Sub rosa

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Amikor Verca megpróbál oda ütni, én oda lépek hozzá és gyengéden lefogom.*

-Na de lányok, viselkedjenek, ez nem megoldás.

<Na Verca végképp kiesett, azért egy várandos kismamához nincs semmi kedvem, de már hiányzik a nõi ágyék úgyhogy a másik kettõrõl nem mondok le, Kit izgat a mészáros úgyse fogok erre jáérni olyan súrún.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

Verca arcizmai meg-meg rándultak, földhöz teremtetet a dorongot és hugaira nézett:
-ha nekem nincs mulatság, nektek sem! megyek és szólok apánknak!
A másik kettõ gyorsan letette az ételt és nõvérük szívére kezdett beszélni, hogy ne menjen, ne legyen már ilyen, stb. Mimi kuncogott és kárörvendõn nézett Vincentre:
-Ezt most ön megszívta. Még a végén, kiderül, maradhatok, mert nem lesz itt kufirc...Ha sokat akar egy bizonyos madár...leszakad a farka...-karba tett kézzel várakozón leült. Egyfolytában vigyorgott, élvezettel nézte a lányok baját és marakodását.

[Saggaras Zenir]

//Már megbocsáss de én egy szóval sem ejtettem ki a számon, hogy Verca nem kell, csak lenyugtattam, hogy ne essenek egymásnak, de ha mégis ez történik ezt a két jó csajt nem akarom elszalasztani ugyhogy bevállalom õt is. De hangsúlyozom a csaj nem tudhatja, hogy én kiejtettem.//

[Castor de Vinter]

A kocsiban utazva Castor szinte teljesen szétfolyt a puha vánkosok között.
De mivel udvariatlanság lett volna egyszerûen elaludni a kocsiban, megaztán elvégre õ is nemes vagy mi; megerõltette magát és bemutatkozott Messlaának.

- Nos.(gondolkodik a nõ megfelelõ titulusán)..nemesenszületett, a nevem Castor de Vinter, és a messzi Dwyll Unióból vetõdtem ide. Közrendû családból származom, de a Ranil rend nagymesterétõl apám õrgrófi rangott kapott, hõsies helytállásáért amit a legutóbbi Zászlóháborúban tanúsított. Bár belátom jelen állapotomban valószínûleg nehéz szavaimnak hitelt adni, de a dwoonoknak nem kenyerük a hazugság. Ejöttem otthonról és vándorútra keltem, hogy miért -már engedelmet- de azt inkább megtartom magamnak. Az utóbbi idõben Abasziszban kerestem a szerencsémet, mikor a tengeren támadás ért és gorviki rabszolgavadászok foglya lettem. A többit meg már ön is tudja.
Õszintén szólva érdekelne mi alapján választott ki maga mellé szolgálatára, mikor semmit sem tud rólam. De a miheztartás végett: az Únió hadseregében nevelkedtem és szolgáltam vértes gyalogosként. Mit mondhatnék még magamról? Katona vagyok. Kiváncsi még valamire?


//Miután megérkeztünk.//

Kezével végigsimít a hegen.

-Ja ez? Ne foglalkozzon vele nemesenszületett. Ranil kegyelmébõl visszakaptam a látásom, de a többi...már sajnos így marad.


Szerkesztve:2007 01 07, 16:50 Szitakötõ

[Mesemondó]

//Sagaras. Nem tudja, nyugi Csak úgy véli, tapintatosan nem közlöd vele, s úgy érzi, ezt bebukta és akkor feldobja a hugait.
Castor, kérlek ne mesélj helyettem, ne szaladj elõre a lóval!//

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

<Huha, most kéne okosnak lenni, három már tényleg elég sok, és ez a Mimi sem épp a kezemre játszik, de már mikor is voltam utoljára nõvel..Egy biztos nem a mult hónapban.>

-Várjon Verca ha szól az apjuknak én i szethetem a sátorfámat és ez nem lenne jó senkinek sem, jól sejtem ugye?

*Mindezt egy barátságos mosoly kisérteében mondja*

-Tudják hölgyeim-Egy jelentõség teljes pillantás Mimire-nem kenyerem sem az erdõben éjszakázás sem az éjszakai lovaglás, hiszen mégsem vagyok én bagoly.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

A nõ nem szólt semmit, végighallgatta Castort.
-Majd kiderül, mi igaz abból, amit állít és mi nem. Próbála lesz téve. Választásom egy miatt esett magára: ön volt a legrondább az egész kompániában.
tényszerûen közölte, sértõ él nem volt hangjában.
Az utcáról a kovácsolt vas kapun át egy udvarba értek. Jobbkéznek egy lépcsõsor vitt fel az elsõ emeletre, de castort szembe vezették tovább. Ott szolgálók nyüzsögtek, jól megbámulták a férfit, elvégre ritkán látnak bizarr külsõt. valaki az úrnõ újabb hóbortját emlegette. A fekete ember két inasra bízta Castort, akik megszervezték a fürdõt-erõs kefékkel síkálták le a férfit, közben fintorogtak is, elpuhult népség volt mindkettõ. A borotválkozás valóban elkélt még a fejére is, kapott a lábára kissé nagy cipõt is, nadrágot, inget, meg még egy inget, ami vastagabb volt az elõzõnél. Az alacsony plafonú szolgálói szobákban, folyosókon végül elvezették a meleg konyhára, ahol elé tettek egy kis levest, meg utána egy birkacombot. Miután megette, csak utána érkezett meg a kuruzsló, aki levetkõztette pucérra castort, minden sebét, hegét, vágását megnézte. Pár korbácsnyomot újra felvágott, mert ki kellett tisztítani, nem volt kellemes. De sem piócát sem érvágást nem zúdított a nyakába, csak kenõcsöket. Az ágyba kerüléssel és az elalvással pedig egy kumma gond nem volt. Szinte vonzotta õt a szegényes, ám a gályához képest mennyei fekhely. Kicsi helyiségben egy deszka szalmával töltött zsákkal, s takaróval.
Cator egy teljes napot átaludt, mert dél tájt kel, mint mikor elõzõ nap dél tájt értek partot is. Inkább korgó hasa volt az ébresztõ, semmint egy tisztes rúgás.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

Mimi kacagni kezdett. Csengõ kacaj volt az! tiszta és üde. Verca irigykedve hallgatta. Hiába, no, a három parasztot Mimi lekörözte megjelenésben is.
-Csak nem engem is szeretne belevonni a kettyintésbe?!-s Mimi megint nevetni kezdett, könnyét törölte szemébõl.
-Inkább szállj lóra és hess innen. (Verca)
-Akkor még sem mész apánkhoz? (Nitta)
-Hm, hm...nem is tudom..talán...
-Na, Verca, jó nõvér vagy, maradj no! (Simone)

[Castor de Vinter]

Miután Castor biztos benne, hogy érte küldenek, türelmesen kivárja, míg Messala elé kísérik.

Ha bedugja a szobába a fejét valami szolga, enni kér, és amennyiben megkapja, természetesen megreggelizik.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

//Verca engem küldött el? Ha igen ha nem, akkor is ezt mondom/6

-No azért, ezt a vacsorát nem hagynám ki ha megengedik.

//Verca Miminek mondta, hogy menjen el. //

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

-Ó, persze, persze, ím ihol a vecsera!-kapta fel a cipót és a csirkecombot Simone, majd utána jött Nitta is a pálinkával. Mimi és verca farkasszemet nézett, de míg Mimi jól szórakozott, addig Vercának viszketett a tenyere. A két lány szépen megterített egy tulipános kendõre Vincentnek, s leültek mellé, hogy nézzék, hogyan eszik. Mimi somolyogva követte tekintetével Vercát, ami Vincenthez ment és õ is leült.
-Szerintem kezdjétek el falatokkal etetni, mint egy császárt. S közben masszírozd a vállát, Verca. Úgy is olyan karod van, hogy a hurkatöltést is mindig rád bízzák. Ez is olyan, csak itt nem a hurkába kell tömni a dolgokat, hanem kifelé facsarni...-ízetlenkedett Mimi. Verca persze vörösen, összeszorított szájjal tûrt. Nitta és Simone zavartan nézett össze a kéretlen javaslatokat hallva, Nitta el is vörösödött.
-Oh, bocsánat, Nitta még szûz. ha még az. Legutóbb még az volt.
-Mondom, állj már odébb, ha csak a levegõt rontod. Nem kellesz te ennek a jólnevelt úrnak a betyár száddal. (Verca)
-Álljak odébb, hogy könnyebb legyen nektek? Lesheted, aranyom. Ha megyek, akkor a szállás árát teljességben majd Vincent úr állja, és azt nem az ágyékával kell kicsengetnie. Bár lehetnék szemét, leléphetnék, és vinnyogva röhöghetnék a lovamon, hogy hogy megkopasztjátok. ha meg nem kellek neki, van olyan legény, hogy kimondja, hogy kívül tágasabb. Bár ha ki is mondja, nem biztos, hogy megfogadom, mert én aztán a magam feje után megyek.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________

Reggeli közben -szalonna, kenyér és tej- érkezett egy orrát fennhordó, szépen cicomásan öltöztetett harisnyás inas, hogy donna Messala deakárkicsoda -jó hosszú titulust sorolt- látni óhajtja õt. Sebtiben volt ideje megtörölni a száját, s már mehetett is az iparkodó inas után. Az felvezette az udvarban látott széles márványlépcsõn, onnan be egy nagy üveges ablakú fogadóterembe, ahol ládákban nagy levelû növények nõttek, s a falon magának a donnáról egy festménye lógott emberes méretekben. Onnan jobbra el, egy aranyozott stukkós folyosón át, amin már szõnyeg került a talpak alá, elnyomva a lépteket maga bíborvörös voltával, s végül egy hófehér, kétszárnyas ajtót tárt ki az inas s fricskázó arckifejezéssel intett, lépjen be Castor.
Odabent a finom luxus uralkodott: bársony kárpitú elegáns bútorok, mint a mohazöldet s a zöld finomabb árnyalatait felvonultatva. Egy jókora rekamié, két fotellal, középen asztalkával, amin váza volt izléses szárított virágokkal. Mindez a belépõ Castortól jobb kézre. Az ülõrész mögött egy falhoz állított sötétbarna komód, azon egy faragott tokú homokóra pergette szemeit. A falon hatalmas tükör. Szemben az utcafrontra nézõ ablakok tekintettek le rá, masnikkal kötött, redõzött függönyökkel és sötétzöld sötétítõ függönyökkel. Az ablak elõtt állt Messala, közte és a férfi között egy kézzel szõtt szõnyeg feküdt, virágos rétet utánozva aprólékos kidolgozásával. Balkéznek már elhomáylosult, minek is kellett volna lennie-szekrény? Festmény a falon, elõtte egy szoborral, vagy talán egészen más?-mert a donna úgy volt felöltözve, ami elárulta: ez a nõ extravagáns és feszegeti az illem határait. Haja háta közepéig leomlott, feje tetején sárga köves arany pánt szorította le homlokából a hajat. Testét egy leheletvékony, homoksárga lepel fedte, ami alól könyedén átsejlett nemcsak az alakja, hanem még mellének rózsaszín bimbója is. A nõ nem viselt semmit a ruha alatt. A lepel bokájáig leért, egy arannyal hímzett okkersárga köntös pihent vállain. Megint egy papíros volt a kezében, mintha mindig ezt tenné, hogy olvas valamit. Castor érekzésére csak akkor fordult oda, amikor az ajtó a férfi mögött bezárult. Ketten voltak a szobában. Messala az univerzális etikettnek megfelelõen meghajolt castor felé, s felvont szemöldökkel várta, mit lép erre a másik. A nõ látványa a sok szenvedés ellenére ingerlõ volt,mint egy napba öltözött tündér s a fogadtatás módja teszttõl szaglott.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Motyogva mondom*

- Hát azt látom, hogy önfejû. - Jóízûen vacsorázgat- No de lányok befejeznék végre ezt a torzsalkodást, és megkérném Mimi, hogy ne beszéljen úgy rólam mintha itt se lennék.

<Egyre inkább kezd elmenni ettõl az egésztõl a kedvem, ha így folytatják, megadom ami jár nekik...pénzben és még ma este eltünök innen mint a kámfor. Úgyse vagyok álmos, csak nagyon éhes és szomjas.Megvárom itt, hogy mire jutnak egymással...aztán majd kiderül, hogy hogyan tovább.>

[Castor de Vinter]

Még bõszen rágta az utolsó falatot, mikor az inas után indult. Mentet közben nézelõdik, szemügyre veszi vendéglátója otthonának folyosóit, a berendezési tárgyakat.

<Ejha, van mit a tejbe aprítani! Kiváncsi lennék, hogy ez a nõ egyedül hozta össze ezt a vagyont, vagy a férje örökét herdálja?>

- Mondd csak fickó; aztán ura is van ennek a birtoknak vagy úrnõd egyedül él itt?

//Majd késõbb válaszolsz.//

Mielõtt vendéglátója a fogadóterembe engedi, Castornak feltûnik az inas lebiggesztett szája és leereszkedõ hanghordozása.

<-És akkor hogy invitálnál be, ha az öklömet a szádba raknám, te ripacs kanmajom!?>

Castor egy vasvilla pillantást ereszt meg az inas felé, majd belép. Rossz beidegzõdés. de nem tudja levetkõzni katonai neveltetését:

<Ranilra! Ez a szoba igazán puccos, de egy taktikai rémálom! Az ablakok túl szélesek, túl magasak és túl sok van belõlük. Ezt az ajtót egy raj katona könnyedén pozdorjává veri és még visszavonulni sincs hova!...és különben is, a francnak kell ide ennyi zöldség!...ez a nõ meg...,ez a nõ meg..úgy öltözik mint egy déli lotyó. Valamire való északi nemesasszony soha az életben nem venné fel ezt a göncöt! Õk nem!>

Konzervatív dwoon családban nevelkedett. Érezte hogy a füle hegyéig elvörösödik, kényszerítette magát, hogy levegye a tekintetét a nõ melleirõl.

<Az Úrra! A mellét nézem! Úgy viselkedek mint valami korg kamasz!>

Castor elkapta a tekintetét, majd hirtelen harag és büszkeség csillant meg a szemében.

<De hát gondolom Õrókasága nem véletlenül rakta ki amije van, most bizonyára zavartan kéne elõtte tipródnom, vagy a nyálam csorgatnom, vagy valami ilyesmi! Várod a hatást? Hát tessék!>

Castor életében nem tisztelgett még olyan katonásan mit akkor. Összecsapta a sarkait, -és ahogy egy dwoon udvari bálon látta a lovagoktól- meghatotta a derekát a nõre nézett és azt mondta:


- Látni kívántál nagytiszteletû asszony!

Ez a köszöntés teljesen korrekt volt bármely dwoon udvarban. Ez járt ki a család legidõsebb nõtagjának.

[Mesemondó]

//Ilyen szitkot még nem hallottam, de le a kalappal Ripacs kanmajom... //

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________


A felfújt hólyag inas fontoskodva válaszolt:
-Hogy lehet ilyet kérdezni? A donnának nincs férje. Sosem volt. De anyagi helyzete miatt megengedheti magának ezt a kiváltságot! S hogy ezt érzékeltesse az elbizakodott urakkal, felvenne a férjes asszonyok elõnevét, a donnát. S amit itt látsz, azt bizony õ szerezte magamagának, nem csak úgy az ölébe pottyant!

Messala elégedetten biccentett:
-Hm, katonai neveltetés. Az illem is helyén van. Helyes.
lerakta a papírost kezébõl az asztalra és megindult a férfi felé. nem volt kacér a menése, de nõies volt, hisz annak született.
-Maga lesz a testõröm. Éjjel és nappal. Velem alszik, velem kel, velem étkezik velem jár-kel és velem fekszik a nap végén. Nem szex, munka, hallja? A feladatát nem itt kell ellátnia, arra jó lenne fekete szolgám. Mint olyan személy, aki mindig velem van, hozzá kell hogy szokjon egy s máshoz. Nem jöhet zavarba, ha így lát, vagy teljesen meztelenül-tapsolt kettõt, egy lehajtott fejû, szerény lány sietett be, kezében ruhával. Messala végig Castor szemébe nézve vetkõzni kezdett: a köntös és a fátyolruha is hamar a földre hullott, nyúlt is a lány hozta holmikért.
-Épp ezért most végignézi hogyan öltözöm és vetkezem. A szeme sem rebbenhet. Az életembe kerülhet, ha elméláz vagy elábrándozik. Ha nõre van szüksége, mielõtt elhagyom a várost és ön velem jön, megoldom. De hozzám nem érhet érzékiséggel, hacsak arra fel nem jogosítom. Puha kelmékbe öltözött elpuhult nõnek néz? Helytelen. Lássák ezt az ostobák. De maga tudja, ez nem így van. Velem tart, s a végén önnek is megfelelõ fizetséget kap, neme suram, vagy ahogy itt mondják Shadonban, don. Bájos, ahogy hív, de hivatalosan a signorina vagy donna megszólítás illet.
Messala nem beszélt katonásan. Komoly volt, de beszéde és hangja kellemes. Ám amit beszélt, azt nem cifrázta, a lényegre tért. Lehet, hogy bár a módszer vérlázító volt, amit kezébe vett, de ahogy kinézett, az mellbe véghatott volna minden egészséges vágyakkal bíró férfit. Legalább is addig, amíg ruha nélkül volt. Mert a lány felöltöztette egy zárt, nem átlátszó zöld ruhába, ami diszkrét hímzésekkel emelte a ruha szépségét annak ujján és nyakán.
-Örülök, hogy önt választottam. Lehet, hogy ön nem örül, de úgy talán jobb is. Elég, ha végzi a dolgát, ahogy kérem. Ha megadja nekem a tiszteletet, ami jár, én is megadom önnek. Bármi kérdése van, tegye fel most.