Az Atya a torony árnyékából fürkészi a forgatagot, hátha meglátja azokat akiket keres. Talán meg is találja őket... váratlanul egy elragadóan gyönyörű elf nőt pillant meg a kapuk terének félreeső szegletében, amint egy férfi virágokat ad neki, majd tovább keresgél az árusok forgatagában. Megérzéseire hagyatkozva elindul felé, hátha ő az egyik kalandor akit keres, de ha mégsem, akkor talán...lehet tud segíteni!
Lassan sétál az elf felé, semmi feltűnő vagy ideges mozdulat, hiszen tudja jól, hogy most senki nem árthat neki...
Ha észreveszi, nem lesz ideges, viszont arcát próbálja nem gondterhesnek mutatni...
-Jó napot szép hölgy! Ha jól gondolom ez a legszebb idő az utazásra...Ön hogy látja?
Kisé meghajol közben, arca kőszoborként meg sem rezen, majd érdeklődve várja a nő válaszát...
