(Aldalea Dzsarali)
Elveszem a kulcsot, aztán sietõs léptekkel a szobámba megyek. Az ajtót magamra zárom, hogy senki ne zavarhasson meg, miközben lemosakszom és átveszem a ruhámat (ami ugyanolyan, mint az elõzõ, csak tiszta). Ami rajtam volt, azt kiöblítem, és kiterítem a szekrényre, ablaktáblára, ahol van hely. Ez körülbelül fél órát vesz igénybe, aztán magam után zárom a szobát, a kulcsot az övemre fûzött pénzeserszényembe dugom, és lesétálok az apámhoz és a bátyjaimhoz és helyet foglalok körükben. A terjengõ ételszagra a gyomrom is megkordul és kopog a szemem az éhségtõl.