Abbit Világítótorony [ETK]

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, reggel
Résztvevők: Yoruga & Alauron
_____________________________________________________________

Tovább folytatod a támadást - egy cseles csapással kezded - sikertelenül. Az ellenfeled olyan gyors, de a pengéje sokkal gyorsabb. Még így is, megsokszorozva testi képességeid, irdatlan energiákat rabol el a koncentráció, és, hogy tartani tudd a sebességet. Sajnos mindezek miatt támadásod a kardra szinte tökéletes volt, ám már erő nem maradt benne elég ahhoz, hogy kárt tegyen a finom déli pengében. Kissé meghajlott ugyan a rapír, de a rugalmas acél pillanatok alatt eredeti pozíciójába állt vissza egy meglepő támadást engedve forgatójának.
Ezúttal egy függőleges sebet nyit a homlokodon. (-4 sp)
A további támadásaidat kezdi megnehezíteni a szemedbe szivárgó vér.
Akár lehet démon is, ismersz párat amelyek hasonló kecsességgel mozognak. De azok többsége messze áll a humanoid megnevezéstől. A továbbiakban is a pengéjére koncentrálsz, ám hamarosan rá kell döbbened, hogy nem sok kárt tudsz tenni ellene. Valahogy másképp kellene megközelíteni a dolgot. Mert ez így nem megy. Mindenki legyőzhető, kell lennie gyenge pontjának....
Annyit el tudsz érni, hogy az egyik támadásod során egy testcselt is beviszel, és okozol neki egy jókora tompa sebet. Egy zöld foltot, ha minden jól megy.

És ha ilyen gyors... miért pazarolja a támadásait karcolásokra?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, reggel
Résztvevők: Quisryn & Nava
_____________________________________________________________

Nava

Szétnézel, és elindulsz a kapitány szobája felé. Nem kell bekopognod, a zajra meglehetősen mogorva fejjel jön ki az öreg.
-Mi a fészkes fene folyik itt? Mi az átkozott dögmadarat csinálnak a hajómon?
Félig képes csak végighallgatni a mondandódat, egyből a harcoló felek felé veszi az irányt a kezében egy jókora husánggal. Az ijesztő fellépése nem sok jót sejtet.

Quisryn

Meglehetősen sok új arcot látsz, bár kevéssé jelentenek sokat számodra - elég sok matróz gyűlik ide a pengék hangjára - Ha jól látod feltűnik a két zsoldos is, meglehetősen sötét tekintettel próbálnak utat törni maguknak a matrózok figyelő tömegén keresztül.

[Navaratna]

(Nava)

<Üsse csak szét őket! Aki nem bír a seggén maradni, pláne a tenger közepén, akkor egérdemli a bajt! De egy aranyat rá, hogy még a harcoló felek fogják kikérni maguknak, hogy a hajó üzemeltetői és kapitánya bele mer szólni a kettejük torzsalkodásába. Arra nagy ívben tojnak, hogy esetleg ezzel a harccal meg ők rondítanak be másnak.>
A folyosón maradok, hátam afalnak vetem, várom a hepaj végét.

[Schinter]

Quisryn D'mor


Figyeli a 2 harcost,hogy vajon merre is törnek utat magadnak miközben a harcoló felek gyorsassága is lenyügőzi őt.

[Alauron]

(Alauron)

<Még véletlenül sem kellene belekeverednem a kelleténél jobban az ügybe. Megvizsgálhatom, tehát nem ő az. Yoruga feleslegesen harcol, de látom egyik se akarja abbahagyni a verekedést. Noss, felőlem folytathatják.>
Kicsit meglepődik saját magatartásán, és közönyén. Hiába no, megviselte az út, és a tengeri levegő. Nameg az álmai, amik ugyan elnémultak, da vajon miért? Eddig úgy érezte tudja a választ rá. Otthagyja a harcolókat, és kisétál a kabinból a folyosóra. Onnan már hallja is a közeledő lépteket.

[Quator ar Zaraquer]

(Yoruga)

*Ez így nem mehet tovább. Haladni kell, ermt így csak kóstolgatjuk egymást, de soha nem lesz vége a harcnak. Így őseim másik sokkal veszélyesebb és sokkal misztikusabb adományához nyúlok. Nem a kardba összponotsítom az energiát, hanem kilökve a valóság szövedékén át az idő kristálysárkányára kerül egy röpke, de mégis örökkévalóságnak tetsző pillanatra pányva. A környezet csupán szoborcsoportnak hat, de az elme hatalma által a kard továbbra is könnyedén siklik célja felé, hogy megállítsa az ellenfelet.*

//Belső idő. Nem tudom itt kell-e egyáltalán dobjak. Azért dobok és max nem kellett volna. Bénítás karok.

1. TÉ: 87+34=121, seb.: 4+2=6
2. TÉ: 87+90=177, seb.: 10+2=12//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, kora délelőtt
Résztvevők: Alauron & Yoruga
_____________________________________________________________

Az emberi létnek vannak bizonyos határai, amit egyszerűen képtelenség túllépni. Akármennyire is küzdesz, akármennyire edzel, sosem leszel képes felemelni egy byzont, sohasem fogsz majd sebesebben futni, mint egy megvadult querda. Nem fogsz repülni, és nem leszel képes a puszta bőröddel megállítani a pengét.
A test erre képtelen.
Ám az elme. Az egészen más.

A harcos szánalmasan lassú volt. Mindent egybevetve azonban szívós alkat. Az első csapásodat meglehetősen jól viselte, mikor kardod elérte a fegyvert forgató kezet, láttad a szemében a döbbenetet, de mégis - képes volt annyira elhúzni a karját hogy ne essen benne maradandó kár.
A második csapás... még magadat is lenyűgözted, pontos, szakszerű támadás volt, amelynek minden pusztító ereje egyetlen cél érdeképen összpontosult egy ujjnyi pontra: bénítás, lefegyverzés, a mozgás funkciójának kioltására.
Az inak megfelelő elmetszése után könnyed eleganciával visszasétáltál arra a helyre ahol a támadást megkezdted. Aztán a világ újra felvette a szokásos tempóját.

A fegyveres karjából apró, bíbor csermely hullámzott elő a padló felé. A pengét nem ejtette el, amely önmagában is bámulatra méltó volt. Persze megeshet, hogy ez mindössze a kontrolljavesztett izmok utolsó, elkeseredett erölködése volt. Egy végső, nagy szorítás.


A kardforgató meredten maga elé nézve bámul mozgásképtelen karjára. A szemén látszik, hogy igyekszik megmozdítani, de a kar nem mozdul. Egyszerően csak erőtlenül, torz merevséggel tartja a könnyed pengét. A meleg nedű pedig lassan bíborszínre festi a szoba padlózatát.

Ekkor érkezik a két zsoldos akik ordítva, és két nyílpuskát szorongatva azonnali fegyverletételre szólítanak fel.
Aztán megérkezik a kapitány, a szemei vérben forognak. Magyaráztatot követelnek. Rőled, és a férfitől. Ő azonban nem mond semmit, csak továbbra is a halott kezét bámulja, az arcára pedig a döbbenet fagyott.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, reggel
Résztvevők: Quisryn & Nava
_____________________________________________________________

Mielőtt még átjutna a két behemót szakállas északi a matrózok gyűrűjén már befejeződik a harc. Az albínó alakja elmosódni látszik, a párbajhős homlokán hosszú, mély barázdákat vés a koncentráció, majd döbbenet követi mindezt. Aztán az ezüsthajú megint ott áll ahol az imént, talán egy pillanattal korábban, a déli kezéből pedig patakokban ömlik a vér. Úgy tűnik végetért hát.

[Quator ar Zaraquer]

(Yoruga)

*A harc vége mindenképp itt van. Elmém se képes nyakló nélkül rákényszeríteni az ősi tudás edzette akaratot a gyarló testre, így most összpontosítok, hogy ne remegjen meg testem, de szerencsére nem kell fogadnom a támadást. Sikerrel jártam. Így csak halkan, kimérten szólok az ellenfelemhez, mielőtt még a kinti zaj forrásai (minden bizonnyal a hajó őrsége) megérkeznek.*

-Most beszélünk.

*Ekkor rontanak be a zsoldosok és a kapitány. Enyhe félfordulattal hátrébb lépek a kabinban és leengedve eltartom magamtól a kardom. Nem teszem le, de nem is teszek semilyen támadásra utaló mozdulatot. Megvárom, amíg pár pillanat alatt felmérik a helyzetet a katonák, majd a magyarázatot megadom a kapitánynak.*

-Elnézését kérem hajója nyugalmának megzavarásáért. Mikor ide érkeztem Ön megkérdezte milyen ügyben. Én pedig őszintén megmondtam, hogy őseim karmikus küldetését teljesítem. Ebbe Ön beleegyezett és elfogadta, így nem érzem jogosnak ezt a túlzott fenyegetést az őrei irányából. Mégegyszer elnézést, de az Úr meglehetősen valószínűen az általam keresettek egyike. Ezügyben ki akartam kérdezni, de harcra hívott és nem hagyhattam figyelmen kívül a sértett kihívást.

*Kicsit kivárok. Ha mégis lőnének azért védem magam, de nem támadok vissza csupán épségemre vigyázok. Ha nem és a megbeszélés mellett dönt a kapitány is, akkor egy szertartásos mozdulattla lecsapom a vért a pengémről és egy kis darab szövettel tisztára törölve hüvelyébe dugom. Alauron felé, mint egyetlen, aki ugyan kéretlenül, de mégis segítségemre volt meghajlok köszönetem és tiszteletem jeléül.*

[Schinter]

Quisryn D'mor


<Nocsak,mintha...érdekes...nagyon érdekes...>

Továbbra is feszülten figyel és megprobálja a tömeg morajából kihallani,hogy vajon azok miről is beszélgetnek De úgy tünik,hogy nem az ezüst hajú lesz az akit keres és a másik 2 sem...

[Navaratna]

(Nava)

<Bakker, egy harcos vari, már csak ez kellett, fasza.>Kommentálom magamban az itt vagyok, ömlik vér, ott vagyok jelenséget. Hallva, hogy a fehérhajú azt magyarázza, nem hagyhatta ki a kihívást, tompán felhorkanok.
<Dehogynem: kösz, most nincs kedvem hozzá, majd máskor. Ez ilyen rohadt egyszerű, szerintem. Becsületgúzs ezerrel.>
Amit még ez előtt hadovált, nem nagyon értem, idegen szavakat tűzdelt a mondanivalójáról karimáról, pedig kalapot se látok, meg hasonlók...
-Kéne egy felcser!-kottyintom el a monológ végén.

[Alauron]

(Alauron)

<Hát ez eszméletlen gyors volt! Ez a Yoruga aztán tud! Ki hinné hogy ilyenek is vannak a világon...>
Yoruga gesztusára ő is elismerően bólint, arcára is kiül a kifejezés az előző jelentet láttán. Amikor a kapitány kérdőre vonja őket megszólal:
- Azért jöttünk ehez az úrhoz, hogy beszljünk vele, nem azért hogy harcoljunk.
Odalép óvatosan a megsebzett karú délihez:
- Nem vagyunk az ellenségei. Engedje hogy megvizsgáljam. Természetesen a kezére gondolok, most az fontosabb. -ha belegyezik minden tőle telhetőt megtesz, hogy valahogy elállítsa a vérzést.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, kora délelőtt
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

A kapitány elhúzza a száját amikor kiejted a "beleegyezett" szavakat
-Nem abba egyeztem bele, hogy vérengzeni kezdjen a hajómom. Ami pedig a zsoldosaimat illeti: úgyvélem még ÉN vagyok itt a kapitány. A legközelebbi szárazföldön távoznia kell.
Elindul vissza a szobájába, de az ajtóban megtorpan, a válla felett visszaszól még:
-Az úr akit keresett... shadoni nemes, elismert párbajhős, és domvik papja. Elvette tőle mindazt ami ő volt.
A kezét, és a büszkeségét.
Aztán pár pillanat múlva ismét megindul, utolsó mondatait a zsoldosokhoz intézni:
-Ha bármilyen bajt csinál hajítsák a vízbe! És kerítsék elő Klier-t!

[Mesemondó]

_____________________________________________________________
KM esemény [Orwen del'Correl]
Helyszín: Nyugati-óceán, Smaragdszín Vendigó (karavella)
Idopont: Psz. 3694, Esős évszak, Antoh tercének - "Hullámok" hava, 4. nap, kora délelőtt
Résztvevők: Alauron
_____________________________________________________________

Megszólítod a bajvívót. Az továbbra is meredten bámul maga elé. Még mindíg a görcsös kezében tartja a kardot. Felemeled a kezet, ami ellenállás nélkül irányítható, a férfinek talán csak a szempillája rezzen az érintésre. Momentán nem tudod mit csinálj.

/* Pontosabban ha valami eszedbejut a sebkötözéssel kapcsolatban azt majd te írd le! */

[Navaratna]

(Nava)

<Így néz ki egy Domvik pap? Laza. Ki az a Domvik? Egy istenség? Mi az a Shadon? Egy ország? És hol a lótúróban van? Még sosem hallottam róla. De azt hiszem, hóhajú jól az ipse alá rakott. Sejtem már, csávóka sokkot kapott, de ha helyrejön, örök harag hóhajú felé és bosszú mindenek felett... Vagy nem, mert így marad és majd pelenkázni kell.>
-Bekattant, mi?-nézem ahogy a félelf böködi a férfit. Tenyerem elhúzom a füstösképű szemei előtt.
-Hahó, van itt valaki? Ha pap vagy, no para, gyógyítsd meg magad, ha összeférceltek-hiszem azt, hogy ez ilyen egyszerű és világos.
<Én mondjuk biztos vinnyognék, hogy fáj a karom és nem néznék úgy rá, mint a halott szeretőmre. Bár ha párbajhős volt, akkor a volton a hangsúly... Ciki...>