KM: Tysson-lar Helyszín: El Hamed, az emír palotája Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél után valamivel... Résztvevõk: Lywellion Siannodel (Meridian) _____________________________________________________________
* Amint Lywellion eltávolodik a párostól, különös zajok csapják meg érzékeny fülét... bentrõl hallatszik ki... gyorsan körültekint, nincs-e valaki a közelben. Egy lélek sincs. Éppen a palota díszes fala mellett áll, felette kisebb ablak. Ez a palota régebbi szárnya, így valaha erõd volt.. innen a régi ablak. Ám magas termete okán lábújhegyre állva könnyen belát rajta... csak éppenhogy bekukucskál... nagyon... indulatosnak tûtek azok a hangok. Az elf mgött egy nagyobb bokor, így senki nem láthatja, hogy leskelõdik... teljesen megdöbben a látottakon. Kisebb terem... bútorzat nélkül. Alig pislákolnak lángok... a terem két végében két nagyobb gyertyacsonk ég. Valamiféle szertartási terem lehet... a földön több párna van kitéve... aighanem valamiféle dzsad imaterem vagy hasonlló... ám a közepén most egy vörös köpenyes alak áll. Bíborszín vértje, lángvörös ruhája... az az ordani, akit alig páríz perce látott. Fennhangon beszél valakihez...*
- ... nem errõl volt szó. A paktum nem így szól... ha kell...
* Egy furcsa, torz... nem emberi hang szólal fel valahonnan a sötétbõl. A szavakat fortyongó dühvel préseli ki magából az a valaki...*
- Ha kell a segítségünk, Ordannak is fel kell mutatnia valamit. Tegyék meg és... hehehehe...
* A vérfagyasztó nevetésáradat egy pillanatra kirázza Lywelliont a révületszerû koncentrácóból. Mindjárt a hang ismét felszólal.*
- Valaki hallgat minket...
* Az ordani hírtelen megfordul, és az ablak felé kapja tekintetét... villámgyorsan felméri a helyzetet, és izzó tekintettel fordul az elf felé... Lywellion sejti, most jött el az a pont, amikor el kell menni...*
*Már megy befelé a kastélyba, amikro a halk hangok megcsapják a fülét. Hall egy olyan hangot, ami nagyon aggasztja, így hát úgy dönt, hallgatózik egy kicsit. Az ablakhoz oson, kicsit bekukucskál, és úgy lesi az ordani és az ismeretlen valaki tanácskozását. Amikor az ordani az ablak felé pillant, nem kapja el a tekintetét, hanem egy két másodpercet vár, azután pedig lehúzza a fejét, és sebes futásal indul meg az elfek szálláshelye felé. A lehetõ legnagyobb csendben, mégis gyorsan fut, és llihegve áll meg a küldöttség ajtajában.
<Na, így hallgatóz, cukors***û elf...ilyen hülye is csak én lehetek...biztos, hogy valamelyik magas rangú kráni volt az...ki tudja, mi vár még rám ezen a tanácskozáson...>
*Miután belépett, gyorsan leül az ágyra, kioheni magát, és elmondja a megtartónak tövirõl-hegyire az egész helyzetet, a tanácskozást is, meg a kráni hirtelen felbukkanását is. Miután befejzte mondandóját, szájamár egészen kiszáradt,így csak elkezd alvához készülõdni, és lfekszik az ágyára, várja a megtartó reakcióját a dolgokra. Nééha közben az ajtó vagy az balak felé pillant.
"Ra urdath san uthmor ahen aggun hara'het shaka'thorr. " "Vérem és velőm a tiéd, tégy vele belátásod szerint."
KM: Tysson-lar Helyszín: El Hamed, az emír palotája Idõpont: Psz. 3692, kora tavasz, dél után valamivel... Résztvevõk: Lywellion Siannodel (Meridian) _____________________________________________________________
* Lywellion sebes léptekkel indul meg a szállása felé. Ahogy halad, végig fürkészi a kertet, nehogy valaki meglássa... eléggé kínos lenne, és a kérdezõsködésektõl is megmentené a kompániát. Egy rohanó hosszúéltû különös félelemmel és bosszúsággal az arcán nem túl bíztató jel. Amint a palotába ér, lassít a léptein. Az ajtókban õrök fogadják, majd rövid igazoltatás után továbbengedik az elfet. Léptein lassít, és az elfek különleges könnyed, rugalmas mozgása mögé rejti sietõs szándékát... a külsõ szemlélõdõ szempontjából a siettség inkább egyfajta energikus, kecses és laza póznak fogható fel. Folyosó jobbra.. végig, majd balra... õrök, igazoltatás balra... az ablakok mellett el, 3. ajtó igen...*
* A Megtartó figyelmesen végighalllgatja Lyaweeliont. Elgondolkodva réved a távolba.*
- Szóval ajánlat Krán részérõl... ám az elfek népe nem fog teret engedni Krán förmedvényének, csakmert amaz saját politikai instabiltását, mintegy játékot, hazárdírozás céljából zsarolásnak veti... a tagytanács sem egyezne bele olyanba, hogy... hm... egyre aggasztóbb. Pyarronban nem bízhatunk meg... az az ember, aki a küldött volt... lefizethetõ. Nem erkölcsös, nem szilárd, nem meggyõzõdésbõl áll azon az odalon ahol van éppen... az ordanival késõb legyen dolgunk. Nem tetszik, hogy a Krániakhz eképp közeednek. Paktum azt mondod? Hm... ezen még el kell gondolkoznom... kérlek térj nyugovóra... holnap nehéz napunk lesz. Reggel elsõ feladatod, hogy a Kráni kompánia körül felderítsd a szálakat... azt szeretném, hogy keresd fel simét a pyarronit, akivel ma éjjel tárgyaltál... õ lehet a kulcs, ami elvezethet Kránhoz... mg nem tudom hogyan... meditálok rajta.
*Miután Nadyra felébredt, lefürdik, és hozat magának helyi stílusú ruhákat. Felvesz egy bordó buggyos nadrágot finom anyagú kis topánkával és egy hasonló bordó selyem kis topot. Erre rávesz egy finom fekete selyemköpenyt. A haját felköti helyi divat szerint és a találkahelyre sétál. Megcsodálja a szerájt és besétál. Közben Dyent keresi a szemeivel.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
A szobaban ucsorog mig ugz latja,hogy elerkezett az ido.Felall es lesetal a varo termi reszhez,hogy ott varja meg a Messort.Mikor meglatja a not helyi ruhakba-legfokeppen "normalis" ruhakban nem csak abban a fekete vertben es anelkul-meglepetseg jelei futnak at az arcan.Nehany pillanatig szohoz sem jut,de lassan feleszmel ebbol az allapotbol es elindul a Messor fele.
Kozelerve hozza megfogja az egyik kezet es a szajahoz emeli,ahol egy finom csokot lehel ra.
-Igazan jol all a voros
- Itt vagyok ahogyan ígértem. Rád bízom magam. Mit terveztél kettõnknek ma estére? *Elõször fejvadász szemmel néz körül. Pillanatok alatt felméri a menekülési utakat, a lesbõl támadás lehetõségét. Elkezdi figyelni a helyiségben lévõk viselkedését. Aztán magában elmond egy szitkot és kiveri a fejébõl ezeket a dolgokat és elkezdi csodálni a hely szépségét.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Hagyja magát a szobába vezetni. Leveti a köpenyét és Dyenhez megy majd magához öleli.* - Ha nyûgnek érezném, akkor most nem lennék itt te buta. Csak azt akartam kifejezni, hogy rád bízom magam teljesen. Ma este csak a tied vagyok. Elrendeztem mindent. *Utána leül a földszintes asztalhoz és szinte a látványtól jóllakik. Türtõzteti magát, és nem megszokásból eszik, hanem minden etikettet betartva és élvezve a sok ételt. Kicsit furcsállja is magán, hogy feltûnõen kívánja az elé rakott étkeket. Ennyire nem szokott éhes lenni. Közben ha a félelf felvet valami témát, belekezd valami ártatlan kis csevejbe.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Elmosolyodik, aztán válaszol.* - Attól, hogy nem vagyunk úri társaságban, attól még nem kell disznó módjára enni. *A bókra kicsit elpirul, aztán eszik tovább. Mikor végzett, és Dyen is végzett, feláll, és körbersétál a szobában, megnézve a szobadíszeket. Utána odamegy Dyenhez és leül az ölébe. Átkarolja a nyakát és az arcát a férfi arcához dörzsöli.* - Szeretlek, te hosszúfülü pyarroni fejvadász. Lehet, hogy nem szabadna, de ez van. Nem tehetek róla. Beloptad magad a szívembe és nem ereszted. Minden nélküled töltött perc fáj. Folyton az arcod lebeg a szemem elõtt. Teljesen összekavartál. Zavarodott vagyok és halálosan szerelmes. A tiéd vagyok, nem tehetek ez ellen semmit. Mit terveztél maestére még a számomra?
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
-Nem úgy gondoltam.De ennyire nem kell fegyelmezned magadd
Végig ülve maradva szemléli,ahogy a messor körbe sétál a szóbában majd mikor az ölébe ül átkarolja a hasánál fogva.
-Eszem ágában sincs téged elengedni miért is tenném?nem vagyok én bolond ... hát ami azt illeti...Nos nem terveztem a vacsoránál többet,mert mindig bajok adodtak abból,hogy túl sokáig vltunk együtt és nem akarom,hogy a feletteseid megint megbüntessenek emiatt...
Szorosabban átölel ás teljesen egymáshoz simulnak.
-Viszont a szobát kivettem egész éjszakára,mert csak igy lehetett úgy hogy ha tényleg mindent elintéztél és minden beosztottadat lefoglaltad,akkor együtt tölthetnénk ezt az estét.
*Elejt egy kacér kihívó mosolyt és Dyen szemeibe néz.* - És mivel töltsük az éjszakát? *Felpattan a férfi ölébõl és kézenfogva maga után húzza. Az ágyig meg sem áll. Beugrik a párnák közé és várja Dyent is, hogy kövesse.* - Ahogy mondtad. Az egész éjszaka a mienk. Nem siettet senki, nem zavar meg senki, csak a tied vagyok holnap délelõttig. Te pedig az enyém vagy. Gyere és vedd el azt, ami a tied. Szeretkezzünk. Tégy a magadévá.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Hagyja magát vezetni az ágy széléig.Levetközik majd bebujik a lány mellé az ágyba.
-A fogadós fiú pedig még 1 egséz haremet is képest volt a figyelembe ajánlani.De senki sem érhet fel veled.
Hátulról szorosan magához ölel és nadyra bõrét simogatja az ujjaival Nadyra bõrét simogatja illetve a simogatással lassan egyenként megfosztja a lányt a ruháitól.Elõször a felsõjétõl aztán belenyúl a nadrágjába majd attól is megfosztja.
*Vad ölelkezésbe kezd a férfival. Próbál simogatással és csókokkal minél több örömöt szerezni partnerének, majd hagyja hogy amaz ledöntse a lábáról. Olyan pózokat választ, hogy Dyen minél jobban hozzáférhessen és minél hevesebben és gyorsabb tempóban tehesse magáévá. Hangosan sikongat közben ezzel is bátorítva a félelfet. Mindenét felajánlja párjának, az egész aktust egy nagyon bensõséges emlékké változtatva. Az éjszaka folyamán vagy tucatszor meghágatja magát párjával, ügyelve, hogy mindegyik soron következõ aktus egyre lágyabb és érzelemdúsabb legyen.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
Szenvedélyesen szeretekezik a messorral,ám érezhetõ,hogy most vmi megváltozott.Nem az érzelemkben vannak változások...vmiért mintha nem tudná magát teljesen átadni a pillanatnak.
Teljesen kimerülve dõl le at ágyba és magához öleli a lányt.Még behelyezi,hogy mindkettejük a végsõkig élvezhessék az aktust,hiszen olyan kevés lehetõsség van erre.
-Mi lesz velünk ha vége lesz ennek az egésznek?Tucatszor feltettem már magamnak ezt a kérdést,de sosem találom rá a magyarázatot Nem akarlak elengedni