Feketeleves [ETK]

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Az újabb kérdésen kicsit elgondolkozok.
< nah igen... a sok vacak között csak van valami ami jó lessz enünk is>
-Nem tudom. Mondom meg neki öszintén.
-Dzsanna ezt nem mondta. De amennyi vacak volt annál a dögnél... csak van valami ami amolyan terülj terülj asztalkám...
-Hallottál már Ismaim terülj terülj asztalkámjáról nem?
Kérdem töle teljessen ártatlan szemmel, bár semilyen Ismaint nem ismerek akinek lett volna ilyen asztalkája de ha kéri elmesélem neki a történetet//off: hagy ne írjam le vegyük úgy hogy elhangzik ha kell pls pls//
-Nah remélem valami olyasmit találtak.
Elégedetten nyugtázom hogy erre a kérdésre is megváalszoltam, nem mintha ez lenne a tisztem de azért jólesik.
//off: a beszélgetést természetessen dzsadul folytatom Súrionnal.//

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*A gyógyfüvekre csak bólintok egyet fanyalul. Az élelem is érdekesen ment, nem még valami gyógyizé... Ha van egyáltalán a lénynek ilyenje. Ha jól vettem ki neki bizony nincs szüksége ilyenre, így miért is lenne ilyene - de az is igaz, hogy élelemre sincs szüksége és mégis "van" nála.
A hangok nem nagyon tetszenek az omlás túloldaláról, de az még jobban nem tetszik amit látok is.
Egyáltalán nem örülök, hogy "hajbakaptak". Megköszörülöm a torkom jó hangosan és csak azután szólalok meg.*
- Már bocsássatok meg, de ... ezen nem kellene veszekedni, mert mi biztosan nem fogunk innen semmit sem elvinni, még csak meg sem próbáljuk.
Malor, ha kiakarná valaki rabolni a te házadat, akkor te is védenéd értékeidet, s ha nem tágítana az illető, akkor nem tehetnél mást... Mert gondolom itt is ilyesmiről volt szó minden esetben. Nem? - *ezt már a lénytől kérdem. Békíteni szeretnék, és így valahogy jól kijönni a helyzetből. Nem hiányzik a mai napra egy csata... meg még odafent is paprikás a helyzet ráadásul...*

[Huor Aikanáro]

Súrion

//Hát én akkor úgy veszem hogy, elmeséli a történetet. //

*Musztafa válasza kissé meglep*

-Terűlj-terűlj asztalkám? Nem hallottam még sem Ismaimról se ilyen asztalról. Miféle asztala van ennek az Ismaimnak?

*Kérdezem tőle kíváncsi tekintettel. Majd a történetet végighallgatva kétkedő ábrázattal gondolkodom kicsit.*

-Hát, sokan sokat adnának egy ilyen asztalért. Már ha igaz!?

*De nem feszegtem tovább a témát. A mesékből is elég volt ennyi, meg az erőm is véges, egyenlőre. így hát csendben figyelem tovább az eseményeket.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

//Elnézést a hallgatásért. Köszönöm, hogy vártatok rám, bár nem sok más lehetősgéetek volt. //

/Mustafa, Súrion/

*Ahogy Dzsana eltűnik ismét a lejáratban a rablók folytatják az elemkedett diskurzust, hoyg vajon mit találhattak ezek odalent. Eközben pedig Mustafa felszólítására az öreg felcser nekilát eloldozni, majd megvizsgálni, ellátni az elf nőt. Eközben a figyelmeztetésre Sheshia csak mormog valanit dallamos nyelvén az orra alatt és úgy néz a papra, mint egy darab véres rongyra. Bár igaz nem ellenkezik és nem úgy tűnik, mint aki ki akarna törni. Végül várakozásteljes hangulat ül a házra. A legtöbben az ételt várják, bár a három zsoldos még mindig elhatárolja magát ettől a társaságtól. Az elf csak komor ábrázattal ül a székén, míg Súrion és Mustafa a történetet beszélik ki. Lentről nem hallani semmi hangut felszűrődni, de eléggé elhúzódik a dolog.*

//Az exfelécser nem mutatkozott be, így a neve is rejtély marad Mustafa előtt.
A történetet szintén dzsad nyelven modnta el Mustafa?//

/Dzsana/

*A torokköszörülésre mindkét fél a nőre kapja tekintetét egy pillanatra és elhallgatva figyelik mit akar mondani. Majd az elhangzottakra a hüllő szárazon felel, látszik szemernyi kétség vagy érzelem sincs benne a történtek miatt.*

-Megpróbáltak menekülni, de utolértem őket. Azt hiszem találkoztatok is velük odakint a folyosón.

*Malor tekintete elfelhősödik és ökölbeszoruló kezekkel áll némán látszik rajta, hogy most nagyon össze kell szedje magát, ha nem akar nekitámadni akár szavakkal, akár tettekkel a quintarhának. Ahogy a továbbra is lengedező faroktüskéket és a lény pofájában meredező fogakat, mancsain lévő karmokat elnézi Dzsana szinte látja maga előtt, hogyan illeszkednek pontosan a kinti holttestek sebeibe.*

-Szedjétek össze a kajátokat és menjetek.

*Ezzel „házigazátok” le is zárhatta magában a vitás kérdést, mert felemelkedik ültéből és rezzenetlen hüllőszemeivel vizslatja minden moszdulatotok.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Menjünk! Odafentről hiányzunk, Súrion sebei aggasztóak. - *rásandítok a "gyíkra", de inkább nem mondok semmit. Látszik, hogy eléggé elege van már belőlünk, s egyet akar, hogy eltűnjünk, s békénhagyjuk.* - Mustafa meg nem tudom, hogy egy esetleges kitöréskor mit tudna egyedül kezdeni... Az elf nő is magához tért...
*Közben összeszedem a zsákba az ennivalót, majd Malort előre "lökdösve" még megköszönöm a hüllőnek a segítségét.*
- Még egyszer köszönjük! További jó.... őrködést...

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//dzsadul beszélgettünk végig, dzsadul mondtam el a történetet is)

Türelmessen várakozom Súrion mellett, közben Sheshiát és a felcsert figyelem.
< itt lenne már az ideje egy fohásznak ... vagy egy kis ... ah nem alkalmas az időpont és nem is túl hálás a kicsike ... pedig járhatott volna sokkal csúnyábban is ... végül is még él .. a pocakos kis disznó hol a p*csában lehet??? ... >
Bár agyamban a gondolatok kergetik egymást nehezen tudok dönteni.
<...mihez lenne igazán kedvem a fohász után?... az ugye az első, holmi szép fehér kebelcsoda , meg a karcsú női test nem szállhat versenybe a HIT-tel, rögtön utánna következik szorossan és megkérdőjelezhetetlenül... kifejezetten kár hogy ez kisebb csapat akasztófavirág itt lebzsel ... ha mondjuk egy csokor baldeki rózsa lenne sokkal jobb esélyekkel indulnék... vagy távoznék... furmányos ez a kiscsaj... jó lessz vele vigyázni ... Doldzsah ... hogy Te milyen kemény próbák elé állítod hívedet ...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

/Dzsana/

*Szinte látni a villódzó szikrákat Malor és a hüllő között, ahogy farkasszemet néznek egymással. Közben Dzsanának sikerül a tetemes mennyiségű ételt elraknia és így indulhatnak is. A két „ellenfél” nem szól semmit. Malort tényleg kissé lökdösni kell kifelé, de végül enged a „női erőszaknak”. Ő is tudja a lelke mélyén, hogy nem alkamas az időpont morális alapon kihívni a quintarhát és elégtételt venni. Azért férfiúi büszkesége biztosan nem engedte volna el, ha a viadornő nem noszogatja. A bestia vizslatón figyeli a párost, míg el nem tűnnek a látóteréből a folyosón. Végül ismét átmászva az omláson visszajuthatnak a társasághoz mindketten.*

/Mindenki/

*Várakozás közben Mustafa szeme gyakran az elf nőre téved. Formás idomai sok jót sejtethetnek, bár tekintetéből még mindig azt olvashatja ki a pap, hogy legszívesebben rágyújtaná a házat, ha nem kőből lenne vagy hasonló rendkívül fájdalmas módszerekkel tenné el láb alól. Mégis ez csak olaj a tűzre, hiszen ettől csak még nagyobb kihívás lenne „meghódítani” az erdők és legendák különös leányát.
Végül kis morgás és bosszankodás közepette visszaér a páros. Malor eléggé mogorva és kifejezetten dühösnek látszik. A rablók megélénkülnek az étel kilátására meglátván a dagadozó zsákot. A felcser viszont rögtön kérdez.*

-Gyógynövényeket sikerült szerezni? Vagy egalább valami erős szeszt?

*Malor csak nemlegesen megrázza a fejét, majd kicsit elvonul levegőzni. Valahogy most egyik rablónak sincs hangulata kérdezősködni vagy a nyelvét köszörülni, még a zsoldosoknak sem. Így marad a status quo a foglyok éhesen várják az ebédet, a felcser Súriont vizslatja rosszallóan a súlyos sebek miatt, Sheshia pedig Mustafát fojtja épp gondolatban vízbe.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Ahogy Dzsanáék vissza érnek és a felcser ismét fontoskodik, csak fintorogva csóválom a fejem.*

< Ráunhatna már, hogy úgy csinál mintha a temetésemre kellene készülődni... >

*Majd Dzsanától kérdezek, dzsadúl.*

- Mit talátatok?

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Noszogatom elég határozottan Malort, hogy most már menjünk vissza. Szerencséjére "hagyja" magát terelgetni...
Odafent csak egy komor pillantással nézem, ahogy kitrappol a házból. Mélyet sóhajtok.
A felcser kérdésére lebiggyesztett szájjal nemlegesen megrázom a fejem.*
- Örülünk, hogy élelmünk van... meg életünk...
*Súrion kérdésére dzsadul válaszolok.*
- Az a valami egy tarisznyát adott Malornak... ő meg kiszedte belőle ezeket. - *a zsákot leteszem a földre magam elé egyenlőre* - Nem, a tarisznyát nem adta. Úgy féltette... félt, hogy ellopjuk.
Míg a zsákért fent voltam Malor összeveszett vele. Jogos-nem jogos, hogy az ide betolakodókat csak úgy megöli... Ááááhhhh... - *és gondterhelten legyintek egyet.
Mindenkinek kiosztok az élelemből egy evésre valót.
Ezek után Mustafához fordulok, dzsadul.*
- Akarnak még szökni? Úgy el vagy varázsolva... Szótlan vagy amióta ez a nő itt van... Csak nem csinált veled valamit? Korábban esetleg?

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Dzsana válaszát szótlanúl halgatom végig, majd továbra is csendes szemlélője maradok az eseményeknek.*

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

Bár az azért feltűnik hogy Malort és Dzsanna feljönnek tényleg nem köszöntöm Őket a Hősöknek kijáró tisztelettel.
< ... és akkor ha már úgyis túl vagyunk rajta... na akkor jöhet a...>
//dzsadul//
-Hogy mi? Jah ... neem is! Én éberen Őrködöm! Nem volt itt semmi... korábban!
< pedig akár még lehetett is volna ... >
-Mi volt azzal a kinta izével? Kinek volt veszélyben az élete?
< na szép.. az érdekes részekről meg lemaradok ..>
Mikor kiborítja az élelemet azért igyekszem az esetleges rohamra felkészülni, ám az elmarad.
< tanulnak ezek... mégha nehezen is...>
-A bádogdoboznak mi baja? Intek a vállam fölött Malor után.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*A kiosztott fejadagokat mindenki elfogadja, még a zsoldosok is, bár ők annyira nem köszöngetik, mint egyszerűbb társaik. Mindenki jóízűen nekilát, csak az elf nő nem. Sheshia dacosan elfordítja fejét a felé nyújtott étel láttán és nem hajlandó se megszólalni, se enni. Ahogy éhségük csillapodik azért a „jónép” körében megindul a diskurzus, hogy vajon mi lelhette a vasdobozt és ez nekik most jó vagy sem? Végül az evést befejezve az egyik „kijelölt” szószóló kissé sután és bátortalanul Mustafához fordul, mint valószínűsíthetően rangidőshöz, most hogy Malor odaint van. Látszik a fickón, hogy nem szívesen szól bele foglyulejtőik dolgába, de amit mond azt nagyjából ki lehetett venni nyersebb formában az előbbi sustorgásból is.*

-Elnézést a kérdezősködésért, de meddig mardunk itt? Tudjuk, hogy a társuknak pihennie kell, de ha ennyire kihozta a lovagurat az a valami a sodrából, akkor talán jobb lenne nem kockáztatni a maradást.

*Erre azért felfigyel az elf is és érdeklődve mered a papra, hogy vajon mit mond? Kis kaján elégtételt is felfedezni vonásaiban, hogy Mustafát kérdezgetik a hosszútávú tervekről.*

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

- Veszélyben annak van az élete, aki ki akar innen vinni valamit a kinta izé engedélye nélkül. Malornak meg annyi baja van, hogy nem egyezik a nézete azzal a kinta izével... Azt hiszem legalább is. Nem tudom miről diskuráltak, de mire a zsákkal leértem már úgy álltak egymással szemben mint két kakas... Éppenhogy csak nem ugrottak egymásnak... - *válaszolom ezt Mustafának dzsad nyelven.
Hogy az elf nem kér enni elintézem egy vállvonással. Engem aztán nem érdekel - visszateszem az ételt a zsákba... Majd legközelebb, ha nem, akkor éhezzen.
Míg eszünk Mustafához szólok ismét.*
- Felváltalak az őrködésben. Pihenj egy kicsit.
Súrion! Te hogy érzed magad? Jobb valamivel? ...
Nem tudnál rajta segíteni? Ahogy rajtam is.... - *kérdőn nézek Mustafára és fejemmel bökök Súrion felé.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Musztafáék beszélgetését csöndesen hallgatom, majd egy mosoly kíséretében felelek Dzsana kérdésére.*

- Megmaradok!

*De Musztafához irányuló kérdésén meglepődök.*

< Ő segítsen rajtam? Hogyan? >

*Majd a kíváncsiskodó banditára vetem "villámló" tekintetem.*

- Inkább a saját életed miatt aggódj!

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

A felém intézett kérdésen Én magam is meglepődöm.
< mi a nyavajának néz ez engem valami pesztonkának?! >
-Addig maradunk ameddig feltétlenül szükséges! Azt hiszem maguknak éppen nem lehet okuk túl sok panaszra! A sérüléseiket maguknak köszönhetik, és azt hiszem nem állítok valótlant ha jelen helyzetüket sem veszem a lelkemre.
Ameddig MI úgy nem gonduljuk hogy elindulunk addig magukat ne foglalkoztassa ez a kérdés, Talán sietnének bíráik elé vagy tán más terveik sürgetik magukat?!
Azon hogy az elf nem eszik nem akadok fenn.<nah egy nő mutat neki példát tartásból és büszkeségből... szép kis csürhe>

Éppen a felhozott étellel vagyok elfoglalva mikor Dzsanna két falat között majdnem a vesztememt okozza. Rövid fulldoklás után kivörösödött képpel és szemrehányóan nézek rá.-Gondolod hogy ez nekem még nem jutott eszembe? Sajnos Doldzsah nem épp az a személy akit bármely órában és okkal zavarni lehet. Mostanában túl sok kívánságom volt és nem sok mindent nyújtottam számára, pár nyamvadt haramia elfogásán kívül. magam erejéből pedig nem tudok rajta segíteni. Talán majd holnap vagy egy komolyabb áldozat bemutatása után meg merném kockáztatni, de addig meg kell próbálnunk a saját erőnkből boldogulni.
Kicsit Sheshia felé terlve a szót.
Ha ez a kis macska nem lenne ilyen makrancos bizonyára feltudná kutatni azokat a fűveket mik segítségünkre lehetnének... ám így-nézek rá és a szemeiből sugárzó gyűlöletre- nem venném biztosra hogy galócát hozna nekünk szép mosollyával burkolva.

Ha nem kapok több kérdést folytatom a "reggelit" //milyen napszak van?//