KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, Kyel szentélye Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk:Kalmon _____________________________________________________________
A férfi homlokát ráncolja, mikor megszólítod. A végéra más szélesen mosolyog, egyenes ember benyomását kelti benned. - Uwel, A Bosszú Ura...habár szava nagy tiszteletben áll s becsülöm a követõit, az én istene Kyel, a Teremtés, és a Pusztulás Atyja. Az õ templomában jársz most Kalmon. - kezetfog veled, nem is látszik rajta hogy nem ilyen gesztushoz szokott. - S jómagam nem vagyok pap, csak egyszerû lelkész. Bár kétségtelen a legtöbben itt Pardában csak papként emlegetnek. Nem haragszom érte.
Téged viszont már láttalak, mikor a temetés végén benéztél a kert felöl. Jól tetted, hogy csak késõbb jötél vissza, a halott rokonai össze vannak törve, s rémeket látnak minden árnyék mögött. Ámbár furcsa, hogy épp ezt kérded tõlem. Nem hittem, hogy a babonaság ennyire erõs. Gondolom az emberektõl hallottál egyet, s mást mindenféle szellemekrõl, Kyel ûzze õket a Néma Hazájukba, de ne aggódj. Bár Darton ritkán jelenti be látogatását elõre, a halálesetben nincs semmi különös.- meséli, miközben ott ültök az elsõ sorban. Valószínûleg jó benyomást tettél rá, mert így folytatja: - Szívesen venném, ha vendégem lennél egy kis uzsonnára. S közben mesélnél magadról. Jöjj, nincsenek véletlenek.- jelenti ki, s tekintete furcsán csillan, mintha tervezne valamit.
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, Északi Szél fogadó Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk:Joey _____________________________________________________________
Látod hogy a fiú nagyon izgul, ígyhát elengeded õt a holmiáért, de nem telik bele sok isõ, és máris jön, hogy ideiglenesen szobádban pakolhassa le a motyóját. Hogy késõb mi lesz vele, rajtad áll, minthogy az is, milyen tanáccsal szolgálsz neki az esti vacsorához, mikoris a vonTrotta családnál vendégeskedhet az ifjú lovagjelölt. Nincs sok dolga, gond nélkül elfér a két közepes méretû vászontarisznya, és a másfélkezes kardja, ami hatalmas Gonal számára, nem is vagy benne biztos, hogy elbírja e. Azért még észreveszed, hogy egyébiránt is fel van fegyverkezve, mert két tõr is elõkerül, az egyiket széles megerõsített kosara jó hárítófegyverré teszi.
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, kikötõ Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Ardo _____________________________________________________________
A fickó szemében látszik a felismerés, borostás állát vakarja, de széles mosolya nem hervad le az arcáról. - Szóval az esti mészárosra vagy kíváncsi? Körbekérdezek, sok fül van a városban, és sok száj is. Lehet, hogy nem lesz olcsó...merthát mindig jobban beszélnek ha van minek húzni a zsebüket, de ne aggódj, majd utólag mindent lerendezünk, nehogy egy két garas ide vagy oda megharagítson...
- mikor beszél azon tûnõdsz milyen akcentusa lehet a férfinek, talán aszisz?
-Jólvan kisember. Azt hiszem majd úgyis megtalálsz, ha már tudsz valamit.
*Ezzel befejezetnek véve a beszélgetést felegyenesedek és lassan, komótosan, amolyan városnézõ tempóban elindulok. Megyek amerre a lábam visz. Közben bámészkodom.*
<Na ezzel is megvolnánk. Az ember igencsak jól érezheti magát, ha ennyire remekül sikerült megoldania az információszerzést. A pénz miatt meg nem aggódok. Valószínûleg a kis rókaképû sem fog megharagudni, ha esetleg nem tudom kifizetni az egész összeget, amit kitalál a híreiért. >
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda környéki erdõk Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Króner _____________________________________________________________
Jól megizzadsz mire a köves, sziklás talajon az erdõvel borított fensíkra felvergõdöd magad. Hû társadnak sokkal könyebb a dolga, kettõvel több lábbal igazán fürgén kerülgeti a sziklákat. Bár hozzá vagy szokva a nehéz terephez, és a sok meneteléshez, már harmadik hónapja, hogy az erdõket járod, s a nap állását figyelve tájolod magad. Utadba került néhány város, több falu, de valahogy féltél bemenni. Hiába no, nagyon szokatlan dolog az számodra ami egy-egy ilyen helyen megtörténhet, bár néhány dolgot már hallottál arról hogyan élnek az emberek. Eddig mindig elkerülted hogy bárkivel is összefuss, s megtapasztaltad milyen hatalmas is a világ. Északnak tartottál, legalábbis azt hitted, s hogy mit is reméltél affelõl amivel útnak indultál, hisz egyik hely olyan mint a másik, s a barátodnak, ki mestered is volt egyben, még nem láttad a nyomát sem. Vadcsapások, és kisebb utak minduntalan nyomodba kerültek, s bõven elláttak téged, és Arzót friss hússal az erdõ vadjai. Egy alkalommal még a nagy kékséget is láttad, s a hatalmas víztömeg talán a legfélelmetesemm dolog volt amit láttál, leszámítva azt az öreg medvét ami régen az apád tornya környékén kószált. Az ám...az apád! Mi lehet vele? Hisz nem veszhetett oda, õ elég bölcs, és ügyes ahoz hogy megmeneküljön.
A terep a fensíkon is fás,a lombok szeliden susognak, ahogy egy kis ösvényen haladsz, mely néha el-eltûnik a szemed elõl, de kis kutatás után mindig rátalálsz. Arzo, mint már sokszor elõted jár, mikor megcsapja a füledet az ugatás, mely néhány hangos vakkantás után abbamarad.. Szinte biztos vagy benne hogy a kedves barátod mély morgó hangját hallod, valahol elõtted lehet, talán észrevett valamit? Beleszagolsz a levegõbe, s mintha emberszagot hozna feléd a lágy délutáni szellõ. Egy pár pillanat és Arzo visszatér hozzád, tanácskérõen felszegi a fejét, s még hátra is tekint, fülét hegyezi. Jól ismered már, látod ahogy a szõre borzolódik a nyakán, vadászaton is mindig ilyen ha farkast vagy pumát lát. Izgatott.
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda környéki erdõk Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Króner _____________________________________________________________
Hogy mennyire is csapsz nagy zajt? A nyárelei erdõ fris aljnövégyzete derekas munkát végez a zajongás terén ahogy minduntalan hozzád-hozzád dörzsötõdnek a kisebb cserjék, utadba hajlanak a lelógó faágak. Minden tõled telhetõt megteszel, hogy csendesen közelíthess. Már lassan úgy 50 lábnyit is megtettél így, íjaddal célt keresve, s közben szimatolva, lábadnál pedig Arzo lépked, ki engedelmesen csendben marad, csak néha hallat egy apró morgást ahogy érzi a közelben meglapuló valamit. Neki ez vadászat, és zsákmány,s ez látszik is rajta ahogy szimatol, s szemével is keresi a prédát. Az ösvény itt eltûnik a lábad alól, de látod kicsit arrébb elõtted, kissé jobbra megint feltûnik. A bokrok ott nem takarját a csapást, inkább mellette sûrûsödik nagyon egy csipkebogyó összefonódva néhány fiatal, életéért küzdõ famagonccal. Körülötted csend honol, néhány élénk rigó turkálja az avart ízletes falatok után. Arzo néhány lábnyira elõre megy, s úgy négy lépésre megáll az újra felbukkanó csapás elõtt, s morog. Szimatolsz egyet, de sajnos a szél most a megállt, és nem segít a döntésben. Az eb viselkedésébõl viszont arra gondolsz, bármi is az, ott lehet valahol a közelben. Óvatosan közelítesz hát, jobbra balra jól szétnézel ahogy a kis ösvény folytatása felé indulsz. Amikor jobbra tekintesz, bal kézrõl megmozdul a sánc, s kiderül bizony az orrod nem tévedett. Reflexszerûen arrra fordulsz, s íjadat megfeszítve felkészülsz a lövésre, Arzo izmai is úgy feszülnek mint a kezedben az ideg, fogait csattogtatja, s mélyen, fenyegetõen ugat. Elõtted egy nálad alig fél arasszal alacsonyabb ember férfi áll, mézszûke haját több fonatba befonva hordja, s szakálla is dús, de karbantartott. Biztosan nem valami vademberféle lehet, tekintete tiszta, sötétkék, vagy talán sötétzöld szemei egyenesen rád merednek. Ruházat tekintetében világos, finoman megmunkált szarvasbõr nadrágot, és vékony bõrzekét hord. Habár nem vagy teljesen tisztában azzal ki mannyi idõs lehet, biztos vagy benne, hogy nem öreg, s jó erõben van...de ami még fontosabb, kezeiben egy-egy kardot tart mintha csak pehelybõl lennének. Az egyik kard talán egy kissé szélesebb is mint a másik, azt jobb kézre fogva védekezõen tartja mellkasa magasságában, míg a bal kezében lévõt furcsa mód heggyel lefelé kissé elõrenyújtva feléd. A pillanat kínos teherrel nehezedik mindkettõtökre, õ is látja hogy egy íj áll vele szemben. de te is, hogyha harcra kerülne a sor, és nem teríted le az elsõ pillanatban két lépés és máris elér fegyvereivel. ARzo már majd szét robban a méregtõl, de tanácstalan, és a parancsodra vár. Viszont a férfi nem mozdul, s ez talán jó jel. Végülis egy hosszú pillanat után megszólal, a közös nyelven. Többször hallottad már apádtól, hogy milyen az , ha valaki folyékonyan beszéli azt a nyelvet, s te maga is elég jól megérted, bár ha meg kell szólalni gondban lehetsz a bonyolultabb szavakkal. Noss, a veled szemben álló is hasonló cipõben járhat, s hangjában a meglepetést sem lepelezi el. - Te...micsoda vouln'karr, ...te ork vagy?
*Lereszti az íjat de még feszíti nehogy meglepetés érje.*
-Nyugi Arzo - szólal meg meleg barátságos hangon, erre Arzo leült. -Nos vándor én nemes ork vagyok, nem holmi piszkos kecske fatya ork, Nod e te kiféle miféle szerzet vagy?
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda környéki erdõk Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Króner _____________________________________________________________
A szõke férfi még kissé bizonytalan, de mivel a kutyádat is visszahívtad kicsit lazít a tartásán, majd eltesz fegyvereit. - Hát, láttam én azt. Volt már dolga Drarrnak meg Eodorrnak sok vad vouln'karral, hogy tépné meg õket az Õsök vad szelleme! De te tényleg nem nézel ki vadnak. Olyant még nem hallottam, láttam, hogy valaki nemes ork lett volna. Már láttam az arzódat elébb,...vagyis a kutyádat, hogy feljött, és számolt, nem..vagyis, hogy szimatolt. Az én népem a Farkas népe, messze innen, a Tépõfog hegyeken túl él, és ugyancsak nemes, nem úgy mint a vinnyogó orkok akik azt merik mondani, hogy van közük Õseim szelleméhez. Merre tartasz?
Köszönöm a meghívást,örömmel elfogadom.Nem babonából,csupán kíváncsiságból vagyok itt.Meg érdekel,hogy tényleg ártott-e valakinek valamit az a szerencsétlen,akit majdnem megvertek a mise elõtt.Mit jelent az,hogy nincs semmi különös a halálesetben?És hogyhogy Darton nem szokta elõre bejelenteni látogatását?Talán most bejelentette?Mellesleg mi olyat tudok mondani magamról,ami érdekelhetné magát?
<mit akar RÓLAM megtudni a lelkész???érdekes...>
"...hisz mire jó a halál,ha nem váltja fel az élet adománya, és mire jók a kacajok, ha egyetlen teremtett lélek sem ismeri fel, mert az egész világ zokogásba fullad."-Keith Alanson:Por a porhoz
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda környéki erdõk Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk: Króner _____________________________________________________________
- Delelõ óta nyomolok egy...hogyis mondjam gyilkos után. Nem messze innen van egy város, Pardának hívják. S tegnep este rémes mészárolás történt ott. Igaz, az áldozat nem ember, hanem csak egy barom, de ki képes hogy mészároljon, vagyis, hogy kínozzon halálra úgy egy szerencsétlen állatot? Engem nagyon dühített a dolog, ezért meg is ígértem a helyieknek, hogy segítek, és elindultam a tettest nyomolni. A véres elytõl jövök, s szinte végig ezt a nyomot ...jöttem rajta, na. Segíthetnél. Attól tartok elvesztettem. Értek ugyan a vadászathoz, de e mégis más mint egy vad, vagy akár egy ember. - Eddig nem köntörfalazott sokat a férfi, de a folytatása kissé meglepõ. - Ez egy szellem, vagy valami hasonló lehet. Volt aki látni vélte, s azt mesélte a szeme izzik, s csak alkonyban, vagy éjjel jár, a hangja pedig olyan mintha ...olyan ehh...állatias. Gondoltam, mi van ha egy ...ork. De orkot látni egy városba benn, nomeg hogy csak úgy felkoncoljon egy állatot, egy olyan pólit, olyan kis lófélét. Szó ami szó, nem hiszem. De nem ismerem a környéket, s talán jobb lenne visszamenni. Már aban sem vagyok biztos, hogy nem e hagytam el a nyomolást valahol elébb...Értesz valamit a nyomoláshoz?
KM esemény [Alauron] Helyszín: Parda, Kyel szentélye Idõpont: Nyár eleje, délután Résztvevõk:Kalmon _____________________________________________________________
Kisétáltok egy hátsó ajtón a kert felé, ot jobbra fordultok, s feltárul elõtted a paplak ajtaja is. Odabent egyszerû elõszoba fogad, mely egyben étkezõ, és nappali is lehet, jó tágas. Hátából, és bal oldalából is nyílik egy egy ajtó. A lelkész leültet, és az asztalon hagyott gondosan letakart sajtból, és nyári almából kínál. - Türelmes vagy, és ez mindenképp erény. Hisz még be sem mutatkoztam, de íme máris itt ülsz az asztalomnál. Liot Bomerr a nevem. S bízol is a jósorsban, s megvan benned a segítõ szándék. Bár...tévedhetek, de remélem nem fogok. Amit mondtam úgy értettem, a halál ritkán ragadja el az élõket úgy hogy azok tudják az idejét. Ahogy most is, így történhetett. A halott hajlott korú volt már, de jól bírta évei súlyát, mikor rátaláltak úgy ki volt pirulva, mintha sukat futott volna, s szeme bevérzett, mint aki nagyon erõlködött halála elõtt. Hiába, a lány szerint a kertben dolgozott, s ott lett rosszul. Semmi gyilkolásra utaló jel nincs, s a tudatlan szegény balgák, csak a halál hirtelensége, és a gyász miatt vesznek szájukra szellemhistóriát, meg okolják azt akit maguk közül bûnbaknak kinéznek. Ám mindezt csak azért, mert nehezen fogyadja az egyszerû lélek a sors gyors viharát, mely pillanatok alatt lesöpörheti az élõt...S, hogy mit tudnál nekem mondani? Noss, Kalmon ne keress kérdést a meghívásom mögött, pusztán meg akarlak ismerni, és tudni mi hír a világ olyan tájain, ami messzeb van mint ide Valthagore.
- itt beszélhetsz kedvedre, hacsak vissza nem utasítod az öreget. -
- Ám kérésem lenne hozzád, ha bátorságod, s kíváncsiságod engedi, úgy ne tartsd magad vissza, s légy serítségemre. Hallottál már a tegnap esti esetrõl? Arról, hogy a part mellett, a halászok szállásától alig pár lábnyira egy felkoncolt pónit találtak?