Fagyvár [ETK]

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Rebecca de Viica (Laurana)
_____________________________________________________________

*Némi rendezkedés után, a szobát szád íze szerint alakítva elhelyezkedsz az ágyon, ami meglepően kényelmes. Hiába, Erigowban zsoldosnak lenni hírhedten jó. Bár, ez némi ellentéte mutat azzal, hogy a gróf gondolkodik a hadvezetésről és a hadi költségvetésről, de ez az ő gondjuk, nem a tied. Szobád előtt megelevenedik a folyosó, előbb egy halkabb, majd egy döngőbb léptekkel haladó ismeretlen is elhalad a szobád előtt -talán a kapitányt is erre eszi a nyavalya?-, és még mielőtt álomra hajtanád a fejed, surrogó léptek nesze hallik ismét az ajtó mögül -ez aztán meg végképp ki a Darton lehet...- majd csend borul rád, és egyedül maradsz emlékeiddel, kisvártatva -nem törődve az emlékek fenyegetésével- álomba merülsz.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Iymer Senton (Iymer), Neidhart (Quator ar Zaraquer), Fuhimi (Fuhimi Rokuro)
_____________________________________________________________

Neidhart:

*Iymer lovag és a mögötte álló két eddig békésen viselkedő testvér keze ökölbe szorul, ahogy a Krad-rend csapatait emlegeted. Iymer szemében megcsillan valami.

-Jobb, ha tőlem tudja, Neidhart, hogy a Krad lovagok máris többet tettek a Szövetségért, mint a maguk fekete lovagjai meg fehér orkjai. Honnan tudhatnánk, hogy nem most is Rowon hercegét támogatják, és ezzel Toron ebeinek pártján állnak? Nem, ne is válaszoljon, kár a szóért. Pihenjünk, és ha a holnap úgy hozza, mindannyian bizonyíthatunk. *a grófra néz* -Ez esetben valóban kénytelen leszek jelentést tenni a feletteseimnek. Most pedig menjünk. *Biccent, majd testvéreivel együtt távozik.

*Szavaidat a grófhoz intézed, akit nem igazán félemlít meg a gondolat, hogy esetleg magára haragított. Szinte észre sem veszed, hogy Fuhimi is elhagyja a szobát, annyira lefoglal a dühöd.

-Én vagyok a vár parancsnoka, ezt vésse az eszébe, és nem azért... *kezdene bele a gróf a mondandójába, de addigra már el is hagyod a szobát, és tisztában vagy vele, hogy a gróf hallja, amit mormogsz...

<Pipogya ólomkatonák ezek mind...> -tér vissza a gondolat újra meg újra a fejedbe, az óvatosan eléd álló könyvelő szavait csak egy biccentéssel fogadod, majd dühösen berontasz és becsapod magad mögött az ajtót.

Fuhimi:

*A kradita különítmény néhány dühös mondat után, amit Neidharthoz intéznek, elhagyja a szobát, majd amikor a dartonita lovag belekezd fenyegetésekkel teli monológjába, jobbnak látod te is sebesen elhagyni a szobát. Még az ajtón keresztül is hallod Neidhart szavait, majd az alsó emeletre érve hallod, hogy valószínűleg ő is elhagyta a szobt -ajtócsapódás, és döngő léptek jelzik közeledtét, azonban mielőtt megláthatna, belépsz a szobádba és becsukod magad után az ajtót.

//A szobákat most nem írom le külön külön, megegyeznek a Rebeccánál leírt hálóhelységgel. A kraditák vannak egy szobában hárman, Neidhart és fuhimi külön szobát kapnak, ezt a felsiető Dryan tudatja az illetékesekkel, és meg is mutatja a szobákat.//

[Martos col Legium]

(Alden)

<Na igen, pontosan ilyenkor nem szeretem a telet. Tényleg olyan, mint egy szabadjára eresztett vadállat> - mérgelődök magamban, eszembe idézve az egy-két héttel ezelőtti magvas gondolataimat.
<Mily' furcsa az istenek humora: nemrég még egy fűtött szobában elmélkedek arról, hogy milyen jó is odabent, most meg hirtelen pont ott találom magam, ahová talán a legkevésbé akartam kerülni, a falakon kívül! Ráadásként megint pont Erigow-ban! Darton látja lelkem, értékelem én a viccet, még ha jómagam vagyok is az alanya, hisz a görbe tükör mindenkinek kell, de ez már nekem is túl sötét.>
Ilyen gondolatok közepette látom meg a tél és a vihar sötétjében utazásom (vagy inkább szenvedéseim?) célját. Megpaskolom derék hátasom nyakát:
- Gyerünk öregfiú, már mindjárt ott vagyunk! - biztatom hangosan, de szavaim épp úgy szólhatnának saját magamnak is.

A kapuhoz érve felvidít, hogy végre emberi arcot látok, a lovammal való társalgás kezdett unalmasan egyoldalúvá válni. A felajánlott segítséget köszönettel elfogadom, s ahogy fordulna dolgára, még viccelődve utánaszólok:
- Aztán gondját viselje ám, mert megtudom, ha nem! - és csak mikor a szavak elhagyják ajkaim, jut eszembe, hogy az itteniek valószínűleg nem ismerik ezt a tréfát, amin Doranban még a legutolsó lovászfiú is csak nevetne egyet. De vissza nem vonom, és csak megvonom gondolatban a vállam.
<Mindegy, legalább jó ellátásban fog részesülni a derék állat>

A kinyíló ajtón gyorsan beljebb kerülök, hogy a bemutatkozások közepette már élvezhessem a fal innenső oldalán tapasztalható, kellemes hőmérséklet-különbséget. A madarat megpillantva egy csipetnyi szánalom ébred bennem, de ahogy jött, olyan gyorsan el is múlik: megesik az ilyesmi, és fontosabb feladataim is vannak, mint a szárnyasok siratása. A lépcsők nem jelentenek akadályt (ugyan hol vannak ezek Doran égbeszökkenő tornyaihoz képest?), s amint az engedélyt megkapom, benyitok a szobába. A szobában lévők felé udvariasan meghajlok, majd a várúr felé fordulva bemutatkozom.
- Alden Lathrum, a Dorani Varázslóiskola magisztere vagyok, szolgálatukra. Úgy tudom, már vártak engem.

//OFF: ha csak egyedül van a szobában, akkor egyes számban beszélek, és természetesen nem forgolódom //

[Fuhimi Rokuro]

Hálás köszönettel gondolok arra, aki a szobákat kiosztotta, így egy darabig legalább nem kell látnom a nyers modorú lovagot. Kioldom a fegyverövemet és az ágy végébe akasztom, majd kifűzöm és lerúgom a bakancsot is és keresztbe tett lábakkal letelepedek az ágyra.
Lehunyom szemeimet és lassan lélegezve magam mögött hagyom a való világ érzéseit, elmémet nyugtató gondolatok árasztják el. Látom magam előtt, amint a távoli Gro-hegység fölött megjelennek a felkelő nap első sugarai, amint az Akadémia nyugati fala mentén folyó patakban ezüstösen csillámló háttal fickándoznak a halak, ahogyan a virágzó fák között a méhek döngicsélnek. Szép emlékek.
Lassan, fokozatosan térek vissza a létezésbe, újra érzem magam alatt a takaró egyenetlenségeit. A nap már lenyugvóban, valószínűleg, bár ezt a hóvihar miatt csak sejteni lehet, de mintha egyre inkább sötétedne. Ideje, hogy megtudjam, hol lehet itt tisztálkodni, keresek is valakit, hogy megkérdezzem.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A lovag dühösen csukja be maga mögött szobája ajtaját és ha van a reteszt is rátolja vagy kulcsra zárja. Ezek után lerugja csizmáit és elheveredik az ágyán. Részéről már nem kíván a harcok előtt érintkezni ezekkel a puhány pondrókkal, akik itt teszik magukat, mint valami kikopott pávakakas. Azt már most elhatározza, hogy ad rá alkalmat, hogy könyöröghessenek neki. Nem száll majd harcba, amíg nem cúszik térden mind. Ha a vár teljes pusztulása az ára, hogy megtanulják tisztelni Darton lovagját, hát ennyit igazán megfizethetnek a "fényes Krad-lovagocskák" országában.*

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

// Elnézést a tervezettnél lényegesen hosszabbra nyúlt távollétemért.

A szobába érve kifújom magam, magam elé meredek és igyekszem a mérgemet lenyeni és logikusan gondolkodni.
<Ennek így semmi értelme nem volt. Mit jelentsek? Azt, hogy valaki valamit híresztel? Körberöhögnek és a további jelentéseimnek sem lesz semmi foganatja, márpedig a központban is várják a használható információkat. Utána kell járni a dolgoknak, ha már ez a töketlen banda itt nem képes semmire.>

- Limas testvér, Windefin testvér! A fenyegetőzésemből és a haragunkból semmi haszna rendünknek, hazánknak és az uralkodónak. Úgy látszik, az itteni vezetés elég gyenge és tehetetlen, de mégis az ő dolguk kell megvédeni a várat, nekünk pedig segíteni kell. Úgy döntöttem, mi megyünk ki és utánajárunk, mi a helyzet a toroniakkal.

- Kint most nagy a hideg és ahhoz, hogy meg ne fagyjunk, mind a magunk, mind lovunk hőmésékletét növelni kell. Véleményem szerint, ha valóban egy napi járóföldre vannak a toroniak, akkor kiadós vágtákkal tarkított ügetésben olyan két óra alatt odaérhetünk. Ugyan ennyi vissza, és még egy óra ráadás, ha nem úgy alakulnak a dolgok, ahogy terveztük. A hőmérsékletünket szerintem a lehető legmagasabbra kell növelni, ami még nem csorbítja ítélőképességünket és mozgásunkat /*remélem egyértelmű, hogy 5 fokra gondoltam*/, de elképzelhető, hogy a felderítés közben ezt meg kell ismételni. Limas testvérről tudom, hogy képes rá. De te, Windwfin testvér, meg fogod tudni tenni? Van hozzá elég hatalma az elmédnek?

- Kell kérnünk a gróftól egy vezetőt is, aki úgy ismeri a terepet, mint a tenyerét, és este, hóban sem téved el. Nemrég volt ebéd, szürkülni fog, vagy talán be is sötétedik, mire visszaérünk. Ha még tart a havazás, akkor a felhőktől és a hulló hótól úgysem fogunk semmit látni, de a toroniak sem, így a toroni csapatok elé megyünk. Veszélyes, hiszen könnyen egy nálunk lényegesen erősebb csapatba szaladhatunk bele, de szükséges. Ha viszont eláll a havazás és a felhők is feloszlanak, akkor inkább egy magaslatot keressünk és vagy látjuk a felvonulást, vagy ha nem, hát a tábortüzekből fogjunk tudni becsülni az ellenfél erejét; láttunk már mindannyian táborozó csapatokat - ekkor eszembe jutnak a délvidéki emlékek, meg örülök a toroni látogatásaimnak, így ugyanis lehet némi képem a toroni hadszervezetről.

- Természetesen arról, hogy a kísérőnk és a lova ne fagyjon meg, én fogok gondoskodni, de Windefin testvér lováról minden bizonnya neked kell, Limas testvér! Esetleg megoszthatjátok a feladatot, hatalmatoktól függően. Ezt most kell eldönteni.

- Harcolnunk nem kellene, zajt csapni még kevésbé, viszony gyorsan mozogni mindenek előtt, így legfeljebb láncinget viszünk magunkkal, kardot, pajzsot és legfölül vastag, meleg ruhákat.

Ha a két testvér támogat és azt mondják, meg tudják oldani az általam vázolt problémákat, akkor visszamegyünk mindannyiank a grófhoz. Ha probléma van Windefinnel, akkor itt hagyom, és csak Limassal megyek vissza a grófhoz.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Laurana:

*Szinte már várod, mikor elalszol, hogy az álmok síkján megrohamozzanak emlékeid, melyek a már átélt borzalmakat hozzák újra és újra a nyakadra, ám legnagyobb meglepetésedre elég mélyen alszol ahhoz, hogy álmaid nagy részére ne is emlékezz, amikor szemed kinyílik. Valami halvány derengés él az agyadban, hogy átlagos alvás volt ez, erről tanúskodik az izzadtságfolt a lepedődön is, a levert paplan és párna, ám –Sogronnak hála- viszonylag nyugodtan ébredsz, bár meglehetősen meleged van, és izzadtság csorog végig az arcodon. Nem tudod, mennyit aludhattál, de ahogy egy picit hallgatózol a folyosó is csendes, bár ez nem jelenthet semmit –ugyanúgy lehet éjközép, mint délután. Magadat ismerve mégis inkább utóbbira tippelnél…

Neidhart:

*Dühödten csapod be az ajtót, a tölgyfa alkotmány hangos csattanással vágódik a helyére, a hang visszhangzik a folyosón, és halk reccsenés tudatja veled, hogy ha magányosan akarod tölteni ezt a pár napot, amíg az időjárás ide kényszerít, akkor ezen heves mozdulatoktól tartózkodnod kell. Csizmáid koppanva hullanak a földre, te pedig elheveredsz az ágyon, és a plafont bámulva elmélkedsz, fortyogsz magadban. Micsoda dolog ez a Szövetségben? Ilyen puhányokat…
Hallasz néha lépteket a folyosóról, de úgy döntöttél, nem érdekel, folytatod hát az elmélkedést.

Fuhimi:

*Amikor belépsz a szobába, hallható kintről egy hangos csattanás, sejtésed szerint az ingerült dartonita lovag érkezett meg a szobájába. Sebaj.
Lerúgod a bakancsokat, nyújtózol egyet, majd letelepedsz az ágyra, hogy meditálj egy kicsit. Mindig pihentető szokás volt ez számodra, szép emlékeket tartogat, így meglehetősen jól érzed magad –a körülményekhez képest legalábbis- amikor újra kinyitod a szemed.
Kint valóban, mintha sötétedne, de érzékeid azt súgják, hogy a kint tomboló vihar jottányit sem csendesedett, apró ablakod előtt iszonyatos kavargás, nem is látsz tovább három lépésnél. Felkapod lábbelidet majd elindulsz ki a folyosóra, amely meglehetősen kihalt. Fent talán még megtalálod a grófot, de hogy a katonák hol lehetnek?...

Iymer:

*Limas testvér és Windefin testvér elméletedet hallva kissé aggódó arcot vágnak, majd egymásra pillantanak. Végül Limas szólal meg:

-Mi támogatjuk az ötletedet, Iymer barát, de vajon a gróf is azt fogja-e tenni? Igazi makacs északi úr, nem fog egykönnyen engedni az elhatározásából. De a belátás erénye biztosan megvan benne. Windefin testvér lovát majd én életben tartom, hatalmam elég hozzá.

*Miután megváltatok a felesleges holmiktól, és a lehetős legtöbb meleg ruhát öltöttétek magatokra, elindultok a vár urához. A folyosón néha hallottatok lépteket, illetve egy hangos ajtócsapódást is, ezzel nem törődtetek. Kilépve a folyosóra egyedül a kapitányt látjátok, aki éppen távozóban van a lépcsőn lefelé, ti pedig egy vállrándítással pont az ellenkező irányba indultok. Immár ismerős úton haladtok felfelé, a tölgyfaajtón kopogtattok, majd a gróf hangjára beléptek. Odabent a gróf épp beszélget, egy vékony, magas alakkal, aki nektek éppen háttal áll. A kezében tartott bot azonban árulkodhat erről-arról.

Alden:

*Belépsz az ajtón, és gyorsan körbenézel. A terem teljesen üres, bár az asztal mellett álló székek kissé kaotikus elrendezése arra utalhat, hogy itt az előbb még többen ültek. A gróf egy pillanatig kérdően néz rád, majd bólint.

-Igen, említették hogy meg fog érkezni. Boreon grófja vagyok, hozták az Istenek a váramban. Nos, felteszem, hallott valamit arról, hogy Toron csapatai erre tartanak.

*Kissé megrendülsz. Az igazat megvallva, fogalmad sem volt róla, hogy pont ide jönnek. Neveletlen jelzők sora szalad végig az agyadon: a szövetségi vezetés legtöbb tagja a nyelvét harapja el éppen, ha igazak az Istenek…
A gróf észrevehetett valamit, mert féloldalasan elmosolyodik, majd így szól:
-A hadnagyom szerint egynapi járóföldre lehetnek…

*Ekkor kopogtatás hallatszik, a gróf pedig kikiált hogy „Szabad!”. Hallod, ahogy több fickó masírozik be a terembe, de egyenlőre egyéb nem történik.

[Martos col Legium]

(Alden)

<Vajon kik lehettek azok, akiket most fogadott a vár ura? A vendégjáráshoz túl zord az idő...>
A gróf köszöntését hallva kezd is egy új teória alakot ölteni bennem.
<Azt a #&/@+*¤$%! Akkor valószínűleg a haditanács zárta épp az ülését.>
Majd a megdöbbenésemet arrogancia mögé álcázva megpróbálom valami féligazsággal fedezni tudatlanságom. Mégse csinálhatok úgy, mintha semmiről sem tudnék, még ha ez is a helyzet. A nem tudás beismerése még szövetségesek között is a gyengeség, a sebezhetőség és a kihasználhatóság jele.
- Biztosíthatom uram, hogy Doran vezetői előtt nem marad titokban a jelentősebb toroni csapattestek mozgása.
<Vajon bevette? Nem hinném, gyanús az a mosoly. Bár az állításom attól még nem lesz kevésbé igaz, hogy velem nem közlik.>

Ahogy nyílik az ajtó, ösztönösen felé fordulok félig. Barátnak nem illik, ellenségnek meg ostobaság háttal maradni. Bár az is igaz, hogy az ellenség valószínűleg nem kopogna.
<Paranoiás lennék? Én? Ugyan. Mondjuk inkább úgy, hogy egészséges életösztön...>
Végigtekintek az újonnan belépőkön, majd miután megállapítom, hogy jelenleg nem jelentenek fenyegető veszélyt, visszafordulok a várúr felé. Közben udvariasan oldalra lépek, hogy a gróf is láthassa a belépőket, kihasználva, hogy így nekem sem kell teljesen hátat fordítanom nekik.

[Iymer]

(Iymer Senton barát)

Belépve a terembe biccentek - és nem megajlok - a gróf felé, megvárom, amíg befejezik és én is szót kapok. Az idegenre pillantva felismerem a botot a kezében: a tervem nem várt támogatást kaphat, ha az az ember az, aminek a külseje mutatja! Ez igen jó hír, vidámabb leszek tőle, a vonásaim jelentősen megenyhülnek.

Amikor az igegen felénk fordul, felismeri mind a hármunkon az északon jól ismert arany kört, Krad hitű rendünk jelképét. Amikor félreáll, úgy értelmezem, hogy szót kaptam. Első pár szavam az idegennek szól, udvariasságból, majd a grófhoz fordulok és előadom a tervem.

- Üdvözlöm. A nevem Iymer barát. A kíséretemben pedig ő Limas testvér és ő pedig Windefin testvér - mindig a nevezettre mutatok.

- Őrgróf úr! Ugyan az előbbi szóváltásunk minden szavát tartom, de az ellentétünkből illetve a veszekedésünkből sem nekünk, sem önnek, pláne nem rendünknek, országunknak vagy az uralkodónak haszna semmi sem származik, márpedig mindannyiunk sorsa egyelőre az ön kezében van. Továbbra is úgy gondolom, holmi híreszteléseken túl közelebbi információkra van szükségünk a toroni felvonulásról. Ön, illetve a hadnagya kifejtette, hogy nem fognak kiküldeni semmiféle felderítőt, hanem megvárják, hogy az ellenség zavartalanul felvonulhasson a falak alá. Én ezt továbbra sem helyeslem, de mivel nem rendelkezem akkora erővel, hogy zavarni tudnám az ellenfél felvonulását, így csak annyit tudok felajánlani, hogy magam megyek az embereimmel felderítésre.

- Mi mindannyian rendelkezünk akkora hatalommal, hogy a kinti hidegben sem mi, sem pedig lovunk ne fagyjon meg. Én továbbá rendelkezem annyi plusz hatalommal, hogy egy további embert és a lovát is meg tudom védeni az akció idejére a fagyhaláltól. Erre szükségünk is van, hiszen mi egyáltalán nem ismerjük a terepet, szükségünk lenne egy segítőre, aki akkor is vissza tud bennünket vezetni, ha beállna az este, mire visszaérnénk. Arról, hogy a kísérőnk nem fog megfagyni, én személyesen gondoskodom - feltéve ha azt teszi, amire kérem.

- A tervem a következő. A hadnagy jelenése szerint egy napi járóföldre lehetnek, ami - ahogy ön is minden bizonnyal jól tudja - mintegy 20 mérföldet jelent. Ez rövid vágtákkal tarkított könnyű ügetésben valamivel több, mint egy óra - legyen mondjuk kettő. Oda-vissza négy, plusz egy óra, ha történne valami - összesen öt óra. Harcolni egyelőre nem tervezek, de elképzelhető, hogy elkerülhetetlen lesz, vagy adódik egy jó alkalom. Ha a havazás és a felhők kitartanak, akkor a toroni csapatok elé mennék, így csak az előörs erejéről lesz némi információnk, de ha elállna a havazás, akkor valami magaslatról szemlélnénk meg őket. Ha pedig addigra beállna az este, akkor a tábortüzekből próbálnánk felbecsülni az erejüket.

- Mit szól hozzá? Igen, tudom, kockázatos, könnyen ott maradhatunk mindannyian, de jobb ötlete eddig senkinek sem volt. Viszont az, hogy adjon egy kísérőt, elengedhehetlen. És ha az akció sikerül, első kézből származó információja lenne, ráadásul saját emberétől is.

Majd az idegen felé fordulok:
- Továbbá, ha jól sejtem, az úr is tudna nekünk segíteni az akció kivitelezésében. Azt, hogy hogyan és miként, azt nem tudom, de az biztos, hogy sokat tudna segíteni. És még velünk jönnie sem kellene.

[Quator ar Zaraquer]

(Neidhart)

*A rozoga ajtófélfa fel sem tűnik igazán a lovagnak. Pontosabban észre veszi, hogy vészes reccsenéseket hallat, de nem érdekli Az ágyon fekve sem múlik haragja, bár kívülről már nem látszik rajta az indulat, csupán szemében fedezhető fel a gyilkos csillogás, de ismeri már saját magát. Amíg nem onthatja vérét az őt megsértőknek nem nyugodhat örökkön forrongó lelke. Ezekkel a gondolatokkal fekszik és tervezgeti a csatát, a vérontást. Ha minden jól megy mindegyik pökhendi szarkupac sodródik majd két méternél közelebb hozzá, amikor nem figyelnek... Ezzel a gondolattal hallgatja a kinti lépteket, de amíg nem kopogtatnak kifejezetten nála nem tervezi, hogy kiteszi a lábát innen. Lassan talán még egy kicsit szunyókálhatna is, azt úgyis meghallja, ha itt az ideje kimennie a harcmezőre.*

[Fuhimi Rokuro]

Lassú, nyugodt tempóban haladok a folyosókon, igyekszem memorizálni a vár belső felépítését. Sajnos senkivel sem találkozom útközben, aki útba igazíthatna, így végül visszakerülök az étkezőhöz, ahonnan beszélgetés zaja szűrődik felém.
Remélem, errefelé nem számít illetlenségnek, ha a ház urától tudakolom meg a fürdő helyét, így belépek a helységbe, de szinte azonnal meg is torpanok. Odabent az őrgrófot, Iymer barátot és kísérőit valamint egy ezidáig nem látott, középkorú , köpenybe burkolózott férfit találok, éppen diskurálnak.
Zavartan, valamiféle bocsánatkérést dünnyögve hátrálok ki, nem szeretném megzavarni az eszmecserét.

[Martos col Legium]

(Alden)

A kradditák (valószínűsíthető) vezetőjének bemutatkozását hallva reflexszerűen viszonzom.
- Üdvözletem uraim, Alden Lathrum vagyok, Doranból érkeztem.
Iymer tervét türelmesen, és érdeklődve hallgatom végig, legalább valamennyit informálódom a helyzetet illetően.
<Úgy tűnik legalábbis néhány résztvevőt "megtaláltam" a haditanácsból. Bár az biztos, hogy a várúrral volt némi összetűzésük. Majdnem olyan fagyos itt a hangulat, mint odakint a levegő.>

A mondandója végére ért barát burkolt kérése kissé váratlanul ért. Alapvetően nem tartom hamvába holtnak a tervet, de egyelőre nem áll szándékomban a pártjára állni azzal, hogy adom alá a lovat. Addig semmiképp, amíg nem tudom a gróf hozzáállását, hisz nem akarom őt sem magamra haragítani. A legjobb az lenne, ha meg tudnék maradni semleges harmadiknak.
- Tény, hogy vannak olyan mágikus megoldások, melyek nem igénylik, hogy újra kitegyem magam a kinti megpróbáltatásoknak. De az is ugyanennyire igaz, hogy jó részük olyan, hogy azzal nagy veszélynek tehetem ki magam, és ezzel közvetve a vár háza népét is. Arról nem is beszélve, hogy a leghatékonyabbak igencsak időigényesek, márpedig, ha jól értem, az ön tervében lényeges elem a gyorsaság. Ráadásul, bár ezt a tisztelt barát nyilván nem tudja, de épp most érkeztem meg odakintről, és ha a gróf úr volna olyan szíves, akkor szeretnék legalábbis enni valami meleget, mert napok óta nem fogyasztottam semmit, ami forróbb lett volna, mint a víz fagypontja.

[Laurana]

Rebecca de Viica

*Felülve az ágyon körbenézek, majd ki az ablakon, közben eltűnődöm kissé. Olybá tűnik, meglehetősen kimerített a tegnapi út a kezdődő hóviharban, ezért aludhattam a szokásosnál mélyebben. Bár persze így sem kímélt teljesen a múlt, de lassan már-már kezdek hozzászokni. Mindenesetre a szokásosnál kevésbé keserű arckifejezéssel veszem föl a földről a párnát, igazgatom meg az összegyűrt paplant. Miután nem hallok zajokat a folyosóról, kinézek mégegyszer az ablakon, hátha lehet különbség az éjszakai, vagy a nappali átláthatatlan hóvihar között. Rendbe kéne szednem magam, fut át a gondolat az agyamon, miközben kisöprök egy hajtincset a szemeim elől, érzem az izzadságcseppeket az arcomon. Végül is legalább nem fázom, ez is valami...
Mégegyszer kipillantva az ablakon elgondolkodom azon is, hogy mégis mit fogok itt csinálni, amíg el nem vonul a vihar, ami ahogy nekem tűnik, eltarthat még egy jó ideig. A tegnap hallottak alapján lehet hogy megjelennek a toroniak, de valahogy nem tűnik valószínűnek, hogy hamarost támadnának, ha egyáltalán fognak. Ha nagyon harcolni akarnának, már rég itt volnának, és valószínűleg rég bevették volna a várat, ahogyan láttam, a védők csak riadt kölykök, nem esne nehezükre a toroni csapatoknak, hogy pár óra alatt berendezkedjenek, és a gróf borát vedeljék a meleg tűz mellet, a kinti menetelés helyett a viharban, ahol mostmár, ha jól látom, jégszilánkokat is sodor a szél. Így ha annyira ez volna a szándékuk, jobban sietnének, mintsem hogy még mindíg nincsenek itt. De még az is lehet, hogy néhány órát aludtam, bár ez nem vallana rám. De úgyis kiderül hamarosan.
Kicsit még ülök az ágy szélén, felhúzom a csizmáim, majd felkelek, elindulok az ajtó felé, visszanézek még közben, azt latolgatom, felcsatoljam-e a kardom, de aztán mégsem teszem. Nyitom az ajtót, kilépek, körbepillantok először, ha látok valakit, felé indulok, ha nem, akkor a gróf szobája fele kezdek haladni lassú lépekkel.
Köpenyem is a szobában hagytam, így csak egy egyszerű fekete ruházat van rajtam. Tekintetem továbbra is kissé merengő, de tegnap egy árnyalatnyival keserűbb volt, jót tett a közel normálisnak mondható alvás.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM: Meridian
Helyszín: Erigow déli határvidéke, Boreon őrgrófság
Időpont: P.sz. 3694 tele, a XIV. Zászlóháború hónapjai, Kyel első, Szándék havának 12. napja
Résztvevők: Mindenki
_____________________________________________________________

Laurana:

*Ahogy többször is kipillantasz az ablakon rendezkedés közben, egyre inkább érik a felfedezés, hogy az a "tegnap" az bizony nagyon is ma, ha nem is nagyon látható, de valami hátsó gondolat azt súgja, hogy még csak este van, továbbra is a Szándék hó 12. napja van. Ezek szerint pedig igen keveset aludhattál.
Felkapod csizmáidat -bizony az út pora meglátszik rajtuk, forgatod őket a kezedben-, majd az ajtón át némi gondolkodás után a folyosóra lépsz. Meglepően kihalt a hely, de -hála Sogronnak- a kapitányt se látod, ez némileg felvidít. Hiába, egy kihalt folyosónak is megvannak a maga előnyei...
A gróf szobája felé közeledvén az egyik férfit pillantod meg, amint az ajtó előtt ácsorog, egyenlőre neked háttal. Ha jól emlékszel a nevére, akkor Fuhimi az, a tiadlani, legalábbis csak rá hasonlít. A grófi lakosztályból beszéd hangjai szűrődnek ki.

Fuhimi:

*Kopogtatás után kinyitod az ajtót, hogy belépj, de látván a bent levők elmélyült tanácskozását gyorsan visszavonulót fújsz. Annyi bizonyos, hogy a gróf meg ... hogy is hívják?- Iymer bent vannak, de láttál egy újabb figurát is, akivel még eddig nem találkoztál. Nem volt nagyon időd megfigyelni sem a vonásait, sem pedig a ruházatát, ráadásul háttal is állt neked, abban viszont egészen biztos vagy, hogy valami botféleséget tartott a kezedben.
Annyira elmélyülsz a gondolkodásban, ahogy az ajtó előtt állsz, hogy szinte meg sem hallod a hátad mögül közeledő csendes lépteket. Inkább megérzed hátadon a pillantást, ami tudatja veled: valaki áll mögötted.

Neidhart:

*Fortyogsz még magadban egy ideig, de hiába: így, egyedül nem az igazi. Majd kitöltöd rajtuk a haragod, hogy megtapasztalják a Hallgatag Úr szolgájának haragját. Még merengsz egy kicsit az előtted álló esetleges harcról, nem törődve az ajtók előtt mozgókkal. Oldalra fordulsz, hátha úgy tudnál szunyókálni egy keveset, aztán meg -úgyis felkeltenek, ha jön a cécó...
Nem is észleled a pillanatot, mikor az álomvilágba lépsz, de meglehetősen furcsa álmokat látsz, átéled minden egyes pillanatát az életednek, amikor fájt, nyúzott, húzott valami... nem épp kellemes. Hirtelen ülsz fel, nem nagyon tudod mennyit "pihentél", odakintről a szél egyhangú zúgása, süvöltése hallatszik.

Iymer:

*A magát Aldennek nevező bűbájos ... hogy is lehetne mondani... olyan tartózkodó, szemmel láthatóan kissé megviselte a kinti hideg, pláne ha most érkezett -ha minden igaz, mióta itt vagytok, még cudarabbra fordult az idő. A gróf azonban már-már beleegyezően bólint. Kissé még gondolkodik, hümmög, majd szemmel láthatóan beadja a derekát. Néhány lélegzetvételig vizslat, mielőtt megszólal:

-Legyen hát, mellétek adom az egyik emberemet, aki jelenleg az egyik toronyba van beosztva. Trek a neve, és úgy ismeri a környéket, mint a tenyerét. Helyi fiú, alig látott még húsz telet. Az alsó szinten megtalálják Dryant, tőle kérhetnek bármit, ami eme feladathoz kell, bár kötve hiszem, hogy létezik elég meleg ruha, hogy ne fázzatok. Most, hogy Rinaldo is elment, eggyel ismét kevesebben vagyunk... *bök egy pergamenre az asztalán.

*Emlékszel a fickóra, kissé ficsúros viselkedésű, középkorú férfi, valami mestere miatt jött ide... eh, sebaj.

Alden:

Azért érlelődik a fejedben a gondolat, hogy meglehetősen eszement ez a vállalkozás, de a Krad-lovagon nem látszik, hogy túlzottan érdekelné mindez. Elkapod a gróf pillantását, aki szinte kérlelően pillant rád, majd kissé vonakodva beadja a derekát a lovagnak. Már nem is nagyon figyelsz oda, reménykedve, hogy kimaradsz az egészből. A gróf valami Rinaldo-t is emleget, bár ezt csak azért veszed észre, mert nem hallottad még, elképzelésed sincs, ki fia borja lehet.

Ha a lovagok távoztak, a gróf levesz a kandallópárkányról némi sültet és köretet. Nem valami sok, de tulajdonképpen friss, és meleg maradt. A gróf kimondatlanul kínál, te pedighelyet foglalsz az asztalnál, és jóízűen nekilátsz.

[Fuhimi Rokuro]

Megfordulok és a szótlan, vörös hajú nőt pillantom meg.
- Hölgyem! A grófhoz készült? Éppen tanácskozik két másik úriemberrel, ha jól láttam az egyikük Iymer barát. A fürdőt kerestem, amikor rájuk nyitottam és mivel nem szerettem volna eszmecseréjüket megzavarni, így gyorsan ki is hátráltam a helységből. Ha már itt tartunk, nem tudja véletlenül, hogy merre találom a fürdőhelyiséget? - kérdezem végül.