*Ismét győzedelmeskedett a hit és az összetartás. Ahogy az utolsó gorviki is elhanyatlik máris a másik két század felé fordítom tekintetem, hogy a lovasság rohamát fel tudják-e tartani vagy túlontúl sok a gorviki "lovag". Látva a sűrű felhőben lecsapó nyílvesszők hullámati és a megfutamodó ellenséget mormogok magamban, hogy ne nagyon hallatszódjon ki a sisakból.*
-Derindák, Hossolok, Shadlekiek

*Végül befut a főparancsnok üzenete is. NEm válaszolok egyenlőre. Úgy vélem mégha dícsérők is a szavak a feladatnak még nincs vége és az újabb parancs érthető. Így körbenézek katonáimon, társaimon és megakad a szemem az ázottan, nyúzottan, de "visszatérő" 18 katonán. Komor elégtétel lehet ez mindannyiunk számára. Egy pillanatnyi szünetet mégis engedélyezek és kihúzva magam az ég felé emelem a hófehér szentelt pengét, melyről lepereg a még meg sem száradt vér és a napfényben ismét régi fényében tündökölhet, ahogy rólunk is lepergett minden aljasság, minden "csapás". Azt hiszem elég hangos üzenetet küldhetünk mind gorvik mocskának, mind pedig a fennségesen befutó armadánknak, így kieresztem a hangom, hogy az enyhe zihálás és az emiatt keletkező zörgés felett is eljuthasson az egységeinkhez.*
-Domvikért! A királyért! Népünkért!
*A várható "visszhangot" megvárva, együtt lélegezve, mozdulva embereimmel hagyom, hogy lassan ismét a harcos-nyugalom ülje meg a lelkeket, majd határozott, de kevésbé teátrális hangnemben kiadom az elkövetkezőkre vonatkozó parancsokat.*
-Arcvonalat széthúzni. Biztosítanunk kell a fövenyt és elég helyet minden utánnunk érkező egységnek. Félkörívben a tengertől a dzsungelig húzódik a pajzsfal, mi felelünk a teljes balszárny biztonságáért. Mudon Hedord tíznagy szakasza kezdi meg a tengertől az alakzatot, majd Bork Arudanurk tíznagyé és végül a buzogányos századhoz Dan Bikro tíznagy egységével kapcsolódunk. A felborult csónakból visszatértek mérjék fel veszteségeinket, majd segédkezzenek a partraszállás problémamentessé tételében, a falat megtartjuk.
*Nem akarom direkt pihenőbe rendelni vízből kilábalt katonáimat, ne érezzék kirekedten magukat, ezért bízom rájuk a felmérést és a logisztikai feladatainkat. Ők maguk sem ismernék be, de tudom kétszázunk közül nekik jutott a legnagyobb megpróbáltatás mára, emgérdemlik a pihenést és a könnyebbséget. Mivel az első sorban foglalok helyet, így nem indulok semerre, míg nem fejlődött fel, tolódott ki az alakzatunk, majd Nomádhoz szólok pár szót, ahogy elhalad a buzogányosok felé.*
-Bikro tíznagy. Az erdőben még ki tudja hányan rejtőznek. A legjobb megfigyelője Rendünk csapatainak Ön, így előrelátása elengedhetetlen lehet mindannyiunk számára.
*Ezzel útjára engedem, hisz tudom lelkében rón már, de származása okán vitathatalanul jobb érzéke van a dzsungelben és más vadregéynes tájakon felfedezni az ellenséget, mint a többieknek. Így végül figyelmünk a környezetre fordítva várjuk a partraszállás befejeződését és a tényleges táborverést. Végül, ahogy elhelyezkedtünk a fülemben lévő alkalmatosságot hívom segítségül, hogy szólhassak pár szót száznagytársaimhoz is.*
-Yarria Ves Deligha, Lucius Werdus. Domvik erőt adott vállalásunk beteljesítéséhez. Mindannyian becsülettel küzdöttünk és felülkerekedtünk bármit is mertek ellenünk bevetni ellenségeink.