Al-Abadanai kalamajka

[Navaratna]

(Fergia)

Leült a luk peremén onnan nézett fel a magyarázó dzsadra:
-Milyen jól informált ön. Vagy élénk a fantáziája. Félti a bõrét mi? Máskülönben tenne az egészre, mint teli kulacsos utazó a homokból kikandikáló csontra. Semmi sem támasztja alá az elméletét. De az enyémet valami igen: a Sakál mindent hall, amit mi beszélünk, talán óvatosabb lehetne.-véleményezte a hallottakat színetelen hangon Fergia

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Örülök, hogy legalább hallhattunk valami teóriát az üggyel kapcsolatban, mert eddig meg kellett elégednünk azzal, hogy itt a Sakál és el kéne kapni, de hogy miért, mit akarhat és hogyan arról semmi nem hangzott el. A saját elméletem nem ennyire körültekintõ és nincs is megérzésnék szilárdabb formában így még várok a kimondásával, de nem áll messze Salah elméletétõl azt hiszem. Egyébként hogyan tudnánk megállítani a hajót, hogy amíg a kormányzás problémáját meg nem oldottuk ne sodródjunk tovább? A fedélzetrõl ki látta hova tûnt el a megmaradt két dzsad karavánosunk, akik még a harc idején itt ültek.?

*A korlát melletti helyre mutatok, ahol a dzsadok ültek még úgy fertályórája. Közben belepillantok én is a lyukba és nyugtázom, hogy ez valószínûleg a hajó gyomrába vezethet ahol az Uwelita épp a buzogánnyal dolgozik már megint.*

[Navaratna]

(Fergia)

-Ha majd a magad dolgában gáncstalan leszel, akkor oktass ki mást, Kalmon.
<Van itt elég beképzelt férfi, hogy bölcsen nekilássanak gondolataikkal zöld ágra vergõdni, nem kellek én még ide a tetejébe mint fekete bárány, akire ujjal lehet mutogatni, miközben remegve és maguk alá vizelve éltüket féltve a maguk ügyének kezdik érezni egy eltolt nyomozás korcs eredményét. Van aki a kalandot látja más nyomorúságában, van aki a parti szerelem és éljünk a mának elõtti utolsó gátat, s siet, hogy mihamarabb álljon a föld lába alatt s átadhassa magát érzékeinek, s van aki...-itt Carwyn villant gondolataiba-...aki most össze van zavarodva és a nagy nyomásban már egy csóktól szerelmes lesz. A szerelem híggá teszi az agyvelõt. Egyre inkább nem kedvelem Ellanát. Ahm tegyük azt, amikor ilyenkor szoktam: távozom.>
Mivel mélyen volt a luk alatti padló, nem vállalta az ugrást. Felkelt onnan s további szó nélkül otthagyta közönyös arccal a férfiakat, hogy a lépcsõn s egyeben át jusson el a csapkodás helyszínéhez.

[Quiasse Limenel Umassyras]

(Avyen)

*Rossz érzése nem múlik. Összepakolja holmijait, de még nem megy a fedélzetre. Leül az ágyra, és gondolkodni kezd.*
<... Lehet, hogy Salahnak van valami köze ehhez az egészhez? Vagy nem a sakálos dologhoz? A megérzéseim sohasem csaltak. Figyelnem kell, mert én sem vagyok biztonságban itt. Az akiben megbízok, az Kalmon, meg Fergia. Na meg talán a lovagunk. Ennyi. És ez nem sok. Ha a sakál túlélte a dolgot, akkor visszajöhet, és megbosszulhatja, amit vele tettem. Végülis tudta, hogy én égettem meg. Remélem, hogy már nem él, különben bajban vagyok. ...>
*Felkel, és a fedélzetre sétál. A zaj igazán nem mozgatja. Sejti, hogy nem a sakál kopogtat, hanem a többiek kutatják a nyomait.*

[Orwen del'Correl]

(Carwyn)

Egyenlõre nem foglalkozik az üreggel, bár közelebb lép, és lekukkant a mélybe. Aztán keresztbe fonja a karját, és maga elé meredve gondolkozik.

[Flamme O'Styg]

-Óvatosabban nem lehetne? A végén mindenki lejön, hogy mit csinálunk. Jobb lenne ezt elõször egyedül megvizsgálni...
Kapja az arca elé a kezét, hogy valamennyire végja megát a faforgácsoktól, s ugyanazzal a mozdulattal lép egyet hátra.
-Furcsa, hogy mennyi titkos ajtó van egy ilyen hajón...

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap reggele
Résztvevõk: mindenki
_____________________________________________________________

*Kalmon, Gorden, majd késõbb Salah a horgony helyén csar egy algás, apró kagylókkal, csigákkal, hínárdarabokkal tarkított csonkot talál. Ám nincs hiányfolt ebben a szimbiózisban, mely azt feltételezi, hogy bizony nagyon régóta hiányozhat az a vasmacska onnan. Talán hónapokra is nyúlhat hiányának ideje.
Akik megszemlélik a lyukat, ahonnan a Sakál mászott elõ meglepõdhet. Egy alig szélesebb mint fél láb, és talán két lábnyi mély lyukat talál - azonban onnan ajtó, további járat nem látható...
A tenger egyébként nyugodtá vált. Szélcsend állt be. A vitorlák ernyedten lógtak tartóköteleiken várva az újabb szelet, hogy büszkén dagadjanak ismételten, s vigyék tovább a Vészmadárt és utasait akaratuk ellenére...
Odalent a hajó gyomrában Joakim csak egy mérges szemvillanást küldött Flamm felé amikor is a sogronita óvatosságra intette. Aztán erõteljes csapásokkal tovább gyengítette az átjárónak feltételezett lécet. Pár perc, jópár erõs buzogánycsapás - bizony Joakim bele is fáradt..., homlokán verejtékcseppek jelentek meg, s a levetõt kissé nehezebben szedte. Azonban siker koronázta cselekedetét, mert egyszer csak hangos reccsenéssel a deszka engedett ... ketétört úgy, hogy a felsõ része a túloldalra esett. Egy alig arasznyi résen láttak be ketten a titkos helységbe. Talán féltucatnyi apró lámpás égett benn, melynek fényénél kivehetõ volt a termecske közepén lévõ asztalszerûség rajta leláncolva egy testtel. Joakim szemében a felismerés egy dühödt rúgást váltott ki - Flamm agyában végigcikázik a gondolat, hogy Uwelita lovag léttére Joakim igen agresszív ember... A rúgás után a lovag egy pár lépést hátra lép a ládák felé. Olybá tûnik, hogy vállal akar nekimenni a falnak... azonban az utolsó lépésénél egy halk kattanás hallatszódott, melyet Flamm fülei igen jól hallottak. Joakim párat fújtatva áll, õ nem halotta a kattanást úgy látszik és már csak pár pillanat és nekiiramodik...*

[Navaratna]

(Fergia)

A papnõ reméli, még idõben eléri a falbontót, hogy láthassa, mit bont és miért, kíváncsi volt rá, találnak is valamit, vagy csak egy újabb hasznavehetetlen üregre lelnek a hajó kérõdzõkre hasonlító gyomrában. Kényelmes, egyenletes tempóban halad, nem fut, sóhajtva kerülgetve a vihar széthordta eszközöket a folyosón
<Éhes vagyok. Zöld almáért a fél országom!Meggyes pitéért engem is vihettek! S egy kulacs jéghideg vízért tõlem aztán feleségül is vehettek!Sakál, hallod? Na, nem jó ajánlat?...>

[Flamme O'Styg]

Kezeivel inti nyugalomra a nagydarab embert. Jelezvén, várjon egy picit.
-Várj! Hallottam valamit. Valami kattant az ajtóban...
Szabad keze önkéntelenül rákulcsolódik a karjának markolatára, hogy bármi gyanús dologra fegyvert ránthasson.
~Hmm, valahogy az Uwelitákat nyugodtabbnak képzeltem... De, ez vajon mi lehet????~

[Alauron]

(Salah)

Mikor Fergia távozik megszólal.
- Hagydcsak Kalmon, ideges, mert nem sikerült leteríteni a Sakált. A teve sem szeret menni, ha megpakolják. És igaza is van, arról, hogy ez az õ ügye. S ha nyakasságában nem fogadja el a segítséget, bizony én nem fogok neki rimánkodni. Köszönetet meg nem várok tõle...A két dzsad pedig azóta már biztos a cápákkal kockázik...
<Elég nekem a népek szava, és a hallhatatlanság... >
- Lám ez a lyuk egy egérnek is kevés, és ha a gyilkosunk annyira megszállott, hogy itt volot képes szorongani, akkor jó ellenfél. Másrészrõl, oszd meg velünk, mi a te gondolatod?

[Quator ar Zaraquer]

(Kalmon)

-Áhh. Már nem tud felhúzni. Pont olyan egyszerû ember a papnõnk mint te vagy én. Sõt talán még szánalmasabb, hogy nem képes beismerni a bukását, ha már így esett.

*Beletörõdést és egy kis szánalmat lehet látni az arcomon eközben. Ezután viszont kissé megkeményednek a vonásaim a teóriám kérdezésére.*

-Erõs a gyanúm, hogy itt nem egy adott valakivel van dolgunk Sakál címszó alatt, hanem legalább két ember keze is benne van a dologban. Arra viszont még nem tudnék biztosat mondani, hogy mibõl is juthatunk erre a következtetésre pontosan. Illetve, hogy a Sakál a fõ szeméály és csupoán segítõje/segítõi vannak, vagy esetleg egyszerre több Sakál hasonmással állunk szemben. A hajóval kapcsolaytban pedig nagyon úgy tûnik, hogy elõre fel volt készülve az ellenség, hogy itt többen is lesznek és az esetleges megállást, kikötést is jóelõre szabotálták. Valahogy olybá tûnik, hogy nem a dzsadokat akarja aSakálunk igazán. Õk csupán eszközök, hogy az igazi célpontját, célpontjait megfélemlítse, befolyásolja. Hogy ezek kik is lennének szintén csak tippem van. Szerintem három személy volt a célpont. Egyet Jaszaf személyében elintézett és a Dartonita és az Uwelita a másik kettõ, hisz õk már egyébként is õt üldözték, mielõtt mi a hajóra potyogtunk volna. Nem tudom neked mi errõl az okfejtésrõl a véleményed Salah barátom? Ha nevezhetlek annak a sok átélt esemény után?!

[Alauron]

(Salah)

-Élt egyszer, sok évvel ezelõtt, ElSobirában egy Maleman AliGahel nevû testõr, aki számtalanszor megmentette Aranykezû Abar ibn Hulan, az egyik leggazdagabb kalmár életét, megõrizte ezernyi titkát, és cserébe az bõkézzel csorgatta rá a gazdagságot, bizalmába fogadta, mindenhova magával vitte, még akkor is ha kedvenc feleségével osztotta meg az ágyát, a temérdek közös útjuk története beterítené az abadanai piac terét. S végül becsülettel elátta árván maradt családját is, mikor Melaman AliGahel meghalt érte, nagyrabecsülése jeléül, de mégsem nevezték egymást sosem barátnak...Másrészt, az istenek ítéletét óva intelek, hogy nehogy ne vedd komolyan, mert nem véletlen, hogy hármunk közül ketten tisztán állnak az istenük szeme elõtt, míg egyikünk évekig ülhet egyhelyütt akkor sem érezheti soha a fensõbb lények halhatatlan hatalmát.
Azt gondolom hogy a papnõ nem bukott még el, hisz ha a Sakált már elsõ találkozásunnkkor sikerült volna elintézni, akor nem õ lenne a Sakál akirõl Abadana népe félve szól csak, és csak nappal. Ígyhát Fergia nem bukhat el egy ilyen elenfél ellen, õ csak sikert arathat, ha végül mégis sikerül valahogy megfékeznie.
Én semmilyen okát nem látom annak, hogy a Sakálnak hasonmása lenne, de segítõje van, mint mondtam láttam, és pengém is megkóstoltattam vele, mielõtt az ránkzúdította a világot megforgató mágiát, mely ide repített. Hogy azóta azzal a fickóval mi lett nem tudom, de hiszem, hogy a Sakál egyetlen ember csupán, mégpedig azért, mert senki semoly ostoba, hogy másokkal is megosztozzon a hírnévben, melyet tetteivel szerzett.

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Yvett de Crei]
Helyszín: Ravanói-öböl, a Vészmadár nevû kétárbócos
Idõpont: Alborne terce - az Álmok hava; 6.nap reggele
Résztvevõk: Fergia, Flamm
_____________________________________________________________

*Fergia a konyhában tátongó nyíláson keresztül lemászva a hajó gyomrába egy kékes derengés álltal haloványan kiveszi a ládák körvonalait, így hamar eljut a két férfiig szinte nesztelen járással. Épp akkor ér közelükbe amikor Flamm egy intéssel megállítja Joakimot aki igen kíváncsian és furcsán tekint a félvérre. Talán fél tucat lépés választotta el Joakimtõl a papnõt, amikor is megnyikordult egy kicsit lába altt a padlózat. Joakim egybõl egy hátrafelé vetett félfordulatból lendülõ buzogánycsapással fogadta, s éppenhogy csak visszatudta fogni az igen széles ívben repülõ fekete láncon leledzõ tüskékkel ellátott buzogányát a nõ elõtt. Amikor meglátt a a papnõt villogó szemekkel elõtte termett.*
- Mi a fenét settenkedik itt a tiltott tanok alkalmazója?.... És ha most lecsapom?... Legalább többet nem használja azt a .... - *szemei sötéten merednek Fergiára, teste remeg a dühtõl. Épp nyitná újra szóra a száját amikor a kidöntött deszka környékérõl egy emberi fülnek is hallható csusszanás hallatszódik. Flammnak egyik kezében a lovag kardja világítva, a misik a saját fegyverén nyugszik bármire készen. A kivert deszka mellett egy embernyi széles rész a falból lassan csusszanva beljebb nyomul, majd jobbra elhúzódik. Feltárva ezzel azt az alig 2x3-as helyiséget melyben az apró olajlámpások még mindig ontják fényüket, s a terem közepén az asztalra leláncolva ott a test.*

[Flamme O'Styg]

-Most jön a kínos kérdés: Ki mennyen be elõször?
Mosolyodik el, s kezét csípõre téve tekint a két emberre.
-Egyébként üdvözlöm darton papnõjét a társaságunkban
Egy széles vigyor kiséretében kicsit arrébb áll hátha Joakim bemerészkedik, õ nem igazán szeretne elõre menni

[Navaratna]

(Fergia)

Felvonja szemeit elõször a lovagra aztán a félelfre:
-Csak tessék üssön le. Darton jó hapsi. Haláli lehet az ágyban.
A neszre fülelt és finoman szablyát húzott:
-Hölgyeké az elsõbbség. Tüzes a helyzet, ugye, félvér? Azt hittem, szereted a hõséget.
<Fedetlen a pocim, legalább tudja hova kell majd szúrni/lõni. Mert hogy lesben áll, arra mérget vennék. S ebben a csapatban Flamm nem kiemelt vendég, de mivel Jaszaf halott, nem õ jött le...De mi sokkal hasznosabban töltjük el az idõt.>
Az ajtóhoz lépett a falnál lapulva és bedugta szablyája egy részét az ajtó nyílásán.