A Vihar elõtt...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Kapuk Tere
Idõpont: Õsszel, Dél
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


Kényelmesen elhelyezkedtek a kemence melleti asztalnál ülve.Esetleg a földön kinek ahhoz van kedve.Hamarosan jön is a férfi,hogy megkérdezze,hogy ki mit szeretne inni.Figyelmetekben ajánl egy kis forralt bort,ami most még a tüzhelyen van,de néhány pillanat mulva már tudná hozni.

Hamarosan a nõ visszatér egy idõsebb emberrel és egy kis fiúval.Odasétál hozzátok és azt mondja,hgoy hozott gyógyitot,ahogy azt kértétek majd elsiet és folytatja a munkát.A gyógytó üdvözöl titeket majd letesi az asztal mellé jókora táskáját,ami igen súlyosnak is látszik.Végignéz rajtatok és megcsóválja a fejét majd lassan sorjában megvizsgálja a sebeket.
Elõször Kraalt vizsgálja meg,mert még az övé látszik a legenyhébbnek.A kis fiú szinte már tudja,hogy a doktor mit szeretne.Elõvezs egy mozsárt és egy kis füvet amit gyorsan összezsöröl és a pépet egy vászonba rakva odanyújtja a doktornak,aki Kraal arcán levõ sebéhez éritgeti.A növényi kivonat igen csak csipi a sebet,de a doktor szerint fertõtlenit.Majd kötszert kér a fiútól és bekeõtözi Kraal fejét.A kötözés kissé zavarja a láttóteret,de a feji sérülésekkel már csak igy van
//ideiglenes szépség -2 a kötözés és a seb miatt//

Következõként Nichen karját vizsgálja meg.A nyilveszõnek a végét letöri és kereztbe nyomja a másik végén.Igen csak erõlködik az öreg,de tudjátok ti is,hogy egy nyilveszõt igy lehet a legjobban eltávolitani hiszen kitépve csak még nagyobb kárt okozna a visszahajló vége miatt.
//-4 Fp//
Utána beköti Nichen felkarját.

Connal és Syil'Drunnal is hasolókép tesz...
//Con:-2fp//

Aztán Sielléhez megy és kedvesen mosolyogva kérdezgeti a lányt mintha nem is a sebét jött volna ellátni.

-Szia.Mi a neved?Milyen szép kislány vagy.Hány nyarat láttál?Nézd egy cukorka

Elõvesz a zsebébõl egy cukorkát és oda adja Siellének.Mikor a lány nézegeti a cukorkát egy gyors mozdulattal átnyomja a nyilveszõt a karján.
//-6 Fp//
-Ugye,hogy nem is fájt?Nagyon bátor kislány vagy ám tudod-e? .Gyorsan bekötözzük a csúnya sebet és kapsz még 1 cukorkát
Gyorsan bekötözi a sebet és tényelg elõvesz a táskájából még 1 cukorkát és odaadja Siellének.

Aztán Bedalt nézi meg és megcsóválja a fejét.
-Sajnálom,de rajta már nem tudok segiteni.Imádkozzanak,hogy túl éli a sebesüléseit...

Aztán ácsorog egy kicsit várva a fizettséget...

Syil'Drun maga mellé ülteti Carolinát és a mükõdõ balkezével átöleli a lányt a derekájánál.
-De rég éreztem magam ennyire tehetetlennek...és milyen régen éreztem ekkora félelmet...Féltem,hogy elveszitelek...

[Fény]

(Sielle, a Villámkezû)

*Mikor Sielle látja, hoyg a doktor a többiekkel, hogy s miként cselekszik, már nagyon jól tudja, hogy mi lesz ennek a vége, így nem kevés bizalmatlansággal fogadja a gyógyítót. Ha olyan naiv lenne, mint, amenyire az orvos hiszi, már rég nem élne. *

- Sielle, nem vagyok lány, tizenhetet...

*Morcosan felelget a kérdésekre, de a cukorra azért rácápázik és épp balljával érte nyúl, amikor a férfi megpróbálja átnyomni a vállán a nyílvesszõt. Sielle szemébe könnyek szöknek, látása elhomályosodik, de azért önkéntelenül is lekever egyet az orvosnak, lévén az kénytelen a mûvelethez testközelben lenni. Lévén amúgy is olyan gyenge, mint a harmat (Erõ 6) és még az ütés is meglehetõsen erõtlenre sikeredik, így túl sok kárt nem okoz. Kissé fel is kiabál a "mûtét" közben. Azért annyira nem hülye, hogy a cukrot ne fogadja el. Szemeit törölgetve szipog még hosszan a sarokba bújva a kemence mellett. Azonban, amikor meghallja, amit Bedalról mond, felkapja a fejét és odasántikál hozzá. *

- Miféle szerencsétlen, szánalmas orvos maga, aki ilyet mond! Pff!

*Tekintetével szinte fenlyársalja a gyógyítót, majd Nichenhez és Con Brontához fordul.*

- Van a közelben egy Ellana templom, ahol azt hallottam mágiával is tudnak gyógyítani... Elkísér valamelyikötök?

*Nagy, komoly szemekkel néz rájuk, majd, ha megkapta a választ Bedal kezébe nyomja az egyik cukrot.*

- Nesze, itt a zálog, hogy visszajövök...

*Azzal bármennyire fáradt és fáj most a válla megindul kifelé. Nem szívjóságból teszi, amit tesz, de tökéletesen tudja, hogy ha Bedal meghal, akkor senkit nem kell majd toronba vinnie, lévén õ az egyetlen, aki tudja pontosan, hogy mit is akarnak csinálni. Márpedig, ha nem megy, akkor hatalmas bajban lesz rövid idõn belül, és Sielle kifejezetten útálná, ha meg kellene döglenie holmi semmiségek miatt, vagy egy kuplerájban végeznie...*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Odabújik Syilhez és dorombol neki egy kicsit. Az orvos Bedalra tett megjegyzésére azonban felkapja a fejét. Felugrik és az orvoshoz lép, majd megragadja a vállánál fogva és a szemébe néz.*
- Hol találok a közelben pyarrita templomot? Lehetõleg ne dartonitát.
*Sielle kijelentésére miszerint van Ellana templom a közelben, kifaggatja a lányt, hogy merre van, és egybõl indul is. Kiviharzik a fogadóból és meg sem áll a templomig. Ott kerít egy lézengõ papnõt és magával cibálja. Útközben felvázolja a helyzetet és a lehetõ legnagyobb sietségre ösztökéli.*
<... Nem hagyom, hogy megdögöljön ez a fafejû csökönyös tûzimádó. ...>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Kapuk Tere
Idõpont: Õsszel, Dél
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


Sielle:
Mikor megcsapkodod az orvost furcsán feléd tekint.
-Au na kis lányom...Ne mocorogj,mert akkor az még jobban fáj...

Aztán mikor Carolina a vállán megragadja még jobban meglepõdik .
<Úgy láttom,hogy köztük a nõk parancsolnak >

Aztán enyhén remegõ kézzel mutat arra felé...

-Ahogy az ifjú hölgy is mondta igen arra van egy Ellana szentély...

Mielõtt még Carolina ki rohana Syil'Drun felnéz a rá.
-Várjatok egy kicsit...Bedal a Tüz kobra papja és nem biztos,hogy egy Pyaronita pap áldása jót tesz neki...

De Carolina tovább rohan.Beérve az emlegetett Ellana szentélyben azt veszi észre,hogy bent kellemes meleg van és gyönyõrû szép-feltételezhetõen- papnõk vannak lenge enyhén átlátszó öltözetben.A középsõ hajóban van egy aranyból készül tál,amiben egy kis viz van.A papnõk furcsán néznek a betérõ lányra és mégjobban mikor megragadja az egyikõjüket és el viahrzik.A csodálkozástól nem is jutnak szóhoz csak mikor már Carolina "elrabolta" a papnõt.

-Hééé várja kedves hova viszel?Állj már meg...!

Probál ellenálni Carolinának,ám jóval fizikai ereje nem igazán jellemzõ rá igy nem is koronázza a probálkozásait siker...

Mikor visszatér Carolina a fogadóban látjátok,hogy egy szõke,hosszú, göndör hajú lányt hozott magával.Kb 190 magas,70 Kg gyönyõrû szép nõ, meglehetõsen lenge és enyhén átlátszó ruhát visel.Testsúlyának legnagyobb része ksi túlzással azt lehetne modani,hogy a mellein csoportosulnak.Ahogy betér a fogadóban mind2 félnek eláll a lélegzete.A csapat tagjainak a papnõ szépsége miatt mig a szegény papnõ a sérülések és levert állapot miatt,majd hangosan tüsszent egyet a kintio hideg miatt....

[Meridian]

(Nichen de Azadyr)

*Fáradtan feltekint Conra, és egy halvány mosollyal az arcán így szól:

-Számomra is öröm hgy ilyen harcos van a csapatban!

*Aztán visszateszi az asztaéra a fejét, és csak akkor néz fel ismét, amikor az orvos odalép hozzá...nem szól semmit, amikor felelmeli a karját, ez a kevesebb fájdalom. AMikor kipiszkálja a nyílvesszõt, összeszorítja a szemét meg a fogát, de egy hang nem jön ki a torkán. Aztán lassan kinyitja a szemét, és nézi, ahogy az orvos szépen lassan mindenkit meggyógyít. Aztán már csak annyit lát, hogy Carolina elviharzik és nemsoká visszatér egy gyönyörûszép nõvel, feltehetõen az említett ellana-szentélybõl hozta.

-Üdvözlöm, hölgyem...ne higgye, hogy ha nem lenne fontos, társunk elrángatta volna ide önt. BArátunk *itt Bedalra mutat* nagyon nagy bajban van...nem volt elég jó harcos, sok sebesülés érte, és az orvos már nem tud rajta segíteni, csak egy pap. Ezért van ön itt. Remélem, tud segíteni!

*Kérlelõ tekintettel néz a nõre, leküzdve szeme azon vágyát, hogy lejjebb vándoroljon a tekintete a nõn.

[Fény]

(Sielle, a Villánkezû)

- Lehet, hogy nem tesz neki jót, de legalább nem döglik bele...

*Kifelé menet még visszaszól Syilnek, madj amikor Carolina elviharzik mellette, igyekszik felvenni vele a lépést, de a vállát kínzó fájdalom miatt nem igazáb tudja beérni a nõt. Ennek viszont megvan az az elõnye, hogy visszafelé Carolina viharzását valamennyire lelassítja immár a szerencsétlen Ellana papnõ, így képes velük lépést tartani.

Mikor visszaérnek, látszik az arcán, hogy ezt a "hozok papot" - dolgot nem egészen így képzelte... Minden esetre jó messzire ellép Carolinától és az visszaülve a kemencezugba várja, hogy történjen valami. most jobb, ha inkább csendben marad és nem avatkozik bele a dologba.*

<Kínos lesz, ha begyógyítja a sebeket, de nem tudunk majd neki fizetni...>

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Kíváncsi tekintettel nézi, hogy a papnõ mit csinál. Látja, hogy a többieknek bejön a nõ. Megjegyzi csomó mozdulatát, gesztikulálását, hanglejtését. Észreveszi, hogy Sielle kicsit tartja tõle a távolságot. Bántja a dolog. Azt gondolja, hogy valami rosszat csinált a lánnyal. Odasétál hozzá és legugol mellé. Kérlelõ kedves hangon szól hozzá.*
- Mi a baj kicsim. Megbántottalak valamivel? Vagy felesleges fájdalmat okoztam valamivel? Ha így van akkor bocsáss meg. Nem volt szándékos.
*Bocsánatkérõn végigsimít a lány arcán és várja a válaszát.*

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Kapuk Tere
Idõpont: Õsszel, Dél
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


Egy könnyed tüszentéses belépõ utána a papnõ úgy néz ki,hogy nagyon jól érzi magát,ahogy a férfiak õt méregetik.Kihuzza magát és lassan odasétál a társasághoz miközben igen csak rignatja a csipõjét ezzel arra csábitva a férfi tagokat,hogy lejjebb tévedjen a tekintetük A hátérben látjátok,ahogy a pultot törölgetõ nõ egy erõsebb vállveregetéssel küldi hátra a férjét,hogy ott hátul dolgozzon és ne a papnõ bámulgassa.
A papnõ Nichen és Syil'Drun közé lép megállva az asztal mellet,hogy a két férfi pont szemmagasagban legyen a csipõjével majd mikor érzi,hogy odatéved a tekintetük legugol hirtelen és igy már a kebleit lehet felülrõl látni.Lágy kellemes hangon szólal meg:

-Kinek is kell segitenem avagy mindanyiuk Ellana áldásában szeretne részesülni?Abban az esetben jobb lenne ha eljönnének a szentélyben és biztos vagyok benne,hogy a hölgyek is bizonyára jól éreznék magukat.

Carolina:
A papnõ kisugárzása és a mozdulatai hatására mintha vhol az fejed eldugott zugában felcsillana egy kis pont.Mintha ösztönösen tudnád,hogy a papnõ éppen mire készülne és hogy mi lesz a következõ mozdulata.Nem csodálkozol,hogy ennyire magára vonta a férifak figyelmét.Tudod,hogy ezek a mozdulatokat direkt ezért teszi...És sok más is eszedbe jut,hogy hogyan csábithatsz el egy férfit és miylen módszerekkel tarthatod magad mellet mind érzelmileg mind fizikailag....Kezdesz sejteni vmit,hogy egy férfi mire is vágyik a legjobban illetve olyan emlékek merülnek fel,hogy mintha neked ezt oktaták volna,hogy hogyan kényesztess vkit.És mintha be is kellet volna mutatnod volna....Eléggé furcsa a helyzet,de a saját sorsát nem mindig választhatja meg az ember....

[Fény]

(Sielle, a Villámkezû)

*Amikor Carolina odamegy hozzá, kissé feszélyezve mocorogni kezd a kemencezugban, de maradék méltóságát összeszedve felszegett fejjel hallgatja... illetve hallgatná, amit a nõ mond.

"Mi a baj kicsim?"

Amint Carolina kimondja Sielle szemei résnyire szûkülnek a dühtõl, tökéletesen meggyõzve a nõt arról, hogy rosszul kezdett neki a dolognak. Lehet, hogy Sielle csak egy egyszerû utcakölyök, akibe bátran bele lehet rúgni, mert visszaütni úgysem tud, de attól még büszkesége van, méghozzá nem is kevés.

Tizenegy éve él az utcán és annak ellenére, hogy a lány félelf, emberi mértékek között nõtt fel. Tisztában van azzal, hogy neki normális körülmények között már régen felnõtt nõnek kellene lennie, ehelyett az utcán azt sem mondják meg róla, hogy fiú-e vagy lány. Olyan dolgokat élt át az utcán töltött idõ alatt, amit sokan elképzelni sem tudnak. A mindennapos harc a betevõ falatért, a "profi" koldusok ellen, az alvilági figurák ellen és akkor még nem is említettük a striciket, városõröket és egyéb aljanépet. Sielle eddig talpraesettségének köszönhetõen mindent megúszott, hisz soha nem számíthatott senkire.

"Ha valamit el akarsz érni, tedd meg magad!"

Ez Sielle alapelve. Ha kell valami küzdj érte. márpedig bármennyire is fiatalnak tûnik is a lány, elég sokat küdzött már ahhoz, hogy legalább egy valamit megérdemeljen: a tiszteletet. Fiatal még, de a szíve máris gyûlölettel teli. Megveti apja és anyja örökségét, a hosszú élet miatt és bizonyos szinten õkett hibáztatja azért, amiért ilyen körülmények között kellett felnõnie, de még a félelfeknél is jobban gyûlöli a tisztavérûeket. Elfeket, embereket egyaránt. Az egyik nép megveti õt és kitagadta a szüleit, a másiktól pedig semmiféle segítséget vagy sajnálatot nem kapott.

Ezt a gyûlöletet láthatja most Carolina Sielle szemeiben, miközben a kislány megfeszíti az állát és csak a foga között préseli aki a szavait.*

Jó.

*Aztán a papnõre szegezi a tekintetét, inkább, minthogy Carolinával kelljen beszélnie. Nem érti, hogy a férfiak, miért viselkednek úgy vele, ahogy. Csinos lenne? Sielle szemében a nõ valahogy nem tûnik olyan értékesnek, mint egy csillogó arany és biztosra veszi, hogy nincs olyan gyönyör, amit ez a nõ nyújtani tudna, ami nem múlja messze alul egy meleg cipó ízét.*

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Carolina con Ragucci)

*Valamit megsejt Sielle tekintetébõl. Ismeri ezt a nézést. Ezt a dacot. Sóhajt egyet és leül a lány mellett törökülésben.*
- Ha az a baj, hogy foglalkozom veled, akkor nyugodtan a szemembe mondhatod. Megértem, ha nincs szükséged a segítségemre vagy a kedvességemre. Nem akarlak zavarba hozni. Csak elragadott a hév. Bocsáss meg. Tudod, ha valakit nem szeretnek csak azért mert más mint a többi ember, akkor az az ember kapva kap az olyan alkalmakon, ha valaki foglalkozik vele. Én ilyen vagyok. Ha te másra vágysz megértem. Szóval ha nem akarod, akkor ezentúl nem rendezgetlek.
*Látszik a szemeibõl az õszinteség és a kedvesség. Kicsit elszomorodik a saját mondandóján, mert emlékezteti magát a saját helyzetére. Mikor befejezi a mondandóját, még bocsánatkérõen a lányra mosolyog, feláll a földrõl és a fogadó bejáratához sétál és nézi ahogy esik az esõ. Elgondolkozik az eddig történteken, és a most eszébejutott dolgokon. Azt már biztosan tudja, hogy harcos. De hogy a férfiak elcsábítása mióta feladata egy harcosnak, azt nem tudja. Nem tudja hova tenni magát.*

[Kraal Mornan]

* Kraal csendes meditációba mélyedt, miután az orvos bekötözte sebét, így a beszélgetés nagy részébõlk kimaradt. Ebben a letisztult állapotban azonban meglegyinti egy apró fuvallat, a feszültség a két nõ között. Szeme felpattan, de egyelõre szótlanul méregeti a helyzetet.*

[Tysson-lar]

(Bedal Alen)

* Különös lázálmokat lát... hatalmas lángörvény sodorja egyre feljebb és feljebb... hamarosan megnyílik felette az egész kavargó lángfergeteg, és valami mély, átható hideg sugár csap belé... egy hatalmas lángoszlop tetején táncol, felülrõl a nyaláb csak úgy játszik bele... emlékszik még a régen volt életre... amikor Ordanban - te jó ég Ordan!- a Lángtitánokról hallott... három óriási parázsló örvény öleli körül oldalról, a nyaláb mintha a tekintetük lenne... ám hírtelen egy óriási fuvallat érkezik... erõ, magabiztosság, hatalom, és egyfajta fennsõbbrendû kecsesség és számító elegancia... mindez lehengerlõ forrósággal elsöpörve a hurrikánszerû pernyeáradatot, elûzve és végleg szétrombolva az egész lánoló oszlopot. Bedal lefelé kezd esni... egy hatalmas lángnyelv felkapja. Talpraáll. Jobbra tekint... a pernyék áradata, és az a különös sugárzó hidegség újra összeáll... a lánghullám pedig utána. Bedal megszédül... úgy érzi túl kicsi és értelmetlen ahhoz, hogy ezeknek az erõknek a játékába beleszólhasson, vagycsak felfoghassa a körülötte zajló dolgokat... a lángszõnyegen terül el ájultan... *
*... És ekkor ébred fel a fogadóban. nagy levegõt vesz, és vért köhög fel... kezét remegve hasára teszi, ahol rögtön megérzi vértjén a sérülést... kész szerencse, hogy Sogron áldása kíséri az anyagot. Érzi, hogy hamarosan elszáll belõle az életerõ... azonban makacsul ragaszkodik az evilághoz, majd a Tûzkobrához fordul. Görcsösen megmarkolja a szimbólumát... számára a külvilág nem létezik. Behunyja szemét, úgy mormolja el a szent szavakat. Keze sérülése felett... hamarosan a forró sugár megkezdi áldásos haását. Pár pillanat alatt a seb felére húzódik össze. Már majdnem eltûnne, amikor Bedal teljesen kimerül. Nem képes figyelni a körülötte zajló eseményekre... azonban érzi, hogy állapota javul... ekkor a kimerültségtõl elájul.*
//...12 mp--> 6 Ép vissza. nem tudom, hogy emiatt visszajön-e 12 Fp, de gyanítom hogy nem, így azt nem írom be...//

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Kapuk Tere közelében levõ ivó
Idõpont: Õsszel, Dél
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________

Bedal mikor felébred imát mormol Istene felé,hogy begyógyitsa a sebeit.Szimboluma sárgás és fehéres fényben felizzik ám a ráfogó kéz ezt eltakarja.Mikor felnéz egy kis idõre látja,hogy egy kemence mellet fekszik,amiben ropogva ég a tüz és az asztal másik oldalán-ahol a többiek ülnek-egy pár gyönyõrû nõi lábat lát és lába közt enyhén látszatni engedi tulajdonosa alsónemûjét,ami igen csak vékony és keveset takar.

Carolina az ajtóhoz sétál és az esõt nézegeti és hátulról látja a papnõt illetve oldalról szerelmét és Nichent mig vele szembe ül jelenleg a banbuszvértes Kraal Mornan.Kraal éppen becsukja a szemeit és vmiféle meditációs pózba merül el.A papnõ végigsimit a két férfi arcán majd a telt kebleit fogja meg alulról.Egy kicsit megigazitja õket majd a combajaira teszi a kezeit.Egy pillanatra találkozik Syil'Drun és Carolina tekintette,ahogy egymásra néznek és Carolina láthatja a férfi szemében,hogy nem igazán érzi jól magát ám vmiért még sem áll fel és távolodik el az asztaltól.Nichen aligbirja legyürni a benne tomboló érzelmeket a gyönyõrû nõi test látványa miatt Conról nem is beszélve...Úgy bámulja a papnõt,ahogy csak kevesen lennének rá képesek,ám a papnõ nem is figyel a tiadlani harcosra talán a kinézete miatt,de látszik ratja,hogy csodásan érzi magát a férfiak társaságában.
//
sry,de dobtam nektek Ake-t.
Ncihen:pont megvan
Con:9-t dobtam
//
Hirtelen mintha a papnõ megérezné,hogy Syil nem õt nézi,ahogy a másik két férfi.Felnéz Syil arcára majd feláll és magafelé forditja a tekintetét.Leül a Syil combjára és egy kicsit helyezkedik,hátsoját jó htára tolva és enyhén középre,hogy a férfi kénytelen legyen alája tenni a másik lábát is,nehogy lecsuszon róla és igy már nem a lábára hanem az ölébe ül.Egy kicsit még mozgolodik,hogy felcsigázza a férfi oldalát Syilnek aztán egy mosoly huzodik végig a száján jelezvén,hogy elég keménynek érzi már.Megfogja a kezeit és a combjára rakja majd ráteszi az egyik kezét mig a másik kezével Ncihen kezét fogja meg és enyhe nyálas hanggal szólal meg.

-Nost hölgyek és urak-körbe néz a társaságon-miért kérettek ide?Ha kényesztetésre vágynak abban az esetben áldozniuk kell elõször az úrnõmnek.Csak utána teljesithetem a nõvéreimmel a kérésüket.

[Kraal Mornan]

*Kraal, látva a papnõ ténykedését, úgy dönt, alkalmazkodjon a kontitnes szokásaihoz: mégpedig ahhoz a szokáshoz, miszerint az emberek nem tisztelik egymást.

Syil, ölében a papnõvel elég közel ül hozzá, így feltûnés nélkül, az asztal alatt kinyújtja a lábát, és a szék hátulsó lábába rúg, ezzel elérve, hogy Syil és a papnõ súlypontja megemelkedjen egy pillanatra, majd visszazuhanjon - ezzel végrehajtva egy igencsak félreérthetõ mozdulatot.

Mivel a helyi, papnõnek titulált ribanc teljesen elfészkelte magát a harcos ölében, amaz nem tudott megfordulni, hogy leellenõrizze, mi is történt.

Kraal pedig - bárbelül szélesen vigyorog,és gúnyosan röhög - faarccal újra a széklábba rúg, majd harmadszor is.

Ekkor úgy itéli, elég amutatványból, és gyorsan visszahúzza maga alá a lábát.*

[Mesemondó]

____________________________________________________________

KM esemény
Helyszín: Erion, Kapuk Tere közelében levõ ivó
Idõpont: Õsszel, Dél
Résztvevõk: Mindenki
_____________________________________________________________


Kraal ügyes mozdulatainak hála Syil és a papnõ lekzdenek fel és le mozogni.Syilnek teljesen tágra nyilnak a szemei és néz össze-vissza amenynire lehet és nem tudja,hogy mi történik vele.A papnõ is érzi az emelkedést és a sülyedést,de az elsõ két alkalommal nem szól semmit csupán még jobban mosolyog és egy kicsit talán rá is segit a dolgora.3. alkalommal azonabn Syilre néz és közelebb huzza a fejét a kebleihez és átöleli mind2 kézzel.
-Ó jajj kedves ne kapkod el ennyire.Ha szeretnél vmit elõbb áldozatot kell bemutatnod.
Syil:
-Kérem félreérti én nem...
Papnõ:
-Persze kedves.Mindig ezt mondjátok és a végén mindig olyan vad iramot diktáltok...Nem kell szégyelõsködnöd,hisz az Istenek elõtt nincsenek titkok.
Syil:
-Igaza van kedves papnõ az Istenek tudják az igazságot.
...
Ha meg nem sértem megkérhetem,hogy...
Papnõ:
-Hát persze kedves,hogy megkérhet.Bármire amire akar Na de ne legyen ilyen gyors.Várjuk meg a társaik válaszát is

Ekkor ismét körbe tekint a többieken várva a válaszokat,mig Syil eközben csak egyet sóhajt és szomorú tekintettel probál Carolina felé nézni.Carolina elméjében megszólal egy kellemes hang.Syil hangját véli felfedezni.
<Nem én csináltam.El kell hinned.A papnõ meg nem engedi,hogy befejezzem a mondandómat >