Fergia nyugodtan hallgatja Jaszafot, az utolsó szavaknál már feláll: -Tegyen belátása szerint.
Észrevéve hogy az ork halott, átkutatja a tetemet, van-e nála bármi, ami segítségére lehet, nyomravezető, akármi. <Joakim túl jó munkát végzett. Máskor mellé kell tennem a szót, hogy élve...>
A megindult nyüzsgés közepette eszébe jutott Avyen. A nő most egyedül igencsak ijedt lehet...de Kalmont sem találta szemeivel. <Méghogy egyedül...A férfi bűvkörébe jutott. Hamar köttetett szerelmek hamar érnek véget. Amúgy vicces. Csak nekem tűnt fel, hogy a falakon, padlón vér, hogy tetemek voltak a hajón? Csak nekem maradnak ezek meg a fejemben, más a csata sóval hintett mezején szívét bontogatja? Ennyire szenvtelen a világ? Mindenki vak? Ezer meg ezer halál láttam ezer meg ezer formában, mégsem lettem rá vak és érzéketlen. Bár más gyengébb. Más héjat növeszt hogy vak legyen. Más becsukja a szemét és elfordul.
Remélem nem annyira tiszteletlenek és szentségtörők, hogy a mulandóság hajóján egymás testében keresnek megnyugvást és partot. Avyen önuralmában nem bízom. A vigasztalás bármilyen formája utat talál hozzá. A férfi meg...Darton viccelődik velem. Próbára tesz, meddig bírom? Eh, botor beszéd. megyek és szólok neki, hogy szükség van minden férfikézre a fedélzeten, s mivel ebben a munkában én nem vagyok hasznos, maradok a nővel. Vihar lesz, én sem vígadnék forrongó gyomorral egyedül.>
Lefelé menet összefutott Kalmonnal. Először komoran méregette az arcát, de mivel semmi olyat nem látott rajta, ami szentségtörésre utalna, kisimultak vonásai. -Kérem segítsen a fenn lévőknek. Vihar közeleg.
Majd nézte még egy röpke darabig a férfit, mintha mondani akarna még valamit, majd legyintett magában. -Menjen.
Ezután megállt Avyen kabinja előtt, kopogott, várt 3 pillanatig aztán belépett. Az alvó (vagy ha felkelt ébren lévő) nőhöz lépett, leült az ágyra, finoman vállára tette kezét (és ha aludt, megböki, hogy keljen fel). -Nyugalom. Azért jöttem, hogy készüljön fel. Vihar csap le ránk. Minden férfira fent van most szükség.
Körbenézett a szobában, majd újra a nőhöz fordult: -Odafenn mondani akart nekem valamit. Rideg voltam. Gyóntatni nem gyóntathatom, de meghallgathatom. Ha még el akarja azt mondani, amit. A korbácsnyomokat is tisztázhatná. Három dolog fordul csak meg bennem: vagy jog szerint kapta, vagy mert obsor volt vagy saját magával tette fanatizmusból.Pár perc múlva már lehet, hogy nem lesz rá alkalma. Ez a vihar esőt hoz és életeket vihet el. Akár az enyémet is. <Bár akkor betegre nevetném magam. Megtörténhet, de nem érzem, hogy időm lejárt. Hm, te öntelt nő, hát a halál óráját nem ismerheted, de bármikor jöhet!>
A nő arcán vizsgálgatja, de nem lélekbelátóan, csak türelmesen. A toroni szót szándékosan használta, hogy vajon beigazolódik-e feltételezése Toronnal kapcsolatban. <Milyen nyugodt. Megtalálta. Hm, néha irigylem az ilyeneket, mint ő. Túl régóta veszem magam körül halottakkal. Túl régóta. Nem szabad elzárkóznom az élőktől. Eddig sem tettem, de másképp közelítek egy halotthoz és másképp egy élőhöz. Ezt nem lenne szabad így tennem. Kitől mástól értsék meg a holtak világát és a gyász mélységét, ha nem tőlem?>
Flamm segít a vitorlák leszedésében. Látja a kis jeleneteket, pofont, szóváltást, miegymást. Nem igazán érdekli, most a túlélés a lényeg, mikor végzett odament gorden-hez. -Egyet értek veled, s szónoklatoddal...
Kurta kifejezések, kis hatásszünet és egy teljesen más hangnemmel kérdezi. -Van még valami amiben segíthetek?
A fél-elfnek hosszú fekete haja van és smaragdzöld szeme. Fekete bõrkabátot, egy zöldes inget és fekete bõrnadrágot visel. Tiszta csizmája tompán kopog. Oldalára 2 míves kard van felfüggesztve. Kesztyûs kezét feléd nyújtja. -Üdvözöllek!
*Kalmon távozása nem ébreszti fel, de Fergia ébresztgetésére felkel. Nagyon meglepődik. Először azt hiszi, hogy a nő mégis exterminust akar végrehajtani rajta, de arca nem ilyen szándékokról árulkodik. Végighallgatja és mégjobban elámul. Gondolatait egyből kimondja.* - Miért? Most miért érdekel annyira a nyomorom? Eddig miért voltál velem ilyen rideg? Mi változott? Azt nem hiszem, hogy elkezdtél becsülni, mert szerintem nem becsülsz bennem semmit. Szerintem a szemedben csak egy zavarodott hülye kislány vagyok, aki nem ért semmit az életből. Pedig már eleget láttam belőle. Talán túl sokat is. Csak nem úgy viszonyultam a szörnyűségekhez, hogy bezárkóztam és tüskéket növesztettem, hanem mindig is próbáltam értékelni azt, ha mégis jó történik velem. És én az emberek társaságát jónak tartom. Lehet, hogy ribancnak nézel ezért, de ez van. Én ilyen vagyok. *Látszik a lányon, hogy valami elpattant benne, és tényleg őszintén beszél felszabadulva bizonyos gátlások alól.* - Én kicsi gyerekkorom óta rabszolga voltam. Ahogy te nevezted obsor, bár valószínüsítem, hogy nem vgy tisztába a szó jelentésével. Az életem sosem ért semmit. A gazdám akkor ölhetett meg, amikor akart, azt csinált velem, amit csak akart. Nem voltam több, mint egy állat. Voltam Toronban is rabszolga, de időm nagy részét Abasziszban töltöttem le. Innen vannak az ostor és korbácsnyomok is. *Kibújik a hálózsákból és láthatóvá teszi jobb combjának tövét hátul, s rajta rabszolgabélyegét.* - na igen. Jog szerint én még mindig rabszolga vagyok, szóval akármikor akárki visszavihet, és nagy jutalmat kaphat értem. Pláne mert nem csak a szökésem miatt üldöznek északon. Ezt akartam neked meggyónni. Szerintem egy rabszolga sem tekintené bűnnek, de mégis az. Én embert öltem. Méghozzá a rabszolgatartóm unokaöccsét. Szülinapjára kapott meg engem a nagybátyjától. Már csak a masni hiányzott rólam. Ezt sosem fogja az megérteni, aki világ életében szabad volt. Ez az elkényeztetett kis úriifjú viszont csak egyvalamit akart tőlem, és ezt szerntem nem kell ecsetelnem. Amikor végül ténylegesen elkapott és megbecstelenített, utána elborult az agyam és megöltem. Méghozzá álmában, amikor semmi esélye sem volt védekezni. Addig döfködtem, amíg mozdítani bírtam a kezemet. Gondolhatsz szörnyetegnek, és foglalkozásom mellett már gyilkossággal is vádolhatsz. Megtörtént. Ha tehetném, visszacsinálnám, de nem tehetem. Azóta viselem a tettem terhét, és tudom, hogy sosem kapok feloldozást. Hát röviden ennyi. Szavakban nehéz leírni azokat az érzéseket, amik akkor megfordultak a fejemben. Szerintem nem is nagyon érdekel téged. Én nem vagyok olyan mint te. Az érzelmeim rabja vagyok. Nem vagyok kemény. nem vagyok erős. Én szenvedek az érzelmeim miatt. És azért kerestem a társaságod, mert te nő vagy, és azt hittem, hogy te talán jobban megértesz majd. Tévedtem. Ne haragudj, hogy "zaklattalak" a gyerekességeimmel. Többet nem fog előfordulni. És ne aggódj, nem fogok kárt tenni senkiben. Nem fogom elcsábítani és egymásnak ugrasztani a hajó népét. Nem fogok káoszt előidézni. Nem lesz rám gondod. Semmi lelkiismeretfurdalást nem kell miattam érezned, ha egyáltalán képes vagy ilyesmit érezni. csak ennyit akartam mondani. Ismered a hibáimat és a bűneimet. Tégy belátásod szerint. Nem fogok ellenkezni, és még hibáztatni sem. *Avyennek megint sírásra görbül a szája, de visszafogja magát. Eleget bőgött már. Visszabújik a hálózsákjába és begubózik.*
A hozzászólást 2 alkalommal szerkesztették, utoljára Quiasse Limenel Umassyras 2006.09.17. 17:26-kor.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*A fedélzetre menet összefutok Fergiával. Viszonzom a kutató pillantást. Felérve felmérem helyzetünket. Látván, hogy már bevonták a vitorlákat és viszonylag lassan hánykolódunk a tengeren kicsit megnyugszok, hogy Salah intézkedett, amíg távol voltam.*
<Megússzuk. Mostmár biztos vagyok benne. Ha a hajó kitart, akkor mindenki életben marad. Ha szétesne, akkor pedig meg kell oldani a mentést.>
*Megyek beszélek Flammel és Gordennel.*
-Sorstársaim. A vihar súlyos teher lesz mindannyiunk számára. Az embereket látom már terelgetik a fedélköz felé. A nyílászárókat meg kell erősítenünk és őrséget kellene állítani, mert ebben a kavarodásban és tömegnyomorban a gyilkos is könnyedén lecsaphat. Nem hiányozna egy véres kavarodás, amikor idekint tombol Antoh haragja.
*Hatásszünet. Látszik, hogy éppen összegyűjtöm a további megosztanivaló gondolatokat.* -Viszont fel kell készülnünk a legrosszabra is. Keressünk csónakot, hátha van ilyen esetekre eltéve egy-kettő valahol. Ha mégsincs, akkor pedig ki kell találnunk, hogy miből tudnánk összehozni valamiféle tutajt, amin elhagyhatjuk a hajót, ha úgy hozza a szükség.
<Hm. Kissé bőlére eresztettem. Mindegy az a lényeg, hoyg minden eshetőségre fel tudjunk készülni. Csak aztán gyorsan túljussunk ezen a viharon, hogy ismét Avym mellett lehessek. Fergia meg jobb, ha vigyáz a zaklatásával, mert érik a tengeri fürdetés. ..Ez azért egy kicsit aggasztó gondolat volt. >
*Még mindig a mérgen merengve sétál le a kabinok felé, hogy megvizsgálja a sérültek elhelyezését. Még látja, ahogy az északi társa bekopogtat, majd belép egy kabinajtón.*
<Hmm... mi a fene? Jobb lesz, ha megnézem...>
*Az ajtó elé áll, elkondolkodik pár szegmensig, majd határozottan kopogtat. Ám a szeme sarkából észreveszi a kapitány kegyetlenül megcsonkított holttestét. A kabin ajtaja éppenhogycsak résnyire nyílt ki, szinte csak Carwynnak, amintha egy szellem hívná oda.* Összeráncolt szemöldökkel lép be az ajtón, miközben ügyel, hogy ne lépjen belsőségbe, vagy vértócsába.* <Szép összeállítás...>
*A szag, és a látvány nem várat sokáig magára, a férfi percekig összegörnyedve áll és köpködi ki a reggelijét.* Ekkor érkezik meg két sivatagi rabló, épp egy sebesült társukat segítik le. Meglátják a kyr-vérűr ebben a kellemetlen pozícióban, és elkezdenek hahotázni teljes torokból. A 'gyógyító' kissé tanácstalanná válik, majd ezt követi egy haragos kirobbanás a férfiak felé toroni nyelven:*
-Kuss legyen! Fogjátok be a mocskos pofátokat, és ahelyett, hogy itt röhogtök vigyétek fel...ezt... Neki fent van a helye.
*A két dzsad egymásra néz, és ismét elkezdenek nevetni. Carwyn lassan rájön, hogy toroniul szólt hozzájuk, majd átvált dzsadra, és iszonyúan lehordja a fickókat. Azok egy vállrándítással elintézik, majd bemennek a kabinba és egy lepedőbe csvarják a holttest darabjait. Majd elindulnak felfelé. Carwyn nagy levegőt vesz, majd kerew egy mosdótálat, hogy kiöblítse a száját. Megkeresi a betegeket, és megvizsgálja, hogy jó helyen vannak-e. Sokan fekszenek egymás mellett, mint a heringek, de legalább viszonylagos szárazság, és meleg van. Végül elindulna az északi által meglátogatott kabin felé, ám mikor kilép az ajtaján akkor lép be oda Fergia*
<Ez egyre furább.. találtak volna valamit? Egy tárgyat? Egy kaput? Miért jár mindenki abba a kabinba? Legjobb lesz ha megnézem..>
*Ismét a fa ajtó elé áll, a szívverése felgyorsul, majd idegesen bekopog. Nem megy be, várja a választ. Ha logikátlanul sokáig nem érkezik válasz belép.*
Fergia nagyot sóhajt, változtat az arcán, azaz levette az általános rideg maszkot. Egyből egy normális ám az átlagnál nyugodtabb nő ült ott. Szemei nem voltak hidegek, tartása sem volt karótnyelt, sem kimért. Két kezébe vette a nő arcát, és halk magyarázó hangon belekezdett: -Én mindenkivel ilyen vagyok. Nem választok ki senkit , hogy aztán élvezettel kínozzam. Ismersz engem? Nem. Szerinted én már formáltam rólad egy ítéletet. Te is rólam. És ez nem szép. De nem haragszom. Láttam, társaságigénylő nő vagy. Ebben eltérünk, de ez nem jelenti azt, hogy akkor vége mindennek. Láttam, másképp éled meg az érzelmeid, mint én. De attól ez még nem jelenti azt, hogy ismerlek és beleteszlek egy dobozba, és ráírom, hogy Avyen, aki ilyen meg olyan. Én is láttam, amit láttam, ezt most ne firtassuk. de nem azok miatt vagyok ilyen amilyen. Mindig is ilyen voltam. De nem jelenti azt, hogy viszonylagos erőm mögött nem lehetek ingatag. Az erkölcsöd nem minősítem, nem vagyok sem az apád, sem az anyád, nincs jogom hozzá. Az az ő dolguk, másnak pedig hallgass a neve. Így nekem is. Az embereket sajátos módom kezelem. Ami lehet rossz, lehet jó. Te életigenlő vagy. Éna nem és az igen között.
Valahova a távolba néz, aztán újra a nőre: -Obsor. Nagyon jól tudom mit jelent. Gyepesedett agyú kasztrendszer legalsó foka, ahova a senkiket és külhoniakat is sorolják. Volt dolgom romlott toroniakkal. Többel, mint szerettem volna. Szörnyeteg lennél, mert kiemelkedtél a rád kényszerített sorból? Nem. Mondom, nem ismersz. Nem kellek ahhoz én, hogy igazoljam, tetted helyes volt. És újra megtennéd, ha tehetnéd. Nem értettelek meg? Saját mércéd szerint hamar vártad a jeleket, ami szerinted a megértés, . Várni.Türelemmel.Nem mindenki olyan nyílt és közvetlen, mint te. De hisz láttad. És ne halljam, hogy ok nélkül megalázod magad előttem szavaiddal. Értelmetlen. Nők vagyunk. Te a világ előtt élsz, én mögötte. De a víz alatt kavarognak az áramlatok. Látszólag nyugodt a víz szine. De alant nem.
<Lehet, feleslegesen magyarázom. Már eldöntötte, miként viszonyul hozzám.>
-Megértelek, jobban mint hinnéd. Ha nem érdekelnél, annyit se beszéltem volna veled, mint eddig tettem, s keményebben elküldtelek volna. Akkor hagynálak egyedül szyínevedni a viharban s elvonni mellőled mindenkit, ki enyhet adna magányodban. Szerinted mért vagyok itt? Mért? Társaságnak. Nem tartasz rá megfelelőnek?Nem vágtalak pofon, de úgy teszel, mintha. ismerem a boszorkány hivatást. Űzője jelleme dönt, miképp él tudományával. Tudom. Éltem közöttük.
A kinti toroni hangok beigazolták feltételezését, a kopogásra az ajtóra nézett: -Most nem aktuális, a hölgy nem szalonképes. Ha fontos, közölje ajtón keresztül.
*Fergia válasza után csak hallgat pár másodpercig, aztán megöleli a nőt. Magához szorítja, ahogy kis erejéből tellik és kicsit megnyugszik. Igazán a kopogás sem érdekli nagyon, csak örül, hogy mégis tévedett, és félreismerte Fergiát. Tehát Morgena mégis világosságot gyújtott elméjében. Végül felnéz a nőre és elmosolyodik.* - Nem igazolást vártam, csak, hogy valaki meghallgasson. És a mai eszemmel nem tenném meg újra. Bocsáss meg, hogy siettettelek. Belátom, hogy félreismertelek, és bánom, hogy nem adtam neked időt. Remélem, hogy elölről tudjuk kezdeni az egészet. Én nem leszek annyira közvetlen és tolakodó, és alkalmazkodóbb leszek. Nem lógok majd a nyakadban. Remélem, hogy tudok segíteni valamiben. Én eléggé értek a mérgekhez. Vajákos vagyok, és ezzel foglalkozom. Én valószínüleg meg fogom tudni mondani, hogy mivel mérgezték meg azt a dzsadot. És ha valakivel baj történik, akkor meg tudom gyógyítani, meg főzök is a népre.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
-Az jó lenne. A tetovált fejű férfinál van a nyilacska. Pillanat, megnézem, kinek olyan sietős. Addig húzza fel a takarót, mert bár én hidegvérrel végignézem pucéran is, de a fedélzeten lévő férfiakról ezt nem mondanám el. A főzés jó. Én nem nem tudok.
Feláll, suhogó ruhában az ajtóhoz megy és résnyire nyitja. Mikor látja, a félvér az, halványan elmosolyodik: -Pont önről beszéltünk. Ha ráér idehozná nekünk a mérgezett nyilat? Avyen vetne rá egy pillantást.
A közelgő vihar ellenére finoman végignézett a férfin, majd újra a szemeibe nézett. <Mennyire lehet zavarba hozni egy toroni férfit? Semennyire. Ha bálbajáró volt, akkor azzal se, ha egy szál szimbólumban állnék elé.>
*A lány gyorsan nyakig bújik a hálózsákjába és pironkodva néz Fergiára.* <... Remélem, hogy sikerül beazonosítani a mérget. Ha én nem tudom, akkor már baj van. ...> - Fent a fedélzeten tudjátok valamiben a hasznomat venni? Törött kézzel nem nagyon tudok ugrálni a kötélzeten és csak útban lennék.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
//Részben örülök neki, hogy van egy olyan jk-m aki önállósítja magát és játszik az njk-kal.... DE ... ezek a dzsadok egy ilyen lehordásra nem egészen így viselkedtek volna Orwen . Most az egyszer betudatom az abszurd helyzet-ek okozta lelkiállapotnak... de legközelebb kéretik ilyennel megvárni km-nénit.
KM esemény [Yvett de Crei] Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevű kétárbócos Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava Résztvevõk: mindenki _____________________________________________________________
*Carwyn a lépcsővel szembeni ajtó mögött megtalálja a kapitány hulláját. Lábbelijére már nem tapad vér, hisz ennyi idő után rég megszáradt. A két feketeruhás férfi valószínűleg igen zavart elmeállapotban lehetnek, hisz még a csillag alakban felnyitott testen is csak röhögnek. De azért megfogják a hullát, és csak úgy alanatúr... felviszik a fedélzetre, egyenesen Salah elé helyezik le. Arcukon még mindig ott van a zavart vigyor.*
- Eztet itten ni... mondani nekünk idegen, hogy hozzuk fel ide a fedélzetre jóuram. Hoztuk. - *azzal saját társaikhoz térnek vissza. Széles karmozdulatokkal mutogatnak, magyaráznak a többieknek - néha Salah felé is, miközben hangosan röhögnek. De csak ők ketten vannak ilyen állapotban, a többiek némán hallgatják őket. A vihar nagy sebességgel közelít a tengeren hánykolódó hajó felé. Szinte percenként hasítja ketté a fekete égboltot egy-két villám megvilágítva a nagy káoszt a fedélzeten. Ez még kapóra is jön az ott serénykedő embereknek, legalább látnak is valamit. Így Salah elkap egy olyan jelenetet a rablóktól, hogy ketten-ketten megfogják a röhögő társaikat, és egyszerűen átdobják őket a korláton. Így közülük a fedélzeten már csak öten vannak, és még 4 fő lent a sérültek közt. A karaván tagjai közül hárman vannak a fedélzeten, ők Flammal együtt a vitorlát vonták be. 7 társuk van a fedélközben sérülésekkel. A fedélzeten még Kalmon, Gorden, Jaszaf és Joakim tartózkodik, aki abban a pillanatban ébred fel álmából, amikor az egyik rabló artikulátlan hangot hallatván tiltakozna a vízbe dobástól. Hamar fel is pattan helyéről Joakim, kardja markolatán a keze, de amikor észreveszi, felfogja nincs harc a már pár centire kihúzott kardját visszacsúsztatja helyérre. Elcsodálkozni látszik pár pillanatra, majd a kormánynál álló Jaszafhoz siet.*
- Látom már jól van. Örülök neki őszintén. Egyben bocsánatot is kérnék, amiért én elaludtam, pedig segítségemre szükség lett volna. Mit tehetek? Látom a vitorlák bevonva...
*Jaszaf a villámok fényében kissé mogorvának tűnik. Feszült arccal válaszol vissza, bár a hangjából nem érződik ki semmi sértő, neheztelő él.*
- Pihenni kell - az elmúlt két nap nem lehetett kellemes. És legalább most kipihenten tud segíteni. Ám idefent nincs szükség, ennyien elegen leszünk, sőt... - *tekint körbe a hajón gyorsan egy villám alatt.* - Menjen le inkább a fedélközbe, járja végig a sebesülteket, vizsgálódjon, és ha meglát egy sebhejes arcút azt azonnal hozza elém élve... őt keressük.
*Joakim kissé megfeszült a parancsra, de nem szólt, inkább elindult - az, hogy a Sakál odalent van, felizzította vérét.*
Két sivatagi rabló, vigyorgó fejjel eléhelyezi a felkoncolt testet nagyon küszködnie kell, hogy nehogy elhánnya magát. Szerencsére nem látszik minden a sötétben, de egy pár lépésre elhátrál tőle. <Mégegy hulla...de mit röhögtek ezek? Megvesztek. Ki mondta hogy hozzák ide? De mondjuk jól tették...nézzük...oh hogyan is nézhetnénk ebbe a sötétbe bármi is rajta? Tárolni meg minek? Nem tudom ki volt ez, de nem is érdekel...egy temetés már volt, szép volt, elég volt. >
Néhány halk szóval kíván jó utat a test egykori tulajdonosának, majd egy arra járót megkérve tengerbe dobja, aztán visszatér a dolgához. <Ha nincs csónak, már nem lesz elég időnk hajót építeni magunknak...ha nem bírja ki ez a teknő a vihart, akkor hogy bírná egy összetákolt roncs? Képtelen ötlet...Ez a kapitány meg...még jó kogy felkelt és kormányoz...A vihar alatt lehet hogy le fog csapni az aki megpróbálta megölni...>
A mellette álló társaihoz szól hát: - Akkor a legjobb lesz ha serénykedünk, és figyelünk...látom az Ököl Szolgája épp lemegy a hajóközbe, ott ő vigyázkodhat, nehogy gyilkos kedvű utitársunkank bátorságot adjon a vihar...én úgy tervezem fent maradok, ki tart velem? Nem ártana kikötni magunkat, nehogy a vihar lesodorjon, kell egy jó hosszú kötél.
*Körülnézek az egyre vizesebb fedélzeten. Már csak mi vagyunk fent, mindenki levonult a vihar elől.*
-Úgy gondolom, hogy jobb lenne lehúzódni a vihar elől, mert itt nem tudunk majd rendesen kapaszkodni. A kormánnyal nem sokat tudunk tenni ilyen háborgásban. Esetleg, ha a lovagmaradni akar kormányozni, akkor maradhattok vele, de én személy szerint inkább a lentieket védeném a gyilkostól. De inkább a kormányosunkat is meg kéne kérni, hogy jöjjön le, nehogy itt pusztuljon.
*Ezzel lemegyek a fedélközbe és becsukom az ajtót magam után, de még nem zárom be. Odalent körüljárom az elhelyezett embereket megnézem, hogy mindenki rendben van-e. Utánna pedig visszamegyek Avyen kabinjához és a tenger zajára való tekintettel hangosan kopogok.
<Nah elláttam jótanáccsal a többieket ennél többet most nemtehetek. Velar kérlek segíts ki minket ebből a viharos kutyaszorítóból. Remélem Avymat nem terrorizálta nagyon Fergia. >
//Bocsi, csak nem akartam lemaradni.. a 2-3 nap kihagyás alatt végülis "csak" 5 oldalt kellett átolvasnom. Termeltetek rendesen.//
(Carwyn)
*A hálózsákba burkolózó nő látványa kicsit megdöbbenti, zavartan rábámul, bár döbbentségét csak felvillanó, tiszta kék szemei jelzik.*
<Hmmm... ez meg ki a fene?>
*Tekintetét lassan átvezeti Fergia szemeire, majd nem törődve az ismeretlen nővel Fergiához szól:*
-A hajót megvizsgáltam...több helyen is. A kabinok mérete elhanyagolható az egész hajó méreteihez képest. Hogy megértsd: Valami terem, vagy szoba még van a hajóban. Nem tudom, hogy hol, csak ötleteim lehetnek. De valaminek lennie kell...
Egyébként ki ő? *Biccent Avyen felé* <Mostmár... ehh... hagyjuk.>
//Nem maradtál le semmiről. Ha züllés lesz, belerángatlak. Nehogy kimaradj, ha egy kis vérbaj útra kel... Viccen kívül pedig tényleg képben vagy még.//
Fergia Avyenre néz aztán vissza a félvérre: -Uram, ő Avyen. A forgataggal érkezett, csak nem a fedélzetre esett hanem egy kabinba. Furcsa, hogy önnel hamarább találkoztam, még sem tudom még a becses nevét. tehát...Mi név?-kérdezte igen durva akcentussal, de toroni nyelven, és szeme csillogásán látszott, ebben ki is merült a nyelvtudása, vagy ha tud is még, az nem kommunikációra való. Ha megkapta rá a választ (ha nem akkor is) a nőre nézett: -Odafenn percek kérdése és kitör a vihar és az én gyomrom is. Zúg a tenger. maradjon itt, vagy megint eltöri a kezét, és akkor maradandó károkat szenvedhet-ráhunyorgott a nőre, hogy értse, akkor a bal keze valóban megnyomorodhat. -Mindazonáltal felkeltette érdeklődésem, uram.<Ez olyan kétértelmű volt. és úgy nézek rá, mintha temetni készülnék>
- Ha nincs ellenére, önnel tartanék felfedező útra. Avyen, ne féljen. Kalmont leküldhetem ön mellé. Amíg nincs itt, ép keze ügyében legyen fegyver. Ez a hajó nem csak az idő miatt nem biztonságos s nem véletlenül vagyok rajta.
Ha látja, hogy Avyen megértette őt, biccent felé és távozik. Tompa mosoly telepedett a szája szegletébe ahogy csatlakozott a félvérhez. <Síriek a szemei. Pont azért jók. Mint az egy hete vízben ázó szűz hulláé...>
-A rakteret megtalálta már? Konyha van. Legénységi szállás van. Kapitányi szoba van. Ez kevés.