélkedve meséli, hogy maga kefélte ilyen csillogóan feketére az állat szőrét... a zsoldosvezér csípőre tett kézzel int a három lóra kapott utasnak, hogy ideje lenne felzárkózni a hintó mögé...*
- Kifelé mostmár... remélem Maldar hamarosan visszatér Patriciával. Addigis menjenek a kocsi mellé.. zárkózzanak fel... amint megjövök, mehetünk. Nem... midnent a maga idejében. Amint kiértünk a városból, beszélek.
* Majd sejtelmes és különösképp szúrós pillantások kíséretében az istállófiúhoz lép. a távolodó csapattagok már nem hallják mit beszélnek, de az útolsójuk látja, amint a két férfi kezet fog egymással, majd egy biccentés kíséretében a zsoldosvezér is a társaság után ered...*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Amikor befejezte imáját szép lassan felkel. Bezárja ablakát - jóérzéssel felveszi cókmókját, kilép szobájából, gondosan bezárja az ajtaját, majd elindul le a többiekhez.
Útközben még mélázik egy kicsit érzésein, s ennek köszönhetően lent veszi csak észre, hogy az ivó részben az újdonsült csapat-tagjai nincsennek. Riadtan tekint szét...de egyedül Wangor arca ismerős neki. Megrémült arccal odarohan hozzá.*
- Én lemaradtam...hová?... hol vannak?...merre?.... a francba! Kell fizetnem? Mennyit? Mondja már az istenit!

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevõk: Patricia Kromhaa [Yvett]
_____________________________________________________________

* Wanqor meglepetten néz a nőre.*
- Az urak már elmentek... pár pillanat és...
* Ám ekkor toppan be Maldar... a fogadós elmosolyodva kezd modnandójába.*
- No látja, nem kell felzaklatnia magát, megvárták a barátai. A számla ki van egyenlíve. Menjen Kyel hírével...
//... Ugye a 4 ezüstből midnenki levonta a sajátját? Eddig csak Avarathnál volt leírva, mennyit ítél meg saját részének ebből. Aki csak ételt fogyasztott, vagy nagyon keveset ivott, elég pártíz rezet, aki viszont üvegekkel rendelte a bort vagy a sört az akár ezüstökben is lecsengethenté a tartozását... ezt meg kellene beszélni JK-nként, azt hiszem nem az én dolgom. Így jó lenne, ha msn-n midnenki megbeszélné a másikkal a dolgot...//

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Először nagyon megijed Wangor mondatán, de aztán látja arcán, hogy az ajtó felé nagyon vigyorog...így hátrafordul. Megkönnyebbülés árad szét a testén amint megpillantja Maldart. Arcán boldog mosollyal fordul vissza Wangorhoz.*
- Jajj! Nagyon köszönöm! És bocsásson meg....a tiszteletlenségemért...
Hát ha rendezve van a számla akkor köszönök mindent....gondolom valaki kifizette helyettem - majd rendezem vele....
Viszlát Uram!
*Aztán ugyanazzal a mosollyal visszafordul Maldar felé.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Beül a kocsiba, menetiránnyal háttal. Jó kényelmesen elhelyezkedik, de nem terpeszkedik el. Elhelyezkedése után kinéz az ablakon, hogy vajon ki fog még vele utazni ezen az igencsak kényelmes kocsikán. Maldart látja meg a hintó ajtajában, és beülni vele szemben. Kissé feszélyezett mondókájára egy bátorító mosolyt ereszt meg.*
- Jó reggelt! Ugyan haggya...semmi bántót nem tett...nem volt illetlen. Nem úgy mint az ifú hölgy...Patricia ha jól emlékszem a nevére. Ugye barátom, nem fog visszavágót rendezni neki? Mert az a csapatra nézve rossz hatással lenne.
*Az utolsó szavai komolyan hangzanak el. Ekkor szólítja fel Tekk'rje Maldart, hogy keresse meg Pat-ot. Jeffete megvonja a vállát.*
- Menjen...az fontosabb, hogy elindulhassunk végre. Majd utána válaszol, úgyis lesz időnk bőven.

[Schinter]

Arbor Vitus


A fogadó előtt várja,hogy az úgy nevezett csapatt végre elinduljon...Mikor látja,hogy jönnek már vesz egy mély levegőt majd megvárja mire beérik és a csapat középső részén halad.Fejében a faluval kapcsolatos gondolatai járnak és nem nagyon figyel a környezetre,hűséges hátasára bizza magát....

[Navaratna]

(Szitakötő)

<Ezek a titkolózások! Tekk'rje megint forgat a fejében valamit. Egyre jobban érdekel, mi ügyben is járunk, merthogy egy kurta szón kívül több nem esett róla, az is biztos. valami istenek háta mögötti elf faluba megyünk, az biztos, de hogy mért...>
Elfogadja, hogy a kérdéseivel még várni kell, de szinte bizonyos bene, hogy amiérdekli, azt maradéktalanul meg fogja kérdezni. Hisz hogyan lehetne hatékony, ha a munka mibenlétével és körülményeivel nincs tisztában? Észreveszi, hogy Avarath is a lovon való utazást választja, ráköszön, aztán meghallgatja a lovász tanácsait hátasára vonatkozólag.
<Rakoncátlan. No, rendbe kell finoman majd szedni. Biztos próbál majd kifogni rajtam, remélem nem dob le...>
A kockáról hirtelen egy test jutott eszébe, és hogy régen miket is rajzolt, mielőtt jöttek volna a sötét hangulatú képei, de kiverte a fejéből. Mikor látta, hogy a késők is befutnak, elindította lovát az elf után. Még rendezte fejében, intent hozott-e, s valóban kifizette-e azt a 18 rezet, amit fogyasztott, amjd mikor úgy találja, ez mind rendben, már nem volt annyira merengő az arca.
<Maldar és Pat egy kocsiban. Mondom én...Jobb lesz éjjelre nyugodt helyet keresnem magamnak aludni...Már ha szeretnék aludni egy kicsit is.Ah, de rosszindulatú vagyok!Csúnya Szita.>
Próbál az elf lova mellé érni, hogy megkérdezze:
-Elnézést a zavarásért! Milyen terepviszonyokra számíthatok az elkövetkezendő napokban? Nem akarom leterhelni munkája végzése közben, de a szülőföldemen más növényzethez és állatokhoz vagyok szokva, így talán helyes lenne tájékozódnom arról, mi is vár rám.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

* Haonwell utcáin úgy tűnik ismét megindult a mulatozások fékevesztett áradata: a macskakövekkel rakott sétányokat mutatványosok és árusok lepték el, akik midnenféle messziföldről hozott árujukkal próbálják rászedni az óvatlan utazót... nem is hiába, hiszen iylen színes kavalkádban a kíváncsi ember könnyen becsapható. Azonban a társaságnak nagyobb gpndja is van annál, semhogy a megelevenedő utcán tobzódó emberseregletet szemlélje... hiszen köszöbön az indulás pillanata! A hintó az előtte befogott két lóval a sétány szélén áll, körötte a társaságból az a szerencsés négy személy, aki lóháton tart majd a csapattal. Arbor peckesen vetete meg magát az utca szélén... valahogy nem illik hozzá az, hogy az embersereggel vegyülve várakozzon... ezzel szemben Avarath, Alauron és Szitakötő némivel közelebb a forgatag közepéhez ücsörög lovának hátán... nemsokára azonban Tekk'rje, mögötte Maldar és pat is feltűnik a kis utcácskában... a vezér egy gyors mozdulattal befelé mutat a kocsiba, majd szétnézve maga is beül, és bezárja az ajtót. Eközben Morik lopva körbenéz, majd alig észrevehető módon biccent kettőt-hármat... ám aligha fedezné ezt fel egy forgatagban bámészkodó személy... a kocsis azonban ekkor egy hatalmas csattanással megindítsa az alkotmányt... a tömegben mint kés a vajban úgy halad a hintó: az emberek ösztönösen térnek ki az útjából... a négy lovas úgy gondolván, hogy itt az ideje megindulni, a kocsi mögé zárkózva lódul meg...*

[Alauron]

(Alauron)

<Vár az erdei út, újra puha avart taposhat a lábam. Ez a városi forgatag nagyon vonzó, ha nem lenne ügyem, most kedvemre bámészkodhatnék, mert sok itt az érdekes tárgy, ügyes zenész, aranytorkú énekes.. meg a csinos..na mindegy, félre most ezzel, indulunk! Remélem sikerrel járunk, és mire visszatérek jó hírekkel vár majd a Szépek népe.>

Megindúl a kocsi után, és mivel Szita Arbor mellé szegődik, ő Avarath mellett halad, hogy tudjon beszélgetni.:

- Ha emlékszem, mondod sokat voltál erdőn eddig. Talán beszélgetsz?
Ha utunk nem gyors, lehet vadászunk majd együtt. Jobb hús nincs mit kint találni, biztos elámulna sok, jobb mint hoztunk, frissebb. És te is jó lovagolsz. Ha emlékszek, néped lovai kiválók, lovasaik is. Hány nyara volt mikor születtél? És merre jársz attól?

[Schinter]

Arbor Vitus


Gondolataiból a közeledő kizökenti a lány és egy pillanatra mintha nem tudná,hogy hol is van,de gyorsan utoléri magát.

-Ami azt illeti főkép erdőben fogunk menni.ha nem kellőképen vigyázunk és nem lépjük át az állatok területein,akkor nem lesz semmi baj.

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Örül mikor kiderül hogy Jeffete nem vette a szívére az esti kirohanást, és nagy mosolygós fejjel próbál válaszolni a kérdésére, de épphogy kinyitja a száját, Tekk'rje szólítja és utasítja hogy szedje össze Pat-ot. Csak biccent Jeffete felé a mondatára, lerakja íját és motyóját, majd sietős léptekkel visszamegy a fogadóba. Ott jókedvvel fogadja hogy Pat teljesen meg van ijedve, de mire odanéz lehervasztja mosolyát és komorrá válik.*
- Igen. Elkéstünk, itt hagytak minket.
*Vár pár másodpercet hogy kijöjjön az éle, majd nagyot nevet és azt mondja:*
- Ne izgulj, nem maradtunk itt, de jobb lesz sietni. - és azzal kimegy a fogadóból és próbálja sürgetni Pat-ot.
*Végigszáguldanak az utcán és még sikerül felpattanni a kocsira. Ott kifújja magát és kényelmesen elhelyezkedik. Odafordul Jeffetéhez:*
- Nem. Nem fogom. - mondja nagy levegővételek közepette.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Város, Hanó negyede, Yattir kerülete
Idõpont: A Dal hava... az Ébredés, reggel
Résztvevõk: Maldar Yffil [Anathor], Jeffete Fortom [ Ralog Gebbro], Patricia Kromhaar [Yvett]
_____________________________________________________________

* Tekk'rje kényelmesen elhelyezkedik Patricia előtt. tekintve, hogy a kabinban akár hat ember is kéynelmesen elférne, van hely bőven. A zsoldosvezér elgondolkodni látszik egy pillanatra... majd az indulás után összehúzza a kocsi függönyeit... sejtelmesen összekulcsolja kezét, majd szája szélét megnyalva belekezd mondandójában.*
- Itt egyszerűen nem biztonságos beszélnem. Az első megállónk Haonwell Kapujain kívül lesz, addig mindenki foglalja el magát valamivel. Utána adok további eligazítást... onanntól kezdve Morikon keresztül fogok üzenni. Nekem a Hercegi Városban kell tartanom a frontot ami azt illeti... ne kérdezzenek semmit, addig úgyse adok felvilágosítást... ismerős a helyzet, heh?
* tekint ekkor Jeffetére... elmosolyodik azon, hogy hány hasonló helzetben volt része, csak akkor Jeffete őrjítette meg váratlan felbukkanásaival és ködös híreivel... de reméli, legalább öreg barátja nem fog kérdezősködni a miértek felől... Midnezek után a termetes férfi elrántja a mellette lévő függönyt, és kiszól a kocsihajtó mellett ülő Moriknak...*
- Héh... * A háttérben egy halkabb "Igen, uram?" hallatszik...* Közöld a "díszkíséretünkkel" a következő állomás helyét... aztán tapadjanak a hintó hátuljához, vagy Kyelre mondom szíjat hasítok a hátukból ha lemaradnak...
* Morik egyet bólintva jelzi, hogy érti kapitánya modnandóját, majd hátra fordul... a lovasok egyikének int, hogy zárkózzon a hintó mellé... amint feltűnik akár Arbor, akár a másik három lovas közül az egyik, a gladiátor kezével mutogatni kezd...*
- A város nyugati kapuja felé igyekszünk éppen... amint odaérünk, várják meg amíg mi elintézzük a szükséges feladatokat, aztán jöjjenek utánunk.... de nehogy elkallódjanak, mert a kapitány úr széttépi a társaságot... első megállónk pártíz járóföldnyire lesz a kaputól. A többit ott.

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Alauron kérdéssére megpróbál kimerítő választ adni amennyire tőle telik.*
-Nos barátom én 30 esztendős vagyok, hát igen eljöttem szülőföldemről, ennek okát nem áll módomban megmondani hogy miért. Remélem nem haragszol meg érte. És nos az édesapám vadász volt tehát a vadászatban való öröm meglesz szerintem.
-És te honnan jöttél? És hogy-hogy erre jártál?

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Mosolya abban a pillanatban lehervad arcáról amikor Maldar megjegyzi, hogy itt hagyták őket...már szinte egy könnycsepp is kibuggyanna amikor is a ffi hirtelen röhögésben tör ki... Kissé felidegelve magát esik neki a ffi mellkasának ököllel.*
- Te...te....
*Két ökölcsapás után (ami mellesleg igencsak gyenge volt, a ffi alig érezhette meg), mosoly húzódik a szája szegletében.*
- Akkor menjünk, mert ha már utánamküldtek biztosan sokat vártatok...
*Azzal a férfi nyomába ered futva. Könnyedén bepattan Maldar után a kocsiba, s csak ekkor veszi észre Jeffetét és Tekk'rje-t. Enyhén elpirul, s kibámul az ablakon.*
<Na még csak ez kellett nekem... ezzel a három pasival egy térben. Az egyik majdnem önös érdek, a másik kettő meg...inkább hagyom a gondolataimat... ... Most meg mi jön? Behúzza a függönyöket ... éééés? ....>
*Kissé feszélyezve érzi magát a 3 ffi társaságában. Pedig már igazán hozzászokhatott volna. De ez a helyzet más és ezt tudja jól. Munkáról van szó, de most ugyanazon az oldalon állnak... kissé megcsóvállja fejét...ebből nem biztos, hogy könnyen és jól fog kijönni. Tekk'rje szavai eljutnak tudatáig. Bár nem tudja mivel is foglalhatná le magát addig. Nem mer megszólalni, ami nála nagy szó....ígyhát elkezd babrálni a motyójából kinyúló ruhábatekert dologgal. Piszkálja körömmel, igazítja hol ide hol oda az anyagot. Szemét meredten arra a dologra szegezi, se jobbra, se előre nem tekint...*

[Navaratna]

(Szitakötő)

<Rövid, tömör válasz, de legalább sallangoktól mentes.Lehet. fárasztani fogom vele, de ez nekem túl szürke volt...>
Már jött is a következő kérdés, haláli nyugalommal:
-Erdő, hm, nekem az erdő babérfákat, cédrusokat és olajfákat, narancs és mandarinfákat és olajbogyóbokrokat jelent, esetleg kevés homkos talajon növő fenyőfélét, itt az mit jelent?
Mivel hagy időt a válasz megformálására, látja, Morik mutogatni kezd. Bólintással jelzi, hogy értette.
-Maradjunk a kocsi nyomában, a városon kívül megállunk. Talán Tekk'rje akkor majd mond már valamit-közli a többiekkel, aztán visszafordul Arborhoz. Ha megkapja a kért választ, már békén haygja, nem zaklatja új kérdésekkel, inkább elgondolkodva halad a kocsi nyomában.
<Már kezd kialakulni, ki kivel lesz jóban. Arbor jobb kedveli az egyedüllétet, ami mögött az álhat, hogy a saját népe társaságát jobban bírná, mint a miénket. A követ úr...a nevét még nem tudom..., nos ő nyíltnak és lelkesnek tűnik, nyelvi akadályai ellenére.A magas férfi nevét semt udom mellette, nem volt szerencsém eddig vele beszélni. Ők és maldar mintha lassan megtalálnák a közös hangot, a tegnapi ivócimboraság után joggal feltételezem. Hm, vicces, hogy pont annak a két férfinak a nevét jegyeztem meg leginkább, akiktől tartok. Maldar lehet goromba lesz velem az erős reggeli fellépésem miatt. nyilvánvalóan nem tart igényt a társaságomra, mert még a nevemet sem kérdezte meg. De ez csak az első utazós nap, még változhat a helyzet. ha meg nem, nos akkor igen kínos lesz és nem fogom jól érezni magam tőle. A figyelmét most Pat kötheti le, vonzalmuk egymáshoz jól látszik. Pirulás, mosolygás, aztán ölelkezés, hirtelen szétrebbenes! Nekem hiába akarják majd beadni az ellenkezőjét. Eljutottam Pathoz. Közvetlen nő, de valamit rejteget. A róla készülő rajzom elég kifejező, de nem lélekrajz, csak egy elgondolás. Tévedhetek. És nem nagyon értem meg az életfelfogását a férfiakról. Vajon hány csapattárssal fog még szorosabban is megismerkedni? Mert amilyen cserfes, nem hiszem, hogy megállt egynél. Ki is maradt ki? jeffete. Hátborzongatásom tárgya. Ez a stílus a frászt hozza rám. Főleg a tudat, hogy mire lenne képes, ha akarna. Kiszolgáltatottnak érezm magam,ami nem vidít fel. Ha tudná mit rajzoltam róla! Én meg...nem vagyok épp a legbarátságosabb és legnyíltabb. Rendet kell tennem afejemben, akkor képee leszek előítéletek nélkül közelíteni másokhoz. Oh, kifelejtetetm valamit. Arbor borzasztóan jóképű... >