Örökség [UT]

[Ayana]

(Ambrose)

Gyengéden belekarolok a lány bal karjába és egyelőre még nem a kertkapu felé indulok vele, hanem a park belseje felé.
- Milyen gyorsan terjednek a hírek - válaszolom Isabonak. - De így igaz. Valóban megvívok a Lumino kisasszony fivérével, aki liliomtiprással vádolja családunk egy barátját. Ez a kötelességem. Az ön apjának pedig az a kötelessége, hogy óvja a leányait. Hiába mondja, hogy menjen a férjhez, a szíve mélyén jobb szeretné élete végégi maga mellett tudni. Amint magával vinné valahová, ifjú kérők sora követné epekedve minden lélegzetvételét. Egy ilyen gyönyörű kisasszony pedig főleg minden férfi szíve vágyává válna - bókolok a lánynak. - Hogy utazgatok-e? Elég gyakran. Leginkább Shadonban, de időnként meglátogatom a Viadomóban élő rokonaimat. Gyerekéveim egy részét is náluk töltöttem. Nekik köszönhetem fegyverforgató tudásom nagyját.

[Saggaras Zenir]

Santoro Costromani

*A férfi Shadoniról, közös nyelvre vált, érződik benne egy kis Shadoni akcentus de a beszéde választékos, és elegáns.*

-Köszönöm az invitációt...Még csak most érkeztem, ugyhiogy még nem jutott szerencsém, megkostolni a pástétomot....Hmm ezu érdekes, én ugy tudom, hogy a liba májra esküsznek a legtöbben. Nekem, is a kedvenceim közé tartozik.

*Mondja miközben egy kis tányérra vesz eg darabot.*

-És ön Mauno, ugy eszólíthatom így, önt mi szél hozta ide távoli Shadonba?

<Muszály minél többet kiderítenem, roluk, az információ mindig hasznos dolog. Remélem, nem csak a zabáláshoz ért a dagi, hanem egy kis pénzel is megtudom majd fejni. De a másik szépfiu, ő itt az érdekesebb forma, muszály kideriteni kiféle, miféle...A fenébe az inkvizitorral, hogy nem tud konkrét célokat kitüzni elém. Azt se tudom, mit keresek itt, de remélem, nem lesz semmi vérontás. Még jo hogy legutobb megkaptam a fülest, hogy jobb lenne a házon kívülre menni. Na de mindegy.>

[Alauron]

(Mauno)

Nem lepődik meg igazán, mikor a férfi a pyarroni nyelven szólal meg, hisz egy tanult nemestől ez elvárható.
<Latom, legalább unalmas óráiban tanulgatott egy-két nyelvet. Nem nekem való ez a nemesi sors, hogy ne is említsem azt mi lenne belőlem, ha úgy meghíznék mint szegény Afzal, aki persze gazdag, de mit ér a vagyonával? A szomszéd tartományba sem tudna elutazni magától.>
Tettetett meglepettéssel mosolyodik el, mikor őt is megszólítja Alberto.
- Tudja kedves Alberto, a magamfajta művészeknek eszenciális, hogy ihletet merítsenek távoli országok tájaiból, kultúrájából, és magukból az emberekből, akikkel útjaink során összehoz a véletlen. Ön szerint is így van, uram? Becses Afzal barátom pedig bemutatja nekem az ön hazáját, és tagadhatatlanul mély benyomást tesz rám, nap mint nap ez az ország. Van egy sajátságos bája, kisugárzása, nincs igazam? - néz kérdőn a nemesre.
<Vajon felajánljam-e szolgálataim, mint portrékészítő, ennek a nemesnek itt? Bár abban nincs semmi művészi...>
- Kedves Alberto, ha meg nem sértem, tudta, hogy a Lumino család kakaóval üzletel? Én már várom, hogy megkóstolhassam valóban olyan jó-e az ital, ahogy azt mondják. Apropó, ön mivel foglalkozik?

[Jomadar]

(Armon)

- A húrok pengése együtt zeng az ereimben táncoló vérrel, ne aggódjon. A pengetést kell egy kicsit gyakorolnom előtte, de néhány perc elég lesz.

- Menjünk az előadás sorrendjében, legalább azt is gyakoroljuk.

Minden szenvedélyét beleadja a játékba, mintha hatalmas közönség előtt tenné. A nyugodt részeknél maga is ellazul, a virtuózoknál vad mozgással teszi még pergőbbé a játékot. A romantikusoknál a lány szemébe réved, sőt olykor nem átallja végigmérni. Ha nem látja a rosszallást a lányon, akkor bizony olykor-olykor fel is falja a szemével, akár a boldog szerelmes - persze csak a dal hevében, amint lecsendesednek a húrok, már csak művész megint.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

A lány kuncogni kezd:
- Ön elvarázsolt ember lehet! Én úgy tudom, a Lumino birtok urának nincs fia! Nem Malerian úrral vív a Lumino birtokon holnap helyette?-simogatta meg kézfejed.
Ó, valóban, megkeveredtél kissé a nevek és helyszínek között
-És számíthat közönségre, mert holnap ama birtokon többen is lesznek ám! Számítok önre, hogy ha elhagyja a vívás helyszínét, győzelemmel, eljön hozzám és beszémol arról, amit látott! Apám szűkszavú lesz! Ő is járt Viadomóban, és csak annyit volt hajalndó elárulni, gyönyörű nagy hegyre épült. Ez nekem vajmi kevés! - biggyesztette ajkait, majd megállt, szemedbe nézett, egészen leszállt az est, sötétben álltatok.
Közelebb állt hozzád:
-Nagyon megsérteném önt ha egy csókot kérnék öntől? Nem egy vén trottytól szeretném kapni életem első csókját, ha apám valóban férjhez ad...

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 2. nap, kora délután
Résztvevők: Santoro Costromani, Mauno Zulfikar
__________________________________________________

A dagadt dzsad kedvtelve hallgat titeket. Figyelme most megoszlik köztetek és a pástétom között. A szobában, ahol vagytok, egyedül egy inas tartózkodik, ő is csak arra vár, ha tölteni kéne valakinek italt, akkor nyomban megtegye. Mereven néz előre, tudja jól, urak csevejében szolgának semmi dolga!
Újabb érkezőre utaló kocsihangok még nem tűntek fel, így egy darabig biztos hármasban lesztek, a ház ura pedig még utasításokat oszt, egyelőre még ő sem csatlakozik hozzátok.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________

Tanulás és gyakorlás közben beesteledett, gyertyáklat gyújtottak ott is, ahol tartózkodtál a kisasszonnyal. Ez a gyertyafény bizony adott egy fajta intim hangulatot ketteseteknek. Alessia lesüti szemét, amikor pillantásoddal simogatod, de hangja nem bicsaklik meg. Ahogy a húrok rezgése is elül, megszólal:
-Önnek túlontúl is beszédesek a szemei, uram, ha a holnapi uzsonnán is így akarnak üzengetni, olyan is elkaphatja leveleit, aki nem hinném, hogy túlzottan méltatná. Félrement levelek sok bajt okoznak ám... Az viszont leolvasható önről, ízig-vérig zenész. Talán jobban is jártunk önnel, mert jó barátja, Morosini úr gyakran volt borillatú, ennél tovább nem kell magyaráznom. Én vallom, a józanságból is lehet ihletet meríteni, nem mindig kell hordós múzsa...
Szépen összerendezte a kottákat, rád emelte szemeit:
-Vacsorázzon nálunk, aztán pedig apám kocsival szállására viteti. Megfelel ez így önnek?
Arca kedves, kicsit pirult, épp annyira, hogy még inkább elragadónak látszódjon. Meglátott valamit a válladon, gondolkodás nélkül oda is lépett és egy szöszt csippentett le onnan. Most igen közel áll ám hozzád.

[Jomadar]

(Armon)

- Akad dal, amit csak értő közönségnek játszom... - feleli az éhes szemek témára.

- A kisasszony hangjánál és hmm lényénél több múzsára nem lehet szüksége egy szépre érzékeny lénynek. Határtalan örömömre szolgál, hogy ilyen környezetben játszhatom.

- Ó, nagyon kedves, a világért sem zavarnám meg a család meghitt esti vacsoráját, de be kell valljam, bár az édes borok csábítása nem sok hatással van rám, az ön meghívásának nem vagyok.. képes.. ellenállni.. - a beszéde vége felé lépett oda hozzá a lány, nagyott szippantott az illatából és enged az enyhe bódulatnak, ezért szakadozik a beszéde.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________

-Jól van? Csak nincs rosszul? - lépett egyet hátrább a lány akadozó beszédedre. Ő egészen mást hitt emögött. Meg sem fordult fejében, hogy esetleg az ő jelenléte kavart így fel.

[Jomadar]

(Armon)

- Ugyan, ne aggódjék, semmi bajom. Drága kisasszony, ön még nem tapasztalt olyat, hogy hirtelen meghallott egy dalt, egy verset vagy meglátott egy festményt, amitől elakadt a szava?
- Csak elkapott a nyíló rózsa illata, az volt rám ilyen hatással. Kérem ne aggódjon, egyszerűen csak különösen fogékony vagyok a kifinomult dolgokra.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________


-De, esett már meg velem ilyen dal és kép kapcsán. Attól tartok, ön még sincs jól, itt nincs is rózsa vázában!-pislogott a lány, hűs és finom kézfejével megérintette homlokod, nincs-e lázad.
Oh, az ártatlanság naivsága, nem vont párhuzamot maga és a rózsahasonlat között!
-Nem, nicns láza, uram, de félrebeszél! Én ezt nem értem!-kezdett el aggódni. Nem komolyan, de látszott, nem ért téged Pedig nem volt buta, kifejezetten értelmes lánynak tűnt.

[Jomadar]

(Armon)

* Ha nem képes levenni a metaforáimat, sosem fogja megérteni, amit mondok. *

- Ó, valóban nincs idebenn virág? Akkor vajon mit érezhettem? Nem tudom, de olyan finom akárha frissen nyílt rózsa lett volna. Ha behunyom a szemem (így is tesz), most is látom magam előtt. Formás, piros, élettel teli, gyönyörű virágszál.
Kinyitja a szemét és egy gyors pillantással végigméri a lányt - éppenhogy az illem határán:
- Nem tévedtem.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Armon Vilonio
__________________________________________________


Alessia haja tövéig elpirult, a kottákat félig arca elé tartotta.
-Zavarba hoz, uram... Menjünk inkább, a vacsorát bármikor felszolgálhatják.
A lány tényleg megilletődött, olyannyira, hogy amikor cipője sarka már nem a terem szőnyegére ért, hanem fényes parkettájára, megcsúszott. Ha nem kapsz utána, lehet, fenékre fog huppanni.

[Ayana]

(Ambrose)

- Ó, igaza van! - nevetek fel halkan. - Valóban elvarázsolt vagyok. Nem tudok semmi másra gondolni, amikor egy ilyen szép hölgy sétál az oldalamon. Főleg nem férfiak nevére. Úgy hiszem még a sajátom is elfelejthettem, ha nem mutatkoztam be rögtön az elején. Nem vagyok ám én ilyen udvariatlan, de ez a helyzet nem volt éppen hétköznapi. A vezetéknevem már tudnia kell, hiszen a birtokom is jól ismeri - vetek rá egy cinkos oldalpillantást -, így...
Kibújtatom karom az övéből és kezembe fogom törékeny csuklóját.
- Ambrose - hajtom meg a fejem és törzsem, s ajkaimmal épphogy nem, csak leheletemmel érintem bársonyos kézfejét.
Miután felegyenesedtem, nem vezetem tovább.
- Mesélhetnék Viadomóról, de szívesebben mutatnám meg, hogy a saját szemével láthassa.
Enyhén megszorítom a kezét, amikor közelebb lép. Elmosolyodok.
- Azzal sértene meg, ha nem engem kérne... - válaszolom és szabad kezemmel átkarolom a derekát, hogy magamhoz húzhassam. Mivel még érintetlen lányról van szó, úriemberként közelítek ajkaihoz, mélyen magamba szívva illatát.

[Mesemondó]

__________________________________________________
Mesélő: Navaratna
Helyszín: Észak-Shadon, Carappo tartomány, Tarona város
Időpont: ősz, 1. nap, este
Résztvevők: Ambrose con Seros
__________________________________________________

-Üdvözlöm, Ambrose -ismétli meg neved. Mikor kezedbe veszed kezét, rád emeli szikrázó tekintetét, majd lehunyja szemeit, így fogadja csókod. Mintha friss virgcsokorba temetted volna arcod, azzal ért fel ez a talákozás a lány ajkaival.
Ám amikor ő mélyítette el a kezdeti ismerkedő csókot, kiderült, a leányzó füllentett: biztos, hogy csókolta már férfi, oly merészen viszonozta vonzalmad, s kihúzta kezét kezeid közül, hogy átölelhessen. vajon mikre ragadtatja még magát ez a lány? Csak nem azt szeretné, hogy elveszítsd a fejed, és lányáságát elvedd? Ha még van mit elvenni... Ha megsimítod őt, azért megremeg. Talán ez már nem csak illúzió, és tényleg nem engedett paplanja alá még senkit.