Tengermellék & Kalózok [Felfüggesztve]

[Quator ar Zaraquer]

(Pelin)

Sötétség honol a mélységben...Éppen a tempózást abbahagyva körülnéz, hogy mi a helyzet. A vértõl zavaros vízben hirtelen egy vörös cápa tûnik fel érdekes móron szintén vörös, göngdör hajtincsek keretezik szinte már vigyorgó pofáját. Az évek refleyeit követve PElin elõhúzza tõrét és a megfelelõ pillanatot kivárva tövig döfi az állat viszonylag védtelen kopoltyújába. Miközben szinte kirobban a vér a testbõl a cápapofa egy elnyílt szájú lány arcává változik, aki akár a mostohanõvére is lehetne...De nem!... Mina...

*Pelin hirtelen ébred a furcsa álomból és fejében még mindig hallani véli saját rekedtes hangját ahogy a Mina nevet ismételgeti. Megrázza kobakját, hogy kitisztuljanak a gondolatai egy kissé. Majd morcosan csap a priccsre.*

-Valamit tennem kell!
<Ez a meggondolatlan lány az agyamra megy és legszívesebben felkoncolnám, de valahogy mégis van egy olyan érzésem, hogy még jó szolgálatot fog tenni a hajsza során. >

*Ezek után magára húzza a tegnap csak ledobott ujjatlan inget és elindul, hogy körülnézzen a fedélzeten, illetve a reggeli helye után érdeklõdjön. A fedélzetre vezetõ ajtót mérgesen kilöki, hogy azt a sarokpántok fogják meg. Azért ki is támasztja a kezével, hogy ne csapódjon vissza az arcába. Kilépve kissé meglepõdik a másik oldalon diskuráló hölgyek láttán, de nem zavartatja magát túlságosan. Meglátva a tõrkardosok készülõdését csak egy lekicsinylõ félmosoly dereng fel az arcán, majd keres egy kényelmes támaszkodóhelyet a korlátnál és rákönyökölve a palánkra megvárja, hogy mi lesz a kakasviadal végeredménye. A szociális érintkezést ismét akkorra hagyja, mikor már õt szólítják meg vagy túlságosan nyílvánvaló, hogy neki is mondania kéne már valamit. *

[Hakea Ello]

(Mina)

Amint elhabogta rövid válaszát jókora csattanás hallatszik az ajtó felõl. Összerezzen és odakapja tekintetét, Pelin morcos arcát meglátva hatalmasat dobban a szívecskéje. Riadt arcát a cápavadász csak egy pillanatra láthatja, mert villámgyorsan keres magának valami más bámulnivalót, közben meg úgy tûnik, mintha körülötte megdermedt volna a levegõ, ugyanis úgy remeg mint egy falevél.

<Na még csak ez hiányzott. Ezeknek mindig ilyen paprikás a kedvük? Azt hittem egy kiadós alvás elég lesz hogy jobb kedvre derüljön. De ha a nõ itt van, nem fog bántani...remélem >

[Eldwyr]

(Eldwyr)

*Bal kezét a rapirja a markolátára helyezi, és várakozva tekint Rielre, amikor hangos csattanással a cápavadász a fedélzetre lép.*

-Pelin barátunk nem aludta ki a mérgét. A mosolyából pedig arra következtetek, hogy nem becsüli sokra a bajvívás tudományát. Remélem ma lát valami olyat, ami némi tiszteletet ébreszt benne.

[Quator ar Zaraquer]

(Pelin)

*A szociális érintkezésnél már csak egyvalami zavarja jobban. Az alkohol teljes hiánya. Így erõt vesz magán és ellöki magát a korláttól. A két vívónak csak odaszól miközben közeledik a lejárati ajtóhoz ismételten.*

-A fedélzeten bemutatott imbolygással, ha lehet várjanak meg az urak, mert kíváncsi leszek az egyensúlyérzékükre.

*Az ajtóba érve egyik szemöldökét felvonva kihívón végigméri az újonnan feltûnt vöröses nõcskét, majd tisztakék pillantását a csendben reszketõ Minára szegezi.*

-Tegnap már úgyis felvágták anyelved te lány. Kérlek mutasd meg, hogy merre találom a rumos rekeszeket ezen a hajón. Úgy vettem észre te eléggé kiismered magad az efféle alkalmatosságokon. Bár ez nem kalózhajó, de azért menni fog ugye?!

[Hakea Ello]

(Mina)

Már az elsõ súlyos léptek hallatára is leszámol az életével és csendben várja hogy elérje a végzet. A konfliktus elkerülése immáron elkerülhetetlen, ez mégis egyfajta beletörõdést vált ki a lányból, így a csendes remegés közben eljátszik egy gondolattal.

<A cápa megérzi a vérszagot. Úgy tûnik, a vadász is hasonlatossá válik idõvel a prédájához.>

Amint Pelin megszólal azon a kísérteties, hörgéshez hasonlatos hangján, lehunyja szemét és némán bólogat a kérdésére. Még elnézést is elfelejt kérni a nõtõl amiért magára hagyta, úgy indul a raktár felé. Nem néz hátra, egy ízben majdnem megbotlik az egyik lépcsõfokban, ám szerencsére sikerül egy darabban leérnie. Útját folytatja, bár térdei mintha kocsonyává váltak volna, úgy biceg szerencsétlen. Gyomrában ólomgolyó gyûlt, reméli hogy egy jókora maflással megússza.

[Quator ar Zaraquer]

(Pelin)

*Ahogy Mina belép a lépcsõházba egy pillanatot vár és csak utánna indul el õ is lefelé. Arcán a tegnapról ismert cápavigyor honol. Amint becsukja maga mögött a fedélzeti ajtót a lány megbotlik az egyik lépcsõfokon. Erre Pelin reflexszerûen utánna kap, hogy megfogja és megvédje a lépcsõfokok okozta töréstõl, zúzódástól. Valószínûleg a hirtelen felkarjára kulcsolódó ujjakat nem pont segítségnek ítéli majd, de sebaj. Aztán ahogy a lány megáll a saját lábán el is engedi és rosszallóan körbepillant, hogy látta-e valaki a pillanatnyi segítõkészség megnyílvánulását. Ha nem figyelte a kis közjátékot senki, akkor felzárkózik a vöröshajú teremtés mellé és miközben a raktárak felé tartanak halkan morog valamit, amit csak a mellette lévõ hallhat meg.*

-Itt lenne az ideje, hogy kipakolj a kalózokkal való ismeretségedrõl. Túj sokat tudsz ahhoz, hogy csupán elbeszélésekbõl tudd. Szerintem te éltél közöttük. Ne próbálj hazudozni és akkor talán megéred a rumosraktárból kifelé vezetõ sétát is.

<Most már nem olyan nagy a szája a tõrkardos lovagja nélkül. Ha nem az az átkozott Biztos lenne az, akkor már rég megtanítottam volna a kis nõcskének mi a tisztesség a tengereken.>

[Hakea Ello]

(Mina)

Hogy pofon helyett megóvta az eséstõl a zord alak, az eszméletlenül ledöbbentette. Tovább megy ugyan, de számára most a feje tetejére állt a világ. Ugyan szívét még erõsen szorongatja a félelem marka, a megbocsátás reményében hajlandó beszélni a múltjáról. Egy pillanatra megáll, és ugyan iszonyatos erõfeszítésbe kerül neki, de egyenesen a cápavadász fagyos szemeibe néz és úgy szól hozzá.

-Én...én elmondom önnek de..d..de ha ez kitudódik akkor felkoncolnak. Ugye nem mondja el senkinek Pelin úr?

A csöpp lány alig ér Pelin mellkasáig, hatalmas szemei bocsánatért és bizalomért esedeznek.

[Quator ar Zaraquer]

(Pelin)

*Ismét felhangzik a halk, hörgésre emlékeztetõ nevetés.*

-Nem mondom el senkinek. Gondolom tudod, hogy mennyit ér, ha egy cápavadász megígér ilyesmit a magadfajta lányoknak. . Viszont abba belegondoltál, hogy mi lenne, ha nem mondanál el mindent?! Biztos, hogy olyan rossz dolog a teljes igazság után felkoncolódni? NA ne rettegj annyira. Nem foglak megenni... ha nem muszály.

*Az eddigi vigyorok és a tegnapi vidám mosoly után valóságos terror a mostani kissé atyáskodó kifejezés az arcán. Látszik, hogy még az arcizmai is tiltakoznak a kedves vagy legalábbis annak szánt gesztusok ellen.*

[Hakea Ello]

(Mina)

Hogy félelme enyhült, azt állítani erõs túlzás lenne, de kiutat nem látván inkább nem húzza tovább az idõt, nehogy megharagítsa magára Pelint. Botorkálva megindul ismét a raktár felé és megkísérel kielégítõ választ adni a kérdésre. Hogy elhaló hangját érti a cápavadász, az mindössze annak köszönhetõ, hogy mezítláb van, így nem vegyül beszédébe cipõkopogás.

-Voltam kalózhajón, ráadásul nem is egy alkalommal. Természetesen nem önszántamból, de hát ezt úgy is tudja. Nem volt szerencsém, a kalózok közt különc voltam és legtöbben imádkoztak, hogy kapitányuk vessen a tengerbe, hisz' túl gyenge vagyok ahhoz, hogy komoly munkát végezzek. De szükségük volt istennõm segítségére, ezért megkíméltek, bár sosem kezeltek papnõként, játékszer voltam csupán. Hajóról hajóra kerültem, és ha valami jó volt az egészben, akkor az, hogy sok helyen megfordultam. Aztán a Kagyló-öbölben kiszabadultam Ramirez kapitány hajójáról, ahol elvették tõlem a hatalmam kulcsát, egy apró ékszert mely istennõm ajándéka. Mondhattam nekik bármit, anélkül nem tudtam megvédeni a hajót, így az fennakadt egy zátonyon miközben a Sárkányliga egyik galleonjával harcoltak, és alig fél órás küzdelem után elnyelte a tenger. Öt mérföldet úsztam míg kiértem a partra, de a medálom ottmaradt. Én innen ismerem a kalózokat.

[Layla]

(Glammy Zansane)

-Ööö... mit mesélhetnék magamról... hát akkor kezdjük a legelején... -fogott bele mondandójába a vörös lányka, de egy hörgésszerû, durva hang beléfojtotta a szót. Észrevette, hogy a riadt Mina egy pontra függeszti a tekintetét, mely zavaros volt, mint az óceán -látszott rajta, hogy retteg... de mitõl? Glammy is oldalrapillantott, majd mikor észrevette a részeges alakot, egy másodpercre megfagyott a vér az ereiben.
<Mi a szösz... mi folyik itt? Mintha egy furcsa álomba csöppentem volna, minden olyan... érdekes, és zavaros...>
A lány állt egyhelyben, és nézte, ahogy a hörgésre válaszolva Mina elindul, hogy teljesítse a férfi óhaját, és ezzel csillapítsa alkohol utáni vágyát...

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: Este
Résztvevõk: Eldwyr Bounries (Eldwyr), Glammy Zansane (Layla)
____________________________________________

* Riel a válla fölött hetykén átszól még a cápavadásznak...*
- Nagyságának is jó reggelt, Pelin! Úgy hallom igencsak jól aludt... remélem ennél szakértõbb a vívást illetõen, mert Eldwyr urammal csakis az értõ közönségnek mutatjuk be tudományunk, nem igaz?
* Halvány mosolyt küld Eldwyr felé, majd maga is elõhúzza kardját... egy mozdulatal lecsatolja fegyverövét, majd az orr fedélzeténél lévõ kis lépcsõzetre hányja... ingét szétgombolja, lazít az ujjain, majd megmozgatja tagjait... rapírjának hegyét hajlítgatja egy cseppet, majd Eldwyrhez fordul ismét...*
- Nos, a szabályokat illetõleg: aki fegyverével elõbb ejt sebet a másikon, az nyer. Formalitásokra nem kell semmiylen hangsúlyt helyezni, az elme tudományain kívül minden fizikális eszköz bevethetõ. Megfelel Eldwyr Bounries uram?
* Ha a férfi bólint, testsúlyát elõre helyezve enyhén megdõl. KArdját mellmagaságba emeli szúrásra... három méternyi távból védekezni látszik...*
//... A víásról: a túlütéses támadás minõsül sebzésnek, az elvileg talált támadások hárítódnak, a nem talált támadások természetesen nem érnek embert...//
* Ezalatt Glammynek midnen bizonynal feltûnik Riel és Eldwyr ténykedése... a párost fentrõl a tatról is figyelik, majd néhány a fedélzetre érkezõ kalandor is megáll az eseményeket szemlélendõ... köztük van a már megismert tar fülkarikás óriás és a tengeri törp is... a törp harsányan...*
- Hajrá Biztos úr én bízok ám a maga erejében!
* Hátulról egy hang...*
- Óó de nagy a szád kisember! Akkora a nyelved, hogy jónéhány nõszemélyt egy nyalintással köhöhömmm.... ahogy az imént a kapitáy úr önbizalmát vakargattad vele úgy höhöhömmm
* A törp elneveti magát és nem szól többet... a társaság harsányan kacarászik a megjegyzésre, mely a kék incognós úriembertõl érkezik... erv vágású szemek, barna haj... az egész megjelenés északi kószára asszociál...*

[Eldwyr]

(Eldwyr)

*Az italért epekedõ cápavadász mondatára semmit nem felel, Riel megfelel helyette is. A Biztos kérdésére csak helyeslõen bólint. Õ is könnyít ruházatán, a felszerelését és felesleges ruháját a lépcsõ korlát díszgombjára akasztja majd jobbra-balra suhint egyet-egyet a rapírjával és miközben a szabályokat hallgatja.*

-Persze, hogy megfelelnek Riel Forg uram! *Feleli és enyhém rogyasztott terpeszbe állva lassan emelí mindkét kezét. A rapír elõre tartva ferdén a teste elõtt helyezkedik el.*

-Kezdhetjük.

//KÉ: 50//

[Quator ar Zaraquer]

(Pelin)

*Elgondolkodik a hallottakon. MAjd gonoszkodó arckifejezést ölt magára ismételten, de nem adja jelét, hogy tetlegességre is sor kerülne.*

-Tehát elég hosszú idõt töltöttél el különbözõ kalózhajókon. Akkor, hogy lehet, hogy még mindig ilyen ártatlannak nézel ki?! Talán azt akarod bemesélni nekem, hogy a sok vadbarom közül senki sem tett a magáévá? Én még azt is elképzelhetõnek tartom ezeknél, hogy simán bedobnak a közösbe egy-egy mulatság alkalmával. Másrészrõl viszont , ha ez a medál volt a záloga a varázshatalmadnak és képességeidnek, mint a Tengeri Rib...ööö...tehát Istennõ papja, akkor most gyakorlatilag számunkra egy kotnyeles lányka vagy csupán és nem több. Ha visszaszerezzük vagy szerzünk egy másikat, akkor lesz egy Antoh-papnõnk? Ha nem, akkor mivel leszel a szolgálatunkra te szûz?!

[Hakea Ello]

(Mina)

Nem csodálkozik a cápavadász kérdésén, de a szavak hatására olyan dolgok jutnak eszébe, amelyeket legszívesebben régóta a tenger mélyére vetett volna. A sírás kerülgeti, torkát marja a keserû könny, ám a félelem felülkerekedik a szomorúságon és pityergés helyett inkább válaszol, bár ez szemmel láthatóan igencsak nehezére esik.

-Gyerekkoromban kerültem elõször kalózhajóra, az egy idejig megvédett az ilyesmitõl. Amint kezdtek nõni a...a melleim, már meg kellett védenem magam. Ha istennõm nem segít és nem lettek volna egyébként is babonásak, akkor...nem tudom. Ramirez hajóján más volt a helyzet, szerencsére kihúztam azt a néhány napot amit ott voltam kénytelen tölteni. És amit mond...az színigaz. D..d.de én nagyon szívesen segítek, ha eltévednénk, ismerem a déli partvidéket.

[Mesemondó]

____________________________________________

KM esemény [Tysson-Lar]
Helyszín: Abaszisz, Tengermelléki birtok fennségvizein
Idõpont: Este
Résztvevõk: Eldwyr Bounries (Eldwyr), Glammy Zansane (Layla)
____________________________________________

* Riel vívótársát hunyorítva figyeli... amint amaz helyzetbe áll, kardjának hegyével kõrözni kezd...*
//... KÉ dobással: 51...//
* A férfi hírtelen nekiindul: gyors szúrás a szív felé, majd visszafogja, vágás jobbról, majd balra épphogy megrezdül a kard, átdobja fegyvert a másik kezébe majd Eldwyr felé suhint, ám ak övetkezõ pillanatban már a mási kkezében a fegyver és az oldala felé tolja rapírját... a támadás hevessége és annak akrobatikus kivitelezése, az ide-oda játék a karddal úyg meglepi Eldwyrt, hogy Riel támadása meglepetésszerûre sikeredik...*
//... kézváltás képzettség plusz akrobatika... 89+30+36/dobás/=155...//
* A támadás hevessége ellenére Eldwyr lélekjelenlétét megõrizve lefelé csapja ellenfele kardját... a két fémrúd összecsatt, majd Riel hátracsúsztatva lábát meghajol kissé... Eldwyr támadhat... ám Riel alulról ismét helyzetbe kerül ezalatt...*