Abaszisz: Ifin városa

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Trisha elgondolkozva néz a terem túlsó végébe... pár pillanat múlva visszafordítva fejét, szemét a lányra szegezve válaszol...*
- Igazság szerint nem tudom mihez kezdünk majd. Bárhová... midnegy, csak ki ebből a városból. Talán... Erion felé vehetnénk az utunkat, vagy nem is tudom... de ez csak másodrangú cél. És te?

[Layla]

(Sal Hiddle)

-Hmm...-Sal maga elé húzza az asztal közepén álló kancsót, és tölt magának a jeges italból. Ebben a hidegben biztos jól fog jönni...na és a beszélgetéshez mindig hangulat kell. A hangulatot pedig mi más hozza meg, mint a friss, hideg nedű...-Nem tudom hova tartok, azt sem hogy miért vállaltam el. Csak megyek a saját fejem után, aminek alapvetően semmi értelme, ugyanakkor tudom, hogy a célom nemes és...-a lány abbahagyta a beszédet. Azt mondta, nemes? Mikor tett ő bármit is, ami nemes volt? Amiért nem rótták meg, amiért nem érzett semmiféle lelki békétlenséget, háborút odabenn...mikor? Hát most, életében először. Nem tehetett róla, de mosolyognia kellett sjaát magán.-és veletek tartok, na...-fejezte be a mondatot, majd egy határozott mozdulattal Trisha elé tolta a kancsót.-Igyál te is, meglátod, jót fog tenni...az idegességet legalábbis palástolja az arcodon.

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed,Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

*Trisha nemlegeen int egyet, ám Sal tekintete szinte megigézi... egy sóhajtás közepette tölt magának is... felhajtja poharának tartalmát, majd ismét a lányra figyel...*
- Nyugodj meg. hamarosan sor kerül a tárgyalásra, és...
* Ekkor az egyik vendég lép a társaság asztalához... arca jellegtelen, öltözéke midnennapos a matrózok körében... rendes alaknak tűnik.*
- Khm... az urakat és hölgyeket már várják. Arra...
* Mutat a lépcső melletti ajtóra... Trisha meglepetten néz fel a férfira... ám mielőtt kérdezhetne akármit, amaz faképnél hagyja a társaságot, és visszaül az asztalához... a papnő vállát megvonva feláll...*
- Azt hiszem mennünk kellene akkor. Shanil?
* A férfi nagyot szusszanva nyújtja ki kezeit...*
- Csapdaszaga van... modnanám hogy ne menjünk, de úgyis megtenné a társaság... így midnegy... induljunk akkor.
* Azzal ő is feláll, és az ajtó felé iramodik meg...*

[Layla]

(Sal Hiddle)

*Felállt. Tudta, hogy az ital a fejébe szállt, de még nem volt részeg: felbukdácsolt a többiek nyomában a lépcsőn, és furcsán könnyűnek, nesztelennek, erősnek érezte magát. Ha a Kobrák támadnának ellene, nem tétovázna, pillanatok aatt győzelmet aratna fölöttük! Elmosolyodott, tudta hogy túlbuzgó és, hogy semmi értelme ezen gondolkoznia. Felértek az emeletre: a lány arcáról lehervadt a vad vigyor. Tudta, hogy tárgyalni jöttek. Tudta, hogy nincs helye a mosolygásnak, a felhőtlen szárnyalásnak...csendesen állt az ajtó előtt s várt.*

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Meghallva a halálos fenygetést, miszerint is képes rá, hogy megölje a társaságot, Kildar keze a tőréhez nyúl, és megszorítja a markolatot, annyira, hogy elfehéredik. Soha ki nem állhatta, hogyha valaki kérkedik a ráruházott hatalommal. Honnan tudhatná bárki is, hogy ő milyen erőt képvisel, vagy Trisha? Nem modnják meg... kérkedés... azt hiszi talán, hogy bárkit megfélemlíthet?... botor elképzelés, egy múló álom ez csupán Ynev világán. Odafordul a lányhoz, szmei hidegen villognak:

-Ezt fenyegetésnek szántad? Kár az ilyenért, mindennapjaink meg vannak telve halálos fenyegetésekkel. Ha megöls, megölsz, a te lelkeden szárad... nem csak te élsz így...

<No, ezek után remélem, megpróbálja... majd meglepjük a kicsikét, ha megteszi... pedig normális nőnek tűnt, bár ránézésre is kicsit fennhordja az orrát...>

*Amikor megjelenik a fickó, nem fordítja a jövevény felé a fejét. Csak amikor mondja, hogy arra, néz oda, hogy lássa, merre is mutat az illető, majd egy szó nélkül elindul arra Trisha nyomában. Amikor az ajtó elé ér a papnő, Kildar odaáll elé, és így szól:

-Hátha Shanil barátunk nem véletlenül vészmadár, és tényleg csapda... nekem már úgyis mindegy...

*Majd megfogja a kilincset, és kinyitja az ajtót...

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*A matróz megjelenésére szakítja ki magát az emlékei közül. Feláll, kezébe veszi sisakját, s elindul a többiek után. Leghátul marad ismét. Figyeli ahogyan Kildar megelőzi Trishát - mond neki pár szót, s aztán lenyomja a kilincset és kitárja az ajtót.*
<Vajon ő is honnan menekül? Mi elől? Ki elől? Nem tudunk róla semmit, csak azt az egyet, hogy piszkosul jól harcol... legalább is ez derül ki abból amit láttam... hm... ennyi erővel én is lehetnék az első, nekem is oly mindegy már...>
*Keze ráfonódik kardjának markolatára, s feszülten várja, hogy az ajtó mötötti hely feltárulkozzon szemei előtt...*

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lány teljes magabiztossággal lépi át a küszöböt a többiek nyomában. Meg se fordul a fejében, hogy ez csapda -egyáltalán nem érzett semmiféle veszélyt. Bár már az is hidegen hagyta volna, ha rájuk vetik magukat: ölni vagy ölelni, egyre megy! Mosolya kísérteties, arca falfehér, hosszú haja úszik utána a levegőben, majd a lány csendesen megáll az ajtóban. Néz maga elé, és a gondolataiba mélyed, ahogy körbehordozza tekintetét a társaságon.*

<Hmm...miért is jöttünk ide? Mi céljuk van velünk a Testvériség tagjainak? Mire vagyunk jók, mire vagyunk használhatóak? Bár bizonyára a kalandorok remekül értenek a harchoz...s mi tagadás, én is. Talán ez lenne a feladatunk?>

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* Amint Kildar kitárja az ajtót, kellemes délies fűszerszag csapja meg a társaság orrát... hírtelen egy előszobában találja magát az ember, melynek megvilágításáért a plafonon lógó apró olajlámpás felel... falai dísztelenek, ám mellmagasságig finom puhafából borítás van ragasztva... a padlazat lakkal lekent hajón használatos deszkákból áll, mindez kellemes aurát teremt az apró helyiségnek... szemben átjáró egy nagyobb terembe, melynek közepén hatalmas asztal áll. A terem maga ugyanolyan dísztelen, ám két oldalán egy-egy ajtó... azonban a társaság szemét az asztalnál ülő öregedő férfi és a jobb oldalán ücsörgő Kandúr fogja meg. Egy harmadik alak is ül azonban az asztalnál... az öregedő férfi bal oldalán közvetlenül... ifjúnak tűnik, ám arcának markáns vonásai több tapasztalatról árulkodnak... arca jellegtelen, vonásai feledhetőek... öltözéke teljesen átlagos Ifin szerte, a tengernépek posztóruháját, felette cserzett mellényét viseli... nyakában kagylókból rakott ék... pár pillanat alatt azonban a jámbor fiatalemberről mintha eltűnne a fáradt fásultság, a boldog együgyüséget jelentő mosoly... ridegen villan a tekintete, és ahogy felkönyököl, komoly magabiztosságot sugároz... ám ahogy jött a fenyegető érzés, úgy is múlt el... pár pillanat múlva ismét a régi. Az öreg férfi csapzott őszes haját hátravetve ül, ráncos arcát mosoly cifrázza... komor tekintete azonban többet mond a mosoly viselőjéről magáról, mint az öltözéke tenné... szájában ragagott pipa, nagyban fújja a füstkarikákat... a Kandúr az első találkozásnál viseltes öltözékében, furcsa mosollyal az arcán várja az érkezőket... feláll, majd két társa nevében szólal fel...*
- Köszöntjuk az urakat... és a hölgyeket...* Kacsint itt Sal-re...* Kérlek benneteket... üljetek le az asztalunkhoz... gyümölcsöt?
* Tol az asztalon egy porcelántányért az asztal közepére...*

[Layla]

(Sal Hiddle)

<Óh...mikor volt utoljára az, hogy nem tudtam uralkodni magamon, nem tudtam parancsolni a vonásaimnak...mikor? És most megint...érzem, hogy elpirulok, és...olyan megalázó az egész. Mintha gyenge nő lennék, akinek se akarata, se ereje, se beleszólása a saját életébe. De erős vagyok!>

*Sal lehuppant a hozzá legközelebb álló székre, és magához vett egy gyümölcsöt. Ízletes, tűzpiros alma volt az -érzékien a szájához emelte, s lassan beleharapott. Bevetette csábító énjét, hogy elcsavarja a Kandúr fejét, hiszen ezáltal is biztosítva lesz kijutása a városból: nemcsak neki, hanem társainak is. Jeges csend hasított a tudatába, ami szinte kínozta, ezért halkan megszólalt.*

-Miért van szükségetek ránk? Mit kell tennünk, hogy elnyerjük segítő jobbotokat? Én szolgálatotokra állok...-az utolsó szavakat csupán suttogta, s bűvölően nézett Kandúrra...

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*A terembe lépve először is gyorsan és a lehető legrövidebb idő alatt a legnagyobb alapossággal körbepásztáz, majd továbbindul. Nyugodtan lép be a következő terembe, ahol a két ismeretlen, és a Kandúr ül. Odalép az egyik székhez, és leül rá. Ebben a teremben is körbekémlel, de persz csak a szemeivel, a lehető legkevésbé feltűnően. Nincs mit kérdeznie, a többiek úgy is érdeklődni fognak...

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Az ajtó kinyílik - és üres kis előszoba... egy újabb átjáró, mely a nagyobb teremfélébe vezet. Az ott ülő három illető látványa arra készteti a nőt, hogy kezét visszahúzza a kardja markolatáról; de mihelyst az ifjibbat szemügyre veszi ismét érzékeli az újabb késztetést - de nem... csak egy múló érzet volt, vagy már kezd halucinálni is? A nyálas bájgúnár szavaira köszönés képpen egyet biccent feléjük, majd leül az egyik üres székre - lehetőleg minél messzebb Kandúrtól... Némán ücsörög, várja a mondandókat, várja, hogy miként is szabadulhatna meg ebből a városból...*

[Mesemondó]

___________________________________________________________

KM esemény [Tysson-lar]
Helyszín: Abaszisz, Ifin, kikötőnegyed, Filézett Harcsa fogadó
Idõpont: A Vizek hónapja, a Tengercsend, reggel
Résztvevõk: midnenki
____________________________________________________________

* A KAndúr, száján szolíd mosollyal Salt bámulja... tekintete már-már igézően hat a lányra... mint aki álomból ocsúdna dől hátra, és enyhén megrázva fejét, tekintetét trishára emeli... egy keveset el is időzik rajta, de újra visszatér Sal-ra... szeme hivogatóan szólítja, ám ezekben a keretekben... az öreg azonban érces hangon felköhög, majd megszólal...*
- Az ok... ami miatt ide hivattuk a társaságot egyszerű... nyílván rájöttek már: a Kobrák hatáskörzetét szeretnénk megcsappantani... tudjuk miben mesterkednek. Ismét ellenőrzésük alá akarják vonni Ifin fekete kereskedelmét... de nem is akárhogy... régebben az alvilágban övéké volt az abith fekete adás-vétele... mára, mivel jócskán meggyengültek kiszaladt kezeik közül az irányítás, és széthullottak a régi kapcsolatok... minden módos arisztokrata, akikkel a klánnak kapcsolata volt az ügyletekbe saját szakállára folytatja az abith illegális kereskedését... grófok, bárók... és igen, benne van Rak NArcan becses hercegkapitánya is... ahogy Nyktalostól a Tengermellékig midnenki érdekelt benne... egyedül a NAgykirály nem. Viszont!
* Emeli fel a kezét...*
- Az egész ott hibádzik, hogy az abith csakis az Onpor hegység gyomrában bányászható. És ha valamit, hát ezt a monopóliumát a Nagykirály igen erősen védi. És... egyetlen szervezet van, aki képes arra, hogy ezeken a területeken is megvethesse a lábát... a Kobrák. Ők azok, akik képesek lefizetni felsőbb körökben mozgó urakat, kereskedőházak fejeit, kovácsdinasztiák sarjait... és persze most, hogy a rivális hercegkapitányok nem jutnak feketén abithhoz rengeteg pénzt ölnek a Kobrák ügyleteibe, hogy azok visszaszerezhessék az üzelmeiket... és mi... ezt vagyunk hivatottak meggátolni. Felvettük a kapcsolatot mi is magasabb rangú urakkal. Több hetes mérlegelés után... kiszámítottuk a következő léésük... vannak már szálítóik, menyert kincstárnokaik, kancellárjaik, hamis papírokat kiállító bányászaik, és egy ideje már kereskedőházu kis ahol tisztára moshatják az üzelmeiket... de hiányzik a kovácsdinasztia, aki a nyers abithból abith-acélt teremt! Öt dinasztia székel Ifinben... három lojalitásához kétség se fér, a törpök dinasztiájánál nem próbálkoznának... azonban... a Hamur család jelenlegi feje kétséges. Meg mondom őszintén, én magam se vagyok biztos benne, hogy helyes lépés lenne megtenni... de a dolgok kedvező alakulásának érdekében... végezni kell vele. Hogy a család egy fiatalabb sarja vehesse át a stafétát az öregtől... jól ismerem a fiát... maga is a testvériség tagja. Itt ül a körünkben... üdvözöljétek Leram Hamurt...
* Mutat a mellette ülő férfira... aki egy biccentéssel jelzi, hogy figyel az öregre...*
- Azt várjuk el, hogy egy adott helyen adott időben végezzenek a Hamur család fejével. Nem titkolom: másokat is ráállítottunk a feladatra... azt szeretnénk, ha elhibáznának valamit se a Testvériség bukjon le... ezért is küldenénk a társaságot... azonban ha sikerül, nem különbet ajándékozunk, mint a szabad életet... ifin nélkül. És... sok aranyat...
* Zörgeti meg az övéről aláfittyedő zsákot...*
- A döntés... a kezükben van. El lehet dönteni, mit is szeretnének... bocsássanak meg ha nyers voltam... de a helyzet tragikumán semilyen cifrázás nem változtat...

[Layla]

(Sal Hiddle)

*A lány némán, megrökönyödve ül a helyén, és csak bámulja az asztal körül ülők arcát. Leram Hamur-ra vet egy pillantást, de valahogy nem tudja sajnálni. Hogyan is ölhette volna ki magából könyörületet nem ismerő énjét...? Rendben, gondolta, majd ismét az előtte fekvő tálba nyúlt. Rendben, ő megteszi, ő megöl akárkit, ha a szabadulás -és persze rengeteg- pénz a tét...*

-Nos, én részemről vállalom a feladatot.-mondta Sal, arcán nyoma sem volt érzelemnek. Ismét győzedelmeskedett vérszomja, amit már egy ideje nem csillapított áldozatai látványával.Ölni akart, s így, hogy ez nemes célt szolgál, még erősebben érezte a hívást.-Rajtam ne múljon, én ott segítek ahol tudok, hiszen a célom elég fontos ahhoz, hogy pusztítsak, gyilkoljak érte...-Sal felnézett egy pillanatra. A szemében vörös tűz lobbant, olyan hatalmas, félelmetes és erős, amilyen talán még soha. Ha a többiek nem vállalják, ő akkor is megpróbálja. Ő nem gyáva. Ő nem futna el semmiképp sem...saját kezében van a jövője...

[Yvett de Crei]

(Dzsana Khadde)

*Némán és sötétlő tekintettel hallgatja az öreg szavait. Gúnyos kis mosoly jelenik meg a szája szegletében. Sal szavaira fel is horkan, de neki nem tesz megjegyzést. Szinte magának morog az orra alatt anyanyelvén.*
- Mondtam én, hogy cseberből-vederbe... és még azt mondja van választási lehetőségünk azok után, hogy kitálalta mindezt... ez jó, sőt tiszta vicc - szeritem csak álmodom - kómában vagyok még mindig valahol a sivatagban... nem... mégsem... akkor nem lennék ennyire dühös.
*Tovább nem szól, de arcáról leolvasható minden érzelme és a döntése: meg kell tennie, ha szabadulni akar a városból...*

[Meridian]

(Kildar Cossagor)

*Kildar figyelmesen hallgatja az öregember mondókáját. Mikor a végére ér, mogorván fogadja el, hogy a feladat most sem más, mint eddig volt. Megölni vlakit. Az elmúlt 20 évben sok mást nemcsinált. MIndig meg kellett ölni valakit... legalábbis az esetek 60%-ban ezt kellett tennie. A maradék 40% esetén pont ezt kellett megakadályoznia... egy idő után unalmas...

-Rendben. A társaság többi tagjának véleményétől függetlenül én vállalom, akárcsak az előttem szóló két hölgy.

<Utálom az ilyen heyzeteket, utálom és utálom. Amikor rá vagyok kényszerítve valamire... rohadékok...>

*Igyekszik azon, hogy belső dühe semmiképp se látsszon kívülről. Miután a maga baján már nem gondolkodik, inkább Hamurra fordítja a szemét. Kitartóan, nem nagyon kirívóan, de rezzenéstelenül figyeli a fickót...