Sub rosa

[Castor de Vinter]

Castor letette a kezébe adott bort. Két kezébe fogta a nõ finom arcát, óvatosan, mintha törékeny rubinttükröt tartana. Gyengéden megcsókolta Messalát, pontosan annyit és ugyanúgy ahogy a nõ tanította neki. Utána magához vonta, átölelte, és miközben a nyakát simogatja, halkan, komolyan a fülébe suttogott.

- Szerinted melyik arcodat nem láttam még? Láttam az úrnõt, az ölni kész anyatigrist, az odaadó anyát, a veszett amazont, az égõ szemû harcost, -megjegyzem az oldalam még most is fáj - , láttam a gyengét, az elesettet, és láttam a szeretõt. Az összeset a nyakamba zúdítottad. Mondd, hány férfinak nyíltál már meg ennyire? Így is, akkor is kellesz. Szeretném hinni, hogy nemcsak ölni, gyilkolni vagyok képes; hogy egyszer társ és apa leszek. Kérlek add meg nekem az esélyt, hogy miattad jobb ember legyek!
Abban biztos vagyok, hogy nem vagyok közömbös a számodra, de te pedig egyben biztos lehetsz. Én kétféleképpen hagyhatom el Shadont:
- vagy az oldaladon, a férjedként
- vagy, ha nemet mondasz, egy regiment honfivér jön értem hogy bilincsben hurcoljon el innét; mert soha nem fogok hazatérni, ha te nem jöhetsz velem!
-Ha nem kellek elfogadom, de legalább azt engedd meg hogy a testõrödként szolgálhassalak!

Szavaiból érzõdött tényleg szerelmes, nem voltak betanult szóvirágai, mondta, ami az eszébe jutott, mint akit a költészet istene csókolt szájon, szívbõl, öszintén.

Elengedte a nõt.

-Akkor most magadra hagylak.

Kiment az étkezõbõl, ahogy Mimi is tette.

Életében másodjára vallott szerelmet. Mindkettõt egy napon és mindkettõt ugyanannak a nõnek.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-A Távoli szeretõ fedélzetén
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt, 3. nap
Résztvevõk:Hanas, Sumoris, Trixi
___________________________________________________________


Trixi ráállt, a pappal együtt hagyta el a szobát. A testet átkutatva a fegyvereken kívül mást nem találtak: nem számít értéknek a borosüveg dugója . A testén csak egy régi heg volt, az is a jobb alkarján, valami jól megvághatta. A nõ elégedetten jött vissza-mert a férfi motyói voltak a kezében:
-Gondoltam hasznossá teszem magam, ha már arrafelé járok. A tisztek megbolydultak, igen elrontottuk a napjukat. A halottat majd valamikor, észrevétlen kiviszik innen ládában a matrózok, de egyelõre azt vitatják, mit kéne tenni, mért van ez az egész. Lássunk neki!
A zsák tartalma: egy ing, egy bicska, szalonna, rágott kenyér, megint egy dugó, pálinkásüveg pálinkával, egy véres zsebkendõ, meg egy kulcs.

[Saggaras Zenir]

(Vincent ves Montariny)

-Nos én Vincent ves Montariny vagyok, Shadlek tartománybeli nemes, a férfi éppen akkor lopott meg, amikor egy nem túl messzi fogadóba tértem be , éppen aza a kedves nõszemély figyelmeztetett a tolvajlás tényére aki önöknek is szólt- *Szemével intett a nõ felé* - Majd ezután üldözõbe vettem a tolvajt és itt sikerült sarokba szorítanom. Egy erszényt lopott el, amibe alig van pénz, de véleményem, szerint nem a lopás mértéke, hanem a szándék a büntetendõ, ráadásúl egy lovagtól!

*Tulajdonm képpen nem is néz a tolvajra, az örökkel pedig készségesen mûködik együtt.*

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala, Mimi
___________________________________________________________


Messala egyszerre nézett sóvárogva a férfi után, ahogy kifelé ment, s egyszerre elgondolkodva.
Délután több vitatkozás nem esett a két testvér között, sõt, mintha megbeszélték volna a bajukat és már a donna sem nézett megvetõn Mimire. A donna délután írt két levelet, Mimi kilovagolt valahova, Tariq pedig mesével traktálta a kislányt a zongoraszobában, s gyakran hallatszódott Angela nevetése.
A donna kinyitotta szélesre szobájának ablakát, s a szélére ült
-Szeretném, ha ma este nem a bõrön aludnál, Castor. Fáradt, elkeseredett pillanatomban mondtam le a tanításodról, de ha szeretnéd még, akkor folytatom. És...Egy arcom nem láttad még. Pedig fontos, és próbára tesz: én öltem már embert, ahogy te is. Nem véletlenül vagyok olyan ügyes másban is, mint a ruházkodás. S nem tudom, esetedben mennyit változtat ezen a tényen az, hogy nem jókedvembõl, s nem élvezetbõl tettem, hanem önvédelembõl.
A férfi felé fordult, s úgy nézte, hogy milyen arcot vág erre.

[Castor de Vinter]

-A gyilkos arcát Messala? Erre gondolsz? -a férfi leült Messalával szemben- -én jól ismerem azt az arcot.
-Mindenkiben van egy. Ki élvezetbõl, ki önvédelembõl, ki kötelességbõl veszi fel. Lehet ellene ágálni, fújtatni, undorodni, de ha meg kell tenni...különben magad válsz áldozattá.
Mit gondolsz otthon nálunk a nõk csak a hímzõkerettel játszanak? Igaz, ha háború lesz, az összes nõt és gyereket kimenekítjük a térkapun más távoli helyek felé...
De otthon a nõk védik és a családi tûzhelyet, ha véletlenül a férj távol van, én hidd el ezt nem csak kötõtûvel teszik. Elmesélek neked egy régi történetet.
A háborúkban mindig ejtenek jónéhány hadifoglyot. Toron túszokat akar, hogy elõnyös pozícióból tárgyaljon az õ túszaiért cserébe.
Volt idõ, mikor fejvadászokat küldött, hogy szerezzenek túszokat a dwoon otthonokból. Egy ilyenre én is emlékszem, még fiatal katona voltam. A fõváros ahol élek igen nagy. Nem ismeri egymást minden nõ. Toron ravasz volt. NÕI végrehajtókat küldött. Az álcázás egyszerûen tökéletes volt. A ruha a modorosság, még egynek oda is köszöntem, aki dwoon nyelven köszönt vissza. Álmomban sem gondoltam, hogy báránybõrbe bújt farkasok. És közben olyan ártatlanul vigyorgott mindegyik mintha gombaszedésbõl jöttek volna. Beszivárogtak. Szétszóródtak. Még hátrahagyott gyerekekre, fiatalokra vadásztak...
A nõk...a nõk viszont kiszúrták õket emberrablás közben.
A hadsereg máig sem tudja pontosan mi történt pontosan azon az éjszakán, mert az érintett családok anyái úgy hallgatnak errõl mint a sír.
Fiatal újonc voltam. Elém állt a parancsnokom:
"-Vinter vigyen egy szakasz embert, meg egy kordét hullaszállításhoz. Több mint húsz helyrõl jelentettek fejvadásztámadást. menjen, szedje össze a hullákat."
Pazar. Huszonnégy nõi támadó. Mindegyiket megölték. Nem tudom mit mûvelhettek velük, mikor végre a kezük közé kapták a bérgyilkosnõket, de a szakasz majd minden tagja hányingerrel küzdött, ahogy a holltestteket pakoltuk. Elõszõr arra gondoltunk valami harci kutya tépte szét õket. Aztán megláttuk az ajtóban remegõ, vértõl iszamos kezû anyákat. Ki kést, ki kardot, ki baltát használt. Vagy egyszerûen a fogait. Néhányuk mögött síró, szepegõ gyerek, kamaszlány. Nem kérdeztük miért csinálták amit csináltak, csak takarítottunk és jegyzõkönyveztünk. Helyesebben mondva csak írtuk a veszteséglistát, a látottakat, mert ezek a nõk egy büdös szót nem voltak hajlandók mondani, hogy mi történt. Csak álltak ott komoran véresen és bámulták a kordét, amin egyre nagyobb halmot képeztek a fejvadászok hullái. Mibennünk is ott volt a félsz, úgy éreztük magunkat, mintha legalábbis vérivó démonok között kellene forgolódnunk.
"-Elnézést asszonyom kérem adja ide azt a baltát...tegye le kérem, már vége van...bocsánat hölgyem, engedje el azt a bárdot." A szemük égett mint a tébolyodottaké. Egyátalán nem voltunk biztosak benne, hogy mi magunk nem fogunk felkerülni arra a kordéra...
Soha nem felejtem el. Volt olyan fejvadásznõ akinek a darabjait szó szerint egy vesszõseprûvel kapartuk össze. Volt olyan akinek lemetszették a fejbõrét, aztán megtaláltuk a fekete hajat is hozzá, a hajfonatokban pedig mérgezett élû pengékvoltak fonva. Toron soha többé nem küldött fejvadászokat a Dwyll Únióba. Legalábbis a dwoonok otthonaiba nem.
Visszamentük a barakkokba, leadtuk a hullákat, utána kimenõt kértünk és mindenki leitta magát, hogy gyorsan elfelejtsük ezt a lidércnyomást.
És hálásak voltunk nekik, hogy védték a gyerekeinket. És szégyelltük magunkat, hogy egy férfi sem volt a közelükben, hogy elvegye tõlük ezt a terhet.

Castor nagyot sóhajtott.

-Nem lep meg hogy neked is van ilyen arcod. Minden nõnek van, akinek gyermeke van.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Lugas fogadó utcája
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
__________________________________________________________


-Rendben uram, bízza ránk ezt a senkiházit. Itt az erszénye.-nyújtotta át az õr Vincent tulajdonát. Ketten vezették el az enyveskezût, a bámészok lassan feloszlottak. A nyurga lány, míg tartott a kihallgatás, befonta a haját
-Jól láttam, a Lugasba igyekezett? Hadd kísérjem oda, ott dolgozom. Ez az alak mindig a környéken settenkedett,de tetten érni, vagy mi több, elkapni még nem sikerült.
A lánynak kellemes alt hangja volt, nem viselkedett rámenõsen.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala, Mimi
___________________________________________________________


A nõ arcáról lerítt, elhiszi, hogy anyák védelmezték övéiket, de arra nem vett volna mérget, hogy mindeközben nem-e veszett oda pár anya is. Mert azért fejvadász ide, megvadult anyák oda, az egyik kiképzettebb, mint a másik...Ennek nem adott hangot, csak kinézett az ablakon, majd vissza Castorra:
-A napokban választ adok neked. Holnaptól már oda a ráérõs idillünk, itt lesznek a nõvéremék. S ha õk itt lesznek, akkor nem sokára itt az indulás ideje is. Akkor pedig nem engedhetjük meg azt a fényûzést, hogy feledve mindent csak egymással törõdünk. Akkor szükség lesz arra, hogy testõrködj. Addig szeretném, ha mesélnél a hazádról. Ne feledd, sosem jártam ott északon, a Sheralon túl, nem ismerem a vidéket, az emberek milyenségét, s hogy mi a hitetek. Hogy hogyan nevelitek gyermekeiteket, legyen az fiú vagy leány, hogyan bántok asszonyaitokkal nappal és éjjel.
Megfogta a férfi kezét, amiben benne volt egy újabb kettejüknek szóló este ígérete.

[Saggaras Zenir]

Vincent ves Montariny

-Köszönöm.-*Ezzel el teszi az erszényét vissza füzi az oldalára.*

-Oh nagyon kedves, talán vissza se találnék. A nevem Vincent ves Montariny örvendek. Mégegyszer köszönöm, hogy megkimélte az erszényemet és engem az elvesztésétõl.

*Visszamennek a Lugasba, majd kér egy kiadós ebédet.*

[Castor de Vinter]

- Hogy milyen az élet Északon?- castor elmosolyodott, ahogy eszébe jutottak az emlékek.

-Hol is kezdjem...

//Of: Nagymértékben támaszkodtam a saját fantáziámra, ne kövezz meg érte, mert nem stimmel a magus mittudomén hanyadik oldalával. Kösz.//

-...hát elõször is a tél jóval hidegebb mint itt. Hosszú és kemény fagyok vannak és nagy hó.
De minden évszak megvan ott is. A nyár azért hûvösebb, mint itt de vannak igazán tikkasztó forró napok.
...és sokkal több az idegen mint itt, Nagy a jövés-menés. Sok idegen arc. Tudod az összes északi állam egy nagy szövetséget alkot, amik mind kereskednek egymással. Szabadon áramlik a kultúra, a tudás. Mindenféle tudás. Ebben a tekintetben az én hazám a legkonzervatívabb. Mi egyistenhítûek vagyunk és a Napot imádjuk. Viszont az összes szövetségesünk pyarronita. Nem olyan ridegek és szigorúak a vallási törvények mint itt. A született dwonooktól feltétel nélküli elfogadást követel, de nem zárja ki, hogy egy dwoon polgár mágiát tanuljon, mint nálatok- teszi hozzá suttogva-; és amennyiben az idegen nem sért törvényt, nem okoz kárt, nyugodtan használhatja is a hatalmát. Láttam már otthon repülõ szönyegen közlekedõ férfit, akihez a kutya se szólt. Az efféle tudásnak északon nagy hagyománya és iskolarendszere van. A dwoon hadsereg is tart hivatásos csatamágusokat, mert Toron boszorkánymestereivel szemben nem nélkülözheti ezt a fegyvert. Nem engedjük, ugyan hogy a pyarroni panteon templomai megjelenjenek az országban, de nem zaklatunk senkit úton útfélen, ha kiszakad belõle egy fohász, ami nem Ranilhoz szól. Tiszteletben tartjuk a szövetségeseink hitét, -hisz velünk vállvetve harcolnak- de mi nem kérünk belõle. Ha velem akarsz jönni nem kell más hitre térjél. Hogy mi lesz veletek északon? Például Angela tanulhat. Olyasmit is amit itt sohasem. Jópár egyetem van északon és nem nézik se a nemet se a származást. csak a tanulni akarás számít.
Hogy milyenek az északi emberek? A férfiak nem a csiszolt modorukról híresek. egyszerûbbek, a shadoni etikett mércéjével faragatlanok. De keresve se találhatsz rátermettebbeket, ha az életed veszély fenyegeti. Mindennél többre becsülik a vitézséget, az erõt. Ha egy gyönyörû nõ megsért egy dwoon férfit, elég ha elnézést kér, és elkezdi neki a vitézségét és a lovagiasságát dícsérni. Két perc múlva a tenyeredbõl fog enni és hûségesküt fog tenni, amit komolyan is gondol. Semmi sem lelkesíti jobban õket, mint a lovagias eszmék, és a "gyengébbik nem" védelme. Nem túl jó udvarlók egyszerû beszédûek -a bárdokat nem számítva- de nem ismerik a hûtlenséget, a megcsalást. Persze, nálunk is vannak "afféle" nõk, de többnyire a facérok és az ifjak, ritkábban özvegyek keresik fel õket. De ha valaki nyíltan szeretõt tart megvetik. Ha egy pár már nem szereti egymást elválhatnak, és az asszony újra szabad nõ lehet. Nem kevés papírtologatással jár, de ez elfogadott. Férfiaknak egy északi férfi barátságát csak ütközetben mutatott helytállásal lehet kivívni. Addig távolságtartóak, de utnána ingjét gatyáját odaadná ha kérnéd.

Milyenek a nõk? Többnyire világos hajúak szürke, vagy kék szemûek. Érdekes arcuk van, nem ritkán szív alakú, kiugró pofacsontokkal, és elõfordul az enyhe mandulavágású szem. - castor félrenéz és elmosolyodik- mint látod én nem anyira ezt a típust kedvelem.

Hogy milyen a társasági élet? Hagyományosan ez a téli idõszak. ilyenkor nyugszanak a fegyverek és elindulnak a bálok. És ez határokon is átnyúlik. Nem ritka hogy egy ország nemessége egy másik ország nemességét hívja vendégségbe.
Ez nálunk otthon is szokás. És ha valahova meghívtak, illik visszahívni. Szóval télen majdnem minden hétvégére jut valami társadalmi esemény. nem ritka, hogy keresztûl-kasul kell utazgatni északon, hogy senkit ne sérts meg távolmaradásoddal.
Azok a ruhák amiket te hordasz, csak itt, ezeken a bálokon megengedettek. Ilyenkor minden nemesasszony kicsit "kirakja amije van". A férfiak büszkén vonulgatnak felalá a párjuk oldalán, akár a kakasok az udvarban. A hölgyek gyönyörû prémkölteményekben érkeznek. A férfiak meg...fegyverben. Anyának is volt egy gyönyörû fehér hótigris bundája, amit apám saját kezûleg vadászott neki. Bár nem szívesen hordta, mert minden életet tisztelt, de apám kedvéért fölvette. Legalább egy tucat nõ kérdezte meg tõle, hogy a bundája honnan van. Azt hiszem jópár hótigrissel lett kevesebb a dwonn hegyekben azon a télen.
Hétköznapokon viszont a ledérség nem megengedett, súlyos, sötét színû brokátot, selymet hordanak. általában a kék vagy a zöld valamilyen árnyalatát.
A bálok nemcsak a szép ruhákról és a táncról szólnak. Kökemény egyezmények üzletek köttetnek ilyenkor.
Hídpénz, vám, adók, bányászati engedély, hadi élelmezési megállapodáspok, egyezkedések a kereskedõházak vezetõivel. Ebben mindig az a család sikeres ahol van egy okos és mûvelt nõ, aki ért a számvitelhez, kereskedelemhez, könyveléshez. A férfiak rangjon alulinak tartják, hogy kard helyett pennát forgassanak, és "kufárokkal" veszekedjenek. Kényelmesebb nekik ezt a nõkre hárítani.Én nem értek az ilyesmihez és jó sok katasztrofális szerzõdést kötöttem már hús és búzaszállításra, szeretnek is a kalmárfejedelmek, ne félj. Az északi nõk társadalma sokat ad a mûveltségre a tudásra. Megaztán a vad férfiak ezerszer jobban elviselnek egy okos, mint egy erõs nõt. Ha érted mire gondolok. Ha rangot elismerést akarsz a nõk között szerezni, légy mûvelt, olvasott, érts a mûvészetekhez, tudj táncolni (ez a férfinál is követelmény), de az igazi ha értesz a muzsikához és énekelsz. Persze, tanulhatsz fegyverforgatást is, a nõk többsége ért is valamilyen fegyverhez, de az északi nõk csak a mûveltek és bölcsek elõtt hajtanak fejet. A férfiaktól nem várnak el ilyesmit. A férfi legyen hû, bátor, és adja vérét a családjáért ha szükséges. Északon haonwell a bárdok paradicsoma. van hogy egy teljes évszak a mesékrõl, zenérõl, irodalomról szól. Elvárt a nemesektõl a mecénás szerep. A bárdok ünnepén ott ül minden valamit magára adó nemes.
Más miatt is fontosak a bálok. Barátságok, szövetségek szövõdnek. Nem mindegy, hogy ha bajban vagy, a szomszéd nemes a teljes bandériumával személyesen siet a segedelmedre, vagy csak legyint egyet és visszafekszik az ágyba.

A Dwyll Únióban sok hadiárva van. Nem ritka, hogy ezek nevelõszülöknél, távolabbi rokonoknál nevelkednek. A törvények szerint az a gyerek szülõje, aki gondját viseli és taníttatja. Ha feleségül jössz hozzám csak akkor kapsz állampolgárságot, ha áttérsz a hitünkre, de ez nem kötelezõ. Minden vagyonom fele téged illet, de ezt nem viheted ki az országból. Saját vállalkozásod, üzleted persze lehet, ha rendesen adózol azzal úgy sáfárkodsz ahogy akarsz, de a nemességhez kapott birtokot nem adhatod és zálogosíthatod el, de életed végéig élvezheted a hasznát.

Egyébként Angelát abba az iskolába írathatjuk amelyikbe akarod, csak tudjuk az árát megfizetni.
A birtokomhoz tartozik néhány hegy, erdõ -ez õsszel olyan vörösben pompázik akár a hajad- egy halban gazdag folyó, és egy jobbágyfalu. no, meg az udvarházam. Sokmindenrõl, kedves emlékekrõl tudnék mesélni. Láttál-e már valaha farkasháton lovagló törpöt? Hát pegazust az égen szárnyalni? És sudár könnyûléptû elf vadászt, aki úgy surran fától fáig, hogy nem látod léptét? Hát sellõt, ki énekével szédíti az utazót és vízbe veszejti, ha nem vigyáz? Sok fura szerzet él nálunk amikrõl ha mesélnék, mesebeszédnek hinnéd, és azt mondanád szédítsem Angelát vele. De észak nem egy mesebeli királyságok sora. csak nagyon messze van ide. Bár most a birtokom igazgatását ideiglenesen nagybátyám látja el. ha felveszek egy gazdatisztet és egy számadót, hamar gatyába rázom a pénzügyeimet.
De ostoba vagyok kicsit elõreszaladtam, hisz még azt sem tudom akarod te ezt?

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Lugas fogadó utcája
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
__________________________________________________________

-Nem tesz semmit, uram. Legyen üdvözölve a Lugasban!

A férfinak töltött csirkemellett petrezselymes burgonyával szolgáltak fel, savanyúuborkával, s a földszinten egy csendes kis szobát bocsájtottak a rendelkezésére. Kellemesen elehetett, kitellett az idejébõl. A lány, aki a tolvajra figyelmzette, itt dolgozott, amolyan mindenesként. Egy viszonylag fiatal férfi volt a pincér is, a szobácskában pedig minden egy vidéki tisztaszobára hasonlított, már csak a meleg nyár hiányzott volna vidám színeihez. Ha le akart pihenni ebéd után, nem volt semmi akadálya.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala, Mimi
___________________________________________________________

A donna figyelt, de volt ahol felkacagott, fõleg a végén, amikor lehetetlen lényekrõl mesélt Castor.
-Nos, van, amiben a te és én országom homlokegyenest más, s talán jó, ha tudod, miben, hogy ne lepõdj meg, ha arcomon az értetlenség ül ki. A mágiát én nem ítélem el, de valljuk be, sokan visszaélnek vele, s ez az, amit én sem viselek el. A repülõ szõnyegrõl hallottam, dzsad mese, Tariq nem egyszer hozta fel Angelának. Kizártnak tartom, hogy láttál olyat. S ha igent mondanék, ragaszkodnék ahhoz, hogy a hitedre térjek, lánymmal egyetemben. Itt nálunk ez a szokás, asszony a férje hitére tér, külhonihoz nagyon ritkán adnak shadoni lányt szülei, de ha így van, szinte bizonyos, hogy a férfit Domvik felé terelgetik. Istentelenül még sem élhetnek! Mivel nekem apám halott, anyám pedig nem rangombeli, magam rendelkezem magamról.
Huncutul elmosolyodott:
-Amiben pedig nagyon különbözik a hazád ettõl, az a nemek mûveltsége: nálunk pont a férfi kitanult, õ intézi a ház ügyeit, de a feyverforgatás is rá hárul. A nõ legyen engedelmes, kedves, dekoratív, énekeljen, táncoljon, vagy zenéljen, van, ahol az írástudatlanság is megengedett, elég ha egy dáma a nevét levakarja a papíros megfelelõ részére, bár én azt vallom, illenék olvasni-írni tudni a rang bizonyos fokán! Ezért taníttatom Marjával Angelát is. Én énekelni tudok, de egyetlen egy hangszeren sem játszom, és ami mûveltség, olvasottság a fejembe is szorult, az ezen a vidéken megállja a helyét, de a te népednél egy tudatlan nõszemélynek felelnék meg. Ám számtanban nõ legyen a talpán, aki vetélkedni mer velem! Úgy veszem ki, nálatok a férfinép nem érzékeny a mûvvészetekre és csak a fegyverek, csatamének, erõdök nyûgözik le õket, ez kissé sivárnak hat. Az rendben, hogy valaki katona, de hol van benen a nemes? Meg ne sértõdj, de ha épp nem háborúztok, akkor mivel ütitek el az idõt? Biztos nem unalomban és sirámban várjátok, hogy megint felüsse fejét valahol a csata!
A bálokra gondolva elálmodozott:
-Ó, bálok! Mesés ruhaköltemények, finom étkek, ármány és kacaj! Az a pezsgés! Esett már olyan, hogy csak olyankor találkoztam vidéki barátnõmmel! S mennyi zaftos pletyka, botrány cserél akkor gazdát!
Elszakította magát ezektõl az emlékektõl, közelebb húzódott Castorhoz:
-Lehet, hogy jogilag váltok, de kötve hiszem, hogy egy pap feloldja azt, amit egy isten szentesít! Válás, abszurd! és valóban elszaladtál kicsit, de nem baj. legalább hallhattam, beszédben igen is mûvelt vagy, nem valami kuka, páncélba ragadt férfi, aki csak a hadi zsargont tudja süvölteni, s nem úgy parancsol asszonyára a hálóban, hogy feküdj! Mm, mintha kerülted volna, hogyan bánik asszonyával a férj odahaza...Tudod, amikor maguk vannak, négy fal között...-még közelebb húzódott, megsimította a férfi nyakát, végignézett vértjén.

[Saggaras Zenir]

Vincent

*Vincent az idõtõl tette függõvé, hiszen nem feledkezett meg a kikö9tõi örségrõl, ugyhogyha ideje engedte akkor egy délutáni sziesztát eltöltött a "tisztaszobában" majd még idõben a kikötõbe indult, hogy 4 órára oda érjen.*

[Castor de Vinter]

- Valóban, kissé siváran mutattam be a férfiak életét. Igen számunkra is létezi háborún kívüli világ: északon nem szégyen ha valaki a vérontáson kívûl valami tudományhoz is ért legyen az elméleti vagy gyakorlati. De van nemes, aki felcsap alkalmi bárdnak és fûzfapoéta lesz. Van férfi aki a színházért rajong, bár nem tudom hogy a színésznõkért, vagy a mûvészetért jobban. És van ki jódolgában a varázslók könyveit bújja, hogy rájöjjön, kisdedkorában már el kellet volna kezdenie tanulni, ha ilyen babérokra tör... Én magam értek némicskét a sebgyógyításhoz és a herbáliákhoz. Anyám tudóst, orvost szeretett volna belõlem. Apámtól kovácsmesterséget tanultam. Kár hogy nem figyelmeztem jobban anyám tanításaira akkor...-elharapja a mondat végét.
És hát a férfiaknak ott az örök szerelem, a vadászat! Egyébiránt keringõbõl még nekem is vennem kell táncórákat, ha bálozni mennék.

-...hogy hogy bánik a férj asszonyával odahaza? ...-a férfi kezd ellágyulni az érintéstõl...reggel már próbáltam ezt is tanulni, de hát sajnos- tetteti a sajnálkozást castor- most rajtam van ez a kemény páncél...megsimogatja a nõ kezét.
- Mire készülsz Messala?- kérdi nevetve.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Lugas fogadó utcája
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, délelõtt
Résztvevõk: Vincent ves Montariny
__________________________________________________________


Délután az õrszobán már új arc fogadta, egy lófarkas katona. Egy halom papíros között keresgélt, elég ingerült volt, hogy egy civil zavarja, majd megerõltette magát. Mikor kiderült, miben jár Vincent, felismerés csillant szemében:
-Ah, tehát ön az. Üzenetet hagyott önnek az elõzõ váltás. Hogy is szólt...-ütögette állához ujját a férfi.
-Megvan: nincsenek a városban, nagy valószínûséggel a Lápi Póc fedélzetén távoztak. Ha utánuk akarna menni, legközelebb a Vasszûz hajóz ki abban az irányban. Hogy felkéreckedhet-e a fedélzetre, keresse Fernand Blant, a hajó kapitányát, õ majd eligazítja. Remélem segíthettünk.

[Mesemondó]

___________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Shadon-Shadon, Ber-Tanneda, Wassath udvarház
Idõpont: Pyarroni idõ szerint Harc hava, tél eleje, reggel
Résztvevõk: Castor de Vinter, Messala
___________________________________________________________


-A vacsoráig igaz nem sok idõ van, de hasznosan is eltölthetnénk. Mondjuk lefektethetném az alapokat a csókot illetõen-bevonta Castort az ablakból, a férfi páncélja ellenére hozzábújt s megcsókolta. Ez már élénkebb volt, mint Angela szobájában, s hosszabb is idõben.