A yankari légiós [D20]

[Garmacor]

este miután a szobáinkba megyünk
- Kreion fürödjön csak le majd utána és is lefürdök.
amíg Kreion fürdik halkan zenélgetek majd utána én is megfürdök a ruháimat kiteregetem lefekvés előtt reggel már korán kipihenten ébredek, de amíg Kreion fel nem ébred csendben maradok gyorsan megmosakodok és tiszta ruhát húzok majd az ablakon kibámulva nézem az udvaron mászkáló embereket a kopogtatásra először Kreionhoz lépek ha még alszik
- Jó reggelt.
majd ajtót nyitok
- Jó reggelt. Köszönjük.
majd a szolga távozása után reggelizni kezdek amikor Xue kopogtat kissé bosszúsan veszem tudomásul, hogy reggeli közben zavarnak majd ajtót nyitok és Xuet látva öszinte mosoly terül el az arcomon
- Szép reggelt. Gyere be. Reggeliztél már? Velünk tartasz? (Ha Twan is ott van akkor mindez többes számban sorry nem tiszta sikerült-e megelőzni Xuet vagy sem)

[Herold Bardelot]

(Gaz Dormak)

A többi légióssal együtt teljes nyugalomban hajtom álomra a fejem.
A reggeli a szokásos, tartalmas ám nem túl fényűzö.
< addig nem baj ha randa míg elég sok >
Jól befalom az adagom majd pár sóvár pillantást vetve a mellettem ülö tányérjára ... megyek és beöltözöm újra a vértembe, és felfegyverzem magam.
< a raktáros... mogorva fráter ... na nem baj ha parncsot kapott legfeljebb ugathat de nem haraphat>
Öszeszedem magam és megyek hogy csatlakozzak a "díszes" társasághoz.
< nem vagyok én szokva az ilyen úri népekhez ... eddig a legtöbb az volt hogy: ide az összes ékszert és pénzt >
A felötlö szép emlékek javítanak kicsit sötét hangulatomon.
Az ajtón kopogok és ... semmi.
- Hogy az a menydörgös menykö csapna abba a mászkálos úristenbe!!!
Már megint nincs a szobájában a nö és ez meg a tegnapi baki elég ahoz hogy kihozzon a sodromból.
Tanácstalanul nézek szét a folyosón.
< merre lehet? ... szép testör ... a végén még együtt kell aludnunk ... ha mindig eltűnik >

[Sion]

(Kreion)

*Reggel korábban ébredek társaimnál, mivel eleve kipihentebb voltam. A fölös időt ismét meditációval töltöm. Ki tudja mikor lessz rá lehetőség legközelebb. Társam ébredése visszahoz a való világba és egy - jó reggelt - tel én is köszöntöm őt. A reggelit meglehetősen fényűzőnek tartom, jómagam nem vagyok hozzászokva az ilyenhez. Xue kisasszony érkezésére felállok az asztal mellől, úgy üdvözlöm.*

-Jó reggelt kisasszony! Remélem nyugalomban telt az éjszakája. Kérem fáradjon beljebb és beszéljük meg, a város melyik részén óhajt először körbenézni. Jómagam a Déli kapu környékén néznék szét először. A legnagobb kereskedőút arra fur és raktár is van arra bőven, talán olyan is ami megfelelő irodával is rendelkezik...

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

//Partizánkodva elképzelem az érkezések sorrendjét, ha nem jó szóljatok és mad törlök.//

*Épp a hölgy ajtajához lépést fontolgatva nézelődök, mikor megpillantom a légióst. Így kis mosollyal köszöntöm, majd látván, hogy ő is az ominózus ajtóhoz lép megvárom mi lesz a kopogására.

-Szép Jó Reggelt Dormak Uram! Ha nem bánja csatlakozom Önhöz és együtt várhatjuk a Kisasszony elképzeléseit.

*Kis ácsorgás után és a katona epés, nem túl szalonképes megjegyésére kicsit arrébb sétálok és ismerve már a "módit" Tenhonál is megpróbálom a kopogást. Eredetileg csak gondolatnak szántam, de önkéntelenül kicsúszik a számon a motyogás.*

-Dejó az élet. Fogadjunk teaparti van és ezért majd az én képemet fogják a nemesek szabdalni a párbajokban. Mondjuk ez elég szép lehetőség, ha azt nézem ezzel Xue Kisasszony szolgálatára lehetek.

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Yankar
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 7. nap
Esemény: Úton Alcara felé
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________________________

//Off: Mivel a kaland 2 JK ideiglenes távolléte miatt kicsit holtponton tötyörög; így őket NJK-ként irányítom és egy kis időbeli ugrással "pöccintek" egy kicsit a mesén, mielőtt a hosszú szünetek miatt teljes érdektelenségbe fullad.//


Másnap reggel a bőséges früstök után megbeszélitek a további teendőket.
Dormak elmegy a kaszárnyába és beszerzi azokat az utazáshoz -és a későbbi esetleges túszszabadításhoz- nélkülözhetetlen kellékeket, amelyet a kis akciócsapat el tud vinni.
A találkozó már a kint a délnyugati városkapu előtt van megbeszélve.
Összeszedelőzködtök hát és már nem sokkal hajnal után elindultok az alcarai úton.
Miközben a nap egyre magasabbra emelkedik az égen és egyre melegebb lesz; Dormak megjegyzi:

- Át kell kelnünk a Kék-dombok között, mielőtt síkabb terepre érnénk. Ott elég sok a kóborló vad; és nemcsak a földszellem, hanem a démonok gyermekei közül is valók. Készüljetek csatára bármelyik pillanatban, ha meglátjátok azokat a kék gazokkal borított dombokat...-morogja a barbár.

***
Sok utazó megy veletek Alcara felé, három yankari lovas be is ér benneteket.

- Elnézést vitéz urak, hogy megszólítom önöket, a nevem Kerwen és mi mindhárman yankari üvegfújómesterek vagyunk, nem lenne ellenükre, ha önök mögé csatlakoznánk, míg elérjük Alcarát- kérdi az egyik öreg mester aggadalmas homlokráncolás közepette.

-Némi pénzt is felajánlhatunk a kíséretért cserébe.
-Tudják tartunk tőle, hogy nehéz utunk lesz a Kék-Dombok között, sok arra a csellengő fenevad. De muszáj Alcarába mennünk, mert ott kaptunk megbízást a helyi Orwella-teplom üvegablakainak elkészítésére.
-Nincs ellene kifogásuk ha csatlakoznánk önökhöz az út alatt?

A yankari mesterek láthatólag azok akiknek mondják magukat. Mindhárom jócskán benne van már a korban, a nyeregkápához erősítve nagy szerszámos -zsákok amelykeből kikandikálnak a szerszámaik. Fegyver gyanánt egyikük egy nagy, öreg íjpuskát, és igencsak antiknak tűnő, nem kevésbé viharvert, de jó álapotú széles pengéjű rövidkardot visel mindegyikük, páncélt viszont egyik sem.
Egyszerű kicsit piszkos viseletes munkaruhát viselnek, nem utazóruhát. Övük szerszámöv, amin szintén különböző szerszámok sokasága van.

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*A reggeli kis összevisszaság után szépen kialakultak a dolgok. Most ott tart a kis kompánia, hogy összeszedelődzködve elindult a célja felé. Én személy szerint örülök az újabb világlátásnak. Igaz, hogy a célunk eléggé komoly és kissé baljóslatú, de jelenleg az optimizmus és az élet apró örömeinek szertete arra késztet, hogy vidám arckifejezéssel poroszkáljak újdonsült hátasom nyergében ülve Xue a diplomata kisasszony mellett és a tájat, az elhaladó vagy épp általunk leelőzött színes embercsoportokat figyeljem. Annak örülök, hogy a kaszárnya jóvoltából nem teljesen harcedzettlen lovat kaptam/tunk. Ugyan nem egy Gedo féle már-már földesvérű nyugalommal viseltető csatamén, de azért biztosan megállja a helyét a nemes paripa. Hangulatomat Dormak figyelmeztetése sem ronthatja el jelenleg a kék dombokat illetően.*

-Kék dombok. Hm-Hm. Vadállatok, szörnyek, bestiák. Érdekesen hangzik. Azt hiszem lesz miről mesélnünk az unokáinknak annak idején.

*Széles, őszinte vigyorra húzódik ajkam, ahogy erre a jövőbeni képre gondolok. Csak még az a nagy kérdés kivel ülök majd a kandalló előtt. Ugyan eredetileg csak magamban akartam hozzáfűzni, de jókedvem hatására halkan ki is csúszik a számon egy sokat ismételt közmondásféleség.*

-Krad útjai kifürkészhetetlenek.

*Ekkorra épp beérünk három öregapós mesterembert. A megszólításukra reagálok is. Most valahogy megint elfelejtem az "álcánkat" miszerint mi csak a marcóna martalócok vagyunk és a hölgy a társalgásban kompentens személy. *

-Üdvözlöm Önöket! Kérem ne haragudjon meg bárdolatlanságomért Kerwen Uram, de kéretlenül is kijavítanám. Nem "vitéz urak" vagyunk, hanem "Kisasszony és vitéz urak". Had mutassam be marcóna kinézetünkkel sajnálatos módon eltakart virágszálunkat, kire vigyáznunk megadatott. Xue Fong Chiein-Li wri Krilessagor Kisasszonyt. Utunk egyfelé vezet és Krad kegyelme minden úton járót beragyog. Így fizetségnek helye nincs. A Kék-dombok miatt pedig egyet se féljenek. Az Utak Atyja vigyázza majd lépteink.

*A bemutatásnál Xue felé fordulok a nyeregben és egy kis meghajlással köszöntöm, valamint kihasználom a röpke pillanatot, míg tekintetünk találkozik, hogy felmérjem bókomat hogy fogadta. Az út veszélyeivel kapcsolatos megnyugtatásomnál látszik mosolygós ábrázatomon, hogy tényleg komolyan gondolom ezt a meglehetősen naív és idealista kijelentést. Ezek után viszont önkéntelenül lejjebb lohad vidámságom a gyűlölt név hallatán. az meg sem fordul a fejemben, hogy bármiben közösködhetünk a Kitaszítottal.*

-Ne is haragudjanak meg az urak, de nem találtak valami rendes megbízást bölcs mesterekként?!?

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Lovon csak könnyebb utunk lesz, így örülök annak, hogy hátasokat is tudott Dormak szerezni mindenki számára.
Viszont gondolataimban talán ez az egyedüli pozitív gondolat, s ez is fakul mikor Dormak a szörnyekről beszél.
Komoran tekintek előre miközben próbálom fenntartani a látszatot, hogy nyugodt vagyok. Agyamban egymást érik a gondolatok és bizony nem túl szépek, biztatóak.
Ebből a mély gondolkodásból eszmélek fel, hogy valakik beszélnek és az nem az utitársaim. Agyam leragadt a "helyi Orwella templom üvegablakainak elkészítésénél", és bizony kissé meglepődve tekingetek az érkezettekre.
Twan bókjára haloványan elmosolyodom és megköszönés képpen biccentek feléje. Azonban eléggé visszafogott vagyok, ami még engem is meglep.*
<Lehet kezd benőni a fejem lágya? >
- Üdvözlöm Önöket Uraim! Semmi szükség nincs a fizetségre. Bár én nem ismerem a környéket, de ahogy a helyiek elmondják kölcsönösen tudjuk majd segíteni egymást, ha netán baj adódna az utunk során.
*Twan megjegyzése azonban nem tetszik, így egy kicsit összehúzott szemöldökkel szólok hozzá.*
- Na de Twan kérem Önt! Az Urak pusztán a munkájukat végzik el, amiért pénzt kapnak. Mindegy az számukra, hogy az egy templom, vagy egy nemesi kúria vagy egy hivatali székház ablaka amit meg kell csinálniuk, ez nekik munka, rendes fizetéssel. Ön is azt a feladatot látja el amihez ért, vagy talán tévedek? Az ideológiai hátteret pedig nem hiszem, hogy most kellene feszegetnünk az erkölcsileg helyes-e vagy nem helyes oldallal együtt. Önt sem vonta senki kérdőre, amikor egy nairei származású hölgy kíséretét vállalta el.

[Garmacor]

//Tenho

- Üdvözletem Kerwen mester. Tenho vagyok.
- Csak egyetérteni tudok társaimmal. Esetleg hálás lennék ha mesélnének ezekről a fenevadakról, csak hogy tudjuk mire számíthatunk. Illetve jómagam roppant módon érdeklődök a legendák iránt mivel muzsikus volnék.

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Yankar
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 7. nap
Esemény: Úton Alcara felé
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________________________


//Off: Quator, miért hagytad el Twan paciját? Nem értem. Neked van lovad. Miért nem azzal utazol? Nincs annak semmi baja, a Werthorian-hát lovásza gondozta eddig...//

Kerwen mester hálásan biccent Xue felé:

-Ahogy mondja kisasszony. Láttuk mi a vitéz úron a páncélt, meg az Aranykört, épp ezért nem akartunk hazudni az úticélunkat illetően, nem tilosban járunk, hanem dolgozni megyünk.
-Engedelmet jó uram, -fordul Twan felé- de mi nem vagyunk nemesek mint a vitéz úr; az éves adófizetés mellett el kell tartanunk a családjainkat. És az adót Yankarban pénzben szedi a hűbérurunk, Ch'tahur báró. Aki elmulaszja, azt vagy az adósok börtönébe zárják, vagy a báró földjein kell robotban ledolgoznia a tartozását. De rabszolgának is eladhatják.
-Nekünk mindegy kinek a pénze; mi csak dolgozni akarunk és megélni; és a pénznek nincs szaga.
-Inkább dolgozunk az ördögnek is, minthogy éhenhaljon a családunk. -jenetette ki az öreg mester határozottan.

-Ha a nemzetes urat ez zavarja, megértjük de el kell tartanunk a családjainkat...
-...és köszönjük a nagylelküségüket.

-A Kék-dombokról, nos erről talán az utitársuk az a nagydarab quarro többet tudna mesélni, hisz a légió gyakran járőrőzik errefelé...annyit mondhatok róla, hogy a dombok között sok emberszerű szörnyeteg él. Főleg orkok és goblinok, -akik a kereskedelmi út miatt lebzselnek itt, hogy a karavánokat megsarcolják- de nagyobb kreratúrák is előfordulnak akik meg azért vannak itt, mert az orkokat és a goblinokat használják táplálékként...sajna az ember és lóhúst sem vetik meg... Az óidőkben valaha nagy csata volt itt, a kyr varázslók sok nem evilági lényt idéztek a crantaiak nyakába, -ezért színeződött el a vidék növénytakarója kék színűre- ámde a csata végeztével ezek a lények szétszóródtak a dombok közé, üregekben és barlangokban húzták meg magukat.
Azonban ez az egyetlen járható út Alcara felé. Még a kyrek építették crantai rabszolgák verejtéke árán...
Így vagy itt megyünk Alcarába, vagy kitérőt teszünk a Porsíkságok felé, de ott még a sokat próbált Légió egységei is rendre el szoktak tűnni.
-Ezért vagyunk nagyon hálásak a társaságukért. Értünk egy kicsit a harchoz, Yankarban minden férfi átesik a Légió egy éves, könnyített, civilek számára kialakított kiképzésén, arra az esetre, ha a légió kivérezne, a yankari lakosoknak esélyük legyen védelmezni a várost az ellenséggel szemben. Bár már elszállt felettünk az idő, azért még bírjuk a kemény munkát és helyén a szívünk a bajban, de csapatban mégis biztonságosabb. Megaztnán gondolm önok is akkor harcolnának csak ha annak elkerülésére már nincs mód...-teszi hozzá a mester bizonytalanul.

***
A három üvegfuvó utóvédként zárja a sort a nyomotokban, miközben elindultok a déli úton Alcara felé.

__________________________________________
Jutalamzás:

-jó szerepjátékért mindenkinek: 300 Tp

[Yvett de Crei]

(Xue)

*Kedvesen az öregekre mosolygok, majd Twanra, hogy azért értse nem kioktatásnak szántam mondandómat, pusztán nem akarok viszályt sehol, főképp nem a társaimmal, de a helyzetet mentenem kellett, mielőtt elmérgeskedik a lovag kissé forró vére miatt. Bár azt megértem, hogy gyűlöli Orwellát és minden hívét...*
- A család ellátása az első. Senki nem hagyhatja, hogy bármiben szenvedjenek. Ráadásul ha a tudásom nem csal, akkor az üveg nagyon drága alapanyag, és kevesen is vannak, akik ismerik a megmunkálásának a fortélyait. Ezért gondolom nem sok megbízás adódhat, hisz kevesen lehetnek akik meg is bírják fizetni normálisan az alapanyagot és a szaktudást.

- Hogy mágikus úton idézett régmúlt korok bestiái?...
A megbízatásomban erről nem volt szó ... - *jegyzem meg alig hallhatóan az orrom alatt, majd egy árnyalatnyival még komorabban nézem az előttünk húzódó dombokat.*

[Quator ar Zaraquer]

(Twan)

*Morcosan nézek a három vénségre és Xuera, hogy milyen jól megértik egymást, ha a Kitaszított fertőtanyájának a csinosítgatása a téma. Kicsit még duzzogok, de természetesen belátom, hogy a hölgynek igaza van, mert most még nincs itt az ideje a békétlenségnek. Az ablakokat meg, ha minden jól megy már nem lesz érkezése a mestreknek kezelésbe venni. Azért nem tudom megállni, hogy ne szóljak bele a nagy egyetértésbe a magam önérzetétől hajtva.*

-Azért nem összehasonlítható semmivel az a megtiszteletetés, hogy az Ön épségét és szépségét óvhatom Xue Kisasszony.

*Ezzel inkább hanyagolom a témát, mert nem sok jót jelent, ha jobban belelovallom magam ebbe a "mi fér bele munka néven" kérdésbe. A szörnyek és furcsaságok hallatán elfintorodom. Látszik nem vagyok elragadtatva a hallottaktól.*

-Ez tényleg egy Istenektől elrugaszkodott hely. Ha mindenféle szörnyetegek prédálják a környéket. Egyet se féljenek Hölgyem és kedves Uraim, majd megvédjük magunkat ezektől is. Krad megsegít és ha mégis az utunkba téved egy-kettő azért van a nemes acél, hogy védje az embereket és a védteleneket!

*Ezt ismét komolyan is gondolom. Valahogy a fenkölt lovagság érzete leng körül mikor ilyeneket mondok. Az meg, hogy a hitem erőt ad-e másoknak már más kérdés, de én hiszem, hogy igen.*

[Herold Bardelot]

(Dormak)

A felszerelés és a ménes leszállítása után a kapunál talákoztam újra a kis csapattal.
Az úton az elöttünk álló lehetöség és veszélyek lekötik figyelmem.
Mikor a három üveges megérkezik kicsit meglepödök, talán valamely isten pártfogolja utunkat?
Mindenestere örülök neki hogy talán többet megtudhatunk a helyröl.
A mesterek csatlakozásást nem kommentálom csak biccentek feléjük.
-Azért nem kel minden népriogató mesét elhinni a környékröl. Sokkal többen érnek át élve a kék dombok között mint ahányan odavesznek. De nem szabad lebecsülnünk sem az elöttünk álló pár nap veszélyeit, így tartsuk nyitva a szemünket!Reagálok a riogatásra, említésemre.

<Ismét sikerült semmit mondanom, de azt jó alapossan megmagyaráztam >
Kicsit elbizonytalanodom, nem erösségem a szavakkal való meggyözés.
< inkább maradj csendben Dormak ... így is túl sokat járattad a pofád >
Egyezek ki magammal végül.
Ha mégis gyözködnének megosztom velük mindazt a tudást mit sikerült elsajátítanom a környékröl és a ránk váró esetleges veszedelmekröl.

[Garmacor]

- Azért mesélj Dormak. Milyen veszélyekről hallotál, sok legendát hallotam már mindenféle szörnyekről és ezek szerint mindegyiknek van valami gyengéje. Nem árt ha tudjuk mire készüljünk és tudjuk, hogy hogy küzdjünk ellene.

[Sion]

(Kreion)

*Nem sok hozzáfűzni valóm van a hallottakhoz, így a mesterek felé én is csak bólintok. Az meg hogy kiknek dolgoznának, már enm rám tartozik. Nem mondom hogy túl sokat foglalkoznék Orwellával, hisz nekem nem kötelességem mint egyeseknek, de egy pillanatig sem fogok miatta bánkódni ha végül odacsapunk nekik.

A dombokat tekintve nem aggódok túlzottan, bár amennyiben lehetséges, még nem rántanám le a leplet képességeim mibenlétéről, de majd meglátjuk mi hogy sikerül...*

[Mesemondó]

_______________________________________________________________________________

KM: Castor de Vinter
Helyszín: Yankar
Időpont: Meleg évszak-A Dal Hónapjai, Alborne első hava-„Lant” 1. hét 7. nap
Esemény: Úton Alcara felé
Résztvevők: Mindenki
________________________________________________________________________________

Amit Dormak tud a környékről, és amely infókat megoszt a karakterekkel:

- a dombok között valóban sok az emberi településekre, a Pentád városaiba be nem fogadott humanoid lény: csellengő goblinok, vad orkok; de mindösdszesen ez a legnagyobb fenyegetés amivel Dormak találkozott; illetve látta hogy futnak meg azonnal, ahogy meglátták a jellegzetes ék alakba rendeződő quetonokat; nem kevés reális esélyfelmérő képességről téve tanúbizonyságot

-Dormak szakaszát magát is megtámadta egyszer egy ogre, sőt más őrjáratok zagnolokról és mutáns orkokról is beszámoltak, az út két-három napig fog tartani; a nappali támadás lehetőség sem kizárt

-Dormak tud a környéken olyan menedékhelyeket -barlangot, vagy a korábbi őrjáratok álatal megerősített kis tisztáshelyeket- ahol meghúzhatjátok magatokat éjszakára.

//Mindenki//

Míg Dormak megtartja a cseppet sem bíztató élménybeszámolóját a vidékről, lassú galoppba fogtok és elindultok.
A mesterek hátul zárják a sort.
A Kék-dombok a láthatáron vannak, egyenlőre füvel és bokorcsoportokkal borított nagyjából sík terepen mentek.
Viszonylag forgalmas az út szemből több utazó, lovas is jön, akik megszólítanak.

-Üdv néktek utazók. Viygázzatok magatokra: a Kék-Domboknál az út mentén, közvetlen a Kopasz-sziklánál (ez egy olyan földrajzi hely amit Dormak tud hogy hol van; éppen estére érnétek el) farkascsorda jár, alig tudtunk megfutni előlük. -No, gyíí....-Aztán Dreina óvja léptetek! -kiáltja még a yankari futár.


Három órát lovagoltok, a tűző napon ami igen megterhelő.
A kevésbé jó lovasok és azok akik nincsenek szokva ehhez a hosszú megerőltetéshez, nagyon elfáradnak.

//A megterhelés erőssége: 16. Akinek ez a szám meghaladja a Fizikai Ellenállását, az játéktechinikailag, -amíg nem pihen- „Kimerült”-nek számít az AK 302.-oldal szerint.//

A mesterek némán lovagolnak, nem látszik rajtuk a fáradtság; és szégyellnék is hogy pihenőért zaklassák útitársaikat, akikhez szívességből csatlakoztak.
A körös körül enyhe lankás emelkedők, dombok; de még messzi a hírhedt „kék” rész.
Árnyékot csak egyvalami ad: balkézfele úgy pár száz méterre az úttól magányos, de széles, magas, terebélyes vadkörtefa árválkodik egy kis dobocska tetején, akár valami természet alkotta kilátó.