Sub rosa

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

- Maradjunk az elsõ variációnál. Elõször megismerném jobban. Meséljen magáról.
*A szarkás hasonlat egy kicsit megütötte, de türtõzteti keserûségét.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel
Résztvevõk: Guido
___________________________________________________________

A donna okos szemeivel látta az érzelemváltozást, de nem tette szóvá.
-Nem tagadom, eleinte több vezérelt, mint a hamiskás mosolya és gavallér stílusa, ám rájöttem, a másik ok csipcsup butaság így feledtem. Jobb szerettem volna egy kényelmes szófán ülve beszélgetni önnel, távol áll tõlem az efféle szálkás nyoszolya. Sõt, mi több, taszít is. Arany nyakéket sem tartanak lukas papucsban, jól mondom?
Megigazította az egyik tincset, pont a füle mögött, s ez a mozdulat erotikusra sikeredett.
-Mi érdekli önt? A korom? A rangom? Az ostoba nõi tevékenységeim? A korom annyi, amennyinek látszom. A rangom annyi, amennyit megszereztem. Szabadidõm pedig nem különb nõtársaiménál:szépítkezés, lovaglás, bálokba járás és pletykálkodás teadélutánokkor.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Megmosolyogja a Donna szavait.*
- A rangjával, és hatalmával körvonalakban tisztában vagyok. A kora nem igazán érdekel. Bõven megelégszem azzal, hogy egy nõ hogyan néz ki, és mennyinek érzi magát. Mert ez az igazán fontos. A nõi tevékenységekkel is tisztában vagyok annyira, hogy meghagyjam azokat a nõknek. Engem inkább a vágyai érdekelnek. A gondolatai. Hogy mit gondol rólam, hogy Ön szerint mit gondolok magáról. És hogy mit szeretne most. Esetleg tud valami kényelmesebb helyet a beszélgetéshez, ami nem von maga után kényelmetlen kérdéseket? Hiszen ön férjes asszony.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel
Résztvevõk: Guido
___________________________________________________________


-A vágyaim sajátjaim és senki ember fiával meg nem osztom. A gondolataim? Azzal is csínják bánik mindenki, s ördögi praktikák kellenének ahhoz, hogy valaki azt igaz valójukban olvashassa, mint szerzetes a kódexet.
Sajnos kurta lenne az a beszélgetés, ami arról szólna, ön mit gondolhat rólam. Nem ismerem önt, így nem tudok következtetni gondolatai és eszméi útjára sem. Ha ilyet vár el tõlem, valami csúnyácska géniusznõt kellene keresnie valami poros sufniban. -körbe is nézett, nem tetszett neki a helyszín.
-Hajóutunk vége elõtt biztos lesz rá alkalom, hogy méltóbb helyen társalogjunk. S méltóbb hely kedvesebbé tesz engem, addig csak keveset kap belõlem. Mert most bizony egy kristálypoharas asztalkát szeretnék borral, s egy puha szófát meleg kabinban. Ám ez lehetetlen-sóhajtott. Köpenye alól elõkerült csipkés legyezõje és profi mozdulattal nyitotta ki.
-Ha csak engem akar hallgatni, vehetett volna a kikötõben egy kalickát fecsegõ madárral, uram. Jobb szeretem ha engem szórakoztatnak és nem fordítva.
Ebben a kijelentésben volt egy cseppnyi fennhéjazás és gõg, de végül is donnával állt szembe Guido, nem konyhalánnyal. Elkényeztetett nõktõl az efféle viselkedés szinte mindennapi.

[Jomadar]

(Somuris)

Hajnaltájt zihálva felébred, egy darabig tekinget körbe, azután lecsendesedik. Ha valaki felébred, látja rajta, hogy felkavaró álma volt.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Látszik a férfin, hogy nem önmaga. Hiányzik most belõle a szenvedély. Kézzel tapintható a feszültsége, és a szokásos kedves közvetlen, udvarias maszk mögött zavarban van. Felfedezheti a Donna, hogy habozik megtenni valamit.*
- Igaza van. Nem vagyok most valami jó társaság. Kérem bocsásson meg nekem ezért. Furdall a lelkiismeret, hogy idehívtam, és nem tudom kielégíteni a vágyait. Mitõl érezné jobban magát ezen a póri helyen? Mivel tudnám kicsit enyhíteni kényelem utáni vágyát?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel
Résztvevõk: Guido
___________________________________________________________

A donna, bár nem volt meleg, legyezett párat kedvenc tárgyával, mielõtt szóra nyitotta finoman rúzsozott száját:
-A legjobb lesz ha nyugovóra térünk. Ki-ki a maga nyoszolyájára, mielõtt ön olyat mond, amivel kiábrándíthatna. Igen, ez lenne a legokosabb. S akkor senkit nem ér sérelem. Engem sem és önt sem. Késõ is van, valljuk be. Ám...mivel valóban úgy tûnik, ön nem jár eme napsütötte világon, s olyan mintha hamuval hintett mezõn botorkálna, talán meríthetne erõt belõlem.
A donna felállt, összezárta legyezõjét és kesztyûs baljábal megérintette a férfi állát. Szép szemeivel megkereste Guido tekintetét. Most nem volt gõgös. Most szelíd volt. Szelídség, aminek mélyén csillogott egy kis kacérság.
-Csókoljon meg s ez lesz annak záloga, hogy mi ketten még találkozunk, nem is késõn.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel
Résztvevõk: Somuris
___________________________________________________________

A férfi nem találta Trixit odabenn, de Hanast igen. Õrségváltás történhetett.A nomád férfi az igazak álmát aludta.Sehol dobok, sehol festett jelek, és õ maga is ruhájában feküdt.

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel
Résztvevõk: Hanas
___________________________________________________________

A férfit hajnal elõtt Trixi borzas hajjal leváltotta, ám anõ nem volt álomittas, egészen frissnek próbált mutatkozni. Hanas aztán az unalmas õrség után hamar elpilledt.

[Jomadar]

(Somuris)

* Nem arról volt szó, hogy Hanas egész éjszaka vállalta az õrséget?*
Hegyezi a fülét. Ha semmi érdekeset nem hall, rossz elõérzettõl vezérelve óvatosan kinéz az ajtón. Ha meglátja Trixit õrködni, biccent neki egyet és visszahúzódik. Hamarosan újra elalszik.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, Holdak és Vándorok, éjjel
Résztvevõk: Somuris
___________________________________________________________

Trixi kint volt, az ajtónyitásra odafordult. Nem állt, hanem ült, de tõrrel az ölében. Visszabiccentett a férfira. Semmi gyanús nem követelte meg, hogy éber maradjon a férfi.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Guido)

*Megadóan elmosolyodik, majd szó nélkül testközelbe lép. Mélyen a nõ szemeibe néz, és kezét a nõ arcához emeli. Ujjával végigsimít a Donna arcán. Közben áhítattal gyönyörködik a szépségében. Egy kicsit játszik az egyik tincsével, majd odahajol. Az orra a nõ orrához ér, majd kicsit elfordítja fejét és elõször csak lehelletnyi csókot ad, majd egyre hevesebben kezdi csókolni. Közben egyik kezével a nõ tarkóját, másikkal derekát karolja át. Elveszik a csókban. Beleadja a kissé már feltámadni kezdõ szenvedélyét is, nameg sokéves tapasztalatát.*

[Mesemondó]

E helyt olvasható elõször Guido és a donna randevúja


A donna nem tiltakozik, s csak néha, alig észrevehetõen-majd a férfi szenvedélyének emelkedésével már sehogy sem érzékelhetõ számára, hogy a donna bizony van, hogy hol visszafogja, hol hagyja hogy Guido szabadon csókoljon.
Édeset ehetett, mielõtt jött, valami mézédeset. Az illata...ámbra? Ó, kiérzi már azt...?

kicsit elveszíti a fejét, és teljesen kezdi átadni magát a csóknak. Még nem jött el az a pillanat, hogy eszébe jusson habozni. Csak élvezni akarja a nõ mézédes ajkait. Kezével a nõt teljesen magához húzza.

A donna két kezét Guido mellkasára csúsztata és finom erõt fejtett ki rá, így testét kicsit távolabb tolta a magáétól.
Csókja felvette a versenyt a férfival, de mégis valami vibrálás jelezte-a nõ bizony visszafogja magát.
Vajon ha nem fogná, milyen lenne...?

A férfi nem gátolja a Donnát az eltávolodásban. Még utánanyúl és végigsimít a nõ arcélén, majd kicsit bûnbánóan szólal meg.
- Bocsásson meg. Elkapott a hév. Köszönöm a csókot.

-Ön köszöni? Én köszönöm...-mosolyodott el, s ebben volt valami nagyvilági.
Egy pillanatnyira csillogtatta meg ezt a mosolyt, s ez mindent elárult: nem mindig volt õ férjes

- Mézédes és szenvedélyes a csókja. Szabad odáig elmennem, hogy érezhessem mégegyszer ajka forróságát? Utána nem tolakodok tovább, ha nem kívánja.

-Csupán ennyi szíve vágya? Ki vagyok én, hogy megtiltsam? De kezével maradjon az illendõség határain belül-s talányosan megropogtatta(!) sajátjait, mi történik, ha a férfi elfeledkezik magáról.
Ráadásként orrán egy pimasz ráncocska jelent meg, annak jeleképp, hogy ezen jól szórakozott.

Guido szemében felgyúl a vágy tüze, de óvatosan, lassan közelít megint. Lágyan teszi kezeit a nõ csípõjére és megint lassan kezd bele a csókba. Minden pillanatát ki akarja élvezni. Most nem lendül bele annyira, de most is belead apait anyait. Egyre jobban kezdi megkérdõjelezni, hogy a nõnek bármi köze lehet az ügyhöz, de próbál józanul gondolkozni.

A donna most is...hogy is lehetne kifejezni...mértékkel volt kívánatos. Ezt bizony érezte Guido s volt ebben valami nagyon izgató.
A nõ körmeivel -igen, növeszti õket, kesztyû ellenére érezni-megkarmolta finoman a férfi nyakét annak füle alatt.

Guido nyaka megrándul, de nem ellenkezik, csak tovább csókolja a Donnát. Néha egy pillanatra abbahagyja, de nem engedi eltávolodni, megint összeolvad vele. Egyik kezével felnyúl, és a nõ nyakát kezdi cirógatni gyengéden.

Na erre kapott Guido egy kis harapást a nyelvére. A nõ kuncogott. Majd elhúzta fejét és úgy folytatta a kuncogást.
-Bocsásson meg...csikladós vagyok...

Látszik a férfin a meglepõdés, de õ is elmosolyodik.
- Nincs annál jobb, ha valaki csiklandós. Az elárul egy bizonyos érzékenységet.
Azzal megint a nõ nyaka felé nyúl, és úgy kezdi simogatni az ujjával, hogy körme is érje a nõ bõrét. Nem karcolja meg, csak fel akarja korbácsolni a hangulatát.

A donna villámgyorsan kibontotta legyezõjét, hunyorgott aztán rákoppintott Guido orrára.
-Ha teljesen megesz ma mi marad késõbbre?
A szeme villant és nem a haragtól.

- Értem. De oly nehéz elereszteni. Minden érintés, minden önre vetett tekintet csak súlyosbítja a férfi vágyát, hogy mégtöbbet kapjon.
*Eközben folyamatosan, nagyon lassan a nõ felé lép.*
- A bõre oly selymes. Az ajka édes. A szemei bátorítanak, de mégis oly titokzatosak. Bocsásson meg nekem.
*A mondat végére ér a nõ elé és csókolná meg újra. Persze csak ha amaz hagyja*

A kibomlott legyezõ a nõ arca elé emelkedett, mint valami paraván.
-vágyik rám? Nos, ez még semmi-duruzsolta mögüle.
-A bõröm selymes? Nem is ejti mennyire. A titok attól titok, hogy lassan fedi fel magát.
-Gondoljon a rózsabimbóra...gondoljon csak arra.
Nem, félt anõ, magabiztos volt, nõ volt a gáton.
-Álmodjon velem, don Guido Mastioianni. -szépen ellépett a férfi mellett, de ügyesen ám, futólag nekisúrlódott a férfinak.
Köpenye bal oldalát felfedte, színtiszta csipkébõl készült ruhát viselt. Csak.

Guido elkapja a nõ kezét. Nem igazán hirtelen, egyáltalán nem durván, csak éppen annyira, hogy megállítsa a nõt és finoman visszafordítsa. Ezután a szemeibe néz.
- Igaza van. Nem tolakodok tovább, csak annyit mondjon meg, hogy láthatom e még, és ha igen, akkor mikor és hol?
*Ha választ kap akkor is, ha nem akkor is udvariasan meghajol a nõ elõtt, elköszön, és engedi útjára.*

-Várja az üzenetem. -hosszú szempillájával kacsintott egy úrinõset, köpenyét visszaigazgatta magára és mint egy királynõ, kivonult a poros raktárból, mint aki minimum audiencián volt.

*Ha a nõ már elment, Guido besétál a dobozok mögé, és elõveszi a kenõcsöt. gyorsan felhasználja az utasítás szerint, majd nagyot sóhajt.
<... Mi lesz itt. Hogy fogom megállni. Ez a nõ bezsongat. ...>
*Ha készen van, visszaindul a kabinjukba. Csak a Donna jár az eszébe, és jelenlegi átmeneti "nyomora".*

[Alauron]

(Hanas)

A nomád leváltása után visszaindul a kabinba, szemeire hamar jön az álom, melyben ismét hazája füves vidékén járhat kelhet, igaz most nagyon szokatlan módon...hajnalban fel is riad, áll a férfiassága, mint a zászló rúdja, bosszankodása már nem is lehetne nagyobb.
<Még álmomban is kísért! Hát hogy lehettem ilyen kehes? Azok a mellek...! És még ráadásul fel is ébredek, legalább tartott volna az álom reggelig! Buja Ellana, légy velem...>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Ronella-a Távoli Szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 3. nap, délelõtt
Résztvevõk: Mindenki
___________________________________________________________



Az álmok reggelre valóban álmoknak tûntek. A visszaalvás homályos pacává mosta, légyen természete bármilyen.
Trixi a napot füdstöléssel párhuzamosan tölötte: azt szívta a reggelikor, délelõtt, ebédkor, délután és vacsorakor. Bár a délutánt végigaludta a kabinban, akkora jött ki rajta a hajnali õrködés fáradtsága.
A don Somurist kérte meg az aznapi kísérgetésre, így a dalnok részesülhetett az úri étkekben ama nap, a kabinok elõtti õrködés elébb Hanasra, majd délután Guidora hárult. A dalnok megismerhette, ki az az ében hajú hölgy, aki eddig csak szóban jelent meg: a don barátjának felesége volt, egy nemesi tartású szépasszony, akinek szemei ravaszak voltak, néha számítóak, ám modora kellemes, idõnként csipkelõdõ, kíváncsi. Férje szerette, látszott rajta,de a nõt az érdek vezethette nászba, más egyéb aligha. S ez mibõl derült ki? Öntudatos tekintetébõl, mert viselkedése folt nélkül való volt. Flörtbe nem kezdett senkivel-hacsak azt nem számítjuk, hogy el-el idõzött sötét szemeivel a dalnok szép ábrázatán. Szavát alig lehetett hallani, maradt társalgásban tartózkodó.

A nomád férfi azért még emlékezgetett az álmára, valahányszor meglátta Trixit, kissé mocoroghatnékja támadt. Lovánál is járt, egész jól tartották a hátast, csak hát unatkozhatott...

Guido kezelgethette kedvére magát, mert másnap egy fia üzenet sem találta meg õt. Ihanát sem tudta elcsípni, ha a szolgálólánynál érdeklõdik, õ nem tud semmit, úrnõje nem bízott rá a ruhahajtogatáson kívül egyebet. Jaj, de keserves várakozás! Várni a hívásra, várni a gyógyulásra! S hogy ama csókokból valóban megtudott-e valami érdemit a hölgyrõl? Valljuk be, az érzékek élvezetén túl konkrétabbra nem jutott.Mikor trixi kérdezett affelõl, mit tudott meg, nos, csak megérzéseire hagyatkozhat. Aki jól csókol, az vajon bûnös lélek avagy ármyánszövõ fajgyûlölõ? Az a gond, hogy ennek semmi köze a jellemhez! Ez nem oszlathatja el maradéktalanul a kétségeket. Mikor megtudta, hogy a hajóút harmadik napjára donna Madlaena meghívta magához Orsanát, nem férhetett a bõrébe...

Tia számára üdvözítõ lehetett, hogy az étkezések az elsõ nap után már saját rakományból, a kabinokban zajlottak, nem a legénységi kantinban. Igaz, ez kissé száraz volt és nem meleg, de az irritáló társaság elmaradt. A donna úgy tett, mintha tegnap mi sem történt volna. Beszédes volt és nyugodt, kiderült, hogy szeret fütyörészni ha magában van, pedig ez nem túl nõies . Megbeszélt ebédnél egy találkát donna Orsanával saját kabinjában, emiatt teát intéztetett másnapra (3. napra). Azon túl kötögetésbe kezdett, rengeteg hibával, még csak tanulta, s meglepõen el-el szólta magát, ha egy szem leesett, ilyenekkel, mint: "Basszus, ó a francba, szakadnál meg!". Felmerült a kérdés: született nemes-e egyáltalán a donna, vagy csak házasság révén került ilyen helyre? Utóbbi tûnik igaznak.

Újabb éjjel jöve, de nyugodalmat hozott, nem zaklatott senkit. De a harmadik nap napos délelõttje-az idõ mintha melegedett volna, a kabátkák vékonyultak, s az utasok mind gyakrabban mutatkoztak a fedélzeten, elnézve a part csíkját, hisz azt követték-már a gyilkosságok kapcsán mozdulni látszott. Egy tiszt érkezett s hívta Trixiéket a tiszti tárgyalóba, az elsõ emeletre. Tiának maradnia kellett volna a donnával, de Madlaena elengedte, arra a félórácskára õt ne féltse, vele vannak az "istenek..vagy az isten...angyalok, eh, mind!"
A kapitány maga közölte, három tiszt jelenlétében a következõket:

-Látom, még mind megvannak. Nem így a farkasfejcsatos. Ma hajnalban megleltük, felkötve a saját kabinjában. Edig bújkált, aztán mikor kaptunk egy fülest, odaérve már csak halva leltük. A holmijait átkutattuk. Készült valamire, de hogy mire...Kész arzenál volt nála, s rajz magácskáról és arról a korábbi nõrõl...
-Cillan. Cillan volt a neve, mi csak Csendesnek hívtuk.- segítette ki komoran Trixi a férfit.
-Továbbá már egy napja nem leljük Rossitát. Attól tartunk, tengerbe veszett. Kérdés, magától, vagy még mielõtt a férfira lecsaptunk, szerzett még egy áldozatot. Úgy tudjuk, ön ismerte a vöröset.
-Igen, még korábbról, hogy itt matróz lett volna.

[Jomadar]

(Somuris)

-A farkasfejes tetemét sem láthatjuk? Vagy méginkább a helyszínt, ahol rátaláltak? Volt nyoma dulakodásnak?