Haonwell városa

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.25. 22:22

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk: Arbor
________________________________________________________

Kedélyes beszélgetés közben mászott Arbor haza -õ mászott, elszokott már az efféle hazatéréstõl, fára-, amiben anyja nem említett semmit rosszat vagy bajt, csak elment, s egy vödörnyi meleg vízzel tért vissza, amibõl Arbor megfürödhetett, hajat is moshatott illatos olajjal, szappannal. M, ezek az illatok! igen, ez az otthon illata, megrészegítették. Venla halványzöld hosszú ujjú tunikát adott, fehér alsóinggel, ami mind puha, selymes volt, pedig pamutból készültek. Kapott nadrágot is, s miközben venla a férfi haját fonogatta, Hsashlon lepakolt, átöltözött szintén, Arbor anyja pedig látszott, hiányol még valamit fián:
-A családi ékszereket már egy ideje nem hordtad...Újra kellene. Apád örülne neki.

Szerző: **Schinter** » 2006.10.25. 22:59

Arbor Vitus

Mélyen beleszagol a ruha darabokban,hogy felelevenitse azokat a régi emlékeket.Aztán felöltözik és hagyja,hogy Venla befonja a haját.Jól esik ez a kényesztetés jól esik neki és nagyon régen volt már ebben része.Az ékszerekere felkapja a fejét

-Hát...ha nagyon ragaszkodsz hozzá,bár nem értem,hogy egy egszerû családi vacsoránál mi szükség van erre...Nem jobb majd az ünnepségen felvenni õket? :roll:

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.10.25. 23:46

(Patricia)

*Ámulata akkor hagyott alább amikor a "tündér" számára is értelmes nyelven szólalt meg. Észrevette, hogy szája nyitva van és gyorsan be is csukta. Feleslegesen... Amikor a megtartó rámutatott újra kinyílt a csodálkozástól és értetlenségtõl. Bólintott egy aprót, hogy nem ellenkezik a felkérésnek, de szemeiben kíváncsiság költözött.* <Én?... Miért pont én?... Ha valakivel beszélnie kéne az Arbor, vagy Alauron... nekem semmi dolgom vele... Hm... érdekes... mindenesetre megyek, és úgyis megtudom mit akar tõllem... de ha azt fogja ecsetelni, hogy mennyire nem szívleli... ... :shock:

Micsoda??? Ez a tünemény vak?.... De :shock:

... ... ... ...> *Egy kissé bambán álldogál, lerí arcáról a döbbenet, majd igyekszik visszanyerni önuralmát arca felett. Az "ismerkedést" már nyugodt tekintettel nézi végig, és éli meg. A nõ szavaira felvonja a szemöldökét, majd megvonja a vállát.*<Nekem aztán nyóc... :roll:

eddig is megvoltam nélkülük. Dédanyámat sem érdekli a családja... igaz semmit sem tudok rólla... :roll:

>
*Az ismerkedés végeztével a felé nyújtott kezet pár pillanatig elnézi, majd tanácstalanul néz elõször Arborra, Alauronra, majd a többiekre. Látszik dunsztja sincs arról miért is kell neki a megtartóval mennie. Aztán egy vállvonás kíséretében finoman megfogja a felé nyúló kezet és kissé érdes és tartózkodó hangon szólal meg.*
- Pat... Patricia, ha kérhetném így szólítson.... Mehetünk...

Szerző: **Navaratna** » 2006.10.26. 8:53

//Amíg Ralog és Maldar nem ír, nem megyek tovább, nem szeretnék rohanni és késõbb utólag módosítani, hogy mindenkinek jó legyen.//

Szerző: **Anathor** » 2006.10.26. 9:58

(Maldar)

*Az út maradék részét nagyon jókedvûen teszi meg, esély sincs rá hogy lehervasszák róla a mosolyt és miegyebeket. Néha-néha még dúdolgat is magában, olyan dalokat, nótákat amiket vándorlásai során hallott, sõt még dicsõítõ himnuszokat, imákat. Ha teheti minél több emberrel elegyedik beszélgetésbe, és érdeklõdik irántuk. Ki mit csinált mielõtt eljött otthonról, hol laktak, milyen volt az otthonuk, stb. Patnak ( és másnak is ha rákérdez) elmondja a múltja egy darabját. Azt hogy Haonwell városa mellett született egy kis falucskában, körös körül erdõvel meg mezõvel, és ahol gyerekkora nagyrészét töltötte. Szeleburdi kölyök volt, így nem egy bajba keveredett. ( Itt elmesél pár csínyt amiket elkövetett. ) Aztán rátér arra hogy hogyan kezdett kalandozni: a nõvérét, aki Arel papnõ volt, kísérte el az elsõ küldetésén, aztán mellette ragadt. Így teltek az évek, míg nem haza nem tért, és most itt van. Így tölti el az idejét, beszélgetéssel. A falu határán elmosolyodik mikor Pat megfogja a kezét. Kézenfogva érkezik meg az úticélhoz. Azonban az elf nõ láttán leesik az álla. Köpni-nyelni nem tud, soha nem látott még ilyen csodálatos teremtményt. ( Persze Pat után

) Majd meghökken amint kiderül hogy vak. Pár másodperc után veszi csak észre hogy bámulja, ezért lerázza a tekintetét róla. Illõen üdvözölni szeretné, de nem tudja hogy kezdjen bele. Végül csak ennyit mond:*
- Üdvözlöm! - kicsit dadog, mind amiatt hogy nem jön a szó a nyelvére, mind amiatt hogy feszélyezve érzi magát.

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.10.26. 11:34

(Jeffete Fortom)

*Az ismerkedés alatt nyugodtan viselkedi, hagyja, hogy a megtartó "megismerkedjen" vele. Szavai után a fejével biccent egyet.*
- Üdvözlöm és köszönöm szépen.
*Miután Arbor és a megtartó is elment Pattal a maguk dolgára Alauronhoz fordul, ám szavait mindenkihez intézte.*
- A tanács küldötte lemaradt.... Nem lehet Alauron, hogy ezzel rád gondolt?... Mindenesetre nekem nincs kedvem itt állni mint valami vásári kínálat...

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.26. 14:37

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk: mindenki, majd bontásban ki-kicsoda
________________________________________________________

A megtartó nem jön zavarba Maldar mekegésétõl, egy arcizma sem árul el semmit, csak mosolyog. Végezve mindenki megtapogatásával távozott Pattal:
-Patricia. Most elmegyünk egy helyre, ahonnan új félemberként térsz majd vissza. Persze nem szó szerint...
A látókat is meghazudtoló fürgeséggel indult meg, mezítláb volt, fékat kerülgetett, kis ösvényre tért, ami keletnek indult el a fenyõk és magas füvek között. Lassan minden oldalról nem magas, sötét fenyõk övezték a két nõt, s apró, csillag alakú virágok hajladoztak a megtartó nyomában. Kis kerülgetés után egy barlang szájához érkeztek. A megtartó felkaptataott hozzá és pár láb után a fehér mészkõbarlang felfedte titkát: meleg vizû, természetes eredetû medence állt benne, gõzölgõ vízzel. Látszott, rendszeresen használják ezt a falubeliek: fából füles véka állt a partján.
-Merj belõle vizet és mosd le magad. Tisztuláskor nõ nem fürdik a medencében.-magyarázta a megtartó és egy kis sziklapolcocskára készített füvek, ágak, gyökerek között válogatni kezdett. Elõször tapogatta õket, valamelyiket meg is szagolta, majd egy gyökérdarabbal dwoonhoz lépett:
-Ezt rágd el, jót fog tenni. De ne nyeld le, csak a nedvet, ami a nyáladdal keveredik. A rágott részeket pedig köpd ki a fenyõk közé. Mosni nem itt szoktunk. Ha szükséged van ruhára, szólj most és hozok.

Jeffetének, Maldarnak, Alauronnak, Szitának és Moriknak nem kellett soká dolog nélkül álldogálnia Arbor és Pat távozása után. A falu tanácsának követe lóval érkezett, vágtában, majd meglátva a csapatot lelassított. Szita horkanva felnevetett egy rövidet, amikor meglátta a tanács elfjét:alapjaiban rombolta össze a fényes, kényes brokátruhás elképzelését és azt, hogy majd felhúzott orral, finnyásan fog viselkedni. Úgy nézett ki, mint aki futában kapta magára ruháit. Lóról való leszállás után igazította meg fonott övét, simította ki ruhája ráncait, s egyengette le borzas frizuráját. S úgy egészébe véve is, nem az erdõ színeit tükrözték ruhái: nadrágja halványkék volt, ingje sötétkék, amin ujjatlan, elõl nyitott szürkéskék tunika volt, nyakában türkizkék köves nyaklánc, minden ujján különféle fémû és formájú, kövû gyûrû díszelgett, fülében aranykarika, szõkésbarna haja hol tincsenként be volt fonva, hol nem, s a tincsekbe kék cérnát vagy szalagot font valaki. Ujjain hosszú volt kicsit minden köröm, szélesen mosolygott. Egyedül lábszárközépig érõ csizmája volt fekete, de az is úgy festett, mint aki egy tengerészrõl húzta volna le. Bõre napbarnított volt, nem az a sápadt, mint amit akár Arboron, akár a többi elfen, akár a megtartón láttak.
-Oppardon, bocsánat a késésért.Legyenek üdvözölve Avenelverában! Törõdöttnek néznek ki, meg is értem mért. A tanács küldött, hogy tolmácsoljam kérésüket s óhajukat: ebéd után alkonyat elõtt várják önöket, teljes létszámban az Oltárnál. Az egy kidõlt nagy fatörzs, bárki megmondja a faluból, hol van. Most kövessenek, megmutatom a szállásukat, és hogy hol a tó, ahol lefürödhetnek. Mm, szépségem, ön aztán sokat feküdt a napon.-mérte végig vidáman Szitát.
-Shadoni vagyok.A nevét sem mondta el és azt sem kérdezte meg, mi kik vagyunk.-emlékeztette a nõ mulasztására.
-Szét vagyok hullva, mint a kaszat õsszel. Pedig tavasz van. Hadd köszörüljem ki ezt a csorbát: a nevem Jaradam Olran, Avenelvera tanácsának hírnöke, követe, vagy amit éppen akarnak tõlem. És önök személyében kit jelenthetek majd be alkonyatkor?
-Szitakötõ.
-Az egy állatka. Komolyan így hívják?
-Nem. Hm, Lycia Mariggo.
-No, ezt bezzeg nekünk sem mondta a városban!-ráncolta morik a homlokát. Épp a maga szagolgatását fejezte be, hogy osztályozza, kell-e neki a fürdés.
-Nos, azóta új szelek fújnak. Már nem titkos a nevem.
-Még jó hogy megtudtuk. Morik, Tekk'rje embere, a csapat vezetõje.
-Szépségem, a fõnök elõtt bemutatkozni merész...
-Gyorsabb voltam-nézegette önnön körmeit Szita.
-Merész és pimasz. Van étel? Éhes vagyok, és szomjas is. De valami erõsebbre vágyom, mint víz.
-Akad, uram, akad. Nem kell morogni, rám bízták, mivel várják önöket. S mivel a faluból én már tettem ki a lában, ezért tudom, mik az emberek óhajai. Tekk'rje neve ide is eljutott, aki az õ embere, abban hiba nem lehet.
-No, erre azért mérget nem vennék, de mutasd azt a szállást, Kicsi Kékség.
-A humora, uram, felettébb egyedi...-sóhajtott a küldött.

Szerző: **Alauron** » 2006.10.26. 17:01

(Alauron)

-Nem, Jeffete, nem én az követ, majd más, aki jön közülük, és vezet minket faluban. Tán õ az, ott jön.
<Hagy találjam ki mi a kedvenc színe a küldöttnek...a piros?...nem, talán a zöld?...nem, megvan, biztos a kék! Hogy ez eddig nem jutott eszembe!

>
-Lithas, Joradam! Alauron vagyok, Doranból. Haonwell elf népét képviselem. -üdvözli õ is a jövevényt.

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.10.26. 17:56

(Patricia)

*Igencsak szednie kellett a lábát, hogy lépést tudjon tartani a megtartóval. Minél távolabb értek a falutól, annál kíváncsibbá vált, hogy hová is mennek. Nem kérdezett rá, hisz úgyis meg fogja tudni - reméli hamarosan. A barlangot megpillantva kissé összeszalad szeme, majd felérvén egy meglepõdöttségrõl árulkodó hangos 'Óóóóhhh'-t hallat. Szemében apró fénypöttyök gyúltak ki az örömtõl és megkönnyebüléstõl, arcára pedig egy igen kedves mosoly ült ki. Belül meg korholta magát, hogy miért mindig a legrosszab jut valakirõl eszébe. Bár tartózkodása felengedett, de azért tiszteletteljesen próbált viselkedni és szólni Tellervohoz.*
- Én ezt mind köszönöm, nem is gondoltam, hogy ez miatt kellett Önnel jönnöm. A ruhát köszönettel elfogadom. - *a gyökérdarabot kicsi tétovázás után elvette az elf nõtõl, forgatta a kezében.* - Ez mi? És mire jó? Nem mintha lenne okom nem bízni, csak szeretem tudni mit veszek a számba. - *mondta kissé feszengve, kíváncsian és cseppnyi fenntartással hangjában.*

Szerző: **Ralog Gebbro** » 2006.10.26. 22:45

(Jeffete Fortom)

*Alauron szavaira elfordul a követ felé. Meglepõdöttség látszik rajta, még a száját is eltátja cseppet, majd halkan megjegyzi.*
- Nem tudtam, hogy az elfeknél vannak udvari bolondok.
*A beszélgetés után, a bemutatkozásnál õ is illedelmesen bemutatkozik.*
- Jeffete Fortom, Haonwellbõl. - *a bemutatkozást mindenki részérõl megvárja, majd amikor elindulnak a szállás felé Jaradam mellé lépdel.* - Szeretném megtudakolni, hogy borotválkozási lehetõségem lenne-e, valamint szeretnék kérni ruhát - a megtartó említette van rá lehetõségünk. Öhm... ebben egy kicsi kívánságom is lenne, ha nem megerõltetõ. Egy teljesen fehér ruhát szeretnék, hasonlót ehhez ami rajtam van.

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.26. 23:07

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap, dél
Résztvevõk: Pat
________________________________________________________

-Ez egy gyökér, ami megnyugtatja a tested. Nem, nem olyan mint a tündérbogyó. Köze sincs hozzá. Frissebb leszel tõle, kisimul a bõröd is. Most megyek, a ruhát nem a pókok szövik!
Patot magára hagyta a nõ, az erdõ hangjaival és a gõzölgõ vízzel maradt Pat. Már mindennel végzett a dwoon nõ, mire Tellervo visszatért. Egy mohazöld nõi ruhát hozott.
-Amíg a tiéd ki nem mosod és meg nem szárad, hordd ezt bátran.
A ruha bokáig ért, követte viselõje vonalait, de nem volt izléstelenül rátapadó. Hosszú szoknya, hosszú ujjal, hímzett eleje volt, ami valami pici, felismerhetelen mintájú dolgot ábrázolt. Vastagságra közepesnek találta a nõ.

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.26. 23:29

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk: Alauron, Jeffete, Maldar
________________________________________________________

A küldött vigyorgott:
-Nem vagyok udvari bolond, mert nincs hozzá udvar. Nekem van egyéniségem, míg itt mindenki kérget eszik és falevéllel takarózik. Örvendek önöknek. Hm, beretva... Fiaink nem növesztenek sertét, s lányaink sem gyötrik magukat, de éles kés éle akad. Ruha, hófehér? Az tilalmas, olyat csak a megtartónk viselhet. Így más színnel kell majd beérnie. De majd kísérlek világost szerezni. No, amíg haladunk, tekintsenek körbe! Mi a fákon élünk, de nem ékelt deszkákon ám! Értjük a fák szavát, kérjük õket, adjanak hajlékot, s az ágak úgy csavarodnak, hogy honunk legyen!
A magyarázatot teljességgel alátámasztották az ágak között megbúvó lakok, beljebb érve nagyobb, termetesebb fák akadtak, tágasabb házikókkal. Itt egy szeg sem ért az élõ fákhoz. Öt szinte óriásinak tûnõ fenyõ között valóságos kusza hídhálózat alakult ki, több család is lakott rajta. A fák alatt elf gyerekek ültek, s elkerekedett szemekkel nézték az idegeneket, majd elfutottak. Tanítójuk, egy férfi csak mosolygott ezen. A küldött balra fordult az öt fenyõtõl, ahol elmondása szerint a tanács tagjai és azok családja lakik és pár tõzsgyökeres falusi. Majd egy nagyobbra nõtt bükk csoportjánál megállt. A felfelé futó szürke törzsekben apró mélyedések jelentették a lépcsõt, s öszeölelkezõ karjaik egy szokatlan, ám lakhatónak tûnõ menedéket formáztak.
-Ebben mindannyian elférnek, ám a hölgy nem alhat itt. Mi nem tûrjük a vegyes alvást, ha nem párról van szó. Azaz a falu nem tûri, engem nem zavarna. Így, szépségem, önnek máshol kell álomra hajtani fejét társnõjével. Ugye jól tudom, van egy társnõje?
-Van, de elment a feltartóval.
Jaradam felnevetett jókedvûen
-Megtartó. Papnõ, ha így könnyebb. Uraim, ha ezen az ösvényen tovább mennek, eljutnak tavunkhoz, ahol lehet fürdeni és mosni is. Jöjjön kegyed, megoldjuk ezt a problémát, már ami az alvást illeti. Követ uram, nekünk majd beszélnünk kellene, iparkodjék azzal a fürdéssel. Illik, hogy illik, és más haszontalan dolog vár ránk...! És ne riogassák az asszonyainkat, mert ifjaink jól céloznak és nem haboznak. Vészterhes idõkben egy rosszkor eleresztett mosoly is zaklatás. Zabosak...

Szerző: **Yvett de Crei** » 2006.10.27. 0:38

(Patricia)

*A megtartó magyarázatára a szájába veszi a gyökeret majd rágni kezdi. Annyira nem is furcsa - élt õ már a természetben egyszál semmiben, csak már jó régen... Amíg rágta a gyökeret kibontotta az összes fonatát. Zsibogott is fejbõre rendesen... Ujjaival szétrázta a behullámosodott, kosztól összeragadt tincseit. A gyökér rágása után - melynek maradványát kiköpte a fenyõk közé! - megtisztálkodott jó alaposan, a haját is megmosta. Épp a hajából csavargatta a vizet kifelé amikor Tellervo újra megjelent. A ruha láttán egy kicsit elhúzta a száját, de azért elveszi tõlle.* <Nadrágnak jobban örültem volna. De hát azt kell felvenni amit adni tudnak... örülhetek egyáltalán, hogy adnak ruhát...>
- Köszönöm. - *amikor testén felszáradtak a vízcseppek magára öltötte a ruhát. Kényelmesnek érezte. Derekára egyedül a kardját csatolta vissza, hiába hogy rontotta az összképet. A dobórõrjeit és tokját belegyömöszölte hátizsákjába, majd a csizmájára nézett és sebes lábára - ami egyébként gyógyulgatott a maga módján. Úgy döntött nem húzza fel. Tellervo jelenlétére nem zavartatja magát, végzi úgy a dolgát ahogy szokta. Befejezésképpen ujjaival valamennyire kifésüli haját. Végeztével jólesõen mérte saját magát végig. A fürdõ csodát tett testével - és a lelkével is. Tisztának, könnyebbnek, frissebbnek, felszabadultabbnak érezte magát. Amikor megszólalt hangjában hála és köszönet bújkált.*
- Végeztem. Köszönök mindent!

Szerző: **Anathor** » 2006.10.27. 16:55

(Maldar)

*Egy bíztató mosoly kíséretében "engedi" Patot útjára. Még egy darabig követi a tekintetével, de a lódobogásra visszafordítja a fejét. Kellemes csalódásban lesz része amint jobban ki tudja venni az elf követet. Gondol az öltözködésére és a viselkedésére.*
<...no lám...egy elf aki nem annyira elf

...>
*Habár utolsónak is, de bemutatkozik. Jobb késõbb mint soha.*
- Maldar Yffil, szintén Haonwellbõl. Üdvözlöm.
*A szállás felé tartva bámészkodik, tanulmányozgatja a falut, hogyan is élnek az elfek. Lenyûgözi az egész jelenség, nem gyõzi forgatni a tekintetét a szebbnél szebb tájakra. Joradam két megjegyzésére kissé felszalad a szemöldöke. Elgondolkozik a dolgokon, majd magában lezárja õket, és elmegy lefürödni ha nem marasztalják ott. Aztán hirtelen visszafordul az elfhez.*
- Ha nem bánja, szeretnék valami ehhez hasonló ruhát. Meg tudná mondani kitõl vagy honnan kaphatnék egyet? Nem szeretnék mocskosan megjelenni az Oltárnál...
<...majd Pattal is beszélni kellene...>

Szerző: **Mesemondó** » 2006.10.27. 22:33

________________________________________________________
KM esemény [Szitakötõ]
Helyszín: Haonwell- a fennsíkon
Idopont: A Dal hava... az Ébredés, 5. nap
Résztvevõk: Alauron, Jeffete, Maldar
________________________________________________________

Morik bizalmatlanul nézi a fát, de csak akkor szól, amikor a küldött távozott Szitával:
-Én nem vagyok madár. Muszáj fán aludni? Ha szegény anyám látna...!na, veselkedjünk neki, viszket rajtam a kosz!
Mászás közben dohogott valami olyat, hogy a megtartó óta valahogy a többi elf lány számára köd, de a megtartót meggyömöszkölné, finoman, mert igaz nem éri el az óhajtott súlyt, ám olyan idomai vannak, mint egy hurinak...A lak négy ágyat rejtett, a falban, mint egy kis fülke. Volt ott puha derékalj, takaró és még falevelekkel töltött párna is, a helyiség közepén egy csavaródõ egylábú asztal, lapján gyönyörû faragott fa kancsó borral-amibõl Morik húzott is egy kupába töltve, amibõl 4 állt az asztalon, szintén faragottan- s elégedetten dobta le zsákját. Túrt benne, levette vértjét, s kezében a váltással a kijárat felé bandukolt.
-Jönnek velem, vagy maradnak maguknak, fürdeni? Oh, Maldar, keres téged valaki...
Az illetõ egy vékony elf fiú volt, kezében összehajtogatott ruhákkal. Egy vajszínû és egy barna-rozsdabarna garnitúra volt, két fõ részére. Érdeklõdve nézett, s a maga nyelvén mondott is valamit, amibõl csak azt lehetett érteni, hogy Maldar Yffil és Jeffete Fortom. Alauronnak érthetõ volt, a fiú szólt, hozta a kért ruhákat a két fõ részére, vegyék át, és a tanácsülés elõtt vacsora is jár.Morik elindul, gondolván, Maldar nemsokára nyomába szegõdik.
-Az a borotva rám is ráférne. Nézd mekkora sertéim vannak!-matatta arcát ellégedetlenkedve. A tóig nyírfák szegélyezték a kis ösvényt, s mikor elfogytak, egy puha, csak kevés kavicsú tó tárult a fürdõzni vágyók szeme elé. Senki nem volt a parton. Úgy egy mérföld hosszú lehetett, túlpartján sötét erdõ állt, balra fenyves, kövekkel, jobbra szelídebb szálfák, tisztással. A nyírfák között a parton egy nagy fûz is nõtt.Morik nem várt senkire, lehajigálta magáról ruháit, s a vízbe gázolt. Még a feje köré tekert sálat is levette, így látszott, igen rövidre nyírt haja van. Nyakig a vízbe merült.

Haonwell városa

Ki van itt