Feketeleves [ETK]

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Hát nem hatott a hangos felszólítás. Csalódott vagyok egy pillanatra, ami átvált dühbe. Igaz még csak kicsit... még.
Lábamat megvetem a padlón - innen aztán nem megy ki senki.
Közben azért még tekintetemmel végigpásztázom a szobát - keresem a harmadik haramiát, aki látomást "eltűnt" valamerre.*

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Az eseményeket figyelve egyszer csak nem látok semmit. Vagyis csak egy valamit, az öreg felcsert. De, ahogy elébem áll rögtön igyekszem is odébb küldeni. Arcomról lerí, hogy annyira örülök a "mutatványának", mint egy hetes hasmenésnek.*

(Közös)
- Menny már arrébb! Most nem érdekelsz! Ülj le és maradj nyugton!

*Óhajomat határozott kézmozdulatokkal teszem egyértelművé. Majd ha hajlandó végre arrébb menni, akkor megpróbálom Dzsana figyelmét magamra vonni.*

(Dzsad)
- Dzsana! Dzsana! Figyelj rám! Hallod?!

*Ha látom, hogy figyel rám, akkor folytatom.*

(Dzsad)
- Eltűnt az egyik katona! Vigyázzatok! Készűlnek valamire!

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Nagy a hangzavar és láthatólag leköt az, hogy ki ne engedjek senkit. Arról meg nem is beszélve, hogy tekintetmet többször hordozom körbe a szobában. Súrion első szólongatását meg sem hallom először, csak amikor tekintetem körbehordozom és egy pillanatra megállok rajta veszem érszre, hogy valamit nagyon szeretne mondani. Miután sejtését közölte bólintok - ezek szerint nem csak nekem tűnt fel.
Az ajtót nem szívesen hagyom üresen és hívogatóul a banditáknak. Így nem kürtölöm tovább közös nyelven, hogy mi a pálya, csak Mustafával osztom meg felfedezésünket dzsad nyelven.*
- Mustafa! Az egyik haramia eltűnt... csak ésszel. Te közelebb vagy Malorhoz, valahogy közöld vele, hogy ne hallják meg a többiek. Én itt maradok az ajtóban, itt senki nem fog kimenni míg én élek.

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

//sajnos nem egyértelmű nekem akkor ki hol is áll//

Feszülten várom mi lessz foglyaink következő lépése, //már ha sikerült az alant leírt fegyverrántást végrehajtani.// sajnos Dzsana figyelmeztetése csak mint halvány viszhang a zúgó vízesés robajában jut el hozzám.
< szép... az egyik mocsok meglépett ... gyáva kutya...>
A kialakult helyzet folytán nem nagyon szándékozom csak életmentő célzattal a rablók közé vegyülni, így csak akkor juttatom el Malornak a történés hírét, ha ezt enélkül is megtehetem.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________


http://kepfeltoltes.hu/080530/helyzetk_ ... es.hu_.jpg

//Ti akartátok, hogy rajzoljak. Azaz Herold A harmadik haramiát még nem rajzoltam be őt úgyse látjátok.//

*A kavarodásban tényleg csak kiabálva érthetik meg egymást a társak, így nehézkessé válik a kommunikáció. A lassan megvaduló tömeg egyre tolakszik kifelé, így Mustafának igencsak meg kell bírkóznia velük, ha kardot akar rántani, de végül az egyik szekrénynek nekihátrálva sikerül. Közben Malor is az ajtó felé szorul, de komor ábrázatából látszik, hogy ő is tudja itt már szavakkal nem érhetnek el eredményeket. Súrion elől eláll a felcser, de továbbra sem látszik a harmadik haramia a teremben. Igaz már nem sokáig kell találgatniuk a bentlévőknek, hogy hová lett.
Dzsana, ahogy kimondja az utolsó szavakat hirtelen éles fájdalmat érez csípőtájékon, ahogy egy kard pengéje átszalad a csípője izmain, de szerencsére belső szerveket nem ért, csupán bőven vérző, mély sebet hagy maga után, ahogy visszahúzódik. Ekkor pillantja meg Súrion is az ajtóban történő dolgokat. Dzsana mögött áll aharmadik zsoldos és épp véres pengéjét rántja vissza a nő derekából. Baljában másik két kardot fog a keresztvas alatt. Valószínűleg körberohanta a házat és most vinné a fegyverutánpótlást társainak csak megállt egy szúrás erejéig. Ennek megfelelően hátrább szökken és ha nem követi senki ismét eltűnik az ajtónyílásból. Úgy tűnik ezt az akciót a másik két társa is észrevette, mert a tömeg takarását kihasználva egyikük már ki is ugrik a már tárva-nyitva álló ablakon és a harmadik delikvens is készül fellépni a párkányra.*

//Dzsana: -3 ÉP, -10 Fp//

[Yvett de Crei]

// Lemaradt az elf ribi a képről//

(Dzsana)

*Mivel Mustafa nem válaszol nem tudhatom, hogy hallotta-e egyáltalán mondanivalómat.
Tartom a frontot egyenlőre az üres ajtóban, s már-már azon morfondírozok, hogy előre kellene lépnem besegíteni ott helyben Maloréknak, amikor hátulról érkezik a támadás. Fájdalmas kiálltás hagyja el a számat, azonban hála az arénák edzésének nem maradok tétlen szenvedője a támadásnak. Kezem szinte automatikusan indul meg hátrafelé, miközben kardom megfordul kezemben, hogy hátrafelé tudjak döfni vele. A holtpontnál testem is követi kardomat, hogy szembefordulhassak támadómmal.*

//Ha nem látol erre esélyt, akkor majd módolok.
Ha viszont elképzelhetőnek tartod a helyzetet, módosítók nélkül itt a dobás:

KÉ: 45+5= 50
TÉ: 77+98= 175
VÉ: 126
Sebzés: 4 Sp//

[Huor Aikanáro]

Súrion

*Látva, hogy a zűrzavar kezd elhatalmasodni jobra-balra tekintgetek, hogy hová is kellene elhúzódni baj esetén. És éppen elkezdenék araszolni a szekrénynek dőlve az ajtó irányába, mikor Dzsana kiáltását meghallom. Rögtön odakapom a tekintetemet, és akkor döbbenek rá, hogy hol is van a harmadik rohadék. A látványtól összerándúlnak, megfeszűlnek az izmaim, ugranék fel, hogy Dzsana segítségére siessek, de testem megájjt parancsol. Éles fájdalom fut végig rajam, tehetetlen vagyok.*

< Óóó, hogy a k*rv@ anyád, mocskos patkánynak!!! >

[Herold Bardelot]

(Mustafa)
//de ha nem tutttam??...egyébként valamelyik kedves zsoldos nem sérült meg nem is kicsit az elmúlt csetepatában? Csak mert úgy ugrálnak mint a zergék...//

<KEZDŐŐŐDIIIK>
Magamnak a pajzzsal és a kardmarkolattal utat törve//csak ha kell// az ablakhoz rontok és amelyik még ott van azt jól hátbavágom a penge élesebb felével.
Utánna Én is kiugrom az ablakon és keresem//vagy épp kapom a pofámba? // a másik két szökevényt.
< emberi bánásmód mi?! .. nyakig a homokba velük aztán jóccakát kérem... most futkoshatok az erdőben ... a fél banda le van szedálva ... ott egye meg a fene ... Én mondtam hogy hagyjuk a fenébe a jómodort ... na jó ... lehet csak gondoltam ...>
Attól fűggöen, hogy van-e kit agyalni kergetem vagy agyalom a lehetséges hullajelölteket.


//ui: bocsi ha nagyon előreszaladtam//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Hirtelen meglódultak az események a kis kőházban és körülötte. Ahogy Dzsana kiáltása felhangzik Maolr is hátrakapja a fejét és ezzel egyidőben Mustafa az ablak felé töri magát a tömegben, így változik a felállás és nagyjából a tömeg Malor oldalára húzódik, ott viszont együttes erővel mondhatni rázúdulnak a lovagra, aki amennyi tud feltart belőlük, de így is 4-5 a vértől és újabb harcoktól megzavarodott és megkergült rabló megkerülve a vértest egyenest az ajtóban álló és épp kifelé forduló Dzsanának rohan, hogy végre kiszabaduljon ebből az átkozott helyeztből és bevethesse magát az erdő számukra is normális környezetébe.
Ahogy Dzsana a bőven vérző, súlyos oldalsebével hirtelen hátra fordul az idő közben megfordított kardpengével éles fájdalom hasít, szabbat ismét testébe, ahogy a frissen lüktető seb tiltakozik a hirtelen mozdulatok ellen. Azért sikerül a tervezett mozdulata, igaz a zsoldos által vislet láncing sűrű szemei között megakad, elcsúszik a szúrás, így inkább komolyabb zúzódást eredményezve, mintsem súlyos sebet. Az ellenfél nem is igazán próbál visszatámadni, inkább hátrál és igyekszik hárítani a viadornő további támadásait. Ekkor viszont, mintha egy tevecsorda trappolna át rajta Dzsana azt veszi észre, hogy valaki, azaz valakik nekicsapódnak a hátának és taszítják lökik kifelé, egyenesen a kardokat szorongató katona felé.
Mustafa elől elhúzódnak az emberek, csupán minimális tolakodás kell és eléri az utolsó még félig bent lévő zsoldost, aki már az ablakpárkányon guggol félig és épp a még bentlévő lábát húzza fel, hogy kint lehuppanhasson. Így eléggé készületlenül éri a pap támadása.

Eközben Súrion kissé kívülállóként szemlélheti az eseményeket. Így neki van esélye és alkalma az ő oldalán történő dolgokat is megfigyelni valamelyest. Igaz ugyan, hogy majdnem eltaposták a Malor mellett elinaló martalócok, de végülis szerencsésen a szekrényhez tudott lapulni. Ebből a perspektívából jól látszik az asztalhoz húzódott, falfehér felcser. Az öreg kimarad az egészből és úgy tűnik abban reménykedik éppen erősen, hogy ezt értékelik majd az elfogók és ő nyugodtan letöltheti az „enyhének” mondható börtönbüntetését. A másik alak viszont kevésbé nyugodhatott bele a sorsába, mert ruganyos és olajozott mozdulattal fellép az asztalra és az ablaktáblát lendületből kitárva kivetődik a házból. Az eddig csendesen a háttérben üldögélő elf volt az újabb „menekülő”.*

//Dzsana: -2 Fp

Herold: Nem rohantál előre csak lemaradt a támadás-sebzés, ha már agyalod a népeket.
Egyébként máskor is szólj nyugodtan és szívesen lerajzolom az adott helyzetképet csak a rajzkészségem hiánya miatt mondta, hogy ti akartátok... //

[Yvett de Crei]

(Dzsana)

*Ennek már a fele sem tréfa.
Nincs időm támadni - és a hátamnak feszülő tömeg miatt kedvem sincs a haramia felé lépni. Egy jár a fejemben, hogy a tömeges szökést megakadályozzam, ahogy csak tudom. Nem azért jöttem ide Malorral, hogy most ezeket a marhákat futni hagyjam. Begyűjtöttük őket, és ha rajtam múlik szinte hiánytalanul is a bíróság elé állítjuk... persze a vér nem válik vízzé, tudom, hogy nem fogom őket kímélni... Elégszer megtettem már, és mi az eredménye... A túlvilágon majd számot adhatnak tetteikről - és jobban is jártak mintsem a sivatagban, ahol a homokba leásva hagynám őket magukra mindezek után.
Minden erőmet összeszedem, és mivel nem léptem még ki az ajtón, hanem csak megfordultam lábam megvetem, két kézzel ha tudok még belekapaszkodom az ajtóba/ajtófélfába és erővel próbálom benttartani őket.*

//Ha kellene: Erőpróba:
Erő: 18
Dobás: 1k10 = 7 [7] //

[Herold Bardelot]

(Mustafa)

//akkor pár KÉ és Té dobás
1k10 = 4 [4]
1k10 = 4 [4]
1k10 = 6 [6]
1k10 = 7 [7]
1k100 = 86 [86]; sp 1k6 = 6 [6]
1k100 = 52 [52]; sp 1k6 = 3 [3]
1k100 = 60 [60]; sp 1k6 = 3 [3]
1k100 = 19 [19]; sp 1k6 = 6 [6]
Az aktuális értékeket add hozzá pls//

< a fene esne belétek ! >
Harcképtelenné teszem akit még az ablakban utolértem, majd magam is kiugrok az ablakon.
< jobbra vagy balra ? ... hova lettél nyavajás ... talán az ajtó felé?>
Körbenézek és ha nem látom sehol a menekülőt akkor az ajtóhoz rohanok, ha összefutok valakivel aki megérdemli akkor "megáldom" Doldzsah nevében.

[Huor Aikanáro]

Súrion

*A szekrényhez lapúlva szinte mindent látok ami a házban történik. Így, nem tart sokáig felismernem a tényt, hogy rosszúl áll a szénánk. Ahányan vagyunk annyi felé és mindenki mással van elfoglalva.*

< A rohadt életbe!! Ennek a fele sem tréfa! Valamit gyorsan csinálni kell, mert ezek kinyúvasztanak ha... ...Hacsak. Lehet, hogy ezek csupán az irhájukat mentik és ha egyszer kijutnak innen, akkor a tengerig meg sem állnak. Talán jobb lesz, ha még egy kicsit kivárok. Meglátjuk. Remélem nem tévedek. >

*Így hát, továbbra is a szekrénynél maradok és várok. Élénken figyelek mindenre és mindenkire, hogy az esetlegesen rám nézve veszélyes helyzetre időben reagálni tudjak.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Quator ar Zaraquer]
Helyszín: Verdina városa, Kereskedő Hercegségek
Időpont: „Zivatar”-Arel első hava, 4. nap dél
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

*Mustafa csapása a készületlen zsoldos hátába mélyed és a szakadó láncing hangjához az eltörő bordák reccsenése társul, ahogy a penge mélyen szántva eléri a belső szerveket és ezzel véget vet a katona életének, aki pár pillanatig inog az ablaknyílásban, majd egy elhaló sóhajjal kizuhan és elterül a kövezeten. Ahogy a pap kiugrik az ablaknyíláson még látja jobbra pillatva, hogy a másik jómadár már elérte a ház elejét és épp elkapja a felé dobott egyeneskardot. Megérezvén a fegyver „megnyugtató” súlyát kezében gonosz félmosollyal fordul vissza, hogy fogadja a dzsadot és felvegye a harcot vele. Ahogy összeakaszkodik a két férfi hangos csengés közepette találkoznak a pengék. Mustafa rövid szablyája fennakad a hosszúkard keresztvasán, míg ellenfele egy körző mozdulattal alacsonyan vág vissza és végigszántja az egykori viador mindkét combját. A vértezet ugyan felfogja az ütés egy részét, de még így is kellemetlen vérző csíkot hagy maga után a támadás. A következő vágás viszont már a zsoldos oldalát éri és igaz most is sokat felfog a vért, de viszonozni tudta a „szívességet” dzsadunk. A haramia kissé hátrébb szökken, de közben mintegy fedezve magát srégen kaszál maga előtt. A támadás ismét sikeres, de túl erőtlennek bizonyul, így egy éles nyikordulással pattan le a gladiátorvértről. Az így keletkezett távolságot próbálva behozni inkább csak kóstolgatják pár vágás erejéig egymást a küzdők, de úgy néz ki mindkettejüknek helyezkedni kell mgé a további sikerek eléréséhez. Az bizton elmondható, hogy a mai harc sokkal kiegyensúlyozottabb, mint a tegnapi tömeges viaskodás.

Dzsana már nem tudja megvetni lábát eléggé, hogy a nekifeszülő testeket feltarthassa. Egyszerűen a túlsúly és a lendületük félrependeríti a viadornőt, aki eegy pillanatra elveszti egyensúlyát, így a rabok kiszabadulhatnak és úgy tűnik feltett szándékuk az erdőbe rohanva elhagyni a problémák helyszínét. Közben szeme sarkából még látja hősnőnk, hogy a ház oldalától megérkezik a második zsoldos is, akinek társa átdobja az eddig kezében szorongatott kardok egyikét, a másikat pedig baljába fogva ismét előre indul, hogy pontot tegyen Dzsana életének végére.

A házban egyre kevesebben vannak, így tisztul kicsit a helyzet és az erőviszonyok is kezdenek tisztázódni. Az elf az előbb távozott, a felcser továbbra is elhatárolja magát a lázadástól, a zsoldosokat és az elmenekülőket valahol a ház körül rendezi Dzsana és Mustafa. Így bent már csak 5-en vannak a lovag ellenében, aki kevésbé kíméletesen, mint eddig, de még mindig vigyázva az emberéletekre vaskesztyűs öklével igyekszik nyugtatni a népet. Ez aránylag jól megy neki, bár egy-egy kapálózó kéz őt is eltalálja, de az látszik, hogy nem sok esélye van az 5 fegyvertelen erdei rablónak a páncélos vitéz ellen. Így Súrion következtetése helyesnek látszik bizonyulni, hogy ezek a szerencsétlen martalócok csak minél messzebre kívánnak szökni innen és nem tervezik, hogy visszajönnek ismét legyőzetni magukat. Bár az igaz, hogy odakintről pengecsengés és csatazaj hallatszik a benti lármán át, így a kiugrott zsoldosok valószínűleg felvették a harcot a két dzsaddal.*
//Mustafa: -5 Fp (SFÉ-t vontam) és végigértünk a dobássorozaton

Dzsana: ügyesség-próbát kérek, ha nincs emg elestél és 1 háborítatlan kör kell a felkeléshez//

[Yvett de Crei]

Ügyesség: 13
Dobás: 1k10 = 9 [9]

[Yvett de Crei]

// Erről ennyit DD//

(Dzsana)

*A lendület és a súly ami megindul teljesen kizökkent egyensúlyomból. Termetes méretemnek köszönhetően hangos csattanással terülök el a kövön odakint. Szitkozódom dzsad nyelven rosszabbul talán mint egy kocsis - s igyekszem nem eldobni egyetlen fegyverem kezemből.
//Ha kellene akaraterőpróba vagy valami hasonló, akkor dobd helyettem //
Mindezzel egyszerre pedig igyekszem felállni - bár sérüléseim igencsak hátráltatnak a gyors mozgásban - azt elismerem magamban, hogy úgy néz ki berozsdáltam...*
<Hát igen... hónapok óta nem küzdöttem istenesen, csak futottam a semmi elől... Lám, ez az eredménye.... És még csak fehérre sem fogják koptatni a csontom a homokszemek ... francba...>