Valthagorei Vész [ETK]

[Shirin Horha]

(Kalmon)

-ahogy mondja...majd meglatjuk,hogy igaz-e ez a sok jo ram! valami mintha remlene a ponival kapcsoltban,de semmi pontosat nem tudok!tehat az oregnek teljesen termeszetes halala volt?vagy talan van valami osszefugges a poni es az oreg halala kozt?tortent mar hasonlo eset Pardaban mint ez valaha?ki is az a lany,aki azt mondta hogy az oreg a kertben halt meg?szoval erdekli a nagyvilag?meselek kicsit a multamrol...ha akarja...azzal elmeselem eddigi tortenetemet roviden

mikozben magamrol beszelek,megkerdezem,hogy elvehetek-e egy almat,es ha igennel felel,akkor a mondokam kozti hatasszunetekben bele-bele harapok az almaba...

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Kyel szentélye
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk:Kalmon, Joey
_____________________________________________________________



(Kalmonnak, a paplakban:)
Liot természetesen szívesen veszi,ha falatozol, végülis uzsonnára hívott. Az alama olyan nyári alma féle lehe, kicsit kásás, nem túl édes, de finom apróbb darab.
- A lány? Azt akartam mondani a lánya, az a nõ aki az elõbb ott volt a szentélyben. A két gyerek az unokák voltak, vígasztalatam õket, míg az anyjuk maga is vígaszt keresett imáiban. Nem hiszem hogy a két esetnek köze lenne egymáshoz... Ami a tegnap estét illeti, többet kérek tõled, minthogy segíts kideríteni mi is történt. Francis Merada a városõrség vezére, régi katonaember, õ is tud az esetrõl, és éjjel én is jártam a helyszínen. Egy szegény póni volt az áldozat, s több idegen is feltûnt ott, mikor a helyszínt megnéztem.
Valaki, mert nem állat volt az illetõ, bár az egyszerû emberek jobb ha ezt hiszik, felvágta a szerencsétlent. A mészárosunk, és egy idegen vadász is megvizsgálta.
Hat külhoni is ott volt tegnap este, de utóbb csak négy maradt, egyikük kibámészkodta magát, aztán elsétált, másikuk pedig gyerek még. Akik maradtak, ha jól tudom mind segíteni akarnak, magam is, és Francis kapitány is erre kértük õket. Nem hiszem hogy bármelyík keze is benne lenne a dologban.
Viszont azért beszélek rúluk, mert nagy a kérésem. Csatlakozz hozzájuk, s mond el nekem mit derítettek ki. Tudom, látszólag sokkal egyszerûbb lenne, megkérdeznem õket, vagy a kapitányt errõl, de ez sajnos nem ilyen egyszerû. Nézzük csak... - kortyol egyet az idõközben elõkerülõ tejeskancsóból, s egy másikba neked is szívesen önt tejet ha kérsz. -
- Egyikük egy olyan matrózforma férfi, de ha jól tudom besorozták a városõrséghez, és most a kapitány embereivel tart õrjáratokkor. Volt még egy lovag is, de vele nem sikerült beszélnem, mert vele voltaz a fiúcska, ha jól emlékszem Gonalnak hívták a gyereket. Vele beszélgettem amíg ott voltak, mert nem akartam, hogy lássa a szörnyû dögöt, lehet az õ lovacskája volt. Harmadik, igen, egy nagynõvésû, sötétszõke alak, aki vadász lehet, és meg is vizsgálta a testet, õ mondta úgy, hogy biztosan nem állat volt, és igazat kell adnom neki. Nem ismerek olyan állatot, ami hosszában úgy képes lenne felkoncolni egy pónit.- mikor esél látszik, igen erõs idegzete lehe, mintha olvasna úgy mondja a történetet, arca se rebben, de a törõdésébõl mégis látszik foglalkoztatja a dolgo, és jót akarhat. - S végül negyedik a sorban egy nagytermetû, szintén szõke férfi. Inkább látszik harcosnak, mintsem egyszerû utazónak, s alighanem érti a dolgát, ha küzdeni kell, meg fogod ismerni, fényes mellvértben járkál a városban. Habár õ nem mutatta magát túl jószándékúnak, de azért megígérte hogy segít, ahogy õ modta, azért hogy végre csend legyen... kis szünetet tart, hogy megemészd a dolgokat, aztán folytatja.
- Ami pedig a kapitányt illeti, úgy tudom volt egy hasonló eset alig egy hónapja. De nem tõle tudom, hanem egyik emberének feleségétõl, s erre is csak most jöttem rá. Francis jó ember, de csak a maga ezközeiben bízik, és roppat nyakas. Találtak egy másik tetemet is egy hónapja talán, s az emberei amilyen gyorsan tudták eltûntették.Gondolom az embereket akarták nyugalomban tartani ezzel, de ha elõbb tudom nem hagyom, hogy csak úgy tûllépjenek az ügyön. Végül aztán a katona felesége mesélt arról, hogy az ura elásott egy dögöt amit találtak. Bár ez nem lenne különös, de hozzátette, hogy nagyon titkolózott a férj. Így utólag azt gondolom az is egy ilyen eset lehetett....Ígyhát amint láthatod, úgy érzem a kapitány vonakodna részleteket elárulni nekem, az idegenekkel pedig eddig nem találkoztam megint. De a lovag úr ígérte, hogy eljön hozzám még ma, s már rövidesen meg kellene jönnie, szeretném ha megvárnád. Benne is bízom, s most már benned is. Természetesen én nem mondom, hogy Francis kapitánynak ne adj tájékoztatást, ha arra kérne.

(Joeynak)


Nem kevés idõbe telik, míg Gonalt kiokítod az illõ viselkedésrõl a mai vacsorával kapcsolatban, s segítesz neki megfelelõen felöltözni. Van illõ ruhája, habár nem olyan díszes, mint egy ünnepi apródruha, de azért megfelelõ, és jótanácsaiddal ellátva elengeded õt a vacsorára. Mint kiderül a fiú igencsak jártas az etikettben, sok megszólítási formát, meghajlást is tökéletesen produkál, amit kis bemutatót tart neked önként, de kicsit szeleburdi még ahhoz, hogy kiválassza, mi is lenne az adott helyzetben az illõ, s ebben bizony sokat segíthetsz neki. Látszik most nagyon igyekszik, s köszöni is neked hogy elláttad egy két hasznos utasítással. Úgy néz ki kezd megkedvelni, és bízni benned, s azt is könnyen észreveszed, hogy szeretné a legjobb benyomást kelteni a Trotta családban, leginkább a kisasszonyban.
Miután Gonal otthagyott, eszedbe ut, hogy ideje lenne ellátogatni Liot atyához is, mert szavadat adtad neki, s most még olyan késõ sincs, ígyhát felkerekedsz ahogy szoktál, félvértben, és a sisakoddal, pajzsoddal, kardoddal együtt, hogy meglátogasd Kyel szentélyét....
A templom nagyjából négyzet alaprajzó lehet. Az ajtó felõl érkezõt szemben üdvözli az impozáns oltár, felette egy nagy zászlón látható az isten szimbóluma oly módon, hogy a két összefonódó kör szimbóluma összekapcsolja a zászló bal oldalán feketére, jobb oldalán fehérre festett mintáját. A falak is hasonló szimbolizmus okán kétszínûek a két oldaladon, csak ott épp a bal oldali a fehér, s a jobb a sötét rész. Az oltár mellett mindkét oldalt embermagas szobor áll, balján egy vidám fiúgyermek amint egy bottal játszik pajkosan feltartva azt, s jobbján egy bölcs öregember alakja, ki talán ugyanarra a botra görnyed az évek súlya alatt.Látszik hogy a két alak nem mostanában lett köbe zárva értõ kezek által, de még kivehetõek a részletek. Mindketten félig az oltár felé fordulva, s szabad kezükkel rátámaszkodva állnak ott, tekintetük viszont a terem belselye felé néz. Az egész csarnok úgy 20 láb széles, és ugyanenyi hosszú lehet, felette középtájt a kör alakú kupolán is két helyen árad a nap fénye, egy-egy nagy körgyûrûbõl, melyeket a hívõk szívében összeforraszt az ellentétek harmóniája. Középen padok, és asztalok sorakoznak. Jelenleg nem látsz látogatót a padok közt, s az oltárnál sem találsz senkit sem. Mivel a járást nem ismered, talán nem lenne a legjobb megkockáztatni vajon az oltár mellett lévõ ajtók közül melyik hova is vezet. Idefelé jövet láttad, hogy a szentélynek van egy másik bejárata is, mégpedig a kert felöl.

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda környéki erdõk
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: Króner
_____________________________________________________________



Elindultok hát az ösvény folytatásán. Kiderül az is, hogy a ferfi aki neked Rún néven mutatkozik be, arról jött. Sokáig mentek, a nap lassan az este felé közeledik, vacsoraidõ is nemsoká eljön, mire az eddig északra tartó csapás élesen elkanyarodik balra. Ott Rún megáll, és a fejét vakarja.
Ha jól emlékszem itt láttam utoljára nyomot. Látod? - mutat meg egy oda vezetõ kis elmosódó rúgást a földön, aki hagyta biztos nem volt kis darab, megcsúszhatott, egész jól látható. - Eddig volt mint nézni,egyenesen követte ezt a csapást amin most vasszaúton vagyunk rajt, de most már van egy kutya is velünk, így többre jutunk. - derül fel.
Tény, hogy többre jutottatok, de korántsem egyértelmû a helyzet. A látható nyomok eltûnnek az ösvényrõl, hanem rövid keresgélés után ráakadtok Arzóval egy szagnyomra, mely élesen jobbra folytatódik. Az illat nem tûnik emberinek, olyan, mintha inkább gyógynövények, vagy esetleg parfüm szaga lenne, mely a célpontotokon igen erõsen érezhetõ lehet, különösen egy olyan érzékeny orral megáldott egyén számára mint te vagy, itt kinn, a sokerdei illat miatt azonban nagy kihívás követni. Léptek, vagy más mozgás által keltett nyom nem látható számodra. Nem csodákszo, azon , hogy Rún nem tudta követni a szagot, s elmondása szerint csak azért folytatta útját az ösvényen, mert úgy gondolta hátha késõbb megtalálja még a léptek hagyta nyomokat.

[Shirin Horha]

(Kalmon)

-Rendben van...megvárom a lovagot,és beszállok a "nyomozásba" is...megvannak a megfelelõ módszereim arra is,hogy a kapitányból "kiszedjem" annak az elõzõ estnek a részleteit is.Mellesleg a nagy modortalan alakot hacsak felszínesen is,de ismerem...azt hiszem Ardonak hívják,ha egyre gondolunk.remélem minél hamarabb felgönygyölítjük ezt a titokzatos ügyet!

azzal lehajtom a fejem,és a kezemre támaszkodok,talán mintha gondolkodnák...

-örülök a bizalmának,és megtiszteltetésnek veszem...pontosan mire is lenne kíváncsi a nyomozással kapcsolatban?

újra felnézek,a lelkész szemébe...

azt mondja egy hónapja történt hasonló?és elõtte nem jött "újfiú" a városbe?milyen messze van Valthegore?ismeri Parda összes lakosát?

[Saggaras Zenir]

(Króner)

*Bemutatkozik és mondja, hogy Krónernek hívják, amikor meg rá akadnak a nyomra akkor, mondja, hogy megvan, de ez valami nem emberi szag inkább valami gyógynövény vagy parfüm. Addig követik amig elnem kezd szürkülni tudja, hogy távol az ösvénytõl nem túl biztonságos. de ameddig eljutnak azt a helyet eszébe vési és meg is jelöli hogy egy kicsit megvagdossa az egyik fát. MAjd Rún-hoz fordul:*

-Tudnál ajánlani valami biztonságosabb helyet Arzónak és nekekm éjszakára, mert itt azért még én sem igazán szeretnék aludni, pontosabban nem tudnék itt aludni.

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda környéki erdõk
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: Króner
_____________________________________________________________



- Hogy nem tudnál? Én tudnék, persze nem itt, de alkalmas helyen az erdõben miért ne? Hát nem vagy te olyan vadászféle vándor? No jó, semmi kifogásom nincs, hogy elháljunk...mármint hogy valahol egy evõben, vagyis hogy fogadóban. De olyat csak Pardában tudok, s ha nem igyekszünk akkor nem érünk oda, az orrunkig fogunk látni. Nem, tehát hogy addig sem fogunk. Ahh...mindegy , na. - Válaszolja neked. A nap még elég féyt ad az utazáshoz, de ha tovább haladtok a nyomon, ami most keletnek tart szinte egyenesen, akkor nem biztos hogy vissszaértek. Amikor úgy ítéled meg, hogy most már ideje visszafordulni, megjlölöd a helyet, aztán nekivágtok a visszaútnak, melyen Rún magabiztosan vezet téged Parda felé.

//Ha van bármi kérdésed vagy beszélgetnivalód nyugodtan tedd meg. És még valami: mivel a közöst nem beszéled magas fokon, ezért valahogy old meg hogy ez tükrözõdjön a beszédstílusodon. Például Rún is hasonló szinten áll mint te a közös nyelvben, s látszik is hogy néha nagyon keveri a szavakat, legalábbis igyekszem megmutatni ezt. Vagy nézd meg példának a "Haonwell városa" címû kalandban, Alauron a karakterem szintén nem beszéli tisztességesen a közöst, ezért sokszor töri a nyelvet. Te is alakítsd ki a saját beszédstílusodat, nem kell érthetelennek lennie, csak látszódjon hogy nem tökéletes. Amit mondanak Krónernak azt megérti, azzal nincs hiba.//

[Mesemondó]

//Megérkezett legújabb játékosunk, Jómadár! Üdv!//


______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda nyugati kapuja
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: FilaRosse (Jómadár)
_____________________________________________________________



Széles mosoly telepszik arcodra, mikor eléred a kis partmenti városka nyugati sarkát. Hiába, az új hely izgalma mindig szórakoztató, de most más is van a dologban, voltaképp egy elodázott találkát kell bepótolnod! Azért a helyzet nem ilyen egyszerû, de amíg az utolsó mérföldeket is megteszed van idõd átgondolni, hogy is történt, hogy a véletlen erre vezetett...lássuk csak!

Már talán egy fél éve is mindannak, hogy jó cimboráidat magad mögött hagytad. A banda feloszlott, pedig milyen jókat mulattatok együtt! Azám, azok az idõk! A Pawar hegyeinek vonulatai ahol az a furcsa eset is megtörtént veletek, s végül immáron új élményekkel, és új célokkal a széthullásotokhoz vezetett...gyászos? Ahh, dehogyis. Tovább kell menni, hisz oly sok dolog vár még! És te tovább is mentél keletnek, Ompurba. Ezidáig ott töltötted az idõdet, az emberek nagy megelégedésére, és a saját mulatságodra játszotál a színpadon, s ha úgy hozta az este, az asztaloknál is, bár hála remek kézügyességednek azzal a játékkal inkább csak a te erszényed volt elégedett, mint a közönségedé. Végül már szinte mindenki tudta a Három Rigóban, hogy veled nem érdemes leülni egy partira, de mégis akadtak mindig tudatlanok, vagy vakmerõek. Mint Janna. Akkor, azon a szép tavaszi estén szinte minden pénzét elnyerted a vörös hajú, igézõ, zöld szemû lánynak, de õ mégsem volt ingerült, csak mosolygott selytelmesen, s nem is véletlenül. Olyan utazóféle lehetett, kevés csomaggal, és nagy jókedvvel, a kártyaparti pedig közös mulatozásba torkollott, amit néhány pohár ital is megszenvedett. Sajnos kicsit túllõtt a célon akkor, hiába no, imádta azt a gyümölcsös párlatot amit a fogadós egyszerúen csak Rigófütty névre keresztelt, és a mértéket eltévesztve alig talált el a saját szobájába a vörös szépség. Szerencsére elmaradhatatlanul nála volt egy fehérre festett hosszúbot, melyet fegyverként hordott magával az útra, s végül nélküled tért nyugovóra, de akkor este megbeszéltétek másnap ha kialudtátok magatokat találkoztok, de Jannának már csak hült helye volt, mikor felkerested. Kár, pedig talán jó kalandokban lehetett volna részed vele, mint utazóval, vagy mint nõvel? Azt csak te tudod. Viszont...hogy a kártyán nyert pénze is eltûnt vele együtt!? Még jó, hogy nem több, csak pont annyi, amennyit elnyertél tõle elõzõ este...
Ottmaradtál hát, s tovább élted az életed, ami kezdett kicsit unalmassá válni, megint szólítani kezdett az út pora, és az új helyek varázsa. Janna levele még épp idõben ért téged ott a Három Rigóban. A levélben pedig ez állott, fekete tintával, szép egyenletes gyöngybetûkkel írva:

Kedves Asztaltársam, Fila!
Kár hogy nem lehetek ott, és nem láthatom amint ezt a levelet kézhez kapod, és talán elképedsz azon, hogy még hírt hallassz felõlem. Lehet távozásomkor egy kis tolvajnak bélyegeztél, mert visszavettem amit elnyertél tõlem. Tudod aznap este szerencsés napom volt, nem kellett volna veszítenem, de mégis nyertél, szóval gonoltam biztos ügyeskedtél egy kicsit, így visszaügyeskedem bukszámba az érméimet. Mégsem indulhattam el egy garas nélkül! A tieidet otthagytam mint láttad, nem vagyok én tolvaj! Sõt még csak szószegõ sem, de hirtelen kellett távoznom onnan. Találkozónk tehát elmaradt, de most megejthetjük. Csak két ötnapi lovasútra van dolgom, Valthagore Államában, a tenger partján egy kisvároban, melynek neve Parda. Gyere oda, és keress valamelyik fogadóban. Biztos megtalálsz. Ha levelem elért és elindulsz, még biztosan ott leszek mire megérkezel, de ha késlekedsz nem tudok rád várni, s sosem tudod meg mit veszítesz, és szomorú is leszek, ezt nem akarhatod!
A viszontlátás reményében elküldöm neked a pénzt amit akkor nyertél, hogy végy rajta egy gyors lovat, ha nem lenne neked. Ez a pénz, modjuk az úgyis közös. Bízom benne hogy még összehoz minket a véletlen, mint akkor este is, de nem árt ha egy kicsit segítünk a véletlennek, és teszünk róla hogy ne maradjon el örökre a találkánk.

Tudom, hogy eljössz.
Janna Arvdabar

Hát lehet egy ilyen levélre másképp reagálni, mithogy venni egy gyors lovat és útnak indulni? Amúgyis kezdted magad már régi bútordarabnak érezni Ompurban. A lovaglást meg eddig is szeretted, és idõ közben a tavasz is elemi erõvel hozta zsibongásba a természetet, mely méginkább rátett arra, hogy ismét csak az út legyen a szobád, és elindulj Valthagoreba, hogy megkeresd ezt a Parda nevû helyet...

Hát most megleleted. A békés nyáreleji délután már a nyugati sarkában talál ennek a kisvárosnak, de vajon itt lesz e még Janna, hogy bepótoljátok az elhalasztott találkát, és mit is akarhat tõled ez a nõ? Csak mint férfi keltetted fel a figyelmét, vagy másról van itt szó?

[Saggaras Zenir]

(Króner)

*Akkor elindulnak visszafelé*

-Nem azért nem merek...szóval itt aludni az erdõben...mert félek...Csak ahelyett hogy ébren maradnék...aludni szeretnék. Ez az oka, hogy...valami , valami...biztonságos helyet szeretnék éjszakára.
- Ez a Parda vagymicsoda... valami nagy falu?

<Remélem nem mert akkor megint a falun kivül fogok aludni, de most megint valami puha ágy kéne mert ahoz már rég volt szerencsém.>

- Arso nein fer steilhelger. (Ervül Arso ne csatangolj el)

//Nem tudok németül, sem ervül:) csak irtam valamit//

[Jomadar]

(Fila)

//Sziasztok!//

Micsoda bolond lány... elcsalom a pénzét, zokszó nélkül tûri, de visszalopja. Azután visszaküldi, hogy utánamenjek. Akármit is akar, a káosz ilyentén megnyilvánulásának nem tudok ellenállni.
"A pénz közös" - no igen ez is annyira rá vall. Annyira természetesnek vette, hogy mindent kifizetett valaki helyette, olyan arcátlan nemtörõdömséggel kezelte a világi dolgokat, hogy egyszerûen képtelenség volt haragudni rá.

Jó újra hallani a tenger kiszámíthatatlan mégis megnyugtató ringását.

* Jól körülnézek, hová hívott ez a kis bestia. Igyekszem feltérképezni, milyen hely, mivel fopglalkoznak a helyiek, megnézik-e az idegeneket, vagy a maguk dolgával foglalkoznak, barátságosak-e vagy gondterheltek stb, amit a puszta tekintetekbõl ki lehet olvasni. Ha találok egy fogadót, betérek.*

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda környéki erdõk
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: Króner
_____________________________________________________________



- Értem én...akkor ma fekvõben alszunk, tehát alvóban...vagyis keresünk egy fogadót. Tudok is egyet, egy Reutan nevû koma a kimérõ ember ott, és remek a bora...- valamin derülni kezd, talán eszébe jutott valami arról a helyrõl.
- Parda? Hm, azt mondják ottaniak, hogy város, pedig alig élnek többen mint egy faluban. Hát nem mondom, van egy pár nagy ház, de a sok halász olyan mintha faluban élnének. - kicsit gondolkozik, majd hozzáteszi: - Tán attól félsz hogy orknak néznek? Tudod mit? Majd bemegyek elõre megbeszélem a jó kimérõssel, vagyis a csapossal, a dolgot, és valahogy biztos segít bevinni téged, csak kitalálunk valamit.
Jó tempóban haladtok visszafelé, de még látni nem lehet a várost.

[Saggaras Zenir]

(Króner)

Nem félek, hanem nem szeretem ha sok ember...van körülöttem...nem szeretem a városokat....Ezért örülök, hogy mondtad, hogy falu, meg Aro miat sem mindegy... Mert hát nem a kis ... házi kutyák..örzõk közé tartozik.

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda, Kyel szentélye
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk:Kalmon
_____________________________________________________________



// Welina távolléte miatt a karatere njk lesz, remélem nem véglegesen, de sajna szilveszter óta nem jelentkezett...//

Mikor befejezed a mondanivalódat kintrõl az urvar felõl léptek zaját hallod. Liot lelkész is meghallhatta, mert felkel és kinéz, hogy ki lehet az? De már mikor az ajtót nyitja akkor ott áll egy félvértbe õltözött férfi, aki nem lehet más csak az imént emlegetett lovag. (Képét lást Welina bármelyik postjánál) Miután a jövevény beljebb került, és udvarias szavakat váltot az atyával megakad a szeme rajtad, s egyenesen az asztalhoz lép kezét nyújtva neked.
- Üdvözlöm. Joey Merts vagyok, Erigowból. Már láttam magát az utcán, mikor az emberek úgy megszorították a bûnbakjukat.

[Mesemondó]

______________________________________________________

KM esemény [Alauron]
Helyszín: Parda nyugati kapuja...Fõtér...Északi S zél fogadó
Idõpont: Nyár eleje, délután
Résztvevõk: FilaRosse (Jómadár)
_____________________________________________________________





Városhoz képest a hely csendesnek látszik. Az út amin bejöttél fõút lehet, de mégsem járnak rajta két tucatnyian sem. Egyre beljebb és beljebb hatolsz, barátságos kis helynek tûnik, olyan otthonosnak, talán túlságosan is. A házakat, melyek itt jobbára egy emeletes polgárias lakok, és az embereket figyelve legtöbbjük az a tipus lehet aki itt született, itt is fog meghalni, és szépen pangja végig az életét, olymódon mint ahogy azt a legtöbb közember teszi. Figyelmed nem kerüli el, hogy akad azért az utcán néhány díszbe öltözött kereskedõforma egyén is, akik szokásukhoz híven most is sietnek valahová.
Amint tovább tekintesz szemed megakad egy nagy házon, melynek kapuja szélesre tárva fogadja be magába az elõtte álló három megrakott szekért rakományostól együtt. Mindezek alapján olyan helynek ítéled így elsõ látásra ahol jelentõs a kereskedelem, de ha az nem lenne akkor állóvíz lenne az egész, és valószínûleg csak egy kis halászfalu állna most itt.
Elhaladsz az õrszoba elõtt is, balkézre láthatod, s funkciójára csak morózusabb falaiból, és néhány helyen rácsozott abkalairól következtethetsz, no meg abból, hogy értõ szemed rögtön felfedezi, hogy az épület elõtt ücsörgõ, falatozó két férfi fegyverei ott pihennek egy karnyújtásnyira tõlük a falnál lefektetve.
Következõ állomásod ahol már érdemes szétnézni valószínûleg a város fõtere lehet, megybe utad is belefut, hacsak nem döntesz úgy hogy letérsz valamelyik eddig látott mellékutcán. Rögtön elõtted ahogy az út beltorkollik a tágasra tervezet térbe bal kézre egy kupolás épület emelkedig feltehetõleg egy isten szentélye lehet, már csak a falak és a kupola, meg a megmunkált kapu alapján is, talán a pyarok isteneinek egyike a visszafogodtabb fajtából.
A tér északi részén most egy tábor van felverve, elõtte színpad áll, mellette szekerek, és néhány ketrec. Valami vándortársulat lehet. Talán egy vándorcirkusz?
Még pár lépés, és megleled az elsõ fogadót, jobb kézre terpeszkedik, egy kívülrõl igényesnek tûnõ, halványkékre festett nagy kõépület. Falának egy részét egy nagy négyárbócos hajó festett rajza borítja be. Feltekintve látszik hogy két emelet magasságával meglehet ez tartja a csúcsot a városkában. Befelé egy szépen kimunkált korlát fut a három hosszú, alacsony lépcsõfok mellett. Bent épp egy tehetségesnek mondható zenész játszik sípján, egy vidám rigmust,s avatott füleidnek nem kerül sok idõbe hogy meghallják az apró hibákat a játékban, de azért elfogadható, és talán senkinek sem tûnik fel odabent. Még a nótát is ismered néhány változatban. Már épp bemennél, mikor meglátsz egy táblát is, mely kétségtelenül a fogadó mivoltát igyekszik hirdetni, mely az Északi Szél nevet viseli. Rajta a következõ szöveg áll, közös nyelven írva:

"Hozott partjainkra az Északi Szél,
Pardában téged szerencse ér!
Térj be hozzánk, ne tétovázz,
fogadónkban mindent megtalálsz."

Teszel egy próbát, és benn a következõ látvány fogad:
Rögtön egy patináns lépcsõsor az amit meglátsz, szemközt az ajtóval, az vezethet fel a felsõbb szintek felé. A földszinten tölgyfapadló, és mindenfelé asztalok állnak, rajtuk kis mécsessel,melyeket épp most kezdenek meggyújtani. A falakon gyertyák szolgáltatnak világosságot, de azok még nem égnek. A bejárat felöli sarkokban paravános magánasztalok is vannak, elválasztó falakkal, vékony, izléses lánc zárja le most õket. A lépcsõtõl jobbra áll a söntés, jókora pultja mintha egy fából lenne kifaragva. Mögötte egy fiatal férfi áll, elegáns ezüstszürke mellényben, és tiszta fehér ingben. A lépcsõ másik oldalán egy nagy színpad terül el, félkört formázva, s ott muzsikál a zenész az asztaloknál ülõ kevéske közönségnek. Van egy kisebb asztaltársaság aki igen jól szórakozik, közel ülnek a színpadhoz, és hangosan nevetgélnek, beszélgetnek. Rajtuk kívül csak elvétve akad egy egy estebédjék költõ kereskedõ a fogadóban.

[Jomadar]

(Fila)

*Tényleg kellemes helynek tûnik. A zene jól esik, és meg is éheztem rendesen. Jókora vacsorát rendelek a fogadóstól, és megkérdezem mit tud a mutatványosokról, akiknek a színpadát odakinn láttam. Meg rutinszerûen rákérdezek, zajlik-e valami érdekes a városban.*

[Shirin Horha]

(Kalmon)

felállok,és megfogom a kezét,majd felelek:

-Üdvözlöm.Örülök,hogy megismerhetem.A nevem Kalmon.Én is emlékszem Önre.Igen,ott voltam,érdekel ez az egész ügy...ezért is vagyok most itt.De amint hallottam ebbõl a szempontból egy cipõben járunk...

elengedem a kezét,megvárom míg a lelkész visszajön az asztalhoz,helyel kínálja az újabb vendéget,és én is leülök.

a lelkészre nézek,és talán azt várom,hogy õ kezdeményezzen beszélgetést...