Sub rosa

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter; Vincent ves Montarius
___________________________________________________________

-Õ a ház úrnõje. Még szép, hogy megnézi, kit enged be, nem igaz?

Castor az ajtón kilesve két idegent látott, akik a fáklyát tartó inas mellett léptek be a folyosóra az udvarról. Egy vértes magas férfi, arcra igen fiatal, de már férfi, tartása büszkeségrõl tanúskodott, s az imbolygó fényben valami címer is sejlett páncélján. Mellette egy nõ, akinek haja nagyon világos volt. Szinte fehér, ami igen kelemetlen emlékeket keltett Castorban: úgy nézett ki, mint akiben egy jókora vonóval kyr vér csörgedez. Csak éppen a bõre nem volt kreol, mint egy tisztavérûnek. Bár kinek tiszta a vére már! Úti ruhát viselt, s a donna szívesen fogadta, bár már éjjeli selyem köntösét tekerte maga köré, szobájából hívhatták.
Vincent egy tüneményt látott magával szemben közeledni a ház úrnõjeként: vörös hajzuhatag, könnyed mozgás, halványsárga éji köntös. Mimi fáradtan mosolygott a nõre.
-Üdvözlöm ezen a késõi órán. Hallom, segítette hugomat, köszönöm. Donna Messala Wassath vagyok, ennek az udvarháznak az úrnõje. Kit tisztelhetek önben?-nézett a donna Vincentre, tartásán látszott, várná a férfi részérõl a rangjának kijáró üdvözlést. A donna nem paraszt volt. Mimi kapott egy valahonnan elõkerített háromlábú széket, arra letette magát és belehunyorgott a folyosó sötétjébe. Látta Castort, homlokát ráncolta.
-Messala, vízköpõt is tartasz életnagyságban?
Castor ezt nagyon is jól hallotta, s látta, hogy a nõ látta õt.

[Castor de Vinter]

Castor visszarántotta fejét, és becsukta az ajtót. Ha jól mérte fel a hallottakat-látottakat: Messala húga érkezett meg, <Nem is tudtam, hogy van húga!> egy idegennel, aki elkísérte õt az utján, míg ideért. Hát ha nem is faltörõ kosok verik az ajtót, azért mindenesetre munkaadója annyit valószínû elvár, hogy megjelenjen és jelenlétével támogassa.
Mivel a pallosforgatás mellett a nehézvértviseletetnek is mestere volt, nem okozott gondot (elõször felöltözik) a félvértezet kiegészítõit segítség nélkül felvenni. Katonáéknál nem lehet a toalettel órákat piszmogni. Kb két perc alatt "gatyába rázta magát". Mielõtt kiment, a tenyerébe öntött egy kis vizet, jól ledörzsölte az arcát, majd megtörölte az elõbb még alkalmi ruhadarabként használt lepedõbe. Fogta a pallosát kilépett a folyosóra, határozottan a beszélgetõk felé indult. Beállt az úrnõ mögé, a pallosára támaszkodva.

Karakterleírás:
Húszas évei végén járó, erõteljes testfelépítésû férfi. Feje teljesen kopaszra van borotválva. Jobb arcfelét iszonyatos sebesülés nyoma csúfítja el: a szemöldöke tetejétõl az álláig egy egyenes széles vágás terpeszkedik. Az "emlék" a szemét sem kímélte: tejfehér, hájoggal borított szemmel mered a látogatókra. A másik arcfele nem lenne olyan csúf, mogyoróbarna szeme kiváncsian vizslatja Messala hugát és Vincentet. Fekete-szürke színû nadrágot és inget visel, amit egy hiányos félvértezettel egészít ki: vállvért, fel-és alkarvédõ, vaskesztyû, és lábszárvédõ van rajta, de a mellvért hiányzik. Mivel csak félvértrõl van szó, cobjait a félvérthez adott "csataszoknya" védi, ami bõrökhöz erõsített fémlapok és láncszemek együttesébõl áll.

Biccent az érkezõk felé és csendesen köszön:

- Jó estét.

[Jomadar]

(Somuris)

Elképedve néz Hanasra
- Jól van, ha te már láttál ilyet... csak rajta. Talán Tia is tud segíteni. Addig én elmegyek kötélért, hogy ezt a latort becsomagolhassuk, de elõtte nézzük meg mit tartogatott még nekünk...
Elõször is átkutatja a srácot, le is veszi az övét, ahol kotorászni akart és jól megnézi. Átfésüli az alkarvédõjét és a csizmaszárát is. Azután elszalad a kötélért és jó szorosan megkötözi a srácot.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montari

-Persze igazad van.

<Hmm nem csak gazdag szép is, sõt gyönyörû, fogadni mernék még okos is.>

*Vincent ranghoz méltóan köszönti a donnát.*

-Vincent ves Montariny a becses nevem, régi nemesi család sarja vagyok, a messzi Shadlek tartományból. Örvendek hogy megísmehetem, és köszönöm, hogy itt tölthetem az éjszakát.

Karakterleírás:
Majd 2 méter magas erõs, izmos tetsalkatú, hosszú barna haja van és zöld szemei, arca fiatalos, de kör szakáll disziti amely most nem igazán tanuskodik ápoltságról, de tûrhetõ. No meg egy kis borosta is van ott. Ruházata mellvértes félvért, rajta egy hosszú palást és ezen felül egy prémkabátot visel, a csípõs hideg ellen (ha nincs annyira hideg akkor prém kabát nincs rajta) Eznekívül egy feket vastag finom szabású nadrágot és lovagló csizmát visel, valamint lovagló kesztyût, oldalán másfélkezes kardja pihen, másikon egy shadleki buzogány, hátán pajzsa. Mindegyiken jól láthatzó a címer, amely ábrázol a háttérben egy vártornyot, aminek a tetején egy korona van glóriaként, az elõtérben pedig egy kard és egy csákány van keresztbe téve.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter; Vincent ves Montarius
___________________________________________________________

-Kérem, kövesse a fáklyás inast, az emeleten lesz a szállása. Ha éhes, csak szóljon, vitethetek fel tálcán önnek egy kis harapnivalót. Remélem a reggelit már egy asztalnál, szalonképesen költhetjük el. Uram, Mimi, õ a testõröm.
Mimi végignézett Castoron és csettintett a nyelvével.A hangra a donna jobb szemöldöke kicsit megemelkedett, de nem szólt, Mimi pedig huncutul félrenézett.
-Úgy tûnik, már jól vagy, hess a szobádba.
-Tévedsz. Csupán helyén a humorom.
-Fáradt vagyok, nem értem, mi a humorod jelenlegi tárgya, de nem is vagyok rá kíváncsi. Uram, remélem nem ment túlságosan agyára a testvérem.
A beszélgetés után a fáklyát tartó inas megindult Vincenttel. A folyosó falain festmények díszelegtek, s az emeletre vezetõ lépcsõ mellett egy jókora szobanövény is szétnyújtóztatta zöld leveleit. Az épület második emeletén jártak, nagy volt a csend. Az elsõ ajtót nyitotta az inas, és elõre engedte a férfit. Az ablak az udvarra nézett, a szoba kicsi volt, de se nem levegõtlen, se nem túl kicsi. Vendégszoba volt, látszott. Halványkék tapétával volt bevonva a fal, fehér asztalka az ágy lábánál, az ágy fája is fehér volt, s pont az ablak alatt nyúlt el. Egyszemélyesre tervezték, puha dunna kacsingatott az utazóra. Egy fehér komód is állt a szobában, lapján terítõvel, bedugaszolt fém kancsóval s mellette egy kupával. A bejárattól jobbra lévõ falon egy nagy tükör volt, a tükör két oldalán, egymás alatt pedig 3-3 kisebb festmény. Valami törtépnetet mesélhettek el a kis képek, amiknek központi tárgya szintén egy tükör volt, kézrõl-kézre járt egy család generációin.
Mimi testvére javaslatára viszonylagos biztossággal belõtte a folyosót, hogy szobájába eljusson, a donna megdörzsölte az orrát és mosolygott.
-Jut eszembe, Mimi szobája pont az, ahol ön és vendége van...-mondta halkan Castornak. Ahogy a nõ kezét a kilincsre tette volna, az ajtó nyílt, és szembe találta magát Matildával. A lány már fel volt öltözve, útra készen állt. Ám Mimi száján kicsúszott egy meglepett káromkodás. Castor felismerte: aszisz nyelven a "hágja meg a róka". Matilda töretlen mosollyal távozott, a donnának pukedlizett is, a férfival meg letudta már a búcsúzást odabenn.
-Ugye nem akarod, hogy abban aludjak, amikben õk...khm?!
-Nem, Mimi, ennyire cudar nõvéred nem vagyok.
A lefelé jövõ inasnak meghagyta, húzzák le Mimi ágyát. Amikor az alacsony, ráncos inas alázatosan meghajolt és indult is eleget tenni a parancsnak, a donna Castorra nézett:
-A nõ a hugom, Mimi. Féltestvérem, hogy pontosítsak. Vártam a jöttére, de csak holnap. Hm, jobban van már? Jöjjön, aludjon a szokott helyén.

[Saggaras Zenir]

(Vincnet ves Montariny)

<Szép kis szoba>

-Hol tudnék megmosdani és egy ollóra is szükségem lenne, hogy rendbe hozzam magamat, és vacsorálni is szertnék.

*Mondja lenézõen a szolgának. H az utba igazított, megfürdik, megigazitja a szakállát és megvacsorál majd bele veti magát a puha ágyba, és a reggeli ébresztõig mélyen alszik.*

[Castor de Vinter]

-A testõr dolga a szolgálat.-mondta Castor csendesen, nyugodtan, miközben -szokásához híven- biccentett a donna felé.

Castor látta ugyan Mimi csettintését, de mivel túlságosan férfiagya volt ahhoz hogy értékelni tudja az efféle jelzéseket. Faarcal nézett ki a fejébõl. Megszokta már, hogy általában a nõk borzadva háráltak tõle egy lépést, mikor meglátták. Az ettõl eltérõ reakciók nem nagyon üttötték meg az ingerküszöbét. Megaztán nem nagyon kedvelte a szõke nõket; de nem a kyrekre emlékeztetõ hajszínük miatt. Más típusú emlékei kötõdtek hozzájuk, még fiatal ifú-kamaszkorából: udvarolt egy szõke lánynak aki a -sérülése miatt- egyszer nagyon megszégyenítette a bartátnõi elõtt. Ahogy Mimi fehér hajára nézett szinte gyomorszájon vágta az emlék. Mimi nagyon nem volt az esete. Nem úgy Matilda vagy Messala. A donnával töltött pár nap alatt Castor rájött, hogy õ tulajdonképpen NAGYON kedveli a vörös nõket is. Igaz, hogy a barnák kedvesek és odaadóak, de a vörösek titokzatosak és izgalmasak. A szõkéket meg kerülni kell, mert marnak, és alattomosak mint a vipera.

Ami a lovagot illeti, sikerült elnyernie Castor szimpátiáját. Számára minden "nehézfiú" szimpatikus volt. Mivel katonaélethez volt szoktatva, elsõ nekifutásra, és addig amíg a másik erre rá nem cáfol, Castor mindenkiben a bajtársat, szövetségest kereste. (Még a sokbeszédû Tariq-ban is.) Hiszen a túléléshez feltétlen szükségük volt egymásra.

Mikor lejátszódott a Mimi szobája elõtti jelenet, Castort gyötörni kezdte egy kis szorongás: Castor súlya mázsa fölött volt bõven. Megaztán nem nagyon kímélték a "mozgással". Nem volt biztos benne, hogy nem sikerült kifárasztania az ágy szerkezetét. Csak remélni tudta, hogy egyben marad, hogyha a szõke lány belefekszik.

Mikor a donna szobájába érnek, Castor elfoglalja szokásos medvebõrös helyét az ajtónál. Még mindig elfordítja a tekintetét, ha a donna vetkõzni kezd.
Ha lefeküdtek és elcsendesedtek, Castor megkérdi:

- Elnézést asszonyom. Nem jött számomra egy csomag hazulról? Nagyon várom nagybátyám üzenetét. Kérem azonnal tudassa velem, ha nevemre küldemény érkezik. Köszönöm. Jó éjszakát.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, este
Résztvevõk: Castor de Vinter; Vincent ves Montarius
___________________________________________________________

Az inas nem kötözködött, régi szolgáló lehetett, tudta jól, ha egy úr éjjel akar szakállat igazítani, és nem reggel, akkor is teljesítse kérését. Mindenkinek megvan a maga bogara. Mire Vincent berendezkedett, elhelyezkedett a szobában, jött is vissza: szappannal, melegvizes lavórral, karján törülközõvel, majd fordult megint egyet, s egy jókora -egy és fél tenyérnyi hosszú- ollóval, meg egy tálca élelemmel tért vissza. Az étel sokna volt, egészben fõtt tojás, sajt, és tömör kenyér. Ajánlotta Vincent figyelmében, hogyha megszomjúhodik, a bedugaszolt kancsóban bort talál. Ha pedig végzett, tegye csak az az ajtón kívülre a tálcát. Ezután meghajolt, jó éjszakát kívánt és távozott, maga után halkan tette be az ajtót.
Vincent jól lakhatott, csúszott is az étek lefelé, majd ha mindennel végzett, amit betervezett, a dunna magába öllete a férfit s elringatta.

Mielõtt a donna és castor belépett volna a medvebõrös szobába, tariq jött ki onnan, karjaiban az alvó Angelával. A kislányon csak kis, fehér hálóing volt, most lehetett látni égett lábszárát és kezét, nyakát is.
-Meséltem neki, és nem lett volna szerencsés, ha hallja, hogy önök a szomszédban zenebonáznak.
A donna nem pucérkodott, csak köntösét dobta ágyának végére, s nyomban besiklott takartója alá. A kandalló elé egy másfajta állat prémje volt leterítve, s azon egy kinyitva hagyott, fûzött könyv hevert.

-Szólok, persze, de hamar ne várja. Az ön hazája túl messze van ide. Mit gondol, holnap elkezdhetem tanítani?
A választ megvárja, majd utána elszenderedik.

[Castor de Vinter]

Castor nem aludta végig az éjszakát. Olyan négy-öt óra fele felkelt. Nem volt neki szüksége ehhez ébresztõre, tíz évig így kelt fel egy a seregben. Tényleg kezdte visszanyerni az erejét, kezdtek visszatérni belé azok a reflexek, amiket a dwoon hadsereg vert belé.
A jó katona sohasem engedi hogy kieesen a formából. Az élete múlhat rajta.
<..és fõleg a védett személyé...>egészítette ki gondolatban a belsõ parancsot a férfi. Nem piszmogott, a vasakkal, mert félt, hogy felébreszti Messalát. Lábujjhegyen, osont ki az úrnõ szobájából. A pallosát is vitte. Félmeztelen, mezítláb, alsógatyában ment végig a folyosón. Kiment a udvarra.
<Hát akkor kezdjük.>
És Castor elkezdte a seregben elvárt kötelezõ rutint: reggeli torna gyanánt a pallosával gyakorlatozást. //Off:Azt a gyakorlatsort csinája végig, amit a raktárban is.//
Vagy két-három órát is gyakorol. Mivel ez egyfajta rítus nála, nemnagyon figyel se az idõ múlására, se a külvilágra. Mire befejezi, valószínûleg már rég fennt van az udvar, a cselédség.

[Castor de Vinter]

-Természetesen úrnõm.-válaszol a férfi Messala kérdésére.

[Saggaras Zenir]

(Vincnet ves Montariny)

<Végre nem kérdezösködnek csak csináják amit mondok, ez hiányzott eddig nekem.>

*Megköszöni a szolgának, majd amikor az ügyes bajos dolgokkal végez, akkor kirakja a holm ikat az ajtó elé. Hiába a puha ágy, azért ez elmúlt idõszak megtette a hatását és Vincent már nappal együtt ébredt.*

<Úgyis a Donna azt kérte reggelizzek vel, úgyhogy addig inkább körülnézek, meg megnézem Argoszt is, neki is kijárt már a pihenés.>

*Felöltözött könnyû nemesi ruhába, mindenféle páncélt nélkülözve, de azért a másfélkezes kardot az oldalára csatolta.*

<Kitudja mire számíthat az ember föleg amellete a vágott szemû fickó mellett.>

*Kiment a szóbájából majd rögtön megpillantotta az ablakból a kint gyakorlatozó katonát*

<Eléggé keményen foghatták a seregben, biztos valami elit harcos.>

*Ha találkozott egy szolgálóval, utba igazítást kért a lovardához,. Meglátigatta Argoszt kicsit megsimogatta, megnézte, hogy m,inden rendben van- e vele. Majd ezután visszaindult a kúriába fel a szobályához, hátha a Donna már reggelire szólította.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk: Sumoris, Hanas
___________________________________________________________


A donna nem akadékoskodik azon, hogy nõ helyett férfi maradt vele. Már a hasát fogta és arcfintora egyet árult el: már fájt is a hasa. Mivel Somuris és Trixi már a férfi átkutatása után elhurcolta azt a kabinjukba, a férfinak nem maradt senki, aki vizet, miegyebet kerítsen.
-Teszek rá, akkor kijön anélkül! Ha anyám engem meg tudott szülni az erdõ közepén egyedül, én sem fogok szégyent hozni rá!-szûrte ki fogain át a donna. Belekapaszkodott az emeltes ágyba, ésmély levegõket próbált venni. Homloka izzadni kezdett.

A fickónál talált Somuris dobótõröket kabátja belsõ részén, egy tõrt, fojtózsinórt, övénél pedig, ahol kotorászott, pici fiolákat, amikben valami lé lötyögött. A kötözés után Trixi áthúzta a kabinjukba és amint ott voltak, jól gyomron rúgta a férfit. Az ajkába harapott, de nem mukkant, csak összekuporodott.
-No, most hogy kérdezed ki, hm? Biztos nem kedvesen. Ez a kis mocsok végig itt lebzselt!

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter; Vincent ves Montariny
___________________________________________________________

Hajnaltájt azért a konyhai személyzet is megmozdult, igaz, csipásan. Két lány vizet hozott, a piacra kéreckedtek, közben megbámulták a férfit, majd késõbb megjelent a szakácsnõ, s pattogó szavakkal, fakanállal felfegyverkezve adta ki mindenkinek a dolgot. Sepregetni kezdett egy szõrtelen arcú fiú, de csak óvatosan, a falnál, nehogy Castor közelébe jusson.A szakácsnõ ki-ki nézett, mit mûvel a dwoon, de a kelleténél több idõt nem szánt rá. Mimi is korán kelt -azaz Castor szemszögébõl a szõke-, hosszú fekete szoknyát viselt, vörös sálat tekert derekára, ingje is fekete volt, csak az ing ujján volt vörös sáv. Lovaglóülésben telepedett rá a korlát tetejére és úgy nézte el Castort. Kezében meg se pihent a fésû.

Vincent jól ellátva találta lovát, s mire kifordult az istállóból, addigra Mimit a korláton ülve találta. Korán volt még az úri népeknek, a donna feltehetõleg aludt még. Napos reggellel indult a nap, a konyhában énekelni kezdtek a nõk, Pamacs pedig flegmán átvonult az udvaron. Vincent egy karcsú, zsemleszín macskafélét láthatott, fülei végén sötét pamacsokkal.

[Castor de Vinter]

Castor nem nagyon figyelt a körülötte lévõ eseményekre. Mikor majd kétméteres vasat forgat az ember, nem nagyon lankadhat a figyelme.
A gyakorlat végén -ahogy a táborban szokata meg nagy csaták elõtt- a sarkaira ült, arcát a kelõ Nap felé fordította, közben végighúzta tenyerét a pallos élén. A felserkenõ vérbõl egy kört rajzolt a mellkasára a szive fölé, és így imádkozott Ranilhoz. (dwoon nyelven)

-Mennyei atyám, kérlek fogadd áldozatom! Vedd az én véremet és védd azokat kik hisznek tebenned, adj erõt ellenségeim legyõzéséhez!.

Nem volt mély seb, de hogy gyorsabban elálljon a vérzés, a tenyerébe nyalt.

Mikor kiesett az áhitatból és körbenézett, akkor kapcsolt hol van.

<Ostoba barom! Még a végén pebe fogják Messalát, mert eretneket bújtogat!>

Mint a kölyök, ki tejfölösbödönbe dugta orrát, gyorsan szétmaszatolta a képén a vért. És gyorsan körülkémlelt hányan látták. Szerencsére csak Messala húga tollászkodott a gang korlátján. Komoran ránézett. Egy csepp vér az álláról a földre hullott. Remélte hogy a közjátékot csak "a buggyant dwoon baromságai" közé fogja besorolni.

Sarkon fordult és gyorsan a fürdõbe indult. Az fehér vászon "boxeralsó" meg a szõrös mellkas nem éppen szalonképes reggelihez errefelé.

Gyors határozott mozdulatokkal fürödni kezdett. Beszappanozta magát, majd felállt a fadézsában, a feje fölé emelt egy vödör vizet és egyszerûen magára zúdította a tartalmát. Közben az inasokért kiálltozott.

Egy tiszta rend ruhát, borotvát, szappant és a vértezetét kérte. Gyorsan megborotválkozott, felöltözött, felvette a vasait és így indult az úrnõhöz.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

*Amikor kiszurja Mimit oda int neki, majd utána megfigyeli az áhitatos pillnatot.*

<Na szép holmi eretnekkel vagyok egy udvarban, meg egy férfias nõvel, milyöhet még netán feket ágyasok? >

*A pallosos férfi után õ is elindul felfelé, majd Mimi irányába halad.*

-Szép jó reggelt Mimi.