(Guido)
*Mikor mondandója után távozni akar a lány, int a kezével kérlelõen, hogy maradjon még.*
- Érdekel amit mondtál. És bármilyen furcsa, nekem is van önkritikám. Az évek során rádöbbentem a saját hiányosságaimra, ée ezek közül párat fel is soroltál most. Kicsit kijózanító is volt. Valóban nem vártam ilyet egy korodbeli lánytól. Kezdem azt érezni, hogy neked nincs is szükséged tanácsokra. Viszont akkor miért küzdesz még mindig ennyire? Csak kell lennie még a lelked mélyén egy kis szabadságvágynak, amit nem törölhet el a belenyugvás. Különben szerintem nem csinálnád azt, amit csinálsz. És bocsáss meg, ha tévedek. Én tényleg jó szándékkal jöttem hozzád. Azzal a szándékkal, hogy segítsek megtalálni neked azt amire valóban vágysz. Mire is vágysz igazából? Talán a két élet keverékére? Izgalmat, szabadságot akarsz amellett, hogy szeretõ családod oldalán is lehess? Talán neked siekrül elérned. Nekem nem sikerült. Engem mindig magával sodort az élet. Bár hagytam is sokszor, és ez az én "bûnöm", de nem bánom. Aki elfogad így, az megláthatja az értékeimet, és aki nem ért egyet az életfilozófiámmal, az sosem fog megkedvelni. Vagyok amilyen vagyok, de ilyen is kell.