Fekete Kastély (ÚTK)

[Togar]

Zenir Argun

Elmosolyodom az öreg szavai hallatán, végül is mit keresek én itt? Ez egy nagyon jó kérdés magam sem tudom erre hozott a lovam mondhatom a klasszikus idézetet.Különösebb célom nincs itt csak körülnézek, járom a világot és történeteket gyűjtök kalandokat keres.

-Különösebb célom nincs itt elindultam egy úton és ide vezetett, és ha már itt vagyok akkor gondoltam körbenézek. Hátha megtudodk ezt azt erről a vidékről és talán akad errefelé valami érdekes kaland amiből esetleg egy új dal születhet. Tudok jópár dalt és regét bár ahogy itt most körülnézek nem sokan értékelnék de ha gondolja előadhatok önnek valami rövidebb történetet.Vagy esetleg várjuk meg az ismerősét? Ha jól láttam kiment a lovaihoz amit jól is tett elvégre amennyire ismerem a városokat egy kutya nem igazán akadály a rossz szándékkal közeledőknek.

Közben kezembe veszem a lantom és lejátszok néhány akkordot míg az öreg eldönti mit is szeretne hallani.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

A pultos először kissé csodálkozva, majd megértően, sőt: sokat értően bólint.

- Természetesen Uram! Jelenleg még négy nemesi lakosztályunk van szabadon. A 26 –os szobát tudom kiadni önnek, ami szerintem az ön elképzeléseinek eleget tesz.
Az ára egy arany naponta, az első napot előre, a többit kijelentkezéskor kell fizetni. Ha megfelel, itt a szobakulcs, és szeretném megkérdezni a becses nevét, hogy fel tudjam vezetni a vendégkönyvbe. – mutatja.
- A borbélyt azonnal felküldöm ön után, a fürdőjét viszont csak úgy negyed óra múlva tudjuk elkészíteni, ha megfelel. – néz a szemedbe jelentőségteljesen.
- A szobája a második emeleten, a lépcső mellett balra található. A csomagjait is felvitetem ön után, csak mutassa meg őket.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Zenir Argun
__________________________________________________


Az öreg tagadólag int és elmosolyodik.

- Nem, nem, fiatal barátom, még nincs itt a dalok ideje.

Kissé elgondolkodik szavaidon, majd hamiskásan rád tekint.

- Mondja csak fiatal barátom, ha már úgyis megénekelni valót keres, nincs kedve egy lovagias feladathoz. Van a történetben nő, szerelem, titok, veszély és még fizetnének is érte… - elnéz a vállad felett. – De ó, visszajött a sietős beszélgetőtársam. Ha megbocsátja, szeretnék vele négyszemközt beszélni.
- Ha érdekli a dolog, akkor kérem árulja el a nevét, és este vacsorára várni fogom a Dul Merrun kastélyban, itt a tér déli oldalán. Csak mondja meg a nevét a kapusnak és hogy én hozzám jött. Be fogják engedni…

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Kicsit furán érzem magam, amiatt, hogy Khossimelnek rossz volt elmondania, hogy félelf. Fura érzés, hiszen én is sokszor tapasztaltam az emberek között a kitaszítottságot. És ezért nem alakult ki bennem ellenszenv a félelfek irányában, mint fajtársaimban. Bár tény és való, eléggé bizarr két különböző faj együtt élése, de az élet mindig tud mutatni valami furcsát.

* Beérve az étterembe meglátom, amint Apol mesternél ül az a másik illető. És úgy látom az idegen valami zenész lehet, legalábbis a kezében lévő hangszerből ítélve.
Odaérve tisztelettudóan félig meghajlok az öreg mester előtt, és mivel az udvariasság, és a tisztelet már eddig is megkövetelte volna, így leveszem a csuklyát a fejemről.

-Elnézést kérek, hogy csak úgy itt hagytam, de a lovaimat nem hagyhattam ott a utca közepén.

*Ezután az idegen felé nézek, és köszöntöm.

-Üdvözletem, a nevem Graion, és örülök, hogy megismerhetem.

*Majd, ha végeztünk a átlagos köszönési rituáléval, leülök közéjük, és varangyot magam mellé ültetem, vagy tőlem feküdhet is.

//1.8 méter magas, testalkata vékony, de nem összeesett. Hosszú ezüstös egyenes szálú haja hátközépig ér. Szeme mély kék. Ruhája gazdag polgár ruha. Nadrágja barna szövetnadrág, cipője díszes, ingei fehér, és nemesi cirádákkal ékesített, köpenye vajszínű selyemből van. Díszes övén három övtáska. Szépsége kitűnik még az elfek között is. (Karizma=20)//

[Ralog Gebbro]

Kyrylo

- A nevem Kyrylo Oleksandr Yevheniy.
A nemesi lakosztály előre láthatólag meg fog felelni. Minden feltételt elfogadok, a fürdő is nagyon jó lesz. Parancsoljon itt az egy arany. Felszerelésem csak ennyi van, ha segítenek azt megköszönöm. - *elveszem a kulcsot, és ha nem marasztal tovább a recepciós, akkor felindulok kutyám kíséretében a szobámba.*

[Yvett de Crei]

Sharifah

*Leteszek egy aranyat azért az asztalra mosolygós arccal.*
- Köszönöm a segítségét Ili, nem felejtem el, hogy merre találom.
Dzsah hozza el ennek az érmének a társait magához!
*Azzal intek Zahírnak, hogy indulunk. A szütyőmet igyekszem elrejteni a kutató kíváncsi szemek elől. A kosarat pedig úgy próbálom fogni, hogy más ne nyúlhasson bele észrevétlenül - Zahírnak nem adom oda - nem adom ki a kezemből amíg a gyógyítóhoz nem értünk.
A visszaútra megpróbálok visszaemlékezni, ha nem megy, akkor kérdezősködöm, hogy merre találom a Merrunk éke fogadót.*

[Togar]

Zenir Argun

A teljes nevem Zenir Argun és köszönettel fogadom a meghívást, ott leszek, akkor megyek is nem zavarom önöket.

Majd felállok az asztaltól és biccentek az újonnan érkezőnek, visszatérek a saját helyemre a korsómmal.Ismételten kinézek az ablakon és figyelem a kinti eseményeket.Elmerengek a kapott lehetőségen, nem hangzik rosszul, nők pénz kalandok minden ami kell, és ráadásnak ingyen kaja és pia is lesz este.Kíváncsian várom a fejleményeket...

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Kyrylo
__________________________________________________

A pultos mellet egy fiatal fiú jelenik meg, aki mély meghajlás után veszi magához a csomagjaidat.

- Erre tessék, nagyuram. – mutatja a lépcső felé az utat, majd a második emeletig meg sem áll.
Sem az első, sem a második emeleten nem látsz mozgást.
Az inas a 26-os szobához kalauzol, majd a kulccsal kinyitva az ajtót besiet a holmiddal a lakosztályba és megfogja neked az ajtót.

Vörös szőnyeggel borított folyosó, faragott és intarziás lambéria. Parázsgömbök és fali kárpitok emelik a folyosó értékét. Lépteidet elnyeli a szőnyeg, annyira puha. Szinte vétek csizmával lépni rá. A folyosó végén megtalálod a 22-es ajtót.
A kulccsal benyitva egy fényes és tág lakosztályba lépsz.
Belépve az ajtón a következő kép tárul szemed elé:

Puha szőnyegek, nagy ablakok, erkély, szekrények, egy kis italos-szekrény, szépen faragott bútorok. Egy kanapé és két fotel. További két ajtó. Az egyik egy hálószobába nyílik, ahol még több puha kárpit és szőnyeg várja a fáradt utazót. A másik pedig egy fürdőszoba, ahol márvánnyal kirakott kisebb medence kényezteti a felfrissülni vágyót. Az egyik falon embermagas tükör, mosdótál és pult. Díszes törölközőtartó és szennyes-kosár. Innen nyílik még egy saját árnyékszék is. Igazán pazar szállás…

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

- Köszönöm, asszonyom! – hálálkodik a füvesasszony, majd besepri az aranyat a ruhája valamely zsebébe.
Testőröd azonnal melléd szegődik, ahogy a kijárat felé indulsz. Kilépve az utcára jössz rá, hogy bent kellemes hűvös volt, az idekint tomboló nyári nap melegéhez képest.

A Piacon viszont nem állt meg az élet, ugyanolyan tömeg és kavalkád fogad, mint idefelé jövet.
Ennek ellenére a visszaút sokkal egyszerűbbnek és zökkenőmentesebbnek tűnik. Talán mert idefelé az útra koncentráltál, most meg arra, hogy mennyire bántana, ha Damalnak baja esne. Hiszen a feladatod csak a férjedre terjed ki, és te nem szeretnéd, ha ennek Damal is áldozatul esne. Legalábbis most így érzed.

A fogadó előtt lassítasz, hirtelen hiányérzeted támad. Aztán rájössz: hiányzik a park ezen oldalára kikötött két ló és a kutya látványa. De többet nem is foglalkozol a dologgal.
Az ajtón belépve egyből az emeletre szaladsz, csak a szemed sarkából érzékeled a pultos köszönési szándékát és máris az emeleten vagy. Fürge lépteid hatására a ruhád kellemes gomolygással vesz körül, mint amikor táncolsz. Kissé fel s dob az érzés, hiszen nagyon szeretsz táncolni. Benyitva Damal szobájába, látod: semmi nem változott. Mögötted Zahír néz kíváncsian a betegágy felé, ám ódzkodik belépni a szobába.

Az orvos nem ennyire finomkodó, azonnal a kosár mélyébe néz, gyorsan számbavéve a látottakat. Ráncolt homlokkal mered rád:- Ez így nem jó, ez így hiányos.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion, Zenir Argun
__________________________________________________

Graion

Az öreg Apol teljesen közömbösen fogadja a vonzó elf arcod napvilágra kerülését. Vagy nem érte váratlanul a dolog, vagy teljesen közömbössé tette a kor mások külseje iránt. Hirtelenjében nem tudod eldönteni melyikről van szó.
Az öreg beszélgetőtársa viszont minden további szó nélkül ül vissza az asztalához, anélkül, hogy egy árva szót is szólt volna hozzád… csak egy biccentést kapsz búcsúzóul.

Ám sokat elmélkedni nincs időd, Apol máris az üresen maradt székre mutat és beszélni kezd… továbbra is tökéletesnek, bár számodra kissé idegenül ható elf nyelven.

- Üljön le, uram. Amiért segítségét kértem régi barátomnak, meglehet csak egy öreg ember paranoiája, ám ha nem tévedek, akkor igen komoly veszedelem előjele is lehet.

Ilyen bevezető után már igen érdekes lehet a folytatás, de Apol csak akkor folytatja, ha már leültél.

- Alig egy fél éve történt a dolog. Rosszul aludtam, rémálmok gyötörtek. Felébredtem, ám a rossz érzés azóta is velem tart. Bár semmi rendkívüli nem történt, ami elég hatalmas lenne a magamfajta elmélkedők figyelmének magára vonására, azért furcsaságok vannak a város körül.
- Itt van mindjárt a nyugat felé vezető út problémája: semmiféle kereskedő- és utazócsapat nem tud biztonságosan közlekedni rajta, mert mindet megtámadja s kifosztja egy banda haramia. Épp fél éve kezdődtek a támadások.
- Fél éve, hogy betörtek a Merruni Levéltárba. Nem találtak semmi hiányt, de én ebben kételkedem…
- És most eltűnt a barátom, dul Merrun gróf szerelme.
- Mivel régi barátom magát küldte segítségül, meg kell hogy kérjem: segítsen megtalálni a gróf eltűnt szerelmét. Valahogy érzem: ha megtalálja a nőt, talán a többi kérdésre is választ lelhetünk…

Zenir

Az új jövevény szinte természetfelettien tökéletes és karizmatikus arca méltán magára vonhatja bárki tekintetét. Talán ezért rejti el?
Mindenesetre visszaülsz az asztalodhoz és a félbemaradt ebédedet folytatva nézelődsz. A két ló és a kutya már nincs a park szélén. Jól tippeltél tehát.
A mögötted felcsendülő halk beszélgetést nyomon követni gyermekjáték lenne, ha egy szót is értenél belőle. Apol mester halkan és számodra idegen nyelven beszél. Ám a „dul Merrun” név jól azonosítható számodra is.

[Yvett de Crei]

Sharifah

*A visszafelé úton már jobban van módom nézelődni - nem is olyan bonyolult itt a közlekedés, állapítom meg magamban.
Vissza érvén a fogadóhoz feltűnik a lovak és a kutya hiánya, de bizonyára elvezették őket - gondolom, hisz majd egy óra alatt sokmindenk történhet bárkivel.
A fogadóban szinte felfutok a lépcsőn - nem is nézve, hogy a pultos akar-e valamit mondani, vagy nem. Mielőbb a szobában akarok lenni, még azt sem nézem már, hogy Zahír követ-e teljesen fel a szobáig - bár én döbbennék meg a leginkább, ha nem így lenne.
A szobába lendületesen nyitok be és átadom a kosarat. Szavaira bólintok egy aprót.*
- Igen, tudom. De elfogyott a fertőtlenítő pora, így azzal nem tudott szolgálni az asszonyság. Én pedig annyira siettem, hogy ezek az orvosságok itt legyenek mielőbb, hogy meg sem kérdeztem, hogy mikor lesz...
De Ön a legjobb orvos a városban. Legfeljebb így pár nappal kitolódik a lábadozási ideje. Nem?
Bocsánat, hogy bele kontárkodom a munkájába, de én biztos vagyok benne, hogy e nélkül is talpra tudja állítani Damalt.

[Thor]

(Graion Dennirwen)

*Köszönés képen bólintok Zenirnek, majd figyelmemet Apol mesterre fordítom. Természetesen leülök, és úgy hallgatom a mondandóját. Egy kicsit idegen nekem a beszéde, de nem azért mert nem érteném. Éppen ellenkezőleg, nagyon jól beszéli, de mégis más, mint egy anya nyelveként beszélő elf. Talán nekünk a lelkünkben van a saját nyelvünk.
Mikor befejezi mondandóját elfül válaszolok.

[Elf nyelven]

-Megtiszteltetés számomra, hogy önnek segíthetek, természetesen elvállalom. Viszont a feladat érdekes, és egyben komoly kihívást jelenthet nekem. Bár nehezemre esik, de be kell vallanom, hogy lehet egyedül nem leszek képes megtalálni a gróf úr kedvesét. Ez nem azt jelenti, hogy feladnám már most, csak szeretem, ha tisztában lenne a képességeimmel.

*Ezután hátra dőlök a székben, és a kutyát simogatva gondolkodok. Szeretek elmélkedni. Sokkal ésszerűbb, mint hogy rögtön mindenféle ostoba, hírtelen jött ötletbe kezdenék. Bár pár kérdés azért fel merül.

[Elf nyelven]

-A kérdésem az lenne, hogy mikor tűnt el a nemes hölgy, és hol volt legutoljára? Persze amiről tudnak. Esetleg ellenségek a gróf úrnak, vagy a nemes hölgynek vannak? Mondjuk valószínű. Rossz akarója csak annak nincs, ki nem tesz semmit az életében.

*Ezután csöndben maradok, hisz rá döbbenek, hogy egyszerre túl sokat kérdeztem. Megvárom mit mond Apol mester.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Sharifah,
__________________________________________________

- Sajnálattal hallom, hogy Ili füvesasszony hanyagul vezeti a boltját. – szűkül össze a szeme. Lassan rá kell jönnöd, ez a doktor olyan merev, mint akit karóból faragtak. Pedáns és nem bocsátja meg a hanyagságot, hiányosságot…

- Szerencsére van egy kis készlet tartalék porom. Viszont az nem eladó, csak akkor vagyok hajlandó felhasználni, ha hasonló jóindulattal találkozom. – folytatja. Ezek szerint a doktornak mégis vannak emberi tulajdonságai…

- Természetesen felgyógyul a páciens a hiányzó gyógyszer nélkül is, és tényleg nem sokkal tolódik ki a lábadozás, maximum 3-4 nappal. Ám a szövődmények kiszámíthatatlanok. Talán visszaesik egy két hét után, talán nem…

- Mindenesetre Ön dönt. Ha úgy véli, felvállalja a tartozást velem szemben, akkor azonnal elmegyek a porért. Ha nem, akkor még vagy 3 nappal tovább kell lábadoznia a betegnek.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Sessaryen
Első fejezet: Az eltűnt leányka
Helyszín: Északi Városállamok - Merrun
Időpont: Nyárközép, 8. nap, dél
Résztvevők: Graion,
__________________________________________________

Apol érdeklődve figyeli mozdulataid és még jobban szavaid. Kicsit kezded úgy érezni: tanulmányoz téged.
Továbbra is elf nyelven folytatódik a beszélgetésetek.

- Sok kérdés, valóban. És nem is mind értelem nélküli.
- Természetesen a barátom – a gróf – magán kívül van. Megbízott egy csapat válogatott, ügyes ember felbérelésével, hogy megkeressék szíve hölgyét. Ezért is örülök, hogy öreg barátom „ügyintézője”, Ön, ilyen hamar ideért. A kutatás, keresés alatt nyitva tartva a szemét, talán olyan dolgokat is láthat, hallhat, amelyek választ adhatnak a kétségeimre.

- Ma este lesz egy kisebb összejövetel a gróf házában. Ott találkozunk, fiatal barátom. A gróf kastélya itt van majdnem szemben, a park déli oldalán. Csak mondja azt a kapusnak, hogy hozzám jött, és a nevét. Be fogják engedni. Jöjjön, mondjuk, naplemente előtt egy órával. Ott minden kérdését felteheti, ha választ nem is mindegyikre fog kapni.
És most beszélgessünk a pyarroni utcákról… Mi újság mellesleg Lar Dorban?

[Togar]

Zenir Argun

Nos tehát az idegen elf és talán emiatt rejti csuklya mögé az arcát, nem valószínű a szépsége miatt inkább a kíváncsi tekintetek elől amit a szépsége még csak fokozna. Elvégre ahogy én tudom itt délen nem túl gyakran találkozni velük csak az országukban ahova viszont senkit nem engednek be.Így az itteniek szinte soha nem láttak hasonlót.

Mivel egy szót sem értek beszélgetésükből így miután megittam a boromat úgy döntök teszek egy sétát a városban.Estig van még időm mire a fogadásra kell menni így visszamegyek a szobámba magamhoz veszem kardom a lantot a hátamra dobom és elindulok a piacra annyira nincs messze és hátha találok olcsón valami szép ruhát amit este fel tudok venni.