Nézem, ahogy Ryel iszik, és látom, hamarosan nem lesz beszámítható. Faarccal megjegyzem:
-Nem azért, de friss lábadozásra ezt javasolta neked a gyógyító, hogy idd magad a sárga földig, hányd össze magad, vizelj be és aztán fetrengj a mocskodban, de mindezekkel párhuzamosan csinálj hülyét magadból?-vállat vonok:-Csak tessék, nem akadályozlak meg benne. A te életed. Most még állsz és vígadsz, de hamarosan a fentiek esnek meg veled.
Ránézek az idegenekre:
-Azzal a piszkavassal néhanap suhintani is tud. Vak tyúk is talál szemet alapon be is jön neki.
Körmömmel megkaparom két fogam közt a rést, aztán folytatom:
-Innen úgy egy-két órányi járásra egy erdei pihenőnél megálltunk szusszanni egyet. Előtte már találtunk pár pucérra, vagy alig pucérra vetkőztetett tetemet, akiket sorba rendeztek és kezeiket a mellkasukon keresztbe tették. A pihenőnél egy nagydarab kardos alak meg egy kisebb ráncosabb jött elő az erdőből és nem kellett nagy ész, hogy lássuk, mi a nem jó velük: mind a színük, mind az állaguk eltért az egészséges, élő emberétől. Én nem vagyok hősködős alkat, megugrottam, de később visszamentem megnézni, ki kerekedett felül, és ez a balfasz nyert-bökök Ryelre.
-Lehet, hogy mindezt foghegyről adom elő, de a sokkon az ideút alatt túltettem magam, és talán ennek utóhatása, hogy jelenleg nincs érzékem a humor egyik vállfajára sem, meg hogy könnyeden italozzam, és ezért nem tudom vigyorogva vállon veregetni Ryelt, hogy csak hajrá, fenékig, ki nem szarja le, hogy megárt. Örülök, hogy önök ilyen vígan és felhőtlenül vannak, igazán irigylem magukat, senkinek nem kívánom, hogy élőhalottakkal találkozzon és hogy olyan rutinra tegyen szert a velük való ismeretségből, hogy már csak strigulázza őket röhintve.
A kedvem nyomott, főleg Ryel baromsága miatt, megerősít abban, eza fickó totál nicns tisztában azzal, miből lábadozik, és nem tudja, mi az élet súlya, és ráadásul jópofának kéne elnnem egy szívás nap után.
-Reggel talán még csatlakoztam volna a felhőtlenséghez, de a piához tuti nem, mert én vidámabb alkalmakkor se nyúlok üveghez. Ez az én káros szenvedélyem meg a genyó természet
Még valami kisasszony, vagy ennyi elég volt? -emelem tekintetem a nőre.
