Haonwell városa

[Schinter]

Arbor Vitus


Egy mosoly jelenki meg az arcan.

-Ne aggodjon,tulelem.Ami a freskot illeti...A vialg veget meg lehet festeni piros szin nelkul is

[Navaratna]

(Szitakötő)

Fejét ingatja, közelebb hajol az elfhez:
-A sír szélén nevetni a bolondok gyönyörűsége. Ön nincs magánál a vérveszteségtől. Nem kedveli a fajtámat, akkor mért fogja a kezemet? Vigyázzon, ha még ide is rókázik, uram, akkor végképp oda lesz!
Jeffetére néz, hogy most akkor mi legyen?

[Schinter]

Arbor Vitus


-Azonban,aki nincs a sir a szelen a nevetes csak a jokedvet mutatja.

Hirtelen kinyitja a kek szemeit es a lanyra pillant aztan a kezere.Mintha megijedt volna vmitol gyorsan el is ereszti Szitakoto kezet.Ismet becsukja a szemeit es a lnyhoz szol.

-Az atja lefogja venni az ingemet,hogy be tudja kotozni a sebeimet...

[Navaratna]

(Szitakötő)

-Én már levettem szíves engedelmével, amíg nem volt magánál. És ne féljen, nem vagyok leprás, már ami a kezemet illeti. Azz atya pedig...ejtette ki óvatosan ezt a szót-..majd csinál valamit...Ugye?

[Schinter]

Arbor Vitus


Kicsit felemelkedik es magaranez,majd visszafekszik a foldre.

-Hat nem attol tartok,hogy barmi fele betegsegtol sznvedne...Csak ahogy eddig eszrevettem a masik nemhez mindig visszahuzodoan viszonyult es nem akartam,hogy kelemtlen helyzetbe keruljon...na mind1...

[Deval Bereth]

(Avarath)

*Morik parancsának engedelmeskedve megkötözi a fogolyt és elveszi annak felszerléseit.*
-Alauron mindjárt jövök és segítek csak a sebeimet el kell látnom még.
Neked nincsen sérülésed amit el kellene látni?

*Alauron válaszától függetlenül el megy a cucaiért és kihúzza ellenfeléből a hajítóbárdját és a többiekhez megy akik szintén a sérülésüket látják el.*
-Pat kell rongy vagy már találtatok? Ha van akkor ezt későbbre tenném.
És van gyógynövényetek vagy kötszeretek? Mert az is van nálam.
<Hoh milyen kis felkészült vagyok.>

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Nem sokat foglalkozik Morikkal, és enyhe gyanús pillanatást is vet rá. Azonban a gyógyírt elfogadja egy gyengébbre sikeredett megköszönés mellett. Miután ezt felfogta, egy kis mosolyt ereszt meg felé. Ahogy kiment a házból segít Patnak vízet keresni, és majd csak azután veszi kezelésbe sebeit. Azért útközben ha talál összeszed pár gyógynövényt, habár erre kevés az esély.*

[Alauron]

(Alauron)

<Igen, megkötözni hasznos az idegent "kedves" Morik, nem úgy mint megölni...áh, megzavartak, vajon szánt szándékkal tette?>

Miután Avarath megkötözte a rabot, és saját sebeit ellátta a kencével, újra próbálkozik, hogy használhassa képességeit...

<Ha jól hallom, Arbor megtagadta hogy segítsenek neki...meg is értem, remélem tudja mit csinál...és legalább Jeffete ereje megmarad, én magam semmire sem megyek a fickóval.>

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Két aggódó pillantást vet Arborra - majd szemeibe ismét visszatér a kifejezéstelenség, érzelemmentesség.*
- Ahogy gondolja, de egy sima kötözés nem lesz elegendő... Adok magának egy fiolát, a teljes tartalmát meg kéne innia... remélem ezzel már nem lesz baja...
*Aztán a tarisznyájából egy kicsi faládikát előbányászik, felnyitja és a benne található üvegecskék közül egyet kiválaszt. Kiveszi a dugóját, az egyik kezével segít Arbornak félülőhelyzetbe ülnie, a másikkal meg a szájához emeli az üvegecskét. Ha Arbor megitta visszafekteti a földre. Az elf sebei látványosan gyógyulnak be, nem telik el 20 szegmens az életükből, amikor is az elf már sebek nélkül gyógyultan fekszik előttük a földön.
Jeffete ezek után Szitához fordul...*
- Na akkor most már jöhetsz te...

[Navaratna]

(Szitakötő)

Elhallgat, szótlanul az elfre, majd Jeffetére néz, aztán lesüti a szemét. Megbántottnak tűnik, de hallgatagon ellátja az elfet Jeffete utasításai szerint, már ha szükség van rá. Mivel az nem engedte a más úton való gyógyítást -aminek mibenlétéről Szitának nem sok fogalma volt- marad más. Az ital előkerültét nem tudja mire vélni, a hatását pedig moccanatlan, döbbenten nézi végig, mukkanni sem mer. Ám amint véget ér,összeszedi magát és Arborhoz fordul:
-Tudja, önben most a sebesültet látom, nem a férfit, s mivel képes vagyok eme két dolog különválasztására, ékesen mutatja, nem vagyok már gyerek. Különbnek tartja magát, de ugyan olyan tapintatlan mint bárki más. Segítek, cserébe ezt kapom? Szép.-mondja szomorúan, halkan az elfnek. Rosszul esett neki, hogy szemére vetnek olyat, ami nem bűn, ráadásul mindezt egy harmadik személy előtt. Jeffetére nézett:
-Úti vezetőnk meg fog maradni, ha már efféle bölcseleteket szaval rólam. Bár az is kiderült ezzel, hogy sokkal jobban figyel ránk, mint amennyire mutatja. Engedelmükkel, segítenék másoknak is, ha már itt nincsen rám szükség.
Sebesült karját szégyellősen köpenye ráncai alá vonja, nem akarja, hogy akár véresen, akár anélkül, de bárki is lássa a karját a cafatok alól előbukkanni. Főleg, ha az a bárki férfiember.

[Schinter]

Arbor Vitus


//khm...Megint bunko paraszt leszek //

Amikor a pap odanyujtja neki a fiolat,ahelyett,hogy meginna a kezebe veszi.

-Majd megiszom kesobb ha nagyobb szukseg lesz ra,addig is rakja el nyugodtan es inkabb kotozzon csak be...

Szita szavait hallatan csak egy pillantast vet a lanyra,de kulonosebben nem foglalkozik vele.Nem igy gondolta es a legkevesebbe szokta erdekelni,hogy egy ember hogy ertelmezi a mondandojat...

[Navaratna]

(Szitakötő)

Állt egy kicsit, s bólintott ő is Jeffetének:
-Meg sem érdemli. Uram, lásson el nálam jobban sérülteket, a legvégén foglakozzon csak velem. Maga meg ha nem tud viselkedni, menjen el, Arbor.
Nyoma sem volt az előbbi sértettségnek, szava halk volt és hűvös.

[Schinter]

Arbor Vitus

-Rendben.Atgondolom a javaslatat.

Aztan becsukja a szemeit es vaja,hogy vegre bekotozzek a sebeit es elmeje hatalmaval csillapit a fajdalman.

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Jeffete szótlanul hadja, hogy Arbor elvegye tőlle az üveget. Majd sebeit ellátja, bekötözi... Hűvös hangon szól az elfhez.*
- Ezzel mások értékes perceket vesztettek el... talán visszább kéne venni ezekben a helyzetekben a büszkeségéből, főlleg hogy más csak segíteni akar, hogy ne halljon meg...
*Azzal feláll és Szita után fordul. Megszaporázza lépteit, s amikor utólérte a lányt köpenye alól kihúzza kezét, s szótlanul az ő sebeit is ellátja - persze ha a lány engedi...*

[Navaratna]

(Szitakötő)

Megáll, lehajtott fejjel hagyja, hadd nézze meg Jeffete a sebét. Nincs jó bőrben lelkileg, de nem panaszkodik.
-Elég lesz bekötözni...Ne pazarolja azon értékeit, amivel bír.