Új-Pyarron - A második manifesztációs háború elsõ etapja

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


Elcsodálkozik azon,hogy milyen sokat élt már a messor.

-Alig tudom elhinni,hogy ilyen régen születtél.Mégis...mégis olyan fiatalnak látszol...Nem láttok benned semmijen ősi vért.Biztosan sok nő irigyel,amiért ilyen jól tartod magad
...
Tényleg van vmi célod az életedben?Azon kivül,hogy a birodalmat szolgálod halálodig.Esetleg vmi hobby?Úgy értem a rendszeres gyakorláson kivül.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: A Shibara partvidéke
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Pharae Dashir (Hakea Ello)
_____________________________________________________________

*Immáron két éve élsz Taba el Ibara tengerparthoz közeli vidékén. El Zashra kikötőjében tettél szert eddigi legértékesebb szeretődre. Méghozzá a helyi emír fiára. Hamar sikerült bekerülnöd a palotába. Miután megvillantottad előttük szépségedet, a következő éjszaka már el is raboltak, és a reggel már a háremben talált. Mivel nem is igazán ellenkeztél, nem kaptál szigorú őrizetet, és mivel maradéktalanul boldoggá tetted az emír fiát, a sok ékszer, ruha, szépítkező szer és luxus mellett bizonyos fokú szabadságot is kaptál. A városba is szabadon kijárhattál. Az első pár kikötőben tett látogatásod után a kémlelő szemek is hamar elmaradtak. Elérted az ifjú hercegnél, hogy az összes többi ágyasát hanyagolja miattad. Egyszerűen nem tudott a két év alatt betellni veled. Ebben nem csak szépséged, hanem praktikáid és tudásod is segítségedre voltak. Az első év után már akkor is magával vitt, amikor külföldre ment tárgyalni. Az ágyban is megosztotta veled problémáit, mert intelligenciád és problémamegoldó képességed gyakran húzta ki a slmasztikából. Egyre gyakrabban került elő egy háború gondolata. Egyre több tárgyalás folyt le egy olyan témában, amiről addig nem igazán hallottál, de nagyon elkezdett érdekelni. Valami titkos sivatagi népről beszélt neked a herceg, akik a jövendölések szerint lerohanják a kontinens déli felét, és káoszt hoznak el hosszú időre. A mélysivatag szélén megszaporodtak az eltünések, de egyéb nem történt. A sötét együttállásra várták a szörnyű eseményt, de annak már két éve veége. Akkor volt körülbelül, amikor az Ibarába érkeztél. A sivatagi nép istenének már manifesztálódni kellett Yneven, de hírt nem adott addig magáról. Mivel az emírség, melynek "vendége" voltál elég közel fekszik a Shibara partjához, ezért az itteniek még paranoiásaban viselkedtek, mint a többi emírség és hercegség lakói. Állandó őrjáratokat küldtek ki, hogy ha történne valami, időben lehessen ellene tenni. Az abadanai emír is sok ezer katonát állomásoztatott a térségben, ezért talán kicsit lenyugodtak a kedélyek. Te élted kényelmes életed, és annak ellenére, hogy ki kellett szolgálnod a fiatal herceget, ő is figyelmesen bánt veled. Az a két katona, akik követtek téged ide, azokkal is rendszeresen találkoztál kint a városban. Már kezdted megszokni ezt az életet, a fényűzést, a napokig tartó vígadalmakat, amikor Amhe Ramun hordája véget vetett a jó világodnak. Az egész azzal kezdődött, hogy futárok jöttek, és olyan hírt hoztak a felderítő csapatokról, hogy azok eltűntek. Kitört a pánik. A különböző országok kereskedelmi hajói is felhúzták a vitorláikat és elnéptelenedett a kikötő elég hamar. Sokan már össze is készülődtek, és sokan már el is indultak nyugat felé. Akiknek volt pénzük, azok térkapun mentek volna, de nagy meglepődésre egyik sem működött. A dzsadok elég babonás népek, főleg ha a jövendölésekről van szó. De most még magukon is túltettek. Kilóméter hosszú karavánok indultak Al Avdal és Al Abadana felé. Az emír is felpakoltatta a vagyonát, és összeszedte az összes zsoldosát. Mivel a kereskedelmi kapcsolatok miatt Abadana volt a legközelebbi baráti államalakulat, ezért oda indultak meg a kincsekkel megrakott tevék. Persze sok száz katona kíséretében. Mikor már szinte az egész város elnéptelenedett, az emír úgy döntött, hogy az udvartartást is elfuvaroztatja biztonságba. Összeszedték a háremet is és a lányokat tevékre rakva, meg őket is ellátva katonai kísérettel elindították Abadana felé. Induláskor már valami rossz sejtésed volt. De nem csak neked, hanem mindenkinek. Valahogy mindenki lehangolt volt és pesszimista. Mintha valami rosszindulatú és nyomasztó légkör ülte volna meg az egész vidéket. Nagyon rossz érzésed támadt, és belső megérzésed is veszélyt súgott. Két régi kísérőd ekkor már felajánlva a szolgálataikat a karavánotokat kísérték. Az ifjú herceg is a karavánnal tartott. Egy napi járásra megálltatok estére pihenni egy ksebb magaslat tetején. Visszanézve láttátok, hogy a város lángokban áll. Nagyon messze voltatok, de még onnan is lehetett látni a hatalmas lángokat. Rádöbbentetek, hogy a jövendölés, ha részben is de igaznak bizonyult. A herceget sikerült lecsillapítanod, és nem hagytad, hogy a katonák nagy részével visszamenjen apjának segíteni. Az ész érvekre hallgatott. Ha már meghalt az öreg uralkodó, akkor ő a trónörökös, és életben kell maradnia, és az a maroknyi katona nem szállhatott szembe egy akkora sereggel, ami ilyen rövid idő alatt porig égette a hatalmas várost. Ráadásul a baljóslatú asztrális köd is egyre terjedt a vidéken, és egyre csak erősödött. A legtöbb lány már bőgött és hisztizett, de észre lehetett venni hogy a gyengébb idegzetűek is kezdik elveszteni józan ítélőképességüket. Páran pánikba estek, és mások a földre ülve megadóan várták az "elkerülhetetlen" véget. Nem várhattatok sokáig. Tevére szálltatok. Akit tudtatok magatokkal vittetek, de a menthetetlenek csak hátráltattak titeket. Sokan zokogva befutottak a sivatagba. Gyorsabb tempót kezdtetek diktálni, és szinte érezhető volt, hogy az a valami az elmétekben, ami egyre csak terjedt a sivatagban, szinte tartja a ti sebességeteket. A te mentálod és asztrálod fejlettsége szinte kimagasló volt a karvánhoz képest. Te bírtad talán a legjobban a megpróbáltatásokat. Lassan világossá vált számodra, hogy ha az asztrális köd is arra felé terjed amerre ti haladtok, akkor a kékszeműek hordájának is útjában lesztek. Persze a dzsad vezetőket nem lehetett meggyőzni, hogy változtassatok útirányt. Al Abadana az ő gondolataikban a megmenekülést jelentette. Az Al Madzsei és Codravar erődöknél jártatok még csak, amikor hátrapillantva a látóhatáron felfedeztétek a porfelleget. Mindenkinek elállt a lélegzete. Egyre erősödött a köd és egyik ember a másik után dőlt ki. Nem bírta az elméjük. Lassan kezdett kikristályosodni egy csoporton belüli csoport, akikre láthatóan nem hatott Amhe Ramun ezen praktikája. A féltucat tisztviselőn, bölcsön, a félszáz veterán katonán és mamelukon, a hercegen, és 4 lányon rajtad kívül nem hatott a befolyásolás. A többiek kihullottak, lemaradtak. Mikor Dela el Igera falaihoz értetek, az amund katonákat már szinte látni lehetett. A város teljesen néptelen volt. A herceg döntött. Itt megáll, bevárja a fajzatokat, és annyit megöl közűlük, amennyit csak tud. Nem akart itt tartani senkit, aki marad vele azt szívesen veszi. A zsoldosok nagy része ellovagolt Abadana felé, a mamelukok vitték a lányokat de te és két testőröd maradtatok. Fél órába tellt, hogy meggyőzzed a herceget, hogy ha sikerül valamit csinálnod akkor veled menjen. Teliholdas éjszaka volt. Kerestél magadnak egy házat. Egy kereskedőjé lehetett, de neked csak a falának állapota volt fontos. Találtál egy szép sima falfelületet, és a varázslat előtt elmormoltál egy könyörgő imát az árnyékúrnőnek, majd belekezdtél a kántálásba. A térkapuk működésképtelensége miatt arra gondoltál, hogy nem fog működni a varázslat, de hited az Úrnőben erőt adott neked. Meglepődtél amikor a máskor vakítóan fehér fal egy része feketén kezdett el örvényleni. Visszaszaladtál a várfalhoz és könnyes szemmel rángattad magaddal a herceget és két társadat. Ők elképedve nézték a művedet. Időtök véges volt, mert a rettenetes seregnek már hallottátok a morajlását a falak alatt. Ez a kísérteties monoton bőgés és egy jókor megejtett forró csók rábírta a herceget, hogy belépjen a feketeségbe. Te és a másik két férfi gyorsan követtétek. Szinte örökkévalóságnak tűnt az út a másik hely felé. Ez a másik hely Al Abadana volt. Még körülbelül fél éve kinéztél magadnak egy helyet az oázisok városában, ami szerinted kívül eshetett az emír palotájának mágikus védelmén. Egy kisebb szeráj alagsorában egy eldugottabb kis szoba volt. Még a herceggel jöttetek ide, amikor inkognitóban mulattatok egy sikeres üzleti megbeszélés után. A kiszemelt falfelület szabályos és sík volt, ráadásul márvány, tehát nem sok esély volt rá, hogy csak úgy sérüljön. A kapuban töltött idő alatt egyfolytában azon izgultál, hogy a démoni fajzatok megtalálják szökésetek kulcsát, és megsemmisítik a bejáratot. Ebben az esetben örökre itt ragadtatok volna. Morgena, az árnyékok úrnője viszont megint csak vigyázott rátok. Mind a négyen megérkeztetek épségben. Mindenki zihált az izgalomtól, és minden tagotok remegett a félelemtől. Érkeztetek után nem folyamodtál azonnal a kapu bezárásához, mivel tisztában voltál vele, hogy más nem képes átkelni rajta, csak akit te a megkreálásakor megjelölsz. Viszont csak pár másodperc tellt el, és a kapu egy kisebb szikrázó villanással eltűnt. A többiek először azt hitték, hogy te voltál, de amikor rádnéztek, ők is elsápadtak. Szinte alig álltatok a lábatokon, mikor felmentetek a fogadórészbe. A szeráj tulajdonosának arckifejezését nem kell leírnom. A meglepődés nem szó rá. A herceg közölte vele azokat az információkat, amik rá tartoztak, és máris elkülönítettek számotokra egy "kisebb" lakrészt. Mind a négyen lemosakodtatok, átöltöztetek és a herceg a két testőröddel egyből az abadanai emír elé ment. Téged a szerájban hagytak.

Így most a kipárnázott kis kuckódban fekszel, és gondolkozol, hogy vajon tényleg az Úrnő tekintett e le hű szolgájára. Éppen egy gyümölcsös tálat hoznak eléd és egy feltehetőleg lanton játszó zenész ült le az ágyad elé, a selyemfüggöny másik oldalára, könnyű, lágy, nyugtató dallamokat játszva.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*Számomra fontos a birodalom szolgálata. Aki ennyi éve szolgálja Kránt mint én, annak az életévé válik.*

Hobby? A testem és elmém fejlesztésén kívüli elfoglaltságaimra vagy kíváncsi? Húha. Imádom a Kránon kívüli kultúrákat tanulmányozni, megismerni. Érdekelnek nagyon a különböző országok. Legszívesebben körbejárnám Ynev összes országát.
*Ekkor kicsit elszomorodik.*
- De sajnos a szabadságnak azért kicsit híján vagyok.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


-És soha nem is fordult meg az eszedben,hogy talán más is lehettél volna?Emlékszem kiskoromban sokat gondolkoztam azon,hogy vajon mi is szeretnék lenni ha nagy leszek.Bevallom ez nem tartozott az elsők közt ha ugyan rajt volt a listán...
...
Most biztosan nagyon gyerekesnek tartasz,amiért csupa régi emléket mesélek neked.

egy kcisit elszégyeli magát.Aztán ismét a lányra néz,ahogy a hold fényben fekszik egyetlen egy ingben....

-Na az egy igen jó hobby.Én is nagyon szeretem az idegen kultúrákat.És az elmult 3-400 évben milyen országokban fordultál meg?Úgy gondolom,hogy nem is vagy olyan messze,hogy bejárd egész Ynevet
Természetesen ha ütkőzik ez a birodalom érdekeivel,akkor ne mond el.Megértelek....

[Hakea Ello]

(Pharae)

<Ó Úrnőm! Ma ismét bizonyítottad ősi hatalmad nagyságát. Most ők is láthatták, noha számtalanszor találkoztak vele előtte. A seb a fehér síkon olyan közvetlen, olyan megdöbbentő volt, el sem merem képzelni hogy a többiek mit gondolhattak. Alarik még talán tudott valamit hozzáfűzni, de rajta kívül szerintem nem igazán találkozhatott senki az árnymágia közvetlen megnyilvánulásával. Még Hurambart sem avattam be az ilyen irányú varázsok titkaiba. Talán majd egyszer...Szabadultunk, az a lényeg. Kik lehetnek ezek az ördögbe is! Az a sok szerencsétlen...bele sem merek gondolni hogy a gyönyörű lányok testén most nem a férfiak, hanem a keselyűk lakmároznak. Majdnem rajtavesztünk...néhány másodperc és az ellenség kezére kerülünk. Az óvó kezed, a Te áldott, óvó kezed!

*Elnyúlik az ágyon, elvesz egy szőlőfürtöt és elkezdi szemezgetni. Élvezi ahogy a mézédes gyümölcs végigcirógatja torkát, majd hason fekve kényelembe helyezi magát az ágyon.

<De elfáradtam...ha nem is becsülik túl sokra a nőket a sivatagi népek, azokért a kényeztetésekért cserébe amik nekem jártak eddig, már jóval könnyebben tűröm a megalázkodást. Bár ez valószínűleg csak nekem jár...Jassif nagyon szeret. Öröm látni szemében a tűzt, az áldottat, minden élet bölcsőjét. Szegény fiú. Néha úgy remeg a keze mikor hozzám ér, pedig nem is csinálja rosszul. Persze negyedakkora tudással sem rendelkezik ilyen téren mint én, de a szerelem képes ezt is áthidalni, a technika hiányosságát a gyengédség kompenzálja...Most talán épp az emírrel beszél, remélem hamar visszatér. Nem szeretném az egész napot itt tölteni...hmm. Ezt a hordát nem képes feltartani az összes sivatagi ország egyesített hadereje sem. Külső segítség kell, valószínűleg arról tárgyalnak jelenleg. Lehet hogy követség is fog érkezni...nem, biztos. Abadana az Ibara központja, ide fog jönni mind akinek érdekében áll az ősnép korcs istenének pokolra küldése. Mind itt lesznek. De Jassif nem bírna helytállni egy komolyabb politikai vitában, főleg ha az túllép az ő mozgáskörén. Ezt ő is jól tudja. Engem is vinni fog, sőt lehet hogy helyette fogok résztvenni a tárgyaláson. Ez lenne életem csúcspontja? Nem lenne csoda, a legnagyobb vész idején lehet a legnagyobb hírnévre szert tenni. A kapu! Ha tárgyalás lesz, nem mehetek oda a megfelelő energiatartalékok nélkül...azt hiszem nem én fogok egyedül az életem tetőpontjára jutni ma >

*Félrehajtja a függönyt és int a zenésznek hogy üljön le az ágy végébe és játsszon tovább. Cicásan nyújtóztatja tagjait, majd leül a zenésszel szembe, egész közel hozzá.

-Olyan szépen játszol. De nem szeretem ha kizárnak a játékból...játsszunk együtt! Aki jobban csinálja, az nyer.

*Közel hajol a férfihoz, de vigyáz, hogy tudjon a lanton továbbra is zenélni. Megcsókolja, ahogy egy huri is alig bírná, és várja hogy hibázzon a játékában...ami nem tarthat túl sokáig. Mikor végre elérkezik a pillanat, annyit súg csak a fülébe, hogy **nyertem**, majd elveszi tőle a lantot, az ágy mellé helyezi majd elkapja a férfit ahogy azt valószínűleg soha többé nem fogja megérni. Sajnálhatja hogy az aktus olyan rövid idejig tart, de nem tehet másképp; a lány minden apró mozdulata pusztító kéjorkánként söpör végig a lantos testén, esélyt sem hagyva neki a szabadulásra. A gyümölcsök szanaszét gurulnak. Majd mikor belérobban, végre érzi a mágia kellemes bizsergését minden tagjában. Elégedetten engedi el a férfit, aki a kimerüléstől valószínűleg nem is kel föl azonnal. Visszaadja neki a lantját, és annyit mond hogy:

-Jó játszótárs voltál, köszönöm szépen . Ha a herceg vagy a barátaim visszatérnének kérlek ébressz fel!

*Bevackolja magát a párnák közé és elbóbiskol picit, hogy kipihenje az utazás fáradalmait.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

- Dél-Yneven kevés hely van ahol eddig nem jártam. De engem főleg Észak izgat. Ott még nagyon keveset jártam. Ó-Pyarront jól ismertem. Megvoltak a törzshelyeim is. Shadont is szeretem. Olyan barátságosak az emberek. Főleg egy utazó nővel. Ha tudnád, hogy mennyit hallgattam Domvik hülyeségeit. fúúú. Egyszer leálltam vitatkozni egy domvik pappal a hitéről. Érdekes volt. És tudod mit éltem még át Ó-Pyarronban? Egy vallási ünnepen elvegyültem a tömegben, és a szónoklatot tartó főpap felé sodródtam. Erre magához hívott, a fejemre tette a kezét és megáldott Alborne nevében. Simoneus Rugeranonak hívták. Beszéltem egy elffel, aki látta meghalni a dúláskor. Az egyik társa ölte meg a várfalon. Most, hogy sétáltunk a városban, felismertem a szobrát. Ute Betannal is találkoztam. Képzelem mit tett volna, ha tudja, hogy ki vagyok. Nem tekintettem Pyarront soha sem ellenségemnek. Ha meg kellett ölnöm valakit, akkor számomra teljesen mindegy volt, hogy az kráni avagy pyarroni e. Ezeket az embereket nagyon is becsülöm. Érdekesnek találom a halálukat. Kiemelkedettek voltak. Mint Ute Betan, mint Simoneus Rugerano, Elorand, Sorquas Devastor és Ordaric Lykargon is. De azok miatt, akik ekkora hatalmat adtak nekik, kellett meghalniuk. Miért kellett egy városban hinniük? Miért nem látták előre Új-Pyarron felépülését? Ha nem haltak volna "hősi" halált Ó-Pyarronban, akkor még mindig védelmezhetnék az eszméteket. Ez helyett ott pusztultak a romok alatt, és most Pyarronnak nincs egy olyan volumenü vezetője, aki megfékezné a riadalmat, amit az ibarai események keltettek.
De ez csak az én nézőpontom, és nem bírálni akartam a hited.

[Schinter]

(Dyen di Lauren)



A történet elején jó kedvűen elneveti magát.

-hát igen.Én is megtanultam már ezt a leckét.Sose állj le egy pappal vitatkozni,mert ugyis ő nyer.
...
Megáldottak Alborne nevében?Biztosan tehetséges vagy a művészetekben Legalábbis úgy gondolom,hogy a harc művészetében biztosan.
...
Szeretem ha vki őszintén elmondja a véleményét hiszen ebben a világban nem lehet tudni,hogy kiben lehet bizni és kiben nem.Igen nagyon kiemelkedett emberek voltak...Kevés embernek adatik meg,hogy a jövőben lásson.És vannak olyan dolgok,amikért érdemes szemben nézni a halállal.Az Ibarai események véleményem szerint megint más dolog.A teljes eegyesült dzsad sereg sem tudta megfékezni a kék szeműeket és Krán is úgy gondolja,hogy jobb ha most szövetséget köt Pyaronnal,hogy megfékezzék azt a hordát.És Kránban vannak tehetséges vezetők vagy netán rosszul tudom?És még mindig vannak Pyaronban olyan emberek,akik odaadnák az életüket ezért az eszméért,ahogy te is a tiéde a birodalomért.Igazad van abban,hogy ha még mindig élnének,akkor talán vmivel könnyebb lenne a helyzet.Legalább hősként haltak meg a csatatéren,ahogy egy haazfihoz illik.

aztán egy kcisit elgondolkodik.

-Remélem nem voltam túl kemény.Sajnálom egy kicsit elragadattam magam.
...
Inkább beszéljünk vmi másról.Egy kérdés mindig foglalkoztatot,hogy sosem gondoltál még arra,hogy nőként éled le vhol az életed?Félre ne érts nem akarom kritizálni,hogy nő vagy csak arra vagyok kiváncsi,hogy sosem vágytál egy békésebb életre?Gyerekekkel körülvéve?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, a városi gárda laktanyája
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Dyen di Lauren (Schinter)
_____________________________________________________________

*A szövetséggel kapcsolatban helyeslően bólogat, aztán a nőiességgel kapcsolatos megjegyzésre ledöbben. Látszik, hogy érzékeny pontra tapintottál. Egy percig csak meredten néz maga elé, aztán lassan rád kúszik a pillantása. Nincs benne sem harag, sem gyűlölet, sem megbántottság. Csak az a mély mindent elsöprő szomorúság, és közöny, amit már a kapunál is láttál a tekintetében. Amikor valaki ellen harcoltál, ez volt az a pillantás mindíg, amitől a legjobban féltél. Ha valaki harc közben így nézett rád, akkor tudtad, hogy kettőtök közül valaki meg fog halni. Ezért ijeszt meg kicsit a lány ábrázata is.*
- Nem volt sosem választásom. Bár ez sem igaz. A halál mindig egy választás, de én az élet mellett döntöttem. Az élet pedig kizárta azokat a dolgokat, amik egy családdal lehettek kapcsolatosak. Te tudod a legjobban, hogy egy fejvadász családdal sebezhető. Igazán akkor tudjuk jól végezni a munkánkat, ha nincsen nagyobb vesztenivalónk, mint az életünk. És én az életem a birodalomtól kaptam. Ha nem lenne Krán, akkor már több mint háromszáz éve halott lennék.
Annyira sokáig szolgáltam a kardommal a birodalmat, hogy el sem tudnám képzelni magam egy békés unalmas életben férjjel és gyerekekkel.
*Az utolsó mondata nem sikerült valami meggyőzőre.
Felül, magához húzza a térdeit, és átkarolja azokat. Aztán elhatározza magát és felpattan a földről.*
- Most már tényleg le kell feküdnöm. Holnap jól kell teljesítenem.
*Azzal megint meghajol feléd szertartásosan. Meghajlása legmélyebb pontján egy könnycsepp hullik a földre. Megfordul és lesétál a tetőről. Megint egyedül maradsz a csillagok alatt az épület sík tetején a térképekkel és a borral.*

[Schinter]

(Dyen di Lauren)


A lány ábrázata láttán elgodnolkodik azon,hogy lehet,hogy ezt a kérdést nem kellet volna feltenni neki.De most már késő.Mikor a messor elmegy utána tekint.

-Reggelenként itt szoktam gyakorolni ha kedved gyere fel.Aludj jól és ha bármire szükséged lenne keress fel nyugodtan a szobámba leszek.

Aztán egy kcisit még marad a tetőn.
<Érdekes ez a lány.300 év hosszú idő.Látszik rajta,hogy már belefáradt egy kicsit.>
Iszik még egy pohákával a borból majd lemászik a térképpel a borral és a poharakkal.Elindul a szobája felé.bent a szobában meggyújt egy gyertját és mégegyszer átnézi a térképet.
<Nem csuszhat hiba ebbe a tárgyalásba.Főleg nem útközben...>

Utána leveszi a ruháit és lefekszik az ágyra aludni.Fegyvereit a hátizsákba hagyja,amit már összepakolt.Ez azon helyek egyike,ahol nem tart attól,hogy megtámadják.Azért hódol a szokásnak és egy tőrt rak a párnája alá....tudja jól,hogy különben nem tudna elaludni....

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, A kapuk tere
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Erlon Arts (Joe Lyon)
_____________________________________________________________

*Odamész az öreghez, aki valamikor kalandozó lehetett. Vézna kis testén még ott virít a mellvértje, meg rövidkardja az övében. Fogaknak már híján van, de látszik rajta, hogy nem utasítana vissza egy-két pohárka töményet.*
- Hát fiacskám halvány fogalmam sincs, hogy ki az a félelf a kis nőcske mellett. De biztosra veheted, hogy jó kardforgató, és körültekintő egyén lehet. Az öreg szemem még nem homályosult el, és a tapasztalataim sem. És annak a férfiúnak a mozgása sokmindenről árulkodik. A nőről nem is beszélve. Az még titkolni sem próbálja. Kráni démon az hidd el fiacskám. Harminc évvel lennék csak fiatalabb. Asszem megmutatnám neki, hogy hol is van.
*Kiköp egyet a földre.*
- Pökhendi krániak. Ide merik tolni a pofájukat. De miért érdekel téged annyira az a kis párocska? Én biza sokat tudok ám a kráni hordákról. Régen nagy kalandozó voltam én is. De ezt megbeszélhetjük tényleg pár pohárka társaságában.
*Ezzel elfogadva a meghívásodat, meg is indul a tér sarkán elhelyezkedő legközelebbi kocsma felé. Az emberek egy része még mindig nem dolgozta fel a látottakat, másik részük pedig halkan hőbölög. Hangosan senki sem meri ócsárolni a küldöttséget.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Al Abadana, az oázisok városa
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Pharae Dashir (Hakea Ello)
_____________________________________________________________

*Elnyom az álom. A történtek után eléggé feszültnek érzed magad. Jól esne egy masszázs, de nincs hozzá erőd. Lecsukod a szemed és már alszol is. Arra ébredsz, hogy megmozdul a puha ágy alattad. Mikor odanézel, azt látod, hogy erigowi kedvesed már meg is szabadított a nadrágodtól, és derekadra csúsztatva a kezét, maga felé fordít. Látod a szemeiben a mohó vágyat, de ahogy magához húz, és átkarol, ez eltűnik, és már csak kedvességet és szerelmet látsz benne. Gyorsan leszedi rólad a felsődet is, és csókokkal árassza el egész tested. Aztán ésreveszi a feszültséget az izmaidban és megint hasra fordít. Melléd térdel, és átdögönyözi az egész tested a lábikrádtól a fejed búbjáig. Erős fogása van, és ért ehhez a fajta örömszerzéshez, úgyhogy a mennyekben jársz. Teljesen ellazulsz, és az erőteljes gyömöszölés ellenére megint elbóbiskolsz. Legközelebb akkor riadsz fel megint, amikor belédhatol. Ugyanabban a pózban fekszel és ő szinte betakar a testével. Érzed, hogy a nyelvével is dolgozott rajtad, mielőtt arra kényszerített volna, hogy befogadd. Oldalra fordítod a fejed és élvezed az aktust, meg ahogy csókolgatja a tarkód és a nyakadat. Nagyon érti a dolgát, és rendkívül hamar eljuttat a csúcsra. Arcát az arcodhoz dörgölve megy el benned, majd teljesen összefonódtok, és elalszotok. Te ébredsz előbb. Fejed a férfi mellkasán pihen, karjaival és egyik lábával magához ölel és te is őt hasonlóképpen. Eszedbe jut, hogy mi lesz, ha betoppan a herceg, és így talál benneteket.*

[Joe Lyon]

* Végighallgatja az öreg beszámolóját.*< Na úgy látom ettől sem tudok meg sok információt! A beigért kört kifizetem, megpróbálok kiszedni egy két érdekességet! Lehet, hogy a sivatagi eseményekről többet tud! Elvezeti lovát a mutatott kocsmáig, csak mikor odaérnek veszi észre a mellette lévő fogadót.*

- Öreg, tudod mit? Menjünk át inkább a fogadóba! Ott vendégem vagy egy italra.* Lovát a fogadóhoz vezeti, majd az elé siető lovászfiúnak adja át lova kantárját, de még mielőtt elvezetné az Erlon lekapja nyereg táskáját a lóról, majd vállára veti. Belenyúl övtáskájába és egy rezet nyom a fiú kezébe.*
-Aztán viseld gondját a lónak! Ha úgy fogom látni , hogy jó dolga van lovamnak, még kaphatsz pár rezet! *Rákacsint a fiúra, majd a fogadó felé fordul és a cégérre írtakat olvassa.* < „Fáradt vándor „ Találó kis név! Na majd meglátjuk milyen is belülről. > *Belép a fogadó ajtaján, körbenéz jól szemügyre véve a bent lévő társaságot. Leveszi széles karimájú kalapját, majd egy üres asztalt kinézve rádobja azt. Egy enyhe mosoly kíséretében bólint a pultos felé, majd leül az asztalhoz, mellyen kalapja nyugszik. Lerakja maga mellé nyeregtáskáját, rendel két pohár vörösbort, majd még mellé azt amit az öreg kér. Valamint egy szobát vesz ki éjszakára. Miután kihozták a kért italokat az öregre néz és kérdezősködik: *
- Amúgy mi hír jár Taba el Ibaráról? Tudja sok rosszat hallottam felölle, de mostanáig nem találkoztam ilyen jó kiálású és harcedzett emberrel , *Megemeli poharát és koccint az öreggel* és szerintem egy ilyen sokfele megfordult és sok tapasztalattal rendelkező ember, biztos sok információval rendelkezik.* Kérdőn néz az öregre, majd kortyol egyet italából, közben szemeivel folyamatosan nézegeti a helyiségben lévőket. *< Kell szereznem egy jó kis informátort! Aki tudja mi is a dörgés! Jó ember ez a vénség, de úgy látom, számomra nem tud hasznos információval szolgálni!>

[Hakea Ello]

(Pharae)

<Mmm mi a fene...Alarik?>

-Nono, te kis mohó! Nem szabad..hihi...naa hagyjál..fáj mindenem. Ó, köszi, már nagyon kellett egy kiadós masszázs.

<Igen, nem volt kár azért a sok sok óráért amit a tanításával kellett foglalkoznom. Ez olyan jó...Máris sokkal lazábbnak érzem magam...*és itt elalszik *...Elaludtam. Lehet hogy kicsit túl jól csinálja?>

-Jaj...bocsi...gyere, megérdemled, olyan ügyes voltál. Mmm, igen...

*Teljesen beleéli magát az aktusba, élvezi a kényeztetés minden pillanatát, mégis csöndben marad, késztetve szeretőjét, hogy többet adjon neki. Aztán érzi, hogy nem bírnak egymással, ezért megadja magát és előbb hangos szuszogással, majd édes nyögdécseléssel töri meg a csendet. A csúcson még fel is sikkant lágy, fátyolos hangján, majd elalszik a férfi ölelésében. Kipihenten ébred, aztán nagyon megrémül, eszébe jut hogy a herceg bármelyik pillanatban visszaérkezhet. Finoman felrázza a harcost, megkéri hogy engedje el és hogy maga is öltözzön föl hamar. Ismeri már a procedúrát, nem tart sokáig amíg összeszedi magát.

-Alarik! Ébredj! A herceg bármelyik pillanatban itt lehet! Nem láthat meg így minket.

*Miután felöltöztek, feláll és elkezd beszélgetni a harcossal.

-Mit hallottál, az emír mit mondott? Nincs semmi újdonság?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Új-Pyarron városa, A kapuk tere
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Erlon Arts (Joe Lyon)
_____________________________________________________________

*A lovadat elvezeti a srác, majd lecuccolsz a fogadóban. Kifizeted az italt meg a szobát, majd megkapod a kulcsát. Leültök az öreggel beszélni.*
- Óóó, Taba el Ibara. Mesés egy hely. Tudod, én azért nem voltam ott a dúlásnál, mert az Ibarában voltam. A fehér páholy tudósait kísértem, és láttam pár érdekes dolgot. A mélysivatag nem való gyenge idegzetű embernek. Minden homokbucka mögött a halál vár arra, aki nem ismeri az ottani törvényeket. Nekem is sok társam veszett oda, és nem egy varázsló is ott maradt. Sonnort is ismerem személyesen.
*Azzal kihúzza magát, hogy kitüntetve érezd magad, hogy egy ilyen fontos emberrel beszélhetsz.*
- Már akkor találkoztunk pár kékszemű döggel. Nem igazán különböznek az embertől. Aki nem látott még egyet sem, az nem igazán tudja megállapítani a különbséget. Ami mindegyikre igaz, hogy vágott mandulaszemük van, és mindegyiknek csillogó kék. Talán az elfekhez lehetne hasonlítani a szemükben honoló csillogást. Szoborszépek. Mindegyikük izmos és napbarnította. Nem hordanak vértet, de harci tudásukat magas szinten űzik. Ne érts félre. Ez nem csodálat irántuk, mert nincs rajtuk semmi csodálni való. Csak tisztelem őket. Mert a tiszteletet azt kivívták a szemünkben a mocskok. Romlott fajzatok. Ha nem a pyarroni mágusok lettek volna mellettünk, akkor mind ottmaradtunk volna. Találtunk egy-két földalatti templomot, de a veszteségek miatt nem sokat kutakodtunk odalent. Sorban hullottak el a mélybe alászálló társaink. Hamar feladtuk a küldetést, pedig még nem is jutottunk el a sivatag legmélyebb régióiba. Mikor értesültünk, hogy Pyarront ostromolják, rohanvást siettünk vissza, hogy mi is kivegyük a részünk a harcból, de mire visszaértünk, már késő volt. Csak az üszkös hamvakat tapostuk a romok között. Hát körülbelül ennyit tudok az előzményekről nagy általánosságban. Ha érdekel még valami akkor kérdezz bátran.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM(Bemesélő): Limenel
Helyszín: Al Abadana, az oázisok városa
Időpont: Psz. 3692, kora tavasz
Résztvevők: Pharae Dashir (Hakea Ello)
_____________________________________________________________

*Mikor felébred Alarik is, csak mosolyogva rád néz és mégjobban magához ölel. Hanyatt fordul, így te kerülsz felülre, de még most sem enged el. Szorosan a karjaiba zár, és csak mosolyog rád.*
- Nem engedlek el. Olyan régen ölelhettelek. De ne félj. Nem jönnek vissza egyhamar. És miután tárgyaltak az emírrel, majd biztosan átköltözünk a palotába. Nem hiszem, hogy a kis herceged vissza fog jönni ide. Majd küldet értünk. De addig az enyém vagy.
*Azzal választ sem várva szájon csókol, és rádob az ágyra. Fölébed kerekedik, és majd felfal a tekintetével.*
- Olyan csodálatos vagy. Nem csodálom, hogy annyira oda van érted a füstös képű. Ha tudnád, hogy mekkora önfegyelem kell, amikor azt látom, hogy téged nyal-fal. De tudom, hogy szeretsz. Ez éltet, és tart vissza, hogy megöljem.
*Kiterít az ágyon. Karjaidat szétveti, és csuklóidat megfogja határozottan, de nem túl keményen. Éppen hogy csak ne tudjál szabadulni a fogásból. Rádereszkedik, és elkezd csókolgatni. Először az arcodat, az ajkaidat, a nyakadat, aztán a melleidet. Látod rajta, hogy ismét kezdi elborítani az agyát a vágy. Elengedi a csuklódat, majd térdelő pózba vergődik, és felkap az ölébe. Olyan forrón kezd el veled csókolózni, amit ki sem néztél belőle. Lassan lecsúsznak a kezei a fenekedre, és gyorsan rácsúsztat a szerszámra. Pár percig ugráltat, aztán abbahagyja. Pedig még nem szállt el. Jobb kezével átöleli a derekad, a ballal pedig a hajad simítja ki az arcodból. A tekintetetek összetalálkozik, és mérhetetlen szeretetet látsz benne.*
- Bárcsak olyan gazdag lennék, mint Jassif. Tudom, hogy nem adod alább nála és én ezt mind nem tudom neked megadni. Pedig arról álmodozom, hogy csak az enyém vagy. Nem baj. Most az enyém vagy. Én pedig örökké a tied.
*Ledönt hanyatt az ágyra és megint rádhajol. Kicsusszan a hüvelyedből, és csak annyit mond, hogy: Lazíts. Azzal testedbe nyomja a vesszjét, átörve a záróizmaidat. Nagyot sóhajtasz, de tudod, hogy mi a teendőd. Teljesen ellazulsz és befogadod. Kíméletesen és lassan csinálja, de így is teljesen kitölti a testnyílásod. Közben teljesen összesimultok, és hevesen ölelkeztek. Nagyon gyengéd az egész aktus, és hamar kikészülsz tőle. Már teljesen elernyed a tested, és eufórikus állapotban vagy, amikor ismét megtölt. A bal lábad átemeli, és így mögéd kerül. Nem hátrál ki belőled, csak betakargat mindkettőtöket, és átölelve megint bealszotok. Nagyon megnyugtat a férfi közelsége, és maradéktalanul kielégített minden szempontból. Régen érezted ezt.*