Haonwell városa

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*[/i]Jól esik neki ez a kis séta az erdőben, attól függetlenül hogy Pat a társa. Nem is gondolkozik azon, hogy kettesben vannak, figyelmét a bokrokra és növénykere fordítja.*
<...lássuk csak...hogy is néz ki a cickafark, vagy... vagy az útilapulevél...>
*Felkapja a fejét mikor meghallja a víz csobogását, és diadalmas mosoly terül szét az arcán, mintha csak neki köszünhetnék hogy megtalálták. Pat szavaira halkan felnevet.*
- Miért nem mondod azt hogy a testemet akarod látni?! Amúgy megköszönném a segítségedet.
*És azzal a lendülettel lekapja magáról a felső ruháit, meg a dobótőreit. Csak útközben észleli, hogy még fájnak a sebei, ezért egy kicsit lelassul és fel is szisszen, habár ezt Pat nem látja, mert a fején van még mindig a ruhája. Készséggel fogadja Pat segítségét és közben fürkészi a reakcióját, mit reagál a vizsonylag kidolgozott és erős alkat láttán.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

//még az erdőben Pat és Maldar közt...

*Kicsit meglepődik amikor Maldar viccelődik vele, s egy pillanatra összeráncolja a homlokát.* <Most van kedve viccelődni? És ha nem viccnek szánja? Ehm....Uff... Hogy ennek is így kelljen történnie, miért pont ő jött velem... a francba, csak legyen önkontrollom... csak megtudjam állni...>
*A homlokráncolást kicsit zavart pillantás követi, majd egy félszeg mosoly, ami nem volt eddig jellemző a lányra.*
- Öh... már láttam a testedet, ha nem emlékeznél rá tegnap este... Szóval újat már nem tudol mutatni. Csak annyi a különbség, hogy tegnap nem voltál tele ilyen csúnya sebekkel - így persze óvatosabban kell bánnom veled...
*Megvárja míg Maldar leveszi ruháját. Meghallja a szisszenését, de nem szól semmit - mintha észre sem vette volna. Amikor végzett közelebbről megvizsgálja sebeit. Maldar észreveszi, hogy Pat nem csak a sebekkel foglalatoskodik, hanem úgy az egész testével, bár próbálja palástolni.*
- Hát... nem szép látvány... Egy kérdés... állva, ülve vagy esetleg fekve óhajtod, hogy kimossam őket. - *Kicsit mintha elpirult volna, s magyarázatképpen gyorsan hozzáfűzi még.* - öh... fekve azért lenne jobb, mert akkor nem lennél mindenhol vizes, vagyis a nadrágod száraz maradna.
<Persze akkor is száraz maradna, ha levennéd... ... ... Ááááááááááá a francba, nem lesz ez így jó...>

[Navaratna]

(Szitakötő)

<Nem fáj...A büszkeség bezzeg ha fájna, ordítana.>
Megnézi, az öltöztetéstől nem-e vérzett át a saját kötése, aztán ő is megnézte, hol vannak, s megkeresi azt a férfit, aki legelőször nézett ki a házikóból jöttükre. Vajon él még egyéltalán? Nyugodt, de már nagyon beszélhetnékje van mind a támadásról, mind a sejtéseiről, fel-s alá koslat.

[Schinter]

Arbor Vitus


Bar szotlanul ul a helyen eles hallasaval figyelmesen hallgatja a tobbieket,hogy vajon mihez kezdenek most es vajon hogy hataroznak...Itt maradnak ejszakara vagy tan tovabb setalnak az erdoben,hogy minel hamarabb odaerjenek a faluban...Szive szerint tovabb indulna,de a sebe miatt meg itt maradna es keresne egy keves novenyt,miket az erdo ad a szamara,hogy sebe minel hamarabb begyogyuljanak...Erdekesen veszi tudomasul,hogy az emberek fel s ala jarkalnak...Pedig az ido sok mindenre gyogyir...

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Mintha egy kicsit elszomorodna a válasz hallatán, és még hozzáfűzi:*
- Tényleg, igazad van, tegnap már megvolt. Kiment a fejemből. Na mindegy.
*Amint észreveszi, hogy Pat nem csak a sebekkel kezd foglalatoskodni, kis huncut mosolyra terül az arcára, ha Pat felnéz látja, nem akarja takargatni.*
<...lehet hogy tényleg tetszek neki?:)...de akkor tegnap...áá nem...hagyjuk...vagy...vagy majd elválik idővel...>
*Aztán a nő kérdésére kicsit felhúzza a szemöldökét és még nagyobbra húzza a száját.*
- Hát... Ahogy neked kényelmesebb, azt csinálsz velem amit akarsz...

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*Jeffete nyugodt tekintettel leül a fogoly feje felé. Két kezét a fej két oldalához érinti halánték táján. Elmélyült koncentrálásba kezd, s rövid idő után testének körvonalát fényes sáv öleli körbe. Folyamatos mormolása még sokáig hallatszik felőle.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Kedvesen rámosolyog a férfira és anyanyelvén (dwoon) félhangosan pár szó kicsúszik a száján.*
- Amit akarok... jah...akkor még este sem megyünk vissza...
*Majd hirtelen átvált a közös nyelvre és egy mosoly kíséretében folytatja.*
- Akkor inkább fekve, ha kérhetlek... Vizes nadrágban még fel is fázhatsz, amit nem szeretnék...
*Amikor Maldar lefekszik a földre Pat letérdel mellé és óvatosan tisztogatni kezdi kissé ügyetlenül a sebeket. Nem írtózik a seb látványától, sem érintésétől, megpróbál minél jobb munkát végezni. A keze néha elkalandozik Maldar melkasán, de pár másodperc múlva elrántja onnan kezét mintha égetné a férfi teste. Amikor úgy gondolja, hogy végzett kedves mosollyal a férfi szemébe néz, de amikor megszólal mintha kicsit szomorú lenne.*
- Tudod, ha nem így lennénk... mindegy... menjünk vissza a többiekhez, nekik is kell a víz...

[Navaratna]

(Szitakötő)

Ismét zavarba jön, amint Jeffetét furcsa művelet közben látja, inkább félrefordítja a fejét.
<Egek, odahaza sosem láttam ilyen 20 év alatt sem, itt meg egy nap alatt már a sokadik bűbáj játszódik le a szemem előtt. Ki fog égni az agyam...>
-Hol maradnak Paték? Megkeresem őket. Ön pedig ne mocorogjon, súlyos sebei vannak, akár fáj, akár nem.-figyelmezteti az elfet, aztán megérintve fegyverét, hogy az a helyén van-e elindul arra, amerre látta eltűnni a párocskát.
<Remélem nem a tetemeiket találom, vagy nem úgy, hogy Maldart már hantolni kell, mert elvérzett. Attól, hogy valaki vígan sétál, még lehet súlyos sebe.>

[Anathor]

(Maldar Yffil)

*Lefekszik a földre ahogy Pat óhajtja. Hagyja Patot "dolgozni", szóval nem szól bele semmibe. Különösen élvezi a "kényesztetést", mégha fáj is neki a nő néhány érintése. Felsóhajt halkan mikor Pat végez a sebekkel, majd megköszöni az ellátást. A nő szavain azonban egy kicsit elkerekednek a szemei, majd egy zavart mosolyt ereszt meg és egy kicsit el is pirul. Még egy kis ideig ott fekszik, félig felülve, így a nő már elhagyja őt.*
<..."ha nem így lennénk"...hmmm...ezek szerint tényleg tetszek neki ...>
*Ahogy befejezi az elmélkedést, felöltözik, megfog annyi vizet amennyit bír, és Pat után ered. Jókedve van, de amint beér a többiekhez letörli mosolyát az arcáról.*

[Yvett de Crei]

(Patricia Kromhaar)

*Még egy kicsit elmereng a férfi tekintetében, de hamar "kijózanodik". Feláll, s edényébe vizet mer, majd szótlanul, szomorkásan indul vissza a többiekhez.* <Most megint rosszat mondtam, bizonyára valamilyen könnyűvérű ribancnak gondol... Pedig ha tudná.... ha tudná már rég gyűlölködve meredezne rám... vagy nem is élnék... Nem szabad, hogy az érzelmeim túlnőjjék magukat...nem szabad engednem... soha...> *Amikor visszaértek segédkezik a sebesültek ellátásánál, majd érdeklődve figyeli Jeffetét, amint a foglyot kezelésbe veszi.*

[Deval Bereth]

(Avarath)

*A kérdéseit mintha csak a levegőbe mondta volna, de nem foglalkozik vele.*
<Biztos valamit együtt akarnak csinálni. >
*Mikor Morik segít neki a sebeit ellátni félszemmel a fogolyt nézzi, hogy hátha meglát rajta valami furcsát, de erre nem ekrült sor...*
-Köszönöm Morik.

*Amikor a sebkötözésnek vége lett, odamegy ő is Alauronhoz és figyelemmel kíséri az eseményeket.*

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

~Sötétség és félhomály keveredése, néha "szemet bántó fényesség". Káosz. Gyermekkori képek, egy asszony, egy kard villan felé. Álomképek. Érzelmek garmadája, harag, bosszú, gyűlölet - egy-egy képkockába vegyítve. Nincs összefüggés, nincs kapocs - csak káosz. Miez?... Fekete csáp... Ááááááááááááááá Sötétebb és sötétebb...és csak zuhanás a mélybe, a sötétbe, érzésre mintha az őrület húzná magával.....~
*Jeffete szájából halk mormogás hallatszik. Szemei lehunyva, mélyen a fogoly tudatába merül. Pár tíz szegmens elteltével azonban alakja megremeg, mintha jeges szél söpört volna végig rajta. Először a jobb, majd a bal orrából lassan egy-egy vérvörös csík indul meg, hogy állán végigcsordulva aláhulljonak barna csuhájára. Úgy ugrik el a fogolytól Jeffete mintha egy hirtelen fellobbanó tűz forrósága érte volna el. Féltérdre érkezik, jobbjában lévő botjára támaszkodik. Szemei pár pillanatig értetlenséget tükröznek, de lassan visszatér beléjük a nyugalom. Színtelen, érzelem mentes hangon szólal meg, de szavaiból egy cseppnyi keserűség érződik.*
- Sajnálom, én itt már nem tehetek semmit. Tudata megbomlott végleg...

[Navaratna]

(Szitakötő)

Mikor látja, hogy épen térnek vissza Paték, megnyugszik, kezét elhúzza fegyveréről.
-Minden rendben? Lassan indulnunk kellene, ez ahely nem biztonságos. Arbor nagyon súlyos sebet kapott, de megtagadta az ellátást. Önfejű.
Megtudva, hogy Jeffete sem tehet semmit, megingatja fejét:
-Így nehezebb lesz, de nem semmi sincs veszve. Ön jól van, uram? Még a nevét sem igazán tudom-néz a magas Avarathra.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Haonwell- A Völgy felső részeinél
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, dél után valamivel
Résztvevok: mindenki
___________________________________________________________

* Morik fejét megrázva emelkedik fel... arcát Jeffete felé fordítja...*
- Én előre megmondtam. Kíméljük meg a szenvedéseitől és végezzünk vele. Elvégzem a hálás feladatot, ha vonakodtok megtenni...
* Mondja rezzenetlen arccal...*
- Hm... a pajtában gondolom akadnak hosszabb falécek. Kettőt összefogunk, a lepedő maradékát kifeszítjük közé, néhány szeget beleverünk az alkotmányba, esetleg keresztbe valami rugalmasabb fát átvetünk... és így készítünk hordágyat. Az elf aigha fogja a saját lábán elhagyni ezt a helyet... khm... Avarath! Megtennéd, hogy két hosszabb lécet és néhány vékonyabb hajlékonyabb puhafát idehozol? Addig én kerítek valamit bentről, amivel össze tudjuk kötni vagy szögelni...
* Jeffete válaszát még meghallgatja, majd ha a férfi rábólint, kardjával egy iszonytató erejűt sújt a férfi nyakára... pár másodperc alatt vége szakad a tébolyult szenvedéseinek... majd miután Avarath munkának látott, a kunyhóba indul... biccent az elfnek és Szitának...*
- Hordágyat készítünk. Uraságodnak -.-
* Majd a szoba egyik sarka felé siet el... egy fejszét emel fel a földről... a falakat kezdi el vizsgálgatni... egy nagyobb sóhajtás után a létrán felkúszik, majd fejszével a tetőnek esik... pár másodperc és néhány falécel tér vissza... vaskos acélszögek állnak ki az alkotmányból... a gladiátor büszkén emeli meg a párosnak szerzeményét... remélhetőleg eddigra Avarath előbányászott néhány fát... Morik és Avarath a szögekkel, a fejszével és a falécekkel kevesebb mint tíz perc alatt össze tudják állítani a hordágyat... már csak valami vászonféleség kell hozzá... *

[Schinter]

Arbor Vitus


Megvonja a vallat morik kijelentesere,de nem mond semmit.Most inkabb az a gondolat foglalkoztatja,hogy vajon hogyan derithetnek fenyt a dolgokra,mivel hallotta,hogy Jeffete nem ment semmire a tudomanyaval egyelore...