Tristani Krónikák I (ÚTK)

[Togar]

(Ramani Voineor)

Szépen csendben megyünk vissza oda ahonnan indultunk a leégett fogadóhoz, egyedül annak örülök hogy a hűséges lovam megtaláltam. Messziről érezni már a füst szagát amely emléke egy értelmetlen mészárlásnak mind a goblinok mind a mi részünkről.Látva hogy a többiek nem igazán vannak jól így rám marad a táborverés.Míg ők ellátják sebeiket addig szedek össze némi fát abból itt már van elég és csinálok egy kis tábortüzet.

Amint ezzel végeztem elvonulok magamban hogy megköszönjem Sogron támogatását és áldozatot mutassak be neki.Ezzel is leszek egy darabig.Mikor befejeztem visszetérek a többiekhez egy vödör víz és egy rongy társaságában majd szépen leveszem a vértem és elkezdem megtisztítani egy darabig büdös lesz de legalább tiszta ugyanezt a fegyveremmel is megteszem.Mivel magikus tulajdonsággal bírnak így nem igazán agaszt az esetleges rozsdásodás lévén olyat nem ismer a felszerelésem.

-Nos azt hiszem pihennünk kellene mivel én úsztam meg sérülés nélkül a csatát egyedül így vállalom az első őrséget azt döntsétek el kit keltsek fel éjközépkor.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, délután.
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

A fogadó romjainál ki-ki a vérmérséklete szerint rendezi magában a dolgot.

Arg, egy kis nassolással vered el az éhedet és a harc után visszamaradt izgalmi állapotot.
Bár a fejed eléggé sajog.

Seela, bár próbáltál a visszafelé séta alatt gyógynövényeket is keresni, egyszerűen nem volt szerencséd. Semmi olyat nem láttál, ami a sebeitekre hatásos lett volna. A sikertelenségbe – meg vagy róla győződve – az egyre jobban fájó sebed, és a fáradság is belejátszott.

Ramani, tűzrevalót hamar találsz, így hamar ropog a tábortűz.
Félrevonulsz imádkozni, majd visszatérve a többiekhez a fegyverzeted tisztogatásába kezdesz.
És felveted az őrség kérdését.

Yvett, továbbra is csak maga elé bámul, teljesen lekötik a gondolatai. Kifejezéstelen arccal üldögél a tűz mellett.
Ruhája véres, és helyenként szakadt.

Késő délutánra járhat az idő, úgy 5-6 óra lehet.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Morcos vagyok a fájdalom, a fáradság és a gyógynövény gyűjtögetés sikertelensége miatt. Látva Ramanit, amint fát kezd el gyűjteni, odamegyek az orkhoz. *

- Nem nagyon értek a sebekhez, de nem ártana a tiedet is bekötözni, legalább éjszakára. Nem menne tele a seb kosszal, így talán nem fertőződne el addig, míg találunk egy gyógyítót.

* Ha beleegyezik, megtisztítom a sebét vízzel, majd bekötözöm. Az én kötésem remélhetőleg kibírja reggelig, így azzal nem foglalkozom most. *

* Majd látva Ramaninál a vödör vizet, eszembe jut a saját vértem és kardom. Odamegyek a férfihoz, és leülök mellé a földre. *

- Ha nem haragszol én is vennék egy kis vizet a vödörből. Az én vértem és kardom se a legtisztább a világon.

* Majd elkezdem én is tisztogatni a felszerelésem. Az őrség kérdésére csak finoman meghúzom a vállam és odafordulok Arghoz: *

- Mikor akarsz őrködni, éjközépkor, vagy utána?

[Togar]

(Ramani Voineor)

Leteszem a vödröt majd leülök mellé Seela kérdésére intek hogy üljön le nyugodtan és tépek neki is egy darabot a rongyból.

-Gondolkodtam a tovább menetelen de még fél nap mire elérnénk a falut ráadásul fáradtak is vagyunk ti meg sebesültek, így jobb lesz pihenni, azt hiszem szétnézek a romok között hátha van valami pince ahol maradt némi enni és inni való ha szerencsénk van.

Miután végeztem a felszerelésem takarításával elindulok szétnézni a romok között valamiféle pincét vagy kamrát keresni hátha épen maradt bár mivel a goblinok fosztogattak kevés esélyt látok rá de mindenesetre egy próbát megér a dolog.Ha találok bemegyek és összeszedek némi kaját és innivalót azzal térek vissza a többiekhez ha nem találok akkor sajnos üres kézzel.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Seela segítség nyújtását elfogadom, és ha néha fáj is, ahogy beköti a fejem, csendben tűröm.
Ha készen van felállok.

-Így má sokkal jobb. -* És egy morgással egybekötött biccentéssel megköszönöm.

-Ramani várj, segítek.

*Ha bármi van amit cipelni kell, vagy tudok segíteni, akkor megteszem. Nézelődés közben vizet keresek, hogy letudjak mosakodni. Nincs kedvem a tetvekkel, és bolhákkal viaskodni az elkövetkezendő napokban. Így, ha találok lemosakodok rendesen, ruhástul, hogy az is tiszta legyen.
Ha készen vagyunk, eszek még egy kicsit, és közben beszélgetek a csapattal.

-Nos, én nem érzem rosszul magam, így szívesen őrködök bármikor, ahogy nektek jó. Így szerintem engem ébresszél fel Ramani.

*Mondom rekedtes hangon, és kis vízzel le is öblítem a torkomat.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, délután-este
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Ramani, a romokat nézed, de hamar meg kell állapítanod, hogy teljesen összedőlt a hajdanában emeletes épület.
Ha volt/van is pince, az a még füstölgő romok alatt lehet eltemetve. Bár az ork erős és talán estére ki tudná ásni a lejáratot, ám ahhoz tudni kellene a pontos helyét is. Mert az összes rom eltakarítása legalább egy napos munka lenne hármatoknak.
Egy kutat találtok a ház/rom háta mögött, onnan tudtok friss vizet húzni.

Lassan eljön az alkony, a fegyverek és vértek tisztán várják az újabb szolgálatot.
Arg és Seela a sebektől kissé elgyötörten és fáradtan próbál pihenni, aludni, míg te, Ramani az őrt állás mikéntjét tisztázod magaddal.
Hamarosan már csak halkabb-hangosabb szuszogások hallatszanak a tábor felől. Yvett továbbra is mereven maga elé bámul, úgy látszik aludni sem fog.

//Off: egy-két rövid mondatban kérem leírni, hogy ki, hogy pihen el, vagy mit csinál még őrségváltásig. Az őr – Ramani – pedig dobjon még Érzékelés próbát is. 6 darabot. //

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*A kútból vizet veszek, amennyi szükséges, hogy lemossam magamról a koszt. A brigantint is lemosom, és természetesen a fegyvereimet is. Miután ezzel készen vagyok, és Ramani rá bólint, hogy engem ébreszt fel, keresek egy helyet, ahol aránylag kényelmesen le tudok feküdni, de nem messze a többiektől. A csatabárdot, és a hajító bárdot magam mellé rakom, és a vértemet párnának használom, ha kényelmes.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Miután készen vagyok a tisztogatással, bólintok az orknak, amikor közli, hogy ő lesz a következő őr, iszok egy jó nagy korty vizet a vizestömlőmből. *

- Hát akkor jó éjszakát mindenkinek. Arg, ha lehet, finoman ébresszél fel. * mosolygok rá kedvesen, majd nem túl messze a tábortűztől keresek egy viszonylag puhább fekhelyet. *

* Leterítem a köpenyem, arra fogok ráfeküdni, ha kell be is tudok vele takarózni, a fejem alá pedig a hátizsákomat rakom, mivel a benne lévő ruhák miatt elég puha. Magam mellé rakom a bőrvértemet, a fegyveremet pedig magamhoz szorítom, és így fekszem le aludni. Pszi ébresztést csinálok, mielőtt lehunynám a szemeimet, a ló ideges horkantására ébredve. Mivel elég érzékeny jószág, így remélem, időben észleli a veszélyt, és hangot is ad ennek. *

[Togar]

Ramani Voineor

Csendesen üldögélek a tűz mellett és figyelem azt kezd kissé honvágyam lenni ám a feladat az első.Figyelem a környéket is ha már én vagyok az első őr nem szeretnék meglepetést az éjszaka.

Érzékelések
1, 1k10 = 6 [6]
2, 1k10 = 2 [2]
3, 1k10 = 6 [6]
4, 1k10 = 3 [3]
5, 1k10 = 2 [2]
6, 1k10 = 3 [3]

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, délután.
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Alkonyulatkor befejezitek a tisztálkodást és a fegyverek rendbetételét, majd ledőltök aludni kicsit, Ramani kivételével.
Ramani a tűz mellé telepedsz, és míg a gondolataid otthon járnak, addig az érzékeidet a külvilág felé fordítod.
Semmi meglepetést nem szeretnél, így éberen őrködsz.
Az est nagy részében nem történik semmi különös, egyedül az éjjeli állatok neszeznek a környéken.
Azoknak a mozgása viszont nem zavar, őrködtél már eleget a tanonc éveid alatt.

Az őrséged lejárta előtt úgy egy órával zajokat hallasz meg, amelyeket viszont biztosan nem kósza állat okoz.
A volt fogadó felé vezető úton lovak patái és egy szekér kerekének csikorgása üt messze hangzó zajt az éjszaka csendjében.

[Togar]

(Ramani Voineor)

Csendes elmélázva figyelem a tüzet, nekem azt jelent egyszerree mindent és semmit, mert ebben mutatkozik meg Sogron ereje ám ha nem megfelelő tisztességel bánsz vele akkor fel is emészthet.Az őrködést élvezem visszarepít gondolatban oda ahol rég jártam a fiatal koromba a társaim közé, azok voltak a szép idők.A kocsikerék zörgésére kissé megdermedek majd gyorsan cselekszem.Odalépek Seelához és felébresztem, majd felhívom a figyelmét a hangra és megkérem rejtőzzön el alahová míg kiderül a közeledő szándéka.

Majd felkeltem az orkot is, és szólok neki valaki jön maradjon itt velem, őt nem küldöm el rejtőzködni mert nem sok értelme lenne, ráadásul a kinézete elég sok embert visszatart a meggondolatlan cselekedetektől, leülök arccal abba az irányba a túz melle amerről a kocsi érkezését sejtem és várok, hogy kiderüljön ki az utezú és mit akar.

[Thor]

(Vasöklű Arg)

*Felébredek, és miután Ramani elmondja a helyzetet, csak bólintok felé, hogy megértettem. Ha van rá lehetőségem magamra aggatom a vértemet, és a csatabárdot a kezembe veszem, a hajítóbárdot pedig a derekamon lévő szíjba dugom, a jobb oldalamra.
A levegőbe szimatolok, és hő látással körbe kémlelek, miközben háttal állok a tűzhöz.

<Vajon ki, vagy mi mászkálhat késő este a sötétben. Talán nem hallott a környéken ólálkodó veszélyről. Vagy lehet, ő is egy közülük.>

*Ha harcra kerül a sor, megpróbálok úgy helyezkedni, hogy a fejemet ne érje az ütés.

[Niobe]

( Seela Deranel )

* Amint felébredek, és felfogom, mit is akar tőlem Ramani, kiröppen a szememből az álom. Bólintok, egy pillanatig fülelek, merről is jön a hang, majd magamhoz veszem a kardom és vértem, és gyors, de halk futásban megpróbálok úgy elbújni, hogy a közeledő szekér háta mögé tudjak majd lopózni, amint a társaim közelébe ér. *

< Miért nem lehet egy nyugodt éjszakám? Remélem nem kell harcolni, és csak egy szerencsétlen eltévedt utazó lesz, értékelném. >

// off: Lopózás: 34 %, 1k100 = 79 [79]
Rejtőzés: 34 %, 1k100 = 34 [34] //

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: A kovács
Helyszín: Trisandan hercegség – Tristantól nyugatra
Időpont: Nyárközép, 11. nap, éjjel
Résztvevők: Vasöklű Arg, Ramani Voineor, Seela Deranel, Yvett de Crei
__________________________________________________

Lassan jól összeszokott csapatként reagáltok a váratlan éjszakai zajokra.

Seela – több-kevesebb sikerrel – csendesen távozik, és eltűnik a szemetek elől.
Arg és Ramani fegyvert ragadva várakozik a tűznek háttal, az utat kémlelve.

A zajok egyértelműen egy szekértől és lovak patáitól származnak.
Hamarosan ki is bontakozik két lovas fegyveres és egy batár a sötétből.
Arg, a hőlátásod alapján ismerősnek tűnik a szekér utasa, ám bizonyosságot csak akkor nyersz, amikor beérnek a tábortűz fényébe az utazók.

Először két katona lovagol be rögtönzött táborotokba. Éles szemmel mérnek végig titeket, majd biccentenek felétek. A lóról leugorva a tábor két oldala felé léptetnek, utat engedve a szekérnek, amelyet Gizmo hajt.

- Üdv néktek! Gondoltam jobb, ha visszajövök értetek e derék Hercegi gárdistákkal. Kapában elég sok rémisztő hírt hallani a goblinok támadásairól. De látom, ti is találkoztatok velük… - mér végig titeket a bakról.

- Szerintem jobb, ha most azonnal vissza is indulunk a faluba, ott mégis csak biztonságosabb. Vagy várjuk meg a reggelt?

[Yvett de Crei]

(Yvett de Crei)

*Tudom, hogy Ramani itt van velem... mégis oly távoli... nem akarok mást, csak önmagamba tekinteni - igen, a kinti borzalom elviselhetetlen szememnek, lelkemnek. Hagyom, hogy a férfi vezessen - minimálisan érzékelem csupán a külvilágot... Befordultam önmagamba teljesen, görcsösen kapaszkodom botomba, mely az egyedüli tárgy, mi némi megnyugvást ad.
Később a tábortűz táncoló lángjai lassan visszavezetnek az emlékezés útján a valóságba... Anyám, kinek az arcát már nem tudom feleleveníteni. Apám, kiét nem akarom... Sok-sok emlék melyek megpróbáltatást állítottak elém... de a mai...
Rádöbbentem, hogy nagyon, de nagyon sokmindent kell még megtanulnom az életben ahhoz, hogy boldoguljak - olyan dolgokat, melyeket az iskola falai között soha nem tapasztalhatnék meg. Ehhez pedig két dolog szükséges - akarat és lelkierő. Felsejlenek azon pillanatok is, melyek életemben e két dolog híján másképp alakultak volna... Ez pedig lelket önt belém.
Sok idő eltelt míg magamba mélyedve lelkem háborgását legyűrtem.
Felnézvén "révületemből" Ramanit és Argot látom készültségben... Seela sehol. A kocsizörgés nehezen jut el tisztuló tudatomba... várok ülve a tűz mellett, botom a kezemben s lelkileg készülök a következő percekre...
Meglepődöm a két katona és Gizmo megjelenésén. Még ez sem elég ahhoz, hogy gyomrom tájékáról elmúljon az a kellemetlen szorítás...
Ramanira tekintek, majd Argra... aztán kissé rekedten szólalok meg.*
- Seela hol van? Ugye nem?... - *nem tudom befejezni kérdésem, de látható arckifejezésemből, hogy a lány hiányát úgy értelmezem, hogy a goblinok és az óriás elleni csatában odaveszett.*