A Vihar elõtt...

Szerző: **Meridian** » 2006.02.14. 23:36

*Csak mosolyog Bedal csípős megjegyzésein. Majd hátrafordul, és jobban, feltűnően szemügyre veszi a sarok ban épp a regeliját fogyasztó alakot. Addig nézi, amyg az fel nem pislant falatozásából. Megpróbálja tekintetével cselekvésre csábítani.*

Szerző: **Tysson-lar** » 2006.02.14. 23:36

( Bedal Alen)

* Bedal szétnéz. Észre se vette a közeledő harcost, ám Nichen bicentésére maga is szemügyre veszi.*
<... Ez az északi erv kultúrkör harcosa, némi niarei beütéssel...de jó lenne magasabbfokú tudást birtokolnom, akkor most pontosabban is meg tudnám határozni, ki vagy mi ez a szerzet...ki tudja, egyszer az ilyesfajta tudás életet is menthet...>
* Lassan visszafordul az idegenhez*
- HA megbocsátassz, feltételezések helyett megszólítom. Ki tudja, haszos lehet egyszer, ha ismerem a fajtájukat...
* Bedal kímért léptekkel közelít az asztalok sokaságában a sarokban ülő alak felé. Mikor melé ér, megvárja, hogy az rá tekintsen. Közös nyelven szólítja meg.*
- Elnézésedet kérem, ruházatod és megjelenésed igen furcsa pozitúrája szemet ütött szerénységemnek. Megtudhatom, honnan jösz, és miylen nép sarja vagy uram? Nem számítok bizalmas beszélgetésre, eyszerű felületes válaszokat szeretnék. Elvégre okos ember megragadja az alkalmat, hogy tudása határát egyre távolabb tolja...
* Eközben végig éllva marad. Nem mutatja jelét, hogy a székre akarná könyörögni magát, hangszíne végig illedelmességet, és egyféle hideg rendszerű monotonitást sugároz.*

Szerző: **Joe Lyon** » 2006.02.15. 0:05

( Con Bronta)
* Mikor odalép az idegen az asztalához félbehagyja az étkezést. Felnéz rá, majd jól végigméri. A kérdések megválaszolásán töpreng egy pillanatig. < Nem is tudom elmondjam- e az igazságot, de miért ne hát, ha tud valami melót adni számomra.>*
- Üdv néked idegen! A nevem Con Bronta. Tiadlan szülötte vagyok.* Beszéde közben mutatja a vöröscsuhásnak, hogy foglaljon helyet*
- Miben állhatok rendelkezésedre? Talán tudsz valami munkát számomra? *Mikor jobban megnézed látod, hogy mennyire visszataszító a sebhelyektől tarkított arca. Ha jobban szemügyre veszed láthatod, hogy fegyverek, esetleg tőr nyomai lehetnek.*

Szerző: **Mesemondó** » 2006.02.15. 0:13

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion melleti erdősség
Időpont: Ősszel, Éjszaka
Résztvevők: mindenki
_____________________________________________________________

Többiek:
Kényelmesen elbeszélgettek a fogadóban. Közben néhány vedég jött csak le étkezni, aztán zsákjukkal tovább is indulnak. Amolyan vnádor kereskedő félék lehettek. A fogadós készséggel kihoz nektek mindent, amit kértek, hiszen ez neki csak még több elégedett vendéget és persze, ami annál is fontosabb, több hasznot jelent.

Közben Eriontól nem is olyan messze az erdőben....
Carolina con Ragucci:
A meglepetés erejét kihasználva az első embert pofán vered, érzed, hogy az orr csontja nagyot recsen, majd a kezében az egyik szövet darabbal hátra esik.Megfordulsz, hogy a mögötted levő arcába tedd a könyököd. Annyira jól sikerül a mozdulatod, hogy rögtön elenged és a keze is kicsúszik a nadrágodból. A harmadik fickót lábon rúgod, minek hatására féltérdre ereszkedik. A többi bandita csak nagyokat néz, hogy mire is vagy képes. Még saját magadat is meglepted ezekkel a mozdulatokkal. Ez az érzés, sajnos úgy néz ki, hogy kiült az arcodra, mert a maradék négy bandita ezt a pillanatot választotta arra, hogy együtt rád támadjanak. Csak azt veszel észre, hogy két ember a karodra térdel miközben elkezdik letolni a nadrágjukat és rázni a kezűkkel a himtagjukat. A harmadik egy tőrt szorít a torkodnak jelezvén, hogy ha megmozdulsz, akkor nem lesz jó vége a dolognak, mig a negyedik már szét is feszitette a lábaidat, letépve a nadrágod maradék darabjait és most a melleid felé nyúl. Utána a negyedik is letolja a nadrágját és hatalmas péniszével rögtön tövig hatol beléd, gyors tempot diktálva láthatóan direkt fájdalmat akar okozni. Közben a két karodon térdelő két alak egyre gyorsabban kezdik el rázni a sajátjukat, mig végül fehér köd boritja el a látómeződet és nem emlékszel semmire. Ismét felvillan néhány emlékkép. Egy öt-hat éves kis lány futkorászik a friss zöld, virágokkal teli réten, miközben egy távolabbi ponton két szerelmes pár piknikezik. Arra ébredsz hirtelen, hogy meztelenül állsz (nedves ágyékkal) két tőrrel a kezedben. Minden porcikád csurom vér és előtted három férfi holtest hever. Hirtelen szélborzolta ruha hangjára leszel figyelmes és egy fekete köppenyt viselő férfi áll melletted, háttal neked, kezében egy hosszú, furcsa fekete fegyverrel. Fájdalmas emléképeket látsz magad előtt... Egy négy karú démonnal küzd egy lány, testén több sebből vérezve és a démon csak mosolyog. A lány elvesziti a türelmét, kétkézzel fogja a kezében lévő fekete fegyvert és a démonra támad minden erejével. A démon meglepetésre csak hátrál és védekezik, közben kihasználja lány meggyengült védelmét és egy-egy újabb fájdalmas vágást ejt rajta.
Aztán ismét elsötétül előtted a világ... Kitudja, hogy meddig maradtál így, de arra ébredsz, hogy rád sütnek a nap életet adó sugarai és patak hangját hallod. Aztán eszedbe jutnak az utolsó emlékképeid. Hirtelen tágra nyitod a szemed és lepillantasz a testedre. Egy erdőben vagy egy patak partyján és a patak felett süt rád a nap. Testedet egy fekete köpenybe csavarták. Ahogy kicsit feljebb hajtod a köpenyt csak a tiszta testedet látod. Ekkor hirtelen lépések zajára leszel figyelmes, ahogy a lábak alatt eltörnek az apróbb faágak...

Szerző: **Quiasse Limenel Umassyras** » 2006.02.15. 14:32

(Carolina con Ragucci)

*Mikor kezd kitisztulni a látása, és felfogja hogy mi történik körülötte, akkor reagál a közeledő hangokra. Összehúzza magán a köpenyt és a lépések irányába néz. Ábrázata riadalomról árulkodik. Megpróbál félig ülő pozícióba kerülni.*

Szerző: **Tysson-lar** » 2006.02.15. 15:07

( Bedal Alen)

* Bedal a férfi intésére vele szemközt helyet foglal. Nem vesz tudomást a külső eseményekről, csak a férfit figyeli. Pár pillanat eltelte után felteszi a kérdést.*
- Ki vagy te? Bocsáss meg a spontanitásomért, de jómagam tudósféleségnek modndhatom magam... sokféle alakkal találkoztam a messzi délen, sokfajta kultúrát ismertem meg. A megjelenésed...széles mozdulataid... és az a furcsa légkör, melybe burklódzol azonban igencsak kíváncsivá tesz engem. JAvíts ki ha tévedek: láttatlanba azt mondanám, a messzi Északról jöttél, valamilyen Szövetségi országból. Sajnos tudásom véges: nem terjed ki a Sheral bérceitől É-ra. Nagyon keveset tudok az ott élőkről, azonban hallttam furcsa mendemondákat furcsa táncot járó harcosoktól, akik sítusa maga a tökély, pengéjük meg olyan fenséges és tökéletes, hogy Shadon legnevesebb műhelyei is irigyen tekintenének rájuk, ha konkurensek lennének. Mesélj honnan jöttél, ki is vagy, és a hazádról... bocsásd meg mégegyszer tudálékosságom, ígérem én is bizalommal fizetek a válaszokért. ÉS persze munkával. Ismerek egy helyet itt a Kalandozók Városában, ahol fegyverforgatókat keresnek.... nos, de elöbb a válaszaim. Kérlek, szólíts Bedalnak.
* Bedal hátradől, úgy hallgatja a férfi történetét. Néha csodálkozva hümmög, néhol elgondolkozva ábrándozik, elképzelve a vidéket, melyet a férfi ír le.*

Szerző: **Mesemondó** » 2006.02.15. 15:45

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion melleti erdősség
Időpont: Ősszel, reggel
Résztvevők: Carolina con Ragucci
_____________________________________________________________

Összébb húzod magad és megprobálod magad feltornázni félültébe. Csak ekkor kezded érezni, hogy vajon mennyire is sajog az ágyékod, a melleidről nem is beszélve, amik igen csak nyúzott érzést sugallnak feléd. A végtagjaidon is felfedezel néhány kék-lila foltot. Nagy nehezen felülsz és megérzed, hogy a segged sincs teljesen épségben, igy kénytelen vagy a fának vetni a hátad és figyelsz, hogy vajon ki is jelenik meg a fa mögül. Egyre jobban hallatszanak a lépések zajai, aztán egy jóképű harminc év körüli férfi bukkan elő. Olyan száznyolcvan centiméter magas, izmos és arányos testalkata arra enged következtetni, hogy vagy ilyen jó tulajdonságokat örökölt a szüleitől vagy kellően foglalkoztak vele. Fekete szeméből kedvesség sugárzik és kedvesen rád mosolyog. Ahogy végig méred, látod, hogy sötét szürke nadrágot és egy fekete inget visel. Fekete haja a válláig ér és jól fésült. Oldalán egy díszes markolatú hosszú kard lóg, kezében sok fajta növényt és egy kis gyümölcsöt hozott.

-Látom, felébredtél. Hoztam egy kis gyógyfüvet, amik enyhítik a fájdalmaidat és egy kis gyümölcsöt, amivel csillapitani tudod az éhségedet.

Aztán elővesz a hátizsákjából - ami eddig a fa oldalának volt támasztva - egy kis mozsárt és összeöröl néhány növényt. Aztán egy nagy levélre rakja őket, majd nekiáll és csinál még egy ilyen tálat.

- Ezzel kendd be a véraláfutásokat és a másikkal meg az ágyékodat. Egy kcsit fájni fog, de jól fertötlenítenek. Utána egyél valamit, addig sétálok egyet.

Elővesz egy furulyát, majd egy könnyed dallamot kezd el rajta játszani és eltávolodik egy kicsit.
Hirtelen ismét emlékképek törnek fel elmédből.
Kék eget látsz és nagy égbe nyuló fenyveseket. Aztán egy várat a tengertől nem messze, mindenféle díszes zászlókkal... Egy név...Abrado... Aztán egy bálon látod magad, ahol győnyörű nagy estélyi ruhába vagy öltözve és egy férfivel táncolsz... Belenézel a szemébe és egy gondolat tőr fel rögtön: "A szem a lélek tükre..." Akaratlanul is kiejted a szádon.
-Értettem mester...
Aztán egy este a tenger parton... Ugyan azzal a férfival sétálsz kézen fogva. Aztán szerte foszlik ez az emlék és egy másik veszi át a helyét. Egy erdőben vagy. Hallod, ahogy a fák elsuhognak melletted. Nagyon gyorsan futsz és mögötted farkasok jönnek... Aztán sok sebből vérezve ülsz a földön, kezedben egy furcsa fegyverrel, amit megnevezni nem tudsz, de a színe fekete és az alakja emlékeztet a fogyóholdra... Szintén egy férfi lép be, de az arca homályos. Furcsa, fekete szinű ruhát visel mindenféle fekete fém darabbal és növényeket dob le eléd.
- Ezek majd enyhítik a fájdalmaidat. - hangja kedves, de mégsem tűr meg engedetlenséget...
Aztán visszatérsz a jelenbe és azt veszed észre, hogy már nem hallod a furulya hangját...

Szerző: **Meridian** » 2006.02.15. 16:02

(Nichen de Azadyr)

*Mikor látja, hogy Bedal sikerrel járt a fickónál, feláll, és a lehető legrövidebb úton odasiet az asztalához. Előbb Bedalra pillant, majd amikor az befejezte mondandóját, megszólítja a férfit:
-Üdvözlöm, Uram. A nevem Nichen de Azadyr. Hallottam, hogy a barátom származásáról kérdezte, és még más egyebekről.Megengedi, hogy meghallgassam én is rövid élménybeszámolóját?
*Amenyiben nemleges választ kap, visszamegy eredeti helyére; ha megengedi, akkor rátámaszkodik egy székre, és állva hallgatja a beszámolót, ha ez a másikat nem zavarja.

<Hmmm, elég izmos a fiú. Nem ártana jobban megismerni. Lehet, hogy ő is velünk tartana...úgy tűnik, egyelőre nincs jobb dolga...>
*Majd észreveszi az idegen sebhelyekkel tarkított arcát:
<Huhh, szegény pára. Jól elláthatták a baját...kíváncsi vagyok rá...>

Szerző: **Desmond Tiny** » 2006.02.15. 17:21

(Fekete Mythar)

* Az asztalnál marad és alaposan megfigyeli a harcost.<nagyon magabiztosnak tűnik, talán még jól jöhet ha akad vmi zűr>Mindenesetre nem megy oda amíg nem biztos benne, hogy az ipse csatlakozik hozzájuk. //felhasználja egy épjét hogy formában tartsa magát:D// Közben eltöpreng két ujdonsült társa szavain. <Bedal nem tűnik tul jó emberismerőnek, viszont annál rátermettebnek, és becsületesnek. Nichen sincs hílyán az önbizalomnak de ő sokkal barátságosbb mint társa. Úgy érzem érdemes volt csatlakozzak hozzályuk>

Szerző: **Quiasse Limenel Umassyras** » 2006.02.15. 17:29

(Carolina con Ragucci)

<... Abrado? Az mi? Meg nemesi bál. Lehet, hogy gazdag családból származom? és mi az a fegyver. Alidarban az egyetlen ami nálam volt egy fegyveröv. És pont beleillett volna az a tőr. Lehet, hogy harcos vagyok? De hogy jön össze a nemesi származás a folytonos harccal, sebekkel, megalázkodással. Ezt nem értem. Ki a fene vagyok? Azt a három banditát is elintéztem. Ha nem lettek volna heten, akkor nem tudtak volna megerőszakolni. Hogy tudnék én leverni több férfit is? Puszta kézzel. Kezdek félni. ...>
*Körülnéz, és keresi jótevőjét. Mivel nem látja, félrelebbenti a köpenyt, és vizsgálgatni kezdi a testét. Elszörnyülködik a látványra. Szétnyitja a lábait és gyakori felszisszenésekkel bekeni az ágyékát, a melleit és a többi horzsolásos, meg kék-zöld sérülését. Mikor végzett mindennel amit elért, fáradtan elfekszik a fűben. Nehéz összecsukni a combjait. Piheg egy darabig, aztán megint magára teríti a köpenyt és bekap pár falat ételt amit a férfi hagyott mellette. Utána várja, hogy visszatérjen az.*
<... Vajon miért segített rajtam? Akar valamit, vagy tényleg vannak még rendes emberek? Ha akarna valamit, akkor már megkaphatta volna. Talán túl paranoiás vagyok. Majd meglátjuk. Úgyis rászorulok az oltalmazására. Ilyen állapotban száz méterre se jutnék. De zavar ez a kiszolgáltatottság. Úgy érzem, hogy mindig is önálló és határozott voltam. ...>

Szerző: **Mesemondó** » 2006.02.15. 18:05

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion melleti erdősség
Időpont: Ősszel, reggel
Résztvevők: Carolina con Ragucci
_____________________________________________________________

Neki állsz bekenni magad. Az a növényi pép, amit a sebeidre kensz, kicsit hidegnek tünik elsőre, de ezen kivül semmit sem érzel. Amikor az ágyékodat kened, nagyon elkezd csipni, aztán néhány perc múlva kezd lassan elmúlni és már csak folyamatos bizsergető érzést érzel. Érzed, ahogy a nyálkahátryákon felszivódik, ahogy felgyorsul a lokális vérkeringésed és elkezd forrosodni. Szétteszed a lábad és elkezdesz gondolkodni azon, hogy ki is vagy valójában. Aztán hirtelen csak annyit veszel észre, hogy néhány ruhadarab landol a fekete köpenyen, amivel batakaroztál. Még szerencse, hogy magadra húztad a köpenyt, különben igencsak megleptek volna. Gyorsan felnézel és a jótevődet látod, ahogy kedvesen rád mosolyog.
Ahogy a szemébe nézel, ismerős szempárt vélsz felfedezni. Mintha láttad volna már valahol. És az arcán is mintha lenne valami. Nem tudod pontosan, de lehet, hogy van rajta egy rétegnyi smink? Ismét felbukkan egy emlékkép. Egy teremben vagy feketébe öltözve és egy ismeretlen férfi ül veled szemben. A terem falain klönféle fegyverek lógnak és távolabb tőletek mozgó embereket fedezel fel, de körvonaluk igencsak homályos. Előtted különbőző sminkek és bajuszhoz/szakálhoz hasonló szőrcsomók vannak. Következő pillanatban azt látod, mikor a veled szemben ülő férfi jókat kacag rajtad aztán egy ostor csattan el az asztal mellett. Félelem és tisztelet érzése kerít a hatalmába... Aztán hallod, ahogy a jótevőd beszél hozzád...

- Szereztem ruhákat, nem éppen a legkényelmesebbek, de a városig megteszik. Gyorsan öltőzz fel, sietnünk kell... a "barátaid" errefelé tartanak...

Aztán elfordul és várja, hogy felöltőzz, közben oda-vissza fordítja a fejét és figyeli a környéket...

Szerző: **Mesemondó** » 2006.02.15. 18:18

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion
Időpont: Ősszel, reggel
Résztvevők: Miro
_____________________________________________________________

Igen hosszú és unalmas útat tettél meg a felbérelt szolgáddal Erionig. A város nagysága és emberforgataga lenyűgőzött téged. Egész este mégsem pihentetek, hogy reggelre beérjetek a városba és a hideg föld helyett egy normális fogadóban szállhass meg. A kerekedőnegyedbe indultok meg a hintóval és amikor elhaladtok a Két Szűz fogadója előtt, megüti a fületeket egy kis csoport beszélgetése... A szolgád megállitja a díszes hintót segít leszedni a csomagjaidat.
- Kisasszony, ez a fogadó az egyik legjobb a saját árához mérten és mindig lehet itt találni vállalkozó szellemű embereket. Ha nincs más kivánsága, elindulnék visszafelé.

Szerző: **Quiasse Limenel Umassyras** » 2006.02.15. 18:20

(Carolina con Ragucci)

*Magaelé kapja a ruhákat. Most nem is foglalkozik az emlékekkel. Amikor a férfi elfordult, ledobja a köpenyt és nehézkesen feltápászkodik. Belelép a szoknyába és áldja jótevőjét, hogy nem nadrágot szerzett. Abban nemhogy járni nem tudott volna, de még felvenni sem. Az ing szűknek bizonyul mint mindig. A lány magasabb is az átlagnál, és mellbősége is figyelemreméltó. Fájnak is a meggyötört keblei amikor belepréseli az ingbe őket. Mikor belebújt a kis cipőbe is, bevillan neki egy kérdés?*
- Mivel megyünk? Mert járni nem igazán tudok, és nyeregbe sem hiszem, hogy megtudnék maradni.
*Kérdőn és egyre kétségbeesetten néz a férfira és várja, hogy az kitaláljon valamit.*

Szerző: **Mesemondó** » 2006.02.15. 18:52

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion melleti erdősség
Időpont: Ősszel, reggel
Résztvevők: Carolina con Ragucci
_____________________________________________________________

A férfi végigtekint rajtad, felkapja a földről a köpenyét és a hátizsákját.
-A...
És ekkor egy nyilvessző csapódik bele közétek a fa testébe. Ismét elöntenek az emlékek. Egy visesés közelében vagy, sokan vannak körülötted fáklyával. Lenézel magadra és két kiálló nyilvesszőt is látsz magadon...
Aztán a férfi megragadja a kezed, visszatérítve ezzel a jelenbe és elkezd futni veled, közben nagyot fütyent és távolból egy ló nyeritését hallod. Néhány méternyi futás után látva, hogy nem igazán bírod, átkarol, magához húz és egy vaskosabb fa mögé bújik veled. Teljesen a mellkasához simulsz, hallod a szívverését és érzed, ahogy lélegzik... Furcsa mód most nem tőrnek fel emlékek, inkább csak egy érzés, hogy milyen régen voltál férfi karok közt és hogy milyen régen voltál ennyire kiszolgáltatott és hogy veled eddig még senki sem bánt így, mint a tegnapi éjszakán... Pár pillant múlva megérkezik egy fekete ló. Szőre csillogó, izmai jól kidolgozottak. Látszik, hogy nemesi vér van benne.
-Bocs, de most sietünk.
Épp megkérdeznéd, hogy miért kér bocsánatot, de még magadhoz sem tértél, amikor a férfi megragadja a derekadat és keresztbe felfektet a lóra, a nyereg elé. Enyhén szólva kényelmetlen és a nyereg nyomja az oldalad, de legalább megtudsz maradni rajta, mig ülve biztosra tudod, hogy nem menne... Viszont ekkor már egy kicsit sajnálod, hogy egy középhosszú szoknyát hozott, de mielőtt kinyitnád a szádat, hogy ezt megemlítsd neki, rád teríti fekete köpenyét, aztán ő is lóra száll és elkezdtek vágtatni. Véleményed szerint nyugat felé tartottok, közben hallod, ahogy a nyilvesszők elsuhognak mellettetek. Néhány órát vágtattok így, mikor megáll a ló és a férfi levesz róla. Leültet egy fa tövébe. A távolból már látod Erion hatalmas falait. A férfi melléd gugol és egy nyilvesszőt tép ki a vállából, majd a megszagolja és a földre dobja azt.
- A szemetek még meg is mérgezték...
Aztán kedvesen rád mosolyog, rád teriti a köpenyét és hátradől a fának...
- Remélem jól utaztál...
Emlékek törnek fel... Egy fenyő árnyékában pihenteted épp a sebeidet, amikor fegyveresek törnek rád. Mindegyik férfi egyeruhát visel és lándzsát szegeznek feléd. Aztán a ló horkantására leszel figyelmes és amikor a melleted ülő férfira tekintesz, azt láttod, hogy bevannak csukva a szeme... Láthatóan nem alszik, ekkor jut eszedbe, hogy valami mérget emlegetett... Emlékek törnek fel ismét, amikor egy fekete ruhás elmosodott arcú férfi egy tőrrel megkarcol. Rögtön elkezdesz szédelegni, látásod kezd elhomálysulni és a férfi lassan tagoltan elkezdi mesélni, hogy mit kell tenned, hogy minél több mérget juttass ki a szervezetből egy ilyen serülés esetén...

Szerző: **Quiasse Limenel Umassyras** » 2006.02.15. 19:49

(Carolina con Ragucci)

*Gyorsan túllép azon, hogy zavarja a kiszolgáltatottsága. Sodródik az árral, és legközelebb a pihenőnél gondolkozik el a történteken. Először nem fogja fel azt, hogy a férfit mérgezett nyílvessző járta át. Pár másodperc múlva azonban feleszmél. Odamászik a férfihoz, aztán megkeresi a sebét. Az övéből kihúzza a tőrt, és a seben ejt egy mélyebb sebet, hogy jobban meginduljon a vérzés. Odahajol, rátapasztja a száját, és kiszív annyi mérget a sebből amennyit csak tud. Utána szorgalmasan a földre köpködi. Mikor úgy gondolja, hogy nem tehet már többet, a férfi táskájából előkeres valami ruhafélét, és szorosan bekötözi a sebet. Mivel nem igazán van magánál jótevője, összeszedi az összes erejét és feszedi a földről azt. Odatámogatja a lóhoz, és valahogy feltuszkolja rá. Ha kell vért izzad, de végigcsinálja. Az adrenalin szétáramlik a testében és csak a feladatra koncentrál. Utána ő is felkúszik a nyeregbe, és iszonyú fájdalmak árán, de megüli a lovat. Lépésben kezd lovagolni a város felé. Összeszorítja fogait, és előjön belőle valami mély eltökéltség, keménység, szívósság. Ha a kapuhoz ér, közös nyelven kiabál az őröknek.*
- Megtámadtak minket! Meglőtték! Mérgezett nyílvesszővel! Segítsenek!
*Azzal lecsúszik a lóról, és lezuttyan a földre. Egész teste lüktet a fájdalomtól. Ágyéka szinte ég. De belül valahogy túlteszi magát az egészen. Nem áll neki hisztizni. Szinte kívülről szemléli magát, és eddigi hányattatott sorsát. Valahogy elfogadja azt ami történt. Tudja belül, hogy túllép rajta hamar.*

A Vihar elõtt...

Ki van itt