Feketeleves [ETK]

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Kezdek kissé ingerűlt lenni a két órás szenvedéstől.A sok arconcsapó ág,a számlálhatatlan pókháló,ami a képembe ragadt és a milliónyi kis ruhába ragadó bogáncs...*

- Ááhhh...!Kezd elegem lenni!
Ha valaha visszaérek a városba,Én kicsinálom...
...Hóó,várjunk csak!!!Mi ez itt?
Valami ösvény...?!
Igeeen!!Ez az! Remélem,oda vezet a házhoz!?

*Nagy nehezen rábukkantunk egy régi ösvényre.Nagy az öröm!Habár kétségeim vannak,de most nem nagyon foglalkozom velük.
Viszont kivezetem Fahlant az útra és ott pihenő képpen kicsit rendbe szedem magam és őt is (letakarítom az arcomba ragadt pókhálót,kiszedegetem a ruhámból a bogáncsokat és Fahlant is kicsit megtisztítom).*

- Úgy festünk pajtikam,mind valami űzött vad.
Kezdett már az agyamra menni ez az erdő!Már majdnem feladtam a keresést.
Remélem nem a világ végére vezet ez az ösvény..!?
Jajj,hát Te is hogy nézel ki!?Így nyilvám még egy jukas rezet sem kapnék érted...

*Majd Fahlant kantárszáron vezetve nekivágunk az ösvénynek,figyelve mindenre,néha meg-meg állva és füleleve.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Nem is tudom. Tanácstalanul nézegetem az ajtót. Mugaffében ahonnan származom él egy legenda, bár inkább csak mese egy rablóról, akinek a barlangját ilyen sziklából állló varázsos ajtó fedte. Bár az barlang volt. Na mindegy is, Ö az ajtaját:
-Allham nyílj ki!
-Felszólítással nyitotta meg. Allham volt a homokköszikla neve, ami a barlangot rejtette. Talán ennek a helynek, erdönek is van valami neve? Vagy Orennel kéne próbálkozni? Nincs más ötletem, ezen sziklán erövel nem jutunk át.
-Ti meg ne vigyorogjatok, nem engem visznek akasztani! Veszem el a banditák fenemód jó kedvét. Még próbálkozom pár variációval és megkérem Malort, hogy ha ismer pár nyelvet, esetleg valami igazán régit akkor azokon is próbálkozzon, hisz nagy elöny lenne, ha bejutnánk.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Ez az ötlet baromira nem tetszik Malor. - *szúrósan nézek a lovagra, azt is kiolvashatja, hogy miért...féltem.
Az ajtóval való szenvedésüket látván megfogalmazódik bennem, hogy ide bizony be nem jutunk. Hacsak... ha az ajtó nem nyílik, talán az ablak igen. Bár nem látszódik a gránitköves spalettától az üveg - már ha egyáltalán van mögötte ilyesmi, de megpróbálom kinyitni a spalettát. Minden egyes ablakkal megpróbálkozom amit csak elérek.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*A lovad hálás horkantással konstatálja, hogy megszabadult végre a szőrébe ragadt nagyobb bogáncsoktól és hasonlóktól, de az látszik, hogy ide egy alapos csutakolás is esedékessé vált már. Az ösvényen haladva nem leszel figyelmes semmi gyanúsra, csupán az erdő természetes hangjai vesznek körül az úton. Egy kiadós séta után az ösvény mellett egy kialakított piknikező helyet találsz. Az erdő felől úgy egy méter magas korlát veszi körül, középen pedig egy vaskos asztal és két pad áll a pihenéshez.*

/Dzsana, Mustafa/

*A lovag csak visszamosolyog Dzsana szúrós pillantására.*

-Lovag vagyok Dzsana. Egész életemben a lovas harc fortélyait és ennek a harcmodornak a feltétlen elsőbbségét nevelték belém. Tényleg hiszem, hogy fel tudom tartóztatni az összes banditát, ha kell. Nomeg a vértem vastag acél és… rajtam van.

*Az utolsó mondatot nagyon „komolyan” mondja, de látszik a szemén, hogy élét kívánja venni a helyzetnek vele. Ezután Musafával együtt az ajtó „kinyitásának” szenteli a figyelmet. Az ablakokat lezáró kőtömbök meg sem mozdulnak. A házat körüljárva a hosszanti oldalakon van egy-egy ablak, de ugyan olyan makacsul tartja magát mindkettő. Ahogy Dzsana körbeérne egy kilazult kőbe belebotlik és egy hirtelen toppanással ér a két férfi oldalához, de megőrzi végül egyensúlyát. A gyors mozgást érzékelve a lovag szinte reflexszerűen kardot rántana, de úgy félúton jár a kirántásában, mikor eljut tudatáig, hogy csupán bóklászó társa az. Meglehetősen fancsali képpel tolja helyére az acélt. Ezek szerint ő sem annyira nyugodt, mint ahogy azt szeretné mutatni. Ezután ismét az ajtó felé fordulva próbálja kerülni a viadornő tekintetét. Majd ő is elpróbálja a nyitó igéket, melyeket Msutafa javasolt. Az egyik nagyon idegen csengésű kifejezésre az ajtó lassan kinyílik. Erre a rablók álla leesik és tátott szájjal lesnek csupán. A lovag is meglepődött képet vág, de azért konstatálja a helyzet változását.*

-Hmm. Ezek szerint Kyr.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Széles mosolyra derülök és összedörzsölöm a tenyerem.
-Na akkor csak van értelme annak a mesének. Ennél jobb csali nem is kell a banditáknak és a két jómadarunkat is biztonságba helyezhetjük. Nem kell senkinek sem önfeláldoznia magát, és aggódnia sem. Ha már így sikerült tanítsa már meg nekünk azt a szót Uram. Csak hogy ne legyen csúnya vége a történetnek. Bár nem hiszem hogy bárki be tudná csukni. Ezt a felvetést le is tesztelem és megpróbálom erövel csukni vagy nyitni az ajtót de nem fűzök hozzás sok reményt.

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Malor válaszára először fancsali képet vágok, majd játékosan kinyújtom rá a nyelvem. Nem vitázom vele, úgysem lehetne.
Az ablakok kinyitásának sikertelensége várható volt, s tanácstalanul járom körbe a házat, inkább nézve felfelé mint a lábam alá. Így nem veszem észre a kiálló követ lábam előtt és puff....
Szitkozódva érkezem meg a férfiak elé. Amikor felfogom Malor mit szándékozott volna tenni csak horkantok egyet - valószínűleg hasonló helyzetben nekem is ilyesmi lett volna a reakcióm.
Az ajtónyitási procedúrát nézem kissé elmélázva, nem fűzök hozzá reményt, hogy sikerülne. Amikor végül is megtörténik, kinyílik az ajtó hasonlóan nézhetek ki mint a foglyok - tátott szájjal bámulom hol az ajtót, hol Malort, hol Mustafát.*
<Ezek el sem csodálkoznak? Nekik ez természetes? Mi ez? Ettől a helytől áll a hátamon a szőr. Vajon mi vár még itt ránk?>

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A pihenőhelyet felfedezve Fahlant az ösvényen hagyom,Én meg szétnézek az asztal és a padok körűl.*

< Mi a fene!Az öreg még piknikezni is megállt útközben?Talán még egy fogadót is találok!?
...Hát az nem is lenne rossz!! >

*Magamban viccelődve körbe bóklászom és ha nem találok semmit,akkor tovább indulok,immár lóháton,lépésben.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Most már a lovag is leszáll a lováról, hogy jobban szemügyre vehesse a házat. Közben Mustafa kísérletezése arra az eredményre jut, hogy az ajtót könnyedén lehet mozgatni. A belső felén még egy kilincsszerű fogantyú is meg van mintázva a kőből. Mikor egyik jobban sikerült tolásnál teljesen becsukódik az ajtó kicsit problémásabbá válik az újbóli kinyitás, de csupán annyiban, hogy nincs a külső oldalon kapaszkodó, így az ajtó szélét kell erősebben megtámasztani az ujjbegyekkel, de így is sikerül a kitárás.*

-Természetesen megtaníthatom Önöknek. Kyr nyelven van. A „Nyílj ki!” A megfelelő kifejezés. Azt hiszem körül kellene néznünk odabent. Egyrészt, hogy ne érjen semmi meglepetés minket bentről. Másrészt őszintén szólva engem érdekelne, hogy az öreg Oren mit védhetett ennyire?

*Ezzel Malor kezét a kardmarkolaton tartva belép a házba, hogy szemügyre vegye a berendezést. Odabent nincs nagy zsúfoltság. Az egész épület egy légtérből áll. Leginkább tényleg egy erdei vadászházra emlékeztet. Az egyik sarokban egy ágy, a másikban egy kandalló, melyből a kémény fut a tető irányába a falhoz tapadva. Középen egy vaskos barnára pácolt asztal és körülötte négy párnázott, támlás szék foglal helyet. A falakon néhány szarvasagancs és vaddisznóagyar van kis fakorongokra felerősítve trófea gyanánt. A berendezéshez tartozik még egy meglehetősen terebélyes szekrény is, melynek polcain különböző méretű tányérok, tálak és edények sorakoznak, valamint néhány evőeszköz és fűszeres dobozka egészíti ki az összképet. Az egyetlen érdekesség talán a padlóra terített medvebőr lehet, mely az ágy és a kandalló közötti részen hivatott eltakarni a hideg köveket. A szőrme meglehetősen gyűrött állapotban, kissé félre durva hever. Egyébként alaposabb szemle alkalmával feltűnő lehet, hogy sehol nincs por vagy pókháló, ami azért nem jellemző az elhagyatott házakra.
A két jómadár kissé sápadtan hallgat Dzsanával „karöltve”, de annak említésére, hogy esetleg őket odabent helyezzék el hátrálnak néhány lépést és próbálnak miél jelentéktelenebbnek tűnni, hogy erre ne nagyon kerüljön sor.*

/Súrion/

*A pihenőhelyet körbejárva nem találsz semmi rendkívülit. Itt-ott ugyan le van taposva a gaz, de nem tudod megállapítani, hogy mi vagy ki járhatott erre és, hogy mikor. Így végül felülve Fahlanra lépésben folytatjátok az utat felfelé, tovább az ösvényen. Az út elkövetkező része is békésnek ígérkezik egyenlőre.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Hát ehez nem kell varázsszó úgy néz ki. Szétnézek ki merre van és tekintetem a csirkefogókra téved. Kardot húzok és gonosz mosoly kúszik az arcomra. Odamegyek hozzájuk és ha másképp nem megy kardlappal noszogatom öket befelé a házba.
-Gyertek csak jómadarak, csak semmi futkosás.
Beterelem öket a házba a kandalló egyik sarkába és :
-No leülni és csendet világos!
Végre idöt szakítok a nézelödésre is, de csalódottan veszem tudomásul a puritánságot.
-Ez meg mi?! Sehol egy könyv vagy varázsgömb még csak egy nyamvadt láda sincs! Sehol semmi varázsos!
Benézek az asztal alá és a kandallóba is. Mikor nem találok semmit sehol mérgemben a medvebör fejébe rúgok.
-De legalább nem poros! Morgok magamba, azzal leteszem magam a legközelebbi székre és a banditákat vizslatom cseppet sem biztató tekintettel.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Kissé csalódva,hogy semmit sem találtam,de azért mosolyogva indulok tovább a pihenőhelyről.*

- Gyerünk Fahlan,hátha még egy kocsma is lesz útközben.

*Mind addig megyünk még,bármi érdekes nem történik...
Közben pedig hol magamban,hol félhangon "magyarázok",miközben az erdőt kémlelem.*

- Na,lovacskám megígérem neked,hogy ha ebben az életben kijutunk ebből az erdőből,akkor kapsz egy alapos csutakolást!Megérdemled!

< Persze remélem kijutunk...!Holnap talán már visszafordúlhatunk.Főleg ha megint valami szomszédos faluba vezet az ösvény...!Na,akkor alá szolgálja,Én vissza nem jövök!!! >

- Ennél az össze-vissza bóklászásnál még egy jó kupa hűvös vizesbor is jobb...!
Igaz-e Fahlan?!

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Míg Mustafa előlről, addig én hátulról adok nyomatékot a két jómadárnak, hogy belépjenek a házba - apró taszítás kíséretében.
Belépvén utolsóként szétnézek: egyszerű, takaros házikó, és igen tiszta.*
<Tiszta?! Mintha csak ma takarított volna valaki.>
- Hát ez... hát ez... ennyi? - *egyszerűen csodálkozom, döbbenek, hitetlenkedem - és ennek igencsak nem tudok hangot adni. Teljesen másra számítottam. Az ajtóból azért ellépek, hogy ne nyújtsak senkinek tökéletes célpontot, de az ajtót nem hajtom be. Majd magamhoz térvén.*
- Azt hiszem itt bőséggel elférünk, a jómadarakkal együtt és bevárhatjuk a többi galád tagot. Kb meddig fogunk maradni Malor? Mennyi időt várunk rájuk?

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*A rablók szomorúan néznek egymásra miközben bekullognak a furcsa házba. Leülnek a kandalló padkájára és úgy nézegetik a berendezést. Közben Malor is körbejáratja tekintetét és ő is nagyon furcsálja a hely „ürességét”. Miközben a pap körbenéz Dzsanához fordul a lovag.*

-Ameddig szükséges és kitart az élelmünk. Nem fér a fejembe, hogy mi lehet ez az egész. Az öreg, ha kissé zavarodott is régen tényleg varázsló volt. Én úgy hittem, hogy legalább könyveket találunk, ha a sok felhalmozott kincsben nem is hittem.

*Ekkor ér Mustafa a medvebőr fejének megdorgálásához. Ahogy belerúg a súlyos bundába az még jobban oldalra csúszik a kőpadlón és a középszürke padlón láthatóvá válik egy sötétszürke lap egyik sarka. Erre a fejleményre ismét leesik az álla a két jómadárnak és már előre rosszat sejtve méregetik a dolgot. Malor is nagyot néz. Jelenleg csak hümmögésre futja tőle.*

/Súrion/

*Ismételt eseménytelen utazással eléri a két vándor a piknikhely nagyobbik változatát. Itt a tovafutó ösvény melletti tisztáson egy kisebb fedett félkarám helyezkedik el. A tetőt erős oszlopok tartják és az erdő felőli hosszabb, valamint a két rövidebb oldalán három sorban széles deszkák alkotnak kerítést. Még egy etetővályú is ki van alakítva az egyik lécsorhoz rögzítve. Közelebbről megnézve itt már felfedezhetőek egy tábor nyomai. Tábortűz, letaposott fű utalnak az itt megpihent utazókra.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Jó...óóóóóóóóóóóóóó - *és nézem az újabb fejleményt.* - Ö... egy rejtek?
*Mustafára várok, hisz ő van közelebb a színhelyhez....*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Épp leteszem a seggem mikor csak hümmögnek meg nagyokat néznek a többiek.
-Most mi van nem lett semmi baja?! Gondolok itt a börre. De hogy ez a varázsló tuti bolond az biztos. Még ilyen vacak kulipintyót!
Még mindig csak néznek mint a luki nyúl.
-Oh hogy a fene egye meg azt a rohadt medvét! Nincs jókedvem, de ha a társaság ennyire fenemód rendmániás! Lehajolok a székröl hogy megigazítsam áldozatom nyakát a kölapokon.
-Hát ez meg mi? Megigazításból egy határozott félretolás lett, hogy teljessen láthatóvá váljon a sötétebb lap. Ha találok rajta valami fogganytút vagy gyűrűt esetleg bemélyedést , akkor megpróbálom felemelni.
-Nézze meg az ember. A végén kiderül hogy tornyot épített az öreg csak kicsit mélyen kezdte!
< hm csak óvatossan, határozottan kellemetlen lenne ha most vagy kutakodás közben lepnének meg bennünket>
Felnézek majd ki is egyenesedem.
-Malor. Mi lenne ha behozná a lovát is? A gazfickók nem tudják, hogy be tudtunk jönni, így nyugodtan visszatérnének. Mi meg a csukott ajtó mögött felderíthetnénk, mi a francot rejtett el itt az öreg Oren, és nem kéne támadástól tartanunk. Utánna még nyugodtan, sött mondjuk éjszaka pl még hatásosabban tudnánk rájuk hozni a frászt, így kényszerítve öket megadásra.
Lehet az is elég lenne nekik, hogy a házból lépünk elö. Itt már mosolygok is ahogy magam elép képzelem a döbbent csürhét.

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Mi a fene!?Tényleg igezam lett,találtunk egy fogadót,csak az a baj,hogy ez nem nekem,hanem neked való Fahlan!

*Veregetem meg a nyakát mikor rátalálunk a karámra,majd leszállok és közelebb megyek.*

- Úgynézem elég népszerű hátasfogadó...
De vajon hol van a főúr?

*Viccelődök,miközben a hamuhoz lépek és óvatosan fölé rakom a tenyerem,hogy meleg-e még,majd pedig "benyitok a fogadóba" és ott is szétnézek.Közben azért az erdőre is vetek egy-két gyanús pillantást.*

< Tegnap,vagy esetleg tegnap előtt járhatott vagy inkább jártak itt valakik... Csak az a kérdés,hogy kik!?Meg,hogy mentek,vagy jöttek?
...Talán azok a kis semmire kellő útonállók...
...Hhmmm...
Vagy várjunk csak...! Tegnap reggel a "megmentőim" is emlegették az öreg nevét...!
Hogy az a...!Ha tényleg ők jártak itt,akkor talán már ott is vannak..!!
Hogy szakadna le az Ég!!!
Remélem rajtuk ütöttek a banditák,vagy... Vagy,rájuk dőlt a ház...!!! >

- Gyerünk Fahlan,sietnünk kell...!

*Ezzel gyorsan felpattanok a nyeregbe és amennyire az ösvény engedi sietősebbre fogjuk...*