A hajsza

[Navaratna]

(Allaro)

A bor kezd fejbekólintani, szeretném rövidre fogni, mert ilyen állapotban értelmesen beszélgetni komoly dolgokról hiábavaló Félúton elveszíthetem, mivel kezdtem a mondatot
- Szerelmi tapasztalat? Nekem van vőlegény- mondom. - Én nem van vele, mert történik dolgok az életben, mi elhív messze és kell elhagy otthon. Ezt ismer te is, nem?

Érdekesnek tartom, amit a feladatáról mond:
- Úgy érez, te találkoz sokféle ember, sokféle helyzetben él, te tud több a nagyvilágról, mint nekem.

- Olyan emberi dolog az, olyan elfes ez - ironizálok. - Te hisz azt, van érzés, amit csak tud ember, és amit csak tud elf? Akkor sose csinál közös gyerek, sose lenne közös szerelem, sose ért semmit! Ne kérdez, tud-e mi gyűlöl és haragszik, mert a válasz mindig igen. Én is tud, mindenki tud, csak az nem, akinek lelke nem ép. Mond egy valami, ami csak emberi, és az nem lehet élethossz! Én mond neked, nincs igazad!

- Félelf tévedés? Én ebben nem hisz. Más elf talán igen, én nem. Aki mond azt, vállát von, csinál tévedés, egész szerelem és gyerek egy nagy tévedés, nem lát nem érez jól, és én csak mond erre, szégyelni magát. Aki nem vesz komolyan ezt, az ostoba. Ez szent dolog, nem szabad mondani rá tévedés. Kell rá szán idő!
Félrebillentem a fejemet:
- Mond én egyszer is, tisztel minden élet és nem válogat? Én nem naiv: nem akar megmenteni minden élet, csak azért, mert élet. Nem vesz én fel más teher, csak ha van én érdek valami. Van elf, nem egy, aki dönt, ő megy és keres gyerekek, akiknek apa vagy anya elf, de az ritka, anya otthagy méhgyümölcs idegen hely, amikor kell szoptat. Én tud elképzel, elf nő talál ember férfi és lesz gyerek, de nálunk nő ritkán megy el otthon és csinál ilyen, gyakori, ha férfi csinál ilyen.

Arcom kipirosodik, ránézek a borra:
- Ez jó ital. Ma én volt túl okos és túl nagy száj, elég. Csinál terhet fej, és fecseg minden, pedig nem azért itt, én hint mintén gondol ez vagy az. Zenrog Tyr, te túl türelmes, mond ilyenkor, elég Allaro.

[Alauron]

(Lertanard)

<Miért ne beszélhetnék róla, ha itt ő képviseli a törvényt, és én vagyok az aki szerinte a gonosz embert segíti?>
[i]Nem az úr szavai miatt van meglepődve, tudta mit is várhat, de vajon miért akarja Krad papja is ugyanazt? Ezen később is ráér rágódani, most vissza kellene térnie a fogadóba, de világos, hogy valamit ki kell találnia, nehogy egyenesen az útitársaihoz vezesse őket.[i]
- Annyira nem ostobák, hogy ezt elhiggyék, és alig ismerem őket. De ha uram ragaszkodik hozzá, megpróbálkozhatok vele. Tehát mindenképp a városba, ebbe a negyedbe kell jönniük? És hová, vagy elég ha átlépik a kaput?
<Miért akarod idehívni őket, és miért ne küldenél sok embert ellenünk? Meglehet nem akar felfordulást, vagy valami egész más oka van.>
- És mi lesz velem, és velük, ha egyszer ideértek és átadták azt a valamit?

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
A vőlegény szó megüli a gyomromat, még nem is jutott eszembe, és máris le kell róla mondanom.
- Ő mivel foglalkozik, miért nem kísért el? Nálunk a nők ritkán és csak kivételes esetben lehetnek ennyire szabadok. Bár nem szorulsz védelemre, ezt sokan ki akarhatják használni.

A munkámról beszélve elfog a nyugtalanság. Talán sejti? Áhh, ugyan, még ennyiből meg egy ember se .. pont ez az, ő nem ember.
- Nos, tényleg sokféle emberrel találkozom, de a legtöbbje nem érdekes, a nagy átlaghoz tartoznak. Azon kevesekre kell koncentrálni, akik eltérnek az átlagtól .. öö, most asszem én sem tudom, mire is gondolok.

- Bocsánat, ha megbántottalak – emelem fel a kezem, mintegy hárítva szavai nyilát. - Nem volt szándékomban. Ha ez túl kényes téma, hogy ittas fővel beszéljünk róla, akkor inkább hagyjuk.

- Hmm, tényleg finom ez a bor, csak elhomályosítja a józan észt és tüzet lop a szavainkba. Szerintem nincs mit egymás szemére hányni, hisz a bor az, ami tüzet lop a lelkünkbe. Az elf borok milyenek, az emberivel összehasonlítva?

[Noryella]

Ariel

- Ó, hát eljött hozzánk, nagyszerű! - lép elém a fiatal férfi, miközben alaposan végigmér.
- Kérem ne haragudjon, hogy nem személyesen invitáltam közénk, de most szorít az időnk. A nevem Reyn és egy ügyes kis kompánia vezetője vagyok, akiket ön igen bőkezűen támogatott meg. Ő itt a szépséges Hira, és a bölcs Bojak papa. - mutat a többiekre.
- Szóval mi egy meglehetősen igazságtalan rendszer hibáinak a kijavításán dolgozunk. Miközben az uralkodó osztályok igyekeznek nem észrevenni a legalsóbb réteget, mi munkálkodunk azon, hogy azért mégse haljanak éhen. Sajnos nem engedhetjük meg magunknak azt a luxust, hogy válogassunk az eszközökben, ugye megérti? Azért ezek az eszközök még mindig sokkal finomabbak, mint amit a hasonló szervezetek használnak... Ez önnek mond valamit, nemdebár? Úgy értesültem, volt szerencséje összefutni az általunk nem túl sokra tartott Sompolygók klánjával...
Mielőtt felelhetnék folytatja:
- Ó, most azon gondolkodik, mit akarok magácskából kihúzni. Sokmindent, de higgye el, több bőrt nem kívánok önről ingyen lehúzni, sőt inkább törlesztenék. Először is ajánlok egy megállapodást. Bár ilyet nem szoktam tenni, de egy ilyen bőkezű támogatót szeretnék méltón megtisztelni.
A nőn észreveszek egy kissé féltékeny villanást, de az el is oszlik nyomban.
- Azt kérném, hogy ha valamit nem akar elmondani, mondja azt, de ne ferdítse a valóságot és cserébe én is ígéretet teszek ugyanerre. Igazán gáláns ajánlat, lévén én sokmindenről sokat tudok, maga pedig csak kevés dologról tud nekem újat mondani. Áll az alku?

- Részemről rendben van a dolog. Hát akkor először is a bemutatkozással kezdeném: Ariel vagyok, Arel papnője. Ha jól értem összességében Önök elveszik a gazdagoktól a fölöslegüket vagy amit tudnak, és a szegényeknek adják. Igazam van?
Sompolygók klánja? Nem ismerem ezt a nevet... És mi van a címerükön? Vadászó sassos emblémával találkoztam, de akik viselték, valami Tirsan házat emlegettek. Ezen kívül csak egy félig nyitott pofájú medvefejet láttam eddig. Ezek közül lenne valamelyik az?

[Navaratna]

(Allaro)

A bor határozottan a fejembe száll, megváltozik a viselkedésem. Mondhatni lezserebb, meggondolatlanabb lesz. Lehúzom a hajamról a kendőt, előtűnik újra szőkeségem, végigsimítok hajamon.
- Ki akar más engem használ? Igaz. Ismer az, ha lát én haj. Itt az ritka, kell figyel, ne bánt engem. Srasridil mond, ember férfi szeret szőke nő, de szeret jobb szép szőke nő, és vigyáz, ne jár úgy, talál stét utca sok éfrif magam, mert történik az, ami nem lesz jó. Mond Srasridil az is, ti gondol gyakran szex. Mindig akar azt csinál, ezért van ferde viccek, fütyülés, koszos kéz, ha kevés a hely, de közel a nő.
Látom, párom neve neki ismeretlen.
- Ó, Srasridil én vőlegény. Ő tanul láthatatlan hatalom, ezért kap ő iskola hosszú, értékes bot és ő tud szólít világ ereje, ha akar - jelentem ki. Közelebb hajolok, mintha titkot árulnék el: - Ő akkor is itt, amikor senki nem lát! Bizony!
Kérdezi, milyenek az elf borok:
- Hm, bor olyan, mint déli elf: néha savanyú - öltök nyelvet csúfondárosan. - De néha finom, mint ez - nyalom meg a szám. - Ilyen bor csinál tűz nemcsak arc, nemcsak kebel, de öl is - vigyorodok el gátlás nélkül. - Ilyenkor hiányzik én Srasridil nagyon! - sóhajtok és az asztalra könyökölök.

[Siffad]

/Arvaroll - Zenrog Tyr/
- Valóban, az általános néphit sokat ad a hajszínre. Teszem azt, a szőke, hosszú haj felszabadítja a férfiban a vágyat
mint most bennem, hallom magamban a hangot, ami ha megszólal, mindig zűrbe keveredem
- mert hiszi, az a nő biztos sokkal különlegesebb, mint a többi.
Huh, most már nem csak a bortól van melegem. Szemem önkéntelenül is a melleire téved, a tenyerem megizzad. Most meg el akar csábítani?
- De például a vörös hajú nőkről meg könnyebben elhiszi, hogy boszorkány - nem tudom, ismered -e a szót
naná, hogy ismered!!
- bűbájjal csábító nőre gondolnak. AMI viszont leijeszt minket.
Hohó, fogjuk vissza magunkat! Bűbájos vőlegény, aki mindig vele van? Ez most képletes vagy valós? A máridok vigyék az összes varázstudót!
- Na akkor Srasl ... Srasadil egy ritka szerencsés fickó, annyit mondhatok!
Az utolsó szavai miatt teljesen megzavarodom, Akkor most ki akar kezdeni velem? Vagy nem? Vagy csak játszik? Galradzsa, világosíts meg!
Közelebb hajolok, vigyázva, hogy ne sértsem meg az intim szféráját, de elég közel hozzá, hogy az illatát beszívhassam. A torkom kiszárad, lenyúlok a kupámért, remélem, marad még pár csepp az alján. Kezem VÉLETLENÜL súrolja a kibontott haját.
- Nos, biztos csak a bor. Iskola ide vagy oda, én bizony nem hagynám, hogy egy ilyen kincs, mint te, egymaga vándoroljon, hanem veled mennék, akár a világ végére is!

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Ariel
- Ugyan dehogy, ha már ők nem tették meg, had mutassam be én azokat, akikkel találkozott: a vadászó sas a Dillacus-ház címere. Ők talán a legkisebb kereskedőház, de annál több potenciállal rendelkeznek. Azért "talán", mert a nyílt tagjaikon kívül temérdeken vannak, akik valamilyen szinten kötődnek hozzájuk, de ezt nem verik nagy dobra. A nyers erőt igénylő feladatokat általában a Tirsan ház gondjaira bízzák, ezért is emlegethették őket. És időnként képesek bárkivel szövetségre lépni, aki bármiben a hasznukra lehet. Magam is beszéltem a küldöttjükkel, de én és a csapatom jobb szeretjük a függetlenséget, főleg nem állnánk össze velük. Viszont ezzel nem mindenki van így, pláne ha a jutalom ígérete elég csábító. Így akadt, hogy míg korábban az útonállók komoly büntetésre szímíthattak, egy ideje úgy garázdálkodhatnak, hogy senki nem tudja, hol, mikor, kire csapnak le, és a nyomukat sem lelik. Mégis legutóbb egy rajtaütés csúfos kudarcba fulladt, mivel idegenek utaztak a karavában, és megfordították az erőviszonyokat. Nem hallott a történtekről? - mosolyodik el az arcodat kutatva.
- Valójában nem emiatt akartam önnel beszélgetni. A hírek szerint a herceget megölték, és a testőre, aki a barátja is volt, hirtelen eliszkolt. Eddig ez nem is lenne annyira különös, de azután a házak elkezdték keresni. Mivel nem találták, összeütöttek valami bűnügyet, amit a nyakába varrtak, hogy fejpénzt írhassanak ki a fejére. Nem kis pénzt - annyit, amiért fejvadászok indultak a keresésére. De vajon miért? A hatalom az ölükbe hullott a herceg halálával, mindenki azt várta, hogy egymás torkának esnek a hatalomért, ehelyett mintha még mindig a herceg hamvaitól félnének. Miért?
- Tudja a herceg különös figura volt. Fiatalon nem volt oda a hatalomért, inkább a világot járta volna, de persze egyetlen örökösként azt kellett tennie, amire a születése kárhoztatta. Azután beletanult a politika sakkjátszmájába, és egész ügyesen ellavírozott a hataloméhes házak ostromai közepette. Nem tartott pompás dísszemléket, nem fitogtatta a hatalmát, mégis biztos volt a szerepe. A házak önkényét is sikerült valahogy kordában tartania. Az utóbbi pár évben viszont mintha valami teljesen lekötötte volna a figyelmét. Valami nagy terven törhette a fejét, annak szentelte minden enegiáját, de nem egészen tiszta, hogy mi is lehetett az. Sokak szerint a sivatagi veszéllyel volt kapcsolatos, mások kalandorságot emlegettek, de ezek csak találgatások. Csakhogy közben a politika a fejére nőtt, a házak felbátorodtak és kiskirályként kezdtek viselkedni egészen addig, amíg elérkezettnek látták az időt arra is, hogy olyan új vezért állítsanak a helyére, aki erős kézzel tesz rendet és fenntartja az uralkodó nimbuszát. Persze mivel legalább három szövetség is létezik a házak között, először szükségszerűen ki kell irtaniuk egymást, hogy eldöntsék, ki is alkalmas a szerepre.
- Eddig a parasztok békésen túrhatták a földjüket, az utazókat olykor kifosztották ugyan, de nem ölték meg, és mi is eléldegéltünk és csendben végeztük a dolgunkat. A szakmám miatt nem lehetek túl finnyás, de a háborút nem szeretem, és nem csak a harctéren folyó dolgok miatt. Temérdek falu égett le mostanában titokzatos körülmények között. Pár napra rá egy "jótevő" munkát ajánlott az elcsüggedt parasztoknak: katonának állhattak egy kereskedőház szolgálatába. Aki nem akart éhenhalni, fegyvert foghatott vagy koldusbotot. Szóval úgy látom, hogy a küszöbönálló változások nem éppen kedvezőek nekünk.
A lány, aki eddig is kritikus szemmel figyelt, most közbeszólt:
- Reyn, tudjuk hogy napestig elszórakoztatnád a hölgyet, de közben kifutunk az időből.
A férfi bocsánatkérőn néz rád.
- Sajnos mindkét állítás igaz. Szóval rövidre fogva: megszálltatok a Dromedárban és néhányan besétáltatok a városba, közvetlen azelőtt, hogy itt felbolydultak a dolgok. Te talán még nem vetted észre, de a Tirsan ház épp összegyűjti az erőit, hogy titeket kézre kerítsenek. Úgy tűnik, mindaz az igyekezet, ami eddig a testőr felderítésére irányult, most valahogy felétek fordult. Eléggé tarthatnak tőletek, ha nem egyszerűen gyilkosokat vagy városőröket uszított rátok, hanem igazi edzett harcosokat, gondolom nem akarnak hibázni.
Ekkor az öreg szól közbe mély hangján:
- Lehet, hogy a herceg életben van, csak valamiért a visszatéréséhez szüksége van némi időre, vagy bármi másra? Ez az az információ, amire szükségünk van, és cserébe máris kapott egy másikat: a Tirsan ház mint jövendő uralkodó szívesen statuálna példát bárkin, aki szerinte a herceget segítette. Ez jobb esetben kenderkötelet jelent, rosszabb esetben jó kis nyilvános kínzással kicsikart beismerő vallomást. - A hangja kicsit érdesebbé válik az utolsó szavaknál, mintha kellemetlen emlék társulna hozzá.

[Noryella]

Ariel

<Na ehhez az infóhoz kíváncsi vagyok, hogy mit szólnak majd a többiek... Viszont nem tudom, hogy mennyi információt osszak meg velük. Tetszik, hogy a szegényeket és a gyengéket védik... és végiül is megígértem... Kénytelen kelletlen, de az igazat fogom mondani. Legalább megnézem a reakcióikat... >

- Valóban Uram, jól mondja. Ahogy látom a hírek errefelé gyorsan és igen messze terjednek... Ugyanis én vagyok a majdnem legyilkolt karaván egyik szerencsés túlélője...- Eresztek meg egy félszeg mosolyt felé. - Valóban... sikerült személyesen is találkoznom a Dillacus ház embereivel. Orgyilkost kerestek, valószínűleg akkor a herceg emberét. Őszintén szólva Arel papnőjeként igen bátor és harcias vagyok... de amikor találkoztam velük, úgy éreztem jobb óvatosnak lenni. Igazából olyanoknak tűntek, mint egy rakás halálosztogató... Orgyilkos banda is lehetnének... - Hallgattam el.

<Valami nagyon fontos dolog van akkor a birtokunkban, hogyha képes voltak érte fejvadászokat felbérelni... Kezd egyre veszélyesebb lenni a dolog. Asszem, erre nem akarok válaszolni...>

- Rendben, akkor most szeretnék élni az igazat vagy semmit lehetőségemmel. Annyit azért elmondhatok, hogy még én sem tudom, hogy mibe sikerült belefutnom. És persze hazudni sem akarok Önnek. Úgy néz ki, hogy van mitől tartaniuk a házaknak...-

<Micsoda taktikus férgek! Pff... az a sok szegény ember... a szívem szorul össze... Mindenképpen meg kell ezt akadályoznom...>

Erre a gondolatra az arcomra is kiül a fájdalom. Mondhatni minden az arcomra van írva, amit érzek ezzel a dologgal kapcsolatban. A kezem ökölbe szorul a tehetetlenségtől és a dühtől. A nő közbeszólására felszalad az egyik szemöldököm. Amikor a férfi újra megszólal a mondandója közben lesápadok, kiver a víz. Ezek a házak megsejtettek valamit?!

- Uram, ne vegye sértésnek, de tartok most már lassan mindenkitől. Nem tudom, hogy kiben bízhatok és kiben nem. Senkire se bíznám most azonban szívesebben az életemet, de úgy tűnik muszáj lesz valakire rábíznom. Úgy néz ki, hogy herceg életétől függ az enyém is... De úgy érzem, Önökben megbízhatok. - Megköszörülöm a torkom, mielőtt folytatnám.

<Legalábbis nagyon remélem, hogy így van és nem most adom magunkat a házak kezére... Nincs más választásom, mint feltenni mindent egy lapra! Arel segíts!>

- A herceg nem halt meg, de vészesen legyengült. A haldokló barátja a kezeim között halt meg és nem tudtam rajta már segíteni. Valószínűleg egy ritka erős mérgezés végzett vele. Rám bízta, hogy mentsem meg a herceget. Röviden ennyi a történet. Viszont figyelmeztetni kell a társaimat, mielőtt késő lesz... mindannyiunknak! Ezen kívül szükségem lesz segítségre, hogy gond nélkül kijuthassunk a városból. Tudnának ebben segíteni?

[Navaratna]

(Allaro)

Kacagok azon, miket nem tartanak a szőke hajról:
- De buta dolog! Szőke csak van egy szín! Hallani én ember egyszer, hinni kell templom, erre te mond, csinál nő hajszín hit ez vagy az...
Nevetgélek ezen, de nem viszem túlzásba.
- Boszorkány? Bosz-orkány? Bosz-Orkán? Sose hall ez szó - törölgetem a szememet. - Ez olyan, mint rossz vihar?
Hozzáteszi a magyarázatot, de nem lett ettől tisztább:
- Nő, aki tud bán láthatatlan hatalom? Akkor az olyan, mint én Srasridil - húzom ki magam vigyorogva. - Ti hisz, csak vörös nő lehet titkos hatalom tud?
Nem tűnik fel, mimet nézi, és a hajammal se foglalkozok, végül is nem megmarkolta, vagy mifene.
-Ó, Srasridil tud mi a szerelem. Szerelem az, ami enged elmegy és nem őriz ékszer. Tud, én visszatér és mindig itt ő, ha akar Ő azt is tud, milyen a szerelem, ha senki nem lát és mi ketten... - felhősödik el a szemem. No nem azért, mert rossz kedvem lenne, hanem mert sikamlós dolgok jutnak az eszembe.
Akaratlanul is mesélni kezdem, milyen az én Srasridilem, de elf nyelven. Szavakba foglalom külsejét, viselkedését, hogyan udvarolt nekem, bár a nyelv ismerete nélkül, arcjátékommal félreérthető is lehet az egész: mintha azt tárgyalnám ki, hogyan szeretkezünk. Kiiszom borom utolsó cseppjét is, néha elálmodozom a pohár felett.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Ariel

A nő nem is leplezi gúnyos hanghordozását:
- Szóval egy papnő jött a herceg segítségére, aki nagyobb hatalmú az összes odrai gyógyítónál? És a csapat csak a kísérete? Akkor miért engedik egyedül sétálgatni a városban?
A férfi folytatja nyugodt hangon:
- Tudunk segíteni kijutni, de az már kevés lesz, ha a többieket is meg akarja menteni. A fogadót már figyelik, és nem fogják hagyni, hogy kisétáljanak. Ráadásul egyikük a lovagnegyedben van, vele egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Viszont Hirának igaza van, a herceg egy messze földről jött gyógyítót fogadott, akiről tudjuk, hogy nagy hatalma volt. Amin ő nem tudott segíteni, azon Arel papnője hogyan fog? Ezt tudnunk kell, mielőtt tervet dolgozunk ki a kijuttatásukra.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Lertanard

Dühösen felhortyan:
- Azért jöttél a városba, hogy kifürkészd, mit jelent az üzenet, nem? Miért ne sikerülhetett volna rálelni a megoldásra?
Már látod, hogy a földre akar köpni, de aztán rájön, hol is van és mégsem teszi.
- Mondd nekik, hogy a bölcs Krad templomában megtaláltad a megoldást. Jobb ha tudod, hogy a herceg orgyilkosának vérdíj van a fején, és mindenki a halállal dacol, aki segíti. Én szeretném megkímélni egy ilyen bátor harcos életét, de a város bírái vért akarnak. Ha segítesz, hogy tisztázzuk ezt az ügyet, akkor talán meg tudom kímélni az életedet, és a többiekét is ha együttműködnek. De azt is tudnod kell, hogy valójában nincs választásod, végig a nyomodban leszünk, és ha nem adod a kezünkbe a tárgyakat, nem állok a véresszájúak útjába.

[Noryella]

Ariel

A nő nem is leplezi gúnyos hanghordozását:
- Szóval egy papnő jött a herceg segítségére, aki nagyobb hatalmú az összes odrai gyógyítónál? És a csapat csak a kísérete? Akkor miért engedik egyedül sétálgatni a városban?-
A fèl szemöldököm felszalad a nö viselkedèsèn, arcom rosszallò kifejezèst ölt.

<Ez a nö egyre unszinpatikusabb. Ha ilyen fèltèkeny ès gùnyos, akàr mèg a vesztemet is okozhatja... Talàn jobb lesz figyelni arra, hogy mit tesz.>

A férfi folytatja nyugodt hangon:
- Tudunk segíteni kijutni, de az már kevés lesz, ha a többieket is meg akarja menteni. A fogadót már figyelik, és nem fogják hagyni, hogy kisétáljanak. Ráadásul egyikük a lovagnegyedben van, vele egyelőre nem tudunk mit kezdeni. Viszont Hirának igaza van, a herceg egy messze földről jött gyógyítót fogadott, akiről tudjuk, hogy nagy hatalma volt. Amin ő nem tudott segíteni, azon Arel papnője hogyan fog? Ezt tudnunk kell, mielőtt tervet dolgozunk ki a kijuttatásukra.

Megvàrom, amìg befejezik mindketten, vègül vàlaszolok:
- Nem engem bìztak meg ezzel a feladattal. Csak vèletlenül voltam az erdö mellett az utitàrsaimmal, amikor elöbukkant a szerencsètlen. Mivel nem volt màs, akire ràbìzhatta volna a dolgot mielött meghal; minket kèrt meg rà. Ès ki vagyok èn, hogy egy haldoklò utolsò kèrését visszautasìtsam?

- Ùrnöm, Arel hatalmas istennö. Ö a harc ès a termèszet istennöje. De nem tudom, hogy èn, aki az Ö àltala kapott hatalommal gyògyìtok, meg tudom-e menteni a herceget. Minden esetre megìgértem, és én mindig betartom az adott szavamat. Szóval megteszek minden tölem telhetöt.

- A herceg bizalmasa átadott nekünk egy naplót, aminek rejtélyes szövegét még sajnos nem tudtuk megfejteni. Valamit egy furcsa lámpásszerü valamit, amivel meg tudjuk majd gyógyítani. Ezt biztosan hatalmas papok, gyógyítók készítetté, ezt éreztem, amikor a kezemben fogtam. A napló említette még Astret városát is, mint "Csendes zug"ot. Ez lenne az a város? Mert igazából emiatt jöttünk ide. Kb. ennyit tudunk.

- Most viszont mindenképpen vissza kellene jutnom a fogadóba a felszerelésemért és a naplóért, meg a lámpásért. Az idönk fogytàn van ès nem szeretnék találkozni semelyik ház embereivel sem. Vissza tudok menni a fogadóba, vagy ne tegyem, mert elkaphatnak?

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Ariel

- Áhhhá, szóval nem gyógyítónak jött, hanem szállítonak. Így mindjárt máshogy hangzik a történet. - csillan fel a férfi szeme.
A Csendes említésekor kicsit felnevetnek, a háttérben bár kevésbé, mint az utcán, de hangos csikorgás, kalapálás hallatszik. Ez a város minden csak nem csendes.
- Ismerünk "Csendes zug"-ot, a város leghíresebb fogadóját hívják így a piactól északra. Úgy beszélik egy varázsló tette különleges hellyé az akkor még kihalt ivót fizetségképpen azzal, hogy valahogy letompította ott a város zaját. Azóta kedvenc helye a kereskedőknek, utazóknak és a helyi jómódúaknak egyaránt.
- Mielőtt a város történelmi és kulturális nevezetességeit végigvennétek, had kérdezzem meg, vállaljuk a kockázatot és segítünk nekik, vagy inkább maradjuk ki belőle és csevegjünk a kis hölggyel egészen addig, amíg a társaság többi tagját szépen fellógatják? - fordul a nő a két férfihoz.
- Emlékeztek a rovani ostromra? - szólal meg cinkos mosollyal az öreg.
- Nincs az az erődítmény, ahová ne jutna be egy arannyal megrakott szekér, igaz? - kezd diadalmasan mosolyogni a fiatal férfi is, és úgy látod, nem olyan típusok, akik sokat tanakodnak egy döntésen.
- De ki vállalja, a lovas szerepét? Ha elkapnak valakit közülünk, csúnya hajtóvadászat indul mindenki ellen, aki kapcsolatba került velünk.
- Legyen egy idegen, akinek lova is van. - szólal meg a nő. - És máris arról híres, hogy aranyakat osztogat a szegényeknek.
- Nem lesz jó, ha felismerik, azonnal tudni fogják, hogy trükk. Bár az is nagy kavarodással járna, de időre van szükségünk, hogy a többieket előkészítsük.
- Akkor kidekorálom úgy, hogy senki nem ismer rá. Sőt, nagyon is ismerik... - válaszol a nő sejtelmesen, miközben leplezetlenül méreget.
- Jól bánik a lóval hölgyem? Szerintem menni fog. - mondja a férfi. - Intézem az előkészületeket. - szól és elviharzik.
A nő is eltűnik sietve, hirtelen az az érzésed, mintha a fejed felett döntenének és magadra hagynának. Az öreg erre bátorítóan megszólal:
- Az a helyzet ifjú hölgy, hogy nagy slamasztikában vannak. Páratlan szerencse, hogy olyan gazfickókra bukkant, mint mi. Ki tudjuk juttatni a csapatot, de ehhez önnek is ügyesnek kell lennie. A lova erős, ami fontos, hisz egy nehéz zsákot kell cipelnie. A zsákon lesz egy kisebb lyuk, amin keresztül apró darabkák hullanak majd a porba maga mögött. Azokért sokan ölni is hajlandóak lennének, szóval ne engedje, hogy utólérjék, ugyanakkor ügyeljen rá, hogy szórjon el egy kicsit folyamatosan. Fel kell keltenie a városiak érdeklődését de úgy, hogy közben ne érinthessék, csináljon úgy, mintha nem tudna lovagolni, vagy a jószág vált volna irányíthatatlanná. Azután ha már elegen üldözik, szépen kilovagol a fogadóba nagy tömeggel a hátában. Az útjába álló katonákat próbálja kikerülni, de közben hagyja meg a látszatot, hogy mindezt ön nem akarja. Be kell jutnia az ivótérbe lovastul, ami nem kis mutatvány, de szükséges. A söntés mögött egy ajtón át kivezetheti a lovat hátra az istállótérbe, de előtte szórja szét a zsák maradékát a földön, azután pedig menjen fel a társaihoz és várja meg, amíg Hira odaér. Azután pedig szépen a tömeggel együtt elszelelnek. Vagy épp visszaosonnak a városba és amíg tart a felfordulás, és megvacsoráznak a Csendesben.
Az öreg vakon is megérzi a bizalmatlanságod, ezért kicsit atyáskodva folytatja:
- Tudja kislány, itt nagyon úgy fest, hogy ha nem teszünk semmit, Tirsanék a Dillacus klánnal karöltve magukhoz ragadják a hatalmat. Ezt már sokan biztosra veszik, éppen ezért együttműködnek velük. Nekünk erre nincs módunk, nem nagyon szeretjük őket, és az érzés kölcsönös. - mondja és kiérzed a hangjából, hogy valószínűleg súlyos véráldozatok élezték a konfliktust a múltban.
Az öreg arca egész megnyerővé válik, amikor vén ráncai között régi tűz árnya villan fel, szája szegletében huncut mosoly villan elő, úgy folytatja:
- Kockázatos módja ez a túlélésnek, de ne higyje, hogy csak Arel gyermekei mernek kockázatot vállalni. Ne törődjenek az esélyekkel, vigyék véghez a küldetést és billentsék helyre a sors kerekét. Az egész hercegség a vérüket akarja ezután, de a családfők valójában már most is legszívesebben nyilvános kivégzéssel mutatnák meg, mi lesz azzal, aki dacol velük, mégha nem is tudják, mit tesznek.

Még van pár másodperced, hogy kérdezz, azután Hira is visszatér egy jókora zsákkal és mindenféle festékeket és pipereholmit vesz elő. Úgy méreget, mint egy szobrot és hamiskás mosollyal elkezd turkálni a zsákban.

[Mesemondó]

KM: [Jómadár]
Helyszín: Raehur hercegség, Meist Astret város és környéke
Idõpont: P.sz. 3690. délután

Awyer

Mivel semmi érdekes nem köti le a figyelmedet, lassan visszafelé veszed az irányt. Kifelé a kapunál mintha nagyobb katonai jelenlétet látnál, mint idefelé jövet, de ennek sok oka lehet. A visszaúton katonák sietnek el melletted, a karavánút kereszteződésénél szétválnak, egyik részük északra tart, a másik délre. Ebből már arra következtetsz, hogy valami mégis csak történik, bár rád ügyet sem vetettek.
Amikor visszaérsz, az ivó részben ott találod Allarot és Zenrogot enyhén csillogó szemekkel. Belépésedkor a testbeszédük arról árulkodik, hogy nagyon privát beszélgetést folytatnak.
Egy másik asztalnál lovagforma férfi iszogat a szolgájával.
Rápillantasz a dromedár képre és igencsak megszomjazol.

[Noryella]

Ariel

Ahogy végighallgatom a tervet, olyan érzésem van, hogy nem szívesen játszom a csali szerepét. Viszont újból felbuzog bennem a tettvágy, hogy egy ekkora kalandban részt vegyek és segítsek azokon a szegény embereken, akik semmiről sem tehetnek. Amint meghallom az öregtől Tirsan nevet és hogy mire készülnek, elsápadok és kiver a víz. Eszembe jut a halálosztóknak kinéző embereik emlékképe, ettől végleg kiszárad a torkom. Nagyot nyelek, mielőtt megszólalnék.
-Tirsanék a Dillacus klánnal karöltve? Ezt aztán tényleg nem hagyhatjuk!
Na hol a hölgy? Hogy is hívják? Hira? Jöjjön és csinálja, amit akart.
Mielőbb szeretném megkeresni a társaimat és helyre rakni a dolgokat...
A hercegnek és nekünk is fogytán az időnk, gyorsan kell cselekedni!- Komorodok el a végére.
Teljesen fellelkesülök a gondolatra, hogy hamarosan túl leszek ezen az egészen.
- Viszont a Csendes zugba is el kellene valahogy jutnom. Ezt is meg tudjuk oldani? - Kérdezem tőle, mielőtt a lány visszatér.