_________________________________________
KM esemény [Raoul C.]
Helyszín: Eren városa
Idõpont: Késõ õsszel, vasárnap reggel
Résztvevõk: Gregorius Infernalis [Gregorius]
_________________________________________
*Az emberek jókedvûen osztják meg veled a híreiket, és gyakran hívnak meg egy italra. Még a reggelidet is kifizetik. Látszik, hogy szeretik a jó zenét.
A legérdekesebb hír, amit hallottál, azt majdnem mindenki elmeséli neked. Bár mindenki egy kicsit másképp. A lényege azonban az, hogy tegnap reggel, egy furcsa fekete ruhás alak, akirõl kiderült, hogy a fogadó bárdja, megölt három vendéget, majd egy varázslat segítségével mérgezõ ködöt teremtett maga körül, és sikerült elmenekülnie. A városi õrségnek még mindig nem sikerült elfognia.
Már éppen a sokadik sörödet fogyasztanád, amikor belép a fogadóba három vörös köpenyes, jól megtermett férfi. Körbenéznek a fogadóban, majd elindulnak feléd. Az eddig körülötted álló emberek most madarakként rebbennek szét. A három alak körbeáll, és folytott, de fenyegetõ hangon azt kérik tõled, hogy kövesd õket. Mivel semmilyen irányba sem tudsz menekülni, ezért jobbnak látod követni õket. Kiérve az utcára, egy kis, félreesõ mellékutca felé veszik az irányt. Egy elõtted, egy melletted, és egy mögötted. Nincs menekvés. Látod, ahogy az egyik már nyúlna is a kardja felé, hogy végezzem veled, de ekkor hirtelen a tömegbõl kiválik egy lovas nõ, és közétek ront. Éppenhogy csak nem tarol le. Kihasználva a kínálkozó alkalmat, eliramodsz az egyik irányba. Látod, hogy a nõ is arra menekül a köpenyesek elõl. Mikor utolér, a kezedért nyúl, és jelzi, hogy pattanj fel mögéje. Mivel a támadók hamarosan beérnének ezért ez igen jó ötletnek tûnik. Felszálva a lóra, a nõ gyorsabb tempót kezd diktálni, majd a következõ sarkon eltûntök az üldözõk elõl. Az emberek nem gyõznek félreugrálni az utatokból. Mikor már biztonságban érzitek magatokat, a nõ megállítja a lovat egy kis téren, majd hozzád fordul.
- Victor Celeb, nemdebár? Egy üzenetet hoztem önnek, a Pyarroni Fehér Páholyból. - A nõ benyúl a köpenye zsebébe, és elõvesz egy lepecsételt, összetekert pergament. Most veszed csak észre, hogy milyen csinos. Hosszú gesztenyebarna haja selyemként játszik a szélben. Szintén barna szemében egyszerûen elveszel...
Majd magadhoz térsz az álmodozásból, és rájössz, hogy itt valami fatális tévedésnek vagy az áldozata.*