- Nem is tudja, hogy mennyire hálás vagyok önnek. Nagyon sokat jelentene, ha tudnék a barátjával is beszélni. Akkor megtenné nekem?
*Nagyon hálás képet vág, és várja, hogy a férfi áthívja a barátját.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
*Kicsit meghökken, bár lászólag csak mulattatja a dolog*
-Most valami olyat hagytál volna ki a történetedből ami kulcsfontosságú... Sokan előbb mennének az elátkozott vidékre, mint Toronba. Bocsáss meg de valószínűnek tartom, hogy társaim majd megkérik az árát, abban biztos lehetsz.
*sajnálkozó mosolyt intéz a lány felé akinek szemmelláthatóan nem fog tetszeni az összeg*
<már alig várom társaim arcát mikor megtudják, hogy toronba megyünk. Viszont sajnálom szegény lányt, nem biztos, hogy lenne ennyi pénze még igy sem, hogy gazdag családból való....>
-Rendben, akkor legyen szíves itt megvárni
*Feláll, kilép az ajtón és odamegy Bedal szobájához, majd jó erősen bekopog. Ha nincs reakció, akkor benyit. Ha Bedal kijön, akkor: -Figyelj. Van a szobámban egy hölgy, aki...hát...szóval...nos...szeretne veled beszélni. Fontos lenne neki. Szóval légyszíves gyere.
*Majd visszamegy a szobába*
"Ra urdath san uthmor ahen aggun hara'het shaka'thorr. " "Vérem és velőm a tiéd, tégy vele belátásod szerint."
* Hangos dörömbölésre riad. Alig fekszik tíz perce, de máris órák teltek el, úgy érzi. Villámgyorsan magára kapja csuháját, melyet a tűz elé terített. Fáradtan konstanálj, hogy az még mindig vizes. Gyorsan magára kapja fekete köpenyét, majd meztelen felsőtestel nyit ajtót. Megpillantva Nichent enyhén morcosan kérdi.*
- Mit tehetek érted?
* A férfi kérésére az atya elgondolkodik.*
- Mit akarhat tőlem? No kérlek várj egy cseppet, magamra kanyarítok még valamit, majd indulok is hozzá... a szobádban van?
* Bedal Nichen reakciójára bezárja az ajtót, majd magára kapja a vizes ujjasát is.
<... Sebaj, most úgyis jól esik a hűvös a testemnek. A vértet és a kardot azért ezuttal magammal viszem...>
* Mikor magára kapja ujjasát, egy kisebb mellénykét vesz rá, mely posztóból van. Efölé csatolja bíborszínű pikkelyvértjét, melyre Rendjének szent címere van festve. Az apró mellényke kényelmesen kipárnázza a rendkívüli jól edzett, gyönyörűen olajozott pikkelymellvértet, mely az átlagosnál kicsivel merevebb, így egyenes tartást kölcsönöz Bedalnak. Magára kanyarítja köpenyét, csuklyáját hátraveti, majd a réztükörben szemügyre veszi kopasz ábrázatát. Fekete bőrcsizmája szárába tőrét dugja, majd övet csatol a csuhája fölé. Az övre kardtok, benne a fegyverrel, kerül. Szent szimbólumát ismét nyakába akasztja; a vért fölé, szabadon lógva viseli származásának és vallásának eme bizonyítékát. Mikor elkészül, szobájából kilép, ajtaját bezárja, majd Nichen szobájába indul kímért léptekkel. Bekopogtat. Mikor Nichen ajtót nyit, a lányt szemügyre veszi magának.*
<...SZóval gorviki...mit akarhat az efféle hárpia egy magamfajtától? Résen kell lennem. kezem a kardon, másik a melkasomon közel a szimbólumhoz...>
* Bedal csekély szóváltás után:*
- Miért segítenék a fajtádon? Nichen azt mondta segítség kell... a magadfajta pereputty azonban a kikötőneyedben lebzsel. Mégis, mi vitt rá, hogy Ordan harcosát válaszd támaszul?
* Végig lesi a nő minden mozdulatát, tekintete egy ideig elidőzik a ány arcán. Kétségbeesés, fájdalom és zavarodottság tükröződik benne. Vagy nagyon jól álcázza igazi érzéseit, vagy emberismerete nem csal: a lány valóban segítségre szorul, mégpedig valószínűséggel nem is akármilyen ügyben.*
A hozzászólást 1 alkalommal szerkesztették, utoljára Tysson-lar 2006.02.17. 0:29-kor.
"A barátom és hû követõm? Nem is tudom... Meghalt már valaha értem?"- Jakirte Jak Cyr
*Tekintete elszomorodik, nagy szemeiből két-három könnycsepp gurul le finom orcáján, picit elmosva a szeme keretjére precízen kent fekete tust.
<El fognak jönni. Az atya biztosan, a többiekről még túl keveset tudok. Mindent megteszek annak érdekében hogy megnyerjem őket az ügynek, bár az agyamra megy lassan ez a drámázás. Hmm azért annyira mégsem...hihi>
-Ezzel számítottam, igazából csak reménykedni tudok hogy eljönnek. Valamennyit ki tudok fizetni, de mint ahogyan mondtam már, a Critai Táblát nem fogják megvásárolni belőle. Egyedül semmi esélyem onnan élve kikerülni. Mégis, mire számítsak? Mit tudsz róluk?
-Én a nevükben nem beszélhetek, de az egyik valami szogronita szerzet, a másik valami kardforgató! De kérdezd meg tőlük te is.
*Azzal felkiséri a lányt Nichen szobájához amibe pár órával előbb látta bemenni. Ha a lány nem szeretné abban az esetben felmegy és lehívja Nichent.
-Az a lány szeretne segítséget kérni aki nem is olyan rég majdnem a kezeim közt ájult el. Itt is van/lent van és vár rád// attól függ a lány, hogy döntött//
-Az biztos hogy mostanság nem founk unatkozni.
*Teszi még hozzá Nichennek....*
-Értem. Beszélni? Most azonnal? Hát...ahogy gondolod. Nem szeretnék kellemetlenkedni, és nem tudom hogyan reagálnának ha csak úgy hirtelen berontanánk a lakosztályukba. Én inkább idelent beszélném meg a dolgokat ha nem gond.
*Hálásan tekint Mytharra, tekintetével végigkíséri ahogy a férfi fölmegy a lépcsőn, majd helyet foglal egy nagyobb asztalnál, közben haját igazgatja és hevesem gondolkodik.
<Egy sogronita...hmm ez alapján már sokat ki tudok következtetni róla. Toroni nyilván nem lehet, hisz' akkor nem állna össze egy pyarroni hitű pappal. A fegyverforgató már rejtélyesebb, de idővel azt is kiderítem. Hej, de ki az a fickó ott a sarokban? Az ő...a harcos. Hmm lehet hogy le kéne szólítanom. Nem, még várok.>
*Elkezdi méregetni Cont, ha amaz szemkontaktust keres, a lány zavart és szégyenlős arccal elkapja tekintetét.
*Csodálattal nézi a kopasz férfit. A magabiztosságot, a kisugárzását. Aztán miután megszólal, teljesen ledöbben. Megszeppenve hallgatja végig annak mondandóját.* - Én ... őőő ... nem ... illetve ... nem akartam semmi rosszat. Kérem bocsásson meg, hogy kellemetlenséget okoztam. Nem tartom fel tovább önöket. Bár nem tudom, hogy mire gondolt a fajtámmal kapcsolatban, de ha ilyen ellenszenvet érez irántam úgy hogy nem is ismer, akkor lehet, hogy nincs itt semmi keresnivalóm.
*Nem is mer a férfi szemébe nézni. Feláll és Nichenhez fordul.* - Önnek köszönöm, hogy megpróbált segíteni. Majd csak visszakapom egyszer az életem.
*Azzal szemlesütve kiindul a szobából.* <... Ki az aki ezt csinálja velem? Nem elég, hogy nem emlékszem semmire a nyamvadt életemből, még olyan országból is származom, amit mindenki útál. Mivel érdemeltem ki ezt? ...>
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
* Látva a lány határozatlanságát, és alázatát, elgondolkodik.*
<... Gorviki bocsánatot kér? Mégis mi a fene ez? Ha már itt vagyok, megkérdezem, miért akarja, hogy segítsek... nagyon kíváncsivá tett...>
* Mikor a lány lesüti a szemét, mereven szúrós szemmel ugyanabban a pózban, szobormerev arccal nézi őt. Kissé idegesítő lehet, ám amikor a lány szóvá szeretné tenni, a Bedal belevág.*
- Nem tudom ki vagy, és mi ez az egész...de nagyon kíváncsi vagyok a történetedre. Hallgatlak, gorviki...Mondd, csak nálad lóg ki a lóláb, vagy sok magadfajta fajzat rohangászik Yneven? Gesztusodból, stílusodból, és hanghordozásodból úgy tűnik, nem vagy Gorviki. Ám a kínézeted, azok ott a kezeden minden bizonnyal Gorviki stílusjegyeket idéznek. Nos, mesélj nekem!
* Nichenre szemrehányóan néz, mint aki tévútra vezette, aki barátként csapdába csalta volna.*
<... Lehet hogy jó színész? És mivan, ha Nichen is összejátszik vele? Egy rosz mozdulat, és megmutatom milyen is Sogron dühe... hogyan bánok én egy igazi gorvikival ...>
* Figyelmesen, a legapróbb rezzenésre is ügyelve hallgatja a lány történetét. Csodálatát vagy ellenszenvét nem mutatja ki, kopasz feje végig enyhén ráncolt, elmélyült gondolkodást sugall a külső szemlélődő felé. Ha hellyel ínálják, nem ül le, kezeit a szimbólum, illetve a nyíltan viselt lángkard körül tartja.*
"A barátom és hû követõm? Nem is tudom... Meghalt már valaha értem?"- Jakirte Jak Cyr
*Bedal szemében a kíváncsiság mögött látja az ellenséges csillogást. Nagyon figyelia lány és barátja minden mozdulatát. Amikor Mythar bekopog, csak annyit mond, hogy "majd később...ha itt végeztem, lemegyek". Majd megkéri Mythart, hogy távozzon. Amikor látja, hogy a lány feláll, megszólal. -Kisasszony, kérem ne menjen el. Tudja, az az ország, ahonnan ön származik sokak szemében Önt a mélybe húzza. BArátomnak is vannak előítéletei *itt egy haraagos pillantás Bedalra*, de azért azt ajánlom, hallgassa meg. Megéri, higgye el.
<Jajjaj. Bedalnak nem nagyon tetszik eza dolog...remélem nem lesz semmi baj...mindenesetre itt maradok. Az a lány meg vajon mit akarhat? Hmm...ki kell derítenem...mindenképp le kell mennem.>
"Ra urdath san uthmor ahen aggun hara'het shaka'thorr. " "Vérem és velőm a tiéd, tégy vele belátásod szerint."
*Megáll az ajtó felé menet és visszanéz a sogronitára.* - De csak akkor, ha tényleg nem probléma. Nekem nem szánalomra van szükségem, hanem segítségre.
*Azzal visszasétál és leül. Ugyanazt elmondja a kopasz férfinak, amit Nichennek pár perccel ez előtt. Nézi ahogy a sogronita szorongatja a szimbólumát, és az sem kerüli el a figyelmét, hogy kardját is kézközelben tartja. Kicsit elcsügged.* - tényleg ennyire félniük kell a "fajtámtól"? Ez elszomorít.
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."
* Bedal eltöprengve kis szünetet tart. Késöbb a lány felé fordulva.*
- Érzem, nem hazudsz a mondandódat illetően. Nem mondom, nem lehet engem átverni, de tény hogy az évek során bizonyos szntű ismeretekre tettem szert az emberek terén. Szavaid módfelett aggasztanak...és igen, a néped fajtája....álnok, köpönyegforgató alakok. Ha hatalomról vagy pénzről van szó, alig várják, hogy hátat fordíts, máris hátbaszúrnak. Sejtheted, miért vannak előítéleteim, ellenedben. Bocsánato nem kérek, még mindig nem látom okát, hogy segítsek. Mindazonáltal kötelességem, hogy segítsek azokon, akik rászorulnak, és elém járulnak.... Ez a Tűzkobrának tetsző dolog lenne. Hm...jól van, de előbb hogy szavahihetőségedről megbizonyosodjak, alá kel vetned magad egy próbának. Az Igaz szó próbájának. Elmédre egy bűbájt küldök, melynek segítségével minden szavad igaz lesz. Így nem tudsz hazugsággal traktálni minket. Ha nincs semmi takargatni valód, aláveted magad a próbának. Ha nem, akkor keress más testőrt, drága hölgyem. Hogy én is hitelt nyerjek a szavaimra, magamra is ráküldöm ezt a varázslatot. Így nyílt lapokkal játszhatunk. Egyenesség, és emelt fővel való fogadása mindennek... ezt várom el azoktól, akikkel tartok. Remélem Nichen, ha a hölgy szavahihetősége bebizonyosodik, te is velünk tartassz. A harcost, az északit már befűztem.... és jöhet a barátod is, az a Mythar. Nos, hölgyem, üljön le... helyezze magát kényelembe...
* Bedal a szimbólumát szorongatva idegen nyelven mormolni kezd. Afféle óidejű fohász, vagy valami hasonlót lehet belőle kivenni, ám a lány elmélyéről elül a köd. Mintha mindent vaamivel élesebben látna...furcsán stimuláló érzés...Bedal közelebb lép, majd mélyen a lány szemébe néz. A tekintetéből látja: a mágiája sikerült*
- Nos, hölgyem...hogy hívják önt? Honnan jött és hova tart?
"A barátom és hû követõm? Nem is tudom... Meghalt már valaha értem?"- Jakirte Jak Cyr
-Persze, hogy nem baj *itt egy haragos illantás Bedalra*. Mondja el, miért kell Önnek a segítség.
*A lány történetét ismét vegighallgatja, és most sem nagyon tud vele mit kezdeni. Csalódottan és megtörten lehajtja afejét, és várja bedal válaszát.
"Ra urdath san uthmor ahen aggun hara'het shaka'thorr. " "Vérem és velőm a tiéd, tégy vele belátásod szerint."
*A pap szavait hallgatva kezd kétségbeesni, de a korrektség kicsi könnyebséget hoz neki.* - Nagyon bánt, hogy "népem" ennyire ellenszenves az itteni embereknek. Nagyon félek tőle, hogy esetleg én is ilyen vagyok. Természetesen alávetem magam a próbájának, hogy minél előbb beszélhessünk tovább a mindünket érintő dolgokról. És nem várom el, hogy magára is varázsoljon. Ha nem szavaznék bizalmat a szavának, akkor most nem lennék itt.
*Érdekesnek tartja a kis imát, majd utána az érzést is ami hatalmába keríti. Ezek után a feltett kérdésekre őszintén válaszol. Kiderül, hogy az eddigiekben sem hazudott semmiről.*
"Új faj az ember, sok baj van vele
Ráordítok egyet, kiomlik a bele."