A hajsza

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Awyer és Lertanard
Az őr katonás fővetéssel viszonozza a köszöntést és kicsit megenyhülve válaszol:
- Legyenek üdvözölve jó urak. Az északi főtéren van egy Krad templom, itt egyenesen. De a belépésért egy ezüstöt kell fizetnetniük fejenként, amiért cserébe megcsodálhatják Meist-Astret méltán híres lovagnegyedét.

Ariel
A fiú szeme kigúvad a meglepetéstől, amint az aranyat meglátja, két kézbe markolja, ráharap és lélekszakadva futni kezd. Hirtelen nem is tudod honnan még legalább egy tucat kerül elő, rád rontanak:
- Én is nagyon éhes vagyok! Én is kérek! - üvöltözik, hogy belesajdul a fejed. Ketten még a lábad elé is vetik magukat, úgy könyörögnek:
Egy távolabb ülő béna és egy vak koldus is csodás gyúgyulást produkál, és a szemed sarkából még látod, hogy a srácot veszik üldözőbe, akinek a pénzt adtad.

Allaro és Arvaroll/Zenrog

A fogadós eltűnik egy percre, majd óvatosan lépegetve jön az asztalotokhoz, büszkén teszi elétek a két díszes kupát, akárha érmeket mutatna, amit maga szerzett a gladiátorviadalon:
- Predoci. A legfinomabb. Két ezüst az ára, de minden cseppje aranyat ér.
Helyben várja meg a fizetséget.

[Alauron]

(Lertanard)

- Részemről rendben. - felel, s előkeríti a kapupénzt, hogy az őrnek adhassa, és elindulhassanak.
<Awyer biztos nem húzza majd az orrát, azt mondta gazdag. Egy ezüst azért mégis szép pénz nem mondom.>

[Meridian]

(Awyer)

*Amikor az őr kimondja a kapupénz mennyiségét, kicsit megdöbben. Ennyit kérni egy redvás lovagtanyáért? Kész rablás. Magában sorolja a Délvidék válogatott nyelvű szitkait, de ha kell hát kell. Belül eszi a méreg, kifelé azonban széles vigyorral a zsebébe nyúl és átad egy ezüstérmét. Egy pillanatig eltöpreng rajta, vajon érdemes-e az őröket megtréfálni egy kicsit, de aztán inkább letesz az ötletről. Elindul befelé, és amikor az őrök már hallótávolságon kívül vannak, csak akkor fordul oda.

-Hát nem mondom, cimbora, aranyak ide vagy oda, ez azért mégiscsak rablás. Most aztán menjünk, nézzünk körbe, meg persze a templomba is!

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Awyer és Lertanard

A kapu túloldalán egy egészen más város vár benneteket. Az utcákat gondosan tisztítják, a házak hivalkodnak gazdagságukkal, a főtéren daliás lovasszobor mered az érkezőkre. Itt-ott láttok üzleteket is, de mind rendben tartott kőépületben működik, csak a cégér jelzi, hogy mit árulnak. Minden ház más, egyeseket zöld udvar vesz körül, a másikat sűrű növényzet takarja el a kíváncsi tekintetek elől, megint másik építészeti kuriózumként mered az ég felé. Még a zaj is zsongássá csitult itt, ami elég furcsa, de kellemes.
A Krad templom az egyik legmagasabb épület, tiszteletet parancsolón áll a főtér oldalán. Amint beléptek, az az érzésetek támad, hogy semmik vagytok egy hatalmas teremben, és a fölétek magasodó torony úgy néz le rátok, mintha azon morfondírozna, érdemesek vagytok-e a belépésre. A falak belső oldalát freskók díszítik és kőszobrokat is láttok, de beljebb lépve az egész inkább könyvtárra emlékeztet. Hatalmas könyvespolcok állnak a falak mentén, legtöbbjüket csak létráról lehet elérni. Az asztaloknál tucatnyi szerzetes dolgozik csendesen, egy másik valami térképfélét tanulmányoz, érkeztetekre fenéz és odalép hozzátok.
- Köszöntöm önöket Krad templomában, idegenek. Miben lehetek a segítségükre?
A hangja csendes, türelmes és nyugodt, sem leereszkedést, sem ellenszenvet nem éreztek ki belőle.

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
//szerintem már bemutatkoztam, mint Zenrog Tyr//

Micsoda??? Férfi - férfival? Furcsa ízlése van ennek az elfnek - talán mind ilyen? Mert ez is egy oka lehet annak, hogy senki se kedveli őket.
- Hát bizonyára akad ilyen MÁS ízlésű ember is, de hidd el nekem, az én ízlésem ilyen téren marad az átlagosnál - kissé elbizonytalanodom, hisz oly furcsa gondolatai vannak - no nem mintha OTT átlagos lennék! Büszkén jelenthetem ki, még senki sem panaszkodott!
"igaz, akiknek fizetek, nem is szokásuk"

Nagyot kortyolok a predociból, csukott szemmel ízlelem az új ízt - eddig még sosem telt rá.
- Kóstold meg te is, ez az a híres délvidéki bor
Próbálok szakértőnek mutatkozni, apró kortyokkal hosszan elhúzom az ivást.

[Navaratna]

(Allaro)

//A karim nem jegyezte meg, vagy oda se figyelt //

A fura kérdésemtől nem állt keresztbe a szeme, így megnyugodtam, nem valami olyasmit kérdeztem, ami feléjük borzalom alá esik, és amitől megütöttem volna a bokám, puszta említésétől.
Odahaza sarkon fordulva hagynák ott azt, aki ilyen kérdéssel mer előhozakodni
Hallva, milyen büszke intim környezetben űzött tevékenységére arcom se rezdül, nem kommentálom. Se kicsinylést, se kihívás nem mutatok, egyszerűen jobb nem hozzáfűznöm ehhez semmit.
De amikor a végén meghallom, többes számban beszél partnereiről, ráncba szalad a homlokom.
-Ti mért nem marad egy? Mért keres más és más, nem es szerelem és nem választ pár egy életre, és csak azzal csinál szerelem? Mitől fél? - nézek mélyen a szemébe.
"Juhú, ez az ürge se ül le velem többé egy asztalhoz beszélgetni "

A bor neve rémlik, Srasridil kóstolt már ilyet, és tetszett is neki. Íme az alkalom, megízleljem.
- Hol Predoc? - érdeklődöm Zenrog Tyrtől. Természetesen fizetem az italokat.

[Alauron]

(Lertanard)

- Ne haragudj cimbora, de ez eltarthat egy darabig, ha nem akarsz nem muszáj megvárnod, örülök hogy elkísértél eddig. -
mondja Awyernek.

Mindig kicsinek érzi magát ha templomban jár, ezért alázatot mutatva mondjaa szerzetesnek:
- Szeretnék a Bölcsesség Urának papja elé térdelni és beszélni vele négyszemközt. - ha lehetséges félrevonulna a pappal, és akár órákba is beletelhet amíg beszámol neki ki is ő, és honnan jött. Elmeséli a kalandját a karavánnal, mindent ami edig történt, a naplót is és hogy hogyan került hozzájuk, meg amit azóta tettek. Teszi ezt mert megbízik a papban, hisz ha a bölcs Krad kiválasztotta őt, nincs értelme kételkednie abban, hogy megfelelő személynek beszél. Bölcs tanácsot szeretne kapni a továbbiakra nézve, és úgy véli Krad szolgái örülnek, hogy híreket hallanak, mégha nem is vidámak azok a hírek, bár lehet tudnak már mindent. Mikor elmondja hogyan is jutott a Zenrog által szétosztott 25 ezüsthöz felajánlja, hogy odaadományozná, hogy jóra fordítsák.

[Meridian]

(Awyer)

*Elmosolyodik.

-Rendben, én is pont ezt akartam mondani, hogy ha nem muszáj én nem tenném tiszteletem odabent. Azt hiszem sétálok egyet ebben a Lovagvárosban, aztán visszamegyek a fogadóba, talán hallok valamit, ott találkozunk.

*Búcsút int a templomba lépő harcosnak, majd fütyörészve elindul a városnéző sétára. Szemügyre veszi a városképet, épületeket, az embereket -látszik-e rajtuk valami a herceggel kapcsolatban-, és persze arra is figyel, hátha a fülébe jut valami pletyka. Az sem kizárt, hogy esetleg valahol ismét felfedezi a Tirsan ház jelét, pillantásával keresi azt a házak ormán. Pár órát eltölt a nézelődéssel, de sötétedés előtt igyekszik visszaérni a fogadóba, remélve hogy társait ott találja.

[Noryella]

Ariel

A fiú szeme kigúvad a meglepetéstől, amint az aranyat meglátja, két kézbe markolja, ráharap és lélekszakadva futni kezd.
Hirtelen nem is tudom honnan még legalább egy tucat kerül elő, rám rontanak:
- Én is nagyon éhes vagyok! Én is kérek! - üvöltözik, hogy belesajdul a fejem. Ketten még a lábam elé is vetik magukat, úgy könyörögnek:
Egy távolabb ülő béna és egy vak koldus is csodás gyúgyulást produkál, és a szemem sarkából még látom, hogy a srácot veszik üldözőbe, akinek a pénzt adtad.

<A fenébe... Ezt egyáltalán nem akartam... Most már mindegy...> Mérgelődöm.

Az imént még rémült arcomat megkeményítem. Lerázom magamról a kezeket és felpattanok a lovamra.
Onnan még egy aranyat dobok a földre, a lovamtól kissé messzebb.
- Ennyit tudtam adni! Osszátok el! - Mondom nekik keményen, amit utánna vetik magukat.
Nem foglalkozom a forgataggal és sietve távozom a fogadó felé. Amikor úgy érzem leráztam őket, lelassítok.
Utánna leszállok a lovamról. Fejemre húzom a csuklyámat és elindulok. Városőröket keresek.
Ha találok, az egyik városőr felé indulok és kérdezősködöm, hogy hol találom a templomokat.

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
Vinnyogni és menekülni támad kedvem. Galradzsára, az tény, hogy nem ember, de ez ..
- Nos, úgy tudom, ti több ezer évig éltek, nem? És annyi idő alatt tényleg csak egy partneretek van? Sosem akartok kipróbálni valaki mást?
Az emberek rövid élete miatt több tűz él bennük, ezért ilyen nyughatatlanok .. ezért vagyunk türelmetlenek. Nincs sok időnk megismerni a másikat, mert az idő ellenünk dolgozik. No meg persze hajt minket az ösztön is. Szeretjük az élvezeteket, legyen az - megemelem a kupámat - bor vagy más.
Te szerintem azért nem értheted, mert sokkal több idő áll a rendelkezésedre, bár .. te harcos vagy, nem? Mit érzel, mikor harcolsz és szembesülsz a halandósággal? Nem tölt el utána megkönnyebbülés, hogy túlélted?

[Navaratna]

(Allaro)

Megütközve meredek rá:
- Kipróbálni? Mást?! Te hisz azt, nő nincs lelke, csak használ, kipróbál, mint cipő, amit akar használ, míg el nem lesz rossz?
Fejemet csóválom szomorúan. Nem támadok neki, nem üvöltöm le a fejét. Elképedek.
- Én hisz, te csak mond azt, kicsi év igazol te mondás, mért keres új és új nő. Te nem csak számol, de sose érez? Perc test élvezet sose lesz több, ha jár vele lélek élvezet is. Csak marad éhes, valami mindig nem lesz, és így csak keres keres, futkos körbe, de sose lesz teli bent. Aki nem lel valami, az örökké keres.
Újabb korty az italból, utána folytatom:
- Én lát ember. Én ért is ő, de nem hisz el azt, amit mond sokak, csak hogy eldug hazugság. Nem igaz, több tűz bennetek. Nem igaz, türelmetlen, csak nem akar eléggé. Van idő megismerni másik, csak nem akar, vagy nem tud, mert saját maga se ismer eléggé. Nem igaz, hogy ösztön felel minden. Ha akar, ösztön kushad, és hallgat ember szíve. Nem értesz engem, mert nem ismer. Ne akar hát úgy tesz, és megmagyaráz, én vajon mit miért nem ért, mert fal talál út vége és hallod azt, ami fülednek kedves, de nem az igazság.
Visszakanyarodok a szerelemhez:
-Én mer azt hinni, te nem tudod, milyen az, igazán szeret valaki, aki igazán te társ, mindenben. Aki szeret, az sose gondol olyan, amit te. Sose gondol arra, van több, sose néz más, az szebb, jobb, sose gondol arra, lesz vége és hogy kell más. Nem gondol arra, aki vele van, annak nincs lelke, és csak egy kés, ami ha lesz csorba, tesz félre, eldob, és örül majd egy új. ha nekem van baj, meg tudom beszél én pár, sose gondol arra, nem, ez elég, menni neki el, és akar én választ új férfi.
Szóba kerül, mit érzek, ha harcolok, és közel suhan el hozzám penge:
-Én nem harcos. én véd néha én hazám határ, ha kell és figyel. Mi lesz, ha jön közel veszély? Érez azt, megtesz mindent, amit lehet, de ha kell, megyek. Nem őriz kincs én élet. Nem ül rajta, mert az nem vagyon, hanem ajándék. Hosszú élet, rövid élet ajándék. Ajándéknak jár köszönöm, nem az, nem adom, nem adom és küzd halál ellen. Tudni kell, hol elég, mert vad harc néha ad rosszabb, mint békés halál. Hosszú, gyarló élet rosszabb a halál.
Megiszom az utolsó kortyokat:
- Figyel rám, ha tud, Zenrog Tyr. Én vall ezt, de nem azért, mert én szület elf. Sok más elf, ha beszél erről, mond nagyon más, és kicsit hisz azt, amit te. Ők gondol más halál, élet, szerelem. Ők tud lenni türelmetlen, keres valami, de nem ad neki név. Lobog a tűz, és repül messzire. Ki lel jó, ki lel rossz. Amit vall, azt én, Allaro vall, nem bennem az elf. Ha ezt meg tud ért, eltűn fal út vége. Ha nem tud ért, nem baj, de sose tudunk beszélget, mert mindenki fúj maga igaza, nem figyel másik, és talál kifogás, másik mért mond azt, amit.

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
A nő teljesen lerohan. Mintha az egész férfinem hibái miatt nekem kellene felelnem.
- Nem, nem félreértesz! Most miről is beszélünk? A szexről vagy a szerelemről? A kipróbálni nem csupán a szexre vonatkozott, bár nem tagadom, az nélkül mit se ér. De nem mint cipő, ilyet sosem mondtam!
Egész beleizzadok a beszélgetésbe, már az íjat sincs kedvem ellopni
- Hanem az érzelem is megfakulhat egy idő után, még ha nem is olyan ritka az egész életen át tartó szerelem. Na, az ilyet még nem tapasztaltam, de hallom, nagyszerű érzés. Bár az én szakmámban felettébb ritka, hisz bármikor útra kell kelnem, olykor hosszú időre.
Ami általában a kitűzött fejpénztől függ.
A szavai teljesen lehengerelnek, tehetetlenül széttárom a kezem.
- Mennyi idő alatt lehet kiismerni valakit? Hónapok, évek, egy egész élet? Nem tudom. De ami azt illeti, te sem ismersz engem, tehát amit, mint férfi a szememre vetsz, nem tudhatod, mi belőle az igaz. Az például nem, hogy a nő valamilyen eszköz vagy szerszám, amit, ha nem lehet javítani, eldobnék. Becsülöm a nőket, néha azt kívánok, bárcsak ők kormányoznák ezt az átkozott világot.
A fejem kóvályogni kezd, nem tudom, hogy a bortól vagy a szavaktól. Talán mindkettő.
- Én sem vagyok harcos, ha lehet, futok, ha muszáj, harcolok. Olyan világ ez, ahol ha nem harcolsz magadért és nem tudsz fizetni sem, hogy mások harcoljanak, akkor véged.
Tudod, én árvaként nőttem fel, kölyökkoromban nem mindig volt ajándék az élet.
A türelmetlen elfeknél fájón hasít belém a múlt.
- És egyébként mit gondol a néped azokról, kiket gyomvirágként hagynak hátra szerte a világban? Azokról, akikben a néped vére keveredik az emberekével? Róluk miért nem gondoskodtok, az ő életük nem ajándék? Nem kell óvni?

//nyaralás miatt 1 hétig nem tudok írni//

[Navaratna]

(Allaro)

-Nyugalom, én nem ítél téged. Ha nem akar ilyen beszélget, mert nem kényelmes, nem kell. Ne vedd magadra.

Zavartan pislogok, foltokban elpirulok. Kényes téma, mert személyes.
- Ha én beszél szerelem, akkor beszél szerelem csinál is. Nekem kettő egy. Én el se tud képzel, milyen az, úgy csinál szerelem valaki, hogy azt nem szeret. Nem értem, miről beszél te.
Biztosabbnak érzem magam, amikor elmúló szerelem kerül szóba:
- Igaz szerelem nem tud elmúl. Olyan szerelem igen, ahol egyik fél nem akar már küzd érte, ahol lesz valami baj, és nem kezel jól, akkor romlik, mint alma napon. Elszáll szép érzés, ha hagy elszáll, és nem ápol. Én így lát, de mondom, talán én téved, én nem nagy bölcs.

Félrebillentem a fejem:
- Mi te munka, hogy kell menni sok hely?

Szelíden mosolygok:
- Mennyi idő megismer valaki? Függ, ki az, és akar-e az, megismer én. Én úgy gondol, egy élet is kevés megismer valaki igazán. Én nem vet semmit te szem, ha hall ezt ki én szó, tévedés, de árul el sokat, mért hisz azt, rólad mesél.

Bevallja, árva:
- Hogy tud valaki felnő, ha nincs szülő? Mért nem halni meg, és hogy sikerül ép felnőtt lenni? Talál új szülő? Az tanít, az mutat, hogyan kell élet? - hajolok közelebb. Felfoghatatlan számomra, ha nevelői sem voltak, mi formálta egészséges felnőtt férfivé.

örökzöld téma, elf-ember együttlétek, és azoknak hálás, vagy hálátlan gyümölcsei:
- Én nem tud, mit gondol én nép ilyen nász és ilyen gyermekek. Csak tud azt mond, ha elég, amit én vél: nem helyesel. Ha valaki akar pár, kell választ egy élet, nem egy éj, vagy pár éj, és aztán hagyni el az nő, aki fogan. A gyermek drága, aki nem lát ez érték, az ostoba, és lesz jussa szégyen, ha jön elém. Nincs jó felelet, ha akar valaki magyaráz, mért hagy el kedves, mért hagy el gyermek. Ha akkor tud, ő nem akar teher, akkor ne hál asszony, ne ad neki mag ő méhe, és nem kell magyaráz.

//Ez hosszadalmas beszélgetés szálait adhatja meg, türelmesen megvárom, míg a többiek időben párhuzamosan haladnak, és míg Siffad visszajön. Amíg a városban bodásznak, elülünk mi a fogadóban.//

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Lertanard

A pap egy külön helysiégbe vezet és szó nélkül hallgat végig. Amikor befejezed, egy darabig még nem szól, látod rajta, hogy gondolkodik. Végül mégis megszólal, bár eddig nyugodt, kiegyensúlyozott tekintetét most némi homály árnyalja.
- Nem tudom, a herceg mit eszelhetett ki, magam is úgy tudtam, hogy halott. Ráadásul a kereskedőházak egyhangúan szálltak vele szembe.
- Szegény harcos lélek, egy politikai sakkjászma közepében találta magát, méghozzá igencsak rossz oldalon. - mondja a levegőbe.
- Mit nyerhet, ha teljesíti egy halott testőr akaratát? Nyerhet-e egyáltalán a hercegség legnagyobb kereskedőházaival szemben? Attól tartok, ha a herceg hirtelen megjelenne teljesen egészségesen, a helyzete akkor sem lenne sokkal jobb.
- Ne szolgálj veszett ügyet! Hozd el a tárgyakat ide, itt megvan az eszközünk, hogy megvizsgáljuk, és amit látunk, aszerint cselekedjünk. - néz rád.
- Ha igaz, amit elmondtál, már keresnek mindőtöket. Talán a többieket már el is fogták, és kivallatták. Én tárgyalhatok a kereskedőkkel, hogy félrevezettek benneteket. Ha még idejében együttműködtök, jutalomra számíthattok. Ha inkább egy sarokba szorított patkány védelmére keltek, csúfos sors vár rátok.
- Adok melléd harcosokat, hogy akkor is el tudd hozni a tárgyakat, ha a társaid esetleg nem így akarják. Kemény idők kemény döntéseket kívánnak, ezt akkor is meg kell tenned, ha ők szembeszállnak. De egy jó katona mindig megkapja a jutalmát, ne félj. Te bölcsen cselekedtél.

Awyer

Szép házak és szobrok, rend és tisztaság mindenütt, elég unalmas környék. Egyetlen örömödet abban leled, hogy rámosolyogsz a siető szolgaleányokra, és azok hol elpirulnak, hol visszamosolyognak. Az egyik jókora kőépületen meglátod az ismerős szimbólumot a bejárat felett. Masszív kétszárnyú kapun át lehet belépni, valahogy nem tűnik olyannak, ahol az idegent szívesen látják.
Egy kisebb ház ajtaján Alborne jelét vléed felfedezni. Azon egy réz kopogtató lóg.

Ariel
Felugrasz a lovadra és lenyúlsz a rejtett erszényhez, de az már nincs ott. Ebadta csőcselék, kölyök létükre egy pillanat alatt lenyúltak? Szerencsére csak az az egy erszény hiányzik, a másikhoz nem nyúltak, de nem kétled, hogy ez csak annak köszönhető, hogy hamar lóra pattantál. Dühös tekinteted láttán egy szemvillanás alatt szétszélednek, nem lenne egyszerű üldözőbe venni őket, meg nem is tudod, melyiket kapd el, és mit kezdj vele.
Kicsit megnyugszol, amikor két őrt látsz meg a kapu közelében. Rövidkarddal vannak felszerelve, peckesen lépegetnek a főutcán, amin te is haladsz. Egyikük magas, vékonydongájú, a másik idősebb, kissé kövérkés.

[Meridian]

(Awyer)

*Ahogy sétálgat a városban, nőcsábász mosolyaival pironkodásra vagy mosolygásra késztetve a leányokat, eltelik rajta egy pár óra. Semmi érdekeset nem tapasztal, meglehetősen szokatlan módon.

<Ahhoz képest, hogy sokan tudják, hogy a herceget el akarják tenni láb alól, elég nyugodtnak tűnik ez a hely. Most azt várják, hogy a nagy esemény megtörténjen, vagy ennyire ki akar mindenki maradni belőle? ... így mindenesetre meglehetősen unalmas ez a hely... és még a lant sincs nálam... ehh>

*A szimbólumot észrevéve egy pillanatra elgondolkodik azon, hogy egyéni akciókba kezdjen, de aztán úgy dönt, hogy nem erőlteti a dolgokt, főleg így készületlenül. Mindenesetre megjegyzi, hol találja meg ezt az épületet, hogy bármikor ide tudja vezetni a társaságot, majd továbbra is széles mosollyal az arcán visszatér a fogadóhoz.