Haonwell városa

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, késõ délután
Résztvevõk: Arbor Vitus (Schinter)
___________________________________________________________


-Jól van. Forduljon meg óvatosan, semmi kapkodás.
Megfordulva egy határozott tekintetû elf nõt lát. Hihetetlenül világos a haja, tejfelszõke és fehér átmenete, két fonatban lógott hosszú haja a vállán át mellkasára. Bõre mint a márvány, olyan fehér, szemei égkékek, ajkait összepréseli, pedig lehet, szépek lennének. Ruhája a tavaszi erdõ színeit idézi, így viszotn úõgy el tud rejtõzni, hogy egy elffel is kifoghat, ha profi. Egy ember meg esélytelenül indul. Köpenye halványzöld volt, barna árnyalattal vegyítve, ingje is, csak az ing nyaka és ujja kacskaringós indahímzéssel volt díszítve, a rajta lévõ ujjatlan tunika már sötétebb barna volt és bõr, fém kapcsok fogták össze, amik téltemetõ (ez egy növény) virágját formázták meg. Derekán fonott öv, azon kardhüvely, karddal, a kard markolata valami családi címert formázott meg. Felajzott íjat fogott Arborra, míves fegyver volt, fájába egy név volt elf rúnákkal vésve: Roniya. A nõ puha csizmájával lépett, de fül nem hallotta léptét.
-Mit keres egy elf, népünkbõl való mocskos egyénekkel? Mit ólálkodnak a határ közelében mint egy rosszvéle konda? Mely szent liget falva mondhat téged fiának?
Szigorúan nézett, de még ez is jól állt neki. Bal fülében kicsiny fülbevaló lógott, csontból faragva, ujjain nem viselt gyûrût, nyakában láncot nem lehetet látni köpenye ráncaitól.

[Schinter]

Arbor Vitus


Alaposan végigméri a lányt vagyis inkább a nõt-ki tudja hány éves lehet már-és megprobál egy mosolyt erõltetni az arcára,ami nem úgy sikerült,ahogy kellet volna...A felajzott ijj láttán már kezd egy kis félellem is beköltözni a szivébe..Még sosem fogatak rá ilyen közel felajzott ijjat fõleg egy,ki a népéhez tartozik és bizonyára igen jól is bánik vele fõleg ha ilyen ijja van...
//bukott aszt proba -,-//

-Avenelvera falva felé tartunk és jó magam és ott születtem csak hát néhány évvel ezelõtt elmentem,hogy világot lássak...Azok az emberek és a két félvér meg azért jönnek a falu felé,mert a herceg és a tanács megkérte,hogy nyomozzák ki a támadás okát,de gondolom errõl nem felejtettek el tájékoztatni igaz?

//sry a falu nevét elfelejtettem majd mondd meg pls és javitom...thx//

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, késõ délután
Résztvevõk: Arbor Vitus (Schinter)
___________________________________________________________


//A falu neve legyen Avenelvera//


A nõ Arbor szemei közé nézett, fejét kicsit félrebillentette:
-Könnyebb lenne ha én is ama falu szülötte lennék, s tudnám, szavad igaz-e vagy a félelem mondatja, hogy védelmet adjon néked. Hogy szólítanak s mi vitt el közülünk?
Az íj maradt a férfira célozva, úgy tûnik, igen heves teremtés lehet, ha még mindig ilyen tettre készen szegezi rá. Szemvillanása jelezte, a környezetét is figyeli, nehogy meglepjék.
-Tudunk egy csapat érkezésérõl. Egy páran elõre jöttek, hogy fogadják õket, de én mégelõrébb...Nem nyugodhatok, míg meg nem tudom ki és mért vette el két elf életét miközben szent állatokat loptak! Nocsak, ezt nem tudtad? Igen, életet is követelt, nem is egyet. Errõl nem szólt a hír ajkakon az emberek városában? Ennyit ér két elf élete?!-indulatosan szikrázott a szeme és egy apró morrantást is tett mellé.
-Ezek után jobb, ha vissza is fordultok, megoldjuk magunk! A népünk erõs és büszke, semhogy ember alkota botra támaszkodjon, mint egy beteg öreg!-felszegte fejét, íját leeresztette, a vesszõt hátára akasztott tegzébe dugta, íját baljában fogta. Olyannak tûnt, mintha ezzel a kijelentéssel Arbort is az emberek közé sorolta volna. Ám a nõ (lány?) elvakult volt, hirtelen kifakadásnak tûnt ez a hazazavarósdi

[Schinter]

Arbor Vitus


Látván,hogy a nõ kifakad együtt érez vele hisz õt is épp e gondolatok kergetik.Még jobban lenyugszik mikor az ijj és a nyil más irányba mutatnak mint a homloka felé.

-Egyetértek...nem itt lenne a helyük,ugyan akkor azt is be kell ismerni,hogy Haonwelben együtt él a népünk és a kurta életûek népe és mint tudjuk az népük mohó és hatalom éhes...Azt mondják,hogy tán épp egy ember lehet e szánalmas tett mögött s igy tán tudnak segiteni...

Közelebb lép egy lépéssel a nõhöz,bár arcán még mindig megtalálható a félelem nyomai.

-Mi hamarabb el kell jutnom a faluba és mivel feltételezem,hogy a tanács úgy döntött,hogy elfogadják az emberek segitségét,mert egy követet is adtak melléjük,aki ismeri a nyelvünket s félig közülünk való,igy nekik is mi hamarabb Avenelvera-ba kell érniük...

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, késõ délután
Résztvevõk: Arbor Vitus (Schinter)
___________________________________________________________

A nõ azonnal egy lépést hátrált, amikor Arbor felé lépett.
-Ne gyere közelebb. Ember-szagod van, nem akarok vele bemocskolódni. Túl sokat jártál a világban kinn közöttük, nem lepõdnék meg, ha lassan felejtenél is...Neved most sem fedted fel. Talán szégyen ûzött el hazulról és szégyenbõl nem mondod meg?-elõhúzta levértõrét és játszani kezdett fele, de közben úgy nézett a férfira, mintha azt latolgatná, hova szúrjon majd vele.
-A tanács vár rájuk, de én nem. A tanács bízik az együttmûködésben, én nem. Ha ember áll minden mögött akkor jobban tennék fajtársai ha nem jönnének a faluba. De a tanács már döntött. Sebaj. Én nyitott szemmel járok. Velük együtt jössz, külön nem, vagy leszúrlak.
Szeme szenvedélyesen villogott s komolyan gondolta, amit mondott. Engesztelhetetlenül és eltántoríthatatlanul állt ki a maga igaza mellett.Valamiféle gyûlölet is lobogott tekintetében, aminek tárgyát nem lehetett meghatározni, de úgy nézett ki, minden falun kívüli most ennek volt céltáblája.

[Schinter]

Arbor Vitus



-Elég legyen!
Ne emlits velük egy szinten.Megvan az oka annak,hogy miért hagytam el szeretett otthonomat.Valóban nem fedtem még fel,ahogy te sem kedves Roniya ha nem tévedek...Arbor a nevem s mivel nem kérdezted meg nem értem miért kellet volna felfednem mivel a hangulat nem éppen barátságos...

<De ezen dolgozunk majd...>

Hirtelen eszébe jut vmi a levéltõr láttán és a saját tõrrére mutat.

-Ez elég bizoynitéknak kell lennie ahhoz,hogy nem szégyen elõl menekültem errõl a helyrõl...

[Ralog Gebbro]

(Jeffete Fortom)

*A fa szedés elején leszakít egy szál virágot, a háta mögé dugja. Odalépdel Szitához, a jobb füléhez a hajába tûzi a szál virágot.*
- Ez a szál virág jobban kiemeli a szépségedet.
*Ez után, hozzálát fát gyûjteni, annyit amennyit csak az ölében tud tartani. Õ is gyakran tekint a nõre, látszik kérdezni szeretne valamit. Nagy nehezen szánja rá magát. Megáll Szitával szemben, komolyan tekint rá.*
- Szeretnék kérdezni tõlled valamit. Ha akarsz válaszolsz, ha akarsz nem. A beszélgetésünk óta egy gondolat forog folyamatosan az agyamban. Nem ismerem hazád törvényeit, de biztos, hogy semmilyen féleképp nem térhetsz vissza gyermekeidhez büntetés nélkül?

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény (Szitakötõ)
Helyszín: Haonwell, erdõben
Idöpont: Dal hava, Ébredés, késõ délután
Résztvevök: Jeffete Fortom (Ralog Gebbro) Szitakötõ (exJK)
__________________________________________________________


Szitát váratlanul éri a férfi virágja, megrezzent, de hagyta. zavartan sütötte le a szemét. Csendesen szedet fát, bár néha úgy érezte, a hideg futkorászik tagjaibal, és sejtette, ez a patak következménye lesz. Elõször nem értette, milyen kérdést szegez majd neki a másik, de amikor meghallotta félrenézett:
-Egészen biztos. A családom bizonyára kitagadott, és a férjem lehet, hogy halottá nyilváníttatott. Inkább egy halott nej mint egy házasságtörõ szökés. Hisz hogyan ad majd férjhez egy olyan lányt, akinek az anyja kurva volt?
A káromló szóra elkomorult tekintete.
-ha hazatérnék, felforgatnáma családom, hûvös férjel találkoznék és csakhamar a környék pletykájûán túl a pappal is szembe kéne néznem. Mivel a férjem nemes, lehet, megúsznám a börtönt...de nem, már nem. Hitem elhagytam. Ez eretnekség. Máglya...? Nemes asszonyt nem küldnek arra. de egy zárdában elrejtenének holtomig, hogy ne fertõzzem meg tiltott tanokkal gyermekeim elméjét és hogy kineveljék belõlem a külvilág ferdeségeit, hogy újra Domvik kebelére hajtsam fejem...S ha megtörnének, ott öregednék meg a zárdában mint egy asszott örömtelen öregasszony. Nem, nem ölnének meg, de elzárnának.
Amit addig szedett, felnyalábolta, és elindult a tábor felé.
-Kérlek, errõl többet ne, nem akarok érzelgõsködni és nem kell simogatni a fejem sajnálkozva.
Visszaérve lerakja a fát, aminek Morik örül, és azonnal neki is lát meggyújtani. Pat és maldar már ott van, Szita is marad.
-Még fog kelleni fa, de én nem érzem jól magam, fáj a torkom és kicsit a fejem, maradok és betakarózom.
-No, akkor megint nem maga õrködik? Eh...ha betegek lesznek, akkor nem kell, Pat-sóhajtott Morik a tûzcsiholás közben.

[Yvett de Crei]

(Patricia)

- Ebben az állapotban biztos nem bírnék õrködni. És ha tartós marad ez az állapot... vagy romlik... nemtudom eljutok-e a faluig.... Mégha a sátort nem is kell többet cipelni, sem biztos, hogy képes lennék még egy ilyen napot kibírni - *szólt Morikhoz igen rekedt, reszelõs hangon. Szemei különösen csillogtak - talán a láz már el is érte. Ajkait egyre sûrûbben nyalta meg, lévén igen gyorsan száradtak ki. Néha egyszer-egyszer jobban megborzongott, s fáradtan fülelt az erdõbe, hogy vajon a többiek mikor érkeznek meg.*

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, késõ délután
Résztvevõk: Arbor Vitus (Schinter), majd mindenki
___________________________________________________________




Az elf nõ fújtatott kicsit, majd csípõre tette kezét:
-Talán pont azért akartam tudni, hogy ne legyen vészes. Most már tudom. És látom a fegyvered.- Nem erõsítette meg hogy az-e a neve ahogy a férfi szólította vagy sem, de nagy a valószínûsége hogy igen.
-A zergédnek lõttek. Azt akarom, Arbor, hogy lopakodjunk közelebb a táborotokhoz.Nem fedem fel magam. Még nem.S te egyenként leírsz nekem mindenkit, mi a neve és mit kell tudni róla.Ellenvetés?-csúsztatta helyére tõrét és fonatait hátradobta.

-Zergémnek?nem akartam elejteni ugyanis túl nagy lett volna nekem...Egyébként meg igen van ellenvetés...Nem lopakodok,mert nincs mitõl tartanom sem elrejtenem mások elõl...Ha nem akarod felfedni magad elmondom a kinézetüket s róluk azt,amit tudni érdemes.Biztos vagyok benne,hogy rájuk fogsz ismerni amikor megláttod õket.


-Hm-szösszent, kritikusan végigmérte a másikat.
-Kezdd-és állásban keresztbe tette bokáit majd egyszerûen leereszkedett ülésbe az avarra. Egyensúlyérzék meg lábizom ehhez aztán kellett.

Látván,hogy Roniya miket mûvel..sosem volt jó a testi mutatványokban.
-hm...Na szóval kezdjük a nõkkel...Van köztük egy ember nõ,akit ha jól emlékszem vmi Szitakötõ néven mutatkozott be és vmi távoli országba jött.Aztán van még egy nõ,aki Pat néven mutatkozott be és ha jól emlékszem Dwoonnak vallja magát...pfff...Aztán van egy nagydarab amolyan erdõben élõ ember férfi akinek a nevét nem tudom meg egy Maldar nevû,aki meglehetõsen jól érzi magát a Pat nevû félvér nõvel...Van még egy pap félesség azt hiszem Adron papja..Jeffete a neve és õ meg szeret mindenkivel félre vonulni és Szitakötõ közelségében érzi jól magát...ejjj...Na de van még egy gladiátor azt hiszem õ asszisz.Moriknak hivják és õ vmi féle vezetõ a csapatnak.Na meg a félvér követ aki állitólag Doranból jött,de igen csak töri a közös nyelvet,amit az emberek nagy része használ viszont a nyelvünket igen jól beszéli...-beszéd közben neki támaszkodik egy fának és egyenest Roniya-t nézi.


-Két félvér és öt ember, ha jól számolom.És kitalálom, alig vannak együtt pár napja, már túl vannak pár veszekedésen és szerelmi együttléten-húzta el a száját, a szeme hideg volt.

Megvonja a vállát.
-Nem tudhatom...nem szoktam leskelödni utánuk bár veszekedés az volt...Alig tudtam aludni tõlük. Jut is eszembe nem láttál erre felé egy lovat?

-De. Visszament a táborba.Majdnem megismerkedett az enyémmel.De hagyjuk ezt-legyintett.-Fegyverforgatók? Te nem tûnsz annak. Túl vékony a csuklód.

-Ohh...megismerkedni?-emeli fel az egyik szemöldökét majd megnézi csuklójára és meg is forgatja a jobbat.
-Meg tudom védeni magam ha arra kerül a sor.Amugy igen bár a papnak van hatalma a mágia felett.Ismered a mágiát?


-Egy formáját ismerem. A húgom megtartó. Nem lehet jó a csapatösszetétel, ha a nevét sem tudod mindnek.És ezzel akarnak a faluba jönni?! Mm...

-És ki mondta,hogy a csapat része vagyok?Engem nem nagyon érdekel,hogy õk mihez kezdenek egymással és hogy akarják megoldani azt az ügyet,amit a hercegük rájuk bizott...Csakis az érdekel engem most ebben a pillanatban,hogy megnézzem mi történt a faluval és vajon kimûvelhette ezt és tán tudok segiteni a tanácsnak.Meg lehet,hogy a célunk egy de attól még nem tartozunk egy csapathoz. És téged is beavattak?<Hmn...hirtelen milyen sokan lettek a népembõl...ez meg lehetõsen furcsa a kint töltött évek után,de ez most jó >

-.Nem, nem avattak be. Túl vad vagyok hozzá. De most rólam vagy a csapatról beszélünk, hm?-vonta fel szemöldökét és szemei megint villogni kezdtek elégetlenül.
-A falu áll. Csak én jöttem a húgommal azóta oda.

: -Szivesebben választanám az elsõ alternativát...A támadás óta?Hát az nem sok


-A szomszédos falvak éberebbek lettek.Avenelvera is.És nem ismerem azt a szót, hogy alterv...te valami iskolába jártál, tudósformába. Mindegy. Hívtak, hogy kellünk, jöttünk.


-Csak azt akartam mondani,hogy az elsõ téma jobban tetszik mint az utóbbi...Jó mesterem volt.
Büszkén mondja a mondandója második felét,hisz nagyon is tiszteli az idõs elfet ki felnevelte õt és megtanitotta arra a tudásra,amire csak keveseknek adatik meg,hogy akár bele is pillantsanak a rejtelmeibe.
-És mondd csak Roniya hányan jötettek mint fogadó bizottság?Hm...ez olyan furcsa...nem gondoltam,hogy a tanács kiküld néhány népünkbõl valót,hogy az embereket fogadtassa.


-Én, de nyugatról, s még másik öt fõ, mind fegyverforgató. nemcsak várnak, de ügyelnek is. Az erdõben eddig két embert lõttünk le. A ti utatok rendben volt idáig?-majd ránézett Arbor felsõjére és összeráncolta homlokát.
-Nem. Látom, meglõttek korábban. Nemrég. S már lábon jársz? Csak nem a pap...?-[i]szemei elkomorultak, kékje majdnem sötétkékbe hajlott. Furcsa színváltozás volt ez,annyi szent.

Lenéz az ingére és igen halkan szólal meg..
-A fene...elfelejtettem egy másikat felvenni...-összébb huzza egy kicsit a sebnél.
-Nos fogalmazzunk úgy,hogy láttam néhány jelenést és arra jutottam,hogy jobb volt megtenni azt,amit meg kellet..vagyis ittam egy fiolából,amitõl jobban lettem.Ilyet csak a mesterem csinált,de úgy néz ki,hogy a percnyi életûek is képesek erre...Amugy most már minden rendben...Azt hiszem...


-Ital? Jó. Már azt hittem, más hit papjával áldattad meg magad.-felállt, lerázta lábait, majd nyújtózás végett hátrahajolt, mint egy tornász, majd vissza állásba.-Azt a keveset, mit tudnom kellett, elmondtad. De ki lõtt meg?

-Soha nem tenném meg...Vmi percnyi életû volt,de jó esetben már az Istenével beszélget.Rossz esetben...nos arról jobb nem beszélni...És ti vagyis te találkoztál emberekkel azokon a kettõn kivül,mig erre felé vezetett az utad?

-Baj van a hallásoddal? Mondom, túl sokat voltál emberek között. Nem figyelsz a szavaimra. Igen, meg is öltük õket. Megtámadtak titeket, vagy csak pusztán öngyilkosságból nyílveszõbe álltál? Tudnom kell. Ha egy támadás volt, több is lehet, Beszélj hát!-állt egészen Arbor elé, érezni lehetett a leheletét és az illatát. Ez aztán nem volt fogható az embernõkéhez. Hazai volt

Egészen meglepõdik mikor Roniya ennyire közel kerül hozzá.
-Lehet,hogy nem fogalmaztam tökéletesen,de azt mondtam,hogy azon a kettõn kivül...Amugy nem történt semmi.Megtámadtak lesbõl majd mindanyian meghaltak...ugyan akkor vmi szer hatás alatt álltak.
Tesz egy lépést elõre úgy hogy egy kicsit hátrébb is lökje a nõt ha annyira közeljött.
-És nem esett bajodtok?Gondolom nem okoztak komolyabb
problémát...


A nõ bizony nem hátrált, összezsûkült a szeme, hogy õ bizony el nem lép! farkaszszemet nézett Arborral, s lábával kitámasztotta magát hogy az ne lökhesse fel. Így viszont az orruk is öszeért.makacs volt és gyõzni akarós típus.
-Meghaltak. Kész. Egy vörös ruhás és egy sötét.Emberek. Férfiak. Középkorúak.Ez a támadás tövirõl hegyire érdekel.Létszámtól kezdve szervezettségig. El tudod mondani?

Ennyi idõ után tán azt is lehetne mondani,hogy élvezi a közelséget.
-Nincs semmit érdekes.Voltak olyan 5-6-n viszont rendesen felkészültek.Voltak bokorba bujó ijjászok és kardforgató is.Ennél többet nem tudok mondani...És mondd csak ennyire élvezed férfiak közelségét vagy csak én vagyok ennyire megtisztelve?
<hm...ezt mintha nem is én mondtam volna...xd>


-Ne is reménykedj...50 év után talán megfoghatnád a kezem is. De én aztán nem hátrálok meg, mégha mosdatlan is vagy és koszos.-ráncolta össze orrát,majd szemei kivilágosodtak eredeti égkékre. Nem volt szívbajos és szégyellõs sem, hogy pirulva arrébb libbenjen.
-Te ellenben élvezed az enyém...-ez szórakoztatta a nõt.

[i]Aligláthatóan megvonja a vállát.
-Lehet igy is fogalmazni...Minden esetre az jó hir,hogy nem akarsz elmenni


Roniya beledugta Arbor övébe mutatóujjait és magához rántotta a férfit:
-Na ide figyelj. Eszedbe se jusson kikezdeni velem, vagy apámmal gyûlik meg a bajod, bár én annál rosszabb vagyok. lehet, ez az embernõknél illõ és kívánatos, de nálam nem. Beleztem már vadat...

Meglepõen tekint Roniyara.
-Ami azt illeti beleztem már én is vadat,bár nem tartozott a kedvenc elfogalaltságaim közé. Na de ha már itt tartunk akár meg is ismerkedhetnék az apáddal...Mondd csak õ mit szokott csinálni?

-Sirenarban él, sokat kéne gyalogolnod odáig.Pimasz és szemtelen vagy. Vajon miért...-és belecsípett jó erõsen Arbor oldalába.

-Auu...Sirenarban?Ti is onna jötettek?
Közben hátranyúl a kezével és megfogja a nõ derekát...

-Igen. A Fák Ösvényén. Ismered azt a kicsiny madarat, ami élelmét tövisekre szúrja? Te is úgy akarsz járni?-a szemei dühössé kezdenek válni.

-Ha a madarat választhatom lehet róla szó.Különben is nem én kezdtem a közeledést. Mellesleg csak egy probálkozás volt...kicsit feloldani a hangulatot.-elengedi Roniyat és maga mellé rakja a kezeit.

-Oldd fel a féleel nõvel, õ biztos kapna az alkalmon, vagy az embernõ...ha én közeledek valakihez, az nem ilyen.
Ellépett Arbortól, elsétált kicsit, majd nekifutásból ledöntöte a lábairól mint egy puma.
-Te kis nyüzüge! Villogtatod rám a fogaid? Na,akkor éhen halsz!Ennnyire érdekel a falud ügye, hm, hogy egy szebb népedbeli már elméd másfelé fordítja?!-nyomta a férfit az avarba bele testsúlyával. Olyan volt, mint egy amazon, haja Arborra hullott és fehér bõre kipirult.

[i] Éppen kérdezne vmit a nõtõl mikor elfordul,de a hirtelen letaglózás hatására egy szem villanás alatt az avarban találja magát és rajta a nõvel.
-khm...khm..kucc...Azért ezt nem kellet volna...Mindig csak az erõszak és a vadság mi? :S khm...hkm..kucc...Nem én nyulkáltam a másik öve felé...de ha már itt tartunk megmutathatnád,hogy hogyan szoktál közeledni...gondolom nem igy..És érdekel a falum...Épp egy falumbelivel kivánnék megismerkedni,de nem éppen igy képzeltem el a dolgot.


-Én sem ám a csapat elfjével.-combjai közé szorította az elf derekát.-Én ilyen vagyok. Ha ne tetszik,nem tetszik. Az öv figyelmeztetés volt. Ha pimasz vagy én mégpimaszabb. és ha méltó leszel rá, megmutatom, de addig számolj fûszálat!-[i]markolt bele Arbor karjaiba és leszorította a földhöz. Nem volt durva de szokatlan annál inkább.-Nem okoz gondot, ha így elmaradsz szeretet társaidtól?

-Heh?hogy érted?Elég furcsa póz fõleg,hogy rajtam ülsz

A nõ nem vörösödött el és nem vágott élveteg fejet.-Neked kellene ma õrködni. Jó tanács. A két férfit innen fél napnyira lõttük le.

-Nem örködök nekik...Majd vigyáznak magukra nekem ahhoz semmi közöm.Elég lesz ha magamra vigyázok...ha csak vki meg akar lepni



-A tanács akar találkozni velük. Ez az óhajuk.Nekem sem tetszenek, de kötelesség. Te õrködj. Jobb a füled,jobb a szemed. Érted? A tanács akarata követendõ-mondta komolyan, lazított fogásán.

-De gondolom a tanács nem szeretne este meglátogatni õket vagy igen?
Amint érzi,hogy Roniya enged a kezek fogásán elkezdi lefelé huzni õket


-Nem, de a tanács egészben akarja õket látni,nem darabokban-teste megmerevedeik-Mit akarsz?

-És ahhoz nekem mi közöm?Ha út közben elbuknak,akkor a hercegük nem a megfelelõ embereket küldte...Mi hogy én?Ja semmit,csak kicsit megmozgatni a kezeimet ha már olyan kedvesen ráfogtál

-Kedves, bah...-teljesen elengedte a férfit és lendület nélkül, tisztán combizom használásával felállt.
-Most már tudsz rólam. És ha Avenelvera lakosa voltál, ma is az vagy, amit az a tanács mond, neked is be kell tartanod, nem?

-Hm...Kedves?Ez új .Igen be bár sosem mondhattam el magamról,hogy annyira betartottam volna a tanács szavait,ugyanis a mesteremmel éltem mindig s igy nem voltunk épp a falu közepén...De ez most mellékes...Miért ezt a tanács mondta,hogy nekem kell örködnöm?
Nem kel fel hanem továbbra is lent fekszik az avarban.Kezeit kitárja és felfelé néz a Roniyara.

-Veheted annak.-állt kicsit a férfi felet majd szótlanul elfordult és elindult valahova az erdõbe, de egy darab után megállt, nem fordult meg, úgy mondta:-Ha az a férfi volt a mestered, aki egy holdhónapja temettek el, sajnálom.

Szemével kiséri a távozó nõt és mikor meghallja a szavait kifut a vér az arcából.Feláll és villámgyorsan Roniya után ered.Megfogja a vállánál és olyan erõsen forditja meg,hogy senki sem nézné ki belõle.Mindkezét a nõ vállára rakja és mélyen a szemeibe nézve mondja. -Kit temettek el?És hogy halt meg?

Roniya állt, már nem volt sehol az amazon.
-Kalavarnak hívták. A hugom temette el. Fának adta a testét, nem földnek. Jött elõször, temetni. Jött másodszorra, maradni. de én kísértem mindkettõször.A haláláról a hugomat kéne kérdezned.

-Merre van a hugod?Azonnal beszélnem kell vele...
Komoly hangon és tekintettel mondja s lassan ejti ki a szavakat.Látszik,hogy most nem viccelõdik...

-A faluban...Azt hiszem...de nem...a ligetben?Sosem lehet tudni merre jár. Nincs itt. de maradnod kell.-lefejtette finoman válláról kezeit, köpenye alá nyúlt,valami kis szütyõben kotorászott, majd egy kis, négyzetre hajtogatott levelet vett elõ.
-Ezért akartam tudni a neved, és még ezért jöttem elõre.Üzenet. Arbor Vitusnak. Az te vagy, gondolom.

-Levél nekem?-Hagyja,hogy Roniya levegye a kezeit a válláról majd enyhén remegve átveszi a levelet.


-Neked.-lép kettõt hátra hogy az üzenetet elolvashassa Arbor nyugodtan...

Ránéz Roniyara majd a levélre a kezébe és kibontja azt.

[i] Ahogy olvassa a levelet könnybe lábad a szeme és a levél végén térdre roggy és a levelet a mellkasához szoritja.Aztán hirtelen hosszan felkiált az ég felé.
-NEEEEEEEEEEEMMMMMMM...
Aztán feláll a földrõl és kidörzsöli a könnyeket a szemébõl és Roniya felé fordul ha a nõ még mindig ott van.
-Merre vezet a legrövidebb út a falu felé?Mihamarabb ott kell lennem...


-Tudom-állt csendesen, szomorúan az elõbb még vad nõ.-Maradnod kell, de hajtsd õket, siessenek. És ma te õrködj. Megteszed, tedd meg! Muszáj. Húgomnak szólok, hogy várjon rád, ha megérkezünk. Ismerem az elmével való beszédet. nyugalom, nyugalom.-állt Arbor elõtt, s bár a férfi már szemét felszárította, õ jelképesen szintén letörölte mindkét kezével emlékét is.-a gyásznak is megvan az ideje, a kötelességnek is. Én kedves barátot vesztettem el, ki védte a lovakat.

-Még mindig nem értem,hogy miért nekem kell örködnöm ma este...És miért pont ma este?És mikor?Egész éjszaka nem lehetek fent...

-Nem egész éjszaka kell. Csak a legnagyobb sötét óráiban. Rosszat érzek. Lehet, nem lesz semmi, lehet lessz.De kérlek, te légy figyelõben. Járj egyet, vagy járjunk, ha az kedvesebb. Majd ha csitult fájdalmad, térj vissza közéjük.Ne áruj el se engem, se azt, mi hírt kaptál s egyáltalán kaptál. Ne érezzék, hogy valami megválozott.

-Rendben...Megköszöném ha járnál velem egyet.


Arbor egy negyedórás séta és beszélgetés alatt megnyugodot, de mikor a tábor felé fordult vissza magában, már csak egy múlandó közjátéknak tetszett a Roniyával történtek ama gyász felett, ami hirtelen érte. Avarath és Alauron már lobogó tûzre érkeztek vissza fácánjaikkal, a nagydarab férfi felmutatta a fogást.
-A két nõ nincs jól. lázasak lesznek. Az elf adott gyógyfüveket. lehet belõlük olyat fõzni, mi leviszi a test ártó melegét?

[Schinter]

Arbor Vitus


Lassú komor léptekkel lépked viszsa a táborba és közben gyászol.Amit visszatért a tûztõl kicsit távolabb,egy fa tövében újra és újra elolvassa a levelet,amit kapott.Végül megelégszik a dologgal és belecsusztatja a hátizsákba a levelet.Elgondolkodik azon,hogy inget kéne cserélni,de lehet,hogy lesz ma este vmi és akkor a másik ingének is lõttek...Igy inkább amellet dönt,hogy ne mcseréli le.Nézegeti,ahogy esznek a tûzkörül,de most vhogy elment az étvágya.Eszébe jut Üstökös igy gyorsan meg is keresi.Ha sikerült megtalálni odalép mellé és megkérdezi tõle.

-Na merre jártál?Nem szép dolog egyedül csak úgy elfutni...

Arcán nem látni nyomát annak,hogy haragudna rá s ezt a hangjából sem lehet érezni.A gyász elnyom mindent...

[Anathor]

(Maldar)

*Nem vitázik Pattal, elfogadja döntését.*
- Te tudod.
*Szita említésére elmegy még tüzifáért, segít Jeffetének ha kell. Annyit hoz amennyit bír, majd kicsit türelmetlenül várja az evést, a nyál is összecsorog a szájában a zsákmányt megpillantva.*
<...nyami ...>

[Mesemondó]

__________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- A Völgyben
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, késõ délután
Résztvevõk: Arbor Vitus (Schinter), majd mindenki
___________________________________________________________


Üstökös pont egy fatörzset szemelt ki és pimasz mód rágni kezdte a kérgét, amikor Arbor hozzá ment. érkezésére abbahagyta, megszagolgatta a férfit és szinte majd megszólalásig olyan pofát vágott mint aki meg van lepve. Idegen szagot érzett gazdáján és ezt tövirõl hegyire végigszagolta. No igen, Roniya egy szál szõke szála ott is volt a férfi ruháján emléknek. Majd Üstökös abahagyta és békésen fejét az elfnek dörgölte.
Avarath forró víz híján elnéz a leforrázástól és elkezdi lefágni az álaltok lábfejét, nyakát, majd nyúzni, mintha valami négylábú lenne. A másikat a követ elé rakja:
-Ha ketten dolgozunk, hamarább lesz készen. Maldar, vágnál nyársnak valót? Vastagabb ágat. Forgatva megsütjük...Van só?

[Alauron]

(Alauron)

Letelepszik a tûz mellé.
- Ez finom lesz, még Arbor is boldog lesz.
Körülnéz, de nem látja sehol az elfet.
<Hol van már? Visszajött már? Ja...megvan ott van a lovával. >
Elfoglalja magát a szárnyasok megnyúzásával, habár jó kése nincs hozzá, hát kölcsönkér egyet Avarathtól, ha van neki. Mivel a fõzéshez nem ért Avarathnak adja át a dolgot, vagy aki jelkentkezik a feladatra.

[Schinter]

Arbor Vitus


Hozzábujik Üstököshöz és megsimogatja a fejét.

-Jól van többé ne fuss el...Nocsak mit találtál?

Megnézi a szõkehajszálat,ami rajta volt.

-Nocsak észre sem vettem Na de kedves barátom hallottam,hogy te is ismerkedni voltál Hogy mentek a dolgok?Ha gondolod menj el hozzá Most kicsit pihenek,mert lehet,hogy este nem fog minden nyugodtan telni.Vigyázz magadra

Megfogja a hajszálat és a zsebébe rakja.Aztán elsétál egy a tûztõl messzebb levõ fa tövéhez.Annyira,hogy a tûz fénye alig világitsa csak meg az arcát majd elõveszi a pokrocot és úgy néz ki ma igen hamar tér nyugovóra.

<Na jó ideje korán lefeküdni...Majd éjjfél elõtt felkelek és örködök néhány órát,utána ugyis világosodik majd...>

//Y ébresztés éjjfél elõtt 1-1,5 órával//