Vidéki történet (ÚTK)

[Wolftern]

Altemor del Coro

Figyelmesen meghallgatom Ayana történetét.

-Én nem értek a rúnákhoz.
válaszolom Dierolnak, a rúnás kérdésére, s közben elgondolkozom, vajon mi történhetett.

<Hmm? Érdekes. A dartonita pap, idézést folytatott. Miért? És Dierol mért csak most árulta el boszorkánymester kilétét? Biztosan tud valamit, amit nem mond el... Azt hiszem mégis csak megvizsgálom az auráját.>
Közelebb lépek Dierolhoz, és megfogom vállát, majd amilyen gyorsan és halkan csak lehet elsuttogom az Asztrál pillantás litániáját.

// Kegypont:1, fohász hossza 5 szegmens, időtartama: 6 kör, hatótáv: érintés, mágia ellenállás: Asztrál
A varázslat célja: Hogy a karakter auráját miféle rétegek övezik //

A vizsgálat eredményétől függetlenül, hangosan, hogy mindenki hallja belekezdek gondolataimba; Dierol szavai után.
-Azt hiszem a visszamenetel tényleg jó ötlet lenne. És a kérdezősködés is? Ki vállalná, hogy kérdezősködik? Amíg én az igazság igéit, elmormolom. Viszont a jelekből arra következtetésre jutottam, hogy nem egy orvgyilkos ölte meg a papot, hanem egy feketemágus. Mint Sychín is említette a halála pillanatában nemcsak az életétől, de a varázserejétől is megfossztották. Nem hinném, hogy egy orvgyilkosnak szüksége van varázserőre. Ez a fajta önzőség, inkább a boszorkánymesterek sajátja. A varázserő távozásakor a hirtelen felszabaduló energia, fagyaszthatta, a férfit az oszlophoz. De még mindig nem értem. Ha a temetőbe élőhalottak nem tehetik be a lábukat, akkor mégis hogyan lehetséges a sok élőhalott? Szerintem az történhetett hogy darton szolgája épp valamiféle idézést végzett, amit nem sikerült befejeznie. Jött valaki vagy valakik, akik megzavarták. A pap túl erősnek bizonyult, ezért valahogy áthágva a világegyetem szabályait, Darton saját földjén idézett élőhalottakat, akik elvették a pap figyelmét így azt könnyedén hátba lehetett szúrni. Már csak azt kéne kideríteni, hogy miféle idézést folytathatott a pap?
Fejezem be gondolataimat, majd várom hogy a két mágiatudó is segítsen a történések összerakásában. Ha mindenki benne van, akkor követem a többieket vissza a faluba.

[Arnoil]

(Matt)

Amikor Dierol a kyr rúnák olvasására kérdez akkor bólintok.
- Igen, valamellyest konyítok az archeikus kyr nyelvhez, megpróbálom értelmezni.

Közelebb lépek az oszlophoz és ügyelve arra hogy ne érjek hozzá szemügyre veszem a jeleket. S félhangosan fejtegetem azt amit leírva látok és ami az adott jel értelmezése lehet.

- Szívesen beszélek én, s a kérdéseket is felteszem, csak foglaljuk össze hogy mit tárunk fel előttük és mit fogunk kérdezni. Meg ez a fejfájás múlna el már...

Raktározom amit hallok, de gondolkodni nem próbálok rajta amíg a fejfájásom nem enyhül.

[Syris]

//Huh..Jól előrehaladtunk. Bocsi, a hosszú távollét miatt. Mostmár vagyok.//
//Siffad, majd leírnád,mi történt velem pontosan, mikor megérintettem az oszlopot?//

Külön szobába vonulok, de belegondolva, hogy mennyire magányos leszek, és mennyire nem biztonságos, inkább átmennék a többiekhez. Az őrködést vállalom én is. Másnap nem vonakodok, megyek a többiekkel. Jobb,ha velük vagyok, mintha maradok. A Dieroltól tanult kifejezéseket, mondatokat lelkesen ismételgetem. A temetőben borzongok, és nem tetszésem a hellyel kapcsolatban elég látványosan kiül az arcomra. A halott pap láttán kerülget az émelygés és az undor.
<Szerencsétlen...>
A többiek beszédét figyelmesen hallgatom. Közben ráveszem magam, hogy közelebbről megnézzem a halott körüli helyet és az oszlopot. Mikor hozzáérek émelygésem fokozódik, és egy sikítás után kiadom a gyomortartalmam. Ekkor becsukom a szemem. Nem akarom látni. Köpök párat, hogy a hányás maradéka és utóíze eltávozzon amennyire lehet. Ezután felegyenesedek és elfordulok. Kinyitom a szemem, és ruhám ujjával letörlöm a hányás miatt kicsordult könnyeim. Megpróbálom feldolgozni az előbbi eseményeket. Mikor összeszedtem magam elmesélem a többieknek mit láttam.
erv:
-Menjünk... menjünk... nem akarok maradni...
Visszafele menet normálisan lépkedek, nem támolygok, de közelebb húzódok a többiekhez, főleg Dierolhoz. Karon fogom, és úgy megyek. Közben próbálom feldolgozni a látottakat, ezért nem nagyon beszélgetek.

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

*Tisztában van vele, h mi jár az árulóknak, azonban jelen körülmények között csak erre a pár emberre...és egyéb fajúra...támaszkodhat, így tudniuk kell a pontos tényállást. Bővebben persze nem fejti ki a technikával kapcsolatos dolgokat, ennyiből még sokat nem tudnak meg. Mikor felkerül a szó, h mit mondjanak el a falusiaknak és mit ne, akkor ő is hozzászól.*

-Sztem nem kell sok információt elmondani nekik, mivel még nem tudjuk azt sem, h pontosan kikkel van dolgunk, és h van-e közöttük áruló. Nomeg az imént általam megosztott információkat egyes szervezetek nem szeretnék, ha kívülállók tudtára jutnának, és így önök is célponttá válhatnak, ha rájönnek, h tudnak a technika létéről.

*Kíváncsian várja a további fejleményeket Ayana rosszullétéről, és a kyr írásról is. Talán ha itt megtud valami fontosat, az ellensúlyozhatja a klánnál a hibáját. ez az egyetlen esélye....*

[Mesemondó]

Matt számára sem mond semmit a jel, habár neki is határozottan az a véleménye, hogy kyr eredetű. De hát hogy kerülne egy istenek háta mögötti helyre elfeledett kyr rúna?

/Altemor/
Megérinted a vállát, Dierol csodálkozva tekint rád, majd kérdőre von. Fohászodra válaszul Urad egy pillanatra kiterjeszti a látásod. Dierol elméjét falak védik, melyek áttörhetőek ugyan, de nagyobb erőkifejtés szükséges. Csak ezt követően jut el a tudatodig a kérdés:
-Tessék? Nem egészen értettem.
Majd váratlanul jelet ír a levegőbe és kiejt két rövid szót. Erv nyelven teszi hozzá:
-Kedves barátom! Nem igazán kultiváljuk Toronban azt a viselkedésformát, aminek most részese voltam. Nálunk szoktak előre szólni mágia alkalmazásánál, nehogy félreértsék az emberek. De most legalább mindketten elgondolkozhatunk azon, hogy a másik mit művelt.
Választ sem várva siet Ayanának segíteni.

/Ayana látomása a kezdő reag/

[Wolftern]

Altemor del Coro

<No lássuk, miféle rétegek alkotják Dierol auráját? Mi?... Ilyen nincs. Van valami rejtegetni valója, az már biztos.>
-Erenbe se kultiváljuk, ha valaki feketemágiát használ, főleg ha toroni az illető. Mivel biztos vagyok hogy a pap feketemágia által halt meg, ezért nagyon remélem hogy nincs hozzáközöd. Különben ha olyan jó ember vagy, mint ahogy mutatod a többieknek, és főleg Ayana-nak, akkor szellemed, miért védik pajzsok?
Válaszolom mérgesen Dierolnak, majd a többiek felé fordulok, immár nyugodtabb hangon válaszolok Mattnek.

-Figyeljetek! Ha visszaérünk a faluba és Matt kérdez, gondoljátok meg mit kérdeztek, mert ha elhintem, az igazmondás igéit a levegőben, akik hallják néhány percig nem tudnak hazudni.
A faluba visszafelé, nem próbálkozok erősíteni a varázslatot, de kíváncsian várom Dierol válaszát, és a fejleményeket, hogy ha visszaértünk a faluba, mit kérdezünk csinálunk

[Dierol]

//Khers Dierol//

<Oh, úgy hallom, megértette mire gondoltam >
A faluba visszafele menet gondolkozok, hogy mit mondjak. Mikor Ayana karon fog, rámosolygok, majd még egy ideig nem szólok semmit, csak gondolkodok.
<Még most kell ezt megbeszélnünk, különben elmérgesedhet a helyzet... Ha az igazat mondom, úgyis azt hiszi, át akarom verni >

Vidám szikrákkal a szememben, félmosollyal az arcomon, csipkelődve válaszolok Altemornak, nehogy véresen komolyan vegye. Mondókámat erv majd aszisz nyelven mondom el, mondatonként fordítva:
-Ha jól értem, erenben elnézik a fekete mágiát, ha az illető mondjuk Doranból származik? Kötekedek egy kicsit
-Habár fekete mágia végezhetett vele, nem kevés büszkeséggel tölt el a gyanúsítás, sőt hízelgő bizonyos szempontból.
Szerintem nem sokan néznék ki belőlem, hogy míg jórészt együtt voltunk, és őrséget állítottunk, észrevétlenül meg tudtam szökni, és végezni tudtam a pappal.
Az egészhez annyi közöm van, hogy egy birodalomban tanultam az elkövetővel. S nem vagyok jó ember, soha nem is mondtam. Ingatom a fejem. -Inkább fenemód önző vagyok, ha már jellemeznem kellene magam.

Majd komolyra váltva folytatom:
-Node akkor, miért vagyok előzékeny, és segítőkész? Mert túl akarom élni, s minél többen vagyunk, minél jobb erőben, annál nagyobb az esélyünk. Vegyük észre, hogy egymásra vagyunk utalva. A jól együtt dolgozó csapat eredményesebb, mint a széthúzó, egymás torkát marcangoló, acsarkodó társaság. Ha nem fogunk össze, akkor itt veszünk. Ugyan vannak kulturális különbségek, de meg kell tanulnunk tolerálni bizonyos határig a másikét, s a különbségekből adódó előnyöket kell kihasználnunk. Nekem sem tetszik minden, de hát ez a helyzet kompromisszumokkal jár.

-Ráadásul a jelenlévőkben valamennyire kezdek megbízni, sőt kezdelek titeket megkedvelni. Ayana pedig azért érdekel, és kap kitüntetett figyelmet a részemről, mert ő különleges. Kacsintok rá Ayanára -Ráadásul én beszélem egyedül a nyelvét. Az elmémet meg azért védem, mert
-megtehetem,
-mert a birodalomban anélkül még kevesebb lenne az esélyem a túlélésre,
-mert nem szeretem ha minden kósza varázslat maga alá gyűri az elmémet.
S igen, vannak titkaim, mint mindenki másnak. Vonom meg a vállam. -De ezek jó része az engem oktató szervezet titkai is, s nem véletlenül óvom őket, mint ahogy szerintem a többiek is a sajátjukat. Ami meg a fekete mágiát illeti, a tisztességes neve a nekromancia, s nem kedvelem. Nyomorítja a testet-lelket. Fintorodok el. Az én érdeklődésem középpontjában a jelmágia és a necrografia áll. <És a nők > -Utazásunk során eddig mindig óvó jelleggel használtam az erőmet, s ha nem adódik rá nyomós indok, ez így is marad. Ha van további kérdés szívesen válaszolok, fel lehet tenni szemtől szemben akár mágiával is támogatva - de a meglepetéseket nem állhatom.
De ennyi elég is a szentbeszédből.

<Remélem sikerült meglepnem, és egy kicsit megzavarnom Altemort Ha mást nem, arra rávilágítottam, hogy Ynev nem fekete és fehér, hanem szürke... Én sem vádolom azzal, hogy ő végzett anyámmal, pedig erv - a fekete fehér logika alapján az összes erv fosztogató gyilkos lenne számomra, toron pedig a más... eh, nem ezzel kellene foglalkozni. Szedd össze magad Dierol, s örülj a társaságnak, s áld a szerencsédet!>
Baktatok tovább, s elkezdem tervezgetni, hogy majd csinálok egy jó kis nyugtató teát és sebkenőcsöt, ha sikerül hozzá füveket szereznem a helyiektől.

//remélem nem szaladtam nagyon előre//

[Wolftern]

Altemor del Coro

<Azt hiszem igaza van. Ahogy uram, Kyel tanította: "Az igazság mindennél fontosabb. Mindenkinek meg kell hagyni az ártatlanság jogát, amíg be nem bizonyosodik hogy bűnös" Bocsánat uram, vétkeztem... Mióta itt vagyok, furcsa dolgok történnek velem. Esküt fogadok, paptársam haláláért, és megtámadom barátom. Vajon a hely teszi ezt, vagy a tudatlanság?>
gondolkozok, társam szavain, majd ha befejezte idegesítő hegyibeszédét, felszólalok
<No ez már egyenesebb beszéd, mint a boszorkánymester vagyok, de nem akarok ártani senkinek szöveg>

-Azt hiszem igazad van, és bár nem szokásom bocsánatot kérni, de mivel a tisztesség, bajtársiasság és uram tanításai ezt kívánják, ezért most alásan bocsánatot kérek. Nem magyarázkodni akarok, de mégis muszály. Úgy érzem, hogy valami furcsa van ezen a szigeten. Ti nem érzitek? Szinte teljesen kikeltem magamból, és olyanokkal foglalkozok amihez semmi közöm. Sajnálom. Egyébként nálunk a doraniak elismert fekete varázslók, és ők nem az emberek kínzásán élvezkednek. De, mint már említettem tévedtem veled kapcsolatban, és lásd tényleg sajnálom, be vallom, hogy egy aura elemzést végeztem. Mikor láttam elmepajzsod azonnal abbahagytam. Viszont ahogy elnéztem áttudtam volna hatolni rajta, de nem tettem.
Dörmögöm kicsit mérgesen, majd folytatom utam a faluba. S útközben figyelek nehogy meglepjenek minket valakik, vagy valamik

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

*Látva a kisebb vitát elmosolyodom.*

-Uraim, uraim... Azt hiszem inkább a hamarosan bekövetkező támadásra kellene tartalékolniuk az erejüket Mivel nem hinném, h most találkoztunk utoljára élőholtakkal.... Ha én lennék a szabotőr még most csapnék le magunkra, amíg kevés az információnk, és külön vagyunk a falusiaktól....

*Gonosz mosolyra húzódik szája, ami azonnal meg is lágyul, és a boszmesterhez fordul*

-Nem feltétlenül toroni a vadászunk/vadászaink. Akár renegát szektában is tanulhatott és innen délről is érkezhetett. Amíg nem tudunk a falusiakkal beszélni, addig még csak az indítékról sincs semmilyen elképzelésünk. Annyi bizonyos, h nem egy apróság miatt érkezett a rosszfiúnk.

[Dierol]

//Khers Dierol//


Altemornak válaszolok (erv majd aszisz):
-Fátylat rá. legyintek -Megnyugtatásul mondom, hogy egy mágia érzékelését varázsoltam, hátha rájövök, mit műveltél. De gondolom, hogy a helyiek elméjét is istened hatalma alá tudod vonni... persze a tettesé már nehezebb dió lesz.

Sychín szavait is fordítom asziszra, és egy bólintással tudomásul veszem a hallottakat.
-Köszönöm, hogy felhívtad a figyelmünket arra, hogy ne bízzuk el magunkat. Sajnos a csapdaállításhoz nem sokat konyítok, úgyhogy mindig jó szívvel fogadom az ilyen tanácsokat, vagy bármiféle okítást, amivel bővíthetem az ismereteimet.

Utána tovább gombolyítom gondolataim fonalát (erv majd aszisz):
-De ha már mágiáról és védelmekről beszélgetünk, mindenki képes használni az elméje hatalmát? Vagy esetleg valaki képes mesteri módon másokon is alkalmazni? Mert ha valamelyikünk nem képes megvédeni az elméjét, akkor jól jönne, ha valaki helyette képes volna pajzsokkal felvérteznie. De a tél alatt akár el is lehetne sajátítani a szükséges alapokat, ha úgy hozza a szükség...

[Arnoil]

(Matt)

Megrökönyödve figyelem a mágikus majd a szó párbajt, ami szerencsére lassan beszélgetéssé szelidül.

< Még jó hogy megbeszélik, mert így könnyen megoldódik a dartonita kivégzőjének gondja is, már ha egyáltalán tudunk neki gondot okozni... >

- Kérdésem az lenne hogy mit is kérdezzünk, illetve mit próbáljunk kipuhatolni?

[Syris]

Figyelmesen hallgatom a társalgást, majd Dierolra nézek miután azt mondta,hogy különleges vagyok:
-Én? Különleges? Miért?

A visszafele úton megpróbálom kicsit összeszedni magam. Kicsit jobban megszorítom Dierol kezét, és közelebb húzódok hozzá, majd bizalmasan beszélek hozzá néha kicit elcsukló hangon.
-Nem érzem túl jól magam... De inkább lelkileg érzem magam gyengének. Így is nehéz beszélnem, ezért ervül főképp nem tudnék most megszólalni, de azt hiszem muszáj elmondanom valakinek, akkor talán könyebb lesz...Nos... amit láttam... arról lenne szó...A Vörös Hold ragyogta be az éjszakát. Minden vörös volt. Vérvörös... épp olyan, mint az elhullott emberek vére... Jött sok fegyveres. Megtörték az éjszaka csendjét. Fellármázták az erdőt jöttükkel. A temetőbe mentek...-itt kicsit izgatottabb hangon folytatom- és egyszercsak megnyílt a föld, és jöttek belőle. Sokan. És harcoltak...Utánuk sok sebesült és halott maradt. De ő az élen állt. Mindenki követte, életüket áldozták érte, és ő nemtörődött velük. Csak mentek tovább. Utána lett még több tábla. Előbukkantak, bentebb értek. Aztán megérkeztek. Arrébb húzta a növényeket. Menni akart, de meggondolta magát. Egy gyereket küldött magahelyett. Gyáva alak...
Ezután ismét magamba szállok. Nem figyelek a külső tényezőkre, hagyom, hogy Dierol vezessen, de az ő hangjára sem reagálok.

[Dierol]

// Khers Dierol//


Ayana első kérdésére csak elmosolyodom, de nem válaszolom meg. A mondandóját már csöndben, tapintatosan hallgatom. Mikor elcsuklik a hangja, egy pillanatra átkarolom a vállát, hogy kicsit megerősítsem, de nem szólok közbe, úgy hallgatom.
Ha rájövök, hogy már nem fogja egyhamar folytatni, lefordítom a látomásáról szóló részt erv nyelvre, majd utána asziszul mondom Ayanának:

-Remélem sikerült egy kicsit könnyítened a lelkeden. A mentorom azt mondta, mielőtt megromlott volna a viszonyunk, hogy ...
Aztán elhallgatok, mikor rájövök, hogy lélekben máshol jár.

<Milyen öröm lehet az öreg méregkeverőnek nap mint nap a tükörbe néznie Mindig én jutok az eszébe. De igaza volt. Vagy belefásul a lélek az őt körülvevő rengeteg halálba, és érzéketlenné válik, vagy ha elég erős feldolgozhatja, esetleg kizárja a világából. Arra kell figyelnem, hogy nehogy az első lehetőség történjen meg Ayana esetében.
Szóval ha jól értettem egy csapat ment a temetőbe éjjel, összecsaptak az élőholtakkal. Véres, áldozatokkal teli győzelem, haladnak tovább. A vezető csak a céllal törődik, az embereivel nem. Kyr? Toroni? Tipikus viselkedésforma. "Utána lett még több tábla" Ez mit takarhat? sírkövet? Majd később rákérdezek, most nem alkalmas, mert a lényeg most az, hogy lelkileg helyrebillenjen. A kérdezősködés meg nem használna. Visszatérve: megérkeztek, a növények takarták a célt, valamilyen be vagy lejáratot. Majd egy gyereket küld előre? Esetleg egy alacsony növésű humanoid? Á, Ayana biztosabban felismer egy gyereket mint én. Miért gyereket? Nem volt már több harcos? Vagy csak falusiak voltak? Esetleg a gyerek fért csak le? De ami még fontos - vajon mikor történt mindez?>
Merülök el én is a gondolataimban.

[Wolftern]

Altemor del Coro

-Rendben. Nem szoktam arra használni a hatalmam, hogy irányítsam az embereket. A gyilkos megtalálása, viszont elég nehéz feladat lesz, az már biztos.
Válaszolok nagy komolysággal Dierolnak és Sychinnek.

-Talán azt kérdezzük, hogy mi történt, mielőtt mi nem voltunk. De elég zavaros itt minden.
Válaszolok Mattnak, majd hallgatom a további beszélgetést

<Igaza van. Valamit csak megkéne beszélni, hogy mit fogunk kérdezni a falusiaktól. Kyel kitagad, ha használom erőmet a semmiért.>

[Nibur Sakraf]

/Sychín/

-Ha jól értem: Egy csapat ment a temetőbe éjjel, mikor a vörös hold ragyogott az égen egyedül. Ez elég pontos időbehatárolás. Tehát éjközép előtt, de napnyugta után történt az eset. Kb akkor, amikor minket is megtámadtak az élőholtak. A hulla sem lehetett több 1 naposnál ránézésre. Összecsaptak az élőholtakkal. Véres, áldozatokkal teli győzelmet arattak. Ennek tanúbizonyságát mi is láttuk. visszatérve a faluba szétnézhetnénk sebesültek után...Ha jól értem jópáran lehetnek. A vezető csak a céllal törődött, az embereivel nem. "Utána lett még több tábla" A táblás részt nemigazán tudom értelmezni....talán sírkövekre érheti...a temető túloldalán volt a céljuk? Majd meg kellene kérdezni Ayanától. Megérkeztek, a növények eltakarták a célt, talán egy barlangot, lejáratot a föld alá...régi katakombákat... Lehet, h csak egy gyerek fért be és ezért küldte őt le a vezető.
Bár a gyermekes részt lehet, h teljesen külön kell értelmezni. Talán arra érti, h egy gyereket adott nekünk vezetőül a kyr, mert nem merte maga megnézni, h mi lett a pappal.

Kissé ködös...önöknek mi az elképzelésük.