Feketeleves [ETK]

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< ezekkel meg mi történt? ... .... ennyi ember és nem bírt el az ellennel? .. mi a fene végzett velük? >
-Malor csak óvatossan és legföképp hallkan ha kérhetem, itt valami nem stimmel.
Van valami ötlete erre? Mutatok a rakás hulla felé. Közelebb nem megyek, mondhatni hiányzik a hullaszag. Ellenörzöm a vértem pajzsom kardom és felkészülök az összecsapásra, nincs itt az aki vagy ami legyilkolta az embereket. Próbálom kitalálni a hullák testhelyzetéböl hogy vajon egymással végeztek vagy rajtuk kívülálló ok volt haláluk elöidézöje. Bár azt nehezen tudom elhinni hogy összeharapdálták egymást. Leveszek egy kavicsot a rakásból mikor már Malor is átért és felkészült, majd a legközelebbi testhez dobom. Valós-e a hulla vagy csak ábránd, Oren újabb trükkje. Közben jár az agyam vajh mi okozhat ekkora pusztítást akalndozóknak nevezett népség soraiban.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Súrion/

*A gúnyos pillantás és a lekezelő hangnem ismét felszítja az önérzet lángját a rabló szemeiben, így mérges arccal felhagy a kereséssel és visszaül a már előmelegített fűcsomójára.*

-Látom továbbra is fennhordja az orrát. Akkor csak menjen egyedül én meg maradok. Nem hiányzik nekem egy ilyen pökhendi alak.

/Dzsana, Mustafa/

*A két jómadár megkönnyebbült sóhajjal konstatálja, hogy bármi is volt az oka a dühtől eltorzult kifejezésnek az előbb az nem az ő hibájuk és nem rájuk vagy mérges. Így már kicsit oldottabb hangnemben válaszolnak a hirtelen jövő kérdésre.*

-Kocka az van. Kártya csak a kinti pakkunkban, de gondolom most nem mehetünk ki érte. Tud kockázni? Megígérjük, hogy nem próbálunk szökni és nem is vonjuk el a figyelmét az ablaktól.
-Az is igaz, hogy a két böszme lótól oda se férünk az ajtóhoz.

*Felmérve a helyzetet ez igaz. A „kisebb” utazásra nevelt hátas is feltartóztatja a kifelé igyekvőt csak méreteivel, de a nehézcsontú csatamén már a tisztáson is bizonyította, hogy nem tűri a körülötte ugrabugrálókat. Közben előkerülnek a kockák és kissé még feszengve, de a rablók is az asztalhoz ülnek, ha nincs kifogásod ellene.*
*Malor is jobban körülnéz. Odamegy egy-két tetemhez, de vigyáz, hogy ne érjen hozzájuk. Az időközben eldobott kavics alapján ezek tényleg hullák és nem csak illúziókeltés az egész.*

-A tetemek különböző állapotából azt mondanám, hogy ezek nem egy csapat tagjai voltak, hanem az évek során próbálkozók külön-külön. Hogy pontosan mi okozhatta a halálukat nem tudom, de a harapásokból ítélve valami állat. Kutyához túl sok a fog amennyire meg tudom állapítani. Arra még ötletem sincs mi okozhatta a szúrt sebeket. Lándzsához nincs hely és a seb sem olyan, mintha penge okozta volna őket.

*Kicsit előbbre merészkedik, hogy lássa arra mi a helyzet. Továbbra is tetemek tarkítják a padlót, de kirajzolódik a folyosó vége, ahol egy újabb kőajtó árválkodik résnyire nyitva és „odabentről” valahonnan távolabbról enyhe fehér fény szűrődik ki a résen.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Nagyot nyelek és vetek egy pillantást félhold alakú pajzsomra.
< lehet hogy be kéne szereznem egy telihold.... nem inkább egy mindkét hold méretüt ?>
Nem örülök a fejleményeknek de elöre lépek.
-Akkor csináljuk azt, hogy mivel elég szük itt a hely, és én most még könnyebben mozgok, elöre megyek. Ha jön valami megpróbálok félreugrani elöle, erre nekem több esélyem van mint magának. Így közre tudjuk fogni, és egymást sem akadályozzuk. Mit szól? Ha belemegy akkor ennek megfelelölen és roppant óvatossan a résnyire nyitott ajtóhoz " ososnok" és belesek. Ha nme látok semmi gyanúsat akkor benyitok ellenkezö esetben vissza "osonok és elmondom Malornak hogy mit láttam.

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

- Jól gondoljátok, ki nem mehettek.
*Az asztalhoz húzom a székemet én is.*
- A szabályokkal nem nagyon vagyok tisztában. Már nagyon rég volt, hogy játszottam, és akkor is keveset. - <mert nem engedtek... doszt elég volt az is hogy nő léttemre megtűrtek a csapatban, nemmég, hogy együtt töltsük az üres időket....> *horkantok egy aprót gondolatom végére* - de gondolom elmondjátok mit hogy kell...

[Huor Aikanáro]

Súrion

- Akkor jó lógást...
...Az akasztófán!
És ha ismét találkoznánk,akkor remélem nem állsz az utamba,mert...

*Ezzel már fenn is vagyok a nyeregben és hátra sem nézek,úgy megyek tovább az ösvényen,olyan sebességgel,ahogy csak lehet...*

< Szerencsétlen!Az ilyenek húzzák mindíg a rövidebbet...
Főleg ilyen fene nagy büszkeséggel! >

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*A lovag komor arccal bólint, hogy egyetért a tervvel és elővonja kardját. Kétkézre fogva rézsút maga elé tartja, hogy az esetlegesen melletted elvetődő rémséget méltóképp fogadhassa, ha eljön az ideje. Az ajtón belesve egy hatalmas terem tárul a szemeid elé. Jó ötvenszer ötven láb alapterületű lehet, ha nem több. Az ajtó felőli körülbelül tíz méteres sávot leszámítva kincsek vannak felhalmozva benne. Hogy pontosan mik és mennyi azt nem tudod megállapítani, mert az egyetlen fényt a középpontban álló másfél méteres, faragott kőoszlopot megvilágító fehér kéve adja. Ez tört/szűrt fénnyel verődik vissza innen-onnan, így eredményezve a derengést. A kőoszlop tetején egy kisebb négyzet alapú doboz áll, mint egy kiállítási tárgy. Lassan belép melletted Malor is és elkerekedett szemekkel néz körbe.*

*Fent cinkosan összenéznek a banditák.*

-Ha most pénzben játszanánk nagyon megjárhatná, de mivel Önök rendesek voltak, így nem fogunk csalni csak barlag játszunk a szerencsére hagyatkozva.

*Ezzel az előkerült kockákat odaadják, hogy „hölgyeké az elsőbbség” alapon te dobj. Közben pedig elkezdik elmagyarázni a szabályokat. Most ugyan olyan közembereknek látszanak, mint akik esténként összeülnek a fogadókban, italmérésekben a világ bármely táján.*

/Súrion/

*Nem válaszol semmit a sebesült. Még csak utánad sem néz. Elindulva az ösvényen tovább ismét csak lépésben tudtok haladni Fahlannal a nem túl jó állapotok miatt. Itt ott azért észrevehető, hogy nehéz, vasalt paták vájtak a puhább földbe a kövek és gyökerek között. Biztosra vehető, hogy ez a jó irány, vagy legalábbis erre mentek tovább a rablók támadói is. Ismét egy meglehetősen egyhangú szakasz következik, de figyelmed nem lankadhat hisz ki tudja merre ólálkodnak a martalócok.*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

- Idő múlatásnak tökéletesen megteszi pénz nélkül is.
*Válaszolom neki, majd hozzáfogok a játékhoz. Nem ragadtatom el magam, nem merülök el benne. Néha fel-fel állok, kinézek a résnyire nyitott spaletták között.
Ha már meguntam egy játékstílust megkérem őket, hogy ha tudnak másfajta játékkal is ismertessenek meg.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

< na ez már igen ezért már érdemes volt ide jönni >
-Huh ez már valami! Nézze Malor ebböl egy teljes városörségre futná nem? Vigyorgok mint akit b*szni visznek majd hirtelen lefagy arcomról a mosoly.
< na ácsi ... ezek itt az ajtóban meghaltak ...pedig rengeteg itt a kincs ... de SEmMI nincs nálul belöle...> Ezt gyorsan meg is nézem, és tényleg.
-Khm azt hiszem Malor van itt valaki vagy valami ami a kincset örzi .
< csak ez lehet a magyarázat... ha mi bejutottunk nekik is sikerülhetet de a holmikat már nem volt idejük elvinni.>
-Gyerünk beljebb hogy több legyen a helyünk, de Én nem nyúlok semmihez amíg meg nincs az Örzö. Ennyi kincset biztos hogy nem csak csapdák védenek, ráadásul ezek úgy láttam már évekkel ezelött besültek.
Rohadtul nem érzem magam biztonságban.
<Oh Doldzsah most figyelj Mustafára >
-Doldzsah legyen velem.
//dzsadul//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Igyekszem folyamatos tempóban haladni előre az ösvényen és közben ide-oda csapdosnak a gondolataim.Hol a hátra hagyott szerencsétlen gazfickó,hol az öreg háza,hol pedig a három utazó jár a fejemben,akik el intézték a rablókat...*



// Bocsánat a kurta reagokért,de... De,itt erre nem tudok többet... //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*A két rabló jól érzi magát és türelemmel tanítják a kockajátékokat, amiket ismernek. Nem csalnak ténylegesen a szerencsére bízzák a dolgot, így nagyjából egyformán megy a játék. Dzsana el-el megy az ablakig és vissza, nem figyeli annyira a játékot, így a haramiák hibáján kívül kicsit kevesebbet nyer, de nem zavaró mértékben. Ahogy kezdenek feloldódni a jómadarak az egyikük még egy élcelődő megjegyzést is megenged magának.*

-Kisasszony máshol jár az esze. Felénk azt mondják, hogy akinek nincs szerencséje a játékban szerencséje lesz a szerelemben. Dreinára nem csalunk, így biztos valami vitéz van a dologban.

*Tapintatosan elhallgat, de mindketten kicsit kíváncsian várják a reakciódat. Már úgy fertályórája várhattok, mikor egy ablakon kinézésnél feltűnik egy lovas az ösvényen. Meglehetősen szakadt és sok a bogáncs, meg más ragaszkodó növény a ruháján és a lován, de ahogy teljesen kiér a kövezett területre felismerhetővé válik a tegnap délben „megmentett” utazó.*

*Eközben odalent Malor hallgatásba burkolózva hallgatja a pap szavait. Komor arckifejezéséből látszik, hogy egyetért azzal, hogy lennie kell itt még valaminek a csapdán túl. Ahogy lassan beljebb araszol a két férfi egyszer csak valami megmozdul a terem sötétbe vesző hátsó traktusában. Egy nagyobb árnyék emelkedik ki a tárgyak, pénzek halmai közül. Hirtelen felpattan egy pár borostyán sárga hüllőszem is. A lovag védekezőleg emeli kardját, de igencsak elámul, mikor meglepő módon artikulálatlan állati morgás helyett rekedtes, de tisztán érthető közös nyelvű szavak érkeznek a derengésen túlról.*

-Kikk vaggytokk? Utasszók? Mit keressztekk itt? Ha a kincseimért jöttetekk meghaltok, mint a többi kalandor. Ha nem, akkor beszéljetek bátran. Nem bántom a vendégeimet.

*Ahogy egyre többet beszél egyre jobban is megy neki a dolog. Kissé előrébb is jön, így elérve a fénykéve túlsó szélét láthatóvá válik jó másfél méteres marmagassága és sejthető, hogy megvan vagy három méter. Beszélgetőtársatok egy őriási ezüstszürke alapon sötétkék háromszögsávokkal tarkított gyík. Fejét, farkát, de még teste nagy részét is csillogó tüskék borítják. Szeméből intelligencia és valami megfoghatatlan felsőbbrendűségi érzés olvasható ki.*

/Súrion/

*Végre a sok kínlódás és bolyongás után elérkezik az ösvény vége. Egy jó száz láb átmérőjű macskaköves tisztásban ér véget az út. Középen egy földszintes kőház áll, de nem egyszerűen kövekből lett felépítve, hanem olyan, mintha egy darabból alakította volna ki vagy az állhatatos mesteremberek keze vagy a mágia. A bejárat előtt 10-15 méterre hasonlóan kialakított kút áll, mely körül néhány többszemélyes, jelenleg elhagyatott sátor áll. Nem látni sem mozgást, sem más furcsaságot, leszámítva a házat. Ami feltűnik az a csend. Sem a fák suttogása, sem az erdőlakó teremtmények hangjai nem hallatszódnak az irtáson.*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*A megjegyzésre hosszan elgondolkodom mindenféle vidámság nélkül - hóóóóót komolyan. Felállok az asztaltól, és csak csendben megjegyzem, hogy: "Akadhat."
Az ablakon kinézve már épp fordulnék vissza hozzájuk, hogy ismét nyugodt minden, amikor meglátom a mocorkódó alakot. Várok, hogy ki az... és elhúzom a számat amikor felismerem a tegnapi ficsúrt.
Halkan megjegyzem a két fogolynak.*
- Látogatónk van... de nem a társaitok....
Pszt! - *mutatom ujjammal a szám előtt komoly ábrázattal* - mert ha nem - *és imitálom kezemmel a dádá-t.
Visszafordulok az ablak felé és figyelem mit csinál az új jövevény.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Ez meg mi? Csúszik ki a számon aztán meg is szólal és egyértelművé teszi a szituációt. Megmagyarázva jópár kérdésem, elég gyorsan. Fél szemmel Malorra sandítok, hogy mit szól az új hírekhez. Majd csak annyit mondok.
-Mi csak annyit akartuk kideríteni hogy mi történt az ide tévedt utazókkal. Ha meg nem sértem... vagy sértelek de mi a frász vagy Te?

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A tisztáshoz érve megtorpanok és vegyes érzelmek törnek rám...*

< Végre!!Azt hittem soha nem találom meg...
De mi ez,miféle ház ez? ...Hát így,hogy gyujtom fel...?
Meg ez a sok sátor...!Remélem mind dugig van banditával...! Mindha már nem lett volna belőlük éppen elég...!?
És miért van itt ilyen síri csend?? >

*Nézek körbe gyanakvóan és leszállok a nyeregből.*

- Nekem ez nagyon nem tetszik!

*Súgom oda Fahlannak.*

< Szóval az öreg mégis konyít valamicskét a varázsláshoz...
...Legalább is csendet tud csinálni!De,hogy ha nincs is itt...?? >

*Ezzel leoldom a tegezem Fahlanról és felfűzöm az övemre,majd az íjjat is magamhoz veszem.*

- Maradj itt!Szét nézek!

*Súgok oda ismét neki és elindulok lassan az első sátor felé,egy kis íves kerülővel.Közben figyelek az erdőre is és egy vesszőt a húrra helyezek.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana, Mustafa/

*Ahogy észreveszi a két bandita, hogy valami történik odakint megfogják a kockát és csendben merednek őrzőjükre. Dzsana szavaira csak bólintanak mindketten, hogy megértették és nem fognak semmi ostobaságot művelni. Eközben odakint az alak leszáll a lováról és miután felcsatolta magára a tegezét előveszi íját és elindul felderíteni a sátrak környékét. Még épp látni, ahogy egy vesszőt illeszt az idegre, de ezután kikerül az ablaknyílás látóteréből.*

*Malor egyenlőre rosszat sejtve méregeti a hüllőt és nem akaródzik neki egy „szörnyeteggel” csevegni. A gyík a kérdésre, hogy ő micsoda is tulajdonképpen felszegi fejét büszkén és kissé dölyfösen.*

-Quintarha vagyok. A Dawa Birodalom leszármazottja.

*Látszik rajta, hogy teljességgel elégségesnek tartja ezt a választ. Mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, hogy erről mindenkinek illenék tudnia, hogy ő micsoda is valójában. Kis hatásszünet után folytatja a csevelyt.*

-Volt valami kesze-kusza hangzású nevem is, de azt sajna elfelejtettem a hosszú századok során. Egyébként, ha csak az utazók hogyléte felől akartatok érdeklődni elmondhatom, hogy akik kíváncsiságból tévedtek ide és jobb belátásra térve háborítatlanul hagyták kincseimet azokkal szívesen elcsevegtem a nagyvilág dolgairól, majd bántatlanul távozhattak. Azok viszont, akik a kincsekért jöttek… nos… Velük már találkozhattatok.

*Közben előrébb jön teljesen a kőoszlop mellé és körbevéve tüskés farkával leül a talapzat mellé. A lovag még mindig nem szól semmit csak mered a bestiára és a kardja markolatát szorongatja. Úgy látszik azt latolgatja, hogy most nekirontson a bestiának a megölt kalandorok emlékére vagy sem. Végül lassan leereszti fegyverét, de szólni még mindig nem óhajt.*

/Súrion/

*Ahogy lépdel Fahlan, ahogy beszélsz hozzá minden hang hallatszik rendesen. Csupán az erdőből nem hallani még mindig semmi neszt. Óvatosan elindulva a sátrak felé nem veszel észre mozgolódást az erdőben. A sátrakban nincs senki, de nem üresek. A mindennapi táborozáshoz való kellékekkel, ruhákkal vannak tele. Úgy becsülöd körülbelül 20-25 ember szállására bukkanhattál.*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*Nem csinálok mást, mint figyelem az új jövevényt, hogy mit csinál - és a környezetet pásztázom, hogy utána érkezik-e még valaki.*
<Nem őt vártuk... Talán be kellene engedni... De amilyen pökhendi volt... Micsoda véletlen, hogy ő is pont ide érkezett... Bár... előttünk járt... bizonyára másfelé volt dolga...
Csak akkor fogom beengedni, ha tiszta a terep, csak kár, hogy nem hallatszik semmi az erdő zajából...>