Al-Abadanai kalamajka

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana -
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Flamme O’Styg (Flamme O’Styg)
_____________________________________________________________

*Egyáltalán nem tetszett amit a kapuőr mondott, de hát nincs mit tenni várnod kell. Várni és reménykedni abban, hogy nem kell még egy éjszakát kint töltened a csillagos ég alatt ezekkel a vadidegen emberekkel. Te is húzódol tőllük, és ők is tőlled - mivel elég kimért és távolságtartó vagy velük szemben. Leülsz közvetlen a kapu melett, hogy azonnal észrevehesd, hogyha az őr visszatér. De nem történik meg. Sokáig ülsz a fal adta árnyékban, egy picit talán el is bóbiskoltál. Arra ébredsz fel, hogy valaki föléd tornyosul. Szemeidet kinyitván az egyik utazótársadat pillantod meg. Kivont karddal a kezében. Igen gondterheltnek látszik az ember, valamit magyaráz és mutogat a sivatag felé. Rögvest szétnézel...a karaván kísérők - úgy mint Te mind harci készültségben vannak - és mindenki a tevék takarásában gugol, fekszik a homokon. Szemeid a homoktengert vizslatják - de nem látol semmi oda nem illő dolgot. A dzsad férfi int, hogy indulj utána.*

[Flamme O'Styg]

~Nah, az embert már nem hagyják egy percre sem pihenni...~

Zsörtölődik magában, miközben pofákat vágva felkel és kissé ingerült állapotban követni kezdi az ébresztőjét. A Távolban semmi értelmeset nem lát fél-elf szeme, nem érti mi ez a felhajtás. Kíváncsian megy oda az egyetlen olyan emberhez, aki megéri a szavait. Hangjában a törelmetlenség és az idegbaj közelsége egyszerre hallatszik.

-Mi ez az izgalom? Mi történt? miért van mindenki felfegyverkezve? Mi a fene történik már itt? Sogronra!

Csók az ujjon, majd csípőre tett kézzel, fapofával mered a korcs-dzsadra...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - As Sa'an város falai alatt
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Flamme O’Styg (Flamme O’Styg)
_____________________________________________________________

*Talverint az egyik legbelső teve mögé bújva találod meg. Értetlenül néz rád - szemmel láthatólag retteg - félti a büdös életét...*
- Most nincs idő beszélni...menjen tegye a dolgát amiért fizetek...vagy nem kap egy rezet sem... Megtámadtak bennünket...látja!?!... ...
*Azzal a háta mögé mutat. Ott látod a sivatagi vezetőt teleaggatva vagy öt nyílvesszővel egy tevének dőlve. Mindegyik vessző a mellkasából áll ki.*

[Flamme O'Styg]

Rémült arccal veszi tudomásul, hogy az az ember, aki talán egyszer kifizette volna a szolgálatait, holtan fekszik. Szemeivel még mindíg a távolt pásztázza. Ha meglátja merről jönnek a támadók, megfigyeli, hogy milyenfajta ellenséggel állnak szemben. Próbál egy olyan helyet találni a konvojban, ahol fedezéket találhat a nyilvesszők ellen, mégis belássa az egész "csatateret". Megfordul a fejében, hogy talán a városőrséget kéne riadóztatni és az ergyszerűbb lenne, de mivel már oly régen nem keveredett külöünösebb izgalmas helyzetbe, ezért inkább azt a verziót válassza, hogy vár, kinyiffant pár embert, ha közelebb jönnek, aztán pedig menekül . Ezt persze magában inkább úgy hívja, hogy erősítést hoz. Megnézi, mennyien vannak a védők, mennyien a támadók. Semmi pénzért nem kockáztatja az életét, holmi karavánok miatt. Azzal a taktikával próbál hozzáállni a dolgokhoz, hogy első a biztonság, a becsület csak utána következik. Tudja, hogy valószínűleg nem sok pénzt fog kapni ezért a feladatáért, de nem tud semmit sem tenni. Mostmár ez így lesz...

[Alauron]

(Salah)

Hallgatom ahogy beszámol ittléte történetéről, és megszemlélem a jelképet is.
- Gyámolítód halála bizonyosan lelkedet sajgatja most. A legjobb amit tehetsz, hogy a sivatagra bízod a gondjaid, és ahogy az utakat járod, meglátod nyugalom lesz neked osztályrészedül. Hát még ha közben tehetünk is valamit ami elveink szerint helyes...

Amikor Kalmon figyelmeztet úgy teszek mintha már régen sejtenék valamit, és kezemet feltartva nyugalomra intem. Bár nem mozdulok, gondolatban már a támadókat kaszabolom...de mikor kiderül hogy magányos vándorral van dolgunk, lemondok a kaszabolásról, és csak magamban berzenkedem eképpen:
<Nem vettem észre hogy a közelben ólálkodik...túl sokat időztem Abananában, hogy a Fényességes emír neve legyen áldott a szépségén, de bizony az ösztönöket eltompítja...>

Ha odatelepedett üdvözlöm:
- Az Úttalan és Határtalan sivatag bizony kifürkészhetetlen, hogy íme egy újabb magányos utzót sodor elém ma. De, lehet megcsal szemem, de lehet mégsem szűkebb hazám fia vagy , hisz termeted oly idegen e tájon, bár ha megmondanád neved, ahogy illik, eloszlathatnád kétségem, mint a nap tüze a fellegeket szerte Ibara felett...és lehet azért sem vagy szűkebb hazám fia, mert itt inkább azt nézik sivatagi rablónak, aki lopakodva hallgatózik a dűnék árnya alatt, mint azt aki pusztán magányosan jár, bár ebben te sem vagy más mint én, Hazámfia. Kegyes viszont veled Galradzsa, mert időben észrevettük a külöbséget, hát vígasztalódj, és légy üdvözölve körünkben...-nem ellenségesen beszélek, csak rávilágítottam a helyzetre, ám udvariasra, sőt nyájasra kerekítettem a végét.

<Igazán elégedett lehetsz "Hazámfia", valamit érzek a levegőben. Valaminek jönnie kell, ami azt jelenti jó úton járok.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana -
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Flamme O’Styg (Flamme O’Styg)
_____________________________________________________________

*A támadás miatt gyorsan elbújsz egy teve takarásában. A helyzeted viszonylag elég jó, mert két oldalról védve vagy, és előtted is terpeszkedig egy "védfal" tevékből. Az előttetek tátongó sivatagot ha nem is egészen, de belátod - semmi mozgást nem fedezel fel. Némelyik "társad" arckifejezését látod forgolódásod közepette: mindenki ideges, feszült, ami persze ebben a helyzetben normálisnak mondható.
Jó pár perc eltelik feszült várakozással. De semmi mozgás nincs a sivatagban. Néhány ember felegyenesedik a teve takarásából, de erre sem történik semmi, mintha a támadó(k) nem is léteztek volna...*

[Ralog Gebbro]

(Joakim Assante)

*Joakim csak nézi a nőt miközben az záporozza hozzá intézett kérdéseit. Az első tíz kérdés után már tátott szájjal bámul a nőre. Amikor befejezte Fergia a kérdéseinek feltevését vesz egy nagy levegőt és belefog a mondókájába.*
- A rendtársaim halálnemét nem ismerem. Titkolták előttem feletteseim. A papírt Al Abadana terén egy tábláról vettem le...mivel hogy vérdíj is van ennek a förmedvénynek a fején.
Lovon érkeztem a városba és egyedül jöttem. Lényegében mindenki látott aki abban az időben kint tartózkodott az utcán - mert mindenki megbámult a csillogó fekete vértemben lovagolván. Kerestem egy fogadót - mely végül is a Tengercsendje lett...kivettem szobát úgy, hogy itt tartózkodásom hosszát nem tudtam előre...és foglalót adtam 3 ezüstöt ezért és teljes ellátásért... A fogadóstól kérdeztem, hogy nem-e tud arról, hogy idegen rajtam kívül érkezett-e a városba és ő irányított a gárdavezetőhöz...aki az áldozat lett, akinek a meggyilkolásával vádolnak. Az utcán össze is futottam vele, de akkor nem szolgálhatott információval, nem tudott idegen jelenlétéről rajtam kívül... Kifutott hajóról is érdeklődtem, mivel az emberem menekül...és hát hajóval eltűnni könnyű - de már lassan egy hete nem futott ki hajó a kikötőből. Elmentem a kikötőbe, ahol két hajó dekkolt. Egy 1árbócos és egy 2árbócos... A kissebbiken senki nem volt, a nagyobbikon voltak a matrózok és a kapitányukhoz vezettek - nevét nem tudom. Ekkor mondta, hogy nem látta az általam keresett férget, és nem is akar kifutni. A hajóutat kizártam ez miatt és olyan embert kerestem, aki járatos a sivatagban - mert más útvonalat nem látok arra, ha valaki innen tovább akarna menni, szökni. A fogadósom küldött el a Dradorz nevű egyénhez...innen ismerem a nevét...kapcsolatom vele eddig nem volt és csak egyszer láttam és beszéltem vele. Ő lehetett az, aki úgy ütött meg a hajón, hogy a majd 3 méteres lépcsőn egyenesen szálltam lefelé - bár csak az öklöt láttam, a hozzátartozó személyt nem, de akkora ökle csak neki lehet...
És mégegyszer mondom...nem önbíráskodni akartam...és nem egyedül, de mivel késtem a megbeszélt időhöz képest és még vártam is és még akkor sem volt ott a gárdavezető, így úgy döntöttem, hogy körülnézek addig a hajón...úgy gondoltam ott lesz a kapitány és számon tudom kérni a hazugságát. De ehelyett találtam a hullákat, a padlótól plafonig vérben úszó kabinban, és utána a gárdavezetőt...
*Joakim fáradtan fejezi be mondandóját. Szemmel láthatóan fáradt, és hallhatóan éhes. Gyomra kordulása pont abban a hirtelen beállt csendben hangzik fel, amikor befejezi beszédét. Összeszorított szájjal ül tovább a székén és egyre halványodó szemmel figyeli a vele szemben ülő embereket.*

[Flamme O'Styg]

~Rejtély, rejtély hátán... Milyen városba hozták azokat a köveket? Az nem normális...~
*Flamm is feltápázkodik a helyéről, még szerencse, hogy nem készült fel annyira a csatára, különben most fűzögethetné vissza a helyére azokat a jóságos kardokat. Tehát felkel és némi búval a képén visszafekszik a kapuhoz, várva, hogy az őr hozzon valami hírt. Ezek után végképp nem szeretné itt tölteni az éjszakát. Ha fél órán belül nem jelentkezik. Maga megy utána...*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - El Zashrad városa, a gárdisták székhelye
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Joakim Assante (Ralog Gebbro) , Fergia Yitulin (Szitakötö)
_____________________________________________________________

*A teremben síri csend telepedett meg – egyedül Fergia határozottan szóló hangját lehetett hallani. A kérdészáporra még a kapitány is elismerően nézett a nőre. Szája gyenge mosolyra húzódott, és az arcáról le lehetett olvasni, hogy mélyen tiszteli a nőt tudásáért. Sötétbarna szemeiben apró aranypöttyök csillogtak ahogyan a nő szavaira figyelt. Fergia határozottsága, tudása és gyorsan vágó esze a teremben minden jelenlévőt lenyűgözött. Afuz a fordítás közepette alaposan meg is izzadt – hiába, hogy immár több mint 4 hónapja dolgozik együtt a nővel, de ez a tempó még neki is sok volt.
Fergia utasítására egy gárdista azonnal elindult a kért tárgyakért, és pár perc múltán már meg is érkezett velük. Mindegyik darabot letette a nő elé az asztalra. Egy sárgás, gyűrt állapotú papíros, egy polip formálta ezüst karkötő, és egy egyszerű, nem díszes hagyományos dzsad fegyver a dzsambia került a nő elé. Mindeközben a Jaszaf melleti gárdista egy papíroson bőszen írogatott valamit. Amikor készenlett odaadta főnökének, aki átfutotta, majdan fellállt helyéről és kiment az ajtón. Másod magával tért vissza. Egy fiatal, alig 20 éves egyenruhába öltözött férfival érkezett vissza, aki az ajtóban megállt.
Csendben még végighallgatták Joakim válaszadását, majd a gárdavezető vette magához a szót, melyet Afuz természetesen fordított Fergiának és Joakimnak is.*
- Elküldettem a megnevezett személyekért egy-egy emberemet. Kb. fél óra és mindegyikük az Ön rendelkezésére áll Fergia Yitulin.
A Sakál nem ismeretlen számunkra sem – mint ahogyan a többi dzsad emírségben és sejkségben sem. Már tíz éve gyarapítja a lelkén száradó bűntettek sorát, de még soha senki nem volt képes elkapni. Valamilyen oknál fogva képes úgy eltűnni mint a lábnyom egy homokvihar szelében. Főlleg gyilkosságok száradnak a lelkén – és csak feltételezzük, hogy bérbe adja tudását, hogy mindig pénzért dolgozott – hogy így mondjam a gyilkolását…
A kapitányt Dzsabib Isza Haszabi-nak hívják pontosan. A várt szállítmányáról még mink sem tudunk semmit – majd akkor, ha meg is érkezik a városba, ami eddig még nem történt meg. Viszont a kapitány már előre jelezte a majdani kifutási szándékát.
*Mondandója vége felé összehúzott szemekkel figyeli a gyanusítottat. Odalép mellé, fejét a sajátja felé fordítja – nem durván bánik vele. Arca egy pillanatra mintha meglágyult volna, majd utána a régi erős arcvonások jelennek rajta meg. Parancsoló hangnemben hozat vizet, s amikor pár perc múlva meg is érkezik nagyon lassan – szinte cseppenként adagolja a paplovag szájába. Aki először mohón akarja birtokba venni a vizestömlő nyílását, de a kapitány erős szorításának köszönhetően nem bírja. Pár korty után már a szemeibe lassan visszatér a fényesség, már nem olyan fátyolos tekintete sem.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - a sivatagban
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Salah ibn Mu’tasim (Alauron) , Kalmon Yadah (Quator ar Zaraquer) , Gorden Harunn (Gorden Harunn)
_____________________________________________________________

*Salah és Kalmon feszülten figyelik az ismeretlen személy felbukkanását. Amit közelebb lép feléjük arcán látszik egy cseppnyi megkönnyebbülés fáradsággal elegyedve. Hátrafordul a sivatag felé és harsányan elkiálltja magát – Salah megérti a parancsszót, a tevéket szokták eképp magukhoz hívni gazdájuk. Lassan egy pont indul meg a távolban, s pár perc után megjelenik Darag. Gorden kantárszárnál fogva közelebb lép a pároshoz, tevéjét lefekteti, s ő eléje ül, úgy hogy mindkettejüket láthassa. Salah szavaira egy gyenge mosolyt erőltet arcára, és így válaszol.*
-Bocsássátok meg nekem, hogy így rátok törtem ismeretlenül – a nevem Gorden Harunn – és a hazád az én hazám is – ha itt élsz Abadanában, bármily szokatlan legyen testem szemednek. Itt születtem e kietlen homoktenger közepette As Sa’an városában a magasságos kék ég alatt. Utam, ha Galardzsa nem kívánja másképp, oda vezet – jó anyámat jöttem vissza messzi utamról meglátogatni. - *A nap már teljes pompájában feljött az égre. Gorden aggódva tekinget fel.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Abadana - As Sa'an városának falai alatt
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava
Résztvevõk: Flamme O’Styg (Flamme O’Styg)
_____________________________________________________________

*Értetlenkedve állsz a történtek felett, de végül is egy vállrándítással elintézed. Ha valaki meg akar benneteket támadni - úgyis megfog, ha máskor nem a sötétség leple alatt. Ezért mindenáron beakarsz jutni a városba, nem szeretnéd kint tölteni az éjszakát. Visszasétálsz a kapuhoz, s várod, hátha megjön az őr a hírrel: beengednek, vagy nem engednek...
Látod amint a vezető testéből a nyílvesszőket kiránják, egy tarka csíkos lepedőszerűségbe bebugyolálják élettelen testét, és egy picit arrébb viszik, hogy ne legyen útban. Megvárod a fél órát, de az őrnek se híre, se hamva nincsen.*

[Navaratna]

(Fergia Yitulin)

Elégedett vele, hogy hamar teljesítették a kérést, bár tűnődve fűzött hozzá a hallottakhoz:
-Nos, becsülöm a sietséget, de talán várhatott volna azzal a listával, kiket is kéne idehozni. Van a fogadós és egy szolgálója, van a kapitány, akinek márneve is lett azóta, az a Dradorz nevű valaki, egy gárdista, aki részt vett a szemben ülő behozatásában...Az utcagyereket szerintem hiába keressük, és itt be is zárult a lista. Akit esetleg az írnoka kifelejtett, tegye hozzá, nagyuram.
Felállt, miközben Joakim inni kezdett, magyarázatképp a gárdavezetőre tekintett:
-Felmérném a fogoly egészségi állapotát. Ahhoz képest, hogy alig egy napja van étel és víz nélkül, igen gyenge lábakon áll. Kínozták tán? Milyen bánásmódban részesült elfogatása óta?
Ahogy a lovag befejezi az ivást, felállítatja, külsérelmi nyomokat keres, megnézi a szemeit, szemhéját alul le is húzza, aztán kinyújtatja a nyelvét, megnézi a körmeit, füleit, haját, futólag a fejbőrét is, tetű vagy bármi fejsérülés után kutatva. Amennyire van rá lehetőség, a hajlatait (hón, combbelső) is megvizsgálja és fültöve alatt mindkét oldalon megtapogatja a nyakát.Közben beszél:
-Nos, lovag uram, az a gond, hogy kiderült, egy-két dolgot kifelejtett az első beszámolóból, és igen vázlatosan fogalmazott. Én megértem, hogy inkább karra edzették és nem az elméjét pallérozták túlnyomó többségben, de reméltem, megért engem. Hiba volt a feljebbvalói részéről részleteket eltitkolni. Küldök is egy goromba levelet hozzájuk. Honna tudta hogy azt a rajzot kell leszednie, azaz hogy úgy néz ki az, akit keres? Ennyit legalább az orrára kötöttek? Hol van most a lova, hm? Kitől érdeklődött a hajókról? Az áldozattól, vagy más személytől? Hol lelte meg azt a Dradorz nevű személyt? Egyáltalán mi és ki ő? Férfi vagy nő? Mert ilyen randa névvel akár egy vaskos nő is szaladgálhat az utcán. A faja ember, vagy valami más? Személyleírás kéne róla, ha esetleg a város gárdistái névről nem tudnák, ki az. A tett helyszínéről egy kurta szót sem ejtett. Merem remélni, a sokktól azt nem felejtette el. Mért is késett el a helyzsínről? Ugye erre még nem adott magyarázatot?
Amint végzett a vizsgálódással, és nem talál semmi eltérőt vagy szokatlant, visszaül a helyére hogy az elé hozott tárgyakat megtekintse. Nem volt benne indulat, nem szidta ő a lovagot előtte, nyugodtan elmondta neki, amit akart.
-Nos, ha van írnokunk, jegyzetelhetne még egy kicsit. Mondjuk Joakim Assante, Uwel paplovag eddigi vallomását. Hm, a korát és pontos lakhelyét nem árulta még el, de szerintem perceken belül elárulja, mint ahogy azt is, hogy van-e felesége vagy utódjai. Minden adatot felveszünk. Ha esetleg a születésének idejét is ismerné, az igen pompás lenne. És azt is fel lehetne vinni, kik voltak jelen a kihallgatásán, hogyha később a fényességes Abdul ibl Jaszhafin, kinek neve tiszta, mint a hajnali harmatcsepp vissza akarna kérdezni, minden úgy volt-e, ahogy a papíroson áll, akkor tudja, kihez kell fordulnia. Lovag uram, most tessék figyelni. A jobbomon ülő mélyen tisztelt nagyúr Jaszaf aim Nadhbul, kire rossz szava senkinek nem lehet, s ő szavatolja az ön épségét e falak között addig, amíg kell-a bemutatás ezen részénál finoman a dzsad férfi karjára tette a kezét és rá is nézett
-A balomon ülő férfiú a tolmácsom, Afuz al Dzsangara, mert nélküle bizony otromba mód szólnék a sivatag urainak nyelvén, s az néha kevés lenne. A jelen levő őrök nevét nem tudom.
<Ó, az égre, mióta itt dolgozom, átvettem a helyiek cikornyás beszédét. Szószátyár lettem. Majd le kell szokni róla, ha magam vagyok.>
-Az én nevemet hallhatta, Fergia Yitulin vagyok, és minden, csak nem dzsad asszony. Főképp nem asszony-biggyesztette a végére szemakasztgatva
-Engedélyt kaptam a nyomozásban való részvételre.
Kezét még mindig a gárdavezető karján pihentette, visszaforult hozzá, dzsadra váltott az eddigi közös után
-Jó nagyuram, ha majd e rab tére vissza sötét lukba, mit híva cella, kell beszél mi mi fog történ, én vala sok kérdés, mint homokszem utazó csizma belsőn, s vala még kérdés eme Sakál. Jó leszen így?

//Fergia amint feláll, már lehet látni, hogyan is fest. Kinézete így most: magassága olyan 170, karcsú, határozott ám finom mozgású, hosszú fekete szoknyát visel, ami a földig és és suhog, ha lép, anyaga valami közepesen könnyű pamut anyag lehet. Derekára a sivatagi népek szokása szerint anyagot tekert, feltehetőleg átvett szokás, az anyagban néhol kopott ezüstös hímzésszálak ismerhetők fel. Övéből egy tőr markolata kandikál elő. A ruha felső része csak kissé bő, hosszú ujjú, csuklóig érő, közepesen bő szárú, nyaki része V kivágású, épphogy láttatni engedi kulcscsontjait, s egy lánc szárait a nyakában. A komor ruha alatt formás keblek sejthetőek, a nő nyaka szépen ívelt, pár kurta göndör tincs esik rá. haja szőkésbarna, közelről őszesebb hajszálakat is fel lehet fedezni benne. Szemei sötétkékek, az egész arc legbeszédesebb része, inkább ezzel fejezi ki érzelmeit, mint az arcával, utóbbi általában márvány-nyugodt. Szemei sarkában pici szarkalábak már vannak, de ez nem von le szépségéből. Ajkai rózsaszínek közepesen teltek, arca szív alakú. Füle nincs kifúrva, egyéb ékszert nem visel a láncon kívül. Lépéseinek hangjából ítélve sarut viselhet//

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

<Oázis, város egyre megy. Majd Velar dönt, mint annyiszor már.>

*Ábrázatomon is látszik, hogy megfontolom a hallottakat.*

-Akár együtt is folytathatjuk utunkat, ha gondoljátok. Nekem mindegy melyik városba vagy oázisba vezérel a Sors. Legalább lesz alkalmam megismerkedni furcsa beszédetekkel és szokásaitokkal. Természetesen, ha nem egyfele visz utunk az sem baj csupán a megbeszélt útbaigazításra lesz szükségem.

*Közben a húsból és kemény sajtból megkínálom újdonsült ismerősünket is.*

-Harunn uram fogyassz nyugodtan velünk, hisz biztosan hosszú út áll mögötted és még a vége is odébb lesz.

[Alauron]

(Salah)

<Nafene! Gorden Harunn...és? Ennyi? Hát mi ez az ember, kaktusz? Ennek egy őse sincs, vagy titkolja őket? Mégha abadanai, akkor is furcsa egy szerzet. Nekem mondhatja az összes megveszekedett fűrágó sáska, hogy csak kertészkednek mikor a fényes emírek rózsáit tépik, nem hiszek nekik. Na, ugyanígy vagyok a Névtelen Hangtalanokkal...vagy csak azért nem mondott többet amit mondtam? >

- Kalmon, Messzi Nép Fia, ahogy felajánlottam, van hely számodra mellettem, és ha úgy döntesz kísérjük el szülőhazájába a jó Gordent hát arra megyünk. As Sa'an városa, bár hírét vettem már a sokféle portékának, megannyi bazárnak, és mégtöbb bölcsességnek mi a falain belül honol, idegen előttem. Szivesen tartok veletek arra, hogy megfürödjek pompásnak mondott forgatagában.

[Flamme O'Styg]

~Azt hiszem ami sok az sok! Vajon mennyi lehet az idő? Ebben az istenverte sivatagban nem lehet megállapítani...~

*Kissé ideges képpel ugrik föl a helyéről és sétál oda a kapuhoz, mint valami hurrikán. Ha van a környéken még őr akkor szól neki.*

-Elnézést, a honfitársa nemrég megnt be a városba, hogy üzenetemet a hatalmas sejk elég vigye, de még nem tért vissza. Ez normálisnak mondható, vagy csupán én érzem úgy, hogy ma már nem látom őt többet?

*Ha nincs a környéken senki akkor csak szimplán bedörömböl kesztyűs kezével a kapun, ha valaki "ajtót nyit" neki akkor annak mondja el a mondandóját.*