A balszerencse netovábbja (ÚTK)

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: útnak indulás
Helyszín: tengerpart
Időpont: éjjel
Résztvevők: Laurana, Shia-ko, Dierol, Haome no Munemoto, Martos col Legium, Arnoil, Laokoon, Garmacor
NJK-k: ?
_____________________________________________________________

Shia-ko

//Dobj egy Érzéklés-próbát!//

Dierol

A többiek nem nagyon akarnak indulni, leszámítva a kardos fiút. Talán a többiek nem éhesek?

Haome

Úgy véled, egyelőre nem kell tartani csapdáktól, még elég távol vagytok a börtöntől.

//Dobj nekem egy Intelligencia-próbát -2-vel!//

Garma

Megidézed a fényt a szent szimbólumodra. A fény rögtön vörös színűre vált. Ez két dolgot jelenthet: vagy veszély leselkedik rátok, vagy a terület kisugárzása sötét és gonosz, esetleg mindkettő.

[Laurana]

Lau

*A mélyvörös fényt látva méginkább elkomorodik a tekintetem, nem sok jót sugall a ény színe.*
-Nem tűnik úgy, mintha ez jót jelentene... Vagy tévednék?
*Kérdem a férfira pillantva.*

[Dierol]

//Én, avagy Sharold Dalvan, a hajó nélküli Kapitány//

<Börtön? Az baj. Ugyanis ez azt jelenti, hogy a szakács nem túl jól képzett. Ennyit a sültekről. Remélem legalább a kását nem égetik oda... De mi van, ha csak kívülről ilyen komorak a falak? És azért ilyen vastag, nehogy valami elvetemült megtámadja a védtelen lakókat... Lássuk be, erre kicsi az esély. S mi van, ha ide kellett volna hoznom őket, mint rabokat? Mondjuk a cél akkor is teljesült... Csak ha tényleg ez a helyzet, akkor lehet, hogy nem ártana vigyáznom. A végén még erőszakos cselekmény áldozata leszek, ha ők is hasonló következtetésre jutnak... Az az izé meg adhatna több fényt is, bár a színe legalább szép - olyan mint az óbornak.>
Sandítok a friss fényforrás felé, majd továbbra is magabiztosan és vizesen haladok az épület fele.

[Shia-ko]

<Börtön? Veszélyérzet? Bűnöző lennék? Mit követhettem el? Nem érzem magam valami elvetemültnek. Mondjuk nem hiszem, hogy a legvéresebb kezü gonosztevők közül is bárki annak érezné magát. Lelkizős tömeggyilkos lennék? Nem csoda, hogy nem akarok oda menni, és még némi magyarázatul is szolgál arra nézve, hogy gonosznak érzem a helyet? Vajon voltam már börtönben? Mindenki bűnöző közülünk vagy vannak őrök ki? Ki-kicsoda? Kezdek paranoid lenni?>
Mikor látok, hogy a láng elszíneződik még jobban aggódni kezdek.
<Ez most jót jelent vagy rosszat? Biztos, hogy rosszat. Már csak ez hiányzott, még jobban megerősíti az aggodalmaimat. Vagy más veszélyt jelez?>

[Martos col Legium]

(???)

A törpe szavait és a többiek reakcióit hallgatva csak annyit szólok vissza:
- Tehát, törpe uram, véleményed szerint ez egy börtön? Legalább nem lesz nehéz az ajtaján bévülre kerülni. Az ilyen helyeknél általában nem az engedély nélküli be-, hanem a kijutást akarják meggátolni. Ennyi nekem egyelőre elég is, hisz fedelet akarok a fejem fölé. Ha majd nem akarnak kiengedni, azon ráérünk akkor aggódni. De jelenleg nincs okunk ilyesmit feltételezni, nem is szeretném ezen törni a fejem.
<Pillanatnyilag inkább az foglalkoztatja, hogy mitől lehet ennyire üres> teszem még hozzá gondolatban.

[Garmacor]

A vörös fényt látva elkomorodok.
- Álljunk meg egy kicsit pár dolgot megnézek hátha kiedül valami. Jól sejtitek a fény színe semmi jót nem sugall. Ahogy az élőlények hiánya sem.
- A sólyomasszony segítségével talán valamit kideríthetek. A helyről és magunkról is de ehhez időre van szükségem.
Ezzel kántálni kezdek miközben megérintem a földet amin állunk. (Átokérzékelés)

[Dierol]

//Én, avagy Sharold Dalvan, a hajó nélküli Kapitány//

Ahogy mondják, hogy álljunk meg, megállok, és a permetező esőcseppeken át nézem a kis csoportot. Miközben az arcomon az eső csorog lefele, halkan morgolódok.
-Ha legalább a kalapomat nem hagytam volna el...
<Sólyomasszony?>
Kíváncsi pillantást vetek a nőre...
<Ja, nem. Nem ő...>
A kántálásra figyelek, hátha rájövök mit is látok-hallok.
<Csak ne hozzon a nyakunkra valami rémséget. Még egy árva evező sincs nálam, hogy megvédjem magam... Lehet, hogy ő bűvölt meg minket, és most csak játszik velünk? >
Kifejezetten gyanakodva és bizalmatlanul nézem, ahogy kántálva a földet - pontosabban a sarat tapicskolja.
<Hát, mostanra már én sem érzem túlságosan biztonságban magam...>
Jobb híján megvárom a végeredményt.
<Ha mást nem, együtt le tudjuk gyűrni - de ha lehet, ne legyen rá szükség>

[Arnoil]

Kyr ifjú

Kicsit lemaradva baktatok a társaság mögött, amikor megállnak akkor valami fedezéket keresek az eső elől (fa vagy valami egyéb fedőalkalmatosság), s kíváncsian nézem miket művelnek a többiek.

< Bármi legyen is az csak jobb lehet mint szétfagyni és éhendögleni... >

[Laokoon]

Amikor meglátom hogy mindenki megállt és meghallom a kántálást elkezdek nagy hangerővel beszélni -Mi a francot szöszölünk itt kántálosdival nem lenne könnyebb csak egyszerűen odamenni és lezúzni mindenkit akit találunk <A hallgatag úr nem szeret várakozni>Jegyzem meg csak úgy magamban

[Haome no Munemoto]

A figyelemtől kissé feszült arcú törpe

A környezet vizsgálatáról a figyelmem a társaságra terelődik. Mindenki a vörös fényben játszó gömböt figyeli - <csak tudnám, miért vannak így meglepődve!.. Vihar, hajótörés, emlékek és felszerelés nélkül, ismeretlen helyen, egy börtön felé sétálgatva... Mit gondoltak ezek: hogy a végén valami jó fog ebből kisülni?.. Díszvacsora, örömlányok?.. Na hiszen...
Aztán egy gondolat üt szöget a fejembe:
<Mi van, ha valamelyikünk miatt vöröslik ez a kis jószág? Jó lesz figyelnem...>
Alaposan végigmérem a társaimat: vajon melyik jelenthet veszélyt?

Kérdés, hogy felismerem e, mit művel a sólyommedálos?
Aztán mikor meghallom a dartonita elmés megjegyzését, nem állom meg, hogy ne válaszoljak:
"Mi lenne, ha csendben maradnál addig, amíg a nálad okosabbak eldöntik, hogy hogyan éljük túl a dolgot? Várj szépen türelemmel, és majd szólok, ha eszetlen örjöngésre lesz szükség..."

Nem tehetek róla, de nem álhatom az eszetleneket...

[Laokoon]

A törpe válaszára gonosz mosoly jelenik meg az arcomon és erősen érezhető szarkazmussal ezt mondom. -Például te?- Ezután elkezdek látványosan unatkozni: ásítozom stb... Közbe gondolkodom <A hallgatag úr igencsak türelmetlen már De legalább beveszik hogy egy hülye kigyúrt állat vagyok... legalábbis a törpe.>

[Mesemondó]

_____________________________________________________________

KM esemény [Rannien Siey]: útnak indulás
Helyszín: tengerpart
Időpont: éjjel
Résztvevők: Laurana, Shia-ko, Dierol, Haome no Munemoto, Martos col Legium, Arnoil, Laokoon, Garmacor
NJK-k: ?
_____________________________________________________________

Shia-ko

Megpillantasz két kis pontot a börtön erődjének a tetején.

Dierol

Biztos attól ilyedtek meg, hogy az egy börtön. Most tettetik az amnéziást, mert nem akarnak visszakerülni oda. Beléd nyilal a felismerés, hogy biztos egy rabszállító kapitánya vagy...

Haome

Az épületen felismered a toroni építészet jegyeit.

Garmacor

Nem érzékelsz a földön, se a környezetedben átkot.

Arnoil

A szigeten semmi fa vagy állat nincs, de teli van kisebb-nagyobb sziklával, amik egész jól védenek az esőtől.

[Shia-ko]

<Miafene lehet az?>
- Látja valaki, hogy mik lehetnek azok a piros pontok? - mutatok a fény felé.

[Garmacor]

Garmacor

- Úgy néz ki nem átok. Ezzel együtt nem tetszik hogy ilyen kihalt ez a sziget.
- Mindegy menjünk tovább aztán majd kiderül mi történt itt.

[Haome no Munemoto]

Szóval a törpe

Megköszörülöm a torkomat, és hangosan és érthetően mondom.
"Nem szeretném tovább rontani a társaság kedélyállapotát, de ha nem csal a szemem, az épület toroni stílusban épült... Szóval aki tudja, hogy mi folyik itt, az jobban tenné, ha elmondaná... És nem ártana, ha valamiféle tervet is összeütnénk vész esetére..."

(Egyébként csak érdeklődöm: kb milyen messze van még eme baljóslatú épület?)