Káosz a köbön [OM-UT]

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Sabir Hakim (Castor de Vinter)
_____________________________________________________________

- Család? Nem, nem fiam, már senkim sincs. Volt két fiam, akik ott maradtak a régmúltban dicsfényben úszó hazánkban, de elestek mindketten. A nagyobbiknak volt családja, két felesége is, de mindkettő céda eltűnt a halálhíre után... Áhh... nem is érdekelnek, ha ennyi emberség sem volt bennük.
Egyébként meg csak akadályoznának, hogy mikor hova menjek éppen.
De mondd csak fiam, miért akarsz te visszamenni az emírségbe, hisz nincs már ott csak pusztulat... Bár igaz, fiatal és erős a hangod, valószínűleg tested is egy tetterős fiatal szervezet, amire szüksége is van népünknek, hogy megvívja ezt a csatát és meg is nyerje...
Egyébként én ebédelni indultam. Van a közelben egy Vadrózsa nevezetű nem túl csendes, de jó konyhájú étkezde.
*Lassan elindultok. Az ő haladási sebessége talán a negyede a tiédnek, ahogy eddig haladtál. A gyerekek még mindig szaladgálnak az utcán kergetve egymást, s játszva a démonüldözést és legyőzést. Hát igen, nekik még ez a feladatuk nagyjából...
Az öreg kicsit megkomorulva ballag melletted, majd egy pillanatra megáll. Az arcára kiül a megdöbbenés, majd mintha reményt látnál.*
- Mond fiam... ugye nem ismered anyád, s apád... úgy szöktél meg a sivatagból ide, hogy életben maradj... ugye kék kaftán van rajtad?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Ru-shenon, Vágtató nevű fogadó
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap reggel
Résztvevők: Aramiel (Yasha am Lloth)
_____________________________________________________________

- Cicamica... te csak egyél és hunyd be a szemed, ha azt akarod, hogy az a gyönyörű pofikádon ne legyen egy-két csúnya...nagyon csúnya vágás... - *hörren fel a férfi (amelyik a pult mögé somfordált be) közös nyelven, de enyhe akcentussal, melyet eddig még nem igazán hallottál. Vigyorog a szája, de ez inkább egy ragadozóhoz hasonlatossá teszi. Aztán megfordul és folytatja enyhe óvatossággal a lépteit.
A fogadóból a helyiek kimentek sebtiben, egy vendég pedig hirtelenjében a szobák felé vette az útját. Te maradtál és egy másik, szőke férfi, aki gondterhelt arccal nézi egyenlőre szótlanul a jelenetet.
Meglepő, de a bandita nem a pult mögötti kasszához lép, hanem az ajtóhoz, amely mögött a fogadós két vendégével eltűnt. A férfi az ajtóra tapad - hallgatózik, de ráncolja hozzá a homlokát - viszont azt észreveszed, hogy a köpenye alatt egy kard körvonalazódik ki, mely nem a tokjában pihen, hanem alattomos szúrásra készen fogja a férfi egy esetleges nem várt eseményre reagálandóan.
Társa csak pár lépéssel maradt el utána és figyeli a hallgatózót - az asztaluknál ülő többi férfi is mozgolódik, de megadják az alap zöngét beszélgetésükkel, mintha minden úgy folyna itt kint mint eddig. Viszont a tekintetükkel figyelnek téged is és a szőkét is. Kezük ruházatban rejtve - ha egynél van fegyver kivonva, akkor mindnél lehet, sőt...*

[Yasha am Lloth]

A férfi kijelentését szerény személyemre nézve elengedem a fülem mellett, maradok az asztalomnál s várom a fejleményeket.Kezem a kardomon pihentetem hátha szükség lesz rá.

//ne haragudj Yvett de erre nem tudtam többet reagálni..//

[Castor de Vinter]

(Sabír)

-Mert ezt várja tőlem a hatalmas Galradzsa, öreg. A rögös út az amelyik a vándorlás célja, nem a sima, egyenes. Jót tenni csak ott lehet, akiknek szükségük van rá, oda kell mennem ahol szükséget lának, és most az amund háború miatt a népemnek sose volt még ekkora szüksége az istenekre, mint most. Amhe Ramun ellen nem elég egy élesre fent jatagán és az Al-Bahra Karem...

A váratlan igazlátásra elhúzom a szám:

-Igen, de régi történet ez már. Akkor még vad voltam és balga mint egy ökör. Ismered az emírségek alvilágát...szerintem még most is emlékeznek rám, csak remélem, hogy a sok új és félelmes változás miatt most kisebb gondjuk is nagyobb annál, mint hogy a fejemre vadásszanak...de ha vadásznak is...ha az a sorsom, hogy orgyilkosok veszejtsenek el, -ha Galradzsa ezt akarja, akkor nincs miért rettegnem, mert úgy éltem és haltam ahogy ő akarta, de ha még terve van velem, eddig még mindig adott annyi erőt és hitet, hogy csak felvirradt az új nap.

-Mi a neved öreg? Ha éhes vagy, együnk együtt. Én is megéheztem. Meghívlak. Hol van az a kifőzde?

[Huor Aikanáro]

Vini

*Elveszem az öregtől a felém nyújtott kupicát, de a tekintetemből kiolvasható, hogy nem vagyok biztos a döntésem helyességében. Majd bizonytalan hangon én is köszöntőt mondok.*

(Közös)
- Egészségünkre... -*és felhajtom. A kellemes mentolos íz már éppen mosolyt csalna az arcomra, mikor mintha csak parazsat nyeltem volna. Azonnal könnybe lábad a szemem és a torkomat köszörülve próbálok úrrá lenni az érzésen. Ekkor, mint egy felmentő seregként megjelenik egy nő és udvariasan asztalhoz invitál bennünket. És hála Istennek Angus nem ellenkezik vele és én sem.*

< Étvágygerjesztő az biztos, hiszen ebben a tűzben, mint amit ez csinált bennem, Ynev összes ennivalója elégne...! >

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Sabir Hakim (Castor de Vinter)
_____________________________________________________________

- Nem, nem fiam, nincs megírva, hogy vesztel... Sőt!
... A sivatag homokjából újra felbukkan a sötétség ura, aki mindenre a világon halált hoz. Hozna. Mert van egy utazó, ki bírja istenünk kegyét... egy erős és elszánt fiatal vándor... aki majdan szembeszáll a démonnal, s egy szavával a semmivel teszi egyenlővé abban a pillanatban, ahogy a kék szent kaftánja a démon gusztustalan testéhez ér, s ezzel világosodást hoz népünkre... megnyugvással, békével folytathatjuk utána földi életünket.
*Az öreg egy kicsi szünetet tart mondanivalója közt, hagy időt, hogy emészthesd a "jóslatát".*
- Zahír vagyok. A kifőzdét nemsokára elérjük. Látnod kell már egy nagyobb fát az út szélén. No, az után van egy kis sikátorszerűség, onnan nyílik az ajtaja.
*Igaza is van. Tőletek alig 50 lábnyira egy nagy fa terebélyesedik az út szélén. Alatta egy gyümölcsárus szekere áll, aki körül viszonylag sokan állnak. A fán túl pedig látszódik az a kis bekötő, amit említett Zahír.
Kényelmes tempóban el is éritek - egy szűk sikátor, alig másfél lábnyi széles, de hosszúsága is csupán 20-30 lábnyi lehet. A körülölelő házakon ide nem nyílik ablak sehonnan, s ajtó is csak egy van, de közel a rendes úthoz. Az öreg mondhatni, hogy határozottan botorkál a maga módján az ajtóhoz, s két koppantás után a fa szerkezet kinyílik. Egy turbános dzsad férfi nyit ajtót, pocakos már, s van tán 50 éves is. Kaftánja ételmaradékos, zsíros állapotú - igen csak ráférne egy alapos tisztítás.*
- Áááááá... Zahír bátyám és az ő újdonsült barátja. Jüjjenek csak beljebb testvíreim. Birkapörkölt van ma egy kis csicsókával. - *invitál benneteket, miközben becsukja mögöttetek az ajtót és az egyetlen szabad asztalhoz vezet benneteket, amit kezével gyorsan letöröl a kenyérmorzsától. Hát, nem épp úri kiszolgálást fogtok itt kapni az biztos. A hely füstös és félhomály uralkodik a mindösszesen 8 lámpásból áradó fénynek köszönhetően, pedig a helyiség durván 10 láb hosszú és 5-6 széles. Két sorba vannak rendezve az asztalok, melyek körül inkább szegényebb rétegből kikerülő vendégek foglalnak helyet. Többen megnéznek téged, s érezhetően is hallkabbra fogta a vendégsereg a nyüzsgést, beszédet. Valószínű, hogy nem minden nap ebédel velük egy pap.
Vendéglátótok eltűnik az egyik homályos sarokban, ahol egy ajtó körvonala látszódik, s pár pillanat telik el csupán már érkezik is vissza kezében két tányér, melyet elétek tesz le.*
- Parancsoljanak... az ebéd. Jó étvágyat hozzá! Esetleg valamilyen italt hozzak? - *az ujja beleér mindkét tányérba ahogy leteszi elétek. Egyszerű tört krumpli pörkölttel, aminek a húsára inkább a zsírcafat lenne a megfelelő szó. Egy rózsára emlékeztető fura zöld növény van a tetejére csücsültetve.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Ru-shenon, Vágtató nevű fogadó
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap reggel
Résztvevők: Aramiel (Yasha am Lloth)
_____________________________________________________________

*Pár perc csupán ami feszültséggel telik el. Nem történik semmi különös - úgy látszik, hogy az idegenek "csak" hallgatóznak, de ahogy arcukat elnézed nem sok sikerrel. Már-már úgy tűnik, hogy nem lesz ebből probléma (legalább is egyenlőre) amikor ismét kivágódik a fogadó ajtaja és újabb két Vágtató libben be rajta. Egy-egy rövid kurjantás elegendő ahhoz, hogy az eddig feszült csendesség a feje tetejére forduljon és megváltozzon hangos ordítással tarkított csatamezővé. Szó szerint.
Ugyanis a látványra a két vágtató azonnal kardot von és a pult mögött settenkedőkre ront - persze ezt az asztalnál ülők nem hagyják - pillanatok alatt elszabadul a pokol a fogadóban.*

//Ha harcolsz, akkor kérnék kezdeményező, támadó és sebzés dobást is, a szerkesztőbe beültetett generálóval (dice - gomb).//

[Castor de Vinter]

(Sabír)

-Jaj, öreg; tudod hány száz dervisre ráillik ez a leírás? Az ember a ruháját meg úgy váltja ahogy kopik, arról meg nem tehetek, hogy a kelmefestőknél most ez dívik. -Szép mese, de ezt inkább tényleg az ifjaknak tartogasd...
-Ne ülj fel minden prófétának aki az utcasarkon prédikál, efféle jövendöléseket magam is halottam már több százat, aminek csak töredéke volt igaz.

***

-Igen látom. Jól van Zahír, verjük el az éhünket aztán te meg rendre elmeséled honnét vetted a jóslataidat.

A kifőzdében biccentek a tulajnak, és szó nélkül veszem magam elé a tányért.

-Két fekete teát.
-A cehet én fizetem.

Kanalazni kezdem az étel húsosabb részét.

- Nem rossz hely a magunkfajtának való...Szóval mi ez a te démonod?

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Sabir Hakim (Castor de Vinter)
_____________________________________________________________

*Az öreg Zahír kitapogatja a tányérját és kanalát, majd lassan hozzálát - mikor mi kerül a kanálba, ő nem válogat, hisz nem is tudna. Neki úgy néz ki ízlik az étel - bár neked sem lehet az ízvilágra panaszod, mert kimondottan ízletes az ebéd.
A kért fekete tea hamar megérkezik, bár mindkettő langyos csupán.
Evés közben Zahír próbál felelni kérdéseidre.*
- Tudom, hogy nem egy vándor papra illene ez a leírás, de nekem egy jósasszony mondta még rég... hogy amikor már nem szemmel látom a világot én találkozni fogok eme jóslatbeli ifjú vándorpappal. Hát, eddig mással nem hozott össze a sors fiam.
A némber nevére már nem emlékszem, de belátott a jövőbe - még mikor El Zashrad városában éltem többek jövőjét is megjósolta, sőt... emlegette már akkor a mindent felperzselő amund háborút, igaz csak bronzbőrű démonfajzatokként emlegetve azokat a ... átkozottakat.
...
Hogy a démon miféle fajzat? ... Hát... én még csak hallottam róla, meséket, legendákat és a jóslatot. Nem igazán vagyok járatos azokban a tanokban, mely velük foglalkozik. Én csak annyit tudok, hogy leigáz mindent és mindenkit - elpusztítani képtelenség, merthogy hiába volt rég az a csapat... nem döglött meg az a beste, újra felütötte a fejét a városban...
Ha többet akarsz róla tudni, talán nem ártana helybe utazni... bár a mai világban arra ez felér egy öngyilkossággal.

[Castor de Vinter]

(Sabír)

Ráérősen falatozom az ételt, miközben az öreg szavait hallgatom:

-Nézd Zahír, afelől nincs kétségem, hogy te igaznak véled a démon feléledését. Galradzsa tudja...az amundok valóban használnak fali és szobordémonokat...ankhe tueeth-nek (off: ejtsd:ankhe-tuész) és kheb-tueeth-nek (of: kheb-tuész) hívják őket...a nevükön kívűl nem tudok mást róluk csak azt, hogy vannak, és félőrülten motyognak róla azok a karaván kísérők kik túléltek egy ilyen találkozást. Azt hiszem a háború terjedésével egyre többet fogunk megismerni az amund szavakból.

-Furcsa...ők épp a kék holdat imádják, mi a vörösben látjuk Galradzsa lényegét.

Felhörpintem a teát és fizetek. Öt ezüstöt adok a fogadósnak:

-Zahírnak...hogy a jövőben is kapjon itt mindig ételt.

Elköszönök az öregtöl:

-Galradzsa legyen veled az életed mindennapján öreg...hol van ez a város ahol a démon ébred? Tájékozódni fogok a vidék felől a szerájban. Ha tényleg úgy van ahogy mondod...éppen oda is mehetek.

Elköszönök a fogadóstól és a szerájba indulok.

[Yasha am Lloth]

A nagy kavalkád közepette repülnek a székek s asztalok,nemkülönben az emberek.Nem maradhatok tétlen.Pillanatok alatt óriási fennforgás tör ki s hű barátom sem maradhat helyén, így néhány erőteljes támadással próbálom kissé ritkítani a támadó feleket.A hozzám legközelebb álló férfit veszem célba aki a most betért két vágtató felé lódul.Megkocogtatom a vállát, majd a kardom markolatával nyakszirten vágom

<...még jó, hogy nem ittam, annyit hogy homály boruljon szemfedelemre, akkor most nehéz dolgom lenne...>

Kedvemre való egy kis testmozgás , így nem állok meg egy embernél.Cselekedek amennyire csak gyorsan tudok s enyhítem néhány embernek a harci lázát.

//KÉ:33,TÉ:97,Sebzés:8//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Sabir Hakim (Castor de Vinter)
_____________________________________________________________

- Nem, nem fiam, ez a démon nem az amundok által került erre a világra. El Zashrad városától nyugatra az öbölben volt egy torony, ahogy a pyarroniták megannyi ereklyét őriztek oly jól, hogy megtalálni nem lehetett őket a tengeren. A háború felbolygatott ott mindent. Mondják, széthordtak onnan mindent, így került a démon újra kapcsolatba Ynev világával.
...
*A fogadós elkerekedett szemekkel mered az öt ezüstre, amit a kezébe nyomsz.*
- Óóóóhh, hogy milyen nagylelkű az Úr! Ebből Zahír sokáig lesz a vendégünk, amíg csak hajlandó ide járni.
...
- El Zashra városa az Ibara abszolult nyugati csücskén van a Ravanói öbölnél lévő kötővároska. A szerájban bizonyára tudnak közelebbit mondani... márha van ott valaki, aki onnan érkezett, de bizonyára lesz...
Sabir fiam... Többet törődtél velem az elmúlt órákban, mint a tulajdon családom azóta amióta megvakultam. Teljen jó szerencsével az utad, az égiek áldása legyen rajtad mindörökre! - *köszön el tőled Zahír, miután te a szeráj felé veszed az utad.
Hallod felpezsdülni a beszélgetést azután, ahogy behúzódik mögötted az ajtó.
Kiérvén az utcára összeakad a tekinteted ismét azzal az utcakölyökével, akivel ma már volt afférod, de a forgatagban elég volt egy pillanatnyi szemelőltévesztés, újra már nem találod őt.
A szeráj már nem nagyon lehet messze és valóban, már csak alig egy fertályórányit kellett koptatnod sarudat a macskaköveken meglátod a monumentális épületet gazdagon díszítve, csillogóan kiemelkedni egy nagyobbacska tér túlfelén. Három tornya van, a középső a két szélső felé magasodik, s hófehér színűek, akár csak maga az épület. A fehérségben a csicsa az ablakok, erkélyek kidolgozottságában rejlik, valamint az ablak szegélyekben, amiket messziről sárgás csillogó fémnek nézel.
Itt a forgalom még nagyobb mint eddig tapasztaltad, hisz ebbe a térbe "csupán" 6 út fut be - a szerájnak iszonyatos nagy a forgalma.*

[Raddaq]

- Raddaq -

- Egy kölyköt keresek, közel annyi nyarat láthatott mint te ... És folyton egy olyan izét rágcsál ... Állítólag erre felé látták és a neve ... Zwol, azt hiszem így hivatja magát ...
Nadrágja zsebébe markolt, de a suhancot nem engedte el ... Igyekezett egész markát megtölteni csillogó réz érmékkel ...
- Látod ezeket itt ? Mind a tiéd ha megtalálod őt nekem ...
S, hogy szavát nyomatékosítsa megmozgattai ujjait, s vele az érméket is ... Még egy halovány félmosolyra is futotta ...
- Nah, eredj ... Én itt megvárlak ...

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Ru-shenon, Vágtató nevű fogadó
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap reggel
Résztvevők: Aramiel (Yasha am Lloth)
_____________________________________________________________

*Bár a kiszemelt ellenfeled háttal állt, mégis valahogy megérezhette, hogy közelítesz feléje, mert még időben hajolt le csapásod elöl, s ezzel a mozdulattal együtt rúgott hátra feléd, ami szerencsédre nem ért el. Lába a tied mellett úgy egy arasznyival vágódott ki.
A férfi megfordulatból áll fel, majd meglátva téged lekicsinylő gonosz és egyben kéjsóvár vigyorgás közepette szűri ki fogai közt tört közös nyelven a következőket.*
- Lenni te ... szuka. Egyre jó lenni te, b.bbb.... mi alattam hangos nyögni
*Nem támad feléd egyenlőre, csak kéjesen - vagyis inkább számodra undorítóan - megnyalja szája szélét és rendületlenül vigyorog. Úgy látszik nem tart tőled.*

//Azzal a 'dice' gombbal generáltasd a harcértékeket, amelyik a hsz-szerkesztőbe van beimplantálva - Ne a Pm és a Wiki közti kockagenerálóval. Köszi!//

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Yvett de Crei
Helyszín: Erion, Kereskedőnegyed - egy kisebb piac
Időpont: P.Sz. 3701. Kyel negyedik hava - a Végítélet hónapjának első hete; 1.nap délelőtt
Résztvevők: Raddaq (Raddaq)
_____________________________________________________________

*A srác elkerekedő szemekkel nézi, hogy a zsebedből mennyi érmét bányásztál elő. Elvigyorodott, majd bólintott neked. A következő pillanatban két ujját a szájába véve egy hatalmasat - íveset - füttyentett, amire nem sokkal később még vagy 8-9 utcakölyök gyűlt köré. Összebújtak, majd veled nem is foglalkozván kis tanakodás után szétrebbentek mint a verebek otthagyván téged egyedül az utcán.
Türelmesen vársz az eredményre, de nem történik semmi számodra érdekes/fontos. Egy kölyök sem tér vissza sem a keresett kölyökkel, se hírrel, semmivel. Már vagy két fertályóra is eltelt azóta, hogy itt hagytak téged az utca forgatagában.
Egyszer csak felfigyelsz arra a kölyökre amelyiket megcsípted és integet neked elégedetten vigyorogva. Amikor hozzád ér jókedvűen kezd bele.*
- Megtaláltuk, nem messze, a másik utcában van a srác, de azt mondta, hogyha neked van dolgod vele, akkor menj te hozzá. Én elkísérlek. Rendben?