A Vén Szarka kölykei – I. Fejezet: Hideg avar [UT]

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Kradnak hála. A hatodik. A Hatodik akar megölni minket. Hogy miért ? Nem tudom. A varázslónőt aki segített abban hogy felderítsem hogy kiknél vannak a gyűrűk s azok most éppen hol vannak... megölte.Anyit tudok hogy van négy testvérem és hogy veszély fenyegeti őket. Muszály volt megkeresnem titeket. Van még egy itt Erionban sietnünk kell ha meg akarjuk keresni. Az álmodról pedig onnan tudok hogy a varázslónő volt az aki kapcsolatba lépett veled és te őt láttad... legalábbis így kellett történnie mivel, mivel nállad is van egy gyűrű. Aztán mikor a hatodikat kereste volna ... meghalt.

-Ha nem hiszel nekem akkor...
Akkor el fogsz pusztulni!-vágja a képébe eléggé nyugatalanul- Együtt van esélyünk de külön külön semmiképp...

[Cadoras]

<Cadris>

- Háh, mondtam, hogy a barátom eléggé agresszív!
<Kezd mulattatni a helyzet. Ebbe a Ryellbe szorult azért némi bátorság.
Van vér a pucájában>

[Rayvanur]

(Ando)

Lassan le engedem a kardom. Miközben beszélek végig a harcos gyűrűjét figyelem.

- Ki az a hatodik? Sorgon nevére egyáltalán hányan vagyunk. De főleg mi okból akarnak megölni?

Teszem fel gyorsan egymás után a két kérdést.

[Lorin O Krell]

(Ryell)


-Hatan vagyunk. Legalábbis öten biztosan, a hatodik az aki meg akar ölni minket.
-A hatodik? Hát.. <<Ebbe bele se gondoltam eddig. Ki lehet a hatodik? Varázshazsnáló mindenképp. Mekkora hatalma lehet egy olyan varázshasználónak aki távolról képes megölni egy embert? Ráadásul pont így hiszen meg kellett kerülnie nemcsak a tudatát ovó pajzsokat hanem a Személyes Aurájának védelmét is. Noha megkönyítette a dolgát hogy szimpatikus kapcsolatba lépett vele de akkor is rettenetes hatalma lehet annak az embernek... vagy talán nem is ember???... >>- Elgondolkozik a kérdésen arca közben eléggé látványosan eltorzul. A rémület és a félelem ismét hatalmába keríti.

-... egy varázshasználó mindenképpen az ... hatalma rettenetes...abból itélve ahogy végzett a vele kapcsolatba lépó Oirin kisaszonnyal legalábbis erre következtetek.
<<De ha ezt meg tette akkor... akkor ugyanúgy megeteheti a gyűrűkkel keresztül velünk is!!! Kradra eddig ebbe miért nem gondoltam bele.>>

Villám gyorsan lekapja a gyűrűt és előbb el akarja dobni de rájön hogy ez nem túl jó ötlet inkább zsebre teszi.

[Rayvanur]

(Ando)

- Hmmm. Kezdelek lassan érteni. Az elmondásod alapján te magad is varázshasználó vagy. Illetve a hatodik is. Valószínűleg ember vagy meg kellet ölnie a testvéretek. Amúgy kár kapkodnotok. Mert ha igazat zagyválsz és valóban akkora hatalma van akkor együtt sem kezd hetünk sokat vele. Így aztán kicsit nyugodjatok le és próbáljatok egy összefüggő értelmes történetet el mondani. Aztán meg látjuk mi lesz.

Miközben beszélek lassan helyet foglalok az ágyon, a kardomat keresztbe fektetem a térdemen. Majd egy intéssel hellyel kínálom őket is.

<Inkább mondják el a sztorit mint hogy vérfollyon.>

[Cadoras]

<Cadris>

- Jól van na jól van. - mondom Ryellnek, s megveregetem hátát a gyűrűt tartó kezemmel. - Azért nem kell ennyire kapkodni!
- Egy a lényeg - mondom széttárt kezekkel, az ordani felé fordulva - Egy az apánk, tőle van a gyűrű.
- Ha érdekel, hogy ki ő, velünk tartasz, ha nem, hát nem.
Ezzel elindulok befelé az egyik székhez.
Pár lépés után meghallva a gyűrűről szóló eszmefuttatását Ryellnek megállok, s figyelni kezdem a gyűrűm. Mivel nem mutat reakciót, párszor a falnak ütöm, s a fülemhez teszem.
<Vajon hall minket az a mocsok?>

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Látom amíg mindent el nem mondok hajthatatlan maradsz... rendben elmondok mindent de igérd meg, hogy ha végeztem segítessz megkeresni a negyediket aki ugyszint itt van Erionban.

A választ megvárja majd lemondóan nagyot sóhajt.:
-Az egész ma reggel kezdődött. Munkát kerestem majd megismerkedtem Oirin Xan kisasszonnyal aki egy kisérletben kérte hogy segítsek és mehálálja. Segítettem ám időközben felismerte a kezemen lévő gyűrűt amiről én eddig csak anyit tudtam hogy apámtól van s hogy ő ki arról fogalmam sem volt. Elmondta hogy a gyűrűt Darius Zengi, egy híres Erioni kovácsmester készítette bizonyos Mirabar Zeimon-nak. Aki az apám. Illetve az apánk. Miután befejeztük a kisérletet viszonzásul a segítségemért megpróbálta felkutatni a gyűrűket. Sikerült is neki egészen az ötödik gyűrű hordozojáig beazonosította azok viselőjét és tartózkodási helyét. Vagyis a legtöbbét mindnek sajnnos nem sikerült. Így még mindig nem tudom az ön nevét. Mikor a hatodikhoz ért a kisaszony széke megbillent s az enyém is.Mikor feltápászkodtam hogy segítsek neki már csak málló női alakot formáló homokot találtam a helyén... A hatodik megölte s miránk is ez a sors vár.

-Ekkor elhatároztam ha nincs is esélyünk ellene legalább figyelmeztetem a többieket arra hogy veszély fenyegeti őket. Ha úgy gondolja hogy teljesen felesleges ellene szegülnünk ... nos akkor én folytatom utam és megkeresem a többieket . Ha velem tartana annak örülnék.-

Az utóbbi mondatot eléggé elhatározottan mondja látszik rajta hogy nem viccel és hogy nem fog rá várni ha nem jön magától tovább nem unszolja.



//na én most el .. majd 6 kor vagy fél 8 kor re//

[Rayvanur]

(Ando)

- Hmm, Ebből miért következne hogy a hatodik ölte meg. Egyáltalán hogy meg ölte valaki szándékosan. Lehet hogy a hatodik csak valamilyen mágikus védelem alatt állt. És az sem bizonyított számomra hogy minket akarna meg ölni. Hiszen eddig egyikünket sem támadta meg senki, ha nem tévedek. Tehát inkább megfontoltan kéne cselekednünk mint összevissza rohangálni az éjszakában. Nem?

Teszem fel a végén a költői kérdést. Majd a két beszélgetőpartneremre függesztem a tekintetem.

[Lorin O Krell]

(Ryell)

<<Mit akar ez??? Engem akar kioktatni a mágielméletből?! Még mit nem!>>

-Fogalmam sincs uraságod menyit ért a mágiához de anyit elhihet az a varázslat semmiféle képpen nem lehet védekező mely egy tárgyra irányított szimpatikus kapcsolaton keresztül homokká változtatja az embert úgy hogy a tudatát övező pajzsok és Személy Aurája is védi testét ezen mágiaformától!-emeli fel hangját és határozottan kifejti gondolat menetét.

-Mint mondtam én megkeresem a másik két testvétrem.
-Mégha igazat is beszélne amire elég kicsi a valószinűség, akkor is szándékomban áll megkeresni a többi testvérem- az utolsó szóra nagy hangsúlyt rak hogy érzetesse nem csak a figyelmeztetés hajtja őt előre utján.

- Döntsön ahogy jónak látja én megtette amit a lelkiismeretem megkövetel... sajnálom hogy nem sikerült meggyőzni...

- Menjünk- mondja a Cadrisnak- keressük meg az utolsót amig még tudjuk hol van.
-Bárhogy is döntessz vigyázz magadra!. <<Fene abba a konok fejedbe...>>

-Ha mégis meggondolnád magad akkor a Skorpióhoz címzett fogadóban megtalálsz testvér!.-veti oda testvérének miközeben az ajtó felé indul.

[Cadoras]

<Cadris>
//Ez a nevem, nem Cardis //

Egyikről a másikra vándorol a tekintetem, ahogy a mágiáról vitatkoznak
<Mágia! Dartonra, hova keveredtem?>
- Ejnye, hé! Mégis mi bajotok van? - Förmedek mindkettőre - Ha itt vitatkozunk, emberek halnak meg!
Az ordani felé fordulok
- Egy fikarcnyit sem érdekel, ki az igazi családod? Hogy esetleg a testvéreid tényleg veszélyben vannak? Darton pallosára esküszöm én kiderítem, mi is az igazság!
Kifelé indulok, s a vállam felett még annyit mondok:
- Ha a gyűrű és az álmok nem elég bizonyítékok, unatkozz csak nyugodtan ebben a porfészekben, de ha a kíváncsiság vagy a kalandvágy felkerekedne rajtad, tarts velünk! Később még elbeszélünk minderről ígérem! Már ha tényleg érdekel...

[Rayvanur]

(Amdo)

<Ez a fene nagy igyekezet bennetek. Így esténként mindig megvan?>

Lassan fel álok. Miközben a többiek távoznak.

<Na itt a dilemma. Két eszelős után baktassak fájós lábbal az éjszakában valami lökött gyűrűk miatt vagy aludjak inkább? Azt hiszem ez egyértelmű.>

- Na jó várjatok meg. Én is megyek.De ha senki sem vadászikránk akkor jó pár pofa sörrel és kvártéllyal tartoztok!!!

Azzal gyorsan fel kapom a kevéske felszerelésem és már megyek is utánuk.

<Csak a lábam ne fájna ennyire. >

[Cadoras]

<Cadris>

Elvigyorodom, majd megfordulok
- Ez a beszéd! - kiálltom, majd elindulok a ledobott csatabárdom irányába, miközben visszahúzom a gyűrűt.
<No Darton neve igencsak meggyőzi az embereket!>
Csatabárdom magamhoz veszem, s kifele indulok két testvéremmel.
<Hát régen több volt!>
//A vérmes vigyort már csak az törli le képemről, ha elfogy majd a bor!//

[Lorin O Krell]

(Ryell)

-Ez a beszéd testvér!-erőltet mosolyt az arcára mivel az öröm még mindig nem feledtette vele a közeli múlt fájó történéseit.

Lerohan a lépcsőn majd a fogadóshoz fordul:
- Uram meg tudná mondani merre van a Skorpióhoz címzett lebuj? Tudja vagy tucatnyi barátunk ott van most s megkértek ha találunk egy jobb helyet akkor értesítsük őket. Csak szegény barátocskám - mutat a Dartonitára- elfelejtette hogy merről is jött. Mindig mondtam nekik aki nem bírja az italt az ne igyon.-mosolyog a fogadósra remélve hogy a nagyobb bevétel reménye felekelti majd a figyelmét és a legrövidebb utat árulja el nekik.

Az út elejét szótlanul teszi meg nem nagyon akar megszólalni inkább gondolataiban mereng.
<<Kettő megvan.Hála az isteneknek. Istenek?! Fenét. Ha lennének is csak magamnak köszönhetem hogy itt vagyok és ráadásul nem hagyták volna hogy ilyen történjen. Hogy fordulna le mindegyik a trónusáról! "A negyedik tisztavérű elf..." biztos lopta a gyűrűt, vagy kaphatta valakitől. Teljesen mindegy őt is értesítenem kell, az a valaki nem fog válogatni akinél gyűrű van az halál fia. Csak ezt nem tudom még mit mondjak neki? >>

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Utazónegyed, Keleti kapu, Teli Zsák taverna
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, éjszaka
Résztvevõk: Ryell, Cadris, Ando
______________________________________________________

A fogadós jót nevet a történeteden, viszont valami nem stimmel, a szeme furcsán kezd csillogni szavaid hallatára.

-Ajj, aranyapáim, nektek bizony nincsenek ott barátaitok. Ismerem azt a bandát, de ti jó gyerekek vagytok. Ne menjetek oda, maradjatok itt, még...á, mindegy. Ti akartátok. Fogadónegyed, Fekete Tűz terének nyugati oldala. Járjatok szerencsével. Szükségetek lesz rá.

[Mesemondó]

______________________________________________________
KM esemény [Hakea]
Helyszín: Erion, Utazónegyed, Keleti Kapu előtti tér
Idõpont: Őszi hónapok kezdete, éjszaka
Résztvevõk: Ryell
______________________________________________________

Közös elhatározásból végre hátrahagyjátok a Teli Zsák lankadó ünnepségét. A téren átkelve különös látvány terül elétek. Két selyeminges, rapíros alak tántorog végig a márványlapokon, egymást támogatva. Láthatóan részegek, fekete hajuk bőrükre tapad az esőtől. Ahogy meglátnak benneteket, egyikőjük idegen, éles nyelven kiált, fegyverével hadonászva, minek hatására a másik orra esik, mint egy deszka. Sietnétek, és ki próbálnátok kerülni őket, ám úgy tűnik, az üvöltözős jobb formában van, mint amilyennek először tűnt. Flegmás vigyorral arcán megáll előttetek, széttárja karjait, majd közös nyelven szól hozzátok. Tartásából látszik, hogy balhét akar; nem sokkal mögötte azonban vasalt csizmák csattogását halljátok a téren. Városőr, nagy baj nem lehet már.

- Hééé…barátaimmm. Na. Szóval voltunk egy ünnepségen, és ott egy szemétláda semmirekellő meglopta Fumiko kisasszony férjét…vagy mit. Asszonták, hogy valami szarkás izé…ööö…gyűrű volt nála. Na muti a mancsokat, Fumiko nevében!

Ekkor kapcsolódik be a vállas városőr a beszélgetésbe, méghozzá egy jókora szorítással az ifjú felkarján, mire ő felnyüszít mint egy kiskutya.

- Ne hadonásszon azzal a fegyverrel. Mit képzel maga? Három utcája követem magukat és azóta több embert elkezdtek fenyegetni. Zárkára vágynak mindenáron?
- Méghogy fenyegetni! Rablókat vadászunk, mocskosss, tolvajféle gazembereket! Igen… Megbántották Fumiko kisasszonykát. Ismeri? Fumiko da Buzan…
- Ismerem. És aztán? Maga taknyos kamasz, az őrség régóta elfogta már azt a nyavalyást.
- A szarkásat?
- Miről beszél?
- Asszonták, szarkás gyűrűje volt…vagy mi.
- Igen, azt. És most vagy ideadják mindketten a piszkafájukat, vagy meglátogathatják azt a csirkefogót személyesen. Akár össze is melegedhetnek vele, a cellák fogytán vannak manapság. Na takarodjanak a szemem elől.
- Igen, izé…máris.

Jól láthatóan elment a fiatal férfiú kedve a kekeckedéstől, így társához rohan, majd fegyverét leadva elvonszolja a szerencsétlent. Az őr felétek fordul, majd kissé kihúzva magát és lándzsáját a földhöz koppantva szól hozzátok.

- Elnézést kérek a fiatalember nevében is. Tehetek valamit önökért?