Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________


-Jó, jó. Kívánja hogy sebes lovon hagyjam itt önnel ezt a három falusi szépséget?
Mimi kérdésére Nitta bólogatott Vincentnek, Verca egy jó-lenne hunyirgást küldött a futárnõnek, Simone pedig jobb híján szélesen elmosolyodott:
-Ne is törõdjön vele. Mimi már csak ilyen érdes természet. Nincs érzéke a férfiakhoz.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

-Azért azt mégsem kérhetem öntõl, hogy egy sebesült hátason folytatja útját, de modorát visszafoghatná egy kicsit kedves Mimi, és azért mégis csak a vendéglátóinkkal beszél, nem de bár?

<Na talán lesz még ma valami kis huncutság, bár már egyre kevesebb hozzáa kedvem, de ez még fordulhat.>

*Közben komótosan folytatja a vacsorát, és lassan lassan meg is eszi a finom cípót meg a csirkébõl is csak a csont marad, a pálinkás kübli is ürülni kezd.*

[Jomadar]

(Somuris)

- Többször is megpróbáltam már kifaggatni, de mindig meglódultak az események körülöttünk. Mindazonáltal õ egy félénk de rendes alaknak látszik, szerintem nem sáros. Szóval kifaggathatjuk, de ne erõvel lépjünk fel. Legalábbis amíg nem derül ki, hogy tévedtem.

[Castor de Vinter]

-Értettem signorina. Elfogadom a feltételeit, és a szolgálatába állok. Azonban tudnia kell, hogy orgyilkosok, kémek, és fejvadászok elhárítására nem képeztek ki. A háború nevelt fel, és testõri minõségemben csak a látható ellenfelek ellen tudok küzdeni. Besurranó tolvajok, az árnyakban bújkáló gyilkosok pedig nem állnak ki a csatatérre küzdeni, és nem is vagyok jó az elkapásukban. A nyílt agressziótól, fegyveres támadástól azonban meg tudom védeni, mig erõbõl tart. Ha Önnek ütközetben használható fegyverforgatóra van szüksége, állok elébe, de ha nem, attól tartok valaki mást kell keresnie.
Ami pedig a szexuális igényeimet illeti, férfiasan bevallom, ön az elsõ munkaadóm aki szóba hozza ezt a témát; és bár megtisztel ez irányú figyelmével, de azt javasolnám signorina a jövõben ne foglalkozzék ezzel a kérdéssel. Nagy fiú vagyok már, higgye el képes vagyok kezelni ezt a problémát. Köszönöm.

-Ami pedig a kettõnk viszonyát illeti: Ön A VÉDETT SZEMÉLY ami számomra kizárja, hogy érzéki vágyaim tárgya legyen, mint ahogy arról az Únió katonai szabályzatának 4. pontja tiltólag rendelkezik is. Tisztában vagyok vele, hogy nem sok észt néz ki belõlem, de higgye el, pontosan tudom mire gondolt, mikor azt monda, hogy Önnel fogok feküdni is; nincs szükségem külön magyarázatra. A külömleges jogosítványokról pedig annyit: számomra bõven elegendõek azok a jogosítványok amiket egy testõr-védett személy viszonylatban hazám katonai törvényei megengednek: a fogadott testõr végzi a dolgát, CSATLÓSA és nem szeretõje munkaadójának. Ha elbocsátják a szolgálatból, fogja a zsoldot és lelép. Ennyi. Bár tudom hogy ez itt nem a Dwyll Únió, azonban én mindenütt kötelezõnek érzem magamra azokat a törvényeket, ahogyan eddig nevelkedtem.
-És végül lenne néhány nem is kérdésem, inkább igényem:
Ami az anyagiakat illeti: hazámban a rendes havi zsold 50 ezüst
//Off: Nem tudom hogy nálad mekkora az arany értéke, mindenesetre a karakter akkora számot mond, ami egy átlag zsoldos havi keresetének kétszerese//. Amit nem aranyban, hanem ezüstben kérek.
Ennél kevesebbért csak akkor szegõdök el, ha a szolgálat végén megtarthatom a fegyvereket és a pánélt. Szükségem van egy teljes vagy legalább félvértezetre, sisakra feltétlen, egy jó pallosra, egy egykezes csatabárdra ha szûk helyre mennénk, és egy átlagosnál erõsebb utazólóra, hogy képes legyen velem és mindezen teherrel poroszkálni.
-Elfogadható ez így önnek signorina?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________


A donna egy utolsót igazított ruhája ujján, egy szem gyûrûjén bal kezének középsõ ujján és elégedetten Castorra nézett:
-Ön felkészült és ezt értékelem. A körülményekrõl annyit kell tudnia, hogy utazásom során velem tart. Hátulról támadó aljas egyének helyett inkább az ön által emlegetettekrõl lehet szó. Egyébként járt már korábban Shadonban? Feltételezem nem. Beszéli az ország nyelvét? Ha igen, akkor valóban nem szorul az én segítségemre. De ha mégsem... Csak a mûvelt nemesek, hivatali, papi személyek és a kereskedõk, vagy a külhoni legénységet is magába foglaló matrózok értik meg a közös nyelvet. A többiek nem. S mint ilyen, testbeszéddel hamar tudomásukra hozhatja az adott helyen, mi a teste vágya, úgy átvágják, hogy a havi zsoldja elillan. Nem is beszélve a fertõzésekrõl.
Futó mosoly suhant át arcán, amikor Castor említette a dwoon szabályokat munkaadó és védõje tekintetében:
-Jó ezt hallani. Ám akkor most más szemszögbõl közelítem meg a dolgot. Ismerem magam. Vannak afféle gyarlóságaim, amit nem tudok levetkõzni. Túl vagyok már azon korszakomon, amikor csak a bájos arc és szikrázó küllem fogjon meg. A nyers erõ és határozottság mára már ugyan azt a vágyat fel tudja kelteni bennem, mit hajdanán a megnyerõ mosoly. Hogy értse: lehet, hogy most ékbekiáltóan néz ki a puffadás miatt, és majd késõbb is, ha az lelohadt, ám elképzelhetõ, hogy ki fogok kezdeni magával. Nagy lány vagyok, férfival szinte sosem fekszem úgy ágyba, hogy ott nem felnõtt dolgok történnek. Ez a gyengém, a testem. Kétélû fegyver. Nem tervezem, hogy önre másszak, de ha megtörténik, ne érje váratlanul. ahogy majd az sem, hogy két arcom van. Másként fordulok az ismerõseim, vendégeim felé, s másként azokhoz, akik a barátaim, a szó legjobb formájában és akik a szolgálatomba tartoznak. Az utóbbi olyan, mint ahogy most beszélünk. A másik pedig...Hm, van, aki akkor könnyûvérûnek és felelõtlennek tart, s van aki élvezi, s megint van, aki egyenesen utál érte. Kibõl mit váltok ki. de majd meglátja. Hisz mindig velem lesz.
Egy kis tálcára rakta az elõbb ledobott papírost, tapsolt, egy inas földhöz szegezett tekintettel kivitte, majd visszatért egy üres papírossal tintával:
-Írja, Lorenzo: Szolgálatomba veszem e nap délóráján nevezett don Castor de Vinter urat, Dwyll hon nemes férfiúját, hogy éjt nappallá tévõ testõröm legyen. Mindaddig feladata ellátására kötelezi eme írás, amíg vagy fel nem bontom vele önszántamból én, donna Messala Wassath, született signorina Mae Messala Wassath, don Carlos Wassath balkézrõl fogant leánya Vittoria Micca méhébõl, don Benediktus Rossi városi örökének kezelõje, vagy amíg fent nevezett nemes férfiú az égi hatalmakhoz nem tér. Eme írás tanusítja, hogy a mai napon 75 ezüst havi zsold jár fent nevezett nemes férfiú részére, ezüstökben fizetve, saját kezébe. Továbbá kiutalok részére egy félvértet, pallost, csatabárdot, két rend öltözetet, amit eme szerzõdés felbontásakor megtarthat. Az elõbb felsorolt eszközök ás tárgyak együttes értéke nem haladhatja megy a tíz aranyból vert tamtumot. Eme paktum kötelez arra engem, donna tallala, tallala, ezt írd, már tudod fejbõl, hogy ellássam õt napi háromszori étkezéssel, hátaslóval, s mindama igények teljesítésére, amire szolgálatai teljesítéséhez feltétlen szüksége van. Hm, azt hiszem, ennyi lenne.
-kapta be elgondolkodva szépen reszelt körmû kisujját, majd kivéve az inas kezébõl a pennát cikornyásan aláírta a lap alját.
-Lássa el ön is kézjegyével, s onnantól érvényessé válik mindaz, amit beszéltünk, s amit az elõbb a számból hallott. Aztán pedig változtatunk ezen a pórias külsõn-nézett végig kritikusan a férfin. Hiába no, a szolgálók által öszeszedett holmik voltak rajta.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________


-Rendben van, menjünk. Tiarren, beszélgessen el kérem Guidoval arról, mit tudott meg pontosan donna Orsanáról. Ön igen jól ért az emberek nyelvén, amiben én csak botladozom.
Ezután Trixi elhagyta a két férfival a kabint, megkérte Somurist, vezesse a fiatal férfi kabinjához õket. Odaérve a nyolcszemélyes kabinba csak 4 férfit találtak ott. Kettõ szunyókált, egy a zokniját foltozta, a negyedik pedig kenyeret próbált szelni, ügyetlenül. A kabinban vizelet, pálinka és lábszag terjengett. Trixi orrára ránc gyûrõdött. Somuris láthatta, akit õk keresnek, az nincs itt.
-Melyikük az?-sandított a dalnokra a nõ.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

Mimi szemeit akasztgatta és klegyintett, inkább nem szólt semmit.
-Tudja, Mimi minden hónapban erre jár egyszer. Mindig ilyen goromba, fõleg ha férfi utazó száll meg nálunk-helyezkedett a bögyös Vincent mögé és csavargatni kezdte a férfi egyik hajtincsét.
-Volt már, hogy fenékbe rúgta az illetõt, mert rajtakapta éjjel Simonéval!-kuncogott Nitta, s tört egy adag cipót Vincentnek.
-de mind semmi ahhoz képest, amikor csendben maradt, s reggel bekopogott apánkhoz, elárult minket és vigyorogva végignézte, apánk hogy ver minket meg a malom körül kergetve.-nyitotta fel verca a pálinkásüveget s Vincent keze ügyébe helyezte. Egyszerre hárman is a férfi kiszolgálásán munkálkodtak. Mimi vállat vonva nézelõdött, s kalapjával játszott, megint lovagló ülésben combjai közé kapva egy zsákot.
-Szóval cudar egy nõ, de nem kell rá figyelni. -csókolt Simone Vincent nyakába.
-Még nem is evett, ne légy már ilyen telhetetlen! (Nitta)
-Szétszedik magát, én szóltam...(Mimi)

[Castor de Vinter]

Castor türelmesen és figyelmesen hallgatta ügyfelét, elvégre gazdag és valószínûleg befolyásos hölgyrõl van szó, nem mindegy milyen pozícióból lép ki ebbõl a terembõl.
Kissé felhúzta a szemöldökét mikor látta, hogy a signorina korántsem tekinti lezárt ügynek a szex-témát.

<Többet nem dolgozok szép és okos nõnek, ha ágyast akar miért nem tart nyikhaj párbajhõsöket, úgyis tele van velük ez az istenverte ország! ÁÁÁ, neem..õkelmét a különleges dolgok izgatják! Cseszd meg anyukám ismerek otthon egy ereni udvari orkot, na az biztos tetszene neked! Bár azon se lepõdnék meg ha most õ lépne be az ajtón, vagy törpe ágyasai lennének.
Másodszor pedig halvány fogalmam sincs hogy ennek a nõnek milyen a híre. Eszemben sincs elvágni magam egy dwoon nemesházzal kötött házasságtól, mert elterjed rólam, hogy Dél-Ynev legnagyobb ordenáré ribancának szeretõje voltam! És ezután a kis bevezetõ után valószínûleg ennek van alapja! Rám akarsz mászni? Mászd meg a Sheralt anyukám! Az jó nagy meg vastag! Ennek a nõnek fingja nincs róla, hogy mikor egy dwoon katonai szabályzatra hivatkozik, akkor az ÚGY VAN. Az ég a földdel egybeérhet, de a parancsot teljesíteni kell! Jó bõr, persze, nem lenne ellenemre egy kis szórakozás, de elõbb vágnám át a torkom mint hogy apám reményeit romba döntsem!!! >

Castor csak annyit mondott:
- Én pedig már elmondtam a saját álláspontomat ezzel kapcsolatban signorina. Ebbõl nem engedek. Ha ez önnek nem tetszik, köszönöm az irántam való jóságát, de nem vállalom a munkát. A rám fordított költségeit az uradalmon ledolgozom. Értek egy pár szakmához amivel kiegyenlíthetem a tartozásom. A másik: figyelmesen végighalgattam a szerzõdést. De csak hallgattam. Kérem közös nyelven írassa meg, hogy tudjam mit írok alá. Nem tudtam nem észrevenni azt a tényt, miszerint csak halálom esetén, vagy akkor bocsátana el a szolgálatból amikor kedve szottyan rá.
Nem. Három év. Úgy vélem ez tiszteségesebb. És azt akarom, hogy az alábbi záradékkal egészítse ki a szerzõdést: amennyiben a három év alatt újabb Zászlóháború tör ki az Északi Szövetség területén -ami alatt nem határvillongásokat értek, hanem azt, mikor a Fekete Lobogó indul meg az Únió felé- elbocsát a szolgálatból, hogy hazám védelmére siethessek.
Ezek a feltételeim. Ha ez önnek nem elfogadható, máris mutathatja az a latrinát, vagy szénakazlat ahol az adósságom törlesztését kezdjem, de csak így vagyok hajlandó vállalni a szolgálatát.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Haggya hogy a lányok kényeztessék.*

- Kedves Mimi nem jött meg a kedve egy sétához a csillagfény alatt? -Kéredezi Mimitõl és közben kacér pillantásokat vet a lányokra.

<Na remélem most már sinen leszek, majd aztán kifaggatom ezt a kis fruskát, hogy mi baja ezekkel a szemre való teremtésekkel.>

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Castor de Vinter (Castor de Vinter)
___________________________________________________________


Messala nemhogy letört volna, még elégedettebben mosolygott.
-Nagyon helyes, és jogos a követelése.
Ezzel felolvasta neki a papírost közös nyelven. A továbbiakhoz ennyit fûzött csak hozzá:
-Az utolsó próbát is kiállta, bár az arca rángott kicsit. Kevesebb düh is megteszi. Eszem ágában sincs henteregnem magával, többet ér az ön munkaképessége nekem annál. A maga hazájáról pedig semmit sem tudok, sem az ottani politikai belharcokról. Elég, ha szülõföldemmel tisztában vagyok, hisz határait sosem léptem át és sosem fogom. Így amíg bõvebbet nem szól arról, mi az a zászlóháború, nem tudom felmérni, az valami perpatvar mérvû, vagy nagyobb vonulat? Ha nem támasztja alá ama háború jelentõségét elõttem, efféle záradékot nem csatolok.
Messala nem pirult bele, hogy ez irányú tudása nulla. Igen-igen messze volt egymástól a két állam, és nem nézett ki történelmi könyvmolynak a hölgyemény, hogy esetleg a határakon túli eseményeket is aktívan kövesse. Így, ami Castor számára olyan, mint hogy a nap keleten kel, az jelen esetben semmit sem mondott a másik félnek. Ám nem tért ki tekintete a férfié elõl és állta olyan keményen a férfi ellentmondást nem tûrõ szavait, mint bármelyi férfi tette volna Castor hazájában ebben a helyzetben.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

-Ahhoz nem, de rókát dobni igen. További jó szórakozást! Mire a Vaktyúk feljön az égre, itt leszek, akár vgzett, akár nem, és akkor szétcsapok, mert aludni akarok!
Vincent tudta, kb. egy órája van a három leányzóra. Mimi unott arccal kisétált a malomból késõbb hallani lehetett, ahogy lóra ül. Homiját benn hagyta. Simone kuncogni kezdett és megint a férfi nyakába csókolt. Nitta fülig vörösödött és lesütött szemmel ült, szoknyája szélével babrált. Verca kinevette huga félszegségét.
-Csak nem máshoz jött meg inkább az étvágya, hm? (V.)

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

<Na végtr elment a gebéjével együtt, de akkor most kapkodni kell.>

*Huncut mosoly kiséretében, azt mondta:*

-Verca te gondolat olvasó vagy?

*és elkezdi gyengéden fogdosni*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

Verca elvigyorodott.
-Van egy ilyen képességem...-tette Vincent mellkasára tenyereit, majd jól hátranyomta a férfit a zsákokra. Nitta sebtiben eltirhította az ételt a közelbõl, nehogy azon feküdjenek. Simone vissantott, mert így Vincent feje az ölébe került s a férfi két nagy cicit találhatott arca fölé borulni.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Vincent, enyhén rámarkol a két nagy kebelre és probálja kiszabadítani a ruhából õket*

- Nitta bátortalan vagy, nincs mitõl félned!!- Huncut mosoly jelenik meg Vincent arcán.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Tölgyfa Elágazás
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, 2. nap koraeste
Résztvevõk: Vincent ves Montarius (Saggaras Zenir)
___________________________________________________________

-Félénk? Én?-Nitta kuncogni kezdett. Majd kiderült mért is. A lány Vncent fölé állt és egy kötelet tekert az egyik kezére, megfeszítette:
-Mi mindig hármasban csináljuk. S mindig kikötözzük a férfit. nem kell félni, nem bántunk.Szórakozunk egy kicsit.
S a félénk Nitta egy igazán ragadozó mosolyt eresztett meg. Verca finoman simogatta Vincent lábszárát.
-ne mocorogj, úgy elodázod a jót.
-Úgy ám, sss...Olyan élményben lesz részed, hogy utána ki sem tudod verni a fejedbõl!-simogatta Simone a férfi karjait, de készen arra, hogyha Vincent megugrana, lefogják. Nitta szépen pucérra vetkõzött a férfi elõtt, meglengette a kötelet a férfi felett:
-Kezdõdhet a muri? Na...Ne légy nyuszi...
A három lány bizalmasan összenevetett, s közelebb húzódtak Vincenthez.