• Fórum kezdőlap
    M.A.G.U.S. Online RPG
    • Keresés
    • GyIK
    • Taglista
  • Felhasználói vezérlőpult
    Belépés
    • Felhasználói vezérlőpult
    • Belépés
  • Postaláda
    Privát üzenetek

Haonwell városa

A múlt... Ez történt Velünk...

Moderátor: Admin

Téma lezárva
1725 hozzászólás • Oldal: 35 / 115 • 1 ... 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38 ... 115

HozzászólásSzerző: Schinter » 2006.08.29. 10:00

Arbor Vitus


Hirtelen kohogve ul fel a hordagyon arca egy pillnatra kifeheredik a gyors mozdulattal,de osszessegeben azert sokkal jobban erzi magat.Korbepillant es latja,hogy mindenki ot nezi.Sejti,hogy mi tortenhetett.Egy kicsit elgondolkodik a hordagyon mintha gondolkodna vmin...

-Ooo...na mind1 menjunk gyorsabban,ahogy a Gladiator mondja

Leszall a hordagyrol es gyorsleptekkel lova fele siet.Nehany kedves simogatassal es nyugtato szvakkal ajandekozza meg hatasat,hogy egy darabig nem fognak elvalni. Aztan Pathoz szol:

-Kosz,hogy vigyaztal ra...

Amikor elindulnak nem ul ra a lora inkabb az ut szelen keres gyogynovenyeket a tobbiek szamara.Tan igy probalja megkoszoni nekik a segitseget...
Ha talal egyet,akkor leterdel melle es egy ima utan kiassa a foldbol es egy kis szutyobe rakja,hogy este vagy egy hosszabb pihenonel odaadhassa a serult harcosoknak es legfokep a papnak...
Avatar
Schinter
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 3440
Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
Tartózkodási hely: Bp,Pécs
  • ICQ
  • YIM
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2006.08.29. 10:08

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgy felső részeinél
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, kora délután
Résztvevok: mindenki
___________________________________________________________



Az elf láthatóan minél hamarabb a maga ura szeretne lenni, bár igen óvatosan érdemes ficánkolnia, mert azért az előbb épült fel egy igen súlyos sebből, gyenge még. Lova figyelme azonnal felé terelődött, ahogy talpra állt. Morik oda se bagózott a galdiátor jelzőre.
-A fadarabokat itthagyhatjuk, de a szövetet hozzuk, még kellhet, ha már nem is hordágynak.
A következő gyógynővények nőnek/virágzanak az erdő szélén és a réten:pimpó, kökény, tüdőfű, kőrisvirág, a vízparton zsurló, fehér fűz, vidrafű. Ezek közül a legtöbb sebre, gyulladásra, vizelethajtónak, lázcssillapítónak, köptetőnek megfelel
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Alauron » 2006.08.29. 12:18

(Alauron)

<Sikerült! Végre megitta. Láthatóan jobban van, már vissza is tért belé az önállósulás kényszere...>
- Folytassuk utat, már keveset haladtunk, és ki tudja mi lesz faluban...most már Arbor nem véres, de van idő kevés.
Avatar
Alauron
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 1273
Csatlakozott: 2006.05.25. 12:41
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Ralog Gebbro » 2006.08.29. 15:29

(Jeffete Fortom )

*Látva az elf jobbulását, feláll mellőle, lesöpri csuháját. Arca megkönnyebbülésről árulkodik. Összeszedi cuccát, s várja hogy tovább induljanak. Nem segít a többieknek szétszedni a hordágyat - ha összerakták nélküle, akkor szét is tudják szedni. Amíg Szita távol van leül kicsit a földre pihenni. Sebei égnek, és minden lépés fájdalmasan érinti. Hogy ne akadályozza a csapatot, szemeit behunyva koncentrál fájdalmai csillapítására. Ha elindulnak ő is feláll, lesöpri magát, Szita mellé lépked és így folytatja az utat. *
Szent a viharnak tombolása, mert eltakarítja a föld színéről, ami elburjánzik rajta és rothadásba fülled.
Szent az örvénynek torka, mert elnyeli a nyüvek salakos hordalékát, amit a zúgó szél a tenger habjaiba söpör.
Szent a vulkánnak gyomra, mert a benne lángoló tűz megemészti a mélyére rekedt mocskot, és kiolvaszt belőle mindent, ami tisztátalan.
Szent a földmélynek sötétje, mert örökre elrejti a szemünk elől, ami nem bizonyul méltőnak rá, hogy visszatérjen a napvilágra.
    (Khótorr liturgikus szöveg)
Avatar
Ralog Gebbro
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 386
Csatlakozott: 2006.05.14. 21:52
Tartózkodási hely: Ynev szerte
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2006.08.29. 15:45

(Patricia Kromhaar)

*Megörül amikor a ló hallgat szavára és kissé arréb áll Arbortól. Szinte megfeledkezve magáról anyanyelvén sugdos tovább a lónak 'nagyon szereted, de nem lesz baj, meglásd.... Jeffete biztos segít rajta... a gazdád nagyon makacs, akaratos... de a maga nemében bizonyára jóságos a szíve, ha ennyire szereted...' Amikor Arbor felül a hordágyon köhögve Pat megkönnyebbül, észre sem veszi először, hogy a ló a haját piszkálja. Már csak akkor tűnik fel neki a dolog, amikor haja kissé nyálassá vált. Zavartan nevetve húzza ki apró hajfonatait a ló szájábó.*
- Na azért ennyire nem kéne örülni... ha meg éhes vagy nem hiszem, hogy a hajam lenne a legjobb étek számodra...
*Arbor szavaira kissé felhúzza szemöldökét, de kedvesen rámosolyog az elfre.*
- Inkább ő vigyázott rád... én csak arréb hívtam, hogy Jeffetéék megtudják itatni veled azt a... valamit...Egyébként örülök, hogy életben maradtál...
*Majd továbbra is a haját csavargatva a lónyáltól (nem mintha csöpögne :roll: ) várakozik az indulásra, s ha nem kíván senki mellészegülni ismét gondolataiba mélyedve indul tovább.*
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Schinter » 2006.08.30. 4:06

Arbor Vitus


Pat szavait hallatan egy mosolyt ereszt meg fele.


//sry kicsit rovid lett...//
Avatar
Schinter
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 3440
Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
Tartózkodási hely: Bp,Pécs
  • ICQ
  • YIM
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2006.08.30. 9:32

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, késő délután, kora este
Résztvevok: mindenki
___________________________________________________________


Szita visszaérve megállt Jeffete előtt. Érdeklődve figyelte, vajon mit csinál a férfi, amiben így elmerül. Míg mások a hordágy szétszedésén ügyködtek, ő lehajolt a férfi elé és tenyerét elhúzta annak arca előtt, mint egy rossz gyerek. Mivel nem történt semmi, ujjaival olyféle mozdulatot tett, mintha megbűvölné, s ezt majdnem elkuncogta. Ám a férfi szemei ekkor felnyíltak, mire Szita haptákba vágta magát, kezeit háta mögé rejtette.
-Öhm, ha minden rendben, indulhatunk…
<Nem vagyok magamnál. Lehet, ima közben zavartam meg gyerekes módon. De a külhoniak mindig szórakoznak valamit az elméjükkel és olyankor se nem látnak, se nem hallanak.>
Maldar megmosolyogta kissé a ló és Pat párosát, majd az egyik volt hordágyanyagrészt átnyújtotta a nőnek.
-Töröld ezzel, ne a kezeddel...
Avarath és Alauron nekiállt a hordágy szétszedésének, Maldar is segített, lévén a követnek csúna kulcsontkörnyéki sebe volt, ami húzódott is a hirtelen mozdulatoktól.
Tovább haladva Morik ment legelöl, néha igazgatta sérült vállát, de zokszó nem hagyta el száját. A patak maradt hűséges követő, csak kanyargása volt változatos, hol homokon futott át, hogy kavicsokat koptatott. Balján meredeken törtek a magasba a sziklák, jobbján a rét folytatódott, hogy aztán újabb fasávval ölelkezzen, mi egy lankásabb hegyoldalon nőtt. Majd ahogy a nap színe egyre sötétebb lett, s a tavaszi levegőnek élesebb foga, a patak mély árokba zuhant, zubogva, sietve valahova el, s szinte már megszokottá vált a partján növő lapulevelek jellegzetes szaga. Egyre gyakrabban döngött szúnyog a fülek körül, s néhány korai ám igen pofátlan bögöly is a csapatból kívánta duzzadtra szívni potrohát. Nem volt a táj az ember kezétől mentes. Hol csonkolt törzsek mutatták a favágók nyomait, hol egy elfelejtett farakás, mit nem volt szekér, ami a faluba vigye. Minél távolabb került mindeni a fogadótól és a favágólaktól, annál jobban ritkultak ezek a nyomok. Az elf lova otthonosan mozgott, ritkán le-le maradt, hogy vagy szomját oltsa, vagy legeljen keveset, de sosem maradt le annyira, hogy szem elől téveszthető legyen. Ha éppenséggel a csapattal haladt, akkor hol gazdája mellett szuszogott, hol Pat mögé sorolt be, hogy orrlukaiból jól a nő nyakába fújjon. Láthatóan Arbor mellett őt szemelte még ki társaságául. Számottevő emelkedők nem nehezítették az utat, völgyben haladt az ösvény. Majd amikor a nap korongja felét a fáknak adta, Morik megállt. Körbetekintett a kis, hűvös levegővel megtelt völgyszakaszon, majd a többiek felé fordult:

-Helyben vagyunk. A ma éjszakát itt töltjük. Akinek nem sérült a karja, felállíthatná a sátrat ( és itt Patra nézett jelentőségteljesen). Közben mindenki gondolkodjon azon, ki vállalja az első őrséget, s hogy kik alszanak a sátorban, mert csak négy személy élvezheti kényelmét. Én a magam részéről kinn maradok.-ezzel kiszemelte a pataktól úgy 10 lábnyira lévő gyepfoltot, letaposta kicsit a füvet, hogy aztán a patakpartról hordott kövekből tűznek való helyet, majd fát keresve tábortüzet rakjon. Északra volt az egyik völgyet határoló hegyvonulat, nyugatra a völgy további szakasza, délre a meredekebb hegyoldal, minek lábánál a patak futott, keletre pedig a völgy azon része, amerről jöttek. Az ég nagyobb darabja borult a társaság felé, felhő nem törte meg folytonosságát, szép, tiszta egű éj volt kilátásban. Az erdő fái már fenyőkkel is vegyültek.
Szitakötő kacérkodott a gondolattal, hogy amint kész a sátor ő beleveti magát és befészkel, de eszébe jutott, arról bizony lemarad. Jeffetére pillantott, holmija lepakolása közben.

<Először vele kell beszélnem. Aztán Morikot a nadrágjából is kirázom a kérdéseimmel. Sok minden nincs tisztázva!>
Holmijai közül egy tekercs papírost ingje alá csúsztatott, majd a szakállas férfi elé állt:
-Itt az idő. Ha nem veszed tolakodásnak.
Majd hangosabban, rekedten a dzsadnak is odaszólt:
-Az első őrséget vállalom, de nem egyedül. Avarathra gondoltam.
-Ő ma cipekedett. Legyen Maldar-javasolt Morik mást. Szita összeszorította az ajkát de nem tiltakozott. Inkább visszafordult Jeffetéhez.

//Maldart és Avarathot ideiglenesen NJK-nak kezelem a játékosok visszatértéig//
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Schinter » 2006.08.30. 10:05

Arbor Vitus


Utkozben a kivagott fakhoz es farakasokhoz le-leterdel es megsimitja oket mikozben halkan mintha vmi fele imat mormolna ertuk.Aztan szotlanul tovabb all.Ahogy kozeledik az ejszaka es egyre tobb verszivo keresi a tarsasag kegyeit a gyogynovenyeken kivul egy kis mentat is elker az erdotol.Termeszetesen igy inkabb a tarsasag korul mozog mint a tarsasaggal es olykor olykor meszebbre megy toluk :P

A taborhelyhez erve lova melle lep es a fulebe sug nehany szot.
-Ugy nez ki este itt pihenunk meg.Menj egyel egy kicsit es igyal is,de vigyazz ne menj tul messzire es viselkedj rendensen :wink:

Aztan keres maganak egy kellemes kis helyet egy fa alatt ahol helyet foglal es neki all a gyogynovenyek kezelesenek.Miutan megfelleloen kezelte oket es sebre teheto/eheto allapotban vannak megtisztitja a sebeit a friss novenyekkel majd a maradekot egy kis talban rakja es odamegy Jeffetehez.

-Segit a gyogyitasban...

Latvan,hogy Szita is akar vmit tole tovabb is all a paptol.Megkeresi huseges hatasat es baratjat es elindul vele az erdoben egy kis elelem utan nezni...
Avatar
Schinter
Fórumozó
Fórumozó
 
Hozzászólás: 3440
Csatlakozott: 2005.10.09. 19:22
Tartózkodási hely: Bp,Pécs
  • ICQ
  • YIM
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Yvett de Crei » 2006.08.30. 10:28

(Patricia Kromhaar)

*Maldartól elveszi a felkínált szövetdarabot és hajához nyomkodja markában, hogy minél több lónyál kerüljön ki fonataiból. Hálás mosolyt küld a férfi felé, de közben szemei szomorúan csillannak meg.* <Tudtam, hogy egyszer eljön az idő, de hogy ily hamar? Sajnálom, ez van, nem mehetek hozzád közelebb, egyszerűen nem tehetem.>
*Jól esik neki a "túra", Arbor lovának nyakába lehelése mosolyra készteti miden egyes alkalommal. Eleinte óvatosan, később már bátrabban simogatja meg a hátas "orrát". Mire a pihenőhöz érnek alaposan el is fárad. Karja is - a vérszopók alapos és fárasztó csapkodásra késztették maga körül, de még így is szerzett jópár csípést nyakára, kezére és arcára. Morik sátorállítási "javaslatát" kicsit fancsali képpel veszi tudomásul, de leveszi hátizsákjait magáról, egy fa tövében hagyja őket, majd szemügyre viszi a sátrat. Kicsit tanácstalanul nézegeti, fogdossa, forgatja - látszik, talán ez az első találkozása egy ilyen alkalmatossággal. Aztán egy vállvonás kíséretében kihajtogatja a sátor vásznát és lelkesedéssel az arcán nekilát összetákolni a sátrat.* < :) Ha nem jön senki segíteni, nem baj... de hogy én nem fogok alatta aludni akkor, az biztos... hogyne, hogy még rámdőljön az egész... :roll: :D >
*Közben azért társaira sandít egy röpke pillanat erejéig - és még épp elkapja ahogyan Arbor Jeffetének nyújt egy tálat ... *<No mi a fene? Csak nem ez a köszönet? Mégsem olyan rideg teljesen ... csak idegenek vagyunk neki ... >
Emberi törvény kibírni mindent
S menni mindig tovább,
Még akkor is ha nem élnek már benned
Remények és csodák.
Avatar
Yvett de Crei
Kalandmester
Kalandmester
 
Hozzászólás: 4390
Csatlakozott: 2006.03.28. 0:45
Tartózkodási hely: Kerecsend
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Alauron » 2006.08.30. 14:29

(Alauron)

Mikor letelepednek óvatosan megtekinti a sebét....(majd írd meg mit tapasztalok) Aztán Pathoz lépked, s megpróbál segíteni...:
- Megvan mind a kötője hozzá? No, első ha kihajtva van, akkor a sarkokat beütni cövekkel, aztán...hol van hozzá támasztani való? Ha kész, bele menni, kell rakni a támasztani valót, és úgy áll. Aztán, megint kötője kell, mindenfelé....oh, látni nem fehér neked ez, ha mondom...inkább együtt csinál te meg én, de én most csak kevés, kicsit még vágva lenni...
Avatar
Alauron
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 1273
Csatlakozott: 2006.05.25. 12:41
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Anathor » 2006.08.30. 15:38

(Maldar)

*Egy vállvonással elfogadja hogy Alauron cipeli a hordágyat, azért megjegyzi neki, hogyha fáradt akkor felváltja szívesen. Az út további részét enyhe fintorgással és aggódással tölti Arbor miatt, de nem megy oda hozzá, és a hogylétéről sem érdeklődik. Úgy tűnhet, mintha nem is sajnálja az elfet, mintha közömbös lenne neki hogy él-e. De legbelül nem így van, és néha-néha egy sanda pillantást vet rá. Aztán amint elkezdi csápolni a levegőt egyszeppen egy kicsit, és a lélegzetét is visszafojtja.*
<...Kérlek, Úrnőm, segítsd meg ezt a hosszúéltűt, ne hagyd hogy meghaljon!...>
*Nagyon megkönnyebbül mikor látja hogy jobban lett a "Jeffete-féle varázslötyitől". Kifújja a felgyülemlő levegőt és magában megköszöni Arelnek a segítséget. Csak ezután veszi észre Pat és A ló közjátékát. Mosolyog rajtuk egyet, és egy hordágyanygagrészt visz oda neki.*
- Töröld ezzel, ne a kezeddel... - mondja. - Milyen nemes cselekedet, hogy a hajadat odaadnád ennek a szegény lónak, hogy ne haljon éhen. - és rákacsint egyet egy mosoly kíséretével.
*A nő válaszát nem várja meg, inkább segít szétszedni a hordágyat. Igazából csak ekkor tudatosul benne, hogy a követnek nagyon fájhat a sebe.*
- Látom csúnya a sebed. Ha gondolod bekötözhetem, értek hozzá egy keveset. Csak szólj nyugodtan.
*Megvárja még Alauron válaszát, aztán befejezi a hordágy leamortizálását, és folytatja útját a társasággal. Élvezi az utat, mert a kiskorára emlékezteti és mert úgy tekintett a természetre mint második otthonára. Előtörnek a gyerekkori emlékek is, mikor több napon keresztül bandukolt a házukkal határos erdőben, erődöt épített és őzöket üldözött, kevesebb sikerrel. De szép emlékek neki, ezért vizsonylag mosolygósan és jókedvűen tartja a tempót a többiekkel. De annak ellenére hogy jól van, vizslatja a területet éberen. Hiába, a tapasztalat az nagy úr. Minden gyanús bokorrezdülésre, gallytörésre óvatosan a kardjához nyúl, de szerencsére nem kerül sor tettlegességig. Amint odaértek a "kijelölt" helyhez, lerakja a csomagját, íját egy füves területen közel a többiekhez, és készül lefeküdni. Azonban Morik javaslatára inkább megy őrködni Szitával. Mintha azt látná, hogy Szita nem örül a társaságának, ezért egy kicsit felvonja a szemöldökét.*
<...lehet hogy nem kedvel?...vagy csak túl paranoiás vagyok?...még az is lehet, hiszen először Morik, aztán meg Szita...egyre jobban érdekelnek a többiek...de lesz még idő megtudni egysmást...>
- Remélem nem bánod, hogy én jöttem és nem Avarath. Moriknak igaza van, neki pihenni kéne inkább. De ha nem jó, akkor felkérhetek mást is...

//Bocsi hogy eddig nem írtam :oops: //[/i]
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Anathor 2006.08.31. 10:35-kor.
"Mivel szegény vagyok álmom van csupán.
Álmaim lábad elé terítem,
Finoman lépj: mert álmaimon gázolsz." - W. B. Yeats

"Az írek közt az a homoszexuális, aki jobban szereti a nőket a piánál."

"A templom közel van, de csúszós az út. A kocsma messze... De majd óvatosan lépkedek..." - Orosz mondás

Rye'tel Assumpta (Tharr-pap) karakterlapja:
viewtopic.php?f=44&t=1179
"Fivér" (Gorviki Vértestvér) karakterlapja:
viewtopic.php?f=44&t=1442
Anathor
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 586
Csatlakozott: 2006.04.23. 14:52
Tartózkodási hely: Debrecen / Budapest
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Ralog Gebbro » 2006.08.30. 19:15

(Jeffete Fortom)

*Amikor eljön az indulás ideje, szemeit kinyitja és meglepődötten néz Szitára, hogy miért állt úgy vigyázba. Felvonja szemöldökét és egy kis grimasz mellett feláll helyéről. Leporolja a ruháját, magához veszi felszerelését, és indul a többiekkel. Örül, hogy az elf, ily hamar lábra áll. Egész úton azon tűnődik magában, hogy másnap reggel amikor felkel a nap lesz-e ideje félrevonulni és imádkozni istenéhez. A táborhelyhez érkezvén, már igen elege van a szúnyogokból és egyéb vérszívókból, arcára mogorvaság kúszik. Kissé félhangosan káromkodja el magát. 'Elegem van ezekből a kiba***tt szúnyogokból...' Arbor megjelenésére kis mosolyt ereszt meg, s kíváncsian tekinget a tálkára - vajon mit akarhat?. Meglepődve veszi el a tálkát Arbortól.*
- Köszönöm a kedvességed.
*Szita hozzálépésére felé fordul, meghallgatja a mondandóját.*
- Igen, tényleg itt az idő. Vezess addig amíg úgy gondolod más már nem hallhat minket.
Szent a viharnak tombolása, mert eltakarítja a föld színéről, ami elburjánzik rajta és rothadásba fülled.
Szent az örvénynek torka, mert elnyeli a nyüvek salakos hordalékát, amit a zúgó szél a tenger habjaiba söpör.
Szent a vulkánnak gyomra, mert a benne lángoló tűz megemészti a mélyére rekedt mocskot, és kiolvaszt belőle mindent, ami tisztátalan.
Szent a földmélynek sötétje, mert örökre elrejti a szemünk elől, ami nem bizonyul méltőnak rá, hogy visszatérjen a napvilágra.
    (Khótorr liturgikus szöveg)
Avatar
Ralog Gebbro
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 386
Csatlakozott: 2006.05.14. 21:52
Tartózkodási hely: Ynev szerte
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2006.08.31. 9:24

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, késő délután, kora este
Résztvevők: Patricia Kromhaar [Yvett de Crei] Alauron [Alauron] Arbor Vitus [Schinter] Avarath [Deval Bereth] Maldar Yffil [Anathor]
___________________________________________________________


Avarath elnyom egy mosolyt az orra alatt, komótosan a sátor kaotikus halmazához lép, és a középső sátorrudat kinyújtott kézzel megemeli, mintha pihekönnyű lenne:
-Ez alkotja a gerincét. A többi a támasztékot. De a végét a földbe kell állítani. A többi rendben. Csak a vázra rakják a vászont, nem a vászon alá a vázat. Házat is az alapokkal kezdik nem a tetővel...-mosolyog, szavai nem sértőek, inkább nyugodtak, ahogy a követnek magyarázza.
Mielőtt Szita és Jeffete párosa elmenne, a nő visszaszól Maldarnak:

-Semmi kifogásom a társasága ellen, uram, akkor mi kezdjük majd az őrséget a vacsora és a megbeszélés után. Mert ugye majd lesz...
Ezt Moriknak címezte, aki a tűzzel bíbelődött.
-Legyen, ha meg akar valamit osztani a többiekkel...-dünnyögte a dzsad.
Vadászat közben eleinte semmi sem akadt Arbor elé, majd egy fenyőkkel nőtt részen motozás ütötte meg a fülét, s orrát a levegőbe szimatolva a jellegzetes rókaszag...


//Alauron: a sebe gyógyulásnak indult de kötszercsere ráférne ; Schinter: kari ép, fp értékei a normál szinten, azaz meggyógyultál; Avarath: semmi gond, biztos iskolakezdés van, legközelebb privit írj, ha hosszabb időre távolmaradsz és Szita Avarathra gondolt első őrségkor, nem Alauronra, ezt javítsd ki :) //
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Mesemondó » 2006.08.31. 9:39

___________________________________________________________

KM esemény [Szitakötő]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, késő délután, kora este
Résztvevők: Jeffete Fortom [Ralog Gebbro] Szitakötő [exJK] ___________________________________________________________



Szitakötő torkában gombóccal indult el találomra egy irányba, lehetőleg arra, amerre nem az elf tűnt el. Maga köré húzta jól a köpenyét, fázott, és a döngicsélő szúnyogok is az idegeire mentek. A táborhelytől nyugatra bement a fák közé, kikerült pár kis fenyőt, átgázolt a magas fű között, míg egy viszonylag famentesebb kis foltot nem talált a fák között. Ott megállt és szembe fordult a férfival. Körülöttük fiatal, 2-3 méteres fenyők nőttek, nyírrel keverten, kisit susogtak csak az enyhe szellő miatt.
<Ijesztő ez az erdő...Mi lesz itt a sötétben? Lényegtelen...Ennél fontosabb dolog érdekel most. Ah, eretnekség amit tenni készülök. Ki szerint is? Szerinte? Ővele már rég nem tartom a kapcsolatot, elfordítottam arcomat felőle, megnémultam évek óta. De keze még elérhet, ha meghalok. Azt pedig nem akarom. >
Zavartan álldogált a nő, hol a nyakláncát babrálta, hol egyik lábáról a másikra állt, szemei ide-oda röppentek egyik fáfól a másikra, s nem nagyon mert megállapodni a férfin. Majd elszánta magát és összeszorított szájjal a papra nézett:
-A közepébe vágok, ne vegye...vedd illetlenségnek. Csak a köntörfalazás most nem lenne helyes. Nem akarok istentelenül élni. Meg akarok térni. Mit kell hozzá tennem?
Ahogy kimondta, moccanni sem mert.
<Hogy kicsúszott a számon! Azt hittem, nehezebb lesz...Nem, a neheze most jön. Azt sem tudom, mely vallást képviseli...Bizonyára a pyarronit..Ah, öh, remélem...Ha meg nem, megtudom mindjárt. Milyen felelőtlen vagyok! Ezt kellett volna legelőször megkérdezni...Lehet, elutasít. Megtörténhet.>
Avatar
Mesemondó
Mesélõ
 
Hozzászólás: 8660
Csatlakozott: 2005.08.27. 13:17
Tartózkodási hely: A soha véget nem érõ kalandok rengetegében...
Vissza a tetejére

HozzászólásSzerző: Navaratna » 2006.08.31. 9:57

Devalnak: ha hétvégén nem ír, hétfőn muszáj leszek kimesélnem őt! 3 nap után njk-vá válik az illető, egy hét után meg kell válnom a delikvenstől.
Blogom: http://ihletkapu.blogspot.com/
Avatar
Navaratna
Játékos Karakter
Játékos Karakter
 
Hozzászólás: 5193
Csatlakozott: 2006.05.05. 8:24
  • Honlap
Vissza a tetejére

ElőzőKövetkező

Téma lezárva
1725 hozzászólás • Oldal: 35 / 115 • 1 ... 32, 33, 34, 35, 36, 37, 38 ... 115

Vissza: Régi Kalandok...

Ki van itt

Jelenlévő fórumuzók: nincs regisztrált felhasználó

  • Fórum kezdőlap
  • A csapat • Fórum sütik törlése • Időzóna: UTC + 1 óra
Theme created by Matti from MMOstyles.com
Powered by phpBB
Magyar fordítás © Magyar phpBB Közösség