Feketeleves [ETK]

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//dobás:7; érzékelésem 14//

Kilépve a házból balra húzódom és a hátam nekivetem a ház falának//nem az ablaknyílásban és nem is a spalett útjában . A kis szóváltás ugyan eljut fülemig, még az is hogy valaki cseppet ingerült a másik meg meg már nem annyira kemény, de a szavakat és a mondandót nem értem csak a mondatok hangsúlyai mik legfeljebb eljuthatnak hozzám. Sajnos már csak egyedül maradtam, ki nem hagyta el a házat teljessen, és nem adom fel a tervem, ha kell a ház lessz a menedékem a haramiák ellen.
< sokáig úgysem húzhatják a holmiaik nélkül, lépniük kell.... talán ez már az elöjáték ? >
Szúrós szemmel vizslatom az erdöt.
//ha erre kellett dobni akkor inkább csukott szemmel //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Malor nem mutatja jelét, hogy figyelne Súrion bekiabálására csupán kissé komor tekintettel engedi el kardja markolatát és néz Dzsanára, aki semmit sem értve épp érkezik a ház mellől. A nő azt viszont észreveszi, hogy nem a szél mozgatja a bokrokat a lovag mögött úgy 20-25 méterre az erdő szélén. Ezzel egyidőben a háznál maradott két férfi körül is hasonló tapasztalható. Súrion észre is veszi a mozgást, ahogy visszakapja tekintetét a dzsadról a vértes felé. Mustafa inkább Maolrra hasonlít jelengel figyelmesség tekintetében. Talán a hosszú várakozás tette, hogy a falnak dőlve egy jóízűt ásított épp, mikor mindannyiuk felé megindultak az orvul kilőtt vesszők. Nem kivételes adottságaiknak köszönhetik, hogy megússzák többé-kevésbé épen, hanem csupán az íjászok sutaságán múlott a dolog. Így végül Dzsana és Súrion még idejében elmozdul és csupán mellettük/mögöttük vásik el a köveken az acélhegy. Mustafa és a lovag ennél rosszabb helyzetbe kerülhettek volna, de mindkettőjüket megvédte a páncél, csupán az enyhe ütést és a hangos koppanást hallották, ahogy ártalmatlanul esett le a lövedék. Így a tökéletes rajtaütéssel annyit értek el a környéken ólálkodók, hogy lelepleződtek és mostmár mind a négy vándor tudja, hogy mire számítson. A földön lévő haramia arcán csak egy csalódott grimasz fut át és fejét kezébe temeti társai ügyetlensége felett érzett rosszallása jeleként.*

//Herold: Remélem megfelelőnek találod, hogy Mustafának nem kellett "végignéznie" a dolgokat. //

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Alig,hogy felfigyelek az erdő széli bokrok furcsa mozgására,már süvít is felém egy nyílvessző a bokorból.z utolsó pillnatban térek ki előle és mögöttem a ház falát törik szét.Ráeszmélek,hogy vissza jöttek és megtámadtak a banditák.
Ezért a rám való célzásra több esélyt nem adva nekik,berohanok a lovamhoz és felcsatolom a tegezt az oldalmra és az ijjammal a kezemben lépek ki vissza a házból.És a "céltáblákat" keresem.*

// Azt hiszem ez bele telik legalább 3-4 körbe... //

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Mivel nem értek semmit a jelenetből szándékomban áll kideríteni miért is kér tőllem bocsánatott az a haramia, amikor feltűnik a bokormozgás.*
- Vigyázz, mögötted! - *kiálltom Malornak, de már későn. A nekem szánt nyílvessző is éppenhogy elkerül. Szemem egyből fedezék után kutat, ami közel-távol nincs... Így nem marad más, mint hogy egyenlőre marokra fogjam a kardom és a nyílvesszők kilövésének feltételezett helye felé vegyem az utam.

Botorság és butaság (vagy épp eszement vakmerősség), de az nem fordul meg a fejemben, hogy talán mégegyszer kilyukaszthatnak.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//igen köszönöm jó volt //

Épp a nap ismételet dögunalomba fulladása sarkallt egy kiadós oxigénadag juttatására az agyamba mikor lepattan a vértemröl némi fából készült disznóölö szakeszköz, némi adrenalin kíséretében nameg némi hirtelen támadt pulzuszavar kiváltása után. A meglepöen érkezö ingertömeg és testi elváltozások hatására az álom és unalom nyulat hajtó agár sebességével hagyta el szervezetem, majdnem némi vörös nedü kíséretében.
-AZANYÁD!!
<ez meg honnan lött ... nem tökmindegy?!! ... tűnés a házba !!!>
Jól irányzott balra el vetödéssel közelítek a szoba padozatához majd hogy még véletlen se gondolja senki-pláne ne a két haramia- hogy akkor én most ki vagyok szolgáltatva vagy valami hasonló, felpattanok és ...

megállapítom hogy itt talán már biztonságban vagyok így nem kell leölnöm senkit. A hirtelen bebukó Súrion sajnos nem a legjobb idöpillanatot választotta hisz az éppen lenyugvó harci szellem vad ménes gyanánt ágaskodik fel újra lelkemben és csak a jószerencse vagy reflexei menthetik meg.

//pls dobni helyettem egy támadót Súrionra ha már úgyis a bizalomjátéknál tetted le a voksod , meg hogy ne engem utáljon
ja és jók voltak azok a mászás dobások! nem tudom miért gondolod hogy ennyi eltántorít //

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Az eddig nagyjából egységesen lézengő társaság két, azaz három részre szakad.*

-Dzsana ne…

*Dzsana ismételt meggondolatlanságát látva a lovag hangosan felszisszen és kihasználva azt a néhány métert, amennyivel közelebb van a bokrokhoz megfordulva a nő elé áll. Még épp időben ugyanis gyors egymásutánban érkezik két vessző. Egy-egy mindkettejük számára, de a mozdulatnak köszönhetően a férfit találják el. Két fémes koppanás kíséretében ezek is ártalmatlanul hullnak le. Malorra tényleg az Istenek vigyázhatnak hisz eddig nem kapott sebet, pedig ő sem a taktika és a fedezékbe vonulás mintapéldája. Az viszont bizonyos, hogy ő maga kiváló fedezékként szolgál. Csupán egy mérges morranás erejéig torpan meg, de ezután felveszi a tempót és kardját előhúzva út közben a bokrok közzé ront. Ahogy a páros beér a zöldbe két idegesen rövidíjával ügyködő haramiát talál, akik kissé későn eszmélnek, hogy itt nem lesz idő újabb lövésre.*

*A másik klikket Mustafa és Súrion alkotják, akik épp a házba próbálnak bejutni. Ezt ugyan külső tényezők nem akadályozzák, de a kissé megzavarodott dzsad ahogy befordul az ajtófélfa mellől csak azt érzékeli, hogy egy kissé zilált alak érkezik mögötte. A sokéves reflexek és a félszemmel átaludt sivatagi éjszakák szülte szúrás alacsonyan érkezik, de ezzel a sok forgolódással nem lehet pontosan célozni, így Súrion befordulva az ajtón csak azt érzékeli, hogy bentről megjelenik egy rövid, görbe penge és belehasít mellette a levegőbe. Ebben a kavarodásban a kinti koppanásokat nem is veszik észre, melyek a második lövedék hullámot jelezték.*

*A harmadik csoportot a lebólázott, törött orrú és a két már elfogott bandita alkotja, akik nagyjából ugyan úgy meglapulnak és várják, hogy ennek megint mi lesz a vége.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

-Basszus ember! Most majdnem megnyúvasztottalak! Mit rohangálsz itt, az elöbb még a sarkon ordibáltál nem?
Azzal becsapom mögötte az ajtót majd az asztalhoz ugrok és lapjával a nyílászárók felé fordítom. Miután ezzel végeztem a két haramia felé fordulok.
-Azt hiszem nektek és nekem is kényelmesebb lessz ha lent várakoztok. Van egy könyvtár is, addig talán olvassgasatok. Rögtön hozzuk a haverjaitokat is. Nem nem kell félni a dög nem jön el a kincsei mellöl.
Azzal ha akarnak ha nem leterelem öket a csapóajtón, majd az egyik fáklya nyelével megpróbálom azt rögzíteni.

Lassan ideje a kialakult helyzettel is foglalkoznom. Mikor látom hogy Súrion az íjját piszkálja felderül az arcom.
-Tudsz is azzal bánni vagy csak símán hátba lössz ha megkérlek hogy fedezz mikor kimegyek?

Ha netán pozitív választ kapok a nagy emberbaráttól akkor az asztallappal a testem elött kilépek az ajtón és elindulok a bokrok felé.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Majd hanyadt esek,mikor az a félkegyelmű dzsad kardja a levegőbe hasít mellettem..!! *

- HHÉÉÉÉ!BAROM!
NORMÁLIS VAGY???

*Össze-vissza kalapáló szívvel űvöltök a dzsadra!
Majd újabb lendülete véve a lovamhoz lépek,hogy magamhoz vegyem az íjjász felszerelésem.Majd a dzsad kérdésére egy sokat mondó tekintet mellé csak annyit mondok,hogy...:*

- Ha még egyett szólsz,akkor a melledbe kapod nem a hátadba....!

*És ezzel elindulok az ajtóhoz.Majd kivágom sarkig.Hála a dzsadnak,dühömben,csak úgy csattan az ajtó.
Gondolkodás nélkűl kilépek és felajzott íjjal a ránk lőtt vesszők irányába indulok,lassan.
És ha meglátok egy nyomorúlt banditát,akkor azonnal lövök.Vagy ha esetleg más irányból veszek észre valamit,akkor arra is ugyan így reagálok!*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*Meggondolatlanságomat szerencsére van ki korrigálja, ám ez nem boldogsággal tölt el, hanem villámcsapásként ér el, hogy miattam talán Malornak baja is eshet. És ez feldühít.
A két fémes koppanásra elkerekedik a szemem, de ahogy társam megindul a bokrok közé utána lódulok én is.
Mivel Malor előttem van így talán nem darálom le őket csuklóból - ugyanis a lovag láthatja arcomon, hogy a vörös köd elmémre borult, és bizony a mozdulat végzetes csapást sejtet, ha nem avatkozik közbe.*

//KÉ: 45+9=54
TÉ: 77+88=165
VÉ: 126
Sp: 7//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A házban lévő két bandita nem ellenkezik és szó nélkül gyorsan letrappolnak a pinceszintre hátha ott nem esik bántódásuk. A csapóajtót vissza lehet csukni, de a felületébe mélyített kapaszkodóba hiába ékel bármit az ember, mivel felfelé nyílik, így ez olyan, mint halottnak a csók. Node ezzel most nincs idő foglalkozni, mert a csukott ajtó-ablak mellett ki tudja hány rabló keríti épp be a bennlévőket. Mustafa épp az asztalt próbálná felkapni nagypajzs gyanánt, mikor az ajtóhoz érve érzékeli, hogy az hagyján ha az asztal szélesebb, mint az aljtó nyílás, de ez ráadásul szélesebb, mint amilyen magas az a nyílás. Hogy hogyan szuszakolhatták be azt csak a Jóég, nomeg valószínűleg a buggyant varázsló tudhatja. Eközben Súrion felkapva íját már lép si kifelé mindenféle körültekintés nélkül. Rögvest érkezik is két vessző a bokrok közül, de valami csoda folytán mindkettő a kicsapott ajtón vásik el mellette. Ezt látva teljesen felhagynak a botcsinálta lövészek az időtöltéssel és inkább menekülőre fogják. A sűrű bozótos és a kinti zajok teljes hiánya miatt nem nyújtanak jó célt, de végülis nem nagyon van mit eltalálni helyettük, ami/aki esetleg értékes lehet jelen pillanatban.*

*Eközben néhány méterrel odébb a bozótosba ér a lovag és a viadornő. Mindketten vágásra emelik a fegyverüket, de amíg Malor az íjakat igyekszik tönkre zúzni Dzsana tudatára ismét a már oly ismerős vörös köd ereszkedik és nem gondolva semmivel egyszerűen teljes erejéből lesújt. Még az utolsó pillanatban a férfi megpróbálja módosítani a fattyúkard pályáját, hogy elejét vegye a csapásnak, de esélye sincs a lovagi harcmodorra oly jellemző lomhaságával versenyre kelni az arénákban, később városok sikátoraiban edződött reflexekkel.*

-Dzsana! NE!!!

*Mindhiába. A hosszúkard könnyedén metszi le a haramia védekezésképp maga elé emelt jobb karját. A lehulló végtag láttán csak döbbenet látszik a haramia arcán. Még nem tudta felfogni mi is történik. Csak mered felkarcsonkjára, melyből vastag sugárban lövell a vér. Ezzel szemben a másik íjász szörnyülködve esik hátrébb, majd elfordulva kiadja egykorvolt ebédjét. No igen. Ők „csupán” haramiák, de ott van még Malor, aki tehetetlenség szülte dühvel mered az egész jelenetre. Végül egy hosszúra nyúlt pillanat után felsikolt a megcsonkított ember, de ez egyben utolsó halálsikolya is, mert a szörnyű sebtől alélva eldől és nem mozdul többé. A lovag lassan megmozdul. Márványnak tetsző arccal leengedi kardját, majd megpróbál csak az életben maradt ellenségre és a feladatára összpontosítani, hogy addig se kelljen foglalkoznia mással.*

-Adja meg magát. Hol vannak a társai?
-A..az… az erdőben. Kérem ne öljenek meg. Kérem kegyelem!
-Menjen a házba és maradjon veszteg.

*Ezzel ellép a földön kuporgó alak mellett és elindul az erdő mélyébe.*

[Yvett de Crei]

Dzsana Khadde

*Késő.
A figyelmeztetés, a megállításomra való kísérlet későn érkezik.
Az agyamra települt vörös ködöt azonban felváltja egy kép - egy csonkolt kar képe, melyből sugárban spriccel a vér. Megdermedek még abban a mozdulatomban, ahogy a kardot vissza kanyarintottam magam mellé, és csak nézem a csonkolt végtagból ütemesen, de egyre gyengébb sugárban előlövellő vörös életnedvet.*
<Ezt... én... csináltam...

Ezt... ez... Doldzsahra! Nem vagyok más csak egy nyomorult gyilkos, hisz még fegyver sincs a kezében... >
*A külvilág megszűnt köröttem - nem érzékelem, hogy Malor a másikhoz megy, sem azt, hogy tovább folytatja az útját az erdőbe, csak a már eldőlt holttestre meredek elkínzott arccal. Összeroppanok a felismeréstől, ami hirtelen szakad rám.*
<Hisz nem is vagyok különb tőllük. Mivé tettetek?!? Nem vagyok méltó a Khadde névre, már nem... És arra sem, hogy használjam. Egy vagyok a sok névtelen gyilkos küzül.
Nemhogy különbbé váltam volna, rosszabb lettem még a Kutyától is...>
*Szótlanul a holttesthez lépek, lecsukom a szemét áldozatomnak, majd a saját kardommal állok neki sírt ásni számára. Az egyáltalán nem érdekel, hogy mi folyik körülöttem, csak ásom a sírt - miközben magamra vagyok végtelenül dühös, haragos. Talán soha nem bocsátom meg magamnak azt amit tettem, amivé engedtem magamat vállni.
Ha kikapartam kardommal, két kezemmel a gödröt felemelem a testet és szépen belefektetem. Mielőtt még teljesen beleengedném megcsókolom a homlokát.*
<Bocsássa meg lelked, hogy elvettem életét, vissza már nem adhatom. Doldzsah vigyázzon rád a túlvilágon, biztosítsa számodra a háborgatlanságot!>
*Elmormogok egy imát még lelkéért Doldzsahnak, majd lassan temetni kezdem a férfit. Már nem bandita, nem rabló, nem gyilkos, csak egy ember, egy közönséges ártatlan férfi. A gyilkos én vagyok.
Pár kupac föld után megállok és a véres kardomra téved tekintetem. Tétova mozdulattal nyúlok felé, hisz ez még az a kard, amit "apámtól" kaptam. Megremegő számat beharapom, még a kiserkenő vér sem érdekel az érzett fájdalommal együtt. Oldalamról lecsatolom a kardhüvelyem, helyére teszem tokjába a kardot, majd a test mellé helyezem. Nem akarok többé gyilkolni. Senkit.
Merev mozdulatokkal takarom be a testet teljesen, s igazítom ki az enyhe halmot, hogy szép legyen. Nem mozdulok a sír mellől, csak üres tekintettel bámulom.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Az ajtóba csapódó vesszők hatására reflexből "behúzom a nyakam" ,ám a lendületemből mit sem veszítek.És a következő lépésnél már célzok és lövök a menekülő banditák egyike után!De nem veszem őket üldözőbe.
A sarkon kinézek.A lovagot és a dzsad nőt keresem,hát ha segítségre szorúlnak...*

// KÉ gondolom nem kell...
TÉ(CÉ):48+70=118
Sp:(Íjjász szabály)10 //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Súrion egyáltalán nem burkolt fenyegetése dacára csak megpróbálkozom azzal az asztallal.

< hogy a jó istenbe hozták ezt ide be ?? a fene a varászlójába ezt innen így ki nem viszem legfeljebb darabokban .... hát ez meg hova a búbánatba rohan? megunta az életet és inkább lelöveti magát ? >
Nézem ahogy a hös íjjász kiront és a menekülök után küld egy "miheztartás" vesszöt. Ahogy elkezdi keresni a két hiányzó társamat nekem is leesik hogy Ök velünk ellentétben nem jutottak fedezékbe a házban.
<talán nem is baj hogy nem volt olyan nagy a tolongás abban az ajtóban a végén még megvágtam volna valakit és az most roppant elönytelen húzás lenne >
Az ajtót magam után behúzva<talán megint oda telepszik a mén így a két nyavajás megint nem fog tudni megszökni > követem Súriont.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 3. nap délután
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A lövés a bokrok között „elsuhanó” banditák helyett csupán a fák egyikét éri és remegve állapodik meg a vaskos törzsben. Ilyen távolságból nem sok esély van második lövésre hisz a menekülő törvényen kívüliek jól tudják, hogy az erdőben még megléphetnek az igazságszolgáltatás kezei elől. Ahogy a két férfi feltorlódik a ház sarkánál konstatálják, hogy sem Dzsana, sem Malor nincs sehol. Valószínűleg már az erdő mélyén járhatnak a haramiák nyomában. Közben a ház mögül feltűnik a betört orrú alak és az őt támogató, porolgató társa, de nem várják meg az utazók reakcióit feltűnésükre, hanem egyszerűen ők is bevetik magukat a sűrűbe és feltételezhetően próbálnak társaik viszonylagos biztonságot jelentő közelségébe érni.*

*Eközben a meghasonlott és megtört viadornő szinte gépiesen, érzéketlenül temeti szándékai szerint utolsó áldozatát. Nem. Ez nem a teljes igazság. Nem érzéketlen teljesen, csupán a külvilág tűnik túlontúl távolinak. A bensőt mardosó kínlódás és az önvád vasmarka minden mást elnyom jelenleg. Nem veszi észre, ahogy lassan a kegyelemért könyörgő, kuporgó alak összeszedi bátorságát és lassan eloldalog a tisztás és a ház irányába, magára hagyva halott társát, s annak gyilkosát. A szörnyű felismerés fényében a múlt képei is változnak, alakulnak. Hisz mindvégig emberekkel kellett küzdeni és nem csak arctalan ellenségekkel. Mégis fel tudja-e idézni az arcokat, a vonásokat. Talán túl fakó az emlék, talán túlontú élesen villannak a múlt árnyai. A véres kard látványa, tapintása sok nemszeretem emléket idéz. Mikor is oltott ki utoljára életet e kard, mely oly nagy becsben állt a Khadde család tagjai közt? Igen. … A sikátorok rengetege. A bűzös, levegőtlen, kézzel kapart odúk, melyek mélyén a mocsok és halál lappang. Most pedig vértől és földtől mocskos Dzsana is…*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Amint látom hogy megugranak kérdön nézek Súrionra hogy akkor miért is van a kezében az íjj?
<Talán a többieket kéne elöször megkeresni, legutóbb se volt jó vége ennek a rohangálósdinak>
Azzal megpróbálom a többieket megkeersni kezemben a kardommal, a felcstolt pajzzsal bemegyek az erdöbe és keresek.
Ha már nagyon nem találom Öket akkor szólongatom is öket.