A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

A férfi ismét félrenéz, karját úgy szorítja magához, mint egy félős kisgyerek.

//A következő információ nem tartozik senki másra, csak Zanazanra, ezért privátban osztom meg vele.

Nava: Jelezz, a pm jobb-e vagy az msn.//

[Navaratna]

(Zanazan)

//Újra a sátron kívül, kis idő eltelte után...//

Nem vitáztam vele, ahogy kérte, elhagytam a sátrát. Ahogy kinn voltam ismét, egy fajta súly gördült le a vállamról. Most éreztem csak igazán, milyen feszült voltam én is odabenn. Kellett egy kis idő, míg visszataláltam magamra.
<Békében megdögleni? Mi van, ha tényleg átalakul, agresszív lesz és nekimegy a romokban lakóknak?>
Szívtam egy kis friss levegőt, és elszántam magam arra, hogy a jelenlegi közösség érdekében tájékoztatom Eliast arról, több mint valószínű, egy újabb beteggel több lett. Elmegyek a férfi sátrához, remélve, már lehiggadt annyira, hogy szót lehet vele érteni. Bár itt mindenkinek rojtosak az idegei és hamarosan én is bérelhetek egy helyet közöttük. Amiket odabenn megtudtam és amit tapasztaltam, arra felé vezet.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Ahogy félrehajtod a pokrócot, látod, hogy Elias egy takarón ül, lótuszülésben, lehunyt szemekkel. Kezeit halántékára szorította, szája haragosan biggyed lefelé. Körülötte számos felcserszerszám hever, legtöbbjük azonban igencsak ramaty állapotú. Még jó, hogy nem szorulsz ellátásra.

Anélkül, hogy szemét kinyitná, érzelmektől mentes hangon kérdezi.

-Igen?

[Navaratna]

(Zanazan)

-Bocsásson meg Elias, hogy zavarom...
<Hogy pakolta így fel a lábait? Dögöljek meg, ha én erre képes lennék!>
-Beszéltem azzal a férfival, aki az imént jött meg a táborba odakintről...Aki önnek nem akart semmit se mondani...Nekem közlékenyebbnek bizonyult, és attól tartok megbetegedett. Jobban, mint itt bárki, és veszélyesebben is...

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

-Beteg?

Szemei felpattannak. Úgy tűnik, ez a szó valami különös reakciót váltott ki belőle.

-Azonnal meg kell vizsgálnom.

Gyorsan felkászálódik, és kapkodva kezdi összeszedni a körülötte heverő dolgokat.

-Beszélt? Mit mondott, mi gyötri?

[Navaratna]

(Zanazan)

-Van a karján egy kelésszerű dolog. Olyan, mintha azon a folton nem is emberi lenne a bőre, hanem valami más. Azt kérte, hagyják békén, de mi van, ha az a valami fertőző?
Izgatottan álltam egyik lábamról a másikra. Az eszközei bizarr rozsdás gyűjteményt tettek ki. Mit akar majd csinálni szerencsétlennel, aki a halált várja? Mi van, ha bepöccen és megtmadja Eliast?
-Számítson rá, hogy nem együttműködő beteg.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

-Ha nem hajlandó együttműködni, akkor kénytelen leszek drasztikus megoldásokhoz folyamodni. Nem csak az ő élete foroghat kockán, főleg, ha valóban veszedelmes ragályról van szó.

Elindul a sátor bejárata felé. Utat engedsz neki, és követed sietős léptét. Ingerülten rántja fel Varlin sátrának pokrócát. Egy pillanatig némán áll, majd elfordul, mély undorral az arcán. A pokróc visszahullik helyére, előtte azonban te is láttad, mi történt a férfival: torokvágást hajtott végre, előtte azonban talán ki akarta vágni a fekélyt karjából. Iszonyatos ereje lehetett, hogy egyetlen hang nélkül vitte véghez...vagy már rég nem érzett semmit.

[Navaratna]

(Zanazan)

Hátrahőkölök, és levegőért kapkodok. Hányingerem támad.
-Ó, te szent akárki-nyögöm- Az előbb még élt és beszéltem vele!
<Vajon jobb lesz így neki? És nekünk?>

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, este
Résztvevõk: Mindenki, kivéve Zanazan
______________________________________________________

Alix orrnyergét ujjai közé csíptetve hallgatja marakodásotokat. Végül megcsóválja fejét.

-Sikerül végre befejezni? Nem értem, miért olyan nehéz felfogni, hogy nem elvi kérdésről van itt szó. Ha így folytatjuk, nem is kell sokáig mennünk, felköthetjük magunkat az első fára.

Keletről lassan feltámad a szél, elfújva a mocsár bűzét a hegység felé.

-Végülis oly mindegy...

Azzal felhúzza csuklyáját és lassan elindul az egyik ösvény felé. El nem tudjátok képzelni, mit akar kezdeni egyedül a sötétben, nem néz ki kószaféleségnek.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

Testvérei szavaira feje vörösödni kezd és látni rajta hogy csak egy hajszálnyi kell hoy kitörjön akár egy vulkán.
<Arghhhhh...ezek mind bolondok...egyik ezt akar máski azt!Capna belétek a menykő, bár amilyen helyzetben vagyunk ez még bekövetkezhet!!!Mégi smi a fenét csináljak??? Na tessék ez is!!! Arghhhh>
Ám ez mégis elmarad. Feidéz magában egy képet egy kellemes emléket

...Lágy tavaszi szellő lengedez alig látott még 14 nyarat, Alia szigetét körülörelő tó partján sétál... mestere kiséri, csak nem rég lett a tanitója s máris apjaként tiszteli,öszülő ám egyenes tartásu ember, kezében smaragd berakásu bottal...az életről regél.
Nem lehet minden olyan amilyennek akarjuk!...

Kinyitja szemét. Nyugoddnak látszik szótlanul vár egy percet ha a többiek ezalatt nem csinálnak semmit megford és némán elindul a forgószéllel elentétes irányba követve Alix-ot.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Daychín nyugati határvidéke
Idõpont: Őszi hónapok, reggel
Résztvevõk: Zanazan
______________________________________________________

Elias kifakadásodra odalép melléd és megszorítja karodat. Füledbe suttog.

-Kérem...csendesebben. Semmi szükség arra, hogy az egész tábor pánikba essen. Épp elég szörnyűség történt az utóbbi időben, egyre többen veszítik el az utolsó, csipetnyi reményt, mely a szívükben élt.

[Cadoras]

<Cadris>

- Hékás, merre mész? Megyünk mi is, hisz a kérdés eldőlt! - szólok Alix után, majd én is utánaindulok.
<Olyan értetlenek, mint a gyerekek>
- Nincs szükségünk vezérre, hisz egyenlőek vagyunk Darton szemében!
Elgondolkodok egy pillanatra.
<Talán elő kéne hozakodnom a kínos kérdéssel. Remélem, nem reagálják túl>
- Közben megbeszélhetnénk azt is, ki honnan való, s hogy mennyire emlékszik múltjából. Talán megtaláljuk a kapcsot, mely összeköt minket: az Apánk.
<Remélem, tényleg közös az ősünk.>

[Navaratna]

(Zanazan)

Bólogatok, de még mindig sápadt vagyok.
-És most mi lesz? Eltemetjük? Uram, ha leszáll az éj... A betegek cselekvőképtelenek... 6-an hogy védünk meg mindenkit, ha az is kétséges, magunkat meg tudjuk-e? Ugye önnek van már valami ötlete?-szorítom megmost én az ő karját. Nem erősen.
<Olyan szívesen szívódnék fel, ha valaki előállna egy biztos menedékkel!>

[Rayvanur]

(Ando)

<Ah de lökött egy társaság ez. Mindenki csak a magáét szajkózza, és meg sem hallgatnak.>
Rövid töprengés után elindulok Ryelék után. De látszik rajtam, hogy már csak testben vagyok itt a gondolataim, messze járnak.
<Azzal hogy jelöltem magam vezérnek nem nagyon sikerült kierőszakolnom, hogy végre döntés szülessen., talán legközelebb hallgatok és csak a végén, jelzem a bele egyezésem. Kár erőltetni az ilyen dolgokat hagy menyjenek a maguk útján. Végül a természet rendje által vagy Sorgon akaratából úgyis kiemelkednek az arra érdemesek.
Viszont ez a kis szürke egér, aki ott elől olyan határozottan baktat vajon miért tart velünk?
Nem a jó szándék vezérli az biztos, és azt is nehezen hiszem el hogy csak úgy kitették a házból. Biztos, hogy van valami fedett célja oka annak hogy velünk tart. Bár már azt sem nagyon értem, hogy mi mit keresünk itt?! És egyáltalán mikor fogjuk magunk mögött hagyni ezt az átkos vidéket?>
Mikor a dartonita felteszi a kérdést nem reagálrá, láthatóan a gondolataival van elfoglalva. Ettől kicsit még az arca is kisimul most, hogy kikerült az arckifejezésem az önkontrol alól.

[Alauron]

(Drin)

Halkan felnevet Cadris javaslatát hallva, bár nevetése nem gúnyos.
<Nem is csodálom, hogy Cadris bátyámat nem vezette az ésszerűség, és azt mondta ne legyen vezetőnk. Tán a többiek belementek volna, de így most miatta bukott a dolog. Erre inkább azzal áll elő, hogy ismerkedjünk, itt a láp közepén.>
- Inkább siessünk, mert Alix már el is indult. És, már ne is haragudj, de nem a legjobb időpont most elmesélni ügyes bajos múltunkat.
Ha tud, felvesz egy botot, akármilyen görbe is, ha nincs rajta sok ág akkor megteszi.
- Adjatok egy rongyot, és csináljunk egy fákját, még mielőtt ezek a kátrányos kürtők elfogynak mellőlünk. Lehet hogy más is észreveszi a tüzet, de én nem látok semmit, de semmit! Igyekezzünk, még a végén elveszítjük a lányt, vagyis a húgunkat.
<Kitelik Alixtól, hogy valami mágiával lát a sötétben, de azért biztos bevár majd, ha észreveszi hogy nem megyünk. >