<Bizony ezek a városiak nem bírnak sokat...vajon mit csinálna ez a hölgyemény, ha az erdőben elfogott vadat kellene megszabadítani bundájától. Bár ahogy elnézem ez még egy csirke kopasztását sem bírná.> Mosolyog kissé orra alatt, de úgy, hogy ne vegyék észre azt az érintettek. -Na elég ebből...megyek én is összepakolok. Egy pillanat és itt vagyok. Te meg el ne tünj nekem megint. Az utolsó mondatot sólymára sandítva.
//Kinézetre átlagos sólyom annyi külömbséggel, hogy a szárnyán és a fején lévő toll kissé sötétebb, mélybarna, rosszab fényviszonyoknál szinte fekete. Ő maga nem használ nevet, mert úgy gondolja, hogy a név humán találmány, s az állatokat csak kigúnyolnánk vele, de tudja, hogy a legtöbb ynevi nincs ilyen szoros kapcsolatban az állatokkal, így ha valaki kérdezi Ciron néven mutatja be, de ő talán még sohasem hívta így madarát.//
Inkább legyek úr a sötétben, minthogy hamis alázat köntösét viseljem a fényben.
*Ahogy a falakat nézi, rossz érzés keríti hatalmába, így gyorsan másfeé fordítja a tekintetét. Amikor megofrdul, látja a meginduló karavánt, de az is nyilvánvaló számára, hogy jó sokat várhat, mire ideérnek. Így aztán lova nyergében ücsörög az érkezésükig. Az időközben feltűnő szerzet feltevésére csak bólint egyet.
-Rendben, bár én egy kupa borra szavazok .
"Ra urdath san uthmor ahen aggun hara'het shaka'thorr. " "Vérem és velőm a tiéd, tégy vele belátásod szerint."
*Arcomról elszántság és egyfajta szelíd jókedv olvasható le. A visszaszólások nem bizonytalanítanak el abbéli elképzelésemtől, hogy igenis van mit keressek itt.*
-A halott városőrök nem értenének egyet... adjátok meg magatok és viseljétek a törvény rendelését!
*Kicsit kivárok, hogy mit reagálnak, de nincsennek illúzióim, hogy úgyis tovább erőltetik a harcot. Egy gyors oldalpillantás alapján úgy tűnik a tőrkardos illető és az igencsak szabadszájúnak ígérkező menyecske jól tartják magukat, így egyenlőre a félkézre szelídült ellenfelemmel foglalatoskodom. Ha megbékél vereségével és feladja, akkor nem bántom csak eldobatom vele a fegyvert és letérdepeltetem. Ha erősködik... nos akkor megkínálom a kardmarkolattal, majd az alkarvédővel is megpróbálva buciraverés közben leütni.*
KM esemény [Lorin].:Harc 2. kör -váratlan fordulat. Helyszín: Erion Időpont: A Kék acél havának 7.napja. Résztvevők: Laurana ,Gais di Escanor _____________________________________________________________
Laurana
Felállsz majd újult erővel veted magad a harcba. Vagyis inkább csak vetnéd. Mert miközben a Vándort két harcos szorongatja ő cseppet sem marad rest és szinte táncolva ugrál el pengéik elől majd csap le újra. Ez egy kicsit megnehezíti a dolgodat a harcban lévén rá is kell figyelned és így elég bajos lesz. Főleg hogy pont közted és a két alak között áll. El telik egy időbe mire megtalálod a megfelelő alkalmat /Kör vége./ Találatod elég pompásan sikerült és csak a bal felől, másfél kezes karddal hadakozó lovagnak köszönhető hogy nem sikerült újra eltalálnod a vértest. Pengéjével megakasztja a tiédet de sikerül tovább csúsztatnod és egy csúnya horpadást ejtened az alkarvédőjén. Bár a lovag arcán fájdalomnak nyomát sem látod. közben sajnos az ő karja is ejtett egy elég szép sebet a karodon. -3Fp
Gais
Ellenfeled fanyarú mosollyal fogadja felszólításod majd félkézzel próbálja félreütni pengédet. Közben másik kezét maga elé húzza ha kell azzal is védekezni tudjon. Ügyetlen támadása után elégé gyorsan sikerül bevinned a cselt.az alaknak valami elreccsen a szájában ez már biztos... / Kérek egy dobás k10-el ha 4 fölé megy akkor/ Ellenfeled ájultan rogyik össze. A másik négy ember viszont tovább folytatják harcukat. Közben valami furcsaságot vélsz felfedezni. Melletted egy alak- furcsamód egész teste vörös- látszódik amint karba tett kézzel figyel téged és a lovagot, aztán megcsóválja a fejét. Nem szól nem mozog csak ott áll, és az egész teste vörös. //Jobban nem tudom leírni, értsd úgy minthogyha hőlátással látnál valakit.//
Mindketten
A Vándor miután hátratáncolt a bal szárnyként funkcionáló lovag másfélkezese elől szinte azonnal előre perdül és a fő konzerv arcán ejt egy kcsi ám annál jobban fájó vágást. A kigyóvértes felkiállt dühében és szidalmaival Orwella poklára küldi ellenfelét. legalábbis oda szeretné. A pallos ismét meglendül ám ezúttal oldalról, Laurana még sikeresen eltáncol ám a Vándort telibe találja. Pengéivel ugyan sikerül a hatalmas fegyver ütését csillapítania de ez sem elég. a három kard szikrákat vet és élesen felvisít majd a Vándor, arcán meglepettséget tükrözve repül át a fél tisztáson és egy fának esik és nyaka szegetten terül el a földön. A Kard lovag vigyorral arcán rázza le pallosát majd Laurana felé fordul.
KM esemény [Lorin].: Erioni csatamező Helyszín:Erion Időpont: A Kék acél havának 7.napja. Résztvevők:Nguyen cwa Kryss, Ruthiar Nort’estie _____________________________________________________________
A kapu előtt várakoztok egy jó darabig. Lassan peregnek a percek aztán végül csak oda ér a karaván. Lassan behalad a kapu árnyékába az összes batár és szekér közben mellétek ér a shadoni is. -Szép kis mészárlás mondhatom... vajon mi végre jöttek ide meghalni ezek, Jobb dolguk nem akadt? Még szerencse hogy nem tegnap jöttünk ide. Aztán szépen lassan az összes kereskedő elvámolja áruit és ti is beértek a városba. A shadoni még elrendezi dolgait aztán kérdőn rátok tekint. -Nos akkor itt elválnak útjaink ugye?
KM esemény [Lorin].:Egy unalmas reggel Helyszín: Erion- A sebzett Oroszlánhoz címzett fogadóban. Időpont: A Kék acél havának 7.napja. Résztvevők: Ronin wri Cossagor, Semoniel D’vire, Radaconte Dan Kirs _____________________________________________________________
Mindenki öszeszedi cuccait majd visszatér a tavernába. közben Ryn és Meiros váltanak pár szót és az ajtó előtt várnak titeket. A bárd egyszeribe mintha jobb dolga sem volna a húrok közé csap, és kiereszti hangját.:
Űzz vadat sok völgyön át Láss világot sok szép hazát menj merre véred húzz s ne félj el úgysem buksz De most indul az út és messzire fut vedd a kardod és a batyud Útra fel! kalandra fel!
A dal valamenyiőtökben felkorbácsolja az amúgy is előtörő kalandvágyat így mind boldogon hagyjátok el a fogadót. Aminek titkoltan talán a pimasz kis csapos fiú is örül.
* Harc közben különben sem igen szoktam gondolkodni, és az eseményeket látva az a néhány gondolat is egyetlen, lüktető érzéssé, állatias ösztönné áll össze a fejemben :Megöllekmegöllekmegöllekmegöllek...., üres szemeimben pedig földöntúli hevességgel izzik a gyűlölet, miként ördögi vigyorral és egy visító, artikulátlan üvöltéssel a kígyóvértesre rontok. Célom -már ha ezt lehet célnak nevezni- hogy ütön, ahol érem, egészen addig, míg vissza nem tér a józan eszem, -már ha van nekem olyan egyáltalán- ez pedig biztos nem következik be egyhamar. Amíg holtan nem esem össze, minden erőmmel azon leszek, hogy megadjam nekik, ami jár...*
Gyorsan összepakol, majd lesiet. Nyugodt arckifejezéssel veszi tudomásul, hogy mindenki elkészül, majd madarához siet. -Már mehetünk is. Gyors pillantást vet a madárra, aki már valószinüleg a cica-lakoma végén jár, s tekintetéből a sólyom nagyjából azt olvashatja ki, hogy nem lenne szerencsés, ha itt hagyná a maradványokat, majd elmosolyodik. Ezután elindul kifelé, s láthatólag nagyon tetszik neki a bárd éneke. Elég vidámnak tűnik. <Végre, végre elhagyhatom ezt a kőtömeget, már alig várom> Meggyorsítja a lépteit.
Inkább legyek úr a sötétben, minthogy hamis alázat köntösét viseljem a fényben.
Miközben várakozunk csodálom a város hatalmas falait, hiszen ahonnan én jöttem ilyenek nincsenek, legalábbis ekkorába nincs. Figyelem miféle szerezetekből áll össze a tömeg. Majd miután megszólított a shadoni válaszolok: - Jó uram! Miután kifizetett én tovább állnék. Megszeretnék pihenni eme városban majd új kalandok után nézni, de előtte egy ivóba betérek. Akkor örvendtem a szerencsének és hát a legközelebbi viszontlátásra! Istenek legyenek Önnel! Ja még egy utolsó kérdés! Hol találok itt a közelbe egy jó ivót?
Miután elrendeztük a dolgaim szólok az Nguyennek és az útbaigazítás szerint elindulok.
*Azért még utoljára megszámlálja a batárokat, ahogy eddig is tette ezt hosszú mérföldeken keresztül. A shadonit keresi tekintetével, ám csak akkor sikerül megtalálnia, amikor az elindul feléjük. Csendesen várja hogy végre ránk kerüjön a sor.
-Igen, én is úgy gondolom.
*Átveszi a fizetséget, majd egy bólintással válaszolva a goblin felvetésére elindul a nyomában, közben nézelődik.
//Con Gosep légyszi írd már oda a karid nevét a reagjaid elé köszi //
"Ra urdath san uthmor ahen aggun hara'het shaka'thorr. " "Vérem és velőm a tiéd, tégy vele belátásod szerint."
KM esemény [Lorin].:Harc 2. kör -váratlan fordulat. Helyszín: Erion Időpont: A Kék acél havának 7.napja. Résztvevők: Laurana ,Gais di Escanor _____________________________________________________________
Laurana
Örült fékevesztett dühvel rontasz az előtted lévő kígyóvértes alakra. Szablyád hegyét a szívének szegezve egyetlen ordítással előtte termesz és már döfnél is. amaz meglepetten tapasztalja hogy milyen fürge és ügyes lettél hirtelen de meglepettségében nincs ideje maga elé kapnia kardját. A mellette lévő lovag azonban túlontúl éber volt. Még mielőtt kardod túl közel kerülne a mestere elé ugrik és testével fogja fel támadásod. szablyád így az ő mellkasát üti át. A mellvérten úgy siklik át pengéd mint a vajon aztán a hátlemezen bukkan ki. Felnyársaltad a lovagot akinek ajkai lebiggyednek szeme kifordul. Szájának két oldalán aprócska vöröses folyam indul lefelé hogy vörösre színezze mellvértjét... és vele együtt a pengédet is. A másik éktelen haraggal ejti ki szavait, melyek ezúttal nem emberi nyelven szólnak. - Ostoba! Öld meg! Parancsolom! - fejezi be a mágiát. És érzed tested akaratod ellenére mozogni kezd. Kardod támadásra lendül ám ezúttal nem a kígyóvértesek ellen hanem az újonnan érkezett lovag ellen fordulsz szembe teljes haragoddal.
Gais
//Elájul // megörülsz könnyen jött győzelmednek már épp azon vagy hogy a nő segítségére siess, de amazok meg ellőznek. Mire odaérsz már nem a kígyóvértes hanem a nő szablyájával találod szemben magad. Ellenben a szemeiben nem természetes fény izzik. Úgy sejted mágia van a dologban...
//Laurana dobáljál csk harcértékeket tovább mintha harcolnál //
KM esemény [Lorin].: Erioni csatamező Helyszín:Erion Időpont: A Kék acél havának 7.napja. Résztvevők:Nguyen cwa Kryss, Ruthiar Nort’estie _____________________________________________________________
-Rendben.Tessék a fizetségetek!-nyújt át egy egy bőr erszényt nektek. Benne megcsörrennek az aranyak. - Hogy egy jó fogadód? A Piszkafa nevű kis fogadó sosem volt a legnagyobbak között számontartva de ide tér be mindenki aki megpihenni majd új vizek felé evezni szeretne. És persze nem veti fel a pénz, mert lássuk be ez is egy szempont. Innen északra indultok majd félóra séta után balra egy kicsi zsákutcába aminek szinte egészét a fogadó és a melléképületei töltik ki. Nos akkor minden jót és Arel veletek!-mosolyog a mélyen Domvik hitű shodoni, kétségetek nincs felőle hogy egy igen jó és tisztességes barátot szereztetek. Bizonyítja ezt az is hogy a meghirdetett 10 arany helyet mindkettőtök erszényébe kettővel több van.