Al-Abadanai kalamajka

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap hajnala
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Jaszaf és Salah egy kicsit távolabb álltak Carwyntól és Avyentõl, így nem hallották mit mondott a nõ a férfinek. Jaszaf arca egy kicsit felderült amikor látta, hogy a férfi vissza lemegy a nõ után a fedélközbe.*
- De jó! Biztosan arra kérte, hogy segítsen neki a reggeli elkészítésében. - *aztán arca egycsapásra el is komorul, s maga elé motyog pár szót, de nem elég halkan, Salah meghallja azokat.* - Vajon az asszony és a gyerek hogy vannak? Az Istenekre... csak egyszer jussak haza...
No emberek - *szólal meg immár jóval hangosabban* - addig amíg a szél nem fordul meg nincs munka. Pihenjenek. És reméljük, hogy az a reggeli hamar ideér.
*A két dzsad férfi kicsit szuszogva vetik hátukat a hajó oldalának, jólesõen nyújtóznak el. Érdeklõdve nézegetik a többieket, néha össze-össze súgnak.
Odalent a fedélközben, a konyhában Fergia lassan belekezd szertartásába. A kicsiny tûz, melyet Flamm sikeresen életrekeltett vidáman járta táncát, s nyaldosta az apró fadarabokat, melyek táplálták. Amint a tálkából elérték az elsõ cseppek a tüzet az hangos sistergéssel magába itta a borba kevert vért. A folytatás külsõ szemmel kísérteties lett: a tûzbe belecsapódó egyveleg egy pillanat erejéig eloltotta a tüzet, majd hangosan ropogva szinte feketével kevert bordó lánggal újra életre kelt. A lángok magasra csaptak a papnõ elõtt, de Fergiát mindez nem zavarta meg, folytatta szertartását igaz hittel. Bevégezvén, a tüzet eloltotta ami immár nyugodtan lobogott elõtte.
Carwyn addig képtelen bármit is cselekedni amíg a konyhában Fergia a szertartását végzi. Nem sokszor látott eddig életében ilyet, így minden figyelmét leköti Fergia és az elõtte fellobanó jelenség. Különös hangulat keríti hatalmába, melybõl nehezen eszmél fel. Amikor tisztul az elméje már csak a tûz füstölgõ maradványait látja, majd gyorsan hozzáfog a padló vizsgálatához. Azonban ott nem talál semmit - ha Avyen nem hallucinált, akkor az az ajtó igencsak jól el lett dugva.
Feszült csend jellemezte a titkos ajtó kutatását, melyet egy hangos hörgésszerû hang tört meg, amely a hajó gyomrából hallatszódott fel a kutakodó emberkékhez. A hörgést pár szegmens csend követte, majd egy halálsikoly hallatszódott oly közelrõl, mintha pontosan Carwyn alatt lenne az azt kibocsájtó illetõ.*
Odafent is hallatszódott egy kis foszlány a sikolyból, de Jaszaf vállatvont.*
- Bizonyára valaki ügyetlenkedett...

[Navaratna]

(Fergia)

-Jó. ha te így, én úgy-elment Joakimhoz, felrázta.
-Kell a buzogánya. A Sakál fészke megvan.-választ sem várva elkobozta a férfi buzogányát, visszament vele a konyhába, kezével helyet kért majd egyszerûen két marokra fogta a fegyvert, feje fölé emelte hogy aztán jól a padlóba vágja.
-Vinnyog a patkány mert halálát érzi. Nem tudjuk felnyitni? Felbontjuk. Ez fa. Akár be is gyújthatjuk.-majd a következõ sujtásra készül.
<a jó édes anyádnak sikítozz. Hiába vágsz fel még odalenn ezer meg ezer embert, nem lesz haragom magas, hogy szemem vakítsa.>

[Flamme O'Styg]

A különös lángok pr pillanatik tejjesen magukkal ragadják, fáradtan rápillant a pengéire. ~Mikor lesz már vége? Kobra! Kérlek...~ Majd amikor vége lett a rituálénak, visszaveszi Fergitól a kulacsot /gondolom visszaadod / Késõbb, mikor az elkezdi püfölni a padlót, Flamm is elõkapja kardjait és elkezdi csépelni , lehetõleg ott ahol fergia, vagy legalább a közelébe. Két vágás között egy fél mondatot intéz a papnõhöz.
-Nem lehetne ezt egyszerûbben megoldani?

[Navaratna]

(Fergia)

-De. Leülünk, és várunk, mi morgott és mi sikoltott egyet mielõtt feljött. Talán pont most kóstolta meg valami a Sakál húsát. Már ha azt láttad, Avyen. Hogy nézett ki?
<Akár lehetett is. Akár õ is kiálthatott. De túl egyszerû lenne. Mért ne lehetne egyszerû?>
Ezzel Fergia felmászott az asztalra és dzsadülésben várakozó pozíciót vett fel, szemeit a félkyrre függesztette, a buzogányt térdére fektette és simogatta mint egy macskát.
"Nem, válaszoltál a kérdésemre."-üzente neki a fejébe. Gondolkodóba esett. Hadonászni nem szerencsés, baltával már inkább lenne értelme.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

// Az utóbbi egy-két napom elég gáz volt, mert agárdon ástunk szennyvízcsatornát, így nem tudtam érdemlegesen feljönni. De látom túljutottatok rajtam. Egyrészt érdekes, hogy Carwynnak csak Fergia áldozata tûnik fel, amikor Avyen õt cibálta elõtte a csapóajtó miatt. És ha itt lettem volna mondjuk tegnap, akkor beírtam volna, hogy Avyen odamegy akonyhába és felnyitja a csapóajtót, mert õ látta amikor lement a sötét alak a hajó gyomrába. De nem vártatok meg. Mea culpa, hogy nem tudtam jönni. //

*Avyen odasétál ahol legutóbb lecsukódni látta a csapóajtót és keresni kezdi a lejáratot.*

[Navaratna]

(Fergia)

//Orwen tömegnek nézett Ezt veheted bóknak is talán. Én hiányoltalak Sõt, kérdeztem is tõled. //

-Hogy is nézett ki az az alak, Avyen? Nyugodj meg, nem kell kapkodni. Az a valaki nem szökik el.-tette fel ismételtena kérdést, amikor látta, a másik lázas keresésbe kezd a padlón.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*A lány elõször meg fel sem fogja, hogy mit akar tõle Fergia. Pár másodpercig csak a padlót tapogatja, aztán oldalt néz egyenesen a nõ szemeibe. Hamar elkapja tekintetét, felpattan, aztán kirohan. Még hallhatják a többiek a kifakadását.*
- Persze! Nem is hiszel nekem! Pedig láttam. Hagyjatok békén! Én csak jót akartam ...
*A többi egybefolyik. Avy a kabinjába siet és visszabújik a hálózsákjába. Szorong egy darabig, aztán eltörik a mécses. Labilis kis lelke vadul csapdos egyik lelkiállapotból a másikba. Tûrõképessége határán van érzelmileg.*

[Navaratna]

(Fergia)

Fergia nagyot sóhajtott.
<Kezdõdik>
Utána ment. Bement a szobába. Bezárta az ajtót, de nem kulcsra. A nõ elé állt.
-Ide figyelj. A hajón én a munkámat végzem, nincs idõm arra, hogy azon agyaljak, melyik szó hangsúlya hogyan bánt vagy sem. Fontos tudnom, hogy egy sebhelyes dzsad férfit láttál-e vagy valaki mást, mert akkor más elbánással kell kezelnem. Ha sebhelyes volt, akkor az a gyilkos az, akit keresünk és törvény elé kell állítanunk. Ha nem, akkor valami egyéb, veszélytelenebb törvényenkívüli. Ha nem tudsz használható leírást adni, és vered magad, akkor jobb ha kikötésig a kabinban maradsz és a kitöréseidtõl megkímélsz mindenkit. Ellenben ha képes vagy összeszedni magad és hasznossá válni, örömmel venném segítséged.
Vár türelmesen és nyugodtan a nõ válaszára.

[Alauron]

(Salah)

Jaszaf megjegyzése nemigen lepi meg õt, hanem inkább praktikusabb kérdést tesz fel.:
- Mondcsak, Jaszaf, Vészmadár Ura, meg tudod mondani mikorra érhetünk szárazra? És van e esély, hogy a Fennséges Sejked viszontlátja még hû kapitányát?

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Fergia a hálózsákból a lány vékonyka kis lábát látta kikandikálni, ami a megjelenésére gyorsan el is tûnt. A lány elbújt a csigaházában. Csak folytott, sírástól torzult hangok jöttek ki onnan.*
- Nem láttam teljesen. Fekete ruhás volt. Nem számítottam rá, hogy valakit is rajtakapok a konyhában. Meg turbánja is volt. Ennyi. És nem kell aggódnod. Az út hátralevõ részében nem kell a képemet bámulnod. Nem is fogok kijönni a kabinból. Nem kell félned. Nem rontom meg a pyarr báránykáidat. És ne félj. Amíg a közelemben vagy úgy sem leszek boldog. Ez már bebizonyosodott. Emiatt sem kell aggódnod.
*Ezután tovább szipogott a hálózsák mélyén.*

[Navaratna]

(Fergia)

-A hajón Jaszaf nagyúron, Joakimon kívül mindenki nem kívánatos, polgári szabad személy. Ez pedig nem színpad, játszd máshol az érzékeny és megbántott drámai lányt. Lehet, hogy ez másnak imponál, de mást fáraszt. Az ember önmaga boldogságának legnagyobb megrontója, ha más rontja el, az nem is volt igazi még.Öltözz fel, mosd meg az arcod. A kezed ép, ami azt jelenti, hasznos is lehetsz és értékes, ha felül tudsz önmagadon kerekedni. Ha megtagadod a segítségem, akkor hagylak, nem szólok többé hozzád, nem segítek neked és látásom sem kell elviselned. Kérd, és úgy lesz. Ám fontold meg. A szónak súlya van. Bánj vele óvatosan. És ha hozzám vagy bárki máshoz beszélsz, nézz rá
-húzta le a lány fejérõl a takarót. Fergia nem beszélt sejtelmesen, sem fellengzõsen, sem fenyegetõen. Tárgyilagos nyugalommal közölte amit akart. S felkészült arra, hogyha a nõ elküldi, akkor tartja magát adott szavához.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Kicsit meglepõdik, amikor lehúzza a nõ a fejérõl a hálózsákot. Felül és kétésgek közt gyötrõdve a nõre néz. Gyüjtögeti magában az indulatot és a keserûséget, amit rázúdíthat a dartonitára, hátha jobb lesz neki tõle.*
- Neked aztán van bõr a képeden. Miután lecibáltál arról a férfiról, akit megszerettem és együtt akartam lenni vele, miután a sajátos hányos szövegeddel a nyakamba zúdítottad a vallásod minden prûdségét és álszentségét, még ide jössz és választás elé állítasz, hogy ha nem viselkedek a te értékrended szerint, akkor mehetek a fenébe. És mindezt úgy adod elõ, mintha te lennél az áldozat, én meg valami istentelen lelketlen ribanc lennék. És a legszebb az egészben az, hogy a kis kedves hangnemed után a többiek elõtt megintcsak én leszek a sáros, aki nem tud kompromisszumot kötni. Én nem kértem, hogy ide kerüljek. Nem volt közöm ahhoz a sz*rsághoz, ami miattatok ide juttatott. Nem kergettem gyilkosokat, csak átutazó voltam. DE jópofát vágtam a megtörténtekhez. Eltört a kezem, de tettem az egészre és próbáltam segíteni. Erõm felett kiálltam a többiekért. Sütöttem nekik ételt, ott és úgy gyógyítottam õket, ahol és amikor tudtam. Kedves voltam mindenkivel. De nekem is megvoltak a határaim. Több éve nem találkoztam olyan férfival, aki ne úgy nézett volna rám. Mindenki csak kihasznált ahogy tudott. Az egész életem errõl szólt. És egy ilyen kilátástalan helyzetben találok egy olyan férfit, aki megbecsül, és nõként tekint rám, nem pedig egy darab húsként. Kedves, figyelmes, nem tolakodó. Úgy érzem vele magam, hogy talán én is lehetek fontos valakinek, és talán még boldog is lehetek. A teljesítõhatárom végén odáig jutunk, hogy kívánjuk egymást testileg lelkileg. Lehet, hogy már csak napjaink vannak hátra. Végre boldogok lehetünk, és erre jössz és tönkreteszel mindent. Visszaröpítesz a valóságba, ami elõl pár röpke percre el akartunk menekülni. Megalázol minket. Ócsárolsz és elszakítasz tõle. És ezek után mintha mi sem történt volna, nagy kegyesen adsz egy esélyt. Szerinted mit kellene éreznem? Darton felszentelt papnõje mit gondol errõl?

[Navaratna]

(Fergia)

Fergia hallgatta. Amikor látta, hogy a másik jelenetet fog rendezni, állta a sarat.
<Darton jelét adta, hogy szavam hallja, újra erõvel töltött meg, s csak ez számít. Helyesen cselekedtem, még ha más ezt nem is így látja>
Majd amikor a másik ráfüggesztette szemeit kissé hiszti és dráma határán, összefûzte ujjait.
-Úgy illik hogy feleljek. Jó. Most, utoljára. Mert én itt dolgozni vagyok, nem megváltani a világot és egy nap alatt megszerelmesedni, lefeküdni valakivel aztán férjhez meni és elválni. Furcsa érzéketlenség a tiéd. A halottak nem indítanak meg, de képzelt érzelmek igen. Kiforgatni valakit magából nem boldoggá tétel, hanem szakadékásás. Pár szótól valaki a nagy õ lesz, menedék, kapaszkodó? Nem egészséges társ, akit talán akkor is magadhoz húznál, ha nem félelem szorítana össze. Néha úgy látom, gyerek vagy még ebben, de másban öregasszony. Téged nem érdekel senki véleménye. Az enyém sem, de ha már illembõl vagy bármi másból kérdeztél, hát legyen, folytatom. A környezeteden töltöd ki a múltad rosszait. Nem szép dolog. Azzal a lovaggal üvöltöztél, akinek a kezed épségét köszönheted, mégha meg is veted azt, amit hisz és gondol. Hogy te hogyan alázod meg magad mások elõtt a te dolgod. Hogy miket mondasz rólam, nem új. Akartak már engem szájba rúgni, karóba húzni. Nem vagyok kedves, nem mondom azt, amit az emberek hallani szeretnének, ha nem azt gondolom és tartom helyesnek. Inkább utáljanak azért, ami vagyok, mint szeressenek azért, ami nem. Most teljes valómat egy olyan ügynek adom, ami a közért van, nem önös érdekért. Te véletlenül vagy itt, s abban az én kezem nem érintett, hogyan is. Rajtad kívül a többi hason bakancsban járó higgadt. Kötelességem van, minden más csak utána következik. Szabad akarsz lenni, nem akarod, hogy bárki beleszóljon az életedbe? Mint a pattanásnyi mellû lányok? Te, akin lábbal tapostak eddig, most másokon próbálod a saját lábad, mert követelsz? Mintha felszínes lennél. Minden emberhez való viszonyod hamari. Hamar tetszik meg valaki, hamar kedvelsz meg, hamar szereted meg, hamar kívánod meg, hamar adod oda magad, hamar feleded is,hamar gyûlölöd is? Velem ez történt. Hogy hihetném hogy mással nem így lesz? Neked mindenki ellenség, aki nem azt vallja, amit te? Sivár lenne a világ, ha mindenki mindenkit magasztalna, körülugrálna és dícsérne. Nem tudsz a hitemrõl semmit, mert dühös vagy. És nem is érdekel igazán. Ahogy az sem, amit most elmondtam, látom. Hiábavaló volt. De nem bántottál meg. Csak azt nem értem, ha magad nem tartod rosszvérû nõnek, mit számít, más szavából mit vélsz hallani utánajárás nélkül? Túl sokat törõdsz más véleményével, de semmit sem más mélyével. A tragédiával fûszerezett életszemlélet pedig sosem volt sajátom. Vannak, amik nem történnek meg, bármennyire szeretné az ember éltében. S bizony nem a tett volt itt baj: hanem a hely és az idõzítés. Most pedig úgy látom meghoztad döntésed. Megyek, mert én nem véletlenül vagyok itt. Pihenj.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Szólni sem tudott a nõ válasza után. Csak nézett maga elé és emésztette. Kiadta a dühét és inkább keserûség maradt a helyében. Sokmindenben igazat adott a dartonitának, csak azt nem értette meg, hogy a nõ miért nem képes megérteni az érzéseit. Úgy érezte, hogy Fergia sosem tudja majd átérezni, ami benne kavarog. Nem tudott haragudni a papnõre. Inkább kényszerû dühöt érzett, hogy nem tudja neki elmagyarázni, hogy mi is hajtja valójában. Hisz maga sem értette teljesen. Sosem volt teljesen tisztában magával. Sem az értékeivel, sem a feladatával. Nem tudta, hogy miért is született le erre a fekélyes világra. Önsajnálatban, félelemben, keseredettségben és egyben végtelen vágyakozásban tobzódott. Ezt nem volt képes felfogni Fergia, és ezért feszült találkozásuk óta ilyen ellentét közöttük. Múltjuk, felfogásuk, gondolkodásmódjuk és temperamentumuk is holt ellenkezõ volt és valószínüleg lesz is amíg Ynev földjét tapodják.*
- Szóval ennyi volt. Leírtál. Nálad ez így megy. Nem értek veled egyet, nem hódolok be az értékrendednek, így túllépsz a problémán.
*A lány szemei olyan ürességet sugároztak, amit egy halott is megirigyelhet. Csak nézte a papnõt és valami eltört benne. Már sírni sem tudott. Talán nem is látta a nõt, csak nézett a semmibe. A vér kifutott az arcából és meg is szédült, de ez sem érdekelte már. Olyan üres és magányos volt, mint eddig életében soha.*

[Navaratna]

(Fergia)

-Nem.
Lehajolt, belenézett a lány szemeibe és elmosolyodott. Furcsa mosoly volt ez. Nem kárörvendõ. Nem vidám. Szokatlan és zavaró annál inkább.
-Nem megy neked a lelketlenné válás. A csapóajtó felfedezése segítség volt. Ha van kedved, csatlakozz, ha nem, maradj itt. Próbálunk elbírni vele.
A takarót megigazította a nõn és az ajtó felé indult.
<Daganatok, arcuk mint ismerõsök. Férgek, mint megannyi szomszéd. De a lelki kínok mint bizarr idegenek, úgy kerülgetnek s surrannak el mellettem. Hálás lehetek a természetem ezen oldaláért. Mint a márvány...de repedésekkel...