Al-Abadanai kalamajka

[Alauron]

(Salah)

Elgondolkodik a hallottakon, és kapóra jön neki, hogy éppen arra jár a tetovált fejű idegen, és az Ököl szolgájához fordul. Kíváncsi a betegek állapotára, mert egy gondolat motoszkál az agyában...Ám mikor hallja, hogy épp az utolsó kenet feladására kérik fel a páncélos alakot, megfordúl, és a dzsadok felé fennhangon kiált:
- Jó hittársaim, íme kegyes Isteneink megkímélték az életünket, legyen hála érte a Dicsőségben Fürdő Úrnak, hogy kegyelmes volt, és engedte, hogy bátorsággal megszívleljük kegyelmét mi, akik a Tettek útját járjuk. Legyen hála érte a Minden Utat Bejáró Úrnak, hogy adott még időt tanúlni a sivatagban járóknak, és legyen hála érte az Aranyban Dúskáló Úrnak, hogy esélyt adott a gazdagságra a kalmároknak. ...(Hatásszünet)....Mert bizony mondom nektek, hogyha most nem követitek az Igaz Utak egyikét, úgy a Kegyelmet Adó Úr nem segít többet rajtatok, és ittvesztek majd a hajón, ám ha felé fordultok újra rátoktekint majd, mint mikor nem hagyta hogy az átkos erő ami ide ragadott veszteteket okozza! És akkor megmenekültök, és mindenyian szadabon mehettek! ....(Hatásszünet).....Ám nem mindenkinek adatott meg ez a kegyelem ! Gyertek hát kikben van még tisztesség, gyertek mindazok akiknek maradt még az ereiben tenni akarás, és az esti ima alkalmára gyűjtsük össze mind akin már nem lehet segíteni, és adjuk a tengernek testüket, mert ők már nem mosolyoghatnak sosem a Kincseikre... Gyüljünk össze egy közös imára este, Igaz Út Hívei!

Aztán megfordúl, és újra a közös nyelvet használva szól a lovaghoz:
- Ezek itt dzsadok, és a saját hitüket kell követniük, ha beleszólsz feldühödnek...most szükség van a hit összetartó erejére, hagyd rám őket Ököl Szolgája!

[Gorden Harunn]

*Kalmonnak*
-Kedves Kalmon. Salah testvéremmel csupán rávilágítottunk, hogy számukra ugyanolyan fontos a béke a hajón, mint számunkra. Ezt remélem készséggel be is látják majd, és hajlandóak lesznek segítségünkre lenni. Valamit ki kel találnunk a hajó irányítására. Nekiállok keresgélni, hátha találok valami hasznosat.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Ideges figyelemmel nézi a lány, ahogy a nő egyre közelít hozzá. Végülis akármit tehetne vele, és még csak nem is védekezhetne. Főleg ez zavarja. Mikor elkezdi vizsgálgatni a szőke szépség, végre megnyugszik. Gyakran feljajdul a vizsgálódás közben.*
<... Ez most élvezi, hogy fájdalmat okozhat? De kibírom. Csak szedjen ki innen. ...>
- Köszönöm, hogy segítesz. Nem tudom, hogy hogyan kerültem ide, és egyáltalán azt sem tudom, hogy hol vagyok. Te tudnál egy kis felvilágosítást adni? Amúgy nem érzek szúró fájdalmat, csak a bal kezem fáj nagyon.
*A láblevágósdi gondolatára elsápad teljesen.*
- Kérlek neee. Ne vágd le a lábamat. Biztos van más megoldás is. Segítek ahogy tudok.
*Hirtelen megpróbál felülni, de megint visszaszédül és a törött keze is megint ájulásközeli fájdalmat hoz. Kicsit megint elhomályosodik előtte a világ, és segítőjét bámulja bambán.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

A nő ingatja a fejét látván a másik mocorgását és visszazökkenését
-Ssss, fekszik. Nem mozog. Láb marad. Amíg fáj valamid, tudod, hogy élsz.
A holra vonatkozó kérdést eleresztette a füle mellett, hosszú lett volna elmagyaráznia, és mára elege volt a beszédből. Helyette megnézte a szablyát, majd a tevét és sóhajtva belevágott az állatba, s dúdolni kezdett egy temetési éneket.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

<... Azért el tudnám viselni ezt az egészet fájdalom nélkül is. ...>
*Inkább lehunyja a szemeit és nem nézi, hogy a nő hogyan szeleteli fel a tevét.*
<... Elég határozott egyéniség. Tudja, hogy mit akar, és életrevalónak tűnik. Nem lehet vele jó vitatkozni. Remélem, hogy ebben a kicsit kiszolgáltatott helyzetemben megvéd majd. A bal kezem használhatatlan, és vele minden adum is. Nem tudom megvédeni magam sehogy. Ha ez egy hajó az inbolygásból ítélve, akkor menekülési utam sincsen, és gondolom matróz is sok van. Azok meg kanosak tudnak lenni. Legalább is Abasziszban azok. Remélem, hogy nem lesz bajom belőle. Kell mindenképp találnom egy támogatót, aki vigyáz rám addig, amíg meg nem erősödöm. ...>

[Navaratna]

(Feria Yitulin)

Dúdolgat, amíg azt a részt le nem szeli a tevéből, ami a nőn van. Ez vérrel jár, ingatja is a fejét, hisz nemcsak a fekvő fug úszni benne, de az ő karja is. Így megáll, sóhajt, majd levette ruhája felső, hosszú ujjú részét, így már csak vékony alsóing van felül, ami aztán nem sokat ér, ujjatlan, kivágott dekoltázsú rendesen. Medálja ki is szabadul az alsóing alól, ami ugyan olyan fekete, mint az egész ruhája. Szép fehér bőre van, nap nem sokat érheti. Ahogy végez kicsit, megkísérli kihúzni a nőt a teve alól.
-Nem visít.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Lassan visszatér a valóságba és akaratlanul kinyitja a szemeit. Látja, hogy a nő levette a felsőjét. Egy darabig csodálja a szépségét, aztán szemet szúr neki a nyakában lógó medál. Dartonita jelkép. Avyen jól ismeri.*
<... Vajon valami bizsu, vagy igazi jelkép? Eléggé igazinak tűnik, de nem tudhatom. Vajon pap lehet? Egy papnő? Akkor lehet, hogy vigyáznom kellene vele. De ki látott már darton papnőt. Én még ugyan egyet sem. Legalábbis abasziszban nem. Még akár veszélyes is lehet. ...>
*Gondolatmenetének végére a nő befejezi a csonkolósdit, és megfogva Avyent kihúzza a teve alól. A lány felszisszen, de nem ad ki több hangot. Visszafogja magát. Amikor Fergia leteszi, felé fordítja a fejét és áhítatos, ábrázattal, hálás hangon megszólal.*
- Köszönöm. Nagyon hálás vagyok, hogy segítettél. Nélküled még nagyon sokáig itt senyvedtem volna magatehetetlenül. Nem tudom, hogy hogyan hálálhatnám meg ezt a szívességet.
Észrevettem a nyakadban függő szimbólumot. Ismerős számomra, csak azt nem tudtam eldönteni, hogy igazi e. Annyira nem vagyok járatos ezekben a dolgokban. Te pap vagy? Darton papja?

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

<Ezért nem szeretm a nőket. Fecsegnek.>
Nemes egyszerűséggel az első kezébe eső ronggyal megtörölte a szablyát, nézte a málhát, majd a nőt. Látta, hogy az a medálját bámulja de nem zavarta.
-Hála? Csend. Szép, formás kis csend. Csukott szájjal párosulva.
Megnézte a lány lábát, de ha a teve rázuhant, akkor szilánkosra tört...
-Nem, nem vagyok pap. Nő vagyok.

[Flamme O'Styg]

/már megint megtörtént az, hogy annyian reagoltak, hogy nem láttam a hszedet ralog bocsi /

-Nem tesz semmit... Öröm egy magamfajta paplovagon segíteni...
Kacsint rá a férfira, majd lábával megbökdösi az orkot.
-Talán maguk sem tudják, hogy kerültek a hajóra?
-Ennek az állatnak az életét én? Ugyanmár, ha kedvét leli benne ölje meg... Bár én nem vagyok híve az értelmetlen vérontásnak...

[Yvett de Crei]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Carwyn miközben vizsgálgatja Jaszafot megfordítja - hisz eddgi hassal a földnek feküdt. Ekkor veszi csak észre a mellkasában lévő érdekes fegyverféleséget. Olyan mint egy nagyobbacska zsákvarrótű. Valamilyen sárgás lötty látható a felületén, ami nem állt bele teljesen a férfibe. Méreg - szalad át az agyán egyből...
Miután odalépett a lovaghoz, s elmondta szándékát az csak bólogatott komoran. Viszont Salah leállította. Így Joakim továbbra is Flammnak és a nagydarab Dradorznak szentelhette figyelmét. Bár utóbbira nem lehet panasz, még mindig abban a pozitúrában fekszik, ahogyan a padlózatra zuhant. Flammnak csak röviden válaszol.*
- Én sem, bár bosszúszomjam van, de belátom nem lenne jogos...
Hogy mink hogy kerültünk a hajóra? Azt hiszem nem ez a legjobb pillanat az elmeséléséhez. - *Arca elkomorul, sötét árnyak vonulnak át rajta, mely vonásait ilyesztővé teszik ezálltal.
Kalmon a Gordennel való beszélgetése közben látja, hogy Flamm a lovaggal társalog.
Salah monológjára a fedélzeten található dzsadok kis megszeppent fiúknak tűnnek - látszik rajtuk hogy hatásos volt a beszéd. Lassan odavánszorognak a saját társaik testeikhez, vagy a haldoklókhoz, várakozóan néznek Salahra. Az idős dzsad meg is szóla.*
- Óh nagytudású testvérem, Te aki olyan sokmindent tudsz az istenek dolgairól, kérlek, hogy vezetéseddel vegyünk búcsút társainktól, s adhassuk a tengernek testüket - s bizonyára az égiek megértik, hogy ebben a helyzetben nem bírjuk a sivatagnak felajánlani őket. Kérlek hát, cselekedjünk együtt vezetéseddel. - *azzal mélyen meghajol előtte, s nem kel fel ebből az állapotából. A rablók pár fős maradéka is közelebb húzódzkodik Salahhoz, de ők csendben várakoznak mi is fog ezután történni haldokló társaikkal.

Mindeközben Fergia sikeresen kiszabadította Avyen lábát a teve alól. Szinte csodaként tekint rá, zúzódáson kívül nem lett baja. Egy aggasztó sérülés van a lányon, a bal kéz törése. Vizsgálódása nem hozott eredményt, sem tetoválást, sem bélyeget nem fedezett fel a lány testén.*

// Bocsánatot kérnék mindenkitől, de jelenleg ilyen silányat tudtam összehozni... Ralog picit njk lett, amíg nem rendezi dolgait - remélem mihamarább újra köztünk lesz. Flamm egy jó tanács: keresd vissza az utolsó hozzászólásodat és onnantól olvass! Úgy gondolom akkor nem kerüli el semmi sem a figyelmedet. Egyébként meg még egyenlőre nincs probléma belőle. //

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

*Látván, hogy Flamm jó társaságban van Gordennel tartok a hajó felfedezésében.*

<Mintha orvgyilkosokat, meg valami sakált emlegettek volna? Jobb lesz utánnanézni.>

-Gorden neked mi a véleményed? Hogyan és miért kerültünk pont erre a hajóra?

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

A kiszabadítás után felülteti a nőt, és a szemébe néz:
-A karra sín kell. Ha nem, és rosszul forr össze, akár nyomorék is lehet rá. Maradjon itt. Van fenn komolyabb sebesült is, mint maga, most őt megyek ellátni. Ne mozogjon, vagy ennek a karjának búcsút mondhat. Ha bárki bántani akarná, sikoltson.
Ezzel biccent, sietve derekára köti ingjét, medálját betuszkolja alsóingje alá, aztán folytatja a víyzkeresést, hogy minél hamarabb felmehessen. Ha ez sikerül, és szembesül a dzsad gárdavezető állapotával és a mérgezés tényével, komoran ennyit mond a félvér mellett elszólva, mintha nem neki mondaná:
-Jobb lenne istenéhez küldeni, hogy megpihenjen, bár szelleme már talán ott van.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

<... Na ebből is mindent harapófogóval kell kihúzni. Legalább a lábam megúszta. Csak jutunk valahova. ...>
*Amint véget ér a huza-vona utáni fájdalomhullám, felül és nekitámaszkodik valaminek. Végigtapogatja mindenét, hogy más sérülése nincs-e. Mikor a zúzódásokon kívül mást nem talál, elkezdi megvizsgálni a kezét. Látott ő már csúnyább törést is. Erion városőrségi ispotályában morbid dolgokkal szembesül, aki ott dolgozik. Körülnéz, és keres egy sínnek alkalmas fadarabot. A mennyezet beszakadásakor biztos keletkezett ilyen. Keres valami ruhát, amivel rögzítheti (Ha nincs, akkor a szoknyájából tép) és fáradtságos munkával helyre is rakja sérülését. Mikor úgy ítéli, hogy stabil, akkor felkászálódik és elkezd kutatni a helyiségben. A hátizsákját keresi. Reméli, hogy megvan, és nem ment tönkre benne semmi. Alapos lévén mindig úgy pakol, hogy a törékeny dolgokat puha dolgokkal veszi körbe. Ha megtalálja, akkor meghúzódik egy sarokban és ügyelve, hogy senki ne kíváncsiskodjon, végignézi a holmijait. Ha nincs meg, akkor lelombozódva csurom véresen felsétál a fedélzetre, de mielőtt felér teljesen, körülnéz, hogy kik vannak fent.*

[Flamme O'Styg]

-Nem megfelelő a pillanat? Ugyan miért?
Tárja szét a kezét, és a "tömeg" felé mutat.
-Mindenki próbál segíteni a bajbajutottakon. Én az orvosláshoz nem értek, a dzsad nyelvet sem beszgélem. Ha maga ezek közül bármelyiknek eleget tesz akkor nem tudom miért van itt.
Húzódik mosolyra a szája.
-Ergo, rengeteg időnk van... Meséljen...
Azzal helyet foglal a kormány mellett a földön. Törökülésbe helyeszkedik, így pont az ork feje mellé kerül. Megpaskolja szegény állatot.
-Ez a jószág nem valószínű, hogy el fog innen tünni. Jöjjön, foglaljon helyet! Érdekel a történet, ha gondolja utána a sajátomat is előadom...
Az övéről lekapja azt a kis kulacsot, melybe mindíg tart valami finom gyümölcsös, forralt bort. És jól meghúzza. Megkínálja vele Joakimot is, ha leül mellé, ha nem. Ha elfogadja, enyhe szamócás, vegyesgyümölcsös beütést érezhet a forró vörösboron, mely bizony-bizony alkohol százalékban sincs csínján.

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

-Hé!! Hé!!! *Gyorsan körbetekint, hogy ki áll hozzá a legközelebb, talán most Salah, így felé intézi szavakat*
-Nézzétek! Gyorsan, ide!! Így találtam rá! Alighanem mérgezés. Rosszabb!
GYILKOSSÁG! Egy gyilkos garázdálkodik a hajón!

*Hagyja, hogy a többiek is szemügyre vehessék a tűt, majd csipeszt halász elő a felszerelései közül, és óvatos mozdulatokkal eltávolítja a tárgyat.*
-Konyítok az ellenmérgekhez, talán fel tudom ismerni, hogy mi a fene ez...Ha bonyolultabb méreg, akkor persze egy labor kellene hozzá. És kötve hiszem, hogy ezen a hajón találok effélét.
<Az kéne, hogy még rámterelődjön a gyanú... neem.. akkor nem jutok ki élve innen. Bár teszek róla, hogy ők se!>

//Bocsi, de csütörtöktől szombat estig nem leszek gépközelben. Ha valakinek (khmm.. esetleg Avyennek ) orvosi ellátás kell, akkor megnézem mit tehetek. Ha nem történik újabb gyilkosság, akkor szerintem elleszek a méreg kiismerésével.//